Nyitranagykér

A község a Kisalföld északi peremén, a Nyitrai-hátság és az Alsó-Nyitramente kistájak találkozásánál fekszik, a Kis-Nyitra patak partján, Érsekújvártól 24 km-re északra, Nyitrától 17 km-re délre, Verebélytől 18 km-re délnyugatra. Elődközségei, Nyitranagykér és Nyitrakiskér teljesen egybeépültek. A községen áthalad a 64-es főút Érsekújvárt és Nyitrát összekötő szakasza, megállóhely a Nyitra-Érsekújvár vasútvonalon. Délről Komjáti, nyugatról Dögös, északnyugatról Tarány, északról Berencs, északkeletről Nagycétény, keletről pedig Nyitraszőlős községekkel határos. Keleti határának egy részét a Nyitra-folyó alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1942-ben alakult Nyitranagykér és Nyitrakiskér kisközségek egyesítésével. Elődközségei (Nagykér nagyközségként, Kiskér kisközségként) 1920-ig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után is az Ěrsekújvári járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Érsekújvári járás) és a magyar közigazgatásban egyesítették őket Nyitrakér néven, az egyesített község egyben nagyközségi rangot kapott. Ebben az időszakban egyben határközség is volt: északi és nyugati határa államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. Csehszlovákiához történő visszacsatolása után végig a (változó területű) Érsekújvári járáshoz tartozott. A község két kataszteri területre oszlik, melyek megfelelnek az elődközségek területének és az elmúlt száz év során nem változtak: Nyitranagykér (21,93 km², a községterület 92,8 %-a) és Nyitrakiskér (1,71 km², 7,2 %).

Népesség

A község a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, szigetszerűen szlováklakta települések közé ékelődve, a zoboraljai magyar nyelvsziget legdélebbi községe. Elődközségeinek 1910-ben 2188, 1921-ben 2390, 1939-ben pedig 2764, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosuk volt. A község 1980-ban volt a legnépesebb, ekkor 3562 lakosa volt, azóta folyamatos a csökkenés, melynek mértéke 1991-2011 között 12,5 % volt. A község ma is magyar többségű (54,3 %), a szlovákok aránya az asszimiláció eredményeként 1991-2001 között 30,7 %-ról 43,8 %-ra nőtt. A lakosság túlnyomó többsége (93,8 %) római katolikus vallású. 1880-ban még 109 zsidó lakosa is volt, számik 1921-re 28-ra csökkent. 2011-ben 3008 lakosa volt, melynek 89,3 %-a (2687 fő) élt Nagykéren, 10,7 %-a (321 fő) pedig Kiskéren. Egyetlen lakott külterületi része a Nagykér kataszteréhez tartozó Virágoshalom (Ružový dvor) volt, ahol 48 állandó lakos élt.

