Udvard

A Kisalföldön, az Érsekújvári-sík kistájon, a Zsitva bal partján fekszik, Érsekújvártól 8 km-re keletre, Komáromtól 30 km-re északkeletre, a Pozsony-Budapest vasúti fővonal mentén. Itt kereszteződik a 75-ös országos főút Érsekújvár és Ipolyság közti szakasza, valamint a Zsitva völgyében haladó, Bajcsot (10 km) Verebéllyel (32 km) összekötő 511-es út. Mellékút vezet a szomszédos Kisbaromlakra (5 km), a Csúzhoz tartozó Szentmiklóspuszta felé 8 km-es burkolt mezőgazdasági út ("Tölgyesút") teremt összeköttetést. Nyugatról Érsekújvár, északról Zsitvabesenyő, északkeletről Kisbaromlak és Komáromszemere, délkeletről Csúz, délről pedig Bajcs községekkel határos. Udvard a történelmi Komárom vármegye északi szélén, Bars és Nyitra vármegyék határán feküdt, a nyugati és északi községhatár vonala az egykori megyehatárt követi. Délkeleten Csúzzal közös határát az 589-es országút vonala alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott (a 19. századig mezőváros volt, 1922-ig a járás székhelye). Csehszlovákiához csatolása után az Ógyallai járáshoz tartozott, majd 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (ekkor nagyközségi rangját elvesztette). Ekkor csatolták az újonnan létrehozott Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyéhez és egyben az Érsekújvári járáshoz. 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához és az Ógyallai járáshoz, majd az 1949-es közigazgatási reform újra az Érsekújvári járáshoz csatolta. Területe (63,85 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Udvard egyike Szlovákia legnépesebb községeinek. 1910-ben 4387, 1921-ben 4867, 1939-ben pedig 5678, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Az 1945 utáni lakosságcsere során magyar lakosságának egynegyedét kitelepítették és magyarországi szlovákokat telepítettek be, ezzel megváltoztatva a község nemzetiségi arculatát. 1991-re népessége 5143-ra csökkent, az 1991-2011 közötti két évtizedet a népességszám stagnálása és a szlovák nemzetiségűek arányának 22,5 %-ról 30 %-ra növekedése jellemzi. A lakosság túlnyomó többsége (62,1 %) magyar nemzetiségű, a roma etnikumhoz a népesség 17,6 %-a tartozik. A lakosság túlnyomó többsége (79,0 %) római katolikus vallású.

Történelem

A faluban már 1075-ben kápolna állt Szent Márton tiszteletére. Ekkoriban királyi birtok volt, melyet a garamszentbenedeki apátságnak ajándékoztak – ez Udvard első írásos említése. 1228-ban itt tört ki Magyarország első jobbágylázadása. 1309-ben Tamás esztergomi érsek vezetésével egyházi zsinatot tartottak itt, ekkor rendelték el a napi háromszori harangszót. A középkorban a falu közelében (valószínűleg a Zsitva gázlójánál) feküdt Huba település, mely később teljesen elpusztult. A gyorsan növekedő település 1429. október 2-án városi jogokat kapott, 1441-ben pedig a pallosjogot is elnyerte. 