Dunaszerdahely

A város a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz kistájon, a Csallóköz földrajzi középpontjában fekszik, a Pozsony-Komárom főút mentén, előbbitől 47, utóbbitól 53 km távolságra. 31,45 km²-es területe hosszan elnyúlik északkeleti irányban és egészen a Kis-Dunáig terjed. Délnyugatról Nagyabony és Egyházkarcsa, délről Nyékvárkony, délkeletről Pódatejed és Hegyéte, keletről Kisudvarnok és Nagyudvarnok, északkeletről Pozsonyeperjes és nagyon rövid szakaszon Dunatőkés, északról Tallós, nyugatról pedig Nemeshodos községekkel határos. Fontos közlekedési csomópont. A 63-as főút Komárom és Pozsony felé teremt kapcsolatot, az 571-es út köti össze Galántával (29 km) és Bőssel (13 km), az 572-es út pedig a felső-csallóközi falvakon át halad Pozsony felé. 1896 óta a Komárom-Pozsony vasútvonal egyik legfontosabb állomása.

Közigazgatás

Dunaszerdahely 1960 óta város, a Dunaszerdahelyi járás (1996 óta a Nagyszombati kerületben) központja. Dunaszerdahely és elődje Szerdahely 1886-ig mezővárosi rangot viselt és Pozsony vármegye Alsó-Csallóközi, majd később Dunaszerdahelyi járásának székhelye volt. Szerdahelyt a vele egybeépült Újfalu, Nemesszeg, Előtejed községekkel (melyekhez tartoztak Pókatelek és Kistejed) 1854-ben egyesítették. 1871-től nagyközség. 1863-tól Dunaszerdahely néven szerepel. 1920-tól Csehszlovákiához tartozik, továbbra is folyamatosan járási székhely egészen napjainkig. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz, átmenetileg Komárom vármegyéhez került. 1957-ben Pódatejedtől Zöldfa területét Dunaszerdahelyhez csatolták, majd 1960-ban Ollétejed és Sikabony községeket és ezzel kialakult mai területe, ezzel egyidőben várossá nyilvánították és a Dunaszerdahelyi járás területét is megnövelték. A várost 3 kataszteri terület alkotja: Dunaszerdahely (11,12 km²), Sikabony (17,35 km²) és Ollétejed (2,98 km²). A kataszteri területek határait 1960 óta megváltoztatták, ma már nem fedik teljesen a korábbi községek területét (1921-ben Dunaszerdahely 15,49 km², Sikabony 11,94 km², Ollétejed 3,03 km²).

Népesség

A II. világháború végéig magyarok és magyarul beszélő zsidók alkották a lakosságát, utána viszont a lakosságcserével, a deportálásokkal, a reszlovakizációval, valamint a szervezett és a természetes asszimilációval sikerült növelni a szlovákok arányát. A lakosság csaknem felét alkotó zsidóságot a holokauszt során csaknem teljesen elpusztították. Az asszimiláció különösen felgyorsult 1990 óta, ami miatt folyamatosan csökken a magyarok aránya, és növekszik a szlovákoké. Lakossága 22 477 fő, ennek ma már kevesebb mint négyötöde magyar, egyötöde szlovák. A várossá nyilvánítás (1960) után, a szocialista iparosítással és központi szerepe révén gyors növekedésnek indult, 1970-1991 között lakossága megduplázódott, 2001-2011 között azonban már kismértékben csökkent lakosságszáma. A római katolikusok a lakosság több mint kétharmadát alkotják.

