Tesmag

Tesmag az Ipoly jobb partján, Hont faluval szemben, Ipolyság központjától 3,5 km-re keletre, Ipolyhídvégtől 8 km-re nyugatra fekszik, az 527-es (Ipolyság-Nagykürtös) út mentén. Maga a falu az Ipoly medencéjében (Alsó-Ipolymente kistáj fekszik), határának északi (nagyrészt erdővel borított) részét a Korpona-erdő 250-300 méteres magasságú hegyei borítják.

Közigazgatás

1986-ig önálló község, azóta Ipolyság három településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (18,40 km²) Ipolyság területének 43,1 %-át alkotja. Területe az elmúlt száz évben csak minimális mértékben változott (1910-38: 18,41 km²).

Népesség

1910-ben 735, 1921-ben 741, 1938-ban pedig 853, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben lakosságának 98 %-a római katolikus vallású volt. 1945 után magyar lakosságának 22,8 %-át kitelepítették, de magyar többségét megőrizte. 1980-ban 692 lakosa volt, melynek 77,8 %-a magyar nemzetiségű volt. 2011-ben 538 állandó lakosa volt, itt élt Ipolyság lakosságának 7,1 %-a.

Történelem

1245-ben "Tysmok" alakban említi először okirat. Nevét talán a honfoglaló magyarokkal együtt itt letelepedett ótörök nyelvű néptől kapta, mely az ótörök tasmag (= kiáradás) szóból származik. A régi falu nem a mai helyen, hanem északabbra a mai Olvár-puszta közelében állt. Kezdetben a Hont várának uradalmához tartozott, majd helyi nemesek birtoka volt. A környék V. István király és fia IV. László kedvelt vadászterülete volt, a hagyomány szerint ennek emlékét őrzi a Királykút. 1292-ben kelt más oklevél is, majd későbbi oklevelek Chesmagh, Tismagh és Thesmagh alakban nevezik a falut. V. István és Kún László királyok gyakran vadásztak itt; emléküket ma is őrzi a Királykút. A török időkben sokat szenvedett a hadak pusztításaitól. A falu határában a Pogány-árok és a Török-sánc helynevek ma is emlékeztetnek a hódoltság idejére. A török jármot 1688-ig viselte a falu, akkor azután I. Lipót király az ellenségtől visszahódított birtokot a jezusitáknak adta, a kiket közel egy évszázadon át uralt a község. Mária Terézia 1776-ban az akkor alapított rozsnyói püspökségnek adományozta. A 19. században a rozsnyói káptalan faluja volt, lakói főként földműveléssel foglalkoztak. 1920-ig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. 1945 után magyar lakosságának csaknem egynegyedét kitelepítették. 1986-ban Ipolysághoz csatolták.

Mai jelentősége

Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1758-ban épült barokk stílusban. A község határában terül el az Ipoly-mente Ramsar Terület egy része.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

TESMAG. Magyar falu Hont Várm. földes Ura a’ Rozsnyói Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Ipolyságnak szomszédságában, és annak filiája; határja jól termő.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Tesmagh, magyar falu, Honth vgyében, az Ipoly partján, ut. p. Ipoly Sághoz 1/2 óra: 700 kath. lak. Földje fekete homokos s igen termékeny. Sok dohányt, kukoriczát termeszt. F. u. a rosnyói káptalan.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Tesmag, ipolymenti magyar kisközség, 169 házzal és 719 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása, postája és távirója Ipolyság. A falu első uraként a Hunt nemzetséget ismerjük; 1259-ben az egyik Huntnak özvegye, Eruning asszony, birtokrészt adott itt a sági konventnek. 1270-ben V. István király az egész falut a sági konventnek adományozta, a mit 1282-ben László király is megerősített. Terra Tesmog nevéről emlékezik meg 1292-ben kelt más oklevél is, majd későbbi oklevelek Chesmagh, Tismagh és Thesmagh alakban nevezik a falut. V. István és Kún László királyok gyakran vadásztak itt; emléküket ma is őrzi a Királykút. Tesmag község történeti szerepléséről csak a hagyomány révén tudunk egyetmást, mert a levelesládáját a múlt század elején a falu birája elégette. A török hódoltság korában sokat szenvedett ez a helység is; így megemlékezik a hagyomány arról, hogy a drégelyi aga ráparancsolt a tesmagi bíróra; szállítsa fel a falu asszonyait a várba; a bíró ezt a parancsot nem teljesítette és ezért az aga őt, füleinél fogva a vár kapuhához szegeztette. Ettől fogva a tesmagi asszonyoknak hetenként egyszer jelentkezniök kellett a várban és ezt a parancsot mindaddig teljesítették, mígnem az 1599. évi pozsonyi országgyűlés vízbefojtás büntetése alatt megtiltotta a nőknek, hogy a várakba látogassanak. A török jármot 1688-ig viselte a falu, akkor azután I. Lipót király az ellenségtől visszahódított birtokot a jezusitáknak adta, a kiket közel egy évszázadon át uralt a község. Mária Terézia 1776-ban az akkor alapított rozsnyói püspökségnek adományozta. Tesmagnak máig is a püspökség az ura. Az itteni templom a XVIII. századból való. Tesmag határában fekszik Olvár-puszta, mely már 1342-ben Possessio Olwar alakban szerepel és a XIV., valamint a XV. századbeli följegyzések a sági prépostság birtokának mondják. Tesmag községhez tartoznak még a Heczkó, Sipécz és Vinter-puszták.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Tesmag. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Folkusházymajor, Heczkópuszta, Lipóczpuszta, Olvárpuszta, Szentannatelep. A község területe 3199 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 853.