Ipolyság

A város az Ipoly mindkét partján (a belváros a jobb parton), az Alsó-Ipolymente kistájon, a Börzsöny északi, és az Ipolymenti-hátság dombvidékének déli lábánál fekszik, Lévától 36 km-re délkeletre, Párkánytól 43 km-re északkeletre, Balassagyarmattól 31 km-re nyugatra, Korponától 41 km-re délre. Vasútvonal köti össze Csatán keresztül Párkánnyal, valamint Korponán keresztül Zólyommal (1945 előtt vasúti összeköttetése volt Balassagyarmattal is). Fontos forgalmi csomópont, itt keresztezi a magyar-szlovák határt a Budapest-Ipolyság-Zólyom főútvonal,(Magyarországon: 2-es főút, Szlovákiában: 66-os főút). Az 527-es út Nagykürtös (48 km), az 510008-as út pedig Százd (12 km) és a Párkány-Léva út felé teremt összeköttetést. Mellékutak kötik össze a Korpona völgyén át Palásttal (12 km) is. Határának nagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület, a hozzá tartozó Tesmag kataszterének nagyobb részét a Korponai-erdő legdélebbi, 300 m fölé magasodó előhegyei foglalják el. Nyugatról Ipolyvisk, északnyugatról Gyerk, északról Nagytúr és Felsőtúr, északkeletről Palást és Ipolyfödémes, keletről Ipolyhídvég, délről pedig Bernecebaráti, Hont és Drégelypalánk községekkel határos. Déli határának (mely egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között) egy részét az Ipoly-folyó alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó város. 1806-1922 között (1871-ig mezővárosként, majd nagyközségként) Hont vármegye székhelye és Ipolysági járásának székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után járási székhely rangját elveszítette, 1922-1949 között a Korponai járáshoz tartozott, közigazgatásilag a városban csak a Korponai Járási Hivatal kirendeltsége maradt. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye) és ismét járásszékhellyé vált. Csehszlovákiához való visszacsatolása után 1949-ben visszanyerte járásszékhely- (1960-ig, ekkor a Lévai járáshoz csatolták), 1960-ban pedig városi rangját is. 1980-ban Ipolysághoz csatolták Gyerket és Pereszlényt, 1986-ban pedig Tesmagot. 1998-ban Gyerk népszavazás eredményeként ismét önállóvá vált. A város 42,73 km²-es területe 3 településrészre és kataszteri területre oszlik: Ipolyság (13,96 km²), Tesmag (18,40 km²) és Pereszlény (10,36 km²). 1920-ban a trianoni határ megvonásával Ipolyság határának 35,7 %-íát (777 ha), Pereszlény pedig 3,2 %-át (3,2 %) elveszítette. Területük 1920 óta csak csekély mértékben változott (Ipolyság és Tesmag katasztere 1-1 hektárral csökkent).

Népesség

1880-ban 2755, 1910-ben 4206, 1921-ben 4698, 1938-ban pedig 4710, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. A városban az 1944-es koncentrációs táborba hurcolásukig népes zsidó közösség is élt (1921-ben a lakosság 16 %-át alkották), részben a zsidóság nemzetiségváltása révén 1930-ra a szlovákok aránya 34 %-ra nőtt, a magyaroké 55 %-ra csökkent. 1945 után magyar lakosságának 5,5 %-át (177 fő) kitelepítették és 181 magyarországi szlovákot telepítettek le a városban. 1961-re Ipolyság erősen vegyes lakosságúvá vált, a magyar nemzetiségűek aránya 52,3 %-ra csökkent, majd 1991-ig 65 %-ra emelkedett. 1938-1991 között népessége 81,5 %-al nőtt, különösen gyors volt a népesség gyarapodása 1970-1991 között (6463 főről 8551-re). 1991-ben érte el népessége maximumát, majd a következő 20 évben a lakosság folyamatos csökkenése (10,8 %) figyelhető meg. 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya 33,7 %-ról 38,8 %-ra nőtt, de a város magyar többségét (57,8 % 2011-ben) napjainkig megőrizte. A roma közösséghez a lakosság 5,1 %-a tartozik. A lakosság túlnyomó többsége (80,9 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 2,9 %, a reformátusoké 1,9 %. 2011-ben a város lakosságának 87,8 %-a (6691 fő) élt Ipolyságon, 7,1 %-a (538 fő) Tesmagon, 5,2 %-a (395 fő) pedig Pereszlényen.

