Taksonyfalva

A község a Kisalföldön, a Mátyusföldön, az Alsó-Vágmente kistájon, a Sárd-ér mentén fekszik, Galántától 2,5 km-re délre. Áthalad rajta a Galántát Nagymegyerrel összekötő 561-es főút, mellékutak kötik össze Tósnyárasddal (6 km) és a Galántához tartozó Javorinkával (2,5 km). Északnyugatról Galánta, délnyugatról Hidaskürt, délről Felsőszeli, délkeletről Deáki, keletről pedig Tósnyárasd községekkel határos.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1971-től 1990-ig Galánta városrésze volt. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). 1937-ben a korábban hozzátartozó Sárditelepet és Kórószegmajort Štefánikovo néven önálló községgé szervezték (1960-tól Galánta városrésze Javorinka néven), 1957-ben pedig Pallócpusztát és vele 420 hektár területet csatoltak át Tósnyárasdhoz, területe így több mint egyharmadával csökkent (18,21 km²-ről 11,95-re). 1971-1990 között Galántához tartozott.

Népesség

1910-ben 1845, 1921-ben 1911, 1939-ben pedig 2533, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Az ezután következő fél évszázad (1939-1991) során népessége 28,2 %-al csökkent (1819 főre). Határába már az 1920-as években szlovák és morva kolonistákat telepítettek, majd a lakosságcserével a magyar lakosság jelentős részét kitelepítették. Az 1991-2011 közötti két évtizedben népességszáma ismét növekedett (11,7 %-al). A község lakosságának többsége magyar nemzetiségű, a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-ben 33,6 %, 2011-ben 37,6 % volt. A lakosság többsége (62,9 %) római katolikus vallású.

Történelem

A pozsonyi várhoz tartozott, majd a középkorban több itt birtokkal rendelkező személyt ismerünk az okiratokból, akik között ispánok is voltak. Az Árpád-korban a délkeleti szomszédságában említenek egy Udvari nevű falut, amely később elpusztult. Taksony a 14. században a pozsonyi püspökségé lett, a 15. században aztán a Taksonyi, majd a Rozgonyi család tűnik fel birtokosként, a későbbi századokban pedig a Báthoriak, a Thurzók, végül az Esterházyak – utóbbiak egészen a 20. századig birtokolták. A falu életére és gazdaságára nagy hatást gyakorolt a közeli Deákiban működő bencés szerzetesrend. A Rákóczi-szabadságharc eseményei is kihatottak rá, 1704-ben maga a fejedelem is tartózkodott itt a kíséretével. A háborús pusztítások nyomán majdnem teljesen elnéptelenedett a falu, és csak a 18. század közepétől indult növekedésnek a népessége. Jelentős volt a juhtenyésztése, az első iskoláját pedig 1761-ben említik. 1863-ban súlyos tűzvész tombolt a faluban, annak nagy részét elpusztítva. Plébániájának gazdag, 1500 kötetes könyvtára volt a századfordulón, míg lakosai katolikus olvasókört és szegénymenházat tartottak fenn. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, 1922-ben sztrájkoltak a helyi mezőgazdasági munkások. A bécsi döntés 1938. november 2-án Magyarországhoz csatolta, 1945-től ismét Csehszlovákiához került. 1947-ben a lakosság tekintélyes részét kitelepítették Magyarországra, a helyükre pedig onnan áttelepülő szlovákok költöztek. 1957-ig hozzá tartozott Pallóc puszta. Ez még 1681-ben is önálló község volt, később pusztásodott el. A 19. század közepétől 1948-ig szeszfőzde és katánggyökérszárító üzem működött itt. A trianoni békediktátumig színmagyar település volt. Már az 1920-as években megkezdődött szlovák kolonizálása, majd 1947-ben, a lakosságcserével végképp megváltoztatták a falu etnikai arculatát, és azóta folyamatos a magyarok asszimilációja is. 1948-ban hatósági úton Janko Matúška szlovák költőről nevezték el.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola és óvoda található, határában üzemel a Jasplastik műanyaggyára A hagyomány szerint itt temették el Taksony nagyfejedelmet, 1996-ban bronz mellszobrot állítottak emlékére. Határában honfoglalás kori halomsírokat tártak fel, egyik dűlőjét pedig Pogánytemetőnek nevezik. Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1781-1784-ben épült barokk-klasszicista stílusban. Evangélikus temploma 1992-ben épült, tájháza 1984-ben nyílt meg egy 1847-ben épült régi házban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

TAXONY. Magyar falu pozsony Várm. földes Ura Gr. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Galántához 1/2, Felső Szelihez pedig 1 órányira; határjában elég szántóföldek, rétek, ’s erdők is vannak.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Taksony, magyar falu, Poson vmegyében, 710 kath., 58 evangel. lak., kath. paroch. templommal, gazdag határral. F. u. gr. Eszterházy. Ut. p. Szeret.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Ezek közűl Taksony mint a pozsonyi várszolgák földe már 1138-ban ismeretes.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Taksony, a budapest–bécsi vasútvonal mentén fekszik. Magyar nagyközség, 203 házzal és 1677, nagyobbrészben róm. kath. vallású lakossal, noha evangélikusok is elég szép számban laknak itt. Ősidők óta megült hely, melynek határában pogány kori sírhalmok láthatók és egyik dűlője is Pogánytemető nevet visel. A hagyomány szerint Taksony vezér is ide temetkezett és nem a pestmegyei Taksonyba. 1138-ban már a pozsonyi várszolgák földjeként Togsun néven van említve, 1214-ben Gertrud királyné egyik okiratában Tohcsun és Tochsun alakban, 1236-ban pedig Deáki község határleírásában Teksze alakban. A IV. Béla királynak 1240-iki adománylevelében előforduló Teksze név is e községre látszik vonatkozni. Ugyane király 1269-ben 5 ekényi földet Leek fiainak, Ivánkának és Istvánnak adományoz és ez okiratban Taxont néven nevezi. 1274-ben László király is adományoz itt Ivánka fia Miklósnak birtokot. 1307-ben Dudvágszegi Miklós birja, ez után pedig Kenéz comes. 1309-ben Anai Mihályfi Jakab comes özvegye és fia Miklós, taksonyi földjüket Pamlényi comes fiának, Lászlónak és nejének, vagyis leányuknak örökül bevallják. Ezután, úgy látszik, a pozsonyi egyház birtoka lett mert 1323-ban a kir. bíróság viszaadja a pozsonyi egyháznak. 1439 előtt a Taksonyi családé, ekkor azonban Albert király, mint Sempte vár tartozékát, a Rozgonyiaknak adományozza. Az 1553-iki portális összeírásban Báthori András 9 és a borostyánkői urak is 9 portával szerepelnek. Később a Thurzók birtoka lett, majd az Esterházyak, ma pedig Esterházy Ernő grófnak és Alsasse d’Hennin herczegnőnek van itt nagyobb birtoka. A XIV. században már kiváltságos plébániája volt. Régi egyházát 1784-ben lebontották s annak helyébe Esterházy Ferencz gróf kanczellár új templomot építtetett. A plébániának 1500 kötetes gazdag könyvtára van. 1863-ban a község nagy része leégett. Ide tartozik Pallócz puszta, mely az 1553-iki összeírásban 4 portával szerepel és 1681-ben még önálló község. E pusztán szeszgyár és katánggyökérszárító gyár van. A község lakosai katholikus olvasókört, szegénymenházat és gabona-magtárt tartanak fenn. Taksonyban van posta, de távírója és vasúti állomása Galánta.

Magyar Katolikus Lexikon

Taksonyfalva, Taksony, v. Pozsony vm. (Matuškovo, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. szeredi esp. ker-ében. - 1307: már létezett. Tp-át Kisboldogasszony tit-ra sztelték, a mait 1910: építették. Lakói 1561 u. ev-ok lettek. 1660: alapították újra. Kegyura 1880: Esterházy József gr. özvegye. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Lakói 1940: 2228 r.k., 4 g.k., 244 ev., 16 ref., 6 izr., 6 egyéb vall., össz. 2504; 1991: össz. 1819, m. 1200 (65,97%); 2001: össz. 1880, m. 1205 (64,10%). ** Némethy 1894:283. - Pozsony vm. 1895:119. - Gerecze II:686. - Schem. Strig. 1917:204. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Taksonyfalva. Azelőtt Taksony. A határában emelkedő pogánykori halmok tanúsítják őskori lakott voltát. A szájhagyomány úgy tudja, hogy Taksony vezér ide temetkezett volna Első írott nyomát 1138-ból leljük, mikor is Togsun néven a pozsonyi várjobbágyok bírják. 1214-ből Tohcsun és Tohsun, 1236-ból Teksze, 1269-ből Taxont alakban említik az okiratok. A XIV. század elején a Dudvágszegi-család, utána Kenéz comes birtoka, majd a pozsonyi prépostság kezére kerül. A XV. század elején a Taksonyi-családot uralja, 1439-ben azonban I. Albert a Rozgonyi-családnak juttatja. A XVI. században Báthori András birtokolja, később a Thurzó-családé, majd az Esterházy grófok és az újabb időkben részben Alsasse d'Hennin hercegnő szereznek itt birtokot. Ösi plébániája 1350 körül már mint hites hely szerepelt. A község határában a prágai kormányzat morva-cseh telepeseknek osztott ki földet, a magyar lakosságot pedig elnyomták. Hozzátartozik Korószegmajor, Kostihatelep, Palóczpuszta, Stefanikovtelep. A község területe 3163 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2533.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Taksonyfalva nk. galántai járás. A község neve először 1138-ban Tocsun néven nyer említést, mint a pozsonyi várszolgák földje. Gertrud királyné okiratában 1214-ben Tochsun, majd 1236-ban a deákii határ leírásában Togsun és IV. Béla királynak 1240-iki adomány levelében Teksze néven szerepel. A község 1439 körül a Taksonyi család birtoka lett s ezen időtől Taksony néven szerepel. Később mint Sempte vár tartozéka a Rozgonyiak birtoka, azután a Thurzoké, végül az Esterházyak tulajdonába kerül. A vármegyei községeket törzskönyvező bizottság 1909-ben Taksonyfalvára változtatta az eddig Taksony néven szerepelt község nevét. Területe: 3.163 k. h. Lakosság: 2.533. Ebből magy. 2.220, német 7, szlovák: 306. Magy. beszél: 2.287. Vallás szerint: r. k. 2.236, ref. 13. ev. 262, izr. 15. Fb. I. 3, II. 37, III. 178. Népsűrűség: 139.2, lakóház: 448. Községi bíró: Bély Ferenc. R. k. népiskola hat, ev. népiskola egy tanerővel, két tanyai áll. népiskola 1—1 tanerővel. Kat. Agrár Ifj. Egyesület, Levente Egyesület, Atlétikai Club. Fogyasztási Szövetkezet egy fióküzlettel és Hitelszövetkezet. Tejfeldolgozó üzem, szójabab pörkölő és olajprés. A község 1938. nov. 10-én szabadult fel. A földbirtokreform következtében 1921-ben 546 k. h. szántót 40 trencsénmegyei szlovák, 1924-ben 195 k. h. szántót Jugoszláviából jött szlovák telepesek között osztottak ki. A telepesek ma is itt vannak. Háziipar kosárfonás, seprőkészítés, rongyszőnyegszövés. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. csö. Galánta. Vá. Galánta. Posta és távbeszélő helyben.