1462-ben Udvard járási székhellyé vált. A törökök 1530-ban és 1533-ban támadták meg először, majd 1550-ben és 1554-ben ismét nagy pusztítást vittek végbe (ez utóbbi támadáskor pusztult el a Szent Márton halmi erődítés és a Szt. Márton kápolna). A török idők emlékét őrzi a falutól keletre emelkedő Török-domb (140 m), melyet a szájhagyomány szerint a törökök sajkáikkal hordtak össze. 1572-ben Udvard tartósan török uralom alá került, ezzel hanyatlásnak indult, temploma is elpusztult. Miután közelében felépült Érsekújvár vára 1580-ban, szinte állandóan harci tevékenység folyt a környékén. 1663-ban a törökök innen irányították Érsekújvár ostromát. A lakosságot a fekete hímlő (1655, 1678, 1685) is tizedelte. Udvard Érsekújvár visszafoglalásakor, 1685 nyarán szabadult fel a 113 éves török uralom alól. A majtényi fegyverletétel után a környék ura Szász Keresztély Ágoston esztergomi érsek lett, aki fekete-erdei német iparos családokat telepített itt le. Az 1715-ös összeírás szerint Udvardnak mintegy ezer lakosa volt. 1848-ban Fényes Elek leírása szerint 3457 lakosa volt. Ekkoriban a falu híres volt káposztájáról, de elsősorban szőlő- és bortermeléséről vált ismertté. 1866-ban csaknem az egész szőlőállományt újra kellett telepíteni a fagykár miatt. 1878 után a filoxéra pusztításai miatt 70 évre csaknem teljesen megszűnt a szőlőművelés, később homokos talajon telepítették újjá a szőlő nagy részét. Ebben az évben alakult meg a községi tűzoltóegylet, és ekkor építették a tűzoltószertárat is (1990 körül lebontották). Az első világháborúban 138-an estek el a faluból. 1912-ben felépült az első kultúrház (népház), 1916-ban pedig megalakult a fogyasztási szövetkezet. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. 1919-ben Udvard harcok színhelye volt a cseh legionáriusok és a magyar Vörös Hadsereg katonái között. 1919. június 10-én a megszálló cseh legionisták meggyilkolták a templom déli falánál Wágner Béla és Szokolai István jegyzőt, valamint egy nappal később Kálazi Ferenc és Kálazi Lajos munkásokat. Udvard 1919-1938 között Csehszlovákiához, 1938-1945 között Magyarországhoz tartozott, ezen belül Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része. 1922-ben felépült az olvasókör székháza (a mai községháza helyén állt). A képviselő-testület 1930. május 3-ai jegyzőkönyve szerint a falu 4 új marhavásárnapot kapott, így összesen évente hat vásárt rendezhetett. 1933. augusztus 19-én a Forgó utcában kitört tűzvészben többek között a fatelep is leégett. A második világháború frontjain 96 udvardi vesztette életét, 1944-ben pedig a teljes zsidó lakosságot (65 fő) koncentrációs táborba hurcolták. A második világháború frontja 1945. március 28-29-én haladt át Udvardon, a templomtorony is bombatalálatot kapott. Ekkor pusztult el a 19. század elején épült zsidó imaház és iskola is. 1946-1948 között mintegy 1200 udvardi lakost telepítettek ki, helyükre szlovákokat telepítettek be; ekkor vált a korábban kizárólag magyarlakta település vegyes nemzetiségűvé. 1963. januárjában a Zsitva elárasztotta a község északi és nyugati részeit, valamint elsodorta a régi hidat. 1986-ban a faluközpontban felépült a Jednota üzletház.