Történelem

Neve a régi magyar ság (= domb) főnévből ered, de mások szerint egykor kabar törzsnév volt. 1237-ben említik először "Saag" néven abban az oklevélben, melyben IV. Béla király egy malmot és birtokainak egy részét az esztergomi káptalannak adja. Premontrei kolostorát szintén 1237 körül alapította a Hont-Pázmány nemzetségbeli Márton bán, első erődítményei a 15. század közepén épültek. Az egykori följegyzések szerint IV. László király annyira kedvelte Ságot, hogy adóját és hadviselési terheit gyakran elengedte. A királynak egyébként kedvenc vadászterülete volt a község. A tatárjárás utáni időkben mindinkább növekszik Ság jelentősége. 1266-ban hídvámszedési jogot nyer, 1407-ben pedig Zsigmond király pallosjoggal ruházza fel. 1446-ban Lévai Cseh László cseh zsoldosaival elfoglalta és kirabolta a kolostort. 1405-ben vásártartási jogot kapott. 1451-ben Giskra serege szállta meg, erődítményét pedig megerősítette, Hunyadi János foglalta vissza tőle. 1546-ban királyi rendeletre megerősítették, a kolostort várrá alakították át. 1550-ben a török sikertelenül ostromolta, de 1552-ben elfoglalta. 1595-ben szabadult fel, ezután erődítéseit lebontották, csak a kéttornyú templom és a kolostor épülete maradt meg, melyet 1736-ban átalakítottak. 1704 végén itt fogadta II. Rákóczi Ferenc a fejedelemmé megválasztásának hírét hozó erdélyi küldöttséget. 1715-ben 20, 1720-ban 28 adózó háztartása volt. A város virágzása a 18. század végén kezdődött, 1806-ban a rendek határozata alapján a megyeszékhelyet Kemencéről Ipolyságra helyezték át. A XVII. és XVIII. században viszonylagos nyugalom és egyenletes fejlődés jut osztályrészéül, csupán az 1663-ban pusztító pestisjárvány, valamint a kuruc szabadságharc viszontagságai okoznak kisebb visszaeséseket. Termékeny határa egyre nagyobb jólétet biztosít lakóinak, akik minden nemzeti ügy buzgó támogatói voltak. 1828-ban 231 házában 1386 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1849. január 11-én a település mellett folyt az 1848–49-es szabadságharc egyik ütközete Guyon Richárd és Anton Csorich csapatai között. A vasút 1886-ban érte le a települést (Csata-Ipolyság vasútvonal), amely 1909-ben került vasúti összeköttetésbe Budapesttel is. 1891-ben megépült a balassagyarmati, 1899-ben a korponai (1925-ben meghosszabbították Zólyomig) vasútvonal is. 1922-ig Hont vármegye székhelye volt. Állami Főgimnáziumát 1913-ban létesítették. A cseh légionisták 1919. január 10-én foglalták el. Kun Béla katonái 1919. május 29-én visszafoglalták, de 1919 júliusában a város elhagyására kényszerültek. A trianoni békeszerződés értelmében Csehszlovákiához csatolták. 1923-ban elvesztette megyeszékhelyi rangját. 1938-ban az első település volt, amelyet Csehszlovákia az első bécsi döntés értelmében visszaadott Magyarországnak. 1938. október 11-én ünnepélyes keretek között országzászlót avattak fel. 1938 és 1945 között az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz tartozott. 1944-ben a zsidó közösséget haláltáborokba deportálták, 1945 után pedig a magyarság egy részét deportálták Csehországba, s egy részét áttelepítették Magyarországra, a szintén kitelepített svábok falvaiba. 1960-ban elvesztette járási székhelyi rangját. 1945-ben megszüntetett magyar gimnáziuma 1954-ben nyílt meg újra. 1956-ban mezőgazdasági szaktanintézet létesült a városban. 1962-ben a Barátság kőolajvezeték megépítésével jelentősége megnőtt, gyorsan iparosodott és városiasodott. 1967 óta évente itt rendezik meg a Honti Kulturális Napokat. 1997-ben itt hozták létre a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórumot.

Mai jelentősége

Ipolyság a honti palóc magyarság fontos szellemi és kulturális központja, közlekedési csomópont élelmiszer-, textil-, építő- (Kovomont) és bútoriparral. Határában (Hangyásmajornál) napkollektoros erőmű működik, szőlőtermesztéséről is híres. A városban állami és egyházi magyar nyelvű alapiskola, szlovák és két magyar gimnázium (állami és egyházi működtetésű, utóbbi az 1995-ben megnyílt Fegyverneki Ferenc Egyházi Nyolcéves Gimnázium), valamint mezőgazdasági szaktanintézet üzemel. A város gazdag műemlékekben: Nagyboldogasszonynak szentelt római katolikus temploma gótikus alapokon épült, mai alakjában barokk jegyeket visel. Az egykori honti vármegyeháza ma a városházának ad otthont, 1827-57 között épült copf-klasszicista stílusú épület. A régi városháza 1888-ban épült, az evangélikus templom 1900-ban, a kálvária pedig 1907-ben. Az 1852-ben épült neológ zsinagóga udvarában 2004-ben avatták fel az Átrium Európa-udvart.