Történelem

Már a 11. században állt Szent Kelemen tiszteletére szentelt temploma, mely a tatárjárás idején pusztulhatott el. A települést 1113-ban Könyves Kálmán király oklevelében Keer néven említik először. 1156-ban Ker, 1222-ben Ker, 1269-ben Keer alakban említik az oklevelek. Neve a magyar Kér törzsnévből származik, amelynek szállásterülete lehetett. Első birtokosa a zobori bencés apátság volt. A települést és templomát a tatárjárás elpusztította, de 1332-ben már állt az új templom. 1349-től a falu az esztergomi érsekség birtoka,[3] mely egy részét egyházi nemeseknek adta. A 17. század elejétől gyors fejlődésen ment keresztül, kiváltságokat és vásártartási jogot kapott. 1663 és 1685 között török uralom alatt állt. Lakói közül sokan elmenekültek, mások elestek. A török kiűzése után megkezdődött újratelepítése, azonban korábbi kiváltságait már nem kapta vissza. 1690-ben, 5 évvel a török kiűzése után 320-an lakták. 1720-ban 25 adózó háztartása volt. 1787-ben 174 ház állt a községben. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak. 1816-ból ismert a Nagykér melletti Nyitra szakasz folyószabályozási térképe, melyen vizimalom is látható. Erzsébet királyné halála után emlékére a faluban 130 nyárfát ültettek. Népiskolájáról az első forrás 1869-ből számol be. Legrégebbi fennmaradt réz pecsétnyomója 1671-ből származik. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. 1942-ben Nyitranagykért és Nyitrakiskért Nyitrakér néven egyesítették. 1944. március 27-én a harcok következtében a Nyitra hídjai megsemmisültek. 1945 után a kitelepítések Nagykér magyarságát is sújtották. 1948-ban a község szlovák neve Milanovce lett. Termelőszövetkezete 1949-ben alakult. 1965-ben új iskolaépület létesült, az 1927-ben átadott régi iskola épülete ma a községi hivatalnak ad otthont. 1989-ben visszakapta korábbi szlovák nevét.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola, valamint óvoda működik. Szőlőtermesztéséről és bortermeléséről ismert. Római katolikus temploma 13. századi alapokon épült 1734-ben. Szentháromságnak szentelt kápolnáját 1793-ban emelték barokk stílusban. Gazdag régészeti lelőhely, a faluban az 1956–57-ben végzett ásatások során 2. századi római őrállomás maradványait és egy 10–11. századi magyar köznépi temető 26 sírját tárták fel.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis Kér, vagy Apáti Kér, Nagy Kér. Két magyar falu Nyitra Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai leg inkább katolikusok, fekszik Komjáti, és Czétény között, Nyitra folyó vize mellett. Kis Kér, Nagy Kérnek filiája, a’ faluk együtt fekszenek; de határjaik külömbözők, ’s Kis Kért tsupán az Érsek’ Nemesei lakják, határbéli földgyeik jó termékenységűek, legelőjők, réttyeik jók, de fájok nints, szőlő hegyek is soványas.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kis- és Nagy-Kér, Nyitra m. két egymás mellett lévő magyar helység, a Nyitra bal partján, Nyitrától délre 3 órányira. Az első számlál 354 kath., a második 1158 zsidó lak. Van kath. paroch. templom. Határok első osztálybeli, bővelkedik sikeres buzával, árpával, kölessel, kukoriczával, sat.; rétjei kétszer kaszálhatók, s nagy kiterjedésüek; szarvasmarhát sokat tartanak. F. u. az esztergomi érsek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagy-Kér, nyitramenti község 1699 magyar ajku lakossal. R. kath. temploma, melynek kegyura az esztergomi érsek, nagyon régi. 1768-ban restaurálták. Az izraelitáknak is van itt imaházuk, mely 1860-ban épült. A község nagyobb részét 1883-ban tűzvész pusztította. Egy 1113-ból származó összeirás szerint e község nyitrai várbirtok volt. 1848 előtt az esztergomi érsek volt a község földesura. A községnek helyben van a postája; vasúti állomása Komját. Kis-Kér, nyitramenti magyar község, 219 r. kath. vallásu lakossal. Postája Nagy-Kér, táviró és vasúti állomása Komját. E községről a XII. században, mint nyitrai várbirtokról van említés téve.

Magyar Katolikus Lexikon

Nagykér, Nyitranagykér, v. Nyitra vm. (Vel'ké Kyr , Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. érsekújvári esp. ker-ében. - 1332: már létezett. Tp-át Szűz Mária tit-ra sztelték. 1671: alapították újra. Mai Szt Kereszt felmagasztalása-tp-át 1768: építették. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m., szl. - Filiája 1917: Kiskés. - Lakói 1991: 2376 m. (69,11%), össz. 3438; 2001: 2051 m. (64,29%), össz. 3190. ** Némethy 1894:180. - Gerecze II:563. - Schem. Strig. 1917:85.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nyitranagykér. Már 1113-ban fennállt a község. Ekkor a nyitrai várhoz tartozott, számos más községgel együtt. Nagykér földesura régi időktől fogva az esztergomi érsekség, mely kegyúri fennhatóságot is gyakorolt az itteni kath. egyház felett. Igen regi 3 róm. kath. templom is, amelyet 1763-ban építettek újjá. 1883-ban nagy tűzvész pusztított a községben. A község területe 291 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2470. Nyitrakiskér. A község területe 295 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 294.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Nyitranagykér kk. érsekújvári járás. 1113-ban nyitrai várbirtok. Területe: 3.869 kh. Lakosság: 2.475. Ebből magy.: 2.353, szlovák:89. Magy. beszél: 2.411. Vallás szerint: r. k. 2.341, ref. 1, ev. 1, izr. 132. Fb. I. 2, II. 7, III. 410. Népsűrűség: 111.2. Lakóház: 476. Községi bíró: Száraz Ferenc. R. k. népiskola. Széchenyi Magyar Kultúr Egyesület, Kalot, Fogyasztási és Hitelszövetkezet. Pálinkafőzde. A község 1938. nov. 10-én szabadult fel. Püig. Érsekújvár, tsz. ah. jb. közj. Érsekújvár, csö. Komját. Vasúti megálló, posta és távbeszélő helyben. Nyitrakiskér kk. érsekújvári járás. A XII. sz.-ban először mint a nyitrai várbirtokot említik. A szabadságharc idején a kiskéri, „kutyabőrös" nemesek nagy szerepet játszottak, ezek a Kántor, Bottlik és Zárad családok. Területe: 295 kh. Lakosság: 294. Ebből magy.: 268, szlovák: 26. Magy. beszél: 290. Vallás szerint: r. k. 294. Népsűrűség: 172.9. Lakóház: 48. Fb. I.—II. 6, III. 31. Községi bíró: Kántor Ferenc. Állami népiskola. Püig. Érsekújvár, tsz. ah. jb. közj. Érsekújvár, csö. Komját. Vá. Komját, u. p. és u. t. Nyitranagykér.