Vajka

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz déli részén, a Duna bal partján, Somorjától 10 km-re délkeletre, Bőstől 21 km-re északnyugatra, a bősi vízierőmű üzemvízcsatornájának megépítése (1978-1992) óta létrejött mesterséges szigeten. Áthalad rajta a mesterséges Duna-szigeten végighaladó út, mely Dunacsúnon (21 km) át Pozsony (37 km) és Bős felé teremt összeköttetést. A Vajka és Keszölcés közötti komp köti össze a Csallóköz többi részével. Északnyugatról Keszölcés, északkeletről Nagyszarva, délkeletről Nagybodak, délnyugatról pedig Dunasziget községekkel határos. Délnyugati határát a Duna régi főága alkotja, mely egyben államhatár Szlovákia és Magyarország között. .

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai (Felsőcsallóközi) járásához tartozott. A trianoni határ megvonásával területének a Dunán túlra eső 69,3 %-át elveszítette (területe 26,63 km²-ről 8,17 km²-re csökkent). Az elcsatolt területen alakult meg 1921-ben Cikolasziget község, mely 1969 óta Dunasziget része. Területe azóta csak kis mértékben változott (2011-ben 8,21 km²). Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig, a járás megszüntetéséig a Somorjai járáshoz tartozott, majd a Dunaszerdahelyi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). 1940-ben a magyar közigazgatásban egyesítették Keszölcéssel Vajkakeszölce néven. Keszölcés 1940-1988 között Vajkához tartozott.

Népesség

A község népességszáma az elmúlt száz évben rendkívül nagy ingadozást mutat. 1910-hez képest 1921-re Cikolasziget elcsatolásával a község népessége 40 %-al csökkent (1262-ről 747 főre), majd a két világháború között további csökkenés jellemző (1939-ben 660 fő). 1948-1970 között népessége 25 %-al növekedett, 1970-ben elérte az 1005 főt, majd 1991-ig felére csökkent. Az 1991-2001 közötti időszakra további népességcsökkenés jellemző, 2001-2011 között enyhe növekedés. Ezzel párhuzaosan a szlovákok arányszáma megháromszorozódott és 2011-re meghaladta az össznépesség 1/4-ét, a magyar nemzetiségűek aránya 71,1 % volt. A lakosság többsége hagyományosan római katolikus vallású (84,1 %).

Történelem

A hagyomány szerint egykor fejedelmi birtok volt és nevét I. István király régi Vajk nevéről kapta. Oklevél 1186-ban „Vayka” alakban említi először, amikor a falu az esztergomi érsekség birtoka lett, lakói pedig nemesi kiváltságokat kaptak. Kezdetben pozsonyi várbirtok, majd a Vajkai Nemesi Érseki Szék székhelyeként az esztergomi érsek birtoka volt. Önálló közigazgatása és törvénykezése volt, élén a magisztrátus állt. Lakói katonai szolgálatukért, egyházi nemesek voltak. 1571-ben 12 nemesi kúriája volt. Középkori templomát a Duna elmosta, a mai római katolikus (Szt. Mihály arkangyal) temploma 1772–93 között épült. A 19. század első felében emelt klasszicista kastélyát, amelyben egy időben az érseki szék praedialistáinak levéltárát őrizték, az 1970-es években lebontották. 1828-ban 1101 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1881-ben 14 hajómalom is működött a községben. A 19. században mezővárosként vásártartási joggal rendelkezett. 1910-ben 1262, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A községet a trianoni határ kettévágta, 1921-ben részben e község Magyarországon maradt részeiből alakult Cikolasziget, mely ma Dunasziget része. Vajka 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz került. 1940–88 között közigazgatásilag Keszölcés is Vajkához tartozott. 1954-ben és 1965-ben hatalmas áradások okoztak károkat a településen. 1962-ben épült fel a helyi iskola, három tanteremmel és szolgálati lakással. Az új óvoda épületét 1974-ben fejezték be. A bősi vízerőmű építésekor a Duna és a Duna-csatorna közé került, mely elvágta a szomszédos Keszölcéstől. Ma Pozsony felől a dunacsúni hídon, Dunaszerdahely felől a bősi hídon, illetve a Keszölcés-Vajka között közlekedő komppal lehet megközelíteni. Az erőmű építésének idején érvényben lévő családiház építési tilalom miatt az 1980-as években sok fiatal család elvándorolt a községből. A Vajkai-tó a vízerőmű töltésének megépítéséhez használt sóder kitermelése révén keletkezett 84 hektár területen.

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda működik. Római katolikus (Szt. Mihály arkangyal) temploma 1772–93 között épült; a 19. sz. első felében emelt klasszicista kastélyát, amelyben egy időben a vajkai érseki szék praedialistáinak levéltárát őrizték, az 1970-es években lebontották. A templomkertben álló Vajk-emlékművet, Lipcsey György szobrászművész alkotását 2005. augusztus 14-én avatták fel. Az üzemvízcsatorna építésekor létesült Vajka-tó környéke hétvégi házas üdülő˜övezetté vált.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