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Ipoly Ság. Magyar Mezőváros Hont Várm. földes Urai a’ Rozsnyói, és B. Bányai Káptalanbéli Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Ipoly vize mellett, mellyen kőhídgya van, Honthoz fél mértföldnyire; Sóháza, és Postája is vagyon; határja jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ipoly-Ságh, magyar m. v. Honth vgyében, Váczhoz észak-nyugotra 5 mfd., az Ipoly jobb partján, mellyen keresztül derék 3 kőhid vezet. Házai alacsonyak ugyan, de elég csinosak. Van kath. paroch. temploma, s a város közepén a vgyeház; postaháza, patikája, több uradalmi épületek és boltok. Lakosai, kik 1370 kath., 21 evang., 8 óhitüekre mennek, mesterségekből, gabona- és bortermesztésből táplálják magukat. Határja első osztálybeli; szép gabonát, dohányt, dinnyét, kukoriczát terem; szőlőhegye derék és jó borral fizet, erdeje makkos. – Hajdan prépostság volt, s hozzá egész uradalom tartozott, mellyet jelenleg a beszterczei és rozsnyai káptalanok birnak. Az ipoly-hidjai és töltése végén láthatók egy homok dombon a nem rég épittetni szándéklott, de abban hagyott vgyeház alapfalai.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Elhagyva bal felől Pereszlény községet s átlépve a kemenczei patakot, a Kalandos nevű árkot, a megye székhelye, Ipolyság tűnik föl előttünk. E kies fekvésű város képe épen innen, délnyugat felől a legszebb. Ipolyság az Ipoly s a Korpona völgyeinek összeszögellésénél, nagy részt lejtős dombon, az Ipoly jobb partján fekszik; másik, kisebb része a folyó bal partján terűl el. Ez az Újváros, közönséges nevén Homok. Széles, erős kőhíd visz át innen az Ipoly túlsó partjára, a tulajdonképeni Ipolyságra. A mindössze 3.247 lelket számláló városnak takaros, nagyobbára földszíntes házai sorából tekintélyesen emelkedik ki a nagy, emeletes megyei székház, mely 1830-ban épűlt. Ez idő óta székhelye Ipolyság a megyének. Említésre méltó még a takarékpénztár csinos, emeletes háza, a csak nem régiben épűlt városháza, mely előtt parkozott kis tér díszlik, és a községi leányiskola épűlete. A főtértől éjszak-keletre egész új városrész épűl a rozsnyói káptalan régi szérűskertjének és pajtáinak helyén. A város keleti részén, kicsiny téren emelkedik a két tornyú, barokk stilű római katholikus templom. Eredetileg a XII. században épűlt román stilben; később leégett s mai alakjában a jezsuiták építették föl 1724-ben. Különösebb figyelmet csak a portaléja érdemel, mint e nemben egyik kiváló példánya középkori építészetünknek. Ipolyságon valaha premontrei prépostság is volt, melyet a Hunt-Pázmán nemzetség egyik tagja, Márton alapított; később királyaink, különösen Zsigmond és Mátyás bőkezűen gondoskodtak róla. A török pusztítások idején megerősítették a prépostsági monostort; Drégelylyel egy időben esett el. Birtokait I. Lipót a jezsuitáknak, később Mária Terézia a beszterczebányai és rozsnyói püspökségek káptalanainak adta. Cízmét Ő Felsége ma is adományozza. Ipolyság, mint a megye székhelye, kicsiny volta mellett is élénk város; a megyei hivatalokon kivűl van benne kir. törvényszék, államépítészeti hivatal és több más hatóság. Számos egyesűlete közűl a kaszinó-egyesűlet említendő, mely a legrégiebbek közűl való az országban, gazdag könyvtárral. Ipolyságról négy irányban ágazik szét az országút. A várostól keletre, az Ipoly völgyében vezető út mentén, erdő aljában, egy kis völgyben fekszik Szurdok, mely még Ipolysághoz tartozik.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Az Ipoly folyó mindkét partján, bőven termő földön, színtiszta magyar vidéken terül el Hont vármegye székhelye, társadalmi életének, politikai és kulturális fejlődésének lüktető középpontja: Ipolyság nagyközség. Messzi századokra visszamenő multja talán nem oly gazdag történelmi emlékekben, mint a vármegye más pontja, de a véres századoknak csaknem minden korszakos eseménye hozzáfűződik a nevéhez. Első okleveles említését IV. Béla királyunknak Zólyomban, 1237-ben, kelt oklevelében találjuk, a mikor a király az esztergomi egyházat a Hont várhoz tartozó Ság földjén bírt harmadfél ekényi területének és egy malomhelynek birtokában megerősíti. 1245-ben a váczi káptalan tesz bizonyságot a Guge és Egyed rokonok között a Sáró, Bálván és Ság birtokok fölött való szóbeli egyezkedéséről; ez egyezség szerint Péter fia Guge, Adrian fia László és Rugas fia Egyed osztályos atyafiak úgy egyeztek meg, hogy a sárói és bálváni birtok Gugenek és Lászlónak, a sági föld pedig Rugas fiának, Egyednek jut osztályrészül. 