Nagyszombat

teológiai és nyelvészeti író, akadémiai jogtanár. Tanulmányait Sárospatakon kezdte, majd az utrechti egyetemen tanult. Hazatérése után Rimaszécsen református lelkész. Gályarabságba hurcolták, szabadulása után Nyugat-Európa protestáns országaiban él. Hazatérése után rimaszécsi, göngyösi, majd kassai lelkész. Zavaros viselkedése miatt megfosztották lelkészi hivatalától. 1694-ben áttért a katolikus vallásra, Rómában tanul. 1699-től jogtanár a nagyszombati akadémián és a káptalani levéltár őre. Teológiai értekezései mellett nyelvészeti munkákat is írt, melyben a magyar-zsidó nyelvrokonság mellett érvelt.

jezsuita rendi hitszónok. Nagyszombatban, Trencsénben és Bécsben tanult. 1675-ben a poézis tanítója lett Kassán. Ezt követően Erdélybe ment, ahol hamar híressé vált hitszónoklataival – s az erdélyiek magyar Cicerónak nevezték. A kolozsvári főiskolát, amelyet Báthory István fejedelem alapított, Apor István gróf segítségével felvirágoztatta, itt élt 19 évig. Később Nagyszombatban és Győrben magyar hitszónok volt; tíz évig mint helyettes tartományi főnök működött; utolsó évét Sopronban a rendház főnökeként élte, 1718. március 18-án hunyt el.

katolikus főpap, veszprémi püspök. Bölcseleti és teológiai tanulmányait Nagyszombatban végezte. 1741-ben a káptalan követe a pozsonyi országgyűlésen, ahol beszédével magára vonta Mária Terézia figyelmét. 1745. március 18-ától veszprémi megyés püspök és ebből kifolyólag Veszprém vármegye örökös főispánja. Egy évvel később királyi tanácsos lett. A tudományoknak és művészeteknek buzgó pártfogója volt, valamint 88 új templomot építtetett, 109-et felújíttatott, 43-at visszavett a protestánsoktól, és 48 új plébániát szervezett. Hitvédelmi iratait, szentbeszédeit magyar és latin nyelven írta. Veszprémben hunyt el 1762. 8. 16-án.

jezsuita misszionárius, egyetemi tanár. 1716-ban lépett be a jezsuita rendbe, elvégezte a sevillai misszionáriusképzőt, és 1729-ben megérkezett a mai Argentínába. A hittérítő munka helyett a córdobai jezsuita egyetemre nevezték ki tanárnak. 1764-ben megalapította Argentína első nyomdáját Córdobában. A jezsuita rend feloszlatásakor kitoloncolták Amerikából, ezután Nagyszombatban telepedett le. Befejezte azt a nagy művet, amelyet meg Nicolas del Techo kezdett el, aki Decades címmel a paraguayi jezsuita rendtartomány történetét dolgozta fel 1685-ig. Orosz megírta az 1685–1750 közötti időszak történetét és még 39 jezsuita hittérítő életrajzát is csatolta mellé, 1759-ben adták ki.

Tanult Nagyszombatban, Pozsonyban, Grazban, katonáskodott Lombardiában. 1750-ben hagyta el a katonai pályát, ekkor kinevezték a Pozsonyban levő magyar királyi udvari kamarához tanácsosnak. Egy évvel később császári és királyi kamarás lett. Verseinek dallamossága, könnyedsége korát megelőző stílusban íródtak – a modern versekkel rokoníthatók. Elsősorban a szerelmi téma érdekelte, de írt vallásos műveket is. A szép fényes katonának c. művét Kodály Zoltán Háry Jánosában hallhatjuk megzenésítve.

jezsuita paptanár, történész. A jezsuiták különböző rendházaiban tanárként működött, legtovább Kassán és Kolozsvárott. A magyarországi numizmatika egyik megalapozójának tartják.1764 táján, kassai időszakában kezdett el történetkutatással, elsősorban forrásgyűjtéssel foglalkozni. Ezt 1766-tól Nagyszombatban folytatta. 102 kötetnyi saját gyűjtésű anyaga és a mások által gyűjtött, de az ő másolatában elrendezett, 54 kötetet kitevő anyag jelenleg a budapesti Egyetemi Könyvtárban található. Mindebből az ő életében csak a Mátyás korára vonatkozó iratok egy része jelent meg nyomtatásban.

jezsuita szerzetes, történetíró. 1740-ben belepett a jezsuita rendbe. 1742-ben a Nagyszombati Egyetem hallgatója lett, a teológiai vizsgáját Egerben tette le, 1754-ben szentelték pappá. Néhány évig Bécsben nevelősködött, és poétikát oktatott a Theresianumban. A jezsuita rend 1773-ban történt feloszlatása után Mária Terézia kinevezte Magyarország királyi történetírójává és 1777-ben megtette a budai Egyetemi Könyvtár első őrévé. 1790-ben nagyváradi kanonokká nevezték ki. 1764-től kezdve tudatosan gyűjtötte a levéltárakban fellelhető dokumentumokat, hatvan kötetnyi anyagot gyűjtött össze. Ő találta meg a róla elnevezett kódexben a Halotti beszéd és könyörgés c. művet. Fő művének az 1763-1770 között öt kötetben megjelent Annales regum Hungariae c. munkáját tartják. Pesten hunyt el 1801. 9. 23-án.

