Kelenye

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistájának északi peremén, a Korponai-erdő erdős, vulkanikus eredetű fennsíkjának déli lábánál fekszik, Balassagyarmattól 24 km-re nyugatra, Ipolynagyfalutól 5 km-re északnyugatra, Palásttól 11 km-re délkeletre. Határának mintegy egyharmadát erdő borítja. A Palástot Ipolynagyfaluval összekötő mellékút halad át a községen. Nyugatról Ipolyfödémes, délről Ipolyszécsényke, keletről Ipolynyék, északról pedig Magasmajtény községekkel határos. Határának északi része a Korponai-fennsíkra nyúlik fel (Ökör-hegy, 497 m).

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. Bővebben

Népesség

Kelenye a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 503, 1921-ben 525, 1938-ban pedig 532, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1938-1991 között népességének több mint egyharmadát elveszítette (34,4 %), majd 1991-2011 között további egynegyedét (26,3 %, 403 főről 297-re). Magyar többségét mindvégig megőrizte (2011-ben 90,9 %), a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 4,7 %-ról 7,4 %-ra nőtt. A lakosság 97,6 %-a római katolikus vallású.

Történelem

A falu nevének elsődleges helyneve szláv eredetű , értelme: „ juharfáknál lakók“. Első okleveles említése 1257-ben fordult elő Kelenen alakban. A Történeti összefoglaló helységnévtár a falu magyar, német és szlovák névváltozatait közli 1773-tól 1913-ig. Ezek a következők: Kelenye, Kleinen, Klenanky. Az Urbárium arról tájékoztat, hogy a falunak szőlőhegye tűzre való fája, gyümölcsöse „ elég vagyon“ , ezenkívül van „ két rendbéli malma“ is. Bővebben

Mai jelentősége

Az elöregedő, gyorsan csökkenő lakosságú községben magyar nevelési nyelvű óvoda működik. Mindenszenteknek szentelt római katolikus temploma a 17. század végén épült barokk stílusban, falumúzeuma 2005-ben létesült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KELENYE. Kelenanki Klainen. Tót falu Hont Vármegy. Földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Szécsénykének szomszédságában, és annak filiája, határjában legelője vagyon elég, réttye kevés, mind a’ két féle fája van, szőleje jó.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kelenye, (Klenanki), magyar f., Honth m. 343 kath., 12 evang. lak. Szőlőhegy. Tölgyes erdő. Sok gyümölcs, főkép cseresnye. F. u. többen. Határában levő Pólyahegyről igen szép kilátás történik. Ut. p. Ipoly-Ság.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kelenye, magyar kisközség, 89 házzal és 431 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Drégelypalánk postája Nagyfalu. Már 1259-ben a Hunt nemzetség régi birtokaként szerepel; az egyik Hunt özvegye, Ebruning asszony, a birtoka harmadát, melyet a férjétől nászajándékul kapott, 1259-ben a sági prépostnak adta. 1260-ban Béla király a Hunt várhoz tartozó Kelenach földjét Vaczik fiainak: Marczel, Bátor, Soph és Hrabor fivéreknek adta. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kelenyc. A Hunt-nemzetség ősi birtokai között szerepel. Első okleveles említését 1259-ből találjuk, annak kapcsán, hogy Ebruning asszony, aki özvegye volt az egyik Huntnak, birtoka harmadrészét a sági prépostságnak adományozza. Ekkor Kelenach írásalakban említik a helység nevét. Kelenach Hunt várának tartozéka volt és mint ilyent adományozta IV. Béla 1260-ban egy ekkor kelt oklevél tanúsága szerint Vaczik fiainak: Marczel-, Bátor-, Soph- és Hrabornak. Bővebben