1254-ben az esztergomi keresztes konvent bizonyítja, hogy Gyarmat és Tamás, Csiszár fia, továbbá Bálint és Pete, azok rokona, egyfelől, másfelől Rugas fia, Egyed, sági nemes, megjelenvén a konvent előtt, élőszóval előterjesztették, hogy Egyedtől 63 hold földet kaptak oly föltétellel, hogy a királyi seregnél annyiszor, a mennyiszer, Egyeddel együtt megjelenni tartoznak, ellenkező esetben Egyed és fiai tőlük és fiaiktól az ajándék földet visszavehessék. E felsorolt okleveleknél nagyobb világosságot vet Ság hajdani helyzetére IV. Bélának 1256-ban kelt oklevele, melyben Viski Péter honti várjobbágytól elkérvén viski részbirtokát, cserébe Ság földnek a felét adja, egyszersmind Pétert a várjobbágyok sorából a királyi szolgák sorába helyezi. A határjárást egyúttal Bach mester teljesíti, kinek előadásából az tűnik ki, hogy Ság ekkor a Korpona pataknál, közel Kistúrhoz, feküdt. Az első és főhatár a Hradischa, ma várhegynél, kezdődött; a többi határpontok: a Korponától a Lipolch-patak és Kürtös-patakig az óriások árka. Sággal szomszédosoknak említi az oklevél: Olvár falut, mely ma puszta; továbbá Tesmag vagy Tismog községet, hol királyi vadászok laktak; Parona vagy Proma falut és Sági sidót, a mai Kőmájszőlő helyén. 1260 táján tehát Ságon ezek voltak birtokosok: Viski Péter, Mochurka fia; Egyed, Rugas fia; továbbá több várjobbágy és királyi szolga, királyi udvarnokok, az esztergomi káptalan és a sági egyház, vagyis a sági prémontrei prépostság. Sági prépostság. Mikor, ki által alapíttatott az angyalüdvözölte Boldogságos Szűzről elnevezett sági prémontrei konvent és prépostság? - oklevél hiányában nem tudjuk. Valószinűleg a bozóki és ipolypásztóival egyidőben valamelyik Huntfi alapította a XII. század első felében. Az ipolysági prépostság a XII. században már fennállott; ezt tanúsítja a mostani templomnak a XII. századból máig fennmaradt román-stílű, csinos portáléja; két átellenes egész, és két féldomború korinthusi oszlop, tetőzetén féltojásdad koszorúval. Története. Fuchshoffer Monasteriologiája, Bombardi után, azt állítja, hogy a Huntok már 1075-ben alapítottak volna benedekrendi kolostort Ságon. Fejér György codexében idevonatkozó következő oklevelek hozatnak fel: 1265. IV. Béla király, a néhai Márton bántól a sági prémontrei szerzet részére adott alapítványt, mely a tatár-pusztítás után elveszett, a bán özvegyének kértére megerősíti. Ez oklevélben Hippolit nyitrai kanonok Ságnak újabb határjárását adja. 1268-ban IV. Béla király tanúsítja, hogy néhai Márton bán, a sági konvent alapítója, az ekklézsia felszentelése napján, egész Ság falut a konventnek ajándékozta. Ugyancsak 1268-ban IV. Béla király a régi prépostság jobbágyait a királyné hatósága alá rendelte. Az 1270. évben V. István király az atyjától a sági szerzetnek 1258., 1259., 1264., 1265., 1266. 73és 1268. években adott kiváltságokat megerősíti. Mindezek az oklevelek, melyek a jezsuiták egyéb elkobzott iratai között jelenleg az országos levéltárban őriztetnek, a kritika világánál koholmányoknak tűnnek fel. Az 1265. évi oklevél a sági konventet már az összes uradalmainak birtokában akarja feltüntetni, holott e javadalmakat a szerzet csak részletekben, időnként, vétel, egyezkedés és kegyes hagyományok útján gyüjtögette. Igy: 1244-ben Pósa fiai, Turdos és Sándor, a Turdos nemzetségből, Roland sági prépostnak eladják alsópalojtai birtokukat négy és fél markért. 1258-ban Filep esztergomi prépost bizonyítja, hogy Mohud fia, István, a Hunt-Pázmán nemzetségből, Parassán két ekényi földet a sági konventnek adományozott. 1259-ben ugyanez a Filep prépost bizonyítja, hogy Ebrünnig asszony, Hunt özvegye, tesmagi és kelenyei birtokának harmadát, továbbá marosi jószágrészét, mely birtokokat néhai férjétől nászajándékul kapott, lelki üdveért a sági konventnek adományozza. Ugyanezen Hunt özvegyének leánya, Ivane, Zorachus Endréné, a maga birtokrészét a fent megnevezett három faluban ugyancsak e sági konventnek adja egy márkáért. Ezen örökvallást Benedek esztergomi érsek is bizonyítja. 1292-ben Lampert mester, Kázmér fia, a sági konvent jobbágyain elkövetett rablás, gyilkolás, gyujtás miatti kártérítés fejében olvári jószágát, melynek egy részét már a konvent birta, harmincz márkáért egészben zálogúl adta és miután a kikötött időre a zálogösszeg kétszeresét meg nem fizethette, Födémesi Miklós és Szölcséni Marót szomszédok jelenlétében, a sági konvent prépostjának, Lászlónak, felajánlja a birtokot. 1275-ben IV. László, a huzamos háborúktól és gyakori hadi beszállásokkal terhelt Ság falu lakosait az adótól és hadi szállástól felmentette. A Monasteriologia szerint László király annyira kedvelte Ságot és vidékét vadászati mulatságaira, hogy Lőrincz prépost a királyné közbenjárását kérte fel: kímélné meg a király a szerzetet s jobbágyait a peczérek és solymárok túlságos és gyakori beszállásolásától. Az Árpád királyoknak e vidéken tartott mulatásaira emlékeztetnek a nyolcz határban előforduló királykútak, melyekből a vadászó királyok szomjukat enyhítették. A sági prémontrei konvent, a tatárpusztítás után, általános tiszteletben bizalomban mindegyre emelkedett; királyaink s az egyes urak és úrnők adományai révén a konvent birtokai a vármegye határán túl is gyarapodtak. 