Ógyalla

Ógyalla Komáromtól 14 km-re északkeletre, a Zsitva bal partján, az Érsekújvári-síkon fekszik. Területe a Zsitva-menti síkságtól (110 m) kelet felé emelkedik a Szentpéter határában levő szőlődombig (140 m). Ógyalla területe kiterjed a Zsitván túli Abára, Szeszílesre és Bacherre, valamint az Öreg-Nyitrán túli rétek egy részére is, Martostól délre. Ógyalla északkeletről Bajcs, északnyugatról Ímely, nyugatról Martos, délnyugatról Komárom, délről Komáromszentpéter, keletről pedig Újgyalla községekkel határos. Ógyalla és Bagota főutcái egyben a Komáromot (14 km) Érsekújvárral (16 km) összekötő 64-es főút részét képezik. Mellékutak kötik össze Martossal (4 km), Ímellyel (5 km), Perbetével (9 km) és Szentpéterrel (7 km). Vasútállomás a Komárom-Érsekújvár vonalon.

Közigazgatás

1960-ban nyilvánították várossá, egyben a Komáromi járáshoz csatolták (1960-1996 között Nyugat-szlovákiai kerület, 1996-tól Nyitrai kerület). 1971-ben egyesítették Bagotával, ezzel területe csaknem másfélszeresére növekedett (40,85 km²-ről 59,95 km²-re). 1920-ig Komárom vármegye Udvardi járásának székhelye. 1923-1960 között a Csehszlovákiához tartozó (kivéve 1938-1945 között, amikor visszacsatolták Magyarországhoz) Ógyallai járás székhelye. Ógyalla 59,94 km²-es területe két kataszteri területből (korábban külön községből: Ógyalla, Bagota) és hét településrészből áll. A központi belterületen él a teljes lakosság 50 %-a.

Népesség

Ógyalla az 1920-as évekig teljesen magyar lakosságú település volt, de a kolonisták megérkezte (1920-as évek) után is megtartotta magyar többségét. A második világháború utáni kitelepítések és a csehszlovák-magyar lakosságcsere eredményeként azonban az etnikai arányok megváltoztak és Ógyalla vegyes magyar-szlovák lakosságú településsé vált. 2001-ig a népességszám növekedett, azóta csökken. A 2011-es népszámlálás először mutatott szlovák többséget a városban. Ógyallán igen jelentős a cigányság részaránya (csaknem 20 %), a városban egy nagyobb cigánytelep is kialakult, a Sárad, ahol már évtizedek óta romák élnek. A legelterjedtebb vallás a római katolikus (a lakosság 2/3-a).

Történelem

A mai települést oklevélben 1357-ben possesio Galla néven említik először, de Nagykonkoly nevű részét már 1242-ben említi oklevél. Ebben közvetlenül a tatárjárás után IV. Béla király hívét, Konkoly Thege Mátét nemesi rangra emeli és neki adja a mintegy 1600 hektáros birtokot. 1247-ben Véket említik villa Vegh alakban. Bagota 1404-ben tűnik fel először a Désházy család birtokaként, majd 1571-től az Ordódyak birtoka. Ógyalla a 15-16. században a Gyallai család birtoka volt. 1582-ben a Thassy és Zsigmondi családoké. 1561-ben a török Ógyallát és környékét teljesen elpusztította, évtizedekig csak pusztaként szerepel. Csak a 17. század közepén telepítették be újra. Ezután a Konkoly-Thege, a Szluha, a Csúzy család és mások a főbb birtokosai. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, híres volt dohánytermesztéséről. A 19. század második felétől Komárom vármegye Udvardi járásának székhelye lett. 1871-ben alapították híres csillagvizsgálóját. 1919. január 10-én a csehszlovák hadsereg bevonult Ógyallára és ezzel a települést az újonnan alakult Csehszlovákiához csatolták. 1920-ban a Stará Ďala hivatalos nevet kapta. Az 1920-as években a csehszlovák "földreform" keretében Ógyalla környékén több szlovák kolóniát is létrehoztak (Zöldállás, Hambpuszta, Margitpuszta, Pálmajor) azzal a céllal, hogy megváltoztassák a Kisalföld e részének etnikai szerkezetét. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945 után magyar lakóinak egy részét kitelepítették. 1960-ban városi címet kapott, korábbi járási székhely rangját azonban ugyanekkor elveszítette. 1971-ben egyesítették a gyorsan iparosodó kisvárost egyesítették Bagotával. 1967-ben nagy sörgyárat telepítettek ide. 1982-ig gimnáziuma is volt.