Mai jelentősége

Népes, mezőgazdasági jellegű község, jelentős szőlő- és gyümölcstermesztéssel, baromfi-, sertés- és szarvasmarhatartással, cukor- és konzervgyárral, valamint mezőgazdasági repülőtérrel. Magyar (Majthényi Adolf Alapiskola) és szlovák alapiskolája és óvodája, 1969-ben alapított mezőgazdasági szakközépiskolája van. Szent Adalbertnek szentelt római katolikus temploma 1754-1776 között épült, református templomát 1880-ban emelték. A község határában, a Szent Márton halmon 1860-ban létesített kálvária egy középkori kolostor helyén épült. A község gazdag szakrális kisemlékekben is.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

UDVARD. Magyar falu Komárom Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, vannak benne Boronkay, Jankovics, és Fogarasy Uraknak Kuriáik, lakosai katolikusok, fekszik É. Újvárhoz 1 1/4 mértföldnyire; határja jó termésű, vagyonnyai többfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Udvard, igen régi magyar falu, Komárom vmegyében, a Zsitva vize mellett, 3335 katholikus, 90 reformatus s 32 zsidó lakossal. A falu közepén áll az ujabb izlésü katholikus parochialis szentegyház, azonban a reformátusok is birnak itt anyaegyházat. Határa 13,500 hold, s merőben róna, sárga és fekete agyag, hellyel-közzel homokos, általában termékeny első osztályu szántóföldek, jó rétekkel, középszerü bort termő szőlőkertekkel dicsekedhetik. Erdeje 70 hold tölgyesnél több nincs. Áll 100 és 1/2 régi szabályzatlan telekből, s a lakosok nem urbér szerint tettek szolgálatot hanem termesztményeikből 1/10-det adtak s egy telkes gazda 120 posonimérős földet bir. Az emlitett telkekből csak 90 van a lakosok kezén, mert 6-ot nemes érseki hűbérnökök birnak, a fenmaradt rész pedig vagy a plébániához, vagy a birósághoz, vagy a hadnagysághoz tartozik. A közmunkabeli összeirás szerint van itt 261 leszállitott telek, 355 házas zsellér, 37 lakó. F. u. 1268-tól fogva az eszterg. érsek. Az udvardiak hajdan királyi szolgák vagy udvarnokok voltak.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Udvard, ősrégi, népes magyar falu, fölötte termékeny vidékkel. Lakói egykor királyi szolgák és udvarnokok voltak. Földesura a herczegprimás volt.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Udvard, zsitvamenti magyar nagyközség, 680 házzal és 4198 lakossal, a kik vallásra nézve, kevés kivétellel, róm. katholikusok. Van postája, távírója és vasúti állomása. Ősrégi, nevezetes község, hajdan bessenyő telep, kir. udvarnokok földje, kiktől a falu is nevét kapta. Itt magának I. Gejza királynak is 40 ekényi földje, 20 házhelye, saját kúriája volt, a mely még Szent László király idejében épült, és Szent Mártonról nevezett kápolnája. Ezeket 1075-ben az általa alapított garamszentbenedeki apátságnak adományozta. Ez a kúria és kápolna a falun kívül feküdt s körülötte idővel kisebb település is keletkezett. Ez utóbbit egy 1512-iki oklevél Szent Márton falunak nevezi. Az apátságnak ezt a birtokát, II. Endre király idejében, az apátság szolgái maguk részére foglalták el, de a király ezt és a szolgákat az apátnak ítélte vissza és a hűtlen szolgák fejeit büntetésből félig leborotváltatta. Ez a Szent Márton kápolna utóbb, az érsekséggel folytatott viszályok alatt, elpusztult és 1512-ben már romjaiban állott. Csakhamar azonban a király ismét kegyeibe fogadja az udvardiakat és 1229-ben minden vám fizetése alól felmenti őket. A tatárjárás alatt az udvarnokok kipusztultak, földjüket pedig IV. Béla király Ressel német lovagnak adományozta. Ez azonban nem sokáig bírta, mert egy nagyszombati polgár megölése miatt perbe keveredett, utóbb ki is vándorolt és a király udvarai birtokát a nevezett polgár özvegyének adta. Ez a királynénak, emez pedig Fülöp esztergomi érseknek engedte át. Az itteni vámot IV. Béla 1256-ban Sefrid lovagnak adományozta, ki azt 1264-ben szintén Fülöp esztergomi érseknek adta el. 1274-ben az udvari királyi halászok is említve vannak és ugyanakkor az udvardi szolgákat szabadokká teszik. A garamszentbenedeki apátság nem szívesen látta az esztergomi érsekség birtokszerzéseit, tiltakozott az adományozások és a birtokbavétel ellen, a minek azonban nem sok foganatja lehetett, mert az érsekség mégis belehelyezkedett a birtokba. Hogy azt nem élvezhette nyugodtan, arról egy 1312-iki oklevél tesz tanúságot, mely szerint az esztergomi érsekség és káptalan Odvarth birtokát ebben az évben erőszakkal elfoglalta az apátságtól, a miből nyilvánvaló, hogy közben mégis az apátság került fölül és visszajutott birtokainak tulajdonába, de mint láttuk, csak 1312-ig. 1307-ben Tamás esztergomi érsek itt tartotta azt a nevezetes tartományi zsinatot, melyen, az Úr megtestesülésének emlékére, az estéli harangozást rendelték el. 1382-ben Nagy Lajos átírja és megerősíti az esztergomi érsek számára IV. Béla adománylevelét. 