Garamszentgyörgy

A község az Alsó-Garammente kistájon, a Garam bal partján fekszik, Lévától 14 km-re délre, Nagysallótól 10 km-re keletre. Határát érinti a 76-os (Garamszentbenedek-Párkány) és a 75-ös (Érsekújvár-Ipolyság) főút, előbbihez 2,5 km-es, utóbbihoz 1,2 km-es bekötőút kapcsolja. Az 1543-as mellékút Kisóváron (3 km) keresztül Lévával köti össze. Délről Sáró, nyugatról Nagysalló, északnyugatról Tőre és Zsemlér, északról Kisóvár, keletről pedig Hontfüzesgyarmat és Kétfegyvernek községekkel határos. Keleti határa egyben Bars és Hont megyék történelmi határát alkotja. Határának jelentős részét a 19. század derekán még erdő borította, melyet a század végére kipusztítottak, helyén majorság jött létre Garamszentgyörgyipuszta néven.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után, 1923-1960 között a Zselízi járáshoz, a járás megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). Területe (15,19 km²) 1910-39-hez képest 13 hektárral (0,9 %) gyarapodott.

Népesség

1910-ben 1267, 1921-ben 1155, 1939-ben pedig 1137, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és túlnyomórészt (1921-ben 70,6 %) református vallású lakosa volt. Magyar lakosságának egynegyedét 1945 után kitelepítették és egyben 243 magyarországi és északnyugat-szlovákiai szlovák telepes érkezett a községbe. Ezzel a község vegyes lakosságúvá vált, magyar többségét még egy ideig megőrizte (1961-ben 52,5 %), 1980-ra viszont már szlovák többségűvé vált. 1991-2011 között az asszimiláció révén a magyar nemzetiségű lakosság aránya 46 %-ról 34,6 %-ra csökkent. 2011-ben a lakosság 61,1 %-a szlovák nemzetiségű volt. A lakosság 39,2 %-a római katolikus, 24,3 %-a evangélikus vallású, az egykor többséget alkotó reformátusok aránya 15,8 %-a csökkent.

Történelem

A közelben feltárt leletek tanúsága szerint azonban már a honfoglalás előtti időkben, az újkőkortól lakott terület. 1276-ban Sanctus Georgius néven említik először, 1292-ben Villa S. Georgii alakban, míg 1424-ben „Zenthgywrgh” néven szerepel. Csák Máté 1311-ben elpusztította, ekkor a település már az esztergomi érsekség birtoka volt. Később aztán folyamatosan az esztergomi érsek maradt a földesura és a nagysallói uradalomhoz tartozott. A török korszakban sokszor feldúlták a falut, de a szabadságharcok, és járványok is megtizedelték lakóit. A 16. századtól kezdve itt is tért nyertek a reformáció irányzatai (főként Kálvin tanításai). Mivel az érsekség ezt nem tűrte, a protestánsokat időnként elűzték, illetve keményen megadóztatták. Az (érsek)újvári ejálet megszervezése után a falu ezen török közigazgatási egységbe tartozott, egészen Esztergom felszabadításáig és a török kiűzéséig ezen területről. A békeidőszak csak a Rákóczi-szabadságharc leverése után köszöntött a környékre, de időnként járványok tizedelték lakosait (például 1711-ben is). Az egyházak közti békés együttélést csak II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete garantálta. Iskolájáról az első írásos feljegyzés 1730-ból való. Első református temploma 1785-ben készült el. A század végén a faluban híres szarvasmarha és lótenyésztés folyt. 1819-ben az áradásokat elkerülendő kimélyítették a Garam medrét. A folyón komp közlekedett. A faluban többségbe kerültek a reformátusok. Az 1848-49-es szabadságharcban 6 lakos teljesített katonai szolgálatot. Az 1849. április 19-i nagysallói csata előtt a VII. honvédhadtest biztosította a Szentgyörgy és Kisveszele közti hídfőállást. Az 1855. március 6-i rendelettel megszüntették a prediális székeket, azonban a földek tulajdonosa nagyrészt továbbra is az érsekség maradt. 1888-ban tűzoltótestület alakult. Az első világháború után Csehszlovákiához került, ekkor az érsekség birtokait elkobozták és részben felparcellázták. Az első bécsi döntés után ismét Magyarország része lett. 1944 végén a falu frontvonalba került és a németek felrobbantották a Garam-hidat. 1945 után mintegy háromszáz magyar lakosát telepítették ki és javarészt evangélikus vallású magyarországi szlovákokat telepítettek be. 1960-ban épült meg az új iskola, 1979-ben pedig a községháza épülete. 1970-1980 között a szlovák nemzetiségűek kerültek többségbe. 2007-ben magyar alapiskoláját megszüntették.

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda működik. Szent Györgynek szentelt római katolikus temploma a 13. században épült román stílusban, majd 1499-ben gótikus stílusban átalakították. A református templom 1878-ban, az evangélikus temploma 1956-ban épült, falumúzeuma 1996-ban létesült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZENT GYÖRGY. Elegyes falu Bars Várm. földes Ura az Esztergomi Érsek, lakosai katolikusok, fekszik Zsemlérnek szomszédságában, mellynek filiája; határbéli földgye jól termő.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szent-György, magyar falu, Bars vmegyében, a Garan bal partján, 217 kath., 3 evang., 452 ref. lak. Ref. anyatemplom. Legelőjök sok, s a Garan melletti füzesek fát eleget szolgáltatnak. F. u. a primás.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Garamszentgyörgy, Garammenti magyar kisközség, túlnyomóan ev. ref. vallású lakosokkal, kiknek száma 1192. Ez is azok között a községek között van felemlítve, melyeket Csák Máté 1311-ben elpusztított, a mi azt bizonyítja, hogy a község akkoriban már az esztergomi érsekség birtoka volt, miután tudjuk, hogy Csák Máté ez időben az érseki birtokokat pusztította. Mindvégig az esztergomi érsek maradt a földesura és a nagysallói uradalomhoz tartozott. Róm. kath. temploma 1499-ben épült, átmeneti román gót stilben, de az idők folyamán sokat rontottak rajta. A ref. templom új és 1879-ben épült. A XVIII. század végén a községnek híres ló- és marhatenyésztése volt. Postája Nagysáró, távirója és vasúti állomása Nagysalló.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Garamszentgyörgy. A XII. században már községi élet folyik határában. A közelben feltárt leletek tanúsága szerint azonban már a honfoglalás előtti időkben is lakóit hely lehetett. A XIII. században a községet az esztergomi érsekség birtokai között találjuk, bizonyára ezért nem kerülhette el sorsát, amikor Csák Máté, az esztergomi érsekkel összeütközésbe jutva, az érsekség javai ellen pusztító hadjáratot vezetett. Ezidőtájt a község a nagysallói uradalom tartozéka volt. A XVIII. század végén Garamszentgyörgy ló- és marhatenyésztésével messze földön híressé tette nevét. Hozzátartozik : Garamszentgyörgyi puszta. A község területe 2617 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1137.