Vajka

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz déli részén, a Duna bal partján, Somorjától 10 km-re délkeletre, Bőstől 21 km-re északnyugatra, a bősi vízierőmű üzemvízcsatornájának megépítése (1978-1992) óta létrejött mesterséges szigeten. Áthalad rajta a mesterséges Duna-szigeten végighaladó út, mely Dunacsúnon (21 km) át Pozsony (37 km) és Bős felé teremt összeköttetést. Bővebben

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai (Felsőcsallóközi) járásához tartozott. A trianoni határ megvonásával területének a Dunán túlra eső 69,3 %-át elveszítette (területe 26,63 km²-ről 8,17 km²-re csökkent). Az elcsatolt területen alakult meg 1921-ben Cikolasziget község, mely 1969 óta Dunasziget része. Bővebben

Népesség

A község népességszáma az elmúlt száz évben rendkívül nagy ingadozást mutat. 1910-hez képest 1921-re Cikolasziget elcsatolásával a község népessége 40 %-al csökkent (1262-ről 747 főre), majd a két világháború között további csökkenés jellemző (1939-ben 660 fő). 1948-1970 között népessége 25 %-al növekedett, 1970-ben elérte az 1005 főt, majd 1991-ig felére csökkent. Bővebben

Történelem

A hagyomány szerint egykor fejedelmi birtok volt és nevét I. István király régi Vajk nevéről kapta. Oklevél 1186-ban „Vayka” alakban említi először, amikor a falu az esztergomi érsekség birtoka lett, lakói pedig nemesi kiváltságokat kaptak. Kezdetben pozsonyi várbirtok, majd a Vajkai Nemesi Érseki Szék székhelyeként az esztergomi érsek birtoka volt. Bővebben

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda működik. Római katolikus (Szt. Mihály arkangyal) temploma 1772–93 között épült; a 19. sz. első felében emelt klasszicista kastélyát, amelyben egy időben a vajkai érseki szék praedialistáinak levéltárát őrizték, az 1970-es években lebontották. A templomkertben álló Vajk-emlékművet, Lipcsey György szobrászművész alkotását 2005. augusztus 14-én avatták fel. Az üzemvízcsatorna építésekor létesült Vajka-tó környéke hétvégi házas üdülő˜övezetté vált.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

VAJKA. Érsek Székinek is neveztetik. Magyar Mezőváros Pozsony Vármegy. lakosai katolikusok, fekszik Kis Szarvás, Halászi, és Sz. Györgynek szomszédságjokban, az öreg Duna’ mellyékén; réttye többnyire szigetekben van; erdeje számos, mellyben mindenféle vadak találtatnak; halászattal, és fa-vágással is táplállyák magokat némelly lakosai. Csente nevezetű Curia vagyon ezen helységhez kaptsolva, mellynek földes Ura Gr. Illésházy Uraság, fekszik Vajka, Kis-Szarva, és Keszöltzés között.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Vajka, Poson m. magyar mv., s főhelye a hason nevü érseki praedialista nemes kerületnek, az öreg Duna bal partján, ut. p. Somorjához keletre 1 órányira. Épületei között a kath. paroch. templom, a nemes kerület székes háza, s egynehány nemesi lakházak érdemelnek figyelmet; többi épületei sárból, nádból állittattak össze. Lakják 1006 kath., 1 ref., 32 zsidó, s köztök több golyvás, nyomorult emberek vannak. Bővebben

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Vajka, kisközség a Felső-Csallóközben, 194 házzal és 1184 róm. kath. vallású magyar lakossal. Körjegyzőségi székhely. E község már 1186-ban előfordul, a mikor a pozsonyi vár tartozéka volt. Ez évtől kezdve mint a főpapi praediális nemesek és az érsekség főszéke szerepel. Régi székháza még ma is fennáll, de már teljesen átalakítva. A helybeli lakosok között elterjedt hagyomány szerint e község állítólag Géza király fiától: Vajktól vagyis Szent Istvántól kapta nevét, sőt maga a szent király is itt lakott volna. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Vajka, v. Pozsony vm. (Vojka nad Dunajom, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. somorjai esp. ker-ében. – 1390: már létezett. Tp-át Szt Mihály tit-ra sztelték. Akv. 1680-tól. Kegyura 1880: a közbirtokosok. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m. – Filiái 1917: Doborgaz, Keszölcés. – Lakói 1940: 852 r.k., 1 g.k., 5 ref., össz. 858; 1991: össz. 509, m. 468 (91,94%); 2001: össz. 432, m. 379 (87,73%). ** Némethy 1894:304. – Schem. Strig. 1917:178.