Lakszakállas

Lakszakállas a történelmi Komárom vármegye területén, Komáromtól 20 km-re északnyugatra, Nagymegyertől 5 km-re keletre az Alsó-Csallóközben fekszik. Csaknem teljesen egybeépült a szomszédos Szilassal. Lakszakállas közigazgatási területe hosszan elnyúlik északkeleti irányba, egészen Madérétig. Délről és délkeletről Bogya, északkeletről Bogyarét, nyugatról Szilas határolja. A falu mellett halad el a 63-as főút, mely Komáromot és Pozsonyt köti össze. Mellékút teremt összekötettést Szilason át Ekeccsel (6 km).

Közigazgatás

1940-ben Lak- és Túriszakállas egyesítésével alakult község. A két, egymással egybeépült falu területe máig külön kataszteri területnek számít. Mindkét falu 1920-ig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott, majd Csehszlovákia Komáromi járásához és 1939-1945 között újra Magyarországhoz (Komárom vm., Komáromi járás). Az egyesült község 1949-1960 között a Nagymegyeri járáshoz, majd annak megszüntetése után újra a Komáromi járáshoz tartozik (1996 óta Nyitrai kerület). Lakszakállas közigazgatási területe 19,42 km², mely két kataszteri területre oszlik: Lakszakállas (Sokolce-Lak) – 7,56 km², Túriszakállas (Sokolce-Túri) – 11,86 km².

Népesség

A korábban színmagyar falu szlovák lakossága folyamatosan növekszik, mára meghaladta a 7%-ot. Az egyesítés előtt Lak református, Túriszakállas pedig katolikus többségű volt, ma az egyesített faluban nagyjából kétszer annyi római katolikus él, mint református. 1991 óta a község lakosságszáma lassú csökkenést mutat.

Történelem

A 14. században előbb Zemur fia Miklósé volt, majd a gróf Cseszneky család és kisnemesi családok rendelkeztek birtokokkal a faluban. Ezek között volt a Laky család, amely egészen a 18. századig birtokolt itt földeket. 1541-ben említik Vösztö falut Lak telepeként, de ez később, valószínűleg a török háborúk idején végleg elpusztult. A 16. században Pázmány Péter is rendelkezik itt földekkel, a Pázmány és a Laky családon kívül később a Csepy, Végh, Szücs, Farkas, Bartalos, Csiba, Bajcsy, Nagy és Halászy családok voltak jelentősebb közbirtokosai. A török háborúk során elnéptelenedett, de később újratelepítették. Felső és Alsó Lak a 19. században egyesült. 1861-ben óriási tűzvész pusztította el csaknem az egész községet. Kitűnő termőföldjének köszönhetően lakói jól megéltek a mezőgazdaságból, emellett nagy hagyománya volt a kosárkötő és szövő háziiparnak. Temploma nem volt, az itt élők a szomszédos Túriszakállasra jártak. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta 1920-ban. A 20-as években többször sztrájkba léptek az egykori nemesi falu akkoriban már napszámból élő lakosai. A bécsi döntés következtében 1938. november 2-án visszakapta Magyarország, és 1940-ben Túriszakállast egyesítették Lakkal Lakszakállas néven. 1945-től újra Csehszlovákiához csatolták, 1993-tól pedig Szlovákia része.