Történelem

A folyóvizekkel valaha sűrűn szabdalt Csallóköz központi részén, az egykori árvizektől viszonylag védett helyen fekszik. A bronzkorból, a római korból és a 9. századból kerültek elő raktár-, illetve temetkezési leletek, és a honfoglaló magyarok is megtelepedtek itt. Szerdahely első írásos említése 1255-ből származik Syridahel alakban, a pozsonyi káptalan IV. Béla királynak írt jelentésében. Első magánbirtokosa az 1297-ben említett Héder nembeli Herrand fia Jakab, aki cserével szerezte meg III. András királytól. A ma a városhoz tartozó területek legfontosabb magánbirtokosai a Pókateleki, Szomori, Pálffy, a Pókatelekiektől származó Kondé, valamint a Bacsák és Petényi családok voltak. A 14. században oklevélben említik piacát, és ugyanebben az időben alakult ki a templom körül a 19. századig fallal körülvett Szentfundus (szent terület), amelyet a népnyelv szerdahelyi várként emlegetett. A település első plébániai iskoláját 1329-ben már említik. Szerdahelyt 1429-ben már mezővárosként említik. A 16. században heti és országos vásárjogokkal bíró mezőváros, jelentős gabona- és marhakereskedelemmel, de a század első felében sokat szenvedett a Magyar Királyság trónjáért folyó belháborúk miatt. A város eredeti pecsétje Szent Pétert ábrázolta, ami a város bírói jogkörére utal. Maga Szerdahely királyi birtok volt, ám a környéken sok nemesi család rendelkezett földtulajdonnal, emiatt gyakoriak voltak a birtokviszályok. A lakosság a földművelés és állattenyésztés mellett leginkább posztóruhák, szűrök, kalapok és csizmák készítésével foglalkozott. A 18. század végétől betelepülő zsidók főleg kereskedtek, és a 19. századra már a később egyesített falvak népességének felét, míg az eredeti Szerdahelyének kétharmadát tették ki. Az utak metszéspontjában fekvő mezőváros a környező falvakkal együtt gyorsan növekedett az áruszállításnak és kereskedelemnek köszönhetően. Ezt az 1842-es, 1865-ös és 1887-es tűzvész, valamint az 1850-es és 1855-ös kolerajárvány sem tudta megakadályozni. 1854-ben Dunaszerdahely néven egyesült Szerdahely, Nemesszeg, Újfalu (Pókatelekkel) és Előtejed. A vasúthálózatra 1895-ben, a villany- és telefonhálózatra 1903-ban kötötték rá. Az első világháború alatt hatalmas hadifogolytábor működött itt. 1919. január 8-án szállták meg a cseh csapatok, a trianoni békeszerződés 1920-ban Csehszlovákiához csatolta, a 20-as és 30-as években rendszeresek voltak a mezőgazdasági munkások és az építőmunkások sztrájkjai. Az I. bécsi döntés értelmében, 1938. november 2-tól ismét Magyarországhoz tartozott. A német megszállás idején, 1944-ben elhurcolták a város csaknem háromezer főnyi zsidóságát, s a túlélők közül csak kevesen tértek vissza. A város a második világháború után az újraalakuló Csehszlovákiához került, 1950-ben hozták létre a helyi egységes földműves szövetkezetet. A szocializmus idején építették fel a 90-es évekig működő, országos jelentőségű cukorgyárat, valamint a konzervgyárat. 1960 óta Dunaszerdahelyhez tartozik Sikabony és Ollétejed is. 1993-ban az akkor megalakuló Szlovákia része lett.

Mai jelentősége

A város kiterjedt élelmiszeriparral rendelkezett az 1990-es évek közepéig, ám a gazdaságszerkezet kapitalista átalakulása nyomán válságba került termelőegységek tönkrementek, vagy magánkézbe kerülve, eladták, felszámolták őket. Manapság a gépipar, a villamossági ipar, az építőipar és a logisztikai tevékenység mellett a hévízfürdőre alapozó idegenforgalom számít jelentősnek, továbbá Dunaszerdahely a felvidéki magyarság legfontosabb kereskedelmi központjává vált. Országos jelentőségű logisztikai központ - konténerterminál. Jelentős oktatási és művelődési központ: több – magyar és szlovák nyelvű – alap- és középiskola, művészeti alapiskola, színház- és moziteremmel is felszerelt művelődési ház, járási könyvtár, múzeum és galéria található itt, emellett kihelyezett egyetemi képzés is elérhető. A városban rendelőintézet és kórház működik. A dunaszerdahelyi DAC labdarúgóklubra Felvidék-szerte az itteni magyarság jelképeként tekintenek a szurkolói, de a klub égisze alatt más sportszakosztályok is működnek. A stadion közelében található a sportcsarnok és a műjégpálya.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZERDAHELY. Magyar Mezőváros Pozsony Várm., földes Ura Gr. Pálfy Uraság, a’ Fő Ispánysághoz tartozik, lakosai katolikusok, fekszik Nemesszegnek, Pókateleknek, és Sz. Újfalunak szomszédságjokban, mellyekkel öszve kaptsoltatott; határja 2 nyomásra van osztva, ’s leginkább rozsot terem, középszerűen káposztát, és kukoritzát, erdője, ’s legelője nintsen; piatza helyben, holott a’ kereskedés virágzik; sok zsidók is lakják, héti, és országos vásárjai is vagynak. PÓKATELEK, és Szerdahely Újfalu. Magyar helység Pozsony Vármegyében, földes Ura Pókateleki Konde Uraság. Egész 1300-zadik esztendő ólta öszve van kaptsolva Szerdahely Városával, mellytől tsak egygy útsza választya-el. Különös indúlattal köszönöm Tekéntetes, és Vitézlő Pokateleki Konde József Benedek Úrnak, Kir. Magyar Udvarnoknak, ’s az Esztergomi Érsekség’ nagy érdemű Inspektorának hazafiúi nemes úri indúlattyát, ’s szívességét, a’ Közjóra tzélozott igyekeztek eránt, az egész Haza előtt; a’ ki is munkámat hiteles tudósításai által még 1790. elősegélleni méltóztatott. Határja, ’s vagyonnyai is Szerdahely Városáéhoz hasonlítók. NEMESSZEG. Mgyar falu Posony Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Szerdahelynek, és Elő Tejednek szomszédságokban, határjának tsupán tsak szántó földgyei vannak egy vetőre, ’s azok is tsak rozsot teremnek leg inkább.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szerdahely, magyar mv., Poson vmegyében, a pesti országutban, Posontól 5 1/2, Komáromtól 7 mfld. távolságra. Áll ezen város 3 részből, u. m. tulajdonképen való Szerdahely városából, továbbá Nemesszegh és Ujfalu nemes helységekből. Kövezetlen utczái nem igen rendesek, de benne sok szép kastélyokat, s más többnyire téglából épült, sindely-cseréppel fedett magán épületeket láthatni. Szerdahelyben magában lakik 132 kath., 32 evang., 2 ref., 6 óhitü, 350 zsidó; Ujfaluban 649 kath., 68 evang., 15 ref., 528 zsidó; Nemesszeghben 294 kath., 2 evang., 1 ref., 2 görög, 297 zsidó. Van itt továbbá egy kath. paroch. templom, egy synagóga, gyógyszertár, 3 vendégfogadó. Lakosai részint mesteremberek, s a körül fekvő vidékeknek kész posztóruhákat, szűröket, kalapokat, csizmákat csinálnak, részint földmivelők. A zsidók kereskedésből táplálják magokat, mellyet a gabonára s marhára nézve a népes heti- és országos vásárok sikeresen előmozditanak. (Heti vásárai pénteken tartatnak). F. u. Szerdahely városának a posoni várkapitányság, Ujfalu és Nemesszegh helységeinek pedig több közbirtokos urak, u. m. Bacsák, Kondé, Perényi s m. t.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Duna-Szerdahely 4.453 magyar lakosú nevezetes forgalmi góczpont. Van takarékpénztára és mezőgazdasági hitelszövetkezete. Nevezetes mint gyapjútermelő telep; a mosott gyapjú innen német, olasz, orosz piaczokra kerűl.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Dunaszerdahely, az alsócsallóközi járásban, a pozsony-komáromi helyi érdekű vasút mentén fekszik. Magyar nagyközség, 515 házzal és 4851, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Ősrégi telep, mely már a rómaiak korában is fennállott. Hajdan erőssége is volt és a pozsonyi várbirtokok közé tartozott. Régente mint város négy részből állott, ú. m. Szerdahely, Nemesszeg, Ujfalu és Előtejed negyedekből. Ezek közül az ujfalusi határ alsó részét Barabásföldnek, később pedig Pókateleknek nevezték, melyről már Balázsfalvánál szó volt. 1283-ban Zeredahely néven van említve. 1346-ban az itteni nemes várjobbágyok és Zomori Miklós között határvillongások támadtak, melyeknek az lett a következménye, hogy a birtokot két részre osztották. Az 1553-iki portális összeírásban királyi birtokként szerepel és mindössze 15 1/2 portával van feljegyezve. Ugyanekkor Újfalut Zomás János és Kondé László, 1647-ben pedig a pozsonyi apáczák bírták. Később a Pálffyak lettek az urai, de e családon kívül még a Bacsák-, a Kondé- és a Petényi-család is birtokos volt itt. A Kondé és a Bacsák család emlékét egy-egy kastélyszerű épület tartja fenn. Az ú. n. „sárga kastélyt” Kondé Miklós püspök építtette; a Kondé családtól Wahlberg Miklós bécsi egyetemi tanár vette meg, kitől leánya, férjezett Habermann Nándorné örökölte. Az ú. n. fehér kastélyt Bacsák Móricz huszárezredes építtette, de ez is ma már Habermann Nándornéé. A község vásárai hajdan messze földön híresek voltak. Forgalma még ma is nagy és e község egyike a vármegye legélénkebb városainak. Van itt katholikus legényegyesület, kaszinó, gazdakör, önkéntes tűzoltó egyesület, temetkezési egyesület, a megyei közművelődési egyesület fiókja, a vöröskereszt-egyesület fiókja, szolgabírói hivatal, járásbíróság, adóhivatal, kir. közjegyző, csendőrség, pénzügyőrség, három takarékpénztár, népbank, keresztény kórház és menedékház, izr. szent-egylet és menedékház. A községben két templom van. Katholikus egyháza már 1341-ben említve van, de mai gótikus temploma valószínűleg csak a XV. század végén vagy a XVI. század elején épült. Az egyik mellékhajó nyugati falcsúcsa az 1518. évszámot tünteti föl. Az ág. h. ev. templom 1882-ben épült. A községet 1842-ben és 1887-ben tűz pusztította, mely sok kárt okozott. A községhez tartoznak Kapuhegy, Hanszéli, Ádor, Somogyi-sziget, Ádám erdő, Lánd, Szentjános dűlő. Pókatelek nevű dűlője a Pókatelekiek hajdani birtokának emlékét őrzi, míg Patas nevű dűlője már 1384-ben a Kondé család birtokaként van említve. Ide tartoznak még Gombotás és Somogyi-szögle majorok és a Lángi malom. Van saját postája, távírója és vasúti állomása.

Magyar Katolikus Lexikon

Dunaszerdahely, v. Komárom vm. (Dunajská Streda, Szl.): 1. esperesség a v. esztergomi egyhm-ben. Plébániái 1917: Albár, Alistal, Alsónyárasd, Baka, Balony, Bős, Dercsika, Egyházgelle, Egyházkarcsa, Felbár, Kürt, Nemesabony, Szentmihályfa, Várkony, Vásárút. - 2. plébánia. 1256: Syridahely. Tp-át 1329 e. Szt György, a mait Nagyboldogassz. tiszt. sztelték. Kegyura 1880: a Pálffy gr. család. Anyakönyvei 1673-tól. Anyanyelve 1840: m.; 1910: m.; 1940: m., ném., szl. - Filiái 1917: Balásfa, Csenkeszfa, Dunatőkés, Hegybenépe, Kisudvarnok, Lidértejed, Nagyudvarnok, Ollétejed, Pódafa, Sikabony, Töböréte, Tőkés. - Lakói 1840: 160 r.k., 4 g.kel., 45 ev., 16 ref., 343 izr., össz. 568; 1910: 2390 r.k., 129 ev., 169 ref., 2074 izr., össz. 4762, 98,4%-a m.; 1940: 3509 r.k., 8 g.k., 1 g.kel., 111 ev., 308 ref., 2645 izr., 2 egyéb vall., össz. 6584; 1960: össz 6747; 1970: 11.678, 79,4%-a m.; 1991: össz. 23.236, m. 19.347 (83,26%); 2001: össz. 23.519, m. 18.756 (79,75%). - Kat. sajtója: 1898-1903: Lorettó, ?-1944: Csallóközi Hírlap. ** Némethy 1894:75. - Schem. Strig. 1917:182.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Dunaszerdahely. Már a bronzkorban megült hely. A népvándorlás századai is sok emléket hagytak határában. A honfoglaló magyarság erős földvárat talált itt és így a település folyamatosságát a magyar történelem során is biztosította. Sokáig nemesi község, de részben egyházi birtok is. A termékeny határ bőségesen ellensúlyozta a község történelmi és természeti sorscsapásait. A cseh kormány a két évtizedes megszállás alatt minden igyekezetével azon volt, hogy az őslakó magyarságot telepítéssel és birtokszerzésekkel itt is gyengítse, de hasztalan. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Adámpuszta, Adormajor, Gányásdűlő, Gombotásmajor, Langimajor, Somogyimajor, Sziget, Szigetimajor, Völgyhátdűlő. A község területe 2691 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 6410.