Áttekintés
Ipolysági járás
Pereszlény az Ipoly bal partján, a Kemence-patak mentén, az Alsó-Ipolymente síkvidékén fekszik, Ipolyság központjától 3 km-re nyugatra, Ipolyvisktől 7 km-re keletre, az Ipolyság-Szete mellékút és a Csata-Ipolyság vasútvonal mentén.
Közigazgatás
1980-ig önálló község, azóta Ipolyság három településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták.
Népesség
1910-ben 625, 1921-ben 624, 1938-ban pedig 628, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben lakosságának 99,5 %-a római katolikus vallású volt. 1945 után magyar lakosságának csaknem egyharmadát kitelepítették Magyarországra, és magyarországi szlovákokat telepítettek helyükre. 1961-re a magyarok aránya 61 %-ra csökkent. 1970-ben 574 lakosa volt (66,2 %-a magyar), ez 2011-re 395 főre (a város lakosságának 5,2 %-a) csökkent.
Történelem
A település területe már az ókorban lakott volt, határában szarmata település maradványai (urnatemető, kőfejszék) kerültek elő. A falut villa Perezlen alakban 1156-ban említik először. Egy oklevélben a falu nevét 1288. május 11-én említik. A 13. század végén mint az ipolyviski vár tartozéka a gróf Cseszneky család birtoka volt. Állítólag volt itt egy kolostor, mely a legenda szerint elsüllyedt, helyén egy tó maradt.
Mai jelentősége
Szent Keresztnek szentelt római katolikus temploma 1820-ban épült klasszicista stílusban.
Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99
PERESZLÉNY. Pereszlani. Magyar falu Hont Vármegyében, földes Ura Gróf Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Ipolyvize mellett, Honthoz egy mértföldnyire, határjában vagyon legelője elég, szőlei meglehetősek, fája nints elég, piatzozások is távol vagyon, második osztálybéli.
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851
Pereszlény, magyar f., Honth vmegyében, ut. p. Ipolysághoz 1/2 mfd., 496 kath. lak., kik igen kapós dohányt termesztenek, melly füstölni legtöbbre becsültetik. Kath. paroch. templom. Sok gabona, bor, gyümölcs, dinnye. F. u. h. Coburg.
Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914
Pereszlény, magyar kisközség, 99 házzal és 667 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása, postája és távirója Ipolyság. Ősrégi települt hely, a mit az Egeres és Kapros nevű dülőiben kiásott szármata eredetű urnák és ezek között talált kőfejszék és fokosok bizonyítanak. Okleveles nyomára első izben 1156-ban akadunk. Villa Perezlen nevével 1434-ben, Gyerk határjáró levelében találkozunk.
Magyar Katolikus Lexikon
Pereszlény, v. Hont vm. (Presel'any nad Ipl'om, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. szalkai esp. ker-ében. - 1397: már létezett. Lakói 1550 k. prot-ok lettek. 1810: alapították újra. Mai Szt Kereszt felmagasztalása-tp-át 1820 k. építették. Anyakönyvei 1787-től. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m. - Lakói 1940: 614 r.k., össz. 614. ** Némethy 1894:216. - Schem. Strig. 1917:50.
A visszatért Felvidék adattára (1939)
Pereszlény. Már a népvándorlás korában települt hely, mint ezt a határában feltárt gazdag leletanyag bizonyítja. Első okleveles említése 1156-ban történik. Villa Perezlen alakban egy 1434-ben kelt határjáró levél említi. A mult század elején a gróf Esterházy- és a Forgách-családok birtokában találjuk, majd gróf Breuner Ágoston következik legjelentősebb birtokosai sorában. A község területe 1800 kat.hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 628, túlnyomóan r. kath.
Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943
Pereszlény plébániája 1787-ben létesült. Ettől az évtől vannak anyakönyvei is. Templomának védőszentje Keresztelő Szent János. A hívek anyanyelve magyar. Iskolája katolikus. Kegyura a vallásalap. Plébánosa: Udvardy Ferenc, kerületi esperes.
Manga János
Pintér Ferenc
Balassa Géza
Régész, tanár, történeti író.
Körmöcbányán érettségizett (1933). Pozsonyban
előbb beiratkozott az evangélikus teológiára, majd az Állami Pedagógiai
Akadémia hallgatója lett, ahol 1935-ben népiskolai tanítói oklevelet szerzett.
1935–1948 között Ruttkán,
Szklabonyaváralján, Zólyombrézón, Nagyszalatnán, Zólyomban tanított. 1937-ben
evangélikus hitoktatói, 1940-ben a szlovák nyelv, a földrajz és a történelem
oktatására is jogosultságot szerzett, közben már Zólyomban volt tanár.
1942-ben kezdeményezte egy helytörténeti
múzeum létrehozását Zólyomban, ez 1944-ben nyílt meg. 1945–1949-ben a pozsonyi
Szlovák Egyetemen tanult és gimnáziumi tanári képesítést szerzett
földrajz–történelem szakon.
1948–1952-ben a Zólyom melletti
radványi/Besztercebánya Állami Mezőgazdasági Levéltár igazgatója, 1952–1962-ben
a besztercebányai Kerületi Múzeum munkatársa volt. Ebben az időszakban több
fontos vaskori ásatást irányított (Zólyom, Pereszlény, Ipolyság, Gyűgy,
Karvaly, Nagyszalatna, Besztercebánya, Méhi, Derezsnye, Várgede). 1962–1977-ben
a Közép-szlovákiai Műemlékvédelmi Hivatal osztályvezetőjeként is folytatta
régészeti ásatásait (Körmöcbánya és Besztercebánya középkori építészeti
maradványainak feltárása).
Numizmatikával is foglalkozott.
1977-től Pozsonyban élt. A magyarok
őstörténetéről írt szlovák nyelvű tanulmánya kéziratban maradt.
1992-ben a zólyomi múzeum megalapításának
50. évfordulója alkalmából emléklapot kapott.
Főbb
művei:
Mi? My?, 1943; Praveké osídlenie stredného Slovenska, 1965; magyarul: Gömör az őskorban, 1971; Súpis hnuteľných pamiatok stredoslovenského
kraja, 1972.
Pozsonyban hunyt el 1994. február 20-án.
Nemzetiség
| Nemzet | Fő | Arány |
|---|---|---|
| magyarok | 603 | 97% |
| szlovákok | 5 | 1% |
| németek | 0 | 0% |
| egyéb | 16 | 3% |
| összlétszám | 624 |