1266-ban az Ipoly-hídnak vámszedési jogát kapta a konvent; 1405-ben vásárszabadalmat nyert, 1407-ben pedig Zsigmond király pallosjoggal ruházta fel a községet. A szomszédos urak azonban megirigyelték a szerzet virágzó jóllétét. Az Ulászló és Albert özvegye között támadt pártviszály alkalmával 1444-ben, Gyarmati Balázs négy fia Bálint prépostot szerzetes társaival együtt a zárdából kiűzték, a kolostort várrá alakították át és mintegy 8000 frt kárt okoztak ekként a szerzetnek. I. Ulászló király a csendháborítók ellen vizsgálatot rendelt el, de a várnai szerencsétlen csata közbejötte miatt a birtokháborítók megfenyítése elmaradt. A sági kolostorra azonban ezzel nem következtek békés napok, mert két évvel később még keservesebb sors sujtotta le. Lévai Péter vajda fia, László és társa, Füsi László, a kik szövetségesei voltak Rozgonyi Simon egri püspöknek Selmeczbánya és vidéke feldulásában, 1446-ban a sági kolostort támadták meg, elrabolták a kincseit, a barátokat megverték, ruháikat letépték, a levéltárt feldúlták, a pecséteket leszaggatták, végezetül pedig elhajtották a szerzet és a jobbágyság marháit. A garázdáktól okozott kár az akkori becslés szerint tizenhatezer arany forintra rúgott. A vakmerő csiny felháborodást keltett az udvarnál is, a mely széleskörű vizsgálatot rendelt el. De hogy mily eredményt hozott a Pálóczy László országbirótól kiküldött váczi káptalan vizsgálata? erre nem adnak feleletet a följegyzések, de a sági szerzet még 1511-ben is perlekedett a Lévai-Cseh családdal az elrabolt oklevelek visszaadása végett. A török elhatalmasodása ujabb szerepet juttatott Ság községnek, Buda, Vácz és Esztergom eleste után, az 1546. évi 44. t.-cz. Ságnak országos költségen való megerősitését rendelt el. A várrá alakított kolostor első kapitánya Thuri György volt, ugyanaz, a ki húsz évvel utóbb, 1566-ban, Bakony-Palota várát Arszlán fejérvári basa ellen vitézül megvédte. A mikor az esztergomi törökök, 1544-ben, Lévát s benne Balassa Menyhértet meglepték, de visszaverettek, Thuri György sietett a harczosaival a szorongatott Léva védelmére; azonban már csak a visszavonuló ellenség hátvédét csapdoshatta meg. 1550-ben Jakusics Ferenczet látjuk Ság erőde élén, midőn a váczi törökök, Szécsény vidékén garázdálkodván, Ság bevételét is megkisérlették; de az ellenséget ismét véres fővel verték vissza, mely alkalommal több keresztény rab szabadult meg a pogány kezekből. Drégely eleste után, 1552-ben, Ságot is feldúlta a török. A szerzetesek azonban megmenthették a pusztulástól nagybecsű levéltárukat, a melyet magukkal vittek a garamszentbenedeki kolostorba, a hol testvéri fogadtatás várta a menekülőket. A birtokukból elűzött sági szerzetesek mindvégig fentartották igényüket vagyonukra, minek bizonyságára Poklostói sági prépost 1579-ben szt. Benedekből óvást emelt a Balassák önkénye ellen, melylyel a bozóki kolostort erőddé alakították át. A sági hiteles hely levéltári maradványait Szt.-Benedekből később Győr-Szt.-Mártonba (Pannonhalma) vitték. Bocskay István erdélyi fejedelem a sági prépostság jószágait kedves embereinek ajándékozta el; a mikor azonban ezen jószágokat az 1608. évi országgyülés előbbi rendeltetésének visszaadta: Ruber Pál prépost ült a birtokba, a melyet az idegen Verancsics Faust czimzetes csanádi püspök, ki az állítólag üres prépostságot a pápától elkérte, tartott elfoglalva. Ruber után, a kit a vármegye protestáns rendei is támogattak birtoka megtartásában, utóbb Majthényi László, majd pedig Szelepcsényi biboros primás viselte a prépostság czimét és húzta a javadalomnak a töröktől korlátolt maradványait. Ság és vidéke két izben uralta a törököt. Elsőben Drégely eleste után, 1552-től 1595-ig; másodizben, mint kolduló sági község, 1626-tól Buda visszafoglalásáig. 1626-tól a porta-összeirás egy egész portát tüntet fel, tizenhat egy negyedtelkes gazdával, ezeknek nyolcz lova és negyven darab ökrével. A dicalis összeirás 33 családapát mutat fel 238 dicával. A törökkel való határigazítás alkalmával Ság és Tesmag között árkot vontak, melynek nyomai még a mult század elején is látszottak, s pogányároknak nevezték, melyen túl a török, innen a német császár birodalma terjedt el. De a török hatalom terjedésével nem sok tekintet esett erre a határárokra; a XVII. század második felében már az egész vármegye az ellenséges uralom hatalmába került. A város pecsétje. A mezőváros régi pecsétje 1665-ből való és püspöksüveges, pásztorbotos prépostot ábrázol ezzel a körirattal: Sigillum oppidi Saag. A község anyakönyvei 1675-ben kezdődnek, de régi oklevelei a gyakori tüzek alkalmával elpusztultak. I. Lipót császár és király a