Tany

Tany az Alsó-Csallóközben, a történelmi Komárom vármegye területén, Nagymegyertől 9 km-re délkeletre, Komáromtól 22 km-re északnyugatra fekszik. Keletről Nemesócsa és Nagykeszi, délről Komáromfüss, nyugatról Csicsó, északról Gellér és Bogya községek határolják közigazgatásilag. Tanyon áthalad a Komárom-Pozsony közötti 63-as főút, mellékutak kötik össze Nemesócsával (2 km) és Füss-sel (4 km). Vasúti megállóhelye a Pozsony-Komárom szakaszon Nemesócsával közös.

Közigazgatás

Község a Nyitrai kerületben és a Komáromi járásban. 1920-ig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolva 1949-ig a Komáromi, 1949-1960 között az Ógyallai, azóta újra a Komáromi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1926-ban területe 43 %-al csökkent, amikor határának nagy részét (7,21 km²-t 16,71 km²-ből) az újonnan alakuló Zsemlékeshez csatolták.

Népesség

A falu népessége csökken, a szlovákok aránya ezzel párhuzamosan egytized fölé nőtt. Korábban túlnyomóan református többségű volt, mára viszont a római katolikusok száma csaknem ugyanannyi.

Történelem

Nevét a hagyomány szerint a halásztanyákról kapta. Az idők során két falu létezett, Tany előbb mai községterület tőszomszédságában, attól délre, a későbbi Kis-Tany puszta helyén feküdt egy árvíztől védett dombon. A török időkben ez a falu elpusztult, és lakói később azon, az egykori falu melletti ingoványos területen építették fel újra, ahová a törökdúlás elől menekülni szoktak. A régi Tany (Kis-Tany) templomának maradványai még a 19. század közepén is álltak a dombon. A vizenyős területen a földművelés nem volt egyszerű, ám a halászatra kiváló lehetőséget biztosított. A középkor folyamán a komáromi várhoz tartozott, a korszak végén már mezővárosi ranggal rendelkezett. A kora újkorban már helyi nemesek birtokolták, elsősorban a Tanyi, Laky, Zichy, Csepy, Fekete, Csorba, Fehér és Keszeg családok. A 19. században a Kőröspataki Kálnoky család rendelkezett nagyobb birtokkal. Akkoriban rövid ideig Tanyon működött az ország egyik legnagyobb cukorgyára, valamint téglaégetője is volt. A 19. század legvégén létesült Fiedler János lengyára, amely 1931-ben leégett, később újjáépítették, és előbb hadianyagot gyártottak itt, majd kendert dolgoztak fel és bútorszövetet gyártottak. A 20. század elején itt volt a Csallóközi Lapok szerkesztősége is. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, ezután vágták ki területéből Rakottyásmajort és Törömpusztát, hogy a Zsemlékesmajorból létrehozott szlovák telepesfaluhoz csatolják. A 20-as években többször is sztrájkoltak a helyi mezőgazdasági munkások. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Tanyt Magyarországnak, 1945-ben pedig újra Csehszlovákiához került. Az 1965-ös nagy árvíz súlyos pusztítást vitt végbe. 1993 óta Szlovákia része. Marokháza major hajdan a Márkházi család fészke és névadó birtoka volt. 1692-ben már más nemesek a birtokosai – még ekkor is Márkháza néven –, később a Zichyeké lett. A határbeli Haraszti dűlő, a középkorban elpusztult, régi falu emlékét tartja fenn.

Mai jelentősége

A faluban magyar tannyelvű alapiskola és könyvtár működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

