Szelőce

A község a Kisalföldön, a Vág bal partjának közelében, az Alsó-Vágmente kistájon fekszik, Vágsellyétől 14 km-re délkeletre, Érsekújvártól 26 km-re északnyugatra. Elődtelepülései, Magyarsók és Szelőce teljesen egybeépültek már a 19. században. Mellékutak kötik össze Tótmegyerrel (12 km), Jattóval (7 km) és Tornócon (8 km) keresztül Vágsellyével. Határa átnyúlik a Vág jobb partjára is (Kaparás). Északnyugatról Vágsellye és Vágtornóc, északkeletről Jattó, keletről Tardoskedd, délről Vágfarkasd, nyugatról pedig Zsigárd községekkel határos. Nyugati határát (mely egyben Nyitra és Pozsony vármegyék történelmi határa) az 573-as út alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Vágsellyei járáshoz tartozó község. 1947-ben alakult Magyarsók és Szelőce egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után a Vágsellyei járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás). 1947-ben Selice (Szelőce v. Sókszelőce) néven egyesítették őket. Az egyesített község 1960-ig a Vágsellyei járáshoz, majd 1960-1996 között a Galántai járáshoz tartozott. A község két, az elődközségeknek megfelelő kataszteri területre oszlik: Magyarsók (20,94 km², a községterület 54,6 %-a) és Szelőce (17,42 km², 45,4 %). Területük az elmúlt száz évben nem változott.

Népesség

Elődközségeinek 1910-ben 3725, 1921-ben 3727, 1939-ben 3801, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosuk volt. Az 1945 utáni kitelepítésekkel megváltozott a község etnikai jellege a szlovákok betelepítésével. 1939-1991 között lakossága 37,5 %-al csökkent, az 1991-2011 közötti két évtizedre kismértékű gyarapodás jellemző (3,5 %). A népességvesztés elsősorban Szelőce településrészt érintette, melynek lakossága kevesebb, mint a felére csökkent (1939-ben 1744, 2011-ben 748 lakos). A lakosság enyhe többségét még a magyar nemzetiségűek alkotják, de a szlovákok aránya 1991-2011 között megduplázódott (20,5 %-ról 43,4 %-ra). A lakosság többsége (55,7 %) a roma etnikumhoz tartozik, de csak 3,7 % vallja magát roma nemzetiségűnek. A lakosság többsége (78,9 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 7,7 %. 1921-ben Magyarsókon még a lakosság 29,3 %-a, Szelőcén pedig 6,8 %-a volt református vallású. 1939-ben Sókon és Szelőcén összesen 63 izraelita vallású lakos élt. 2011-ben a lakosság 73,8 %-a (2111 fő) élt Magyarsókon és 26,2 %-a (748 fő) Szelőcén. Egyetlen lakott külterületi helye a Szelőce kataszteréhez tartozó Perjéspuszta volt, ahol 21-en éltek.

Történelem

A pannonhalmi bencés apátság a 11. század végén kapta meg az addig királyi birtoknak számító falut. A kései középkorban az Apponyi, Mérey és Vécsey családok birtokolták, a 16. században a Csúzy család, ám ugyanebben az időben a törökök elpusztították. Az újkorban a Hunyady, végül a Károlyi család volt a legjelentősebb földbirtokosa. A község harcoknak és elemi csapásoknak egyaránt ki volt téve az elmúlt évszázadokban. Egy 19. századi útépítés során katonák és fegyvereik maradványai kerültek elő a földből, 1861-ben tűzvész, 1873 előtt a rendszeres árvizek, 1883-ban pedig jégverés okozott súlyos károkat. Az itt élők mezőgazdasággal és kosárfonással foglalkoztak. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta a falut, a földreform után, a 20-as és 30-as években több sztrájkot tartottak a mezőgazdasági munkások. 1938. november 2-án a bécsi döntés visszaadta a falut Magyarországnak, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. Magyarsókot és Szelőcét 1947-ben egyesítették. 1993-tól Szlovákia része. Báb nevét már 1113-ban említik, és még a 18. század elején is falu volt a helyén. Az ezt követő évtizedekben viszont elnéptelenedett, és a mai napig létező majorsággá szűkült.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola és óvoda, valamint könyvtár működik, határában kis vízierőmű üzemel a Vágon. Szent Mihálynak szentelt római katolikus temploma 1787-ben épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZELLŐCZE. Magyar falu Nyitra Várm. földes Ura B. Hunyady Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Selyéhez 1 1/4 mértföldnyire; határja középszerű. SOK. Magyar, és Tót Sok. Két elegyes faluk Nyitra Várm. földes Uraik B. Hellenbach, és több Uraságok, lakosaik katolikusok, ’s más félék is, fekszik egygyik Ardóczhoz nem meszsze, mellynek filiája; másik tót Dióshoz nem meszsze; határjok középszerű, vagyonnyaik külömbfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szelőcze, magyar falu, Nyitra vmegyében, Sók mellett: 1062 kath., 18 evang., 74 ref. 103 zsidó lak. kath. paroch. templommal. – Határa ollyan mint Sóké, azaz termékeny, róna; legelője sok van. F. u. gr. Hunyady sat. Érsekujvárhoz 2 mfd. Sók, (Magyar), magyar falu, Nyitra vgyében, Szelőcze mellett, közel a Vágh vizéhez, Érsek-Ujvárhoz 2 mfd. Lakja 1502 kath., 3 evang., 849 reform., 124 zsidó. – Van benne ref. szentegyház, synagoga. – Határa róna, és igen sikeres buzát terem; legelője, rétje elég; s azért sok szarvasmarhát, lovat, juhot tart. F. u. gr. Károlyi, gróf Hunyady, gr. Berthold, és m. t.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

