Bart

A község a Kisalföldön, a Garammenti-hátság és az Alsó-Garam-mente közötti enyhén dombos vidéken fekszik, Párkánytól 20 km-re északnyugatra. A Szőgyént (8 km) Kéménddel (7 km) összekötő országút halad keresztül a községen. Nyugatról Szőgyén, délről rövid szakaszon Sárkányfalva és Libád, keletről Kéménd és Bény, északról pedig Érsekkéty községekkel határos.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Területe (20,53 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

1910-ben 1168, 1921-ben 1323, 1939-ben pedig 1278, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1939-2011 között lakosságszáma felére csökkent. 1970-ben még 1158 lakosa volt, 1970-1991 között 31,3 %-al csökkent a lakosságszám, majd 1991-2011 között újabb 22,3 %-al. A szlovákok aránya 1991-2011 között 3,9 %-ról 8,7 %-ra nőtt, de így is az egyik legalacsonyabb a járásban, a lakosság túlnyomó többsége (82,8 %) magyar nemzetiségű. A romák aránya 8,6 %, a lakosság 88,8 %-a római katolikus vallású.

Történelem

Már a honfoglalás idejében lakott település, amely a 13. században Szölödi Péter fia, Hont birtoka. A 13. század utolsó harmadában IV. László király a Hontpázmány nembeli András főispának, illetve testvérének, Gergely esztergomi prépostnak ajándékozza. Ekkor már bizonyosan létezik plébániája. A török időkben elhagyatottá vált, elpusztult plébániája is, melyet csak 1718-ban állították vissza, iskolája 1701-től ismert. A 15. századtól a trianoni békediktátumig az esztergomi érsekség tulajdonában volt. Ekkor Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. A két világháború közötti földbirtokreform során a határában felosztott nagybirtokra 1936-ban szlovák és cseh-morva telepesek költöztek. 1938–45 között újra magyar fennhatóság alá került. 1944–45-ben, a világháborús harcokban a község nagy része elpusztult. Egyike az Alsó-Garam-menti "kurtaszoknyás hatfalunak". Az 1990 májusában befejezett mélyfúrási munkálatok 75,6 °C hőfokú, 30 g/l ásványianyag-tartalmú termálvizet eredményeztek.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola és óvoda működik. Szent Keresztnek szentelt római katolikus temploma 1945 után épült az Esterházy Imre esztergomi érsek által 1730-ban építtetett, a második világháborúban elpusztult barokk stílusú templom helyén.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BART. Magyar falu Esztergom Vármegyében, fekszik Bars Vármegyének szélén, Libadfalva, és Gylva pusztával határoztatva, lakosai katolikusok, Szentegyházát Eszterházy Imre Hertzegsége építtette, e’ helységnek akkori földes Ura, most az Esztergomi Érsekségnek birtokában vagyon. A’ szerentsétlen idők kivetkeztették előbbeni szépségéből, és nagyságából; határbéli földgye jó, legelője elég, szőlői saványú bort termők, eladásra a’ Dunán, Esztergomban, és a’ Bánya Városokban, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bart, magyar falu, Esztergom, az uj rendezés szerint Komárom vármegyében, ut. p. Kéméndhez északnyugotra 1 óra. Határa róna és dombos, termékeny fekete föld; a lakosok birnak 1479 hold első, 740 hold második osztálybeli szántóföldet, 78 1/2 hold rétet, 406 kapa szőlőt; erdeje nincs. Lakja 936 katholikus paroch. templommal. – Birja az esztergomi érsek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bart (Bárt), magyar nagyközség, a párkányi járásban. Van benne 262 ház, 9118 lakossal, a kik, 25 izr. kivételével róm. kath. vallásúak. Határa 3568 kat. hold. Első ízben 1223-ban fordul elő, mikor a barti lakosok és az esztergomi káptalan között birtokper eldöntést nyert. Egy későbbi (a XIII. század végéről kelt) oklevélben is említtetik, mely szerint Szölödi Péter fia, Hant, Szelezsényt eladja az esztergomi káptalannak. Az eladott birtok ugyanis Bart, Libád és Gyiva szomszédságában feküdt. Barti Mózes fia Jakab magtalan halála után IV. László király e birtokot 1272-ben a Huntpázmán nembeli András bányai főispánnak és testvérének, Gergely esztergomi prépostnak adományozta. Plébániája 1397-ben már fennállott. A helység a XV. században az esztergomi érsek földesurasága alá tartozott. Lakosai 1489-ben egy dukáttal váltották meg magukat a sertéstized alól. Az 1532. évi összeírás szerint még az esztergomi érsek faluja volt. Az 1549-1556. évi adóösszeírások öt jobbágytelket említenek; az 1593. évben a törököknek behódolt helységek között fordul elő; ekkor hét portája volt; míg 1647-ben csupán 2 1/2 porta után adózott. Az 1696. évi összeirás szerint még nagyrészt pusztán állott, csak hét telkes jobbágy lakott benne; földesura, az esztergomi érsek, ekkor kezdte betelepíteni. Plébániáját 1718-ban állították vissza. 1701-ben már iskolája is volt. Későbbi iskoláját gróf Batthyány József herczegprimás 1794-ben építtette, mely ma a kántortanító lakása. Új iskolája 1903-ban épült. Temploma 81730-ban épült gróf Esterházy Imre herczegprimás áldozatkészségéből. 1848-ig az esztergomi érsek volt a földesura és ma is ez az egyedüli birtokosa. Dűlőnevei közül érdekesebbek a Szelídes és Zsalazson (öreg szőlő). A községhez tartozik a Barti puszta. Lakosai gazdakört és hitelszövetkezetet tartanak fenn. Postája helyben van, táviró-állomása Bény, legközelebbi vasúti állomásai Bény és Kéménd.

Magyar Katolikus Lexikon

Bart, v. Esztergom vm. (Bruty, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. párkányi esp. ker-ében. - 1223: Buruth. Tp-át 1397 e. a Szt Kereszt felmagasztalása tiszt. sztelték. Lakói 1550 k. prot-ok lettek. Nagyölved filiájából 1718: alapították újra. - Plébánosai: Bobrovnitzky Menyhért, 1723: Jámbor János, 1725: Matusek János, 1728: Buday György, 1734: Ducsányi Miklós, 1741: Gormány János, 1747: Devecsery József, 1784: Kralik Mátyás, 1802: Stitzay János, 1829: Rakovszky Alajos, 1837: Mészáros János, 1877: Zsigmond Imre, 1900 k. Varga Dezső, 1916: Juhász Ferenc. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1840: m.; 1910: m.; 1940: m., szl. - Lakói 1840: 718 r.k., 76 egyéb vall., össz. 794; 1910: 1130 r.k., 6 ev., 10 ref., 22 izr., össz. 1168; 1940: 1074 r.k., 1 ev., 2 ref., 9 izr., össz. 1086; 1970: össz. 1158, 98,2 %-a m.; 1991: össz. 795, m. 761 (95,72%); 2001: össz. 701, m. 636 (90,73%). ** Némethy 1984:22. - Schem. Strig. 1917:11. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Bart. Az Árpádházi királyok alatt már benépesült. A XIII. században Szölödi Péter fia, Hunt birtoka. 1272-ben IV. László király a Hunt—Pázmán-nembeli András főispánnak és testvérének, Gergely esztergomi prépostnak ajándékozza. Ez időben már fennáll katolikus plébániája. A XV. században az esztergomi érsekség tulajdonában találjuk s ilyenként szerepelt egészen az 1918. évi összeomlásig. A török alatt elpusztult plébániáját 1718-ban állították vissza. 1701-ben már volt iskolája. A cseh megszállást megsínylette. Hozzátartozik: Barti malom, Bartipuszta, Oszliktanya. A község területe 3568 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1274.