Jánok

A község a Kanyapta-medence nyugati részén, a Bódva völgyében, a Kanyapta-patak partján, a Tornai-hegység keleti és a Keleti-Cserehát északi lábánál, Szepsitől 9 km-re délre, Tornától 9 km-re délkeletre fekszik. A falut érinti a Tornát Zsarnón (5 km) keresztül Szepsivel összekötő mellékút, mellékút köti össze a szomszédos Péderrel (4 km) is. A 7 km-re fekvő Perecsével a 2007. decembere óta átjárható határon át erdei-mezei út teremt összeköttetést. Határának (mely 190-291 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik) túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület, mintegy egytizedét erdő borítja. Északnyugatról Péder, északról Szepsi (Bodolló katasztere), északkeletről Makranc, keletről Reste, délről pedig Perecse községekkel határos. Déli határa államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Csereháti, később pedig Tornai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Csereháti járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásakor területének egyhatodát elveszítette (23,74 km²-ről 19,87 km²-re csökkent), Magyarországon maradt határrésze ma Perecséhez tartozik (ugyanakkor Perecse határának egy kis részét Jánokhoz csatolták).

Népesség

1910-ben 734, 1921-ben 834, 1938-ban pedig 887, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 1910-ben a lakosság csaknem egytizede (9,8 %) lengyel nemzetiségű volt. 1938-1991 között népessége több mint egynegyedét elveszítette, 1991-2001 között további 12 %-al csökkent lakosságszáma (624 főről 549-re). 2001-2011 között 4 %-al nőtt a község népessége (549 főről 571-re). Az asszimiláció révén gyorsan csökken a magyar nemzetiségűek aránya (1991-2011 között 68 %-ról 51 %-ra), a szlovákoké pedig emelkedik (31,4 %-ról 42,7 %-ra). A magyar anyanyelvűek aránya 2011-ben 61,8 % volt. A lakosság több mint háromnegyede (77,6 %) római katolikus vallású. 1921-ben még a lakosság 9,6 %-a görög katolikus vallású volt, 2011-ben már csak 3,5 %-a.

Történelem

1285-ben említik először, akkor Ianuk néven, első temploma már ekkor állt. Neve a szláv Ján névből származhat. Egészen a 14. századig a Hont-Pázmány nemzettség birtoka volt. Később a Jánoky-család birtoka. 1550 körül lakói református hitre tértek. A település a történelem folyamán többször elnéptelenedett, 1640-ben a törökök pusztították el. 1715–20-ban csupán két adófizetőt írtak itt össze. 1740-ben pestisjárvány sújtotta a falut, ekkor halt ki a Jánoky-család is, később a Péchyek lettek a falu birtokosai. 1772-ben a források 9 gazdát és 4 zsellért említenek. Tizenöt évvel később, 1787-ben már 46 adófizetőről tesznek említést. Templomát 1768-ban építették újjá. A 19. század elején magyar lakossága mellé ruszinok is letelepedtek a faluban. Római katolikus plébániáját 1810-ben alapították újra. 1828-ban 122 háza és 908 lakosa volt a falunak, majd az ezt követő évektõl a hivatalos statisztikák szerint ez a szám soha nem csökkent 500 alá, 540 (1880) és 856 (1941) között mozgott. 1835-ben az egész falu leégett. A 20. század elején lengyel családok telepedtek le a faluban a Rzeszów környéki Lubenia faluból. A 19. század végén Sziklay Ede gyümölcskertészetéről volt híres. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd a trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott (az 1880-as években még a Csereháti járáshoz), ezután az új csehszlovák állam része lett. A trianoni határ megvonása után határközséggé vált, a korábbi megyei jelentőségű, Szikszót Szepsivel összekötő út lezárásával periférikus helyzetbe került. 1928-ban határőrlaktanyát építettek a faluban. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-ben a falu két zsidó családját koncentrációs táborba hurcolták. 1944. végén a falu környékén több hétig harci cselekmények folytak, a lakosságot ekkor kitelepítették. 1945 elején 10 fiatalembert vittek el a faluból a Szovjetunióba kényszermunkára. 1945 után több családot kitelepítettek Magyarországra és magyarországi szlovákok telepedtek le a községben. Magyar alapiskoláját 1978-ban megszüntették, ma már csak szlovák nyelvű iskola és óvoda működik itt, ami hozzájárult a magyar lakosság gyorsuló asszimilációjához.

