Komáromszentpéter

Komáromtól 15 km-re északkeletre fekszik, dombos vidéken, a Dzsinzsa-patak mentén, az Érsekújvári-sík és a Garammenti-hátság határán. Közigazgatási területe 34,33 km², mely hosszan elnyúlik a Madari-dombok felől nyugatra, a mátyusföldi síkságon át egészen az Öreg-Nyitráig. Délről Komárom, Hetény, Izsa és Marcelháza, keletről Újpuszta és Madar, északról Perbete, Újgyalla és Ógyalla határolja. A Marcelházi utca nyugati oldalának házsora, kataszterileg Hetényhez, közigazgatásilag Szentpéterhez tartozik. Az 589-es országút köti össze Komárommal és Perbetén (8 km) keresztül Koltával (24 km). Mellékutak kötik össze Ógyallával (8 km) és Újpusztán keresztül Madarral (9 km).

Közigazgatás

Község a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. 1920-ig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. Csehszlovákiához kerülve az Ógyallai járáshoz tartozik egészen 1960-ig, ekkor a Komáromi járáshoz csatolják. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1921-ben még 49 km²-es területe 1945 után 30 %-kal csökkent, amikor Gyulamajort és Várföldpusztát Komáromhoz csatolták. 1961-ben hivatalos szlovák nevét Svätý Peterről Dolný Peterre változtatták, 1990-ben állították vissza a korábbi nevet.

Népesség

Lakosainak már csak kétharmada magyar anyanyelvű, a magyarok aránya csökken (1921-ben 95 %, 1991-ben még 75 %), a szlovákoké növekszik. Túlnyomórészt római katolikus vallású község. 1939-ben még a lakosság egyharmada református vallású volt, 2011-ben már csak egytizede.

Történelem

Keletkezését és történelmét mély homály fedi, 1332-ben említik először. A török alatt megsemmisült s az 1576-iki összeírás csak 9 lakható házat jegyez fel a községből. A török kitakarodása után újra népesítik s később részben Zrínyi Miklós grófnak birtoka. A Zrínyieké marad a szentpéteri birtok egészen 1914-ig. A költő-hadvezér itt szép udvarházat emeltetett s a nagysallói csata után itt vett szállást Klapka és Damjanich. A Zichy-kastélyt egy időben vármegyeházaként, majd 1849-ben kórházként hasznosították. 1926-ban malom épült a községben. A második világháború után a község lakosságának mintegy egynegyedét kitelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi, romániai és jugoszláviai szlovákokat telepítettek. 2010 júniusában a Dzsinzsa-patak áradása súlyos károkat okozott a községben.

Mai jelentősége

A falu híres szőlőtermesztéséről és bortermeléséről. Gótikus alapokon álló barokk stílusú római katolikus (Szt. Márton-) temploma 1730-ban, klasszicista stílusú református temploma 1784-ben, evangélikus temploma 1956-ban, a Zichy-kastély a 18. század épült, parkja védett. Határában több honfoglalás kori és egy 10–11. századi 107 síros magyar köznépi temetőt tártak fel. Alapiskolája a Kossányi József Magyar Tannyelvű Alapiskola és Óvoda 2003-ban vette fel Kossányi József nevét.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZENT PÉTER. Magyar falu Komárom Várm. földes Ura Gr. Zichy Uraság, lakosai többfélék, fekszik Komáromhoz egy mértföldnyire; földgye jó, vagyonnyai külömbfélék, piatzok alkalmatos.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szent-Péter, magyar falu, Komárom vmegyében, Komáromhoz 1 3/4 mfd. 1190 r. kath., 997 reform., 23 zsidó lak., kath. és reform. anyaegyházakkal. Határának nagyobb része róna, kisebb részben dombos. Földje fekete és sárga homok, de mind a mellett igen termékeny; rétjeit a Zsitva árjai rongálják. Van itt 109 1/2 egész urbéri telek, szőlőhegy, uradalmi szeszgyár, és jeles birkatenyésztés. Birja gr. Zichy Miklós, de hajdan a komáromi várhoz tartozott.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szentpéter, magyar nagyközség, 508 házzal és 2655 róm. kath. és ref. vallású lakossal. Postája helyben van, távírója Ógyallán, vasúti állomása pedig Perbetén. E község a török uralom előtti időkben Ó- és Újgyalla, valamint Madar sorsában osztozott. Népes helység volt, melyet a törökök annyira, elpusztítottak, hogy az 1576-iki összeíráskor mindössze kilencz lakható házat találtak benne. A török dúlások után a királyi kincstár új telepeseket hozott ide, de később a Vásonkeői Zichyek lettek az urai és most is gróf Zichy Miklósnak van itt nagyobb birtoka és régi úrilaka, mely arról is nevezetes, hogy hajdan a vármegye háza volt, a hol a zavaros és háborús időkben megyegyűléseket tartottak. A nagysallói csata után Klapka és Damjanich ide szálltak. 1849-ben kórházzá alakították át. E birtok 1720 körül került a Zichyek tulajdonába, melyet ú. n. budai uradalmukért cseréltek el a kincstárral. Van itt egy cserép- és téglagyár is. 1763-ban erős földrengés ejtette rémületbe a lakosokat. A földrengésnek számos ház esett áldozatul, a katholikus templom mennyezete pedig leszakadt és a falak is megrongálódtak. Ez a katholikus templom 1730-ban, a református pedig 1784-ben épült. Ide tartoznak Erdői, Lapos és Várföld puszták, Becsalicsárda és az urasági major. Várföld puszta helyén állott, Ipolyi Arnold és Pesty Frigyes tudósok állítása szerint, a hajdani Várkeszi falu, mely 1243-ban már előfordul, a mikor IV. Béla király Kesew komáromi várföldét Simon és Bertrand spanyol comeseknek adományozza. 1260-70 körül Kesceu alakban van említve. 1355-ben Faber Péter a birtokosa és ekkor Varjobbaghkezeu, vagyis Várjobbágykeszi néven említtetik. 1460-ban 123még mindig e néven szerepel és a komáromi vár tartozéka. 1489-ben Mátyás király Várkeszi falut Komárom városának adományozza. Csere útján azután később ez is a Zichyeké lett. Szentpéter határában van a Harsányi nevű dűlő, a hol hajdan az elpusztult Harsány nevű falu állott. 1239-ben már Harsan néven van említve és Weytek az ura. 1316-ban Harchan alakban írják és ekkor István mester a birtokosa. 1592-ben már komáromi elpusztult várbirtokként szerepel. A törökök dúlásainak esett áldozatul ez is.

Magyar Katolikus Lexikon

Komáromszentpéter, Szentpéter, v. Komárom vm. (Svätý Peter, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. udvardi esp. ker-ében. - 1332: már létezett. Tp-át Szt Péter tit-ra sztelték. 1737 e. alapították újra. Mai Szt Márton-tp-át 1737: építették. Anyakönyvei 1719-től. Kegyura 1880: Zichy Gábor gr. Anyanyelve 1880: m., szl.; 1940: m., szl. - Filiája 1917: Újgyalla. - 1949. III. 6-VII. 23: plnosa, Hamvas István (H. Endre pp. öccse, 1892-1960) vizsgálati fogságban, XII. 28: fölmentették. - Lakói 1940: 2216 r.k., 1 g.k., 2 g.kel., 1 ev., 854 ref., 41 izr., 19 bapt., 2 egyéb vall., össz. 3136; 1970: össz. 3282 (75,3% m.). ** Némethy 1894:274. - Schem. Strig. 1917:80. - Hetényi Varga I:98.