Zsigárd

A község a Kisalföldön, a Mátyusföld keleti részén, az Alsó-Vágmente kistájon, a Holt-Vág mentén fekszik, Vágsellyétől 12 km-re délre, Gútától 25 km-re északnyugatra, a Vágsellye-Negyed vasútvonal ("Csángó") mellett (vasútállomás). Mellékutak kötik össze Vágfarkasddal (8 km), Királyrévvel (5 km), valamint Pereden (5 km) keresztül Vágsellyével. Északnyugatról Pered, északról Vágsellye, keletről Sókszelőce, délről Vágfarkasd, nyugatról pedig Királyrév községekkel határos. Északnyugati, nyugati, déli határát a Gútai-, Királyrévi- és Szelőcei-csatornák, keleti határának egy részét az 573-as főút alkotja. Keleti határa egyben Pozsony és Nyitra vármegyék történelmi határa.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Vágsellyei járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Vágsellyei járáshoz, 1960-1996 között a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás). 1957-ben területének 29,9 %-át elveszítette Érsekmajor Királyrévhez csatolásával, területe így 24,31 km²-ről 17,05 km²-re csökkent.

Népesség

A községnek 1910-ben 2626, 1921-ben 2663, 1939-ben 2601, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Az 1947-es lakosságcsere során lakosságának egyötödét áttelepítették Magyarországra és a betelepítésekkel vegyes magyar-szlovák nemzetiségűvé vált. Az 1939-1991 közötti időszakban népességének 38,5 %-át elveszítette és lakosságszáma 1600-ra csökkent. Az 1990-es évek stagnálása után 2001-2011 között kismértékű népességnövekedés figyelhető meg (1592-ről 1638-ra). A szlovákok aránya 1991-2011 között másfélszeresére nőtt (20,2 %-ról 31,3 %-ra). A romák aránya 18,8 %. A lakosság többsége (60,4 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 1921-hez (37,5 %) képest csaknem felére (21,6 %) csökkent.

Történelem

Neve valószínűleg a német Sieghard személynévből ered. A község hajdan nem a mai helyén, hanem a Faluhely nevű dűlőn állt – ez a török világban pusztult el. A Zsigárdy család ősi fészke, amelyben I. Károly megerősítette őket. A 16. századtól az esztergomi érsekség nagyszombati uradalmához tartozott, de a század második felében teljesen elpusztították a portyázó törökök – ezután nem az eredeti helyén épült újjá, hanem ott, ahol ma is áll. A 17. században a Szalay család kezére került, de az esztergomi érsekség is megtartott nagyobb birtokokat. Ekkoriban mezőváros volt, vásártartási joggal. Iskoláját 1756-ban említik először. Az 1848/49-es szabadságharc végjátékában a honvédsereg csatát vesztett Zsigárdnál a császári-cári csapatok ellen, és az osztrákok felgyújtották a falut. Lakosai mezőgazdasággal foglalkoztak, a falu környéki kiváló minőségű legelőknek hála pedig nemcsak a szarvasmarha- és lótartás virágzott, de még eladásra is jutott a szénából. Az itt élők sokat küzdöttek az árvízzel, amely 1813-ban elöntötte, a 19. század későbbi éveiben viszont csak kisebb károkat okozott. A trianoni békediktátum Csehszlovákiához csatolta, a két háború között rendszeresen sztrájkoltak a mezőgazdasági munkások. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. A második világháború után az itt élő magyarokat is súlyosan érintette a lakosságcsere és a csehországi deportálások. A szocializmus első éveiben téglagyár épült. 1993-tól Szlovákia része. Eredetileg színmagyar nagyközség volt, de 1945 után, a 147 családot érintő lakosságcserével, a deportálásokkal és a reszlovakizációval erőszakosan megváltoztatták az etnikai arányokat. Magyar népessége a rendszerváltás óta különösen gyorsan fogy, már a felét sem éri el az egykorinak. A szlovákok aránya eközben lendületesen növekszik, mostanra ők teszik ki a lakosság egyharmadát. A lakosok szűk kétharmada római katolikus, egynegyede református.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola, óvoda, valamint könyvtár működik. Szent Józsefnek szentelt katolikus temploma 1728-1730-ban épült barokk stílusban, a klasszicista stílusú református templom pedig 1784-ben épült. Szűz Mária nevének szentelt kápolnáját 1814-ben emelték. 1999-ben avatták fel a zsigárdi csata emlékművét a csata 150. évfordulóján.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ZSIGÁRD Népes Magyar falu Posony Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Selyéhez 1 mértföldnyire; határjában legelője bőven van, szénával is kereskednek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Zsigárd, Poson m. nagy magyar falu, a holt Vágh mellett, Nyitra vmegye szélén: 1014 kath., 986 ref. lak. Kath. és ref. anyaszentegyházakkal. Lakosai sok buzát, árpát, zabot, kölest termesztenek; tágas legelőjökön pedig számos szarvasmarhákat s lovakat tartanak, s azért vagyonosok. F. u. az esztergomi érsek. Ut. p. Szered. 1849-ben jun. havában Görgey seregét itt megverték az egyesült osztrák és muszka császári hadak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Zsigárd, mátyusföldi nagyközség, 516 házzal és 2818, nagyobbára r. kath. vallású lakossal. E község hajdan nem a mai helyén, hanem a Faluhely nevű dűlőn állott s a török világban elpusztult. A Zsigárdy család ősi fészke, melyet állítólag Róbert Károlytól kaptak, de a reformáczió alatt elveszítettek, a mikor az esztergomi érsekségé lett. Az 1553-iki portális összeírásban már az érsekség szerepel birtokosául 8 portával. A XVII. század végén részben a szobi Szalay család kezén volt. Ma az érsekségnek van itt nagyobb birtoka. A községben van katholikus és református templom. A katholikus templomot Esterházy Imre gróf érsek 1728-ban építtette, míg a református templom 1833-ban épült. 1848 június 16-án a községben ütközet volt. A peredi csata alkalmával, a mikor a seregek a községen átvonultak, felgyújtották. 1813-ban árvíz pusztította el. 1852-ben, 53-ban, 76-ban, 88-ban és 94-ben szintén volt árvíz, melyek azonban csak kisebb károkat okoztak. A katholikus templom tornyának falán egy ágyúgolyó látható, mely a lakosok állítása szerint a peredi csata alkalmával lövetett oda. A lakosok polgári olvasókört és ipartársulatot tartanak fenn. Ide tartozik Érsek-major. Határában hajdan Berren nevű község állott, mely már a XII. században említve van, de azután nyoma vész. A községnek van saját postája, de távírója és vasúti állomása Vágselye.

Magyar Katolikus Lexikon

Zsigárd, v. Pozsony vm. (Žihárec, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. vágsellyei esp. ker-ében. – Deáki filiájából 1727: alapították. Tp-át 1730: Szt József tit-ra sztelték. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. – Lakói 1940: 1505 r.k., 2 g.k., 15 ev., 855 ref., 9 izr., 2 egyéb vall., össz. 2388; 1991: össz. 1600, m. 1265 (79,06%). ** Némethy 1894:324. – Pozsony vm. 1895:130. – Gerecze II:688. (tp. 1728) – Schem. Strig. 1917:117. – Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Zsigárd. A Zsigárd nemzetség törzsfészke. Róbert Károly király 1309-ben adományozta a Zsigárdyak ősének s e nemzetség kezén maradt közel másfélszázadon át, majd ami kor a reformáció idején javaikat elkobozták, Zsigárdot az esztergomi érsekség kapta meg s nagyrészt napjainkig megtartotta itteni birtokát. A szabadságharc idején határában ütközet volt s az ágyúlövedékek a községet felgyújtották. A csehek húszesztendős erőszakos uralma alatt a község magyarsága sokat szenvedett. Hozzátartozik Érsekmajor. A község területe 4224 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2601.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Zsigárd nk. vágsellyei járás. Sieghardt nevű dunántuli német gróf birtokaként 1200 táján létesült. A török időkben teljesen elpusztult, de újra települt az eredeti helytől 1 km-re. Régi helye ma is Faluhely dülő néven ismert. A szabadságharc idején a peredi csata Zsigárd területére is kiterjedt. A Vág áradása több ízben elöntötte. Területe: 4.224 k. h. Lakosság: 2.601. Ebből m.: 2.570, szl.: 28. Magy. beszél: 2.589. Vallás szerint: r. k. 1.656, ref. 910, ev. 12, izr. 14. Fb. I. 3, II. 17, III. 231. Népsűrűség: 107. Lakóház: 597. Községi bíró: Morvay Lipót. R. k. és ref. népiskola. R. k. Ifjúsági Egyesület, Iparoskör. Fogyasztási és Hitelszövetkezet. Téglagyár. A község 1938. nov. 9-én szabadult fel. Jelentős terménye a foghagyma. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. Galánta, jb. közj. Vágsellye, csö. helyben. Vá. posta és távbeszélő helyben.