Barsendréd

A község a Garammenti-hátság dombvidékének keleti, Garam felé lejtő oldalán, enyhén dombos, mezőgazdaságilag művelt területen fekszik, a Nagy Sár-patak (Lužianka) partján, Kálnától 8,5 km-re délre, Nagysallótól 5 km-re északnyugatra. A Nagysallót Kálnával összekötő országút keresztülhalad a községen, mellékutak kötik össze Barsváraddal (5 km) és Alsópéllel (4,5 km). Délről Nagysalló, nyugatról Alsópél, északról Bajka, északkeletről Barsvárad, keletről pedig Tőre községekkel határos. Elődközségei, Nagyendréd, Dereszlény és Kisendréd teljesen egybeépültek.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1893-ban alakult Nagyendréd, Kisendréd és Dereszlény községek egyesítésével. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után, 1923-1960 között a Zselízi járáshoz, a járás megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). Területe (19,61 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Barsendréd a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, a 18. században betelepített szlovák lakossága a 19. század végére túlnyomórészt magyarrá vált, 1921-ben a szlovákok aránya 10,3 % volt, mely 1930-ra 33,1 %-ra ugrott. 1910-ben 669, 1921-ben 794, 1939-ben 887 lakosa volt. Az 1945 utáni lakosságcsere a községet 3 család kivételével nem érintette, magyar lakossága teljes egészében reszlovakizált és 161 közép-szlovákiai szlovákot telepítettek a községbe. 1961-re a lakosság többsége már szlovák nemzetiségű volt, a magyarok aránya 39,6 %-ra süllyedt. 1939-1991 között népességének csaknem felét elveszítette (887 főről 460-re csökkent). 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 33,5 %-ról 26,8 %-ra csökkent, a szlovákok alkotják a népesség 62,6 %-át és magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya is (9,6 %). A romák aránya 5,5 %. A lakosság túlnyomó többsége (73,2 %) római katolikus vallású, az 1921-ben még 13,2 %-ot kitevő reformátusok aránya 2011-re 3 %-ra csökkent.

Történelem

Barsendréd első okiratos említése 13. századi: egy peres ügyben, amely a nyitrai káptalan és Bors utódai között folyt, már szerepel, Endred alakban (1260). A 15. században már ismert Kis- és Nagyendréd – Kisendred és Nagyendred formában. Szent András-templomát 1332-ben említik, 1469-ben pedig a települést Mátyás király adományaként nagyendrédi Zobonya László birtokában találjuk. A 17. században Konkoly László és Hunyadi András a községhatár urai. A török korban elpusztult 14. század eleji temploma. A század végére a dicskei Kovács Istvánt és Csathó Klárát (1698), később többek kzözött a Litassy-, a Balogh-, a Dombay-, a Kürthy- és a Rudnyánszky-családok szerepelnek a község birtokosai között. 1860-ban hatalmas tűzvész pusztított Nagyendréden. 1893-ban Kisendréd, Nagyendréd és Dereszlény községeket Barsendréd néven egyesítették. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. A II. világháború után a faluba szlovák családokat telepítettek, 3 családot kitelepítettek Magyarországra és többeket csehországi kényszermunkára hurcoltak. 1963-ban megszűnt a magyar, 1984-ben pedig a szlovák nyelvű oktatás.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák óvoda működik. Szent Andrásnak szentelt római katolikus temploma gótikus alapokon 1753-ban épült barokk stílusban. A községben két 19. századi kastély és 5 kúria maradt fent.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nagy Endréd. Velke Ondrejovtze. Elegyes falu Bars Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik az előbbitől nem meszsze, fája tűzre, és épűletre határjában az Uraságnak engedelméből, földgye termékeny, legelője elegendő, gyümöltsös kertyei jók, földgye és réttye is van a’ községnek, a’ szomszédságokban Esztergomban, és a’ Dunán jó módgyok a’ keresetre, szőlei közel vagynak, második Osztálybéli. Kis Endréd, Male Ondrejovtze. Elegyes magyar falu Bars Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Lévátol két, és 1/4. mértföldnyire, földgye, réttye jó, fája könnyű moddal szerezhető, legelője marháinak elegendő, gyümöltsös kertyei termők, keresetre elég módgya a’ szomszéd szőlö hegyekben, és Báton piatzozó helyén, ’s Léván is, Esztergom, és Duna vize sints tőle meszsze, második Osztálybéli. DERESZLÉNY. Elegyes falu Bars Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Lévától két mértföldnyire, az Esztergomi Érseki Megyében, határbéli földgye meglehetős termékenységű, de egyéb más java nintsen, sem fája, sem szőleje, ’s legelője is igen szoross, mellyek miatt negyedik Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Endréd (Nagy), Bars vm. magyar-tót falu, az elébbeni helység mellett: 389 kath., 3 ref., 11 evang. Kat. paroch. templom. Határja mind a két helységnek részint dombos, részint lapály és jó gabonát terem. Rétjei kétszer kaszálhatók; erdővel s gyümölcsös kertekkel bir. F. u. számos nemesek. Ut. p. Zeliz. Endréd (Kis), magyar-tót falu, Bars m. N. Sallóhoz 1 mfd. 200 kath., 56 ref., 15 evang. lak. Dereszlény, Bars m. tót-magyar falu, 208 kath., 9 evang., 18 ref. lak. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Barsendréd, (Dereszlény, Kisendréd és Nagyendréd községekből alakult) a lévai járásban fekvő magyar kisközség, 695 túlnyomóan róm. katholikus lakosokkal. Saját postája van, távirója Nagysalló, vasúti állomása Alsóvárad. E község már a nyitrai káptalan és Bors utódai közötti 1261-72 között folyt peres ügyben szerepel. 1298-ban az esztergomi káptalan egyik bizonyságlevelében találjuk említve. 1322-ben János fiai és Moch unokái osztozkodnak rajta. 1408-ban már két Endréd említettik, ú. m. Kis és Nogh-Endréd. 1469-ben Mátyás király, Nagy-Endréd, Pél és Kis-Sáró birtokát Nagyendrédi Zobonya Lászlónak adományozza. 1622-ben Konkoly László és Hunyady András a birtokosai. 1626-ban a lakosok a törökök zaklatásai elől menekülve, elbujdostak a községből. 1698-ban dicskei Kovách Istvánt és Csató Klárát iktatják az endrédi részbirtokba, azután következtek mint birtokosok a Litassyak, a Balogh, Botka, Simonyi, Dombay, Rudnyánszky, Kürthy és Botka családok. Most Kelecsényi Rafaelnek van itt nagyobb birtoka. A katholikus templom már 1332 előtt fennállott, de a török időben elpusztult, mostani temploma pedig 1810-ben épült. Nagy-Endréden született 1802-ben Botka Tivadar, a Magy. Tud. Akadémia r. tagja. Dereszlényről, mint önálló községről már 1404-ben találunk említést Dereslen néven, a mikor egyik birtokosa László, mint királyi ember szerepel egy beiktatási oklevélben. 1483-ban a Dreszlényi testvérek és a Litassyak pereskednek Kis-Dereszlény birtoka miatt és úgy látszik, hogy a per a Litassyak javára dőlt el, mert még a XVII. század végén is ezeket találjuk itt. Most galanthai Balogh Jánosnénak és Dombay Vilmosnak is van itt birtoka és mindkettőnek csinos úrilaka. A Balogh-féle házat Simonyi Simon volt alispán építtette a 70-es években és vétel útján került a mostani tulajdonos birtokába. Dombay házát Dombay Gáspár építtette 1860-ban.

