Zsitvabesenyő

A község a Kisalföld északi részén, az Alsó-Nyitramente kistájon, a Zsitva jobb partján fekszik, Érsekújvártól 15 km-re északkeletre, Udvardtól 6 km-re északra, Verebélytől 25 km-re délre, a Zsitva völgyében haladó 511-es út mentén. Mellékút köti össze Újlóttal (6 km). Délnyugatról Érsekújvár, délről Udvard és Kisbaromlak, keletről Újlót, északról Ohaj, északnyugatról pedig Nagysurány határolja. Déli határa egyben Bars és Komárom megyék történelmi határát alkotja, nyugati határa pedig Bars és Nyitra megyék határát.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a Verebélyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Ekkor csatolták az újonnan létrehozott Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyéhez és egyben az Érsekújvári járáshoz. 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához és a Verebélyi járáshoz, majd az 1949-1960 között a Nagysurányi járáshoz tartozott, 1960-tól az Érsekújvári járáshoz tartozik. Területe (17,10 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Zsitvabesenyő a magyar-szlovák nyelvhatáron fekszik, az összefüggő magyar nyelvterület északi szélén. 1910-ben 1545, 1921-ben 1569, 1939-ben pedig 1699, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A második világháború utáni lakosságcserével szlovákokat telepítettek a községbe. 1991-2011 között a lakosságszám csaknem egytizedével csökkent (1877-ről 1695 főre), ezzel párhuzamosan a magyar többségű településen a szlovák nemzetiségűek aránya 18 %-ról 27,6 %-ra nőtt az asszimiláció következtében. A lakosság túlnyomó többsége (94,3 %) római katolikus vallású.

Történelem

Az ősi besenyő település már a pápai tizedszedők korai összeírásában is szerepel, így 1075-ben, I. Géza királynak a garamszentbenedeki bencés apátságot megalapító oklevelében mint a királyi udvarnokok egyik települését említik először. A 14. század másik felében Barachkai János volt a birtokosa, aki a garamszentbenedeki apátságnak hagyományozza. Ekkor a község neve Bessenew alakban fordul elő. Bővebben

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskola és óvoda működik. Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1745-ben épült barokk stílusban, 1809-ben klasszicista stílusban alakították át.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BESENYŐ. Elegyes magyar falu Bars Vármegyében, birtokosa az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, határbéli földgyei, és réttyei kiváltképen jók, legelője elég, gyümöltsös kertyei, káposztássai, szőlő hegyei jók, kereskedésre módgya Matóthon, ’s Kis Tapolcsánban, és a’ Dunán; de mivel fája nints, ambár sok nádgya van, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Besenyő, magyar falu, Bars vármegyében, a Zsitva mellett, Komárom vmegye szélén: 1019 kath. lak. Kath. paroch. templom. Sok fekete agyagos földekkel, tágas legelővel s rétekkel bir; de fája kevés. Marhát nevel. Gyümölcsöt és hires káposztát termeszt. F. u. az esztergomi káptalan. Ut. post. Érsekujvár.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Besenyő, zsitvavölgyi magyar kisközség, róm. kath. vallású lakosokkal. Ősrégi besenyő-telep, mely a pápai tizedszedők lajstromában is szerepel. 1272-ben is találunk róla okleveles említést. 1395-ben Barachkai János a birtokosa, a ki a szt.-benedeki apátságnak hagyományozza. Ekkor a község neve Bessenew alakban fordul elő. 1565-ben Miksa király új donácziót ad reá az esztergomi káptalannak. A török dúlások alatt e község is sokat szenvedett, az 1657-iki összeírásban hét elpusztult telekkel szerepel. A török világ emlékét őrzi „Törökdomb”

Magyar Katolikus Lexikon

Zsitvabesenyő, Barsbesenyő, Besenyő, v. Bars vm. (Bešeňov, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. verebélyi esp. ker-ében. – 1230: Besseneu. 1809: alapították. Tp-át 1804: Nagyboldogasszony tit-ra sztelték. Kegyura 1880: az esztergomi kápt. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. – Lakói 1940: 1641 r.k., 1 g.k., 2 ref., össz. 1644; 1991: össz. 1877, m. 1531 (81,57%); 2001: össz. 1723, m. 1380 (80,09%). ** Bars vm. 1903:53. – Gerecze II:149. (tp. 1745) – Schem. Strig. 1917:74. – Györffy I:848. – Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Zsitvabesenyő. A határában feltárt leletek tanúsága szerint népes történelemelőtti szállás, melyen a honfoglaló magyarok is azonnal megvetik lábukat. Ezután a szentbenedekrendi apátság birtokai közé kerül. Mint érsekségi birtok, 1311-ben Csák Máté bosszújának áldozatául esik. A községhez tartozik Nagyvölgypuszta. A község területe 2971 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1699.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Zsitvabesenyő kk. érsekújvári járás. Besenyő település és a község a garamszentbenedeki apátság birtoka. 1565-től az esztergomi káptalané. A törökdúlás idején csaknem teljesen elpusztult. Területe: 2.971 k. h. Lakosság: 1.699. Ebből magy.: 1.650, szlovák: 49. Magy. beszél: 1.683. Vallás szerint: r. k. 1.696, izr. 3. Fb. I. 6, II. 10, III. 324. Népsűrűség: 99.4. Bővebben