VAJKA. Érsek Székinek is neveztetik. Magyar Mezőváros Pozsony Vármegy. lakosai katolikusok, fekszik Kis Szarvás, Halászi, és Sz. Györgynek szomszédságjokban, az öreg Duna’ mellyékén; réttye többnyire szigetekben van; erdeje számos, mellyben mindenféle vadak találtatnak; halászattal, és fa-vágással is táplállyák magokat némelly lakosai. Csente nevezetű Curia vagyon ezen helységhez kaptsolva, mellynek földes Ura Gr. Illésházy Uraság, fekszik Vajka, Kis-Szarva, és Keszöltzés között.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Vajka, Poson m. magyar mv., s főhelye a hason nevü érseki praedialista nemes kerületnek, az öreg Duna bal partján, ut. p. Somorjához keletre 1 órányira. Épületei között a kath. paroch. templom, a nemes kerület székes háza, s egynehány nemesi lakházak érdemelnek figyelmet; többi épületei sárból, nádból állittattak össze. Lakják 1006 kath., 1 ref., 32 zsidó, s köztök több golyvás, nyomorult emberek vannak. Határa a Dunán innen szűk, pedig őszi vetést csupán itten tehet; mert a szigetekben a gyakori ködök miatt lehetetlen, de a helyett itt kukoriczát, burgonyát gazdagon termeszt. Ellenben számtalan szigetei bőven kipótolják ezt a hiányosságot, minthogy ezekből olly sok és jó legelője van, hogy szarvasmarháik, csupán nagyon száraz esztendő ne legyen, legszebben meghiznak. Ugyanezen szigetben rétje, erdeje elég, vada is sok. A fövénytorlásokból pedig némelly szegények aranyat mosnak ki, s azt a posoni harminczadnál váltják be. Malmokkal is bir. Egyébiránt ezen apró szigetek, mellyek minden áradáskor szaporodnak, felette nagy kárt ejtenek az országnak, azaz: a dunahajózásnak; elvesztvén a Duna ez által illendő mélységét s erejét; s kivált a gőzhajókra nézve, mellyek mélyebben sülyednek a vizbe, különösen veszedelmesek; pótolván ezt még azon környülállás is, hogy a sok dült fáktól, törzsökötől nem igen szokták megtisztogatni a lakosok a Duna medrét. Vásárokat nem tart. A vajkai praedialis szék független volt ezelőtt a vármegyétől; volt különös törvényhatósága, nádora, alispánja, jegyzője, szolgabirája. Állott a szék egy mezővárosból, 7 faluból, s szabadságát az esztergomi érseknek (kinek banderiumához tartozott), s III. Bélának köszönheti.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Vajka, kisközség a Felső-Csallóközben, 194 házzal és 1184 róm. kath. vallású magyar lakossal. Körjegyzőségi székhely. E község már 1186-ban előfordul, a mikor a pozsonyi vár tartozéka volt. Ez évtől kezdve mint a főpapi praediális nemesek és az érsekség főszéke szerepel. Régi székháza még ma is fennáll, de már teljesen átalakítva. A helybeli lakosok között elterjedt hagyomány szerint e község állítólag Géza király fiától: Vajktól vagyis Szent Istvántól kapta nevét, sőt maga a szent király is itt lakott volna. Az esztergomi érsekség csallóközi egyházi nemeseinek e széke III. Bélától kapta szabadalmait és a vármegyétől független külön törvényhatóságot alkotva, egészen 1848-ig fennállott. 1345-ig Vajkay Mihály és Thomas de Weyka nevében is említve van. Mai nagyobb birtokosai Burián Pálné, Molnár László és Becker János. Molnár László őrzi az érseki nemesek régi és érdekes levéltárát is. Hogy e község ősidők óta megült hely, bizonyítják a határában talált pogány kori és népvándorláskori leletek is. A Duna áradásai már többizben tetemes kárt okoztak a lakosoknak; 1858-ban pedig nagy tűzvész dúlt itt. Ősi temploma már rég elpusztult és újabb templomát 1805-ben építették. Ide tartoznak Vajkasziget és Csente puszta. Ez utóbbi helyen nagyobb úrilak áll, melyet 1705-ben Stipsich György épített, és ez ma a Molnár Lászlóé. Vajkaszigetet az anyaközségtől a Duna választja el és ennek jobb partján fekszik. Itt a lakosok száma oly nagy, hogy már 1883 óta szép állami népiskolája van 80–90 tanköteles gyermekkel. 1886-ban pedig Czikollasziget elnevezésével postahivatalt kapott, míg 1895 óta az összes dunai szigetek csoportosításával önálló anyakönyvi hivatala is van. Vajkaszigeten van Burián Pálné birtokának nagy része, a gazdasági épületekkel és lakóházzal, továbbá Becker János birtoka csinos úrilakkal. Hajdan a lakosok a Duna fövenyéből aranyat is mostak. A községnek van postája, távírója Nagylég, vasúti állomása pedig Nagypaka.

Magyar Katolikus Lexikon

Vajka, v. Pozsony vm. (Vojka nad Dunajom, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. somorjai esp. ker-ében. – 1390: már létezett. Tp-át Szt Mihály tit-ra sztelték. Akv. 1680-tól. Kegyura 1880: a közbirtokosok. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m. – Filiái 1917: Doborgaz, Keszölcés. – Lakói 1940: 852 r.k., 1 g.k., 5 ref., össz. 858; 1991: össz. 509, m. 468 (91,94%); 2001: össz. 432, m. 379 (87,73%). ** Némethy 1894:304. – Schem. Strig. 1917:178.