...s egykor Szelőcze a királyi sertéspásztorok fő helye volt.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szelőcze, magyar község a Vág balpartján, Magyar-Sók mellett. 1671 r. kath., ág. ev., ev. ref. és izr. vallásu lakossal, kik között a r. katholikusok száma túlnyomó. Postája Magyar-Sók, táviró- és vasúti állomása Tornócz. Kath. templomát 1787-ben építették. Kegyura a vallásalap. Az izraelitáknak zsinagógájuk van itt, mely 1802-ben épült. 1866-ban a községben épített út felhányása alkalmával sok emberi csontmaradványra és régi fegyverdarabokra bukkantak. A község gyakran volt kitéve elemi csapásoknak. 1861-ben nagy tüzvész pusztította. 1883-ban pedig jégverés tette tönkre a lakosok vagyonát és 1873 előtt a gyakori nagyobb árvizek okoztak inséget. A községről Szent László király alatt „Szelőcz” (Seleuch) néven, mint a pannonhalmi apátság birtokáról van feljegyzés. Földesurai később a Hunyady grófok voltak, jelenleg pedig gróf Károlyi Lajosnak van itt nagyobb birtoka. Magyar-Sók, nagy magyar falu a Vág bal partján, Tornócztól délkeletre, 2246 túlnyomóan r. kath., kevesebb (676) ev. ref. és izraelita vallásu lakossal. A reformátusoknak templomuk van itt, mely 1806-ban épült. A község postája helyben van, táviró- és vasúti állomása Tornócz. Sokat szenvedett az elemi csapásoktól. 1873-ban árviz tette tönkre, tiz évvel később pedig a jég verte el a határát és a tűz pusztította el a község nagy részét. A lakosok, kik télen kosárfonással foglalkoznak és e czikket jól értékesítik, temetkezési egyletet és ev. ref. ifjusági dalegyletet tartanak fenn. A falu 1505-ben még Sempte vár tartozéka volt. Későbbi földesurai a Hunyady, a Károlyi és a Berchthold családok voltak.

Magyar Katolikus Lexikon

Szelőce, v. Nyitra vm. (Selice, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. ürményi esp. ker-ében. - Tótmegyer, majd Tornóc filiájából 1787: alapították. Tp-át 1700 e. Szt Mihály tiszt-ére sztelték, a mait 1883: építették. Anyakönyvei 1745-től. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Filiája 1917: Magyarsók. - Lakói 1940: 1475 r.k., 78 ref., 23 izr., össz. 1576; 1991: össz. 2755, m. 2079 (75,46%); 2001: össz. 2832, m. 1682 (59,39%). ** Némethy 1894:264. - Gerecze II:575. (a tp. 1787: épült) - Schem. Strig. 1917:135. (1332: már létezett!)

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szelőcze. A XI század végén a pannonhalmi apátság birtokai között szerepel Szelőcze, melynek nevét „Seleuch”-nek írja a legrégibb oklevél. A községi földeket később a Hunyadiak, majd a Károlyiak birtokában találjuk. A világháború előtt is gróf Károlyi Lajos volt itt a legtekintélyesebb földesúr. A község kath. temploma 1787-ből való, míg izraelita temploma 1802ben épült. Elemi károk sokszor érték a községet, így 1860-ban lángok martaléka lett, 1870 körül a Vág áradása pusztította el egyrészét, 1883-ban pedig jégeső verte végig a határt. Külterületi lakott helyei: Bábpuszta, Cigánytelep, Nagytanya, Szőcstanya. A község területe 3027 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1744. Magyarsók. Első adatunk a községről 1505-ből származik, amikor is a semptei várbirtokok között sorolta fel az összeírás. Földjén később a Hunyadyak, majd a Károlyi- és Berchthold-családok gyakorolták a földesúri jogokat. Külterületi lakott helyei: Molnárházak, Túlavág. A község területe 3639 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2057.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Szelőcze kk. vágsellyei járás. Szent László király alatt Szelőcz (Szeleuch) néven a pannonhalmi apátság birtoka. Későbbi földesurai a Hunyady, majd a Károlyi grófok. Területe: 3.027 k. h. Lakosság: 1.744. Ebből m.: 1.699, szl.: 45. Magy. beszél: 1.710. Vallás szerint: r. k. 1.633, ref. 90, izr. 21. Földbirtok: I. 1, II. 10, III. 121. Népsűrűség: 100.1. Lakóház: 312. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. Galánta, jb. közj. Vágsellye, Csö. Tornóc. Vá. Tornóc, u. p. és u. t. Magyarsók. Magyarsók kk. vágsellyei járás. 1505-ben Sempte vár tartozéka. Későbbi földesurak a Hunyady, majd a Károlyi család. Káposzta termő vidék. Területe: 3.638 k. h. Lakosság: 2.057. Ebből m.: 2.042, szl.: 14. Magy. beszél: 2.054. Vallás szerint: r. k. 1.483, ref. 530, izr. 42. Fb. I. 8, II. 24, III. 149. Népsűrűség: 98.2. Lakóház: 465. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. Galánta, jb. közj. Vágsellye, csö. Tornóc. Vá. Tornóc, posta és távbeszélő helyben.