Léva

A város az Alsó-Garammente síkvidékének és az Ipolymenti-hátság dombvidékének határánál, a Perec-patak mentén fekszik, a Kálvária-hegy (196 m) lábánál, Nyitrától 44 km-re délkeletre, Párkánytól 55 km-re északra, Ipolyságtól 37 km-re északnyugatra. Fontos forgalmi csomópont, vasútvonalak kötik össze Párkánnyal, Garamkovácsival és Nagysuránnyal, az 51-es főút Nyitra és Hontnémeti (37 km), az 564-es út Garamtolmács (11 km), valamint Deménden (21 km) keresztül Párkány felé teremt összeköttetést. Mellékutak kötik össze Garamszentgyörggyel (14 km), valamint Vámosladánnyal (9 km). A város területe két, egymással össze nem függő részből áll: ezek az egykor Bars megyéhez tartozó Lévához csatolt egykor Hont megyei Hontvarsány, Csánk és Hontkiskér, valamint az ettől északkeletre fekvő, tőle Kereskény területével elválasztott Horhi. Nyugatról Felsőszecse és Alsószecse, délnyugatról Nagyod, délről Vámosladány, délkeletről Szántó, keletről Bori és Borfő, északról Garamkelecsény, Berekalja és Kereskény községekkel határos. A horhi exklávét délről Kereskény, északnyugatról Garamújfalu, északkeletről Derzsenye és Zsember, délkeletről pedig Borfő határolja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerület Lévai járásának központja, 1884 óta folyamatosan járásszékhely. A 14-17. században Bars vármegye székhelye, majd 16. századtól mezővárosi, 1876-tól rendezett tanácsú városi ranggal rendelkezett, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásának székhelye, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Lévai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz, ebben az időszakban megyei városi címet kapott és egyben az újonnan létrehozott Bars-Hont k.e.e. vármegye székhelye volt. Ebben az időszakban határvárossá vált, északi határa egyben Magyarország és Szlovákia határát alkotta. 1976-ban hozzácsatolták Hontkiskér és Hontvarsány, 1986-ban pedig Csánk és Horhi községeket. A város 5 kataszteri területre oszlik: Léva (29,06 km²), Hontvarsány (7,85 km²), Hontkiskér (7,56 km²), Csánk (10,56 km²), Horhi (5,96 km²). Összterületük (61,00 km²) az elmúlt száz év során nem változott, 1976 után Hontvarsány területe 79 hektárral csökkent, ebből 55 hektárt Léva, 24 hektárt pedig Hontkiskér kataszteréhez csatolták.

Népesség

Léva a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. a tőle északra fekvő községek már a 20. század elején is szlovák többségűek voltak, a délre fekvőeket pedig az 1945 utáni lakosságcseréig túlnyomórészt magyarok lakták. A városnak 1851-ben 4807, 1910-ben 9675, 1921-ben pedig 10 343, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 1880-1910 között lélekszáma másfélszeresére nőtt, egyben a magyar nemzetiségűek aránya 78,7 %-ról 90,5 %-ra nőtt, részben a bevándorlás, részben a lakosság 13-14 %-át alkotó zsidóság asszimilációja révén. 1921-ben még a lakosság 64,6 %-a magyarnak vallotta magát, 1930-ra azonban a város már szlovák többségű volt, a magyarok aránya 39,6 %-ra csökkent. 1941-re a csehszlovák hivatalnokok távozása és a bizonytalan identitású lakosság újbóli nemzetiségváltása révén Léva újra magyar többségűvé vált. 1944 júniusában számottevő zsidó lakosságát (1930-ban 1448 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1945 után magyar lakosainak egy részét (8 %) Magyarországra telepítették, mintegy 9,4 %-uk (elsősorban az egzisztenciájától megfosztott polgárság) elmenekült, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovák telepesek költöztek, a magyar lakosság túlnyomó többsége viszont reszlovakizált. Mindezen folyamatok mellett a vidéki szlovák lakosság felgyorsuló Lévára költözése is hozzájárult ahhoz, hogy 1961-re a város túlnyomórészt szlovák nemzetiségű vált, a magyarok aránya 16,9 %-ra esett. 1970-2001 között a szocialista iparosítás és urbanizáció, valamint kisebb mértékben 4 környező község Lévához csatolása megduplázta a város lakosságát (18 534 főről 36 538 főre), 2001-2011 között azonban már 4,6 %-os népességcsökkenés figyelhető meg (34 844 főre). 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya egyharmadával, 15,2 %-ról 9,2 %-ra csökkent. 1921-ben a lakosság 68,6 %-a római katolikus vallású volt, a reformátusok és az izraeliták aránya egyaránt 13,2-13,2 % volt. 2011-ben a lakosság 49,8 %-a volt római katolikus, 6,1 %-a evangélikus, 3,5 %-a pedig református vallású, 22,5 %-a pedig felekezeten kívüli. A város 9 településrészből áll, mely 5 kataszteri területen található, ezek Léva város, valamint a hozzácsatolt 4 község területét alkotják. 2011-ben a lakosság 96,5 %-a (33 631 fő) élt Léván és külterületein (a Lévai kataszterhez tartozik a városközponton kívül még 4 külterület: Gényepuszta, Kereszthegy, Lászlóműve, Szentjánospuszta), az egykor önálló Hontvarsány, Hontkiskér, Csánk és Horhi falvakban pedig 3,5 %-a (1213 fő). A Lévai kataszterhez tartozó külterületeken összesen 617 lakos (1,8 %) élt, a városközpontban pedig 33 014 fő (94,7 %).

Történelem

Léva vára a 13. század közepe táján épült, királyi vár, 1270-ben II. Ottokár hiába ostromolta. Csák Máté ezt is elfoglalta, 1321-ben újra a királyé, ettől kezdve Bars vármegye székhelye. Károly Róbert király a vár előtt fejeztette le Zách Felicián Sebe nevű lányát. 1544-ben Balassa Menyhért hősiesen megvédte a török támadás ellen, de hitszegése miatt kegyvesztett lett és Erdélybe menekült, a várat I. Ferdinánd hadai kemény ostrommal foglalták el. Várnagya volt Thury György, 1560-ban Dobó István kapta meg, aki 1571-ben várkastélyt építtetett a vár alatt, amely ma is áll. 1605-ben Bocskai serege a várost felégetve a várat sikertelenül ostromolta, de később Bethlen Gábor hadai bevették. 1663. november 1-jén kapitánya átadta a falai alatt megjelent nagy török seregnek. 1664-ben De Souches tábornok visszafoglalta, ekkor esett el Koháry István ezredes, akinek emlékművet állítottak. 1665 nyarán ismét ostrom alá vette a török, de De Souches felmentette. 1678-ban Thököly serege foglalta el, majd feladta, de 1685-ben ismét visszafoglalta. 1703. szeptember 17-én Ocskay kurucai vették be, de október 31-én a császáriak visszafoglalták. Rövedesen újra kuruc kézre került. 1708 októberében Heister tabornok serege foglalta el. Nemsokára azonban Bottyán seregei foglalták el, és mivel megerősíteni nem tudták, 1709-ben falait lerombolták. 1709-1710-ben súlyos pestisjárvány dühöngött a városban. A 18. században Léva lassan fejlődő, az Esterházy-uradalomhoz tartozó mezőváros, elöljárója 1787-ig hadnagyi címet viselt, jegyzője 1732-től volt. Jellemző volt erre az időre a vallási ellentét és a reformátusok üldözése, mely 1740-ben a református templom lebontásával érte el csúcsát. 1752-től portiális hely, 1754-ben 2937 lakosa volt. 1772-ben nagy tűzvész pusztított, melynek során a templom is elpusztult. Az 1770-es évektől az uradalom rendszeres szőlőműveléssel is foglalkozott. 1786-ban a ferences kolostor elköltözött a városból Szécsénybe. 1808-ban egy újabb tűzvész során épületeinek fele elpusztult, a katolikus templommal együtt. 1815-ben megnyílt a lévai gimnázium, 1820-ban pedig felépült a református templom. 1822-ben az ekkor 3871 fős várost újra tűzvész sújtotta. Az 1831-es kolerajárvány 403 áldozatot szedett. 1838-ban megnyílt a lévai kaszinó-egyesület. Ebben az évben telepedtek meg Léván az első zsidók. 1843-ban átadták az újonnan épült evangélikus templomot. 1849-ben a nagysallói csata után ide hozták a sebesülteket és a lévai temetőben temették el a hősi halottakat. 1854-ben földrengés pusztított. 1861-től az Esterházyak az uradalmat bérbe adták Schöeller Sándornak és Leidenfrost Lászlónak és egyben tagosították a határt (ekkor 37,90 km²). Az uradalom a 19. század végére mintagazdasággá vált, hét gazdasági szeszfőzőt, két szeszfinomítót s 1879-ben egy hengermalmot létesítettek. 1868-tól járásbíróság és körjegyzőség működik itt, majd 1884-től Nagysallóból ide helyezik át a szolgabíróságot, ezzel járásszékhellyé válik. 1876-tól rendezett tanácsú város, 1879-ben már 6772 lakossal. 1870-ben kaszárnya, 1882-ben kórház létesült. 1887-ben megépül a Csata-Léva, 1896-ban pedig a Léva-Garamberzence vasútvonal, ezt követi 1914-ben a Léva-Nagysurány vasútvonal átadása. 1919 januárjában csehszlovák uralom alá került és bár 1919 nyarán a Tanácsköztársaság rövid időre visszafoglalta, 1920-1938 között az első Csehszlovák Köztársasag része. 1926-ban megszűnt a középfokú magyar nyelvű oktatás, 1930-ra a város már szlovák többségű lett. 1938 novemberében visszacsatolták Magyarországhoz, megyei várossá és az újonnan alakult Bars-Hont k.e.e. vármegye székhelyévé vált. Ebben az időszakban Lévánál húzódott a magyar-szlovák határ. 1944 júniusában a lévai zsidókat koncentrációs táborba hurcolták és meggyilkolták. 1945 után etnikai arculata alapvetően megváltozott, 1961-re már lakosságának 4/5-e szlovák nemzetiségű volt. Az 1960-as éketől nagymértékű iparosítás és városiasodás ment végbe a városban, 1976-ban Hontvarsány és Hontkiskér, 1986-ban Csánk és Horhi községeket is a városhoz csatolták. A város a Garam menti magyarság szellemi és kulturális központja. A szlovákiai magyar evangélikus egyházközségek 1922-ben itt hozták létre a Szlovákiai Magyar Evangélikus Szövetséget, amely 1938-ig Evangélikus Lap címmel kétheti lapot is megjelentetett. 1926-ban ugyancsak Léván alakult meg a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége, 1921-ben pedig a Szlovákiai Magyar Tanítók Egyesülete, s itt volt az 1935-ben létrejött Szlovákiai Magyar Tanítók Országos Énekkarának székhelye is. 1984 óta Léván és a Lévai járás magyarlakta településein rendezik meg a Juhász Gyula Irodalmi és Kulturális Napokat, s 1992-ben itt ült össze első alkalommal az Értelmiségi Fórum, a szlovákiai magyar értelmiségiek tanácskozása.