TÁNY. Nagy Tány. Magyar falu Komárom Várm. földes Ura Gr. Zichy Uraság, lakosai többfélék, fekszik Csicsónak szomszédságában, mellynek filiája; határja jó, de néha az áradások járják, réttye, és eladásra módgya van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nagy Tany, Bogyával és Fűssel határos magyar falu, s fekszik a posoni országúiban, Komáromhoz 2 3/4 mfdnyire. Határa 3214 2/8 holdra terjed, s e közt van 26 6/8 h. belső telek, 961 4/8 h. szántóföld, 624 4/8 h. kaszáló, 384 4/8 h. mocsár és lapos, 1217 h. legelő. Ezekből ismét bir a jobbágyság 24 23/32 telek után 606 hold szántóföldet, 402 hold rétet. Földe elsőosztálybeli s dúsan terem búzát, árpát, tengerit, burgonyát, kevesebb zabot. Rétéi többnyire laposak; dombosabb része pedig feltöretik, a mezei gazdaságot nagy iparral folytatják, de a marha tenyésztés a legelő vizessége miatt pangó, kivéve az uraság juhtenyésztését, melly jó karban áll. A lakosok száma 5621. névszerint 161 ekli plébániához tartozó r. katholikus, 401 református, kiknek helyben szép templomuk van, végre 5 zsidó. Nemes családfő van 21, egész jobbágy telek 24 23/32 , zsellér 9, lakó 3. Birtokosa: gr. Zichy István, 24 23/32 telkes jobbágyával, és két nemesudvar birtokosai, u. m. Csepy, Csorba, Fehér, Keszeg, Laky, nemes családok. [3] Kis Tany az érsekléli papnemesi székhez tartozó, s nagy Tany mellett fekvő puszta 3 lakossal. Áll 945 holdból, mellynek harmada szántóföld, két harmada pedig kaszáló, legelő, nádas és mocsáros térség. Birtokosai: Galambos, Szüllő, Nagy, Pallya, hűbérnöki nemes családok. Kis Tany hajdan népes helység volt, s a régi kőfallal bekerített szentegyház omladékai, s kerületeinek falai most is láthatók.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagytany, magyar kisközség a csallóközi síkságon. Hajdan két Tany volt, Kis- és Nagy- jelzőkkel, de a legrégibb időkben csak egy Tany szerepelt, villa Than castrensium (a várbelik faluja, Than) körülírással. A hagyomány szerint e község tulajdonképpen ott feküdt, a hol azelőtt Kistany puszta terült el, és ennek e hagyományon kívül nagy valószínűséget kölcsönöz az a körülmény, hogy Kistany emelkedettebb helyen feküdt, a hova az árvíz nem ért, Nagytany pedig most is oly mélyen fekszik, hogy a mai árvízvédelmi művek mellett is sokat szenved az árvizektől; hajdan meg éppen mocsaras, ingoványos terület volt, olyan, a hova csak azért telepedtek a lakosok, mert az ellenség ellen nagyobb biztonságot nyujtott. E szerint a mostani Nagytany ifjabb település, mely, úgy látszik, a török dúlások után keletkezett, noha némelyek azt állítják, hogy már a tatárjárás után települtek ide a lakosok. A régi Tany egyházas hely volt, s templomát a Pázmány-féle jegyzék is felsorolja. Ez a templom a kistanyi dombon állott, a hol rommaradványai még a mult század közepén láthatók voltak. Ez is azt bizonyítja, hogy nem a tatárjárás, hanem a török dúlások alatt pusztulhatott el, mert különben e templomnak már a török világban sem lett volna nyoma, mert köveit és tégláit e kőszegény vidéken már előbb széthordták volna. Nevét némelyek a halásztanyából eredőnek mondják. Hogy első telepesei halászok lehettek, az abból következtethető, hogy hajdan mocsarakkal, erekkel és álló vizekkel volt körülvéve, annyira, hogy itt messze földön földmívelésre alkalmas terület nem kinálkozott. Első okleveles említése a már jelzett alakban 1168-ban történik. IV. Béla 1268-iki oklevelében Thon néven, komáromi várbirtokként fordul elő és így szerepel a XV. században is, sőt 1460-ban már oppidum Thany, tehát város; ugyanekkor egyszersmind vámos hely is. Hogy Nagytany a mostani helyén és e néven csak a török világban keletkezhetett, azt bizonyítani látszik az is, hogy e néven 108csak 1592-ben bukkan fel először, a komáromi vár tartozékaként. 1615-ben már a Tanyi nemesek birtoka; ekkor Tanyi Ferencz kap itt nádori adományt két egész nemes telekre. 1649-ben Tanyi János birtokának egy részét Szabó Tamásnak és Laky Mihálynak zálogosítja el. 1657-ben Szegedy Gáspárt is a birtokosai között találjuk. Később azután még a gróf Zichy, Laky, Fekete, Csepy, Csorba, Fehér és Keszeg családok lettek a nagyobb közbirtokosai, majd a mult század elején gróf Waldstein János is; most Sabran herczegnő örököseinek, a Kőröspataki Kálnoky grófoknak van itt nagyobb birtokuk. Van itt Fiedler Jánosnak nagyszabású lenkikészítő gyára. Azelőtt itt volt az ország egyik legnagyobb czukorgyára, mely 1855-ben épült, de 1873-ban megszünt. Említést érdemel még téglaégetője. A lakosok gazdakört és ifjúsági egyesületet s könyvtárt tartanak fenn. Itt van a »Csallóközi Lapok« szerkesztősége is. Mostani református temploma 1833-ban épült. A község házainak száma 83, nagyobbára ref. vallású lakosaié 594. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Tany-Nemesócsa. Ide tartoznak Rakottyás és Töröm puszták és Marokháza major. Marokháza hajdan a Márkházi család fészke és névadó birtoka volt. 1692-ben már a Márkházyak osztályos társai szerepelnek birtokosaiként; ezek: Pesty András és Katalin s Kovacsics György és Anna. Még ekkor Márkháza néven van említve. Később ez is a Zichyeké lett. A határbeli Haraszti dűlő, elpusztult, régi falu emlékét tartja fenn. 1268-ban Horozt alakban van említve és szintén komáromi várföld. 1234-től 1270-ig találjuk az egykorú oklevelekben, de azután megszünt falu lenni.