Lekér

A mára egybeépült Garamdamásd, Garamvezekény és Lekér egyesítésével alakult község a Garam bal partján, az Alsó-Garammente kistájon fekszik, Párkánytól 26 km-re északra, Zselíztől 5, Lévától 33 km-re délre, a Párkányt Garamszentbenedekkel összekötő 76-os főút és a Párkány-Léva vasútvonal (megállóhely) mentén. Mellékút köti össze Kisölveddel (4,5 km). Határa a Garam mindkét oldalára kiterjed, délről Oroszka, délnyugatról Érsekkéty, északnyugatról Nyírágó, északról Zselíz, keletről pedig Kisölved és Garamsalló községekkel határos. Keleti határa Bars és Hont, délnyugati határa pedig Bars és Esztergom megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. A község 1960-ban alakult Garamdamásd, Garamvezekény és Lekér községek egyesítésével. Elődközségei kisközségként 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolásuk után 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartoztak, majd annak megszüntetése után a Lévai járáshoz csatolták őket. 1938-1945 között visszakerültek Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). A község három településrészre és kataszteri területre oszlik: Lekér (9,27 km²), Garamdamásd (10,64 km²) és Garamvezekény (11,05 km²). Területük az elmúlt száz évben csak minimális mértékben változott.

Népesség

Elődközségeinek 1910-ben 2176, 1921-ben 2139, 1939-ben 1951, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosuk volt. Garamdamásdra 1927-ben szlovák telepesek érkeztek, 1945 után pedig Garamdamásdot és Garamvezekényt egyaránt súlyosan érintette a magyar lakosság kényszerkitelepítése (Damásdon a magyar lakosság 35,6 %-át, Vezekényben pedig 44,1 %-át telepítették ki), ezzel alapvetően megváltozott nemzetiségi arculatuk. 1961-ben 2397 lakosa volt elődközségeinek, de a magyarok aránya 43,4 %-ra csökkent. 1939-1991 között a lakosságszám csökkenése (24,4 %), 1991-2011 között stagnálása figyelhető meg. 1991-ben az egyesített Lekér község még magyar többségű (51,6 %) volt, 2001-2011 között azonban már a szlovák nemzetiségűek kerültek többségbe (arányuk 45 %-ról 51,5 %-ra nőtt, míg a magyaroké 41,3 %-ra csökkent). A községben jelentős számú roma lakosság él, akik a lakosság 13,6 %-át alkotják. A lakosság 59,8 %-a római katolikus, 10,1 %-a evangélikus, 6,1 %-a pedig református vallású. Lekér és Garamdamásd hagyományosan katolikus, Garamvezekény pedig református többségű (1921-ben 60 %) település volt. 2011-ben az egyesített Lekér község lakosságának 34,1-34,1 %-a (511 fő) élt Lekéren és Garamdamásdon, 31,8 %-a (476 fő) pedig Garamvezekényben.

Történelem

Lekér települést 1256-ban "Sereful", 1269-ben "Seraphino", 1293-ban "Leker", 1340-ben "Monasterium Seraphini de Leker" néven említik. Lekéren 1256-ban említik az itteni bencés apátságot. A falu 1293-ra megszűnt, de Csata és Oroszka falvak is az itteni apátsághoz tartoztak. 1508-ban a kolostornak csak apátja volt. 1536-ban a lévai váruradalomhoz tartozott, később a nagyszombati jezsuitáké lett. 1601-ben malom és 20 ház, 1720-ban 31 adózó volt a faluban. 1828-ban 69 házában 457 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Garamdamásdot 1239-ben "Damas" néven említik először. Az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzék megemlíti papját is. 1285-től az esztergomi káptalan birtoka volt. A 16. században több nemesi család birtoka, a 17. századtól a lekéri apátságé. 1601-ben 25 ház állt a községben, 1720-ban 18 adózó portája volt. 1828-ban 72 háza és 490 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. 1927-ben Garamdamásdipusztára cseh és szlovák kolonistákat telepítettek, ahol 1930-ban 51 személy élt (ma lakatlan). Garamvezekényt írott forrásokban először, egy 1209-es határperben szerepel Wezeken formában, míg 1240-ben Vezekyn alakban fordul elő. A későbbiekben ismét Wezeken (1269) és "Vezeken" (1328) alakban írják nevét. 1269-ben még a Hont vármegyéhez, 1300-ban már Barshoz tartozott. 1273-ban István magister, Amade Comes fia a bényi bencés apátságnak adományozza, majd több nemesi család birtoka. Ez időben már jelentős településként 12 garas tizedet fizetnek. Ezután a zselízi uradalom részeként az Erdődy és a Székely családoké. 1536-ban 8 adózó portája volt és a faluban bognár is működött. 1601-ben 30 háza volt, 1715-ben 12 adózó családfője volt. 1828-ban 107 házában 729 lakos élt. 1570-ben a falu teljes lakossága a kálvini - református hitre tért. Mindhárom település a frontvonalba került 1944 végétől 1945 márciusáig, súlyos károkat szenvedett az épületállomány, a lakosságot kitelepítették. Garamvezekény mindkét temploma elpusztult a harcokban. 1947-ben Garamdamásd és Garamvezekény magyar lakosságának nagy részét kitelepítették Magyarországra és helyükre magyarországi szlovákokat telepítettek. Garamdamásdot, Garamvezekényt és Lekért 1968-ban egyesítették Hronovce néven. Magyar és szlovák nyelvű alapiskoláját 2012-ben megszüntették.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák nevelési nyelvű óvoda, valamint az egykori apátsági kastélyban pszichiátriai intézet működik. Lekér Szent Margitnak szentelt római katolikus temploma a 13. század első felében épült román stílusán, a 18. században barokkosították. Garamvezekény Szent Anna-kápolnája 1966-ban épült. A Vezekényi-rétet 1953-ban védetté nyilvánították.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