Mai jelentősége

A város fontos közigazgatási, oktatási és ipari központ (textil-, élelmiszer- és építőipar), határában szőlőtermesztés folyik. Számos oktatási intézménye közül csak a Juhász Gyula Alapiskolában, valamint a 2001-ben megnyitott református egyházi gimnáziumban folyik magyar nyelvű oktatás. Gimnáziumában 1926-ig, majd 1958-1975 között működtek magyar osztályok. A város gazdag műemlékekben: központjában található középkori várának romja, melyet 1709-ben pusztítottak el, a várudvaron található Dobó-kastély (1571) 1927 óta a Barsi Múzeumnak ad otthont. Szent Józsefnek szentelt ferences temploma és kolostora 1675-ben barokk, a Szent Mihály plébániatemplom pedig 1773-80 között épült klasszicista stílusban. Református temploma copf stílusban (1785-88), az evangélikus templom 1843-ban klasszicista stílusban épült. A városban egy kastély (Esterházy-kastély 1734-ből, a mellette lévő Schoeller-kastély 1868-ból 1945-ben megsemmisült) és zsinagóga (1857) is található. A főtéren (Hősök tere) áll a városháza 1902-ben eklektikus stílusban épült épülete. A Hontvarsány közelében található Margita-Ilona termálfürdő az idegenforgalom kedvelt célpontja.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

LÉVA. Hajdani Vár, és népes mező Város Bars Várm. földes Urai H. Eszterházy Uraság, és mások, lakosai katolikusok, fekszik az Ország úttyában, Verebélyhez két mértföldnyire. Nevezetessé lett az Ozmanoknak Hazánkban lett elterjedések után, Vára egy hegyetskén épűlt, s mellynek nem kevés ártalmára vala a’ más napkeletre lévő magosabb hegy; minthogy ide helyheztettetvén az ágyúk, kemény ostromot, és törettetést okozott a’ Várnak. Erőssebb vala ellenben napnyugot felől, holott Garam vize által származott iszapos motsárral, körűl véttetetvén, mintegy által gázolhatatlanná tétettetek; Istvánfi eredeti épűletét tsekélynek állíttya, Libr. XVI. pag. 285. 37. de ideje meg nem határoztathatik. Véllhető, hogy ’a Mohácsi veszedelem után Szolimannak dűhösködő ereje ellen erőssíttetett meg, nagyobb bátorságnak okáért. Leírta régi 1687dik esztendőbéli épűleteit, és fekvését is Tollius a’ 195dik lapon. Kihalván a’ régi nevezetes Lévai Nemzetség, Lévai Jánosnak halála után, a’ kinek Attya Gábor Pest alatt, egy golyóbis által széjjel szaggattatott MDXIVdikben, Balassa Menyhártnak birtokába jutott, a’ ki az időben e’ vidéken nagyon nyughatatlankodott, ’s még nem is tért vala viszsza a’ Tsászárnak hívségére, midőn a’ Lévai Uradalom Dobó Istvánnak ajándékoztatott Ferdinand által, Eger Várában tett vitézségeiért. Fogságba kerűlvén pedik ez Hitvesével egyetemben, Kolonicsnak birtokába jutott a’ Vár, feleségűl vévén ez Perényi Zsófiát, a’ kivel nyerte vala ez egész jószágot. Sokáig folyt vala ’ perlekedés e’ miatt, sőt 1622dikben a’ 63dik Art., törvény is hozattatott annak viszsza adattatása felől; de sikeretlenné lett. Annakutánnna Csákiaknak birtokokba jutott, végre pedig H. Eszterházy Pál Nádor Ispánynak öröksége lett. Szélső erősség vala az időben, midőn Budát az Ozmanok bírták, ’s több Vármegyéknek költségeikkel erőssíttetett vala meg. Leg először is az esztergomi Ozmanok dúlták fel, a’ kik lopva a’ Város alá érkezvén, meg lepték, és fel dúlták azt; azután a’ Várat ostromlották, melly lármára Balassa Menyhárt fel ébredvén, minden ruházat nélkül rohant a’ Várnak kapujához. Győzedelmeseknek véllték vala már magokat az Ozmanok; de Menyhért reájok magyarosan tüzeltetvén, igen sokakat meg ötlek vala, és az Ozmanokat a’ viszsza vonnúlásra kénszerítették, elégve hagyván magok után a’ Várost, és egészszen ki pusztítva. Utánnok nyomúlt vala Balassa, látván Túry Györgynek segedelemre lett érkezését, a’ ki Ságról jókor el érkezett vala, de kevés népével a’ nagy sokaságot meg nem támadhatta, mert az Ozmanok Istvánfi szerént, Libr. XVI. p. 275. 20, négy száz Jantsárokból, és 1500 lovagokból állottak, és így tsak az utolsó tsapatot verte vala meg rettentesen; azután pedig Nyári által egészen meg verettettek. Annakutánna, Balassa nem engedvén sem a’ kérelmeknek, sem pedig a’ fenyegetődző erőnek, újj és nagy ostromot okozott e’ Várnak. Mert a’ Tsászárnak parantsolattyára, olly hadi erő szállíttatott vala ide, mellynek az ostromlottak engedni kénteleníttettek. Először Szitnya Vára Eberstorf által, hogy az ostromakadályok nélkül történnyék, könnyű móddal meg hódíttatott, azután pedig az egész tábor közelgetett a’ Várhoz. Bátor szívvel gondoskodott vala Balassa Menyhért a’ Várnak oltalmazásában; de meg értvén Szitnya Várának hirtelen lett meg vételét, először Hitvesét, és gyermekeit Erdélybe küldötte, ’s a’ Várnak oltalmazását Dacso Tamásra bízván, maga is utánnok sietett, hogy onnan segedelmet hozhasson. Azonban a’ Vár erőssen ostromoltatott, a’ Várbéliek által pedig minden lehető móddal óltalmaztatott, ’s már 24dik napja folyt vala az ostromnak, midőn még a’ Várbéliek nem akarták érezni a’ közelgető veszedelmet. Végre a’ Várnak falai nagy részént le törettetvén, bé rohanhattak vólna az ostromlók, ha a’ fő Vezér a’ Keresztényeket nem óltalmazta vólna. Fel kéretteté tehát a’ Várat, ’s az ostromlottaknak is engedelmet igérvén, könnyebb móddal kívánták annak meg vételét; de nyakas feleletet vévének, ’s mint hogy egy hónapig tartó fegyver nyugvást kértek, végre jutalmak ígérete mellett történt vala meg a’ Várba való bé rontás elég nagy vérontással, és fel hevűlt kegyetlenkedéssel. Látván Datso is a’ veszedelmet a’ tóba rohant vala, holott a’ győzedelmeseknek meg adta magát, a’ több magyarok pedig az Olasok, és Németek által lövöldöztettek kíméllés nélkűl. Igy történt vala rövideden Léva Várának meg vétele MDLIXdikben, a’ hová azután Majtényi téteték e’ Várnak Kapitánnyává illendő őrízettel. Számos Nemesek is laktak azután itten, a’ kik katonáskodtak, és minden adótól szabadok voltak: Annakutánna Botskainak serege által fel égetetett a’ Város, de a’ Vár Kolonitsnak gondoskodása által meg tartatott. Lásd Istvánfit Libr. XXXIV. pag. 821. 26. Rákótzi is háborgatá e’ Várost; de a’ békekötés által eleje vétettetett igyekezetének. Azután kevés ideig nyugodalomban vólt Léva Városa; de az Ozmanok el foglalván Újvárat, Nyitrát, és Nográdot, Léva is Abafy Mihálynak eszközlése által, az Ozmanoknak hatalmokba jutott, 1663dik esztendőnek vége felé a’ mint Vagner elő adta Lib. II. p. 135. Haszontalan lévén Kanízsánál 1664dik esztendőben a’ Tsászáriaknak törekedések, Nyitrát vevé meg Susa fő hadi Vezér, és Léva ellen fordítá ostromló erejét. Meg értvén pedig, hogy a’ Búdaiak 25 ezerből álló segedelemmel érkeznek az ostromlottakhoz, viszsza voná népét; de diadalmaskodván Zernovitznál az űtközetet sűrgetett Ozmanokon, Lévát ismét ostrom alá vette, és 7dik Jun. meg is hódította. Történt azonban, hogy az Ozmanok újjabb oláh, és moldáviai seregek által meg erőssíttetvén, ismét a’ Tsászáriak ellen mozdúltak, ’s Lévát kemény ostrom alá vették. Példás vitézséggel oltalmazá ekkor a’ Várat Neumuth fő Kapitány; meg érkezvén pedig a’ védelmező Tsászári sereg, ’s el foglalván a’ dombot, mellyen a’ tatárok voltak, mint hogy a’ tsendes tserjét zörgető szellő által, 515gyanúságba estek az Ozmanoknak ólálkodásaik eránt, tüzet adott a’ szélső őrízet, melly lővöldőzés végre egész a’ táborig terjedt: a’ Tsászáriak azonnal fegyverre keltek, ’s meg haladván Garam vizét, noha a’ sok nyughatatlanság, és betegség miatt, mind a’ Vezér, mind pedig a’ seregnek nagyobb része ellankadott vala, még is igen szerentsésen győzedelmeskedtek az Ozmanokon. Lásd felőle Vagnert. In Historia Leopoldi M. Libr. II. p. 151. Tsudálni lehet, melly nevezetes győzedelmet nyertek akkor a’ Tsászáriak, a’ kik az ellenségnek számához, ’s erejéhez képest, alig érdemelt vala tekintetet. Minek utánna pedig az Ozmanok Szent Gothárdnál tétemesen meg verettettek, Léva, is békeségben, és a’ Tsászárnak birtokában maradott egész MDCLXXXIIDik esztendőig, midőn Léva a’ Tökölyi követőinek kezekbe kerűlt vala: de Lotharingiai Hertzeg által Tatával, Veszprémmel, és Palotával egyetemben, ismét a’ Tsászárnak viszsza szereztetett. Lásd felőle Vagnert. Ismét el foglaltatott vala az után MDCCIIIdik esztendőben Rákótziak által, a’ kik Schlik Tsászári Vezérrel meg ütközvén, nagyon meg tsorbíttattak, de minthogy ez a’ Vezér a’ Bánya Városokat ereje felett is sűrgetni igyekezett, XVdik Novemberben viszsza verettetett, és így Léva ismét Rákótziaknak kezekben maradott, míg a’ Trentséni szerentsétlen űtközet által MDCCVIIdik esztendőben 3dik Aug. erejek meg törettetvén egészszen, végre a’ Királynak meg hódolt. Régi nemes katonáskodott lakosai leg inkább gazdáskodás, és kézi mesterségek által élnek, vásárjai népesek; barom vásárja pedig nevezetes, földgye, legelője tágas, és termékeny, jó borait könnyen el adgyák, gyűmöltsök van, keesetre módgyok helyben, de fája nintsen elég.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Léva, (Lewencz, Lewicze), magyar mező-város, Bars vmegyében, Nyitra és Selmecz közt, mindeniktől 6 mfldnyi távolságra. Fekvése kies; mert kelet-északra szép szőlőhegyek, erdők; dél-nyugotra pedig gazdag gabonatermő földek, kövér rétek s tágas legelők környékezik. A város utczái elég rendesek, de sárosak; a házak többnyire földszintiek s náddal fedettek; hanem az urak utczája derék kőházakat mutathat, s a mi több kövezve is van. Piacza nagy és tágas. Nevezetesebb épületei: a kath. és ref. templomok, az uraság’ emeletes kastélya, mellyben a tisztek laknak; a kath. gymnasium épületje, s egy nagy vendégfogadó, a Szentiványi s más itt lakó nemes urak házai, satb. a postaház. Lakosainak száma 4807-re megyen, és igy legtöbbre az egész megyében: ezek közt katholikus 4132, reform. 597, evang. 80, óhitü 7. Foglalatosságra nézve vannak köztük sok mesteremberek, kivált csizmadiák, szűrszabók, kalaposok, egynehány posztósok, timárok és takácsok; továbbá marha-, gabonakereskedők, fuvarosok; s végre föld- és szőlőmívesek. Szélesen kiterjedt szőlőhegye kedves ízü fehér (vöröst keveset) bort terem, s még jobbat teremne ha a mivelés nagyobb szorgalommal történne, melly – az uraság allodiumát kivévén – valóban igen csekély; továbbá ha a gyümölcs-, különösen a sok cseresznye-, megygy-, körtvélyfák el nem lepnék a szőlőhegyet. Lévának hajdan nevezetes vára volt, melly a török időben erős határ erősségül szolgált a bánya-városoknak, s a felső vidéknek; mellynélfogva gyakori ostromlásokat s viszontagságokat kéntelenitett szenvedni. Jelenleg egy halmon csupán omladékait lehet látni. Birtokosa a várnak s a hozzátartozó nagy uradal. régenten a Lévay nemzetség volt; ennek kihaltával Balassa Menyhárt kezére jött, ki Bars, Honth, Nógrád vmegyékben roppant jószágokat birván, – hatalmas ellenese vala a töröknek, de egyúttal kevély nyomorgatója is a környékbeli lakosoknak. Elfoglalván a királyi seregek Balassának Léva, Szitnya, stb. várait, Lévát Dobó István a hires egri bajnok kapta meg; ezután a Kollonicsiaké, majd a Csákiaké, végre az Eszterháziaké lett, s most is herczeg Eszterházy Pál birja.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Az alsó-váradi földsáncztól éjszakkeletre, a Perecz-csatorna partján épűlt Léva, a megye legnépesebb, legmagyarabb és érdekes történeti múlttal bíró városa. Legrégibb említését 1156-ban találjuk, mikor az azóta elpusztúlt Baratkán templomot szenteltek, melynek Léva fiók egyháza volt. Vára sok viszontagságon ment át főleg a huszita és később a török támadások, végűl pedig a nemzeti fölkelések idejében. A Zách merényletének egyik véres fejezetét itt írták a történet könyvébe. Az akkor már fönnállott vár előtti téren fejeztette le Becsei Imre várparancsnok Zách Feliczián egyik leányát, Sebét, kinek férje, Palásti Kopaj is bitófára kerűlt. I. Miksa a várat Dobó Istvánnak, az egri hősnek adta. Az 1663. év végén Köprili nagyvezér vette be, de a vár nem soká maradt török kézen, mert 1664. évi június 1-én Souches, Lipót király dunáninneni hadainak vezére, visszafoglalta. A török ugyan ez évben kisérletet tesz, hogy a várat újra megszerezze; de vereséget szenvedett, vezére, az érsekújvári basa is a csatatéren maradt. Ekkor esett el a hős Koháry István. Kápolna jelzi azt a helyet, a hol kimúlt. II. Rákóczi Ferencz fejedelem idejében zajlott le a vár történetének utolsó korszaka. Ocskay László, Rákóczi ezredese, 1703-ban szeptember 17-én csellel megvette a várat; 1709-ben II. Rákóczi Ferencz hadvezére, Bottyán, leronttatta, mert gyalogsága nem volt, s ha üresen hagyja vala, a császári német sereg beleszáll. Még ma is láthatók a romjai, melyeket jól gondozott szőlőhegyek környeznek. Léva ma csinos, rendezett tanácsú város 6.500 szorgalmas és művelt magyar lakossal. Nevezetessége a Perecz-csatorna, mely vizét Tolmácsnál a Garamból kapja s a lévai hengermalmot hajtja. Van díszes főgymnasiuma, a kegyes tanítórend vezetése alatt. A várost szép és termékeny síkság környezi, mely a megye nagy részének igazi éléstára.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

E fejezetben Léva város birtokviszonyait és fejlődését óhajtjuk ismertetni a legrégibb időktől a mai napig. A város történetének azt a részét, mely a vármegye történetével függ össze, másutt közöljük és itt csak érintjük azokat az eseményeket, melyeket a város viszontagságos multjában átélt. Léva legrégibb multjára vonatkozólag kevés adat áll rendelkezésünkre. Környékén a selmeczbányai hegység végső nyúlványai meglehetős kiterjedt síkságba olvadnak, mely azután végig kiséri a Garam folyó alsó részét. A környék tehát fontos védelmi helyül kinálkozott. A város mint Baratka filiáléja. Botka a XII. század közepéről egy oklevelet közöl, mely szerint Léva Conventus Hospitum, vagyis kezdetleges gyarmat volt. Kik voltak alapítói és első lakosai, azt nem igen tudjuk megállapítani. A gyarmatnak nem volt külön anyaegyháza, hanem a szomszédos Bratka, vagy Baratka község filiáléja volt. E községben 1156-ban Eusidinus, Szent Márton tiszteletére, a saját költségén templomot emeltetett, melyet Martirius esztergomi érsek szentelt fel, azt minden szükségessel bőven ellátta, e mellett Léva és Vitk helységeket egyházi hatósága alá rendelte. Máskülönben a nevezett községek Bars várának a kerületéhez tartoztak. Baratka község végleg elpusztult és nevét a gényei pusztához közel eső szántóföldek tartották fenn. A míg Baratka fekvését egész biztosan meghatározhatjuk, Léváról ugyanezt nem állíthatjuk. Tekintve Baratka fekvését és az egész napjainkig fenmaradt hagyományt, majdnem biztosan lehet következtetni, hogy a régi Léva nem feküdt a mostaninak a helyén, hanem ettől délkeletre, a dombok aljában. Ezt megerősíti, hogy a nevezett dombok, melyeket szőlővel ültettek be, egész napjainkig megtartották az Ó-Léva elnevezést, ellentétben az ujabb Nagy- vagy Új-Léva elnevezéssel. Ez az Ó-Léva közel esik Baratkához; a régi községgel szomszédos volt kelet felé Vitk, melyet az oklevelek még egy ideig említenek ugyan, később azonban mindinkább feledésbe merült s Baratka sorsára jutott, határa pedig valószínüleg beolvadt Varsány községébe. Baratka aránylag rövid idő mulva urat cserélt, mert földesura: Eusidinus és ennek gyermekei elhalálozásával, István, Adorján fia, azt 8 szabados telekkel, 5 ekényi földdel és kaszálókkal, az ettől délre eső szomszédos Lanthó községet pedig, mely azóta szintén végleg elpusztult, 72 jobbágytelekkel, 40 ekényi földdel és kaszálókkal együtt a szent-benedeki apátságnak adományozta. Léva vára. Oklevelek ugyan nem bizonyítják, azonban minden körülmény oda mutat, hogy Léva vára IV. Béla idejéből való. A vár építésére igen kedvező volt a talaj. A meglehetős magas és jobbára trachitból álló domb az egész vidék fölött uralkodott, míg a várat környező mocsarak a megközelítését nehezítették meg. Főfontossága azonban abból állott, hogy a bányavárosok felé vezető útba esvén, azoknak mintegy kulcsa volt, a mint ez később nem egy alkalommal bebizonyult. Az újonnan épült vár alatt, melyet nagy erdőségek vettek körül, valószínüleg már kezdetben kisebbszerű község alakult, melylyel a régibb Ó-Léva csakhamar érintkezésbe lépett. Venczel és Ottó uralkodása alatt Csák Máté Lévát hatalmába kerítette és várnagyul Jula comest helyezte ide, ki csak Csák Máté halála után, 1321 július 6-án adta át a várat Róbert Károlynak. Miután így Léva a koronára szállott, a király nejének, Erzsébet királynénak adományozta. A királyné a vár gondozását a megyei főispánokra bízta, mint várnagyokra s mivel Bars vára ekkor már végleg elpusztult, az ehhez tartozó birtokokat Léva várához csatolta. A lévai várnagyok. Első várnagy és egyúttal barsi főispán báthmonostori Becsei Imre volt, mint az a Zichy-okmánytár I. kötetében közzétett számos oklevélből kitünik. Ez a Becsei volt az, a ki Zách Feliczián leányát, Sebét, Koppay malonyai földbirtokos nejét, királyi parancsra, a lévai vár előtt lefejeztette, férjét börtönbe vettette, a hol az meg is halt. Gyermekeit a keresztesek mentették meg és Malta szigetére vitték őket. A Lévai család. Becsei Imre utódai a lévai várnagyságban fiai Vesszős és Töttös lettek. Ez utóbbinak az idejében, 1344-ben, Léva fele a zobori apátság birtokába jutott és a nyitrai káptalan határokkal különítette el. A vár azonban ekkor is királyi birtok maradt. Nagy Lajos uralkodása alatt Léván több ízben tartottak nádori közgyűlést, így 1351-ben, midőn a Vezekényi és Zechei családok igényperét hozták rendbe. 1367-ben a király elrendelte, hogy, jóllehet Léva a királyi várak sorában megmarad, a vár javadalmainak egy részét ad honorem, vagyis hivatalos fizetés és jövedelem fejében László oppelni herczegnek és nádornak adja. Így 1381-ben Deméndy László nagyváradi püspöknek és hozzátartozóinak szintén a vár jövedelmeiből engedték át az ehhez tartozó Garam-Újfalu községet. Azonban Gara Miklós nádor Lévánál gyűlést tartott és azon kimondotta, hogy a vár jószágai elidegeníthetetlenek. De mikor Zsigmond trónra jutott, túltette magát ezen a határozaton, a mennyiben 1395 táján Lévát Sárai Lászlónak, Temes vármegye főispánjának adományozta. Fia Péter használja először a Lévai nevet, ki Vajdafi néven is szerepel, de gyakran Lévai Cseh Péter néven is, mivel a husziták elleni harczokban több ízben kitünt. Zsigmond király kegyeivel halmozta el, úgy hogy nemsokára vajda lett. Hatalmával és befolyásával azonban Léva és vidéke rovására visszaélt. Utóda fia László volt, ki a Cseh melléknevet már elhagyta és csak Lévainak nevezte magát. Sokat harczolt Giskra ellen, de a sághi monostort is megtámadta és kirabolta. Fiát, Jánost csak többrendbeli pereiből ismerjük. Azonban egy 1506-iki oklevél szerint Lévai Zsigmond, János fia, Ulászló király beleegyezésével, Haraszti Ferencznek és nejének engedte át Léva várát és a hozzá tartozó községeket, mint hasonfelű zálogos birtokokat. Lévai Zsigmond II. Lajos alatt Bars vármegye főispánja volt s a királyi udvarban titkári hivatalt viselt. Midőn az ország a két király között pártokra szakadt, Zsigmond második neje: Petrovich Anna, ki a Szapolyai-párti Péternek a nővére volt, nemcsak férjét, hanem a vármegye legnagyobb részét is a király pártjára vonta. Ezért azután I. Ferdinánd 1529-ben Lévai Zsigmondot hűtelennek nyilvánítja és Léva várát, tartozékaival együtt nejének: Anna királynénak adományozza. Balassa Menyhért. Mikor Ferdinánd 1542-ben a törökök által elfoglalt Buda várát sikertelenül vívta, seregében volt Lévai Gábor is, kit Pest ostrománál egy ágyúgolyó széttépett. Gábor özvegyet és János nevű fiut hagyott hátra. Özvegye, Thurzó Anna, Balassa Menyhérthez ment nőül és így a lévai vár javadalmaival együtt ennek birtokába került, jóllehet a törvényes örökös az ifjú Lévai János volt. Balassa később árulása, hitszegése és rablásai által szomorú nevezetességre tett szert, azonban kezdetben 1544-ben vitézül védelmezte Lévát a törökök ellen, de garázdálkodásai következtében Ferdinánd proskribáltatta és Salm Miklós grófot Léva ellen indította. Balassa azonban Erdélybe menekült és a vár védelmét Dacsó Tamásra bízta, a ki a várat hosszú, hősi küzdelem után, kénytelen volt Salmnak átadni, ki Majthényi 133Urielt nevezte ki parancsnokká, a várat pedig jogos tulajdonosa: Lévai János kapta vissza, tartozékaival együtt; ekkor Sárkándy Pál lett a várparancsnok. Lévai János halálával, Léva vára a hozzá tartozó uradalommal a koronára szállott, a várat a király kapitányok gondjára bízta s a barsmegyei főispánságot a vár vezényletével kötötte össze. Első kapitánya Telekessy Imre volt, de 1556-ban már Vizkeleti Jakab a kapitány. Utóda a hős Thury György lett. Dobó István. 1560. szeptember 13-án Dobó István, az egri hős lett a vár és az uradalom ura, kapitánya pedig Horváth Bertalan volt. Dobó, ki Léva várával a vármegyei főispánságot is elnyerte, családjával együtt Léván akart letelepedni. Mivel azonban a várban nem talált alkalmas lakást, közvetetlen a vár alatt, a ma is jó karban levő várkastélyt építtette. Ezt a várkastély kapuja fölött levő felírás is bizonyítja, mely a következő: „Magnificus Dnus Stephanus Dobó de Ruszka comes Bars Medio Ladislai de Lekemér (e helyett valószínüleg Zelemért kell érteni) Fratris sui Fieri Fecit Anno Domini MDLXXI.” A fölírásban az évszám hibás, mert 1571-ben Dobó már fogoly volt; lehet azonban, hogy mivel a terjedelmes kastély építése több évig tartott, az építést, Dobó fogsága idejében, talán fia Ferencz folytatta tovább és 1571-ben fejezte be. Kolonich Sigfrid. Dobó - árulással vádoltatván - fogságba került és onnan kiszabadulva, csakhamar meghalt. A király az apa hibáját nem boszulta meg fián. Ferenczen, mert Lévát és tartozékait visszaadta neki. Várnagy Patachich György lett, később Lessenyei Nagy Ferencz, aztán Tapolcsányi János. Dobó Ferencz halála után a vár tartozékaival együtt a királyra szállott, a ki azt Dobó örököseinek adta át, kik közül Perényi Zsófia Kolonich Sigfrid komáromi várparancsnokhoz menvén nőül, így lett ez utóbbi a vár és az uradalom tulajdonosa. Ez időből maradt fenn Léva városának szép metszetű, teljesen ép és máig is használatban álló pecsétje a következő felirattal: „N: Léva Varassanak Pecseti Anno 1604.” A körded pecsétnyomó középterén koronás fejű, kiöltött nyelvű, kétfarkú oroszlán áll, jobbjában rózsát tartva s baljával az előtte álló három gally középsőjéhez nyúlva. Hivatalos okiratainak átfűzésére a város sárga-zöld selyemzsineget használt. Léva Bocskay és Bethlen alatt. 1605-ben Bocskay István egyik vezére: Rhédey Ferencz szorongatta a várost, melyet fel is gyújtottak, de a Kolonich által védett várat bevenni nem tudták. Kolonich azután Érsekújvárra ment lakni és Léván udvarbirót tartott, ki mellett Kovácsi Miklós volt az uradalmi tiszttartó. Kolonichtól Bethlen Gábor foglalta el a várat tartozékaival együtt és Lipthay alispánra bízta, ki azonban erről lemondott, mire a császár javára Koháry Péter foglalta el a várat, míg a város az ellenpárt kezében maradt. Pázmány Péter 1624-ben jezsuitákat telepített le Léván, a mi a város protestáns lakosait nagyon elkeserítette. Csáky László. 1625-ben Lévát Kolonich György felügyeletére bízták és 1635-ben, a törökök közeledésére, a várat megerősítették. Ekkor királyi birtok volt és Miskey István volt a kapitánya. Eszterházy Miklós nádor, legidősebb fiának, Istvánnak a menyegzőjét Thurzó Erzsébettel, Léván tartotta meg, a hol akkor igen sok főúr gyűlt össze. Ez alkalommal többek között lovagjátékokat is tartottak. 1640-ben Léva új urat kapott. III. Ferdinánd király a várat és a hozzá tartozó uradalmat Csáky László lévai kapitánynak adományozta, ki a kihágásaiért több ízben bevádolt Miskey Istvánnak volt az utóda. Csáky gróf igen jószívű ember volt, a szegény néptől semmit el nem vont, sőt furfangjait is eltűrte. Ez egy közmondásra szolgáltatott alkalmat, melyről Dugonich is megemlékezik gyűjteményében. A pórok ugyanis ki tudták a grófnál eszközölni, hogy az uradalom gabonáját ők csépelhessék és jutalmul a szalmát megtarthassák. Mivel pedig a munkánál nem igen ügyeltek reájuk, a gabonát csak felében csépelték ki, míg a többi a szalmában maradt, miáltal meglehetős haszonra tettek szert. A míg az uradalom a Csákyak kezében volt, folyton tartott ez a furcsa gazdálkodás, mikor azonban a birtok később az Eszterházyakra szállott át, ezek tisztjei már jobban ügyeltek és mikor a cséplők a szokott módon akartak csépelni, oda kiabálták nekik, hogy „Hohó! ez nem a Csáky szalmája!” Léva viszonyairól a Csákyak idejéből könnyebben áttekinthető képet nyerünk. A vár körül elterülő várost falak védték és magas deszkapalánk vette körül. A városnak négy kapuja volt, ú. m. a belső városi, vagy császári kapu, a báthi kapu, a Báth felé vezető úton, az öreg- vagy malom-kapu, közel a plébániához, a nyugati irányban vezető úton és a kis-kapu, az Ó-Léva felé vezető úton. Utczája csak néhány volt, ezek között a vártól a katholikus templomig húzódó utczát Nagy-utczának nevezték, továbbá fel lehet említeni a Báthi- vagy másképen Putnok-utczát, a Malom-utczát, a Szurdik-utczát Ó-Léva felé és az Ó-piacz-utczát, mely a katholikus templomtól lefelé nyult s a piaczba torkollott, hol már ebben az időben kereskedő boltok is voltak. A városból országút vezetett Báth és Varsány felé, a mocsarak lecsapolása czéljából pedig már 1634-ben csatornaszerűen szabályozták a Perecz-patakot. A vár nyugati részén terült el a külső város, mely nem tartozott Lévához és külön piacza volt. A város határa azelőtt erdőkből, bozótokból és posványokból állott, melyeket a szegény nép nehéz munkával irtogatott lassanként. Az irtványos földekből rétek, répa- és dinnye-földek lettek. Legvirágzóbb volt a kertészet és első sorban a káposzta- és zöldségtermelés. E mellett már igen korán megkezdték, a félkör-alakban elterülő dombokon, a szőlő-ültetést. A szőlők alját gyümölcsös kertekké alakították át, a pinczék pedig a városban voltak. Az ipar és kereskedelem is fejlődésnek indult és már 1615-től voltak országos és hetivásárai. A lakosság legnagyobbrészt magyarokból állott, de voltak ezeken kivül tótok, lengyelek és ráczok is, vallásra nézve róm. katholikusok, görök-keletiek, reformátusok és evangelikusok. Legnagyobb számmal a róm. katholikusok voltak, kiknek temploma a jezsuiták betelepülésekor épült. A görög-keletiek szórványosan jöttek be és egy kompániát alkottak. Isteni tiszteletüket magánházban tartották és a kereskedés és a korcsmáltatás az ő kezükben volt. Mindkét protestáns felekezetnek nagyobbszámu híve volt, így első sorban a reformátusoknak, kiknek már 1656-ban volt paróchiájuk és templomuk. Az evangelikusoknak szintén volt templomuk, ezt azonban 1638-ban elvették tőlük. A különböző vallásfelekezetek között ez időben egyetértés uralkodott, a mit legjobban bizonyít az, hogy 1624-44 között a város birái reformátusok voltak. A várőrség tisztikara a következőkből állott: főkapitány, viczekapitány, lovashadnagy, gyaloghadnagy vagy vajda, zászlótartó, strázsamester, seregbiró, sereg prédikátorja, sereg deákja, porkoláb vagy tömöcztartó, tizedes, ezenkivül harminczados, vámos. 1624-től városi birákat választottak, kik közül többen városi hadnagy czímen fordulnak elő. A város, mint kuriális hely, statáriális joggal bírt és az uradalmi vadaskert közelében volt felállítva az akasztófa. 1654-ben halt meg Csáky László gróf, országbiró és Léva ura. Az örökségre Lórántffy Zsuzsánna tartott igényt. Az 1663-iki török beütés. Koháry István halála. 1663-ban, mikor a törökök október közepén Érsekújvár alól a Garam felé indultak, Bartakovich Gáspár volt a vár alkapitánya. November 1-én 135már Léva alatt volt a török. Bartakovich, nem bízva erejében, már másnap feladta a várat, 1664-ben azonban Souches tábornok nagy erővel visszafoglalta. A győztesek az elfoglalt várban 200 mázsa puskaport, 300 mázsa ólom- és vasgolyót, 200 m. kanóczot, 4 m. kősót, 19 kisebb-nagyobb ágyút és mintegy 1500 mérő gabonát és lisztet találtak. Léva vára, e szerint, csak fél évig nyögte a török félholdat. Hogy a várat a török egykönnyen el ne foglalhassa, Souches kijavíttatta, elegendő számú őrséggel és minden szükségessel bőven ellátta és a vár parancsnokává Neumuth Joachimot tette. A törökök csakugyan nem nyugodtak bele Léva elvesztésébe, mert július közepe táján 25-30 ezer főnyi sereg érkezett Léva alá és megkezdte az ostromot. Azonban az időközben, betegség következtében, Nagyszombatra vonult Souches, Léva felmentésére sietett. A Souches alatt egyesült keresztény seregek fényes győzelmet arattak a törökökön. E csatában esett el a szintén Soucheshez csatlakozott Koháry István ezredes is, kinek emlékezetére 1713-ban Léva közelében kis kápolnát emeltek. 1665-ben Rottal gróf német katonákat küldött a várba őrségül, a kik a népet folyton fosztogatták. A vallásvillongások korában I. Lipót a várőrséget, valláskülönbség nélkül, meg akarta hűségében erősíteni. Ez okból 1675 január havában levélben biztosította a protestáns katonaságot, hogy vallásuk gyakorlásában senki sem fogja őket háborgatni. 1675-ben, miután időközben a jezsuiták eltávoztak Léváról, ezek helyébe Eszterházy Pál minorita ferenczeseket telepített le és megvette számukra Kőmives Endre református lakos házát. Ugyanez évben a vár megerősítésére nézve is intézkedtek, mint az Léva város jegyzőkönyvében olvasható: „Az praesidium javára, hasznára és oltalmára nézve statuáltuk, hogy az malom felöl a Ferencz deák uram kertjénél az farkasbástyán alul, Báth felől a Mészáros Balázsné kertjénél és az barátok kertjénél a vadaskert alatt sarampók és azokon kapuk csináltassanak és az vadaskerten innét árok ásattasék az hegyen föl a szőlők felé.” Mindezt az tette szükségessé, hogy a várat körülvevő palánk már nem volt a legjobb állapotban, pedig nagyon is komoly események voltak készülőben. Thököly Imre. 1678-ban az erdélyi bujdosók megujították a háborút és Thököly Imrét fővezérükké választották. Thököly még szeptemberben megindult seregével, hatalmába kerítette a bányavárosokat és Lévát is elfoglalta, de a szentkereszti vereség következtében feladta; 1682-ben azonban ismét visszafoglalta. Eszterházy Pál. Jaklin Miklós. Időközben a Csákyak lassanként elvesztették a lévai uradalmat. 1696-ig még találkozunk a Csáky-család tiszttartóinak névsorával, de ezek mellett már Eszterházy Pállal és Jaklin Miklóssal, mint a nádor dunáninneni jószágainak praefectusával is, a ki azonban már 1696-ban nem volt praefectus, hanem zálogjogon megszerezte a lévai várból Csáky Zsigmond özvegyének és Csáky Pálnak a birtokrészeit 13,000 forintért. Ez időben Veres János volt a tiszttartó. Jaklin Miklós, mint a lévai jószág egyik földesura, nagylelkű pártfogója volt Léva városának és áldozatkészségéért őt a király később bárói rangra emelte. 1696 aug. 18-án Lévát óriási tűzvész pusztította el. 1698-ban Jaklin, a 136város polgáraival egyeemben, felépíttette és megnagyobbíttatta a templomot és az iskolamesterek és orgonisták díjazásáról is gondoskodott. 1695-ben a nádor tiszttartójával egyetértve, a szegény lakosok között szőlőknek osztatta ki az ó-lévai hegyi parlagokat. Nemesszívűségét 1702-ben kelt végrendeletével tetőzte be, a midőn jótékony czélokra 3000 forintot és a kalvária felállítására 700 forintot hagyományozott. 1702-ben bekövetkezett halála után birtokai fiára, Miklósra, szállottak. II. Rákóczy Ferencz. Ocskay László. Bottyán János. A Rákóczy-féle szabadságharcz alatt, 1703 szeptember 17-én, Ocskay László foglalta el Lévát és itt ülte meg esküvőjét Tisza Ilonával. A császáriak október 31-én a várat, a heves ellenállás daczára, bevették, de Ocskay és Andrássy csakhamar ismét birtokukba kerítették. 1704 deczember végén, a nagyszombati vereség után, maga Rákóczy is Léván vonta meg magát, hogy seregeit összegyűjthesse. 1705 január 1-én itt tartott haditanácsot, melyen Bercsényi fővezér és Széchenyi Pál érsek is jelen voltak. A fejedelem január 10-ig maradt Léván és itt nevezte ki Károlyi Sándort a tiszántúli részek főkapitányává. Várparancsnokul Lipthay Ádámot hagyta Léván, melynek várát ágyúkkal és minden más szükségessel bőven ellátta. Egerben kelt levelével Bottyán János vitéz tábornokának adományozta a lévai uradalmat. Ekkor Lovass volt a lévai tiszttartó. A vár lerombolása. 1708. október havában Heister császári vezér ostromolta Lévát, mely minden nagyobb ellenállás nélkül meghódolt. Az elvonuló kuruczok a várost felgyujtották. Bottyán azonban nem nyugodott, hanem a várat csakhamar visszafoglalta. A vár ekkor már nagyon rossz állapotban volt. A hosszas háborúk megrongálták és kijavításával senki sem törődött. Mindezt észrevette Bottyán, a ki a telet a várban töltötte s kinek keserűségét fokozta az is, hogy Rákóczy szerencsecsillaga hanyatlóban volt, neki pedig nem volt elég embere, hogy a várat megvédhesse. Elhatározta tehát, hogy ha a kuruczok a várat elhagyni kénytelenek, inkább elpusztíttatja azt, semhogy a németek kezébe kerüljön. 1709 február vége felé csakugyan romboltatni kezdte és az árkokat betömette. Léva, mint vár megszünt és csak égnek meredő romjai emlékeztettek a hajdani dicsőségre. A romba döntött vár körül csak rövid ideig hangzott a fegyverek zaja. Egy ideig Pálffy János hadai táboroztak itt. Majd a győztes Heister a Duna balpartjára jött, október 17-én Barsból amnesztiát hirdet, azután a felkelők ellen indul és azokat eljesen kiszorítja az ország nyugati részéből. Léva környékén, hol 1709-ben és 1710-ben nagy pestis pusztított, most már minden csendes volt s az 1711-iki szatmári béke befejezte a szabadságharczot. Az Eszterházy család. A háborús idők elmultak és helyükbe békésebb korszak lépett. A lévai uradalmat Eszterházy nádor visszakapta. Már 1710-ben Veres János a tiszttartó 137és ez idő óta megszakítás nélkül feltalálhatjuk a herczegi tisztviselők névsorát. Az Eszterházyak mellett, mint földesúr, 1732-ig elefánti Jaklin Miklós báró is szerepel. 1732-ben a lévai uradalomnak azt a részét, mely az Eszterházyaké volt, Eszterházy Pál herczeg örökölte. Mivel a lévai lakosok jogait és kötelességeit véglegesen meg kellett állapítani, 1732 február 10-én szerződést kötöttek, melynek főbb pontjai a következők: Léva lakosai a külsö és belső telkek után évi 200, Génye és Baratka használata után 100 forint haszonbért fizetnek, arányos részeltetés szerint. A két mészárszék után évenként fizetnek 60 forintot. A városi korcsmában évenként szeptember 30-tól deczember 31-ig az uraság borát mérjék. A forspont nem kötelező, de a jelenlevő herczegnek személyes szolgálatára állanak. Az utakat és hidakat kötelesek javítani. 200 forint évi fizetés fejében a vámot szedhetik, úgyszintén a vásári helypénzt is, de méltányosan, stb. stb. Ez a szerződés 1772-ig maradt érvényben. A város előljárója 1714-87-ig hadnagy czímet viselt, fizetése, a naturáliákon felül, évenként 40-50 forint volt; 1732-től már városi jegyző is volt, évi 35 forint fizetéssel. A királyi adót és a város jövedelmét 1725-től perceptorok kezelték, fizetésük 16-18 forint volt. Ezenkivül a városnál voltak esküdtek, strázsamester, hajdú és vámos hajdú. A míg a város a két mészárszéket és a korcsmákat házilag kezelte, székbírója is volt, 40 forint évi fizetéssel és borbírója 12 forint fizetéssel. Az 1736-iki tisztujítás. A református templom lerombolása. 1735-ben Eszterházy Antal herczeg volt a lévai uradalom tulajdonosa. A következő évek Lévára nézve nagyon is válságosak voltak és a vallásfelekezetek között a vallási türelmetlenség nagy zavargásokat okozott. 1736-ban a városi tisztujítás nagy zenebona között ment végbe. Az újonnan megválasztott tisztviselők közül a reformátusok vonakodtak a hivatalos esküt a katholikus templomban letenni s e miatt lemondtak. Helyükbe a katholikusok másokat választottak és kimondották, hogy a reformátusokat a jövőben az összes hivatalokból kizárják. Ez időtől az ellenségeskedés szünet nélkül tartott. A béke helyreállítása czéljából Eszterházy herczeg 1737 április 22-én megjelent Léván; de alig hogy eltávozott, az ellenségeskedés újból kitört és éveken át a legnagyobb elkeseredéssel folyt. A zavargások 1740-ben érték el tetőpontjukat. Ez évben, úrnap után való napon, a vármegye rendeletéből a reformátusok templomát lebontották, két harangjukat elvették és az egyiket a katholikus, a másikat pedig a ferenczrendi templom tornyában helyezték el. Léva, mint portális hely. 1752. deczember 11-én az aranyos-maróti megyei gyűlésen Lévát portákra osztották fel és a következő évben megszünt curiális taxális hely lenni, hanem portális lett, minélfogva nem egy átlag-összegben, hanem kapuk után fizette az adót. E határozat ellen a város a herczeghez és Erdődy György grófhoz küldöttséget menesztett a régi szabadság megtartása és a fenyegető veszély elhárítása céljából. Panaszukra választ is alig kaptak. 1754-ben vásárolták meg a városházát. Ez utóbbi évről fel van jegyezve, hogy a város lakosságát megszámlálták és 2937 lelket találtak ott. 1759 július 3-án, midőn Eszterházy ezrede a városban állomásozott, a katonák számára megfelelő mennyiségű kenyeret voltak kénytelenek beszolgáltatni. Időközben a reformátusok mindent elkövettek, hogy a jogegyenlőséget kivívják s 1766-ban végre elérték, hogy a hivatalok ujból megnyíltak előttük. 1772. szept. 12-én szörnyű tűzvész dühöngött a városban, melyben 245 ház és három emberélet pusztult el; a városi templom leégett és a harangok elolvadtak. A szörnyű nyomor enyhítésére a herczeg 200 frtot adott és máshonnan is jöttek adományok. Így azután a lakosok már a következő évben ismét felépíthették a templomot. 1776 aug. 19-én herczeg Eszterházy Miklós, Nagy István administrátorával együtt, meglátogatta a várost és a szőlők mellett 21 puszta helyet pinczéknek osztatott ki. Maga az uradalom is rendszeres szőlőmíveléshez fogott és hogy rendes, állandó szakmunkásai legyenek, Lengyelországból telepített be többeket, kik után azt a helyet a hol letelepedtek, maig is Polyákutczának nevezik. 1777-ben több emléket emeltek a városban. Így a város nyugati végén az orbán- és kereszthegyi szőlőkben kápolnákat, a városban a Szent-Háromság és a Szent Flórián szobrát, a szőlőkben egy keresztet, továbbá Nepomuki Szent János és Orbán, 1786-ban pedig a Szűz Mária szobrát. Mindezek ma is fennállanak. 1778-ban a tanácsülésben elhatározták, hogy mivel a görög-keleti vallásúak olyan contribuens egyének, mint a többi lakosok, tehát adjanak ők is forspontot és minden egyéb városi terhet közösen viseljenek. A tisztújítás sem folyt le nyugodtan. Az uradalom nem akarta a megválasztott esküdteket megerősíteni, és így ezek helyébe másokat kellett választani. Ugyanezen évben a vármegye rendeletére a város a katonaság részére 129 mérő zabot szállított Esztergomba és 144 mázsa szénát Magyar-Bródba, novemberben pedig újabb 238 mérő zabot Esztergomba. Mivel a városi hadnagyok és más tisztviselők többször megkárosították a lakosságot, a felmerült gyakori panaszok következtében Eszterházy Miklós herczeg 1783-ban oly újabb szerződést kötött Lévával, mely e visszaélések meggátlására alkalmasabb volt az eddigi szerződésnél. Ugyanezen év julius havában a várkastélyban generális nagygyűlést tartottak, melyen első sorban az élelmi czikkek árát állapították meg. A lakosok panaszkodtak a herczegnél, hogy a reájuk rótt censuális adót, nagy nyomorúságuk miatt, alig képesek megfizetni. A herczeg hajlott a kérésre, az 1785-ben kötött pótszerződésben a városnak átengedte a vámjövedelmet évi 367 frtért és az adót leszállította. Mivel híre járt, hogy József császár útját a városon keresztül folytatja a bányavárosok felé, az uradalom a várhegy alatt utat töretett és így a várost a külső-várossal összekötötte. 1786-ban József császár rendeletére a ferenczrendiek eltávoztak a városból és Szécsénybe költöztek át. Épületük a templommal együtt a vallásalapra szállott. 1787-ben a városi hadnagy elnevezés megszünik és 1778-tól 1848-ig városi bírák állanak a magistrátus élén. 1789 márczius 20-ikán a görögkeleti compánia részéről, Zippan Zafféri Pál, Kalián Demeter Pál és Vankovics János 500 frtért megvették Jankovics Ferencz omladozó majorját s azon a helyen templomot kezdtek építeni, de be nem fejezhették, mert számuk évről-évre fogyott, míg részben kiköltöztek, részben kihaltak és ma csak a kalvária-hegy aljában levő temető emlékeztet reájuk. 1801-ben a városi magistrátus fizetése a következő volt: Bíró évi fizetése 100 frt, notárius 95 frt, perceptor 80 frt, esküdtnek külön-külön 12 frt, strázsamester 60 frt s ennek csizmára 6 frt, vámos hajdú 20 frt s ennek csizmára 6 frt, hajdú 40 forint s ennek csizmára 6 frt, orgonista 60 frt. Árvagyámokat, tutorokat, csak 1803-tól említenek. Az 1808-iki tűzvész. A kegyesrendiek. 1808 júl. 24-én tűz támadt, mely rettenetes mérveket öltött. A város 680 háza közül leégett 303, ezek között a katholikus templom tornyával együtt, melyben a harangok is elolvadtak. Ekkor pusztult el a várost körülvevő palánk is és ez időtől sem a város falairól, sem kapuiról nem találunk többé feljegyzést. E veszedelem emlékére minden év júl. havának utolsó vasárnapján, ünnepélyes körmenet vonul fel a kalvária-templomba. A következő években a lakosság régi óhajának, a gimnázium megalkotásának keresztülvitelén fáradozott és 1815 nov. 15-én már meg is nyitották az új intézetet a kegyesrendiek vezetése alatt. Az ezeknek juttatott adományok között van az az 1500 frtra becsült, drágakövekkel kirakott kehely is, melyet Migazzi Kristóf gróf ajándékozott a templomnak. A ref. templom felépítése. 1820-ban a reformátusok ügye is jobbra fordult. Templomukat, a régi helyén, újból felépítették és a felavatás nagy ünnepélyességgel ment végbe. 1822-ben már a város lakosságának a száma is erős gyarapodást mutat. A 3871 lakos közül római katholikus volt 3148, evangelikus 89, református 611, görög-keleti 23. 1822 okt. 27-én délelőtt 11 órakor ismét nagy tűzvész dühöngött a városban. A tűz az u. n. czigány-utczában ütött ki, az erős szél széthordta a parazsat és a város nagy részét rövid háromnegyes óra alatt romba döntötte. Leégett 158 ház. A városházán az irományokat és a pénztárt sikerült megmenteni. A nemzeti iskola. Míg Bars vármegye rendei, ezek között Léváról a Kazyak és Rainprechtek, a huszas évek elején az abszolutizmus ellen küzdöttek és az alkotmány kivívásában az elsők között említhetők, a nemzeti ügy fejlesztésében Léva városa sem maradt hátra. 1825-ben a Nemzeti iskolát önállósították, újjá szervezték és egyáltalán a nemzeti nevelés fejlesztésén fáradoztak. A gimnáziumba járó előkelőbb ifjak családai a templomba orgonát szereztek, a templomra pedig a hívek új tornyot emeltettek. 1829-ben Sántha György helembai plébános 5000 váltó forintos alapítványt tett. Eszterházy Miklós herczeg még két ízben kötött szerződést a várossal. Az 1826-iki szerződésben vannak először említve az 1902. év elejéig fennállott pecsenyesütő bódék, melyek most a városháza építésének áldozatul estek. A kath. templom. Mivel nem igen lehetett remélni, hogy a katholikus templom tornyát egyhamar felépítik, ezért az 1831-ben öntött új harangokat a templom mellett levő érdekes szerkezetű haranglábakon helyezték el. A csonka tornyot csak a negyvenes években szedték le a templomról és anyagát az utca kövezésére fordították. Ez az állapot 1902. év tavaszáig tartott, a mikor Báthy László prépost-plébános fáradhatatlan buzgósága következtében a róm. kath. hívek, templomukat díszes kettős toronynyal látták el s a harangokat azokban helyezték el. Az 1831-iki kolera. Az 1831-iki kolera Lévát sem kímélte meg. A városban 403 ember halt meg e járványban. A városi tanács Kálna községnél kordont vonatott, de ez majdnem lázadásra vezetett, mert az élelmi szerek rendkivül megdrágultak. 1833. nov. 24-én meghalt Eszterházy Miklós herczeg és utóda fia, Pál lett, ki a következő évben a lévai uradalmat meglátogatta. Az uradalom tisztviselői mindenkor fontos tényezői voltak a város társadalmi mozgalmainak és mindenben tevékenyen résztvettek. Főleg az ő buzgóságuk hozta létre 1838-ban a kaszinó-egyesületet, mely a negyvenes években rendkivül virágzott és az általa rendezett mulatságokon a szomszédos vármegyék intelligencziája is összegyűlt. Az ág. ev. templom. 1838 április 29-én az evangelikusok elhatározták, hogy a görög-keletiek félbemaradt templomát megveszik. 1841-ben már felépítették a templomot, lelkészlakot és az iskolát és azt 1843 ápr. 30-án ünnepélyesen felavatták. 1845 óta külön hitközséget alkotnak. Az első zsidók 1838-ban telepedtek le Léván. Az uradalom egy darab földet hasított ki részükre temetkezési helyül. A tömegesebb betelepedés csak 1840 után vette kezdetét. Ez időtől a környékbeli hitfelekezetekkel együtt hitközséget alkottak és a negyvenes évek közepén lelkészi állást szerveztek. Imahelyiségük 1857-ig egy bérházban volt. Benkő Dániel és Korizmics László. 1839-ben az ifjú Eszterházy Miklós herczeg látogatta meg az uradalmat, 1843-ban pedig Pál herczeg. Ez volt az utolsó látogatás; ezentúl a herczegi családból senki sem jött Lévára. 1845-ből találjuk a város határára vonatkozó következő feljegyzést: „Az összes terület kitesz 6841 holdat, még pedig ebből földesúri 2696 hold, úrbéri 2912 hold, szabados 686 hold, inscriptio 546 hold.” Az uradalom tisztviselői karában ez időben jeles férfiak működtek, kiknek a neve később országszerte ismertté lett. Így Benkő Dániel uradalmi praefectus, ki a lévai központból hat uradalmat kezelt és Korizmics László uradalmi mérnök. Ezek az uradalmat valóban mintaszerűen kezelték és a társadalmi életben is vezérszerepet vittek. 1846-ban olvasó-társaságot szerveztek, melynek czélja a magyar irodalom terjesztése és pártolása volt. 1848/49. 1848-ban a város lakosainak száma 4817 volt, ezek között 4032 róm. kath., 597 ev. ref., 81 ág. ev., 7 gör. keleti és 100 izraelita. A márcziusi eseményeket a város lelkesedéssel ünnepelte meg, s miután a földesúri hatóság alól felszabadult, az eddigi tisztviselők helyébe rendezett tanácsot választott. Első polgármester Farkas Mihály, az eddigi városi biró volt. Ez időtől a város élén polgármesterek állanak. Április 25-én a külső utczát a városhoz csatolták. Majd, midőn veszélyben forgott a haza, toborzás útján 118 honvédet küldöttek harczba. Június 18-án 427 ezüst forint adomány folyt be és június 29-én 435 nemzetőr esküdött föl. Az ezek számára készült díszes zászlót ereklyeként őrzik a városházán. 1849-ben mozgalmas események szinhelye volt a város. Január 10-én hadseregével bevonult Görgey és mikor távozott, Csorits osztrák tábornok jött utána és innen 20-án tovább indult. Április 17-én Görgey Lévánál állott seregével. A nagysallói fényes győzelem után ide szállították a sebesülteket. Azokat, a kik nehéz sebeikbe belehaltak, a temetőben közös sírban hantolták el. Sírjuk fölé 1872-ben emlékoszlopot emeltek és oda zarándokol minden évben, márczius 15-én, a kegyeletes közönség. 25-én Grabbe vezérlete alatt orosz katonák jöttek a városba és szeptember 25-én távoztak el. Az abszolutizmus. Erre az abszolutizmus uralma következett. A cs. kir. szolgabiró zsandáraival ellenségképen dúlt a városban; mindenekelőtt beszedette a magyar bankjegyeket, a mi a lakosság legnagyobb részét koldusbotra juttatta, mert azon fölül, a mit elrejthettek, összesen 49,500 frt 45 krt szolgáltattak be s ezt a város főterén, nyilvánosan elégették. A lévai zsidók hadi sarcz fejében 600 frtot fizettek. Míg a jó hazafiakat üldözték, addig a császáriak Bányay József lévai postamestert dícsérték, a ki ebben az időben minden jó hazafit mélyen sértő viselkedésével tüntetett. Az 1854-iki földrengés. 1854 márczius 26-án nagy szélvész és földrengés volt; a kolostor tűzfala bedőlt és egy embert agyonütött. Ugyanez évben kezdték meg a város rendszeres kivilágítását. Időközben kiépült a pest-bécsi vasút is és a gabonakereskedés mindjobban fellendült, a bányavárosok felé pedig társaskocsik gondoskodtak a személyszállításról. 1857-ben a házak száma 701 volt, a lakosok száma pedig 4513. Ekkor építették fel a zsidók templomukat és iskolájukat. A társasélet is egyre elevenebb lett. 1859 november 20-án az időközben szünetelő kaszinó újból megalakult. Fáradhatatlan búzgósággal működött közre a „Barsmegyei Gazdasági Egylet” megalakulásában. Valóságos hazafias tüntetések voltak azok a hangversenyek, melyeket szeptember 10-én Wilmers Rezső a szükölködő horvátok javára és október 4-én Reményi Ede a Petőfi-szobor javára tartott. Lovag Schöeller Sándor és Leidenfrost László. Ez időben az uradalomban lényeges változás állott be. Már 1859 márczius 12-én felmondotta herczeg Eszterházy Pál a lévaiaknak a helypénzszedésre és a legeltetésre vonatkozó szerződést és 1861-ben az egész lévai uradalmat bérbe adták lovag Schöeller Sándornak és Leidenfrost Lászlónak. Ez utóbbi 1862-ben jött a városba. Mindenekelőtt az uradalomhoz tartozó községekben a határtagosításokat és a birtok-elkülönítést tűzte ki feladatául. A tagosítás után a város határa 6564 h. 1137 □° lett, még pedig kert és beltelek 205 h. 756□°, szántó 3746 h. 1146□°, rét 1262 h. 1057□°, legelő 230 h. 952 □°, szőlő 742 h. 846□°, folyók 87 h. 854□°, útak 188 h. 1087□°, haszontalanok 67 h. 493□°. A kegyesrendieknek 520□° kiterjedésű rét jutott; különben csak néhány nagyobb birtokos tagosított, a többi birtokokat 142csak dűlőnként egyesítették. Leidenfrost ezután az újonnan szervezett birtok rendezéséhez fogott, mely munkájában fiai hű társai voltak. 1865-ben alakult meg Léván a Takarékpénztár részvénytársaság és 1880-ban saját czéljaira terjedelmes épületet emeltetett. 35 évi fennállása óta közel 200,000 koronát adományozott köz- és jótékony czélra. 1880-ban 20,000 frt értékű házat adományozott a lévai nőegyletnek, melyben azóta a Stefania-árvaház alakult, 1890-ben, 25 éves jubileuma emlékére, szegényház alapjára ezer forintot és egy főgimnáziumi ösztöndíj-alapra szintén ezer forintot adott. 