Pered

A község a Kisalföldön, a Mátyusföldön keleti részén, az Alsó-Vágmente kistájon fekszik, Vágsellyétől 7 km-re délre, Galántától 16 km-re délkeletre. Mellékút köti össze Zsigárddal (5 km) és Deákin (4 km) keresztül Vágsellyével. Vasútállomás a Vágsellye-Negyed vonalon ("Csángó"). Északról Deáki, nyugatról Alsószeli, délről Királyrév, délkeletről Zsigárd, keletről pedig Vágsellye határolja. Keleti határa 1923-ig Pozsony és Nyitra vármegyék történelmi határát alkotta.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Vágsellyei járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Vágsellyei járáshoz, 1960-1996 között a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás). Területe (22,78 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-1939 között népessége 27,8 %-ával nőtt, 1910-ben 3401, 1921-ben 3842, 1939-ben pedig 4347, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1947-ben lakosságának mintegy egyötödét átteleítették Magyarországra és magyarországi szlovákokat telepítettek be. Népessége 1991-re 3816-ra csökkent, majd 1991-2001 között további 3 %-al csökkent. 2001-2011 között stagnálás figyelhető meg. 2001-2011 között (elsősorban az asszimiláció révén) a szlovák nemzetiségűek aránya 14,3 %-ról 21,1 %-ra nőtt. A lakosság többsége római katolikus vallású (86 %), az evangélikusok aránya 5 %.

Történelem

Korai említései Bereghegy néven említik, és csak a 13. századtól szerepel ma ismert nevén. Első ismert tulajdonosa a pannonhalmi bencés apátság, majd IV. Béla a znióvári premontrei apátságnak adományozta. A mohácsi csata után a török hadak Pered környékét is pusztítani kezdték, és a veszély állandósult a következő másfél évszázadra. A 16. században többször tulajdonost cserélt a falu: előbb a Révay családé, majd az esztergomi érsekségé, utána a jezsuitáké, később megint a znióvári premontrei prépostságé, végül 1605-ben tartósabban a jezsuitáké lett. Jövedelmeit oktatási célokra használták fel. Érsekújvár 1663-as eleste után Pered is török kézre került egészen 1685-ig. A török kort rögtön követte a kuruc háborúk időszaka, és a harcok, illetve a hadseregek nyomában kitörő járványok következtében lakossága nagyon megcsappant, majd a 18. században újratelepült. Iskoláját legkorábban 1756-ban említik. II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelete után a jezsuitáktól a Vallásalap birtokába került a község, majd a pesti egyetemé lett. Lakossága gyorsan növekedett az újkor folyamán. Az 1848/49-es szabadságharc végjátékában Görgey honvédserege csatát vesztett itt az osztrák sereg ellen, és a falu nagy része leégett. Az elemi csapások sem kerülték el: 1788-ban, 1828-ban és 1831-ben árvíz öntötte el, 1834-ben és 1890-ben tűzvész pusztította, és 1831-ben kolerajárvány volt. lekói elsősorban mezőgazdasággal foglalkoztak, emellett hajdanán híres volt marhatenyésztéséről, és fontos halásztelep is volt itt. A 19. század elejéig Királyrév is Peredhez tartozott. A trianoni békediktátum Csehszlovákiához csatolta, a két háború között a falu a mezőgazdasági munkások és a munkanélküliek mozgalmának egyik központja lett. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. 1993-tól Szlovákia része. 1948-ban hatósági úton a Tešedíkovo szlovák nevet kapta, melynek megváltoztatásáról 2012-ben népszavazással döntöttek, ezt azonban a belügyminisztérium elutasította.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola és óvoda valamint könyvtár működik. Római katolikus. (Keresztelő Szent Jánosnak szentelt) temploma 1803-ban klasszicista, kálváriája 1879-ben historizáló stílusban épült; az 1849. június 20–21-i peredi csata obeliszk jellegű emlékművét 1869-ben emelték.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PERED. Magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura a’ Tudományi Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik Zsigárdnak szomszédságában, határja két nyomásbéli, réttye jó, erdője is van, második osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Pered, nagy magyar falu, Poson vgyében, a holt Vágh vizénél, Sellyétől 1 órányira: 1961 kath., 4 óhitü, 1 evang. lak. Kath. paroch. templommal. Tágas határa gazdag termékenységü; rétje, legelője, erdeje bőven; marhatartása nevezetes; mezején ez előtt izacs termesztetett. F. u. a pesti egyetem. Ut. p. Szered.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Pered, nagyközség a mátyusföldi síkságon, a budapest-bécsi vasútvonal közelében. Egyike a vármegye legrégibb községeinek, melynek nevét először 1138-ban Beregheg alakban, 1211-ben pedig Beruczegu, 1214-ben Brugscug, 1223-ban Beregsceg alakban emlegetik. Állítólag ősi kun telep. 1553-ban az esztergomi érseké, 1647-ben a nagyszombati jezsuitáké, 1787-ben a vallásalapé volt. Itt volt 1849 június 20. és 21-én a híres peredi csata, melyről más helyen van szó. E csata emlékére a falu határában honvédemléket állítottak. A jezsuita-rend eltörlése után a helységet az állam foglalta le és ekként kerűlt azután a mult század elején a pesti egyetem tulajdonába. Lakosai hajdan nevezetes marhatenyésztést űztek. 1694-ben mint nevezetes halásztelep van említve, a hol számos alföldi halászcsalád telepedett meg. Van itt egy nagyobbszabású műmalom és a nép érdekeit czélzó gazdasági népkör. 1831-ben a kolera pusztította a lakosságot. 1849-ben a község a peredi csata lefolyása alatt teljesen leégett, s 1890-ben is nagy tűz martaléka lőn. Katholikus temploma, egy régibb templom helyén, 1803-ban épült. A községnek saját postája van. Távírója és vasúti állomása Vágsellye.