Magyar Katolikus Lexikon

Barsendréd, Nagyendréd, v. Bars vm. (Ondrejovce, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. lekéri esp. ker-ében. - 1260: Endred. Tp-át 1332 e. Szt András tiszt. sztelték. 1717: Nagysalló fíliájából alapították újra. Anyanyelve 1840: m.; 1910: szl., m.; 1940: m., szl. Filiája 1917: Bajka. - Plébánosai: 1525 k. Péter, 1717: Besskó János, 1719: Urbényi András, 1721: Czetényi István, 1731: Endrődy Pál, 1742: Gáspár András, 1747: Tajnay Sándor, 1751: Fridvalszky János, 1753: Takács József, 1779: Árvay Gergely, 1799: Krssák András, 1816: Trangusz János, 1836: Klein György, 1845: Ivicsics Pál, 1851: Sarlay Ferenc, 1859: Farkas Ferdinánd, 1876: Fába Simon. - Lakói 1840: 309 r.k., 7 ev., 41 ref., 32 izr., össz. 389; 1910: 786 r.k., 3 ev., 4 ref., össz. 793; 1940: 683 r.k., 13 ev.., 74 ref., 12 izr., össz. 782; 1970: össz. 640, 37,7 %-a m.; 1991: össz. 460, m. 154 (33,48%); 2001: össz. 459, m. 164 (35,73%). ** Schem. Strig. 1917:60. - Némethy 1894:175.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Barsendréd. A község a XIII. század közepén már fennállott, mert egy peres ügyben, amely a nyitrai káptalan és Bors utódai között folyt, már szerepel. E században még más okmányok is említést tesznek róla. A XV. század elején okmányaink két Endréd nevű községről tudnak, a következő írásalakban: Kisendred és Nagyendred. 1469-ben Nagyendrédet nagyendrédi Zobonya László birtokában találjuk, mint Mátyás király adományát. Másfél századdal később Konkoly László és Hunyadi András a községhatár urai. A török hódoltság itt is csak a pusztulás nyomait hagyta maga után. Ekkor pusztult el a XIV. század elején épült kath. temploma is. A török kitakarodása után dicskei Kováeh Istvánt és Csathó Klárát (1698), majd egymásután a Litassy-, Balogh-, Botka-, Simonyi-, Dombay-, Kürthy- és Rudnyánszky-családokat találjuk a község birtokosai között. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Alsóand, Csurgómajor, Felsőand, Középand. A község területe 3408 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 887.