régi sági prépostságnak a töröktől visszafoglalt jószágait 1688-ban a jezsuitáknak ajándékozta. A prépostság czimét azóta az esztergomi főegyházmegye egy-egy papja nyeri királyi kézből. A jezsuiták a sági birtokot két részre osztották akképen, hogy a sági administraturának: Ság, Tesmag, Olvár, Lipócz és Parassa vagy Szurdok puszták, továbbá Alsópalojta község jutott osztályrészül, - a besenyődi administraturának pedig Besenyőd, Egeg, Nádas és Alsó-Almás jutott. A ságiak a régi prémontrei kolostor és templom romjain, a magok máig fennálló lakó- és gazdasági házát, továbbá 1736-ban 24,400 frt költséggel templomukat felépítették, mely azonban 1832-ben az egész várossal együtt leégett. Az Ipolyságon maig erősen álló kőhidat ugyanők építették, 1769-ben. 1704. végéről felemlítendő, hogy II. Rákóczi Ferencz itt, Ságon, fogadta az erdélyi küldöttséget, a mely fejedelemmé való megválasztását hírül hozta. A jezsuita rend eltöröltetése után, 1776-ban, Mária Terézia királynő a sági uradalmat a rozsnyói, a besenyődit pedig a beszterczebányai uj püspökségek káptalanjainak adományozta. Azóta Ság a hozzátartozó falvakkal és pusztákkal együtt a rozsnyói káptalan uradalma. Ipolyság, mint megyei székhely. Hont vármegyének 1751-ben épült székháza Kemenczén leégvén, a vármegye rendei 1806-ban elhatározták, hogy a székhelyet Ipolyságra teszik át. Huszonegy év telt el, míg végre 1827-ben, Plachy Ferencz királyi tanácsos első alispánsága idején, Ipolyság határában az Ipoly bal partján hozzáfogtak a diszes megyeház épitéséhez és nehogy a palota egyedül álljon, ugyanakkor kezdtek egy új falu, vagy külváros telepítéséhez Ságújhely, vagy Uj-Ság elnevezéssel. Már megásták, négyszög kövekkel kirakták a mély kutat és jégvermet; már állottak az új emeletes megyeház falai, majdnem tetőzetig; az épitkezés már föl is emésztett 25-30,000 frt költséget, a mikor azután Majthényi Antal, Plachynak az alispánságban utóda, a ki ellene volt a megyeház azon a helyen való építésének, alispáni hatalmát nyomban latba vetette és a helytartótanácsnál kieszközölte, hogy a megyeház Hont-Ipolyság mezővárosban építtessék. Az Ipolyon túl az építkezést nemcsak abbanhagyták, de minden építési anyagot is átszállítottak Ipolyságra. Az új megyeház telkéről kisajátított jobbágyok az Ipoly balpartján, az előbb tervelt Új-Ságon, vagyis a mai újváros területén nyertek kárpótlást. Az új palota építése lassan haladt. A szabadságharcz az építkezést felében találta és így csak a viharos idők múltával folytatódott a munka, a melyet 32,000 frt kincstári költséggel, Ő felségének idejövetelének ünnepélyén, 1857-ben fejeztek be. Kiterjedés és lakosság. Ipolyság határa 3630 kat. hold, a mely hajdan 69 jobbágytelekre oszlott. Lakosainak száma: 4000, ezek túlnyomó részben római katholikusok. Vagyon és adó. A nagyközség vagyona 1867-ben, tehát az alkotmányos korszak kezdetén, csak egy igen egyszerű földszintes ház és 32 hold szántóföld, továbbá két féléves úrbéri korcsmáltatási jog volt. A nagyközség 1867. évi bevétele 1685 korona 20 fillér, kiadása pedig 2636 korona 82 fillér volt és a pótadó 950 korona 62 fillért tett. Kulturális czélokra a nagyközség 1867-ben és a megelőző időben nem sokat áldozott; házainak száma akkor még csak 282 volt, ezidőszerint pedig 501. Hogy mily nagy léptekkel haladt a nagyközség fejlődése, ennek legszembeötlőbb képe az az adókimutatás, mely szerint Ipolyság állami adója 1867-ben még csak 12.212 korona volt, 1902-ben pedig ez az összeg 67.937 koronára rúgott. A nagyközség költségvetése 1902-ben: 16,056 korona 58 f. rendes bevétel, 17,568 korona 44 f. pótadó és 34,722 korona 31 f. kiadás volt. Kulturális czélokra a jelzett évben a község pénztára 2652 koronát, a kath. hitközség iskolafentartására 3524 koronát, az izraelita hitközség pedig 1350 koronát fizetett s így összesen közművelődési czélokra a község és ennek lakossága most már évi 8126 koronát áldoz. Sághy Benő megyebizottsági tag indítványára épült 1898-ban a posta- és táviróhivatal háza, 1900-ban pedig a pénzügyigazgatóság palotája, valamint a tisztviselők számára épült bérházak. A nagyközség közoktatási viszonyait más fejezetben ismertetjük; e helyütt csak arra terjeszkedünk ki, hogy az 1872-ben megnyitott polgári leányiskola 1891-ig bérházban volt elhelyezve, mignem a közoktatásügyi kormány 40.000 korona államsegélylyel módot nyújtott a nagyközségnek arra, hogy 56,000 korona költséggel modern iskolát építhetett. De már korábban, 1888-ban, emelték a város diszes házát, melynek emeletén a Honti Kaszinó kényelmes és állandó elhelyezést nyert. A nagyközség tulajdonában lévő épületek mintegy félmillió korona értéket képviselnek és 12,260 korona évi bérjövedelmet nyujtanak. 