1867-ben az Eszterházy-féle uradalmat véglegesen eladták Schöeller Sándor és Pál lovagoknak. Az ú. n. főbérnökség élén 1898-ig a Leidenfrost család tagjai állottak, kik az uradalmat valóságos mintagazdasággá alakították át. Hét gazdasági szeszfőzőt, két szeszfinomítót s 1879-ben egy hengermalmot állítottak, mely 1900-ban leégett ugyan, de újra felépítették és kibővítették. A mellett, hogy minden jótékonysági és kulturális mozgalmat bőkezűen gyámolítanak, a város és a messze környék szegény lakóinak állandó munkát biztosítanak. 1898-ban a főbérnökség megszünt és ez idő óta a tulajdonos házilag kezeli az uradalmat, melynek élén azonban most Schöeller Gusztáv lovag és a Leidenfrost család egyik tagja, Leidenfrost Tódor, a kiváló gazda és szakember áll. A hatvanas évek végén a várost több szerencsétlenség érte; így 1866-ban a háborús időkhöz és az átvonuló katonaság elszállásolásának terhéhez, nagy fagy is járult, mely a gabonát és a szőlőt megsemmisítette. Ugyanez évben a kolera is pusztított, 1868-ban pedig nagy dögvész volt és 404 drb szarvasmarha hullott el, a mi a lakosokat érzékenyen károsította. 1868-ban és a következő években igen gyakori volt a tűzeset és 1872-ben újból pusztított a kolera. Hatósági és társadalmi intézmények 1868 óta. Azonban kerültek örvendetes esetek is a város életében. 1868-ban a város járásbiróságot és kir. közjegyzőséget kap, a szolgabiróság szintén megmarad, 143ámbár egy ideig Nagy-Sallóban székelt és csak 1884-ben helyezték véglegesen ide. 1869-ben a barsmegyei 61-ik honvédzászlóaljat helyezik Lévára és a katonaság számára 1870-ben kaszárnyát építenek. Mivel egy ideig az ipolysági honvédzászlóalj a városban volt, 1897-ben, 117,000 frt költséggel, a kaszárnyát kibővítették és újjá alakították. 1870-ben megalakul a zsidó nőegylet és megnyílik az állami tanítóképző intézet. 1871-ben alakult a dalegyesület, 1872-ben a nagynevű Szepesy Imre, szőlővárosa kegyesrendi temploma számára oltárképet adományoz és fényes alapítványnyal megveti a leányiskola és kisdedóvó alapját. 1872-ben a „Lévai Takarék- és Hitelintézet” néven megalakul a második pénzintézet, mely szintén tetemes összeget áldozott köz- és jótékony czélokra. 1872-ben keletkezik a lévai népkör, ugyanez évben a lévai nőegylet, mely 1882-ben alapította a Stefánia-árvaházat. 1876-ban alakul a tűzoltó-egyesület és ekkor határozatkép kimondják, hogy a házakat ezentúl sem szalmával, sem náddal födni nem szabad. 1879-ben a házak száma 756 volt, a lakosoké pedig 6772. 1880-ban közadakozásból felépítik a megyei kórházat. A nyolczvanas években nagyobb gondot fordítanak az utczák kövezésére, a világításra és az időközben alkotott sétatér rendezésére. 1885-ben kiépül az esztergom-nána-csatai, 1887-ben a csata-lévai és 1896-ban a léva-garamberzenczei vasútvonal. Ez idő óta a kereskedés és a forgalom erősen emelkedik és ebben nagy része van az 1888-ban alakult Kereskedelmi Csarnoknak is. 1890-91-ben a város utczáinak a gyalogjáróit aszfaltozták, a főbb utczákat pedig és 1896-ban a nagy teret kikövezték. 1898-ban az országútat a városon végig keramittal vonták be. 1889 augusztus 1-én a városban pénzügyigazgatóságot állítottak fel, 1894-ben alakult a barsmegyei Népbank fióktelepe, melyet az aranyosmaróti központból vezetnek. 1899-ben - a phylloxera által tönkretett szőlők felújitása czéljából - a földmívelésügyi miniszter Léván állami szőlőtelepet létesített, - 1901-ben a város - Bódogh Lajos polgármester kezdeményezésére - pénzügyeit rendezte, a multban elköltött alapokat megtérítette, s apró adósságait konverzió utján kiegyenlítette. 1902-ben a helypénzszedési és vásártartási jogot - a vásártér tulajdonjogával együtt - a lévai uradalomtól 47080 koronáért megváltotta, 200 ezer korona költséggel díszes városház-épületet emeltetett és elhatározta a város villamos világítását. - Ugyancsak a földmivelésügyi miniszter 1902. év őszén elrendelte állami gyümölcsfa-iskolának Léván leendő felállítását. A Léva és vidéke róm. kath. népnevelők egylete 1884-ben, a kath. legényegylet 1887-ben, az iparos olvasó kör 1891-ben, a katholikus kör 1893-ban, a torony-építő egylet 1896-ban, a kereskedő ifjak társulata 1896-ban és a zsidó fillér-egylet 1898-ban alakult. Ezenkivül van temetkezési egylet is. A kaszinó 1885-ben tartotta meg 25 éves jubileumát s ez alkalomból 1000 frtos ösztöndíj-alapítványt tett egy főgimnáziumi tanuló megjutalmazására. 1889-ben a kaszinó házat vett, azt újonnan felépíttette és kényelmesen berendeztette. A millennium. 1896-ban a város lakossága lelkesen megünnepelte a millennium emlékét. Ennek leghatásosabb záradéka volt a várromok között megtartott népünnepély. A közönség, mely ez alkalommal messze környékből gyűlt össze, áhítattal szemlélte az akkori alispánnak: dr. Ruffy Pálnak helyi vonatkozású, hazafias színművét, melyben az álmodozó Bors vezér lelki szemei előtt elvonul a vármegye és a város tettekben oly gazdag multja, mint záloga annak, hogy a fényes multat szép jövő követi. A legújabb népszámlálás szerint a város lakosságának száma 8400.

Magyar Katolikus Lexikon

Léva, Lewentz, v. Bars vm. (Levice, Szl.): 1. vár. A tatárdúlás (1241-42) után épült kir. várként. 1270 u. a csehek sikertelenül ostromolták. Csák Máté szerezte meg, majd kir. vár. 1388 u. a Lévai Cseh, Balassa, Dobó, Csáky és Esterházy családok birtokolták. 1544: visszaverték a törökök támadását. Bocskai nem tudta elfoglalni, Bethlen csapatainak sikerült. 1663: feladták a török túlerőnek, de egy év múlva felszabadult. Thököly csapatai is megszállták. A Rákóczi-szabharc idején többször volt kuruc kézen. 1709: megkezdték lerombolását. Jelentős maradványai egy alacsony dombon állnak. - 2. esperesség a v. esztergomi főegyhm-ben. Plébániái 1917: Csejkő, Garamszőllős, Garamújfalu, Óbars, Újbars, Vámosladány, Zsemlér. - 3. plébánia. 1156: Leua, már pléb. Tp-át Szt Mihály tit-ra sztelték, mai egyhajós barokk tp-a a 18. sz-ban épült. Lakói 1561 e. ev-ok lettek. A pléb-t 1630: alapították újra. Anyakönyvei 1712-től. Kegyura 1880: Schöller Sándor és Pál. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl., ném. ~n született a vértanú →Kucsera Ferenc. - Lakói 1940: 9007 r.k., 55 g.k., 16 g.kel., 553 ev., 1827 ref., 1271 izr., 8 unit., 6 bapt., 15 egyéb, össz. 12.758; 1991: össz. 33.991, m. 5165 (15,20%); 2001: össz. 36.538, m. 4469 (12,23%). - 4. Szt József ferences konvent és tp. A szalvatoriánusok 1675: telepedtek meg ~n. 1733-40: épített rházuk 1734: konvent. 1786: föloszlatták, ingatlanjait 1806: árverésre bocsátották, 1815: a piar-k vették birtokba és megnyitották a kisgimn-ot. - A piar. isk. 1816: nagygimn. 1844: tanítási nyelve m. 1851: algimn., 1881-84: főgimn-má fejlesztették. 1919: szl. és m. tagozatú áll. reálgimn. 1921: az V-VIII. o-okban párhuzamos m. o-ok, ezeket 1926. VI-ig fokozatosan megszüntették. 1938-45: m. egységes gimn. Tanuló (tanár) létszámok: 1900: 308 (14), 1910: 307 (18), 1942: 377 (30). Bá.B.-** 1. Vártúrák III:223. - 2-3. Némethy 1894:155. - Gerecze II:157. - Schem. Strig. 1917:56. - Györffy I:424. - Gyurgyik 2002. - 4. Fridrich II:178. - Balanyi 1943:135. - Mészáros 1988:212.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

A völgy legnagyobb helysége Léva, amely kétséget kizárólag magyar település. Léva történelme adatokkal szolgál arra nézve, hogy a szlovákok mikor kezdték meg a beszivárgást. A Lexicon szerint a XVIII. század végefelé a szlovákság már mutatkozik a városban. Számuk azonban nem lehetett soha jelentős, mert Czoernig és Pesti egyáltalán nem tesznek róluk említést. A múlt századvégi magyar hivatalos népszámlálások szerint 1880-ban a magyarság a lakosság 79, 1890-ben 85, 1900-ban 88 és 1910-ben 90 százalékát tette ki. Az 1918-as összeomlás után a város nemzetiségi képe megváltozott. 1921-ig az első csehszlovák népszámlálás szerint a magyarság 65 %-át, 1930-ban pedig csak 41 %-át tette ki a lakosság számának. A magyarság arányszámának süllyedését nagymértékben fokozta a lévai zsidóság magatartása. 1930-ban az ott élő 1448 zsidó közül 954 zsidó nemzetiségűnek vallotta magát a többi pedig „csehszlováknak”. A felszabadulás után az 1938 december hó 15-i magyar népszámlálás szerint a város lakóinak 83 %-át magyar nemzetiségűek adják. Ezt a növekedést újból a zsidóság idézte elő. A mult század utolsó népszámlálását feldolgozó Balogh Pál hatalmas művében: „A népfajok Magyarországon