1421-ben Zsigmond király itt tartózkodott. 1429-ben a községet possessio Nagvdvard alakban találjuk említve. 1441-ben Simonyi Istvánt találjuk itt, kinek Ulászló király pallosjogot adományozott. A török dúlások alatt Udvardnak csak egy része pusztult el, mert az 1552-iki összeírásban még 50 lakható házat találtak itt az összeírók. Ennek az a magyarázata, hogy Érsekújvárhoz közel esvén, gyakran volt ugyan kitéve a kirohanó és portyázó csapatok sanyargattatásainak, de másrészt ez volt a szerencséje is, mert a törököknek szükségük volt erre a várhoz közel eső tanyára, a hol szükség esetén közel találtak élelmi szereket és egyebeket. Később, mikor már az országból kitakarodni voltak kénytelenek, Udvardot sem kímélték meg, hanem teljesen feldúlták és felégették, a mit az is bizonyít, hogy az 1669-iki összeírásban a község már az elpusztult helységek között szerepel. Nem sokáig lehetett azonban néptelen, mert 1695-ben már rendezettebb viszonyok között találjuk és ekkor Márky János és Mária itteni nemes udvartelküket elzálogosítják Molnár Györgynek. 1699-ben, a Tánczos család magvaszakadtával visszaháramlott nemesi udvartelket Boncz András kapja adományba hadiszolgálataiért, nevezetesen azért, hogy Érsekújvár ostroma idején a törököktől szorongatott és életveszedelemben forgott garamszentbenedeki apátot megvédte és kiszabadította. 1729-ben Jankovich Miklós és fiörökösei kapnak egy nemesi udvartelekre nádori adományt. A török világban megtörtént az is, hogy 1572-ben az esztergomi bég az összes itteni érseki jobbágyokat egyszerűen elfogatta, Esztergomba hajtatta és csak akkor bocsátotta őket szabadon, mikor 4000 aranyforint váltságdíjat kapott. Ennek az időnek az emlékét tartja fenn a lévai strázsa nevű dűlője is, mely a török világban őrhelyül szolgált. Némelyek török őrhelynek tartják, holott tulajdonképpen az udvardiak őrhelye volt, a honnan veszedelem esetén a kirendelt őr a törökök közeledését jelezte. A Zsitva partján emelkedő Szent Márton halmán még a mult század elején valami nagyobb épületnek a maradványai voltak láthatók. Noha erre okleveles adat nincsen, nem valószínűtlen annak a hagyománynak a hihetősége, hogy hajdan itt állott az a monostor, a hol Tamás érsek azt a nevezetes zsinatot tartotta. Hogy itt emelkedett a már a legrégibb iratokban is említett és Szt. Márton tiszteletére épült kápolna, azt e hely elnevezése is mutatja. Az említett épületromok pedig nem kápolna, hanem inkább kolostorszerű épület maradványai lehettek. Az esztergomi érsekségen kívül később még a Fogarassy, Jankovich, Boncz és Timanótzy családok voltak a nagyobb nemesi közbirtokosai. Most az érsekségnek van itt kiterjedt uradalma, továbbá Boncz Ödön miniszteri tanácsosnak, valamint Steiger Aladár londoni cs. és kir. alkonzulnak nagyobb birtoka. E régi szabadalmas községet egy régi oklevél Végudvardnak is nevezi. Udvardnál lép a Zsitva Komárom vármegyébe. 1869-ben óriási tűzvész volt a községben, mely tűznek 169 lakóház esett áldozatul. Az itteni két templom közül a katholikus a XVIII. század első felében épült, a református pedig 1880-ban. A katholikus templomban több érdekes, régi szent-edényt őriznek. A lakosok önsegélyző egyesületet, Szent Anna temetkezési egyesületet és katholikus olvasókört tartanak fenn. Ide tartoznak Bachl, Faiskola, Istenes, Paxy, Polifka, Steiger, Vadkerti puszta és Lebotag major. Udvard határában említi egy XVI. századbeli oklevél Szárszó (Zarzou) pusztát is, melyet az esztergomi érsek elfoglalt. Ugyancsak Udvard határában feküdt hajdan terra Aaz, melynek nevét ma az ácsi rét tartja fenn. 1354-ben van említve, az esztergomi érsek és a káptalan között történt birtokcsere kapcsán. A Koppánkút-hegy elnevezés az e vidéken a mai Ágostyán község környékén egykor birtokos Koppán (Katapán) nemzetségre emlékeztet.