1876-ban alakították meg az önkéntes tüzoltó egyesületet, melynek fentartásához a nagyközség évenként 1200 koronával járul. A nagyközség utczáinak világítására 1903-ban 120,000 korona tőkével aerogén-gáztársulat alakult. A nagyközség fejlődésének sokáig útját állotta a rozsnyói káptalannak 11.200 négyszögöles szérüskertje, mely a község kellő közepébe ékelődött. Végre azonban mozgalom indult meg e terület kisajátítására, a mi 1896-ban czélhoz vezetett és a megváltott területet parczellázták. E helyen új városrész emelkedett, modern, diszes házakkal; 28 ház, továbbá az evangélikus templom, valamint csinos liget nyert itt helyet. Takarékpénztárak. Ipolyság közgazdasági életében fontos szerepe van az 1867-ben alakult takarékpénztárnak, mely 60,000 korona alaptőkével indította meg a működését és ma már 400,000 korona a tartaléktőkéje és 60,000 korona a nyugdíjalapja; száz korona névértékű részvényeinek árfolyama pedig ezer koronára emelkedett.1903-ban alakult meg Ipolyság második pénzintézete a Hontmegyei Népbank részvénytársaság 200.000 korona alaptőkével. Az intézet leginkább váltóleszámítolásokra alapítja a működését. A Honti Kaszinó. Ipolyság társadalmi életének egyik góczpontja a Honti Kaszinó, a mely egyike az ország legrégibb egyesületeinek. A rozsnyói káptalan segítségével alapították 1834-ben, a nagy vendégfogadó tőszomszédságában, a káptalantól ajándékozott telken emelt épületben. A mikor a vendégfogadó más kézre került, a kaszinó számára szerződésszerűleg új alapot kellett keresni, akkortájt vásárolták meg az államtól a régi sóház épületének a főútra eső részét és annak telkén építették a mai díszes kaszinóhelyiséget. A Honti Kaszinó a szabadságharcz éveit erősen megsinylette; mind a magyar, mind pedig az osztrák hadak laktanyául foglalták le, a termeit feldúlták, bútorait megrongálták. A kaszinó könyvtárának 1500 kötete abban az időben kallódott el. A szabadságharcz lezajlása után 1852-ben, a kaszinó újból megalakúlt és az ötvenes években gyűlhelye lett a vármegye értelmiségének. Az országos jótékony czélokra, a Magyar Tudományos Akadémia alapja javára és más kulturális intézmények támogatására itt gyüjtötték az adományokat; valamint itt tömörült össze az abszolutizmus szomorú éveiben a bujdosó hazafiság. Ma a kaszinó, díszes helyiségeiben, háromezer kötetre menő könyvtárt tart fenn, a melyet ingyen bocsát az olvasók rendelkezésére. Sportélet. 1902-ben sport-klub alakult Ipolyságon, a mely a testedző sportokon kívül, galamblövészetet és lóversenyeket is rendez. A Wagner-féle mulatókert mellett két modern tennis-pálya, kuglizó, nyílt étkező és két zárt helyiség nyujt helyet a sport-klub tagjainak a szórakozásra.

Magyar Katolikus Lexikon

Ipolyság, v. Hont vm. (Šahy, Szl.): 1. premontrei prépostság: →sági Boldogságos Szűz Mária prépostság. - 2. erődítmény. 1451: a huszita Giskra elfoglalta és megerősítette a premontrei prépság épületeit. A törökök terjeszkedése miatt végvár lett, őrségét az esztergomi érs. fizette. 1552: a törökök elfoglalták. 1595: felszabadult, de később ismét megszállták. Erődítményként többé nem szerepel. - 3. esperesség 1790-ig, majd 1920-tól. Plébániái: Alsószemeréd, Deménd, Egeg, Felsőtúr, Gyerk, Ipolyvisk, Pereszlény, Palást. - 4. plébánia a v. esztergomi, 1998: a pozsony-nagyszombati főegyhm-ben. 1237: Saag. Vsz. a prépsággal egyidős. Tp-át 1200 e. Nagyboldogasszony tit-ra sztelték. A törökök 1552: elfoglalták. 1675: alapították újra. Mai Nagyboldogasszony tp-a 1734: épült, a kk. kapuzatot beépítették. Harangjait 1923: 91 cm átm. Komotan mester öntötte, a 66 cm átm. középső és a 42 cm átm. lélekharangot a Dytrych család öntette. - Kegyura 1880: a rozsnyói kápt. Anyakönyvei 1675-től. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl., ném. Filiája 1917: Tesmag. - Plébánosai: 1630: Rimaszéchy Márton, 1647: Szentbenedeki Dániel, 1670: Erdélyi István, 1678: Lendvay György, 1687: Dombini János, 1697: Lendvay György, 1714: Gaál János, 1724: Paulikovics András, 1731: Kussanics György, 1737: Papp István, 1770: Gidian György, Gasztonyi István, 1778: Meress István, 1799: Jakab József, 1813: Király János, 1836: Vajgeth Mihály, 1867: Stéger Imre, 1893: Foltin János, 1902: Schreiber Aladár, 1926: Polcsák Endre, 1940: Markwarth Gábor, 1942: Petresél János, 1950: Richter Antal, 1959: Berkesi Miklós, 1977: Procháczka Ferenc, 1986: Borbély Péter, 1992: Biróczi István. - 1992: indult a Fegyverneki Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Alapiskola és Nyolcosztályos Gimn. 10 o-ban 238, 1995: 12 o-ban 272 növ-e volt. - Lakói 1910: 3289 r.k., 6 g.k., 2 g.kel., 120 ev., 128 ref., 1 unit., 660 izr., össz. 4206; 1940: 3939 r.k., 34 g.k., 10 g.kel., 135 ev., 135 ref., 773 izr., 1 egyéb vall., össz. 5027; 1991: össz. 8551, m. 5562 (65,05%); 1995: 6600 r.k., 260 ev., 60 ref., 540 felekezet nélküli, össz. 8600 (5600 m., 2900 szl.); 2001: össz. 8061, m. 5015 (62,21%). Bá.B.-Biróczi István 2. Tóth 1917:250. - Vártúrák III:227. - 4. Mészáros 1988:195. - Némethy 1894:114. - Gerecze II:381. - Schem. Strig. 1917:40. - Herdics 1996:70. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

