Nyárasd

A község a Kisalföldön, a Felső- és az Alsó-Csallóköz határánál, a Kis-Duna és a Tőkési-Duna-ág összefolyásánál fekszik Dunaszerdahelytől 14 km-re keletre, Nagymegyertől 15 km-re északra, Galántától 29 km-re délre. Határa kiterjed a Kis-Dunától északra fekvő mátyusföldi területekre is. Áthalad rajta a Nagymegyert Galántával összekötő 561-es főút, mellékutak kötik össze Vásárúton (4 km) keresztül Dunaszerdahellyel és Alistállal (7 km). Az alistáli vasútállomás (a Komárom-Pozsony vasútvonalon) 4 km-re található a község központjától. Északnyugatról Vásárút, északkeletről Nádszeg és Alsóhatár, délkeletről Ekecs, délnyugatról pedig Alistál községekkel határos. Délkeleti határát, mely egyben a történelmi Komárom és Pozsony vármegyék határa is, az Úti- v. Határmenti-csatorna alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult Alsónyárasd és Felsőnyárasd egyesítésével. Elődközségei kisközségként (Alsónyárasd 1871-ig mezővárosként) 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után a Dunaszerdahelyi járáshoz tartoztak. Az első köztársaság idején a korábban Alsónyárasdhoz tartozó Bélét Ekecshez csatolták, ezzel területe 7,00 km²-rel csökkent. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz és a magyar közigazgatásban egyesítették őket és Nyárasd nagyközségi rangot kapott. 1949-1960 között a Nagymegyeri járáshoz, majd 1960 óta a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. A község két kataszteri területre, (melyek területe megegyezik az elődközségekével) oszlik: Alsónyárasd (24,12 km²) és Felsőnyárasd (10,70 km²). 3 településrésze van: Alsónyárasd, Felsőnyárasd és az Alsónyárasd területén fekvő Jánostelek.

Népesség

Elődközségeinek 1921-ben 2298, 1939-ben már 3192 lakosa volt. Népességszáma stabil maradt az elmúlt 70 évben, 1991 óta csekély növekedés figyelhető meg. A lakosság döntő többsége magyar nemzetiségű (88,3 %), a szlovákok aránya lassan növekszik (6,1 %). Magyar lakosságának egy részét a második világháború után áttelepítették Magyarországra. A romák aránya 6,2 %. A lakosság négyötöde római katolikus vallású.

Történelem

Nyárasdot 1113-ban említik először írásban. A falu eredetileg egységes község volt, de később felosztották Felsőnyárasdra (Papnyárasd, Papszer) és Alsónyárasdra, noha a két rész majdnem egybe volt épülve. Előbbit – az eredeti települést – IV. Béla a pozsonyi káptalannak adományozta, utóbbi az Ágh család birtokán jött létre Papnyárasd szomszédságában, majd a 15. században a Fraknói család, később a Serédy és a Mérey családok birtokolták. A törökök felégették a falvakat, majd a Duna vize is elöntötte őket, ezért kicsit arrébb, biztonságosabb helyen épültek fel újra, Faluhely dűlő viszont őrzi az eredeti hely emlékét. Ugyanebben az időben pusztult el Aszód is, amely Aszódpuszta nevében maradt fenn. A 17. századtól a Pálffyak birtokába került a falu, itt alakult ki később a család egyik uradalmi központja. A század végétől Alsónyárasd már mezővárosi rangon szerepel, országos és hetivásári joggal, egyben a pest-pozsonyi országút fontos állomása és lóváltó helye volt, nagy vendégfogadóval. A szabadságharc során, 1849. január 13-án ütközetet vívott a határában a Ferdinand du Hamel de Querlonde alezredes vezette, Komáromból kitörő magyar helyőrség a Neustädter vezérőrnagy vezette császári csapatokkal. A harcban ágyútalálat által elesett Gustav Freiherr von Geramb osztrák alezredes, és a császári hadak megfutottak. Később sörfőzőháza is volt a falunak, és híres marhavásárokat tartottak itt, a Pálffy-kúriában pedig sok értékes műkincset őriztek a 20. század elején. A község körjegyzőségi székhely volt, saját postával és távíróval. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta 1920-ban a két falut, az I. bécsi döntés 1938. november 2-tól visszaadta őket Magyarországnak. 1940-ben egyesítették őket Nyárasd néven, majd az egyesített falu 1945-től ismét Csehszlovákia fennhatósága alá került. Növénynemesítő telep és téglagyár működött itt a szocializmus éveiben. Az 1965-ös árvíz súlyos károkat okozott. A falu 1993-tól Szlovákia része.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola, óvoda és könyvtár működik. A falu különlegessége a hárommedencés hévízfürdő, amelyet az 1980-as években építettek. Kisboldogasszonynak szentelt római katolikus temploma 1755-ben épült. A temetőben található az 1849-es csata emlékműve.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