Magyar Katolikus Lexikon

Udvard, v. Komárom vm. (Dvory nad Žitavou, Szl.): 1. esperesség a v. esztergomi főegyhm-ben. Plébániái 1917: Csúz, Jászfalu, Kolta, Komáromszemere, Komáromszentpéter, Kurtakeszi, Kürt, Ógyalla, Perbete. – 2. plébánia. 1075: Hudwordiensium. 1268: már létezett. Tp-át Szt Adalbert tit-ra sztelték. Lakói 1550 k. prot-ok lettek. 1696: alapították újra. Anyakönyvei 1714-től. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m., szl.; 1940: m., szl. – Filiája 1917: Kisbaromlak. – Lakói 1940: 1258 r.k., 1 ref., 6 izr., össz. 1265. 1991: össz. 5143, m. 3917 (76,16%); 2001: össz. 5138, m. 3684 (71,70%). ** Némethy 1894:292. – Gerecze II:456. – Schem. Strig. 1917:82. – Györffy III:461.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Udvard. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Cigánytelep, Puszták, Szőkemajor. A község területe 11.095 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 5678.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Udvard kk. érsekújvári járás. Besenyő telepítés a honfoglalással egyidejű. Királyi udvarnokok lakták, innét kapta nevét. 1209-ben II. Incze pápa a garamszentbenedeki apátságnak adta. Tamás esztergomi érsek elnökletével itt tartották 1307-ben azt a zsinatot, amelyen az esti harangszót rendelték el. A török időkben az Esztergom—Üjvár útvonalnak gócpontja volt. A török elleni háborúban Érsekújvár várának elővédje, határában sok csata zajlott le. Területe: 11.095 k. h. Lakosság: 5.678. Ebből magy.: 5.564, német: 7, szlovák: 102. Magy. beszél: 5.648. Vallás szerint: r. k. 5.377, ref. 189, izr. 105. Fb. I. 14. II. 50, III. 663. Népsűrűség: 88.9. Lakóház: 1.173. Községi bíró: Galla Lajos. R. k. népiskola 15 tanerővel. Ref. népiskola. R. K. Olvasókör, Kalot, Széchenyi Magyar Kultúr Egyesület. Fogyasztási Szövetkezet 2 fiók üzlettel, Hitelszövetkezet. Hengermalom, Paprikamalom Szövetkezet. A község 1938. nov. 8-án szabadult fel. A megszállásnak és a vörösök elleni harcnak több halálos áldozata volt. A renovált kálvária a visszakerült terület egyik legszebb értéke. Híres paprika, dohány és dinnyetermelése. A visszacsatolás után Pintér Béla gazda részesült kitüntetésben s az arany érdemkeresztet kapta, majd országgyűlési képviselő lett. A csehek 1919-ben kivégezték Vágner Béla vezető jegyzőt, Szokolai Istvánt, Kalázi Ferenc és Kalázi Lajos udvardi lakosokat. Püig. Érsekújvár, tsz. ah. Érsekújvár, jb. közj. Ógyalla, csö. helyben. Vá. posta és távbeszélő helyben.