Galánta

A város a Kisalföldön, a Mátyusföld középső részén, az Alsó-Vágmente és a Vízköz kistájak határán, a Vág jobb partja közelében, a Sárdi-ér, valamint a Csipkésdi-árok és a Dernye-árok mentén található, Szeredtől 12 km-re délre, Dunaszerdahelytől 30 km-re északkeletre, Vágsellyétől 13 km-re nyugatra, Szenctől 30 km-re keletre. Vasútállomás a Pozsony-Budapest fővonalon, elágazás vezet Lipótvár (és a Vág-völgyi vasútvonal) felé. Bővebben

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó város, 1849-től folyamatosan járási székhely. A 17. századtól 1871-ig mezőváros, majd 1871-től 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Galántai járásának székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántia járás székhelye, 1960-ban várossá nyilvánították. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.k.e vármegye, Galántai járás). Bővebben

Népesség

Galánta a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. Eredetileg magyar többségű mezőváros volt. 1910-ben a lakosság 89,6, 1921-ben 80,7 %-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A városnak az 1944-es népirtásig népes (magyar nemzetiségű) zsidó közössége volt, 1850-ben a lakosság 31,1, 1919-ben 23,7, 1930-ban 22,6 %-át alkották. Az 1920-as években megkezdték a szlovák kolonisták betelepítését, majd az 1947-es lakosságcsere során a magyar népesség mintegy felét kitelepítették, és szlovákokat költöztettek a helyükre. Bővebben

Történelem

A község a pannonhalmi bencés apátság birtoka volt a legkorábbi ismert forrás szerint. A középkor és a kora újkor folyamán több nemesi név tűnik fel a birtokosok között, úgy mint a Galántai, a Bessenyey, a Borsi és a Pap család. Ebben az időben önálló községként szerepel Galánta körül a később pusztaként létező Kórószeg, továbbá az azóta elpusztult Kázmérteleke, Tóthfalu és a Nebojsza elődjének tekintett Apáti. Bővebben

Mai jelentősége

A város a Mátyusföld egyik gazdasági, a mátyusföldi magyarság szellemi és kulturális központja. Vasúti és közúti csomópont, iparágai közül az élelmiszeripar a legjelentősebb, ezenkívül gép-, fa- és vegyiparral rendelkezik. Magyar és szlovák nyelvű gimnáziuma, szlovák és kétnyelvű szakközépiskolája van. A négy alapiskolából és a négy óvodából is csupán egy-egy magyar nyelvű. Bővebben

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

GALANTA. Népes magyar mező Város Pozson Vármegyében, földes Urai Gróf Eszterházy, Fekete, Balog, Uraságok, a’ kiknek külömbféle jeles épűleteikkel ékesíttetik, ’s más Nemes Urak is laknak benne, lakosai katolikusok, és kevés evangélikusok, ’s számos ’zidók, fekszik Nagyszombathoz két mértföldnyire. Nevezetesek valának itten a’ tzigányok az egész Hazában jó hegedűlések módgyáért. Bővebben

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Galantha, vegyes magyar-tót m.v., Pozson vmegyében, Diószeghez keletre 1 órányira: 1189 kath., 38 evang., 556 zsidó lak., több kastélyokkal s urasági lakházokkal, kertekkel, kath. paroch. templommal, synagógával és boltokkal. Az ide való czigányok hires muzsikusok. Nagy róna határa igen sikeres rozst, buzát, árpát terem; rétjei kövérek; a marha-, kivált a juhtenyésztés szépen virágzik. Bővebben

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Galánta, melyről az Esterházy főúri családok előnevüket vették, s hol az Esterházyaknak két nagy tornyos kastélyuk, szép parkjuk van, 2.465 magyar, tót, német lakosú nagyközség, melyhez Korószeg, Terézmajor és Garasdmajor telepek is tartoznak. Már az 1332–37. évi pápai dézsma-lajstromokban mint plebánia van említve, úgy, hogy e helyet is bátran Arpád-korszaki telepítvénynek vehetjük. Bővebben

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Galánta,a zsolnai vasútvonal mentén, a Mátyusföldön fekvő kisközség, a hasonnevű járás székhelye, 268 házzal és 2982, nagyobbára róm. kath. vallású, magyar lakossal. E község IV. Béla királynak 1234 és 1270. évi oklevele szerint, hajdan a pannonhalmi apátság birtoka volt. Egy 1291. évi határleiró oklevél a Galántai Uj fiai birtokának mondja. 1297-ben két Galántáról van említés, melyek közül az egyik Ó-Galánta nevet viselt; de úgy látszik, ez Galántának csak egy része volt. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Galánta, v. Pozsony vm. (Galanta, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. szeredi esp. ker-ében. - 1237: Galantha. Tp-át 1332 e. ismeretlen tit. sztelték. Lakói 1550 k. ev-ok lettek. 1670: alapították újra. Mai Szt István kir. tp-át 1798: építették. - A vizitátor 1562: nem tudta eldönteni, hogy lakói ev-ok v. reformátusok-e. Kegyurai 1880: a közbirtokosok. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Galánta. Nem sokkal a honfoglalás után benépesült s IV. Béla 1234. és 1270. évi diplomája úgy említi, mini a pannonhalmi apátság hajdani jószágát. 1291-ben azonban már a Galántai Uj fiait jegyezték fel itt birtokban. A XIII. század alkonyán Ó-Galánta elnevezés is felbukkan s valószínű, hogy ez Galánta csak egy részét képezte. A pápai tizedszedők Gualanta alakban jegyezték fel. Bővebben

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Galánta nk. galántai járás. A község eredetileg a XII. sz.-ban a pannonhalmi apátság birtoka volt, majd több nemesi család osztozott rajta, míg végül 1570-ben az Esterházy-család kapta meg. A cseh földbirtok reform után 1926-ban Esterházy László a megmaradt kisebb birtokot eladta a Szlezák testvéreknek, az újabb kastélyt a község vette meg, míg a régebbit a diószegi cukorgyár. Bővebben

B Blaskovics József - Balogh Bálint - Balogh Csaba E Esterházy Miklós F Frideczky Árpád H Hubacsek Zsigmond K Kardos Ferenc - Keszeli Ferenc - Kodály Zoltán - Kovács János M Molnár István - Mórocz Károly P Pék László - Pukkai László S Szanyi Mária - Szarka László - Szarka Tamás - Szeberényi Zoltán T Talamon Alfonz - Tóth Lajos - Tulassay Tivadar