Mai jelentősége

Sokoldalú élelmiszeriparából a mintegy 500 főt foglalkoztató Arany Fácán sörgyár a legjelentősebb. Számottevő dohánytermesztése, Bagotán kerékpárgyártás folyik és elektronikai ipara is van. Ógyalla legfontosabb idegenforgalmi látványossága a csillagvizsgáló, de igen gazdag szakrális műemlékekben is. Régi kúriáiból is fennmaradt néhány. Szent Lászlónak szentelt katolikus temploma 1912-1913-ban épült szecessziós stílusban. Konkoly-Thege Miklós egészalakos szobrát a róla elnevezett téren 2007-ben állították.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Ó, és Új Gyala. Két elegyes tót faluk Komárom Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszenek Ó Gyala Perbetéhez egy, Új Gyala pedig fél mértföldnyire. Legelőjók saját marhájoknak elég, réttyei tsekélyesek, szőlei elég tagasak, és középszerű borokat teremnek, el adásra is meg lehetős alkalmatoságjok, második Osztálybéliek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ó-Gyalla, pusztai magyar-tót falu, Komárom vmegyében, a Komáromtól Érsekujvárra vivő országutban, Komáromhoz 1 3/4 mfdnyire: 1150 kath., 3 ágostai, 220 ref., 240 zsidó lak., kath. ref. anyaegyházakkal és synagógával. Határa már tagositva van Aba pusztával együtt s 9000 holdra terjed, egy része a Nyitra és Zsitva folyam közt fekszik, ez többnyire kaszálló rét; keleti része homokos és dombos, terem jó gabonát, különösen jó rozsot és dohányt, s a zsellérek főjövedelme a dohányból van, de szőlőt is mivelnek. Van itt több csínos uri lak, és Csuzy János urnak szivargyára, mellyben rendesen 16 egyén dolgozik. F. u. Konkoly, Thege nemzetség, Ghiczy, Baranyay, Csuzy, s több kisebb birtokosok.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Bajcstól délnyugatra fekszik Ó-Gyalla, 2.362 magyar és tót lakossal. Igen sok és csinos nemesi udvar háza van. Nagybirtokosai voltak a Csúzyak, Tajnayak, Tahyak és Baranyaiak. A múlt század végén költözködött ide a Konkoly Thege és Ásvai Jókay család is; amannak egyik derék tagja, Miklós, jól fölszerelt csillagvizsgáló intézetet állított itt föl, a mely negyedszázados fönnállása óta sok szolgálatot tett a csillagászati tudománynak. Bajcs, Bagota, Gyalla és a mellette fekvő Vék puszta kitűnő dohánytermesztő helyek. A véki dohány országos hírű.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ógyalla, zsitvamenti nagyközség, 374 házzal és 2441 magyar és tótajkú lakossal, a kik között azonban az előbbiek többen vannak. Vallásuk róm. kath. és ref., s a katholikusok vannak többségben. Posta és távíró van a faluban, vasúti állomása pedig Udvard. Szolgabirósági székhely. Első írott nyomát 1357-ben, possessio Gylla alakban találjuk, 1485-ben pedig Paulus Hendy de Gyalla nevében is említve van, a ki megyebeli királyi iktatóember volt. 1570-ben még csak pusztaként szerepel, a mikor Gyallai István és Piroska gyalapusztai birtokukat elzálogosítják. 1582-ben Thasy Czirilt és Zsigmondics Pétert iktatják a Gyallay család birtokába. 1604-ben Apponyi Zsuzsa a maga részét Zendy Miklósnak adja el, a ki azonban hat évvel később ezt a részt elzálogosítja. 1612-ben a Sánta csalás is birtokosa, s ez a maga részeit Fakő Péternek zálogosítja el, a mely rész 1647-ben Fekete Mihály és Jakab zálogbirtoka lesz. 1111662-ben Gyalla puszta felére Csajághy György kap királyi adományt. 1697-ben már Konkoly László, Mihály és István is szerepelnek birtokosaiként. 1728-ban Szluha Ferencz és neje Konkoly-Thege Júlia mind a két Gyalla birtokába iktattatnak. Azután a Konkoly-Thege családon kívül még a Baranyay, Csúzy és a Ghyczy családok is birtokosai, most pedig a magyar kir. államkincstárnak, Baranyay Máriának, Majnik Bélának, Steiner Mihálynak és Ehrenfeld Antalnak van itt nagyobb birtokuk és mindegyiknek csinos úrilaka. A m. kir. államkincstár itteni birtoka azelőtt Konkoly-Thege Miklós, európai hírű csillagászé volt, ki azt csillagvizsgálójával együtt az államnak engedte át. E csillagvizsgálón kívül itt van még a m. kir. meteorologiai intézet nagyszabású telepe, melyről más helyen bővebben írunk. Ezzel szemben áll, szép park elején, a Konkoly-Thege család csinos, kényelmes úrilaka, lejebb a Jankovics-féle úrilak, az intézet mellett Péterházi Steiner Mihály szép, modern úrilaka, beljebb a községben pedig a Csúzy-féle régi nemesi kuria, mely most Ehrenfeld Antalé, a község másik végén van Balogh Imre főszolgabiró csinos háza. Ógyalla az átutazóra igen kellemesen hat, mert egyetlen széles és hosszú utczája ragyog a tisztaságtól, házai rendesek, csinosak, nyáron az egész hosszú utczát, melyen az országút vonul végig, naponta többször öntözik, úgy, hogy ott a legnagyobb szárazságban sincs por. Van itt kaszinó, azonkívül járásbíróság, pénzügyőrség és takarékpénztár is. A mult század elején már szivargyára is volt, melyet a Csúzy család tartott fenn és abban, mint azt az akkori források megjegyzik, 16 egyént foglalkoztatott. A községben fennálló két templom közül a római katholikus 1773-ban, a református meg 1796-ban épült. Ide tartoznak Álomszeg, Ghiczy, Ham, Kis- és Nagybalázstag, Kis- és Nagykonkoly, Kovács, Kiss, Puszta-Vék, Révay, Szeszélyes, Tokaji, és Zöldállás puszták és Abai szőlőhegy. Konkoly puszta már akkor rég népes falu volt, mikor mellette még Ógyalla pusztaként volt említve. Fényes szerint Thege kumai vezér ősi birtoka, kitől a Konkoly-Thegék származnak. Már 1193-ban népes helység, 1247-ben Paulus de Concol nevében is említve van. 1344-ben Kemey Miklós és fia is birtokosaként szerepelnek, kiknek e birtokát azonban Thege István ősi jusson elfoglalja. 1356-ban már Konkolyi-Thege Miklós és Péter szerepelnek uraiként. Úgy látszik, a török világban pusztult el és szünt meg falu lenni. Vék puszta már 1247-ben van említve, villa Weyk alakban. 1308-ban Apor, véki nemes itteni birtokát Zakalusi Pozsár Györgynek adja el. Ez is a török világban pusztulhatott el, mert azután csak 1655-ben találkozunk ismét vele, a mikor Pozsár Lukács magvaszakadtával, Sibrik Dániel kap reá királyi adományt. 1659-ben Maszlik Pál is adomány útján jut itt birtokhoz, úgyszintén 1719-ben Huszár Éva és Júliánna is. Itt termelték hajdan a híres véki dohányt. Az Abai nevű szőlőhegy szintén régi népes hely emlékét őrzi. Aba már 1247-ben Weytich és Ádám mesterek birtoka. 1438-ban Albert király egyik oklevelében szintén említi Aba praediumot. Ez is a Pozsár családé volt, de 1655-ben a Sibrik Dánielé lett, a minek azonban Csajághy György ellentmondván, ő nyerte a birtoknak azt a felét, a mely azelőtt a Konkolyiaké volt. 1769-ben Zádory András is egyik birtokosa, ki birtokának egy részét Hollósy Jánosnak engedi át. Szeszélyes Puszta eredetileg Baranyay-féle birtok volt, melyet Baranyay Ilona, férjezett Tahyné örökölt és itt érdekes, fantasztikus kastélyt építtetett, tisztán szeszélye szerint való beosztással, sülyesztőkkel, titkos bejárókkal, csapóajtókkal és bizarr berendezéssel, a pusztát magát is Szeszélyes pusztának nevezvén el. Tőle vásárolta meg e birtokot a kastélylyal együtt báró Hirsch Móricz, a híres emberbarát, lebontatta a szeszélyes kastélyt és helyébe több százezer forint költséggel, nagyszabású, párját ritkító vadászkastélyt szándékozott emeltetni. Építkezés közben azonban itt érte a halál és a birtok a befejezetlen kastélylyal ismét eladásra került. Igy vette meg Majnik Béla, m. kir. honvéd-vezérhadbiztos és neje Konkoly-Thege Juliska. Az új tulajdonosok a félig kész kastélynak reájuk nézve fölösleges részeit lebontatták, a többit megfelelően átalakították és abból kényelmes, csinos kastélyt hoztak létre. A régi, Tahyné idejéből való épületekből azonban egy rész és egy torony még ma is fennáll és ezek külsejükkel is elárulják egykori gazdájok bizarr ízlését. Ógyalla határában feküdt hajdan villa Tholdwar komáromi várbirtok is, mely szintén a török világban pusztult el.

Magyar Katolikus Lexikon

Ógyalla, v. Komárom vm. (Hurbanovo, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. udvardi esp. ker-ében. - 1787: alapították. Tp-át a Szentháromság tiszt-ére szent., mai Szt László kir.-tp-át 1718: építették. Anyakönyvei 1773-tól. Anyanyelve 1880: m., szl. - Filiája 1917: Bagota. - Lakói 1940: 2971 r.k., 2 g.k., 2 g.kel., 37 ev., 157 ref., 87 izr., össz. 3256. ** Némethy 1894:207. - Gerecze II:447. (s.v. Gyalla) - Schem. Strig. 1917:81.