Körmöcbánya

Elsősorban a magyar katolikus egyház történetével foglalkozott. Felfedezte az 1519-ben keletkezett és róla elnevezett, 218 levél terjedelmű kódexet (Lányi-kódex), amely a somlóvásárhelyi premontrei apácák számára készült magyar nyelvű ordinárium. Ezt az MTA-nak ajándékozta, amely 1847-ben választotta levelező tagjává.

Középiskolai tanulmányait Körmöcbányán, Esztergomban, majd Nagyszombatban végezte. 1832–1835-ben a pesti központi papnevelőben folytatott teológiai tanulmányokat. Már diákkorában beutazta Magyarországot és később több helyen külföldön is megfordult. 1837-ben Máriavölgyben lett segédlelkész, majd 1840-től hitszónok Pozsonyban. 1842-ben megszerezte a bölcsészdoktori címet és a nagyszombati líceum történelemtanárává nevezték ki. 1846-ban a természettudományok és a mezőgazdaság oktatását bízták rá. 1848–1849-ben Sopornyán segédlelkész, 1851–1853-ban könyvtáros volt Esztergomban. 1853-tól haláláig Egbellben volt plébános.

Főbb művei: Magyarok háznépe, 1843; Magyarföld egyháztörténetei. I-III., 1844; A magyar nemzet történetei. I-II., 1846; Krátký dějepis církwe kresťansko-katolické, 1850; Dějeny starověkého lidstva k užitku mládeži wyššich gymnasialnich třid, 1852 (Magyar fordítása Az ősrégi emberiség történelme, felső gymnasiumok használatára címmel kéziratban maradt); Lányi Károly Magyar egyháztörténelme. Átdolgozta Knauz Nándor. I-II, 1866-1869.

A Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet 1936-os és 1937-es római ülésszakán sikerült elérnie, hogy az egyes országok mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtési rendszerét részben az ő tervei alapján dolgozzák ki. Elsősorban agrárstatisztikával és konjunktúrakutatással foglalkozott.

Régi magyar nemesi család sarja,  Konkoly-Thege Miklós csillagász a nagybátyja volt. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban kezdte, majd Körmöcbányán érettségizett.

A budapesti egyetemen jogi doktori oklevelet, később közgazdasági doktori címet is szerzett.

Pályáját 1898-ban a Központi Statisztikai Hivatalnál kezdte, 1907-ben már főtiszti beosztásban dolgozott. 1921-től elsősorban a mezőgazdasági statisztikai munkálatok újjászervezésével foglalkozott, de közreműködött a választójogi reform statisztikai megalapozásában is. 1929-től a Statisztikai Hivatal alelnöke, 1936-tól nyugdíjazásáig pedig elnöke volt. 1927-ben a Magyar Gazdaságkutató Intézet ügyvezető alelnöke lett. 1928-ban részt vett a Genfben tartott nemzetközi gazdaságstatisztikai értekezleten, később rendszeresen képviselte Magyarországot a nemzetközi statisztikai és mezőgazdasági konferenciákon.

Főbb művei: Magyarország földbirtokviszonyai és a földreform, 1925; Magyarország mezőgazdasági statisztikájának szervezete, 1927; Magyarország külkereskedelmi forgalma és a mezőgazdasági kivitel jelentősége, 1930; La statistique agricole en Hongrie, 1932.

Budapesten hunyt el 1942. december 6-án.

Régész, tanár, történeti író.

Körmöcbányán érettségizett (1933). Pozsonyban előbb beiratkozott az evangélikus teológiára, majd az Állami Pedagógiai Akadémia hallgatója lett, ahol 1935-ben népiskolai tanítói oklevelet szerzett.

1935–1948 között Ruttkán, Szklabonyaváralján, Zólyombrézón, Nagyszalatnán, Zólyomban tanított. 1937-ben evangélikus hitoktatói, 1940-ben a szlovák nyelv, a földrajz és a történelem oktatására is jogosultságot szerzett, közben már Zólyomban volt tanár.

1942-ben kezdeményezte egy helytörténeti múzeum létrehozását Zólyomban, ez 1944-ben nyílt meg. 1945–1949-ben a pozsonyi Szlovák Egyetemen tanult és gimnáziumi tanári képesítést szerzett földrajz–történelem szakon.

1948–1952-ben a Zólyom melletti radványi/Besztercebánya Állami Mezőgazdasági Levéltár igazgatója, 1952–1962-ben a besztercebányai Kerületi Múzeum munkatársa volt. Ebben az időszakban több fontos vaskori ásatást irányított (Zólyom, Pereszlény, Ipolyság, Gyűgy, Karvaly, Nagyszalatna, Besztercebánya, Méhi, Derezsnye, Várgede). 1962–1977-ben a Közép-szlovákiai Műemlékvédelmi Hivatal osztályvezetőjeként is folytatta régészeti ásatásait (Körmöcbánya és Besztercebánya középkori építészeti maradványainak feltárása).

Numizmatikával is foglalkozott.

1977-től Pozsonyban élt. A magyarok őstörténetéről írt szlovák nyelvű tanulmánya kéziratban maradt.

1992-ben a zólyomi múzeum megalapításának 50. évfordulója alkalmából emléklapot kapott.

Főbb művei: Mi? My?, 1943; Praveké osídlenie stredného Slovenska, 1965; magyarul: Gömör az őskorban, 1971; Súpis hnuteľných pamiatok stredoslovenského kraja, 1972.

Pozsonyban hunyt el 1994. február 20-án.