A vonal alatt Palásttól délre, az Ipoly és a Korpona találkozási szögében van Ipolyság. Közvetlen a volt államhatár mellett fekszik s életére ez az adottság rányomta a bélyegét. Habár 1918 előtt vármegye székhely volt, lényegében mégis csak nagyközség maradt, inert hiszen az 1880-ban 2.755 lakosú község 1938 decemberig csak 4.710-re tudta szaporítani lakóinak számát. Nemzetiségileg a Lexicon adatai óta az összeomlásig 88—95%-ban magyar, elenyészően kis szlovák és még kisebb számú német lakossággal. Az összeomlás utáni első népszámlálás már csak 60 % magyarságot tüntet föl. Azonban a zsidók nagymértékben okozói voltak a fogyásnak. Megtagadták magyar nemzetiségüket, egyrészük zsidó nemzetiségűnek, másik részük pedig „csehszlováknak” vallotta magát. 1930-ban a lakósok száma 5.800-ra emelkedett, de a szaporulat ellenére a magyarok arányszáma 57%-ra zsugorodott. Ili 1930-ban már 370 zsidó nemzetiségül találunk. A fölszabadulás után a városban maradt szlovákok száma 21 l-re apadt, ami a 4.710-re lefogyott összlakosságnak mindössze 4%-ál tette ki. A nagy különbséget. mint a legtöbb helyen, a lakosság egy részének újabb nemzetiségi ..magatartása okozta. Természetes. hogy ezek között valamennyi zsidót ott találjuk. (....) Ipolyság. Az árpádházi királyok korából származó oklevelek Ság néven említik. A XIII. századtól a sági premontrei konvent birtoka. Az egykorú följegyzések szerint IV. László királyunk annyira kedvelte Ságot, hogy adóját és hadviselési terheit gyakran elengedte. A királynak egyébként kedvenc vadászterülete volt a község. A tatárjárás utáni időkben mindinkább növekszik Ság jelentősége. 1266-ban hídvámszedési jogot nyer, 1107-ben pedig Zsigmond király pallósjoggal ruházza fel. A község virágzásával a premontrei rend hatalma és gazdagsága is mind jelentékenyebb, ami nincs egészen ínyére a szomszédos földesuraknak. A XV. században a Gyarmati-fiúk — egyrészt a premontreiek elleni irigységből, másrészt puszta szórakozásból — megtámadják a kolostort és kiűzik a szerzeteseket. I Ulászló király ezzel kapcsolatos megtorló intézkedése a szomorúemlékű várnai csata miatt elmarad. Néhány évvel később Lévay László, Lévai Péter vajda fia és Füsi László „tréfálják” meg a barátokat, amiből csaknem egy évszázadig tartó áldatlan pereskedés keletkezik. A mohácsi vész utáni nehéz időkben, a török hódítások idején — Buda, Esztergom és Vác török kézre jutása után — fokozottan emelkedik Ság jelentősége. Fokozott hadviselési fontossága kitűnik abból, hogy 1546-ban várrá alakítják kolostorát. A vár első kapitánya Thury György, akinek jelentős része van a Balassa Menyhért által védett s a törökök által támadott Léva várának felmentésében. 1550 ben Jakusics Ferenc, a sági vár második kapitánya, diadalmasan veri vissza a váci törökök támadását. Sajnos, a szerencse mégis kedvez a túlerőben lévő törököknek, a vár 1552-ben török kézre kerül s rövid megszakítással (1595—1626) egészen Buda viszszafoglalásáig az ozmánok birtokolják. A kolostornak várrá történt álszervezése miatt kiszorult szerzetesek természetesen szívósan harcoltak jogaikért. Bocskay István uralkodása alatt végre elérték céljukat, amennyiben az 1608-iki országgyűlés elrendelte a várnak kolostorrá történő visszalakítását. A XVII. és XVIII. században viszonylagos nyugalom és egyenletes fejlődés jut osztályrészéül, csupán az 1663-ban pusztító pestisjárvány, valamint a kuruc szabadságharc viszontagságai okoznak kisebb visszaeséseket. Termékeny határa egyre nagyobb jólétet biztosít lakóinak, akik minden nemzeti ügy buzgó támogatói voltak. Ezt a két évtizedes cseh megszállás alatt is szívvel-lélekkel bizonyították. Ipolyság hazatérésével pattantak szét a trianoni Magyarország láncai. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Hangyásmajor, Káptalani major, Pincék, Pincék útja. A község területe 2428 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 4710.

Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943

Ipolyság plébániája régi keletű. Anyakönyvei 1776-tól kezdődnek. Temploma a Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére épült. Van két kápolnája. A hívek anyanyelve magyar. Van katolikus iskolája. Plébánosa: Dr. Markwarth Gábor kiérdemesült esperes. Káplán: Juhász Antal. Hittanára: Dr. Szepesdy Ernő és Balogh József. Idetartozik: Tesmag (kat. iskolaval. templomon kívül kápolnája is van a községnek).