Magyar Katolikus Lexikon

Pered, v. Pozsony vm. (Tešedíkovo, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. sellyei esp. ker-ében. - 1803: alapították. Tp-át 1803: Ker. Szt János tit-ra sztelték. Kegyura 1880: a Bpi M. Kir. Tudegy. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Restály Mihály (1915-87) kp-t 1949. II. végén letartóztatták, VI. 22-ig vallatták, XII: összeesküvés vádjával 6 é. ítélték. - Lakói 1991: össz. 3816, m. 3254 (85,27%); 2001: össz. 3700, m. 3063 (82,78%). ** Némethy 1894:216. - Pozsony vm. 1895:102. - Schem. Strig. 1917:115. - Hetényi Varga I:215. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Pered. Állítólag ősi kún telep. 1138-ban Beregheg, 1211-ben Beruczegu, 1214-ben Brugscug, 1223-ban Beregsceg alakban szerepel. 1553-ban az esztergomi érsekség, 1647-ben a nagyszombati jezsuiták, 1787-ben a kincstár, majd a XIX. század elejétől a pesti tudományegyetem a legnagyobb birtokosa. A szabadságharc idején, 1849 június 20—21-én heves csata színhelye. A becsapódó ágyúlövedékek a községet felgyújtották és az porig égett. A csata emlékére a község határában honvédemléket emeltek. Többször árvíz és tűz pusztította. A csehek húsz esztendős erőszakos uralma alatt magyar lakossága igen sokat szenvedett. A község területe 3960 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 4347.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Pered nk. vágsellyei járás. A község első ízben 1138-ban mint Beregheg nyer említést, majd 1211-ben Bereczegu, míg 1223-ban Beregsceg-nek nevezik. A szájhagyomány szerint a község őslakói kun telepesek voltak, a község központi része ma is „Kunság" nevet viseli. Az 1553 évben a község az esztergomi hercegérsek birtoka, 1647-ben a nagyszombati jezsuitáké s 1787-ben a közalapítványi birtokok közé került. A szabadságharc idején itt zajlott le a híres peredi csata 1849. június 20—21-én, amikor az egész község leégett. A csata emlékére a pozsonymegyei honvédegylet 1869-ben emlékművet emelt a temető mellett. A község lakói hajdan híres marhatenyésztők. 1694-ben mint híres halásztelepet említik. Területe: 3.960 k. h. Lakosság: 4.347. Ebből m.: 4.326, n.: 5, szl.: 13. Magy. beszél: 4.339. Vallás szerint: r. k. 4.211, ref. 9, izr. 120. Fb. I 1, II. 18, III. 444. Népsűrűség: 190.7. Lakóház: 859. Községi bíró: Lelovics Rafael. R. k. népiskola, izr. népiskola, KALOT, Önk. Tűzoltó Egylet, Egyházi Énekkar, Isteni Megváltó Leányai zárda intézete, Haladó Iparoskör, Szarvasmarha és Lóbiztosító Szövetkezet, Fogyasztási és Hitelszövetkezet, Tejszövetkezet és Sertéstenyésztő Szövetkezet. Műmalom, Baromfi hizlalda és export vállalat. A község 1938. nov. 9-én szabadult fel. A község 1870 óta búcsújáró hely. IX. Pius pápa a peredi r. k. plébániának Krisztus keresztfájának egy szilánkját, mint reliquiát adományozta, amit Simor János esztergomi érsek 1870. márc. 10-én vett át Rómában és hozta el. — Csemez Lajos kovácsmester a felszabadulás után a Magyar Bronz Érdemérmet kapta kitüntetésül, amiért a csehek által eltávolított magyar címert élete veszélyeztetésével elrejtette és megőrizte. A megszálló cseh csapatok elleni harcban 1919-ben Horváth Nándor 23 éves peredi legény hősi halált halt. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. Galánta, jb. közj. Vágsellye, csö. Zsigárd. Vá. posta és távbeszélő helyben.