Garamdamásd

Az Alsó-Garammente kistájon, a Garam bal partján fekszik, a Párkányt Garamszentbenedekkel összekötő 76-os főút és a Párkány-Léva vasútvonal mentén. Teljesen egybeépült a tőle délre fekvő Lekérrel és az északra fekvő Garamvezekénnyel.

Közigazgatás

1968-ig önálló község, azóta Lekér (Hronovce) község 3 településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Zselízi járáshoz, annak megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1968-ban Lekérrel és Garamvezekénnyel egyesítették "Hronovce" néven. Kataszteri területe 10,64 km², a község területének 34,4 %-át alkotja, az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1921-ben 10,65 km²)

Népesség

1910-ben 656, 1921-ben 661, 1939-ben pedig 598, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1945 után a lakosságcsere keretében magyar lakosságának 35,6 %-át kitelepítették, 1961-ben 688 lakosának már csak 46,7 %-a volt magyar nemzetiségű. 2011-ben 511 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 34,1 %-a.

Történelem

Garamdamásdot 1239-ben "Damas" néven említik először. Az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzék megemlíti papját is. 1285-től az esztergomi káptalan birtoka volt. A 16. században több nemesi család birtoka, a 17. századtól a lekéri apátságé. 1601-ben 25 ház állt a községben, 1720-ban 18 adózó portája volt. 1828-ban 72 háza és 490 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. 1927-ben Garamdamásdipusztára cseh és szlovák kolonistákat telepítettek, ahol 1930-ban 51 személy élt (ma lakatlan). 1945 elején a község a Garam-menti harcok során hónapokra a frontvonalba került és súlyos károkat szenvedett. 1945 és 1948 között a lakosság egy részét Csehországba (57 személyt) deportálták illetve Magyarországra (201 személyt) telepítették ki. 58 személy reszlovakizált, Magyarországra menekültek 8-an, a Magyarországról betelepítettek száma 192 személy. 1968-ban Garamvezekénnyel és Lekérrel egyesítették "Hronovce" néven.

Mai jelentősége

A község központi részét alkotja, itt található a községi hivatal és az óvoda épülete is, valamint a mezőgazdasági szövetkezet telephelye.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DAMASD. Garam Damasd. Damaczd. Tót falu Hont Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Pilis, és Nógrád Vármegyének szélénél, Garam vize mellett, Visegrádtól egy mértföldnyire, határja jó termékenységű, legelője elég; de mivel a’ víz járja földgyeit, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Damasd (Garan-), Bars m. magyar falu, a Garan jobb partján, Lekér mellett: 463 kath. lak. Szénája bőven lévén, sok marhát nevel, s kár hogy termékeny földjeit a Garan néha elönti. F. u. a lekéri apátur. Ut. p. Kéménd.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Garamdamásd, garamvölgyi magyar kisközség, 1450, túlnyomóan róm. katholikus lakossal. Az esztergomi káptalan levéltárában 1359-ben van róla említés. Később a lekéri apát a földesura. A mult század elején a község híres volt marhatenyésztéséről. Templom nincsen a községben. Vasúti állomása van, de postája Lekér, táviró állomása meg Oroszka. Ide tartozik Garamdamásd puszta is.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Garamdamásd. Az esztergomi káptalanban őrzött oklevelek tanúsága szerint 1359-ben már fennáll a község. A későbbi századokban a lekári apát javadalmai között találjuk. Hozzátartozik Garamdamásdi puszta. A község területe 1849 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 598.