Oldalfala

A község a Gömöri-medence keleti részén, a Sajó völgyében, a Turóc-völgy déli bejáratánál, a 16-os főút (Rimaszombat-Tornalja szakasz) mentén, Tornaljától 5 km-re nyugatra, Rimaszombattól 22 km-re keletre. Területe 167-262 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő dombvidék, erdeje csak kevés van. Nyugatról Gömörfüge, délről Runya, keletről Méhi és Tornalja (tornaljai és bejei kataszter), északról pedig Zsór községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (4,87 km²) 1910-38-hoz képest (5,05 km²) 3,4 %-al csökkent.

Népesség

1910-ben 410, 1921-ben 387, 1938-ban pedig 376, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának mintegy egyharmadát Magyarországra telepítették és magyarországi, valamint észak-gömöri szlovákokat telepítettek ide, ezzel alapvetően megváltoztatva a község etnikai arculatát. 1991-re már szlovák többségű község, 1991-2011 között a magyarok aránya 47,6 %-ról 38,7 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 50,9 %-ról 47,1 %-ra. A magyar anyanyelvűek aránya 46,5 % volt 2011-ben. A lakosság csaknem egyharmada (27,1 %) a roma etnikumhoz tartozik, a roma nemzetiségűek aránya 8,1 %. Az eredetileg református többségű (1921-ben 66,7 %) községben 2011-ben a lakosság 47,7 %-a volt római katolikus, 17,4 %-a pedig református vallású. A lakosság 82,3 %-a (283 fő) élt a községközpontban, 17,7 %-a (61 fő) pedig Vidakisfalud településrészen.

Történelem

A települést még „Sanctus Spiritus” azaz Szentlélek néven 1332-ben a pápai tizedjegyzékben említik először, eredete a 12. századig nyúlik vissza. Valószínűleg korai alapítású temploma körül alakult ki a falu, mely kezdetben a királyi várgazdasághoz tartozott. 1335-ben még Zenthleluk, Zenthlelek, de 1773-ban már Odolfalva néven szerepel az írott forrásokban. Kezdetben a Zách család birtoka volt, majd a 1335-től a Székely családé, később több nemes családé. 1566-ban felégette a török, ezután sokáig hódoltsági terület, majd 1682-ben a török ellen vonuló lengyel csapatok teljesen elpusztították. Az Oldalfalva név 1632-ben bukkan fel elsőként, de a század végéig még a Szentlélek elnevezés is adatolható. 1750-ig puszta volt, ekkor telepítették újra, mintegy egyharmadrészt idegen eredetű lakossággal. 1773-ban 8 jobbágy és 2 zsellércsalád élt a településen. A török időkben elpusztult temploma helyett 1800-ban épült új református templom. 1828-ban 40 házában 280 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Közelében csalták tőrbe és gyilkolták meg a labancok Visnyay kuruc kapitányt. 1848-ban határában csata zajlott a honvédsereg és a császári csapatok között. 1876-ban az egész falu leégett. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. A települést 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz csatolták. 1945 után magyar lakosságának mintegy egyharmadát kitelepítették. Az 1970-es évektől 1990-ig helyi nemzeti bizottságát Gömörfügével egyesítették. Az Oldalfalához tartozó Vidakisfalud települést Beje földjén katonai szolgálatuk révén kiemelkedett várnépek alapították, első említése 1355-ből származik. A 16. század második felében elpusztult, a 17. század végén előbb Bejéhez, majd Oldalfalához tartozó pusztaként települt újjá. 1851-ben 32 református lakosa volt.

Mai jelentősége

A községben 1951 óta (az 1899-ben épült egykori Szatmáry-Királyi kastélyban) gyermekotthon működik. A református templom egy régebbi templom alapjain 1931-ben épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ODALFALVA. Máskép Sz. Lélekfalva. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai Pletrik, és Sz. Miklósi Uraságok, lakosai többnyire reformátusok, fekszik Bejétől és Fügétől is 1/2 órányira, kis dombon, réttye, ’s három nyomásbéli, földgye termékeny, legelője elég, tűzi fája van, de épűletre való nélkűl szűkölködik, piatzozása 4 1/2 mértföldnyire Rozsnyón van. KISFALUD. Szabad puszta Gömör Várm. földes Ura Sz. Pletrich Uraság, fekszik Béje, és Oldalfalva helységek között, mind a’ kettőtől 1/4 órányira, három nyomásbéli földgye termékeny, réttyei szárazak, legelője, és erdeje kevés, az Uraságnak kertyei jelesítik.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Oldalfala, helység, Gömör vmegyében, a Rimaszombatból Tornalja s Rosnyó felé vivő országut mellett, Beje és Füge közt fekszik. Van a reformatusoknak templomjok. – A lakosok száma 328-ra megy, ezek közül 210 reform., 30 evang. férfi és 28 asszony, mindnyájan eredeti születésü magyarok. Van benne 4 7/8 urbéri és 6 1/3 majorsági telek, 15 zsellér; legelő és erdő 165 hold, szántófölde mindent megterem, rétje jó takarmányt ad. Van a helység keleti oldalán folyó Thurócz folyamán egy malma. F. u. Fáy és Fojgel urakon kivül ns Csiszár és Pongó családok. Kisfalud, Gömör vmegyében, puszta, N.-Kalósa és Oldalfalva közt: 32 ref. lak., s korcsmával. F. u. a Plechtrich nemzetség.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Oldalfala, túróczmenti magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 91 házzal és 409 ev. ref. vallású lakossal. Az idők folyamán a Fáy, Csiszár, Pongó, Szathmáry-Király és a Dobozy családok voltak a földesurai, most pedig Fáy Antalnak és Bay Barnabásnak van itt nagyobb birtoka és az előbbinek úrilaka is, melyet a Szathmáry-Király család építtetett. 1876-ban az egész községet tűz pusztította el. 1848-ban a magyarok és az osztrák csapatok között itt ütközet volt. Az ev. ref. templom 1800-ban épült. Ide tartozik Vidakisfalud puszta. A község postája Füge, távírója és vasúti állomása Tornallya.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Oldalfala. A község területe 878 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 376.