Bős

Bős Dunaszerdahelytől 12 km-re délre, a Duna bal partjának közelében, a Csiliz-patak partján fekszik. A bősi vízierőmű alvízcsatornája és a Duna főága közötti sziget déli része is Bőshöz tartozik. Nyugatról Baka, északról Nyékvárkony, délkeletről Csilizpatas, Balony, Csiliznyárad és Szap, délnyugatról pedig Lipót és Ásványráró községekkel határos. Délnyugati határát (mely egyben országhatár is) a Duna alkotja. Bőst az 506-os út köti össze a medvei Duna-híddal (15 km), valamint Bacsfával (22 km). Az 507-es út Dunaszerdahely (11 km) felé teremt összeköttetést Nyékvárkonyon keresztül. Mellékút köti össze Csilizradvánnyal (12 km) és a vízierőművel (3 km).

Közigazgatás

A Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásához tartozó község. 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott nagyközségként (1871 előtt mezőváros). A csehszlovák közigazgatásban végig a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye Dunaszerdahelyi járás). 1920-ban, a korábban Győr és Moson vármegyékhez tartozó, a Duna északi partjára átnyúló területeket Bőshöz csatolták, területe azóta csak kis mértékben változott (1921 - 51,01 km², 1939 - 53,01 km², 2001 - 52,40 km²).

Népesség

Bős egyike Szlovákia legnépesebb községeinek, melyek nem kapták meg a városi rangot. Népessége folyamatosan növekszik, 1921-hez képest megkétszereződött. 2011-ben 5361 fős lakosságának döntő többsége magyar, ám a magyarok aránya az elmúlt két évtizedben csökkent, miközben a szlovákoké megkétszereződött, jelenleg a lakosság 1/10-ét teszik ki. A korábban csaknem kizárólag magyarok lakta településre a második világháború utáni belső telepítések során érkeztek szlovákok az Erdőhátról (1928-ban 5 család kapott birtokot Kotlibamajorban). A falu lakosainak döntő többsége római katolikus. 1944 előtt zsidó közösség is élt Bősön.

Történelem

Területén római, illetve avar kori temetőt találtak, a magyar törzsek pedig már a honfoglalás után megtelepedtek itt. Írásban 1102-ben említik először, Beys alakban. A község régi besenyő település volt, majd IV. Béla adományozta az Amadé családnak, s ők egészen a 19. századig, a család férfiágon történő kihalásáig birtokolták a falut, nőágon pedig azután is. 1468-ban hetivásár-tartási jogot kapott Mátyás királytól, és már mezővárosi rangot viselt. Kastélya hajdan tornyokkal és vizesárokkal védett várkastély volt. A 16. században német telepesek érkeztek, az általuk alapított Németbős azonban később egyesült Magyarbőssel, és lakossága három évszázad alatt elmagyarosodott. Az Amadé család uradalmi központjaként majorság, szeszfőzde, sörgyár és több vízimalom működött a fejlett mezőgazdasággal büszkélkedő faluban. A 19. században híres volt az itt található ménes és tehenészet, az 1855-76 között működő cukorgyár pedig Pozsony vármegye legnagyobb ipari létesítménye volt akkoriban. Iskoláját nem tudni, mikor hozták létre, viszont 1856-tól újépítésű épületben működött. A szabadságharc során, 1848-ban kisebb ütközetet vívtak a határában a honvédek a császáriakkal, míg 1861-ben és 1867-ben tűzvész és több alkalommal árvíz pusztította. A községben posta, távíró és gőzhajó-állomás működött. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta 1920-ban, 1931-ben alapított szeszgyára két évtizedig működött. Az I. bécsi döntés értelmében, 1938. november 2-tól ismét Magyarország része volt, 1945-től ismét Csehszlovákia fennhatósága alá került, 1993-tól pedig Szlovákia része. A község kiterjedt határában korábban számos lakott puszta és major volt, de ezek ma már elpusztultak (Tejke, Telke, Kis- és Nagyvarjas, Kotliba), illetve nincs állandó lakosuk (Feketeerdő). Az 1992 óta a falutól az üzemvízcsatornával elválasztott Falusziget és Malomhely ma üdülőövezet.

Mai jelentősége

A rendszerváltás után határában menekülttábort létesítettek. Ennek közelében, a Duna elterelt vizével táplált csatornán felépített, komoly környezetvédelmi és jogi vitákat kiváltó vízierőművet 1992 szeptemberében indították be, melynek üzemvízcsatornája a község területét két részre vágta. A községben magyar és szlovák alapiskola, magyar művészeti alapiskola, valamint könyvtár működik. Az eredetileg késő reneszánsz Amade-kastély a 17. század végén épült egy középkori vízivár helyén, a 18. sz. közepén barokk-klasszicista stílusban alakították át. Római katolikus (Antióchiai Szt. Margit-) templomát a 14. század közepén gótikus stílusban építették, a 18. század második felében barokkosították; historizáló stílusú zsinagógáját a 19. század végén emelték.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BŐS. Elegyes Mező Város Poson Vármegyében, földes Urak Gróf Amade Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Csalóköz Szigetében, Csiliz vizétöl körűl vétettetve; határja jó tulajdonságokkal megáldattatott, eladásra is alkalmatos módgyok lévén, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Böös, magyar mező-város, Pozsony vármegyében, a Csiliz vize mellett, Pozsonyhoz 6 mfd. Van itt egy kath. paroch. templom, gr. Amadénak nagy kiterjedésü kastélya, sánczokkal körülvétetve, mellette egy szép angolkertje, mellyet a Csiliz vize foly keresztül; vendégfogadó, ménes és tehenészet. – Főgazdasága tágas réteiben, legelőjében áll; a honnan a lakosok nemcsak sok szarvasmarhákat, lovakat tartanak, hanem ezenfelül szénáért is tetemes summa pénzt vesznek be. Egyébiránt a szénájok nem a legjobb s idegen marha nehezen eszi meg. Lakja 2001 kath., 7 evang., 3 ref., 16 zsidó. F. u. az Amade örök.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Böős pedig, melyhez a Telke, Varjas és Fekete-erdő nevű puszták tartoznak, 2.643 magyar lakost számlál. Várkastélyát hajdan az Amadék bírták s akkor tornyokkal és vízárkokkal volt megerősítve; van gazdag levéltára is.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bős, alsócsallóközi magyar nagyközség, 386 házzal és 2710, nagyobb részben róm. kath. vallású lakossal. Egyike legősibb községeiknek, melyet Jerney (M. Nyelvkincsek 23. és Cod. Dipl. I. 448.) az 1102-ben említett Beys községnek tart. 1262 és 1274 között többször találjuk említve. Hajdan bessenyő-telep volt, s az Amadé család IV. Béla királytól kapta adományul. A XIII. században Amadé fia Lothárd, majd meg ennek utódai: az Amadé grófok bírták. 1345-ben Böősi Máté nevében is szerepel. A pápai tizedszedők jegyzékében Bess néven van említve; 1380-ban Lothardus de Böős királyi ember nevében, 1398-ban pedig Beus alakban. 1402-ben Beusi István fia Bodugh János átiratja Nagy Lajos király 1359-ik évi levelét, melylyel a néhai Miklós bán fiának Jánosnak birtokait magszakadása következtében atyafiainak Omode-, Lothard-, István- és Miklósnak adományozza. 1468 szept. 27-én Mátyás király hetivásár tartására ad jogot a községnek. Az 1553-ik évi portális összeírás szerint Amadé László 23 portája adózott. A mult század elején Amadé Tádé volt az ura, a kiben a család kihalt. Mostani birtokosa gróf Üchtritz-Amadé Emil, kinek itt nagyobb kastélya van, mely hajdan tornyokkal és vízárkokkal megerősített várkastély volt. Itt élt Amadé László, a költő is. A községben levő római katholikus templom nagyon régi és gótikus részletei ma is érdekesek. A plébánia a Pázmány-féle jegyzékben régi plébániaként van említve. A lakosok olvasókört és keresztény fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn, a birtokos grófnak pedig mezőgazdasági szeszgyára van. Az 1848-iki szabadságharczban a község határában ütközet volt. 1861-ben és 1867-ben a község nagy része leégett, a mult század végén pedig több izben sújtotta az árvíz. A XIII. századbeli oklevelek több oly helységet említenek, melyek Bős határában állottak. Így Arpár, vagyis Árpád, továbbá Árpádsoka, villa Vitéz, villa Pogány, Bálványvíz és Pogánysziget. A község határában fekvő és ma Árpásnak nevezett földterület, úgy látszik, a XIII. században emlitett Árpád vagy Árpádsoka emlékét tartja fenn. A mult század elején répaczukorgyár is volt a községben, és messze földön híres ménes és tehenészet. Ekkor ide tartoztak Varjas, Tejke és Feketeerdő puszták, ma pedig ezeken kívül még Kotliba major és Malomfölde lakóhely is ide tartozik; újabban Tejke pusztából Telke puszta lett. A községben van posta, távíró és gőzhajó-állomás; vasúti állomása Dunaszerdahely.

Magyar Katolikus Lexikon

Bős, v. Pozsony vm. (Gabćikovo, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. dunaszerdahelyi esp. ker-ében. - 1264: Beus. Tp-át 1332 e. Antiochiai Szt Margit tiszt. sztelték. Lakói 1560: prot-ok lettek. Kegyura 1880: az uradalom. Anyanyelve 1840: m.; 1910: m.; 1940: m., szl. - Filiája 1917: Patas. - Lakói 1840: 2047 r.k., 4 ev., 38 izr., 88 egyéb vall., össz. 2177; 1910: 2710 r.k., 1 g.k., 4 ev., 35 ref., 73 izr., össz. 2823; 1940: 3302 r.k., 1 g.k., 7 ev., 31 ref., 69 izr., össz. 3410, 1970: össz. 4460, 95,7 %-a m.; 1991: össz. 4910, m. 4629 (94,28%); 2001: össz. 5084, m. 4598 (90,44%). ** Némethy 1894:32. - Gerecze II:656. - Schem. Strig. 1917:181.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Bős. Már a honfoglalás idején megült hely és Jerney szerint (Magyar Nyelvkincsek, 23.) azonos az 1102-ben említett Beys községgel. Ugyanezen a néven felmerül még 1262—1274. között többször is, mint bessenyő telep. IV. Béla király az Amadé-nemzetségnek adományozza. A pápai tizedszedők Bess néven tartják nyilván, 1398-ban pedig mint Beus szerepel. Közben Böős Lothard királyi ember nevében is előfordul. 1402-ben Beusi István fia Bodugli János átíratja Nagy Lajos király 1359-iki donációs leveszerint 133 róm. kath., 262 ev., 2 izr. lét, mellyel a magvaszakadt Miklós bán fia János birtokát atyafiai: Oinode, Lothard, István és Miklós számára adományozza. Mátyás király 1468-ban vásárjogot ad a községnek. Pompás kastélyát az Amadé-nemzetség építtette s ez a kastély régebben tornyokkal és vízárokkal megerősített várkastély volt. Ebben a kastélyban élt Amadé László, a neves költő is. A község róm. kath. temploma ősrégi s különösen gótikus részei tűnnek ki. A szabadságharc idején határában a honvédsereg és az osztrákok közölt ütközet volt. Sokat pusztított belőle a tatár, majd a török s jelen korunkban a cseh megszállás sanyargatta. A községhez tartozott Árpás nyilván a XIII. században említett Árpád vagy Árpádsoka helység nevét őrzi. Ugyanis ez időből több helységet említenek, amelyek Bős határában állottak. Ezek Árpás, vagyis Árpád, Árpádsoka, villa Vitéz, villa Pogány, Bálványvíz, Pogánysziget. Bizonyára hadvész pusztította el őket. Jelenleg a községhez tartozik Feketeerdő, Nagyvarjas, Kisvarjas, Tejke, Nagyerdő, Malomföle, Falusziget, Kotliba és Ille. A község területe 9211 kat.hold, a lakosság száma a visszacsatoláskor 3102 lélek. Vallás szerint: róm. kath. 2976, ref.17, ev. 7, gör. kath. 2, izr. 79, egyéb 21. A megszállás alatt a csehek 1222 kat.hold kiterjedésű ingatlant sajátítottak ki és cseh telepesek között osztották fel.