jezsuita pap, történetíró. 1750-ben lépett be a jezsuita rendbe. Kassán bölcsészetet, 1758-tól Nagyszombatban teológiát tanult, és a bölcsészet doktora lett. 1770-től a nagyszombati egyetemen, majd a jezsuita rend feloszlatása után a pesti egyetemen történelmet adott elő. Tudósként a magyar történelmi emlékek összeírásával foglalkozott. Legfontosabb művének a 42 kötetes Historia Critica Regum Hungariae I–XLII című, 1779–1817 között kiadott munkáját tartják, amely a XIX. század végéig a magyar történetírás egyik alapműve maradt. Kalocsán hunyt el 1811. 8. 17-én.

matematikus, egyetemi tanár. A nagyszombati egyetemen bölcseleti és jogi tanulmányokat végzett, majd Batthyány József esztergomi érsek, bíboros mellett királyi táblai hites jegyzőként dolgozott. Később a felsőbb matematika tanára lett a nagyszombati egyetemen, amelyet 1777-ben Budára helyeztek át, Hadály Károly azonban Nagyszombatban maradt és az Akadémián bölcseletet oktatott. 1781-ben a győri akadémia matematika tanára lett. 1786-ban a pozsonyi akadémián oktatott. 1810-ben nevezték ki a pesti Institutum Geometricum mérnökképző egyetem matematika és fizika professzorává. Elsősorban tankönyvíróként szerzett hírnevet, műveit külföldön is használták. Pesten hunyt el 1834-ben.

bencés tanár, nyelvész, néprajzi gyűjtő. Pappá szentelését követően Esztergomban volt gimnáziumi tanár, majd Győrben iskolaigazgató. Tanított továbbá Sopronban, Dömölkön, Nagyszombatban, Komáromban, Pannonhalmán. Ezt követően előbb levéltárnok és könyvtáros lett Pannonhalmán, 1841-től pedig, haláláig a bencés rend komáromfüssi birtokainak jószágkormányzója. Szépíróként elbeszéléseket, vígjátékokat, verseket írt, 1828–1833 között ő szerkesztette az Uránia nemzeti almanachot. Legismertebb műve A palóczokról c. néprajzi munkája. Készített magyar-német szótárt, Magyar grammatika címen nyelvészeti munkát is – ezek kéziratban maradtak. Az MTA 1831-ben levelező tagjává választotta, de hat évvel később e tagságáról lemondott.

történész, kamarai számvevőtiszt. Iskoláit Nyitrán, Nagyszombatban és Budán végezte. 1813-ban belépett a bencés rendbe, ahonnan egy évvel később elbocsátották. Ekkor a magyar királyi udvari kamarához került, ahol történeti kutatómunkákat tudott végezni. Ő adta ki ismét a magyar történelmet feldolgozó Budai krónikát, mely először 1473-ban jelent meg, az első magyar nyomtatott könyvként. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban választotta tagjai közé. Budán hunyt el 1870. 8. 14-én. F.m. Pázmány Péter esztergomi érsek élete, Béla király névtelen jegyzőjének ideje, kora és hitelessége, A pannonhalmi apátság alapítólevele.

esztergomi kanonok, egyháztörténész. A bölcseletet és a teológiát Nagyszombatban végezte. 1834-ben pappá szentelték, Lekéren lett káplán, ezután Nyitranagykéren, majd Barton és rövid ideig Kilitiben szolgált. 1836-tól 1845-ig az esztergomi líceum tanára. 1847-ben érseki irodaigazgató, 1848-tól vadkerti esperesplébános. 1864-ben esztergomi kanonok és a bécsi Pazmanaeum igazgatója lett. Művei főleg vallási tárgyúak, írt iskolai tankönyveket, lefordította Manzoni A jegyesek c. művet, a Népnevelési Közlemények hat füzetét szerkesztette. Bécsben hunyt el 1865. 9. 26-án. F. m.: Szavalástan, A religio történetének rövid vázlata…, Seneca bölcsészetéről.

pap, botanikus. Nagyszombatban teológiát és bölcseletet hallgatott, 1836-ban szentelték pappá. Több helyen volt káplán (Vajkmártonfalva, Dunaszerdahely), 1842-től haláláig Somorján volt plébános. Működési helyeinek környékén, mindenekelőtt a Csallóközben és a Kis-Kárpátokban tanulmányozta a növényvilágot, florisztikai tárgyú cikkeit főleg az Oesterreichische botanische Zeitungban közölte.

ügyvéd, 1848-as honvéd, a Magyar Történelmi Társulat tagja. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban és Nagyszombatban végezte, majd Pozsonyban joghallgató. Az 1848/49-es szabadságharc kitörésekor felfüggeszti ügyvédi gyakorlatát: a Pozsony megyei önkénteseknél, majd a honvédseregben szolgált. Erről az időszakról naplójában is olvashatunk. Később az alsó-csallóközi kerület függetlenségi és 48-as pártjának képviselője volt. Könyvet írt családjának, illetve a Felső-Csallóköz árvédekezésének történetéről. Bacsfa régi temetőjében nyugszik – sírjára Kossuth Lajos fia is küldött koszorút.