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda található. Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1768-ban épült barokk stílusban, 1835-ban klasszicista stílusban építették újjá. A Sziklay-kastély a 19. század elején emelt klasszicista építmény.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

JÁNÓK. Magyar, és tót falu Abaúj Várm. lakosai katolikusok, fekszik Jászóhoz 2 mértföldnyire, hajdan Rákótzi katonáinak, két esztendeig szállást adott. Határja tsak nem minden javakkal bővelkedik.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Janók, magyar falu, Abauj vmegyében, Torna vmegye szélén: 787 r., 14 g. kath., 7 evang., 37 ref., 53 zsidó lak. Kath. par. templom. Földe termékeny; nádja a kanyaptában elég; erdeje szép. F. u. Szentimrey, Péchy s m. t. Ut. p. Meczenzéf.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Jánok község, 96 házzal, 665 magyar lakossal, körjegyzőséggel, postaállomással. Itt van Sziklay Ede birtkos csinos udvarháza és nagy gyümölcskertészete. Régi, katholikus temploma van, melyet Péchy Farkas 1767-ben ujjá épittetett.

Magyar Katolikus Lexikon

Jánok, v. Abaúj-Torna vm. (Janík, Szl.): plébánia a v. egri, majd kassai egyhm. szepsi esp. ker-ében. - 1285: Ianuk. Tp-át 1332 e. Kisboldogasszony tit-ra sztelték. Lakói 1550 k. ref-ok lettek, a zsarnói ref. lelkész látta el őket. A tp. romlott állapotban 1767: ismét a katolikusoké, 1768. XII. 21-re kijavították. 1835. IV. 29: tűzvész pusztította el az egész közs-et., a plébházat is. A pbniát 1810: alapították újra. A mai tp-ot 1835: építették, 1901: kőtornyot kapott. A kisharangot Seltenhofer Ferenc fiai Sopronban, a középsőt 1924: Herold Richard Harang öntöde Komotauban, a nagyharangot ismeretlen mester öntötte. - Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: m. - Filiái 1915: Kány, Péder. - Plébánosok: 1788: Újházy Ferenc, 1804: Tóth János, 1835: Eperjessy Ferenc, 1850: Kercskényi Albert, 1858: Baritsko Endre, 1865: Hrisovszky János, 1867: Tamás Mátyás, 1877: Baritsko Endre, 1880: Schönoviszky János, 1883: Laczkó Mihály 1916: Zabavszky Rezső, 1941: Pásztor Károly, 1944: Farkas János, 1945: Vécsey Gyula, 1954: Turcsányi József, 1957: Novelly Károly, 1964: Horváth Ferenc 1964, 1973: Manczos Antal, 1991: Smolnicky Béla, 1996: Gajdo József. - Lakói 1840: 676 r.k., 88 g.k., 29 ev., 85 ref., 130 izr., össz. 1009; 1910: 618 r.k., 64 g.k., 2 g. kel., 33 ev., 17 izr., össz. 734; 1970: össz. 809, 55,8%-a m. ; 1991: össz. 624, m. 424 (67,95%); 2000: 527 r.k., 24 g.k., 9 ref., 6 ev., 39 egyéb, össz. 625; 2001: össz. 549, m. 350 (63,75%). Gajdó József KTN I:179. - Schem. Cass. 1915:58.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Jánok. Keletkezése és története ismeretlen. Ősi kath. templomát 1767ben újjáépítették. Hozzátartozik Pallakúti tanya. A község területe 3453 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 887.