Mai jelentősége

A falunak alapiskolája és könyvtára is van. A faluban igencsak élénk a közösségi élet, az egész környéket vonzó, kimagasló népszerűségű éves rendezvény a Laki Katlan. Ma is sikeresen működik Lakszakállas mezőgazdasági szövetkezete, amelynek négy további környékbeli község is tagja.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Apátza Szakállos, Turi Szakállos. Két magyar faluk Komárom Várm. Apátza Szakállosnak földes Ura a’ Relig. Kintstár; Túri Szakállosnak pedig G. Amade Uraság, lakosaik katolikusok, és reformátusok, fekszenek Ekecshez közel, és annak filiáji; határbéli földgyeik jól termők, vagyonnyaik középszerűek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Lak, magyar falu, Komárom vmegyében, A Csalóközben, a posonyi országutban, Thuri-Szakállas tőszomszédságában. Áll alsó és felső Lakból. Felső-Lak kiterjedése 1405 h., mellynek harmada szántóföld, harmada kaszálló, harmada legelő. Alsó-Lak 403 hold, mellyből 380 h. szántóföld, 23 h. pedig legelő és mocsáros hely. Vösztő puszta pedig, melly szinte ide tartozik, 82 holdra terjed s ez mind szántóföld. Mind a három határ földje kitünő termékeny, csakhogy a pozsonymegyei vizek a legelőkön és kaszállókon sok mocsárt képeznek; van egy Zsemlékes nevű nagy s hallal bővölködő tava is. Népessége a két Laknak 510 lélek, u. m. 408 ref., 94 kath., 8 zsidó. Reform. anyaegyház. Birtokosok: Pázmán, Csepy, Vágh, Szűcs, Farkas, Barthalas, Csiba, Bajcsy, Nagy, Halászy. Thúri-Szakálas, magyar falu, Komárom vgyében, a Csalóközben, a posoni országutban, Komáromhoz 3 13 mfd. Róna határa 2711 hold, mellyből szántóföld 811 h., kaszálló és legelő 2000 hold. Földe igen termékeny porhanyós fekete agyag; – rétjei hires szénát s annyit teremnek, hogy felső Csalóköz is ide jár szénát vásárlani. Az urasági rétség Madé földének neveztetik. Legelője mocsáros. Lakja 119 reform., 100 kathol., 3 zsidó, s csak többnyire zsellérek és haszonbérlők, mert a határ curialis birtoka Ghyczy Rafael urnak, ki itt szép lakházat, kertet és szőlőt bir

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Lak, csallóközi magyar kisközség, 146 házzal és 750, nagyobbára ref. vallású lakossal. Postája Lakszakállas, távírója és vasúti állomása Bogyagellér. Temploma nincsen. A Laki nembeliek ősi fészke és névadó községe, de őket megelőzőleg, 1332-ben, Zemurfia Miklósé volt, a ki ez időtájt e birtokát eladta. 1385-ben már Laki Miklós fiai az urai. A török világban és ezt követőleg már több nemesi közbirtokosa merül fel. 1598-ban Pázmán Péter és Piroska is birtokosai, a kik itteni részüket Molnár Mihálynak zálogosítják el. 1612-ben Czender Anna Bay Jánosnak és Czender Erzsébet Nagy Györgynek zálogosítják el birtokrészeiket. 1613-ban ismét találkozunk a Lakyakkal és ekkor Laky János is egyik birtokosa. Később a Pázmán családon kívül még a Csepy, Végh, Szücs, Farkas, Bartalos, Csiba, Bajcsy, Laky, Nagy és Halászy családok voltak a nagyobb közbirtokosai. Most nagyobb birtokosa nincsen. E község az idők folyamán háromféle néven is szerepelt, ú. m. Alsó- és Felső-Lak és Lakszakállas néven. Mindegyik külön község volt ugyan, de közvetetlen egymás mellett, és végre is Lak néven egyesültek. 1861-ben, néhány ház kivételével, az egész község leégett. Ide tartozik Lakiréti tanya. Túriszakállas, csallóközi magyar kisközség, mindössze 37 házzal és 342, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Postája Lakszakállas, távírója és vasúti állomása Bogya-Gellér. E községet IV. Béla 1268-iki oklevele várföldnek mondja és már ekkor említi Szent Mihály tiszteletére épült templomát. Nevét a Thúry családtól vette. 1460-ban Egyházas-Szakállas néven, a komáromi vár tartozékaként van említve, azután a Thúry család kapott reá adományt. 1631-ben, Thúry István magvaszakadtával, Egyházas-Szakállast Püspöky Jakab kapta nádori adományban. Később az Amade családé lett és ezektől a Ghiczyek vették zálogba; később tulajdonukba ment át és itt kastélyt is építettek. Most Ordódy Pálné, szül. Ghiczy Teréziának és dr. Nagy Vilmosnak van itt nagyobb birtokuk. A katholikusoknak csak kápolnájuk van, melyet Ghyczy Rafael építtetett és 12,000 forintos alapítványt tett le az ugyancsak általa épített iskola és a kápolna fentartására, továbbá a tanító és káplán fizetésére. A mostani református templom volt a már említett ősi templom, melynek idomai ma is elárulják régiségét. A török világban erősen megrongálódott és akkor építették hozzá hátulsó részét. Ide tartozik Amaderét puszta, mely még az Amade család birtoklásának az emléke.