NYÁROSD. Alsó Nyárosd. Magyar mező Város Posony Várm. földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik a’ Alsó Csalóközi járásnak szélén, Pap Nyárosd tövében, határja két időre van osztva, terem rozsot, árpát, zabot, kukoritzát, kendert, lent; legelője, réttye elég, erdeje kevés, szőleje nints, határját néha a’ Duna meg önti, piatzozása Szerdahelyen, ’s Komáromban, Országos vásárja négyszer esik, héti vásárja tsötörtökön, só ház is van benne, fa árúlása nevezetes. NYÁROSD. Pap Nyárosd. Magyar falu Posony Várm. földes Ura a’ Posonyi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, Alsó Nyárosdnak filiája, fekszik Vásárúthoz egy óra járásnyira, határja tiszta rozsot terem le inkább, erdeje nints, semmivel sem bővelkedik, piatzozása Szerdahelyen, és Somorjában.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nyárasd (Alsó), magyar m. v., Poson vgyében, a Posonból Komáromba vivő országutban, Bőőstől 7 1/2 ut. p. Komáromtól pedig 5 mfdnyire. Számlál 1020 kath., 9 evang. 5 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Nagy vendégfogadó; több urasági tiszti lakás és gazdasági épület. Tágas határja igen termékeny; rétje, legelője bőven; erdeje kevés. Lakosai sok szarvasmarhát, lovat, az uraság pedig sok juhot tartanak. Országos vásárjai szarvasmarhákra nézve ismeretesek. F. u. gr. Pálffy Ferencz. Nyárasd (Felső), magyar falu, Poson vmegyében, Alsó-Nyárasd mellett, a pesti országutban. Számlál 133 kath. lak. Határa hasonló az Alsó-Nyárasdéhoz. F. u. a posoni káptalan.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsónyárasd, az Alsó-Csallóközön fekvő magyar kisközség, melynek 188 háza és 1616 lakosa van; de az utolsó népszámlálás csak 1498 lakost talált itt. Vallásuk róm. kath. Hajdan csak egy Nyárasd állott fenn és a mai Alsó- és Felsőnyárasd egy község volt, melyet csak a tagosításkor osztottak ketté, a mikor az egyik fele Nyárasd néven, a másik, ezzel teljesen összeépített fele pedig Papnyárasd, vagy Papszer néven szerepelt. A község hajdan a Kis-Duna mellett feküdt és régi helyét ma is Faluhelynek nevezik. Egyik részét IV. Béla a pozsonyi káptalannak adományozta 1237-ben; a másik része az Ágh családé volt. Az okleveles nyomok azonban még régibb időkre vezetnek, mert Tamás esztergomi érsek 1193-ban már kápolna építésére adott engedélyt. 1434-ben a Fraknói grófokat találjuk itt, a kik birtokukat Molnári Kelemen győri püspöknek adják át. 1553-ban, a portális összeírásban, a pozsonyi káptalannak 7, Serédy Gáspárnak és Mérey Mihálynak 8-8 portája fizet adót. 1647-ben a pozsonyi káptalan és özv. Amade Lénárdné a birtokosa. 1787-ben már a Pálffyak az urai s id. Pálffy János grófnak ma is 30van itt nagyobb birtoka és régi nemesi kúriája, hol számos érdekes műkincset őriznek. A mult század második felében serfőző-ház is volt a községben s marhavásárai messze vidéken híresek voltak. 1849-ben határában két kisebb ütközet volt. Az itteni honvédemléket, a millennium alkalmából, ezeknek az emlékére állították föl; egy másik emléket pedig az osztrák az 1849 január 13-án elesett Geramb osztrák alezredes emlékére emelt. E község azelőtt a pest-pozsonyi országútnak egyik legfontosabb pontja volt, a mennyiben az országgyűlésre Pozsonyba utazók mindenkor az itteni uradalmi nagyvendéglőben szálltak meg; Kossuth Lajos és Deák Ferencz is akárhányszor itt háltak meg. Itt volt különben a lóváltás is. Az itteni néphagyomány a község keletkezésére vonatkozólag azt tartja, hogy hét család alapította és pedig a Mikóczy, Csölle, Nagy, Szalay, Várady, Tóth és Szabó családok, a kik állítólag mint molnárok és halászok e községek első telepesei lettek volna. A katholikus templom egyik része még 1307-ből való, a mikor Miklós és Pasca grófok itt kápolna-építésre engedélyt kaptak. Az idők folyamán a kápolnából templom lett, melyet legújabban 1853-ban alakítottak át. A lakosok iparegyesületet és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. Ide tartoznak Arkosár és Szigeti vadászlakok, Béllye puszta, Disznóskút erdészlak, Jánostelek s Lapogosi major, Kisrévház és Öregrév. A község körjegyzőségi székhely. Van saját postája és távírója, vasúti állomása pedig Felistál-Nyárasd. Felsőnyárasd, a komárom-dunaszerdahelyi vasút mentén fekvő magyar kisközség. 94 háza van és 610 róm. kath. vallású lakosa. E község régebbi története teljesen azonos Alsónyárasdéval, melyről fentebb emlékeztünk. Itt is a pozsonyi káptalannak van nagyobb birtoka. Faluhely nevű dűlője a régi falu helyének az emlékét tartja fenn; Forgóvár nevű dűlőjének is bizonyára van valamelyes jelentősége. 1903-ban árvíz pusztította el a község egy részét. Temploma nincs. Postája Alsónyárasd, távírója és vasúti állomása Felistál-Nyárasd. Ide tartozik Hídház és Révészház.

Magyar Katolikus Lexikon

Alsónyárasd, Nyárasd, v. Pozsony vm. (Dolný Ňáražd, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. dunaszerdahelyi esp. ker-ében. - 1755: alapították. Tp-át 1307 k. ismeretlen tit-ra sztelték. Mai Kisboldogasszony-tp-át 1853: építették. Kegyura 1880: gr. Pálffy János. - Filiája 1917: Felsőnyárasd. - Lakói 1840: 925 r.k., 15 ev., 1 ref., 22 izr., 40 egyéb vall., össz. 1003; 1910: 1433 r.k., 2 ev., 25 ref., 27 izr., össz. 1487; 1940: 2282 r.k., 1 g.k., 7 ev., 12 ref., 17 izr., 2 egyéb vall., össz. 2321. ** Némethy 1894:10. - Schem. Strig. 1917:180.