LEKÉR. Magyar falu Bars Várm. földes Ura a’ Lekéri Apáturaság, lakosai katolikusok, fekszik Lévához 3 mértföldnyire, legelője elég van, malma helyben, földgye, réttye jó, fája fűzesekből áll. DAMASD. Garam Damasd. Damaczd. Tót falu Hont Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Pilis, és Nógrád Vármegyének szélénél, Garam vize mellett, Visegrádtól egy mértföldnyire, határja jó termékenységű, legelője elég; de mivel a’ víz járja földgyeit, második Osztálybéli. VEZEKÉNY. Garam, és Fakó Vezekény. Két faluk Bars Várm. földes Uraik G. Eszterházy, és több Uraságok, fekszenek Zelízhez, és Csekéhez nem meszsze, mellynek filiáji; legelőjök van elég, földgyök, és réttyek termékeny, gyümöltsös kerrtyeik meglehetősek, piatzok Báton, és Esztergomban van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Lekér, magyar falu, Bars vmegyében, a Garan jobb partján, az Esztergomba vivő országutban: 469 kath. lak. egy szép kath. paroch. templommal, s urasági kastéllyal. Határa igen termékeny, különösen sok szénája és legelője van. Vízi malmok. F. u. a lekéri apát, s feje egy uradalomnak. Ut. posta Zseliz 1 óra. Damasd (Garan-), Bars m. magyar falu, a Garan jobb partján, Lekér mellett: 463 kath. lak. Szénája bőven lévén, sok marhát nevel, s kár hogy termékeny földjeit a Garan néha elönti. F. u. a lekéri apátur. Ut. p. Kéménd. Vezekény (Garan-), Bars vm. magyar falu, ut. p. Zseliczhez 1/2 mfd., 142 kath., 586 ref. lak., ref. anyatemplommal, gazdag szántóföldekkel, s szép urasági nemesített juhtenyésztéssel. F. u. gr. Eszterházy Jánosné.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Fölebb Oroszka faluval a lekéri apátság szomszédos. Ezen a „Megváltóról” czímzett reális apátság keletkezésének ideje ismeretlen. 1340-ben már megvolt.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Lekér, garamvölgyi magyar kisközség, 679 róm. kath. vallású lakossal. Az ősrégi lekéri apátság birtoka. Hajdan ez apátság Monasterium de Serephel, majd Serefel és Abbatia de Sereful változatokban van említve. 1268-ban IV. Béla oklevele említi, hogy a komáromi várhoz tartozó Oronos falu földjei a Szent Üdvözítőről nevezett Serafini apátság birtokával határosak. Ugyanakkor az apátságnak egy jobbágya szerepel a pozsonyi káptalan egyik oklevelében. Később V. István király intézkedik a monostornak egy elhagyott földje iránt. Temploma már 1397 előtt fennállott, 1700-ban újították meg mai alakjában. A lekéri uradalomnak még a XVIII. század végén 2010 lakosa volt. Az egyház birtokában érdekes és értékes, régi aranykehely van. A községben levő urilakot Galgóczy János apát építtette az apátság részére. Van itt posta, de a távirója Oroszkán, a vasúti állomása pedig Garamdamásdon van. Ide tartoznak Lekér és Károlymajor puszták is. Garamdamásd, garamvölgyi magyar kisközség, 1450, túlnyomóan róm. katholikus lakossal. Az esztergomi káptalan levéltárában 1359-ben van róla említés. Később a lekéri apát a földesura. A mult század elején a község híres volt marhatenyésztéséről. Templom nincsen a községben. Vasúti állomása van, