Kelenye

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistájának északi peremén, a Korponai-erdő erdős, vulkanikus eredetű fennsíkjának déli lábánál fekszik, Balassagyarmattól 24 km-re nyugatra, Ipolynagyfalutól 5 km-re északnyugatra, Palásttól 11 km-re délkeletre. Határának mintegy egyharmadát erdő borítja. A Palástot Ipolynagyfaluval összekötő mellékút halad át a községen. Nyugatról Ipolyfödémes, délről Ipolyszécsényke, keletről Ipolynyék, északról pedig Magasmajtény községekkel határos. Határának északi része a Korponai-fennsíkra nyúlik fel (Ökör-hegy, 497 m).

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás), ebben az időszakban Magasmajténnyel közös határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (7,21 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-38: 7,23 km²).

Népesség

Kelenye a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 503, 1921-ben 525, 1938-ban pedig 532, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1938-1991 között népességének több mint egyharmadát elveszítette (34,4 %), majd 1991-2011 között további egynegyedét (26,3 %, 403 főről 297-re). Magyar többségét mindvégig megőrizte (2011-ben 90,9 %), a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 4,7 %-ról 7,4 %-ra nőtt. A lakosság 97,6 %-a római katolikus vallású.

Történelem

A falu nevének elsődleges helyneve szláv eredetű , értelme: „ juharfáknál lakók“. Első okleveles említése 1257-ben fordult elő Kelenen alakban. A Történeti összefoglaló helységnévtár a falu magyar, német és szlovák névváltozatait közli 1773-tól 1913-ig. Ezek a következők: Kelenye, Kleinen, Klenanky. Az Urbárium arról tájékoztat, hogy a falunak szőlőhegye tűzre való fája, gyümölcsöse „ elég vagyon“ , ezenkívül van „ két rendbéli malma“ is. A falunak 1715-ben 7 adózója volt. 1720-ban 10 volt az adózók száma. 1828-ban 62 házában 371 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak. A főúttól távolabb eső zárt település a századforduló táján, sőt még a világháború előtt is csaknem teljesen önellátó volt. Lakói maguk termelték és állították elő többek között az építkezéshez, ruházkodáshoz szükséges nyersanyagot, a faluban kútásók, kosárfonók, szakajtókészítők és más fúró-faragó emberek egyaránt éltek. Az 1900. évi népszámláláskor Kelenyén 431 lakost írtak össze. Közülük 125 kereső a mezőgazdaságból tartotta fenn magát és családját. Az iparban mindössze tizen, a közszolgálatban ketten dolgoztak. Akadt még 24 napszámos és 5 házi cseléd, 24 birtokos és bérlő, 1 tisztviselő, 28 cseléd és 52 tizenhat éven felüli munkás. Önálló iparral hatan foglalkoztak, s nyilvántartottak még 1 szabót, 3 cipészt, illetve csizmadiát és 2 vendéglőst. A század elején kiadott Borovszky-monográfia a falu XVIII. századi nemesei közül említi a Szmrecsányiakat és a Kubinyiakat, de birtokolta a falut a Luka és a Csáky-Pallavicini család is. Az utóbbiak „csinos kastélyt“ építettek ide. A falu utolsó birtokosa a zsidó származású Glück Béla volt. Családjukat a második világháború koncentrációs táborba hurcolták. 1920-ig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott, majd 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1951-ben alakult meg a földműves-szövetkezet. Alapiskolját a rendszerváltás után egyházi működtetésben újjáindították, de az 2010 után megszüntette működését.

Mai jelentősége

Az elöregedő, gyorsan csökkenő lakosságú községben magyar nevelési nyelvű óvoda működik. Mindenszenteknek szentelt római katolikus temploma a 17. század végén épült barokk stílusban, falumúzeuma 2005-ben létesült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KELENYE. Kelenanki Klainen. Tót falu Hont Vármegy. Földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Szécsénykének szomszédságában, és annak filiája, határjában legelője vagyon elég, réttye kevés, mind a’ két féle fája van, szőleje jó.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kelenye, (Klenanki), magyar f., Honth m. 343 kath., 12 evang. lak. Szőlőhegy. Tölgyes erdő. Sok gyümölcs, főkép cseresnye. F. u. többen. Határában levő Pólyahegyről igen szép kilátás történik. Ut. p. Ipoly-Ság.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kelenye, magyar kisközség, 89 házzal és 431 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Drégelypalánk postája Nagyfalu. Már 1259-ben a Hunt nemzetség régi birtokaként szerepel; az egyik Hunt özvegye, Ebruning asszony, a birtoka harmadát, melyet a férjétől nászajándékul kapott, 1259-ben a sági prépostnak adta. 1260-ban Béla király a Hunt várhoz tartozó Kelenach földjét Vaczik fiainak: Marczel, Bátor, Soph és Hrabor fivéreknek adta. 1402-ben Kelenye alakban tallkozunk a község nevével az oklevelekben. A XVIII. században a Szmrecsányi és Kubinyi családot találjuk a birtokban; az újabb korban pedig a Luka családot és a Csáky-Pallavicinieket uralta a falu; az utóbbiak csinos kastélyt építettek ide. Újabb időben Hanzély Lászlónak volt itt birtoka, jelenleg pedig Widder Miksának és Czek Aladárnak van. Kelenye róm. kath. temploma a XVII. századból való. A községhez tartoznak: az Ehrenfeld-puszta és Rákos-major.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kelenyc. A Hunt-nemzetség ősi birtokai között szerepel. Első okleveles említését 1259-ből találjuk, annak kapcsán, hogy Ebruning asszony, aki özvegye volt az egyik Huntnak, birtoka harmadrészét a sági prépostságnak adományozza. Ekkor Kelenach írásalakban említik a helység nevét. Kelenach Hunt várának tartozéka volt és mint ilyent adományozta IV. Béla 1260-ban egy ekkor kelt oklevél tanúsága szerint Vaczik fiainak: Marczel-, Bátor-, Soph- és Hrabornak. A XV. század legelején már mai írásalakjában szerepelteti nevét egy oklevél. A XVIII. században a Szmrecsányi- és a Kubinyi-család, majd később a Luka- és a Csáky-Pallavicinicsalád a helység legjelentősebb földesurai. A községhez tartozik Kelenyeipuszta. A község területe 1256 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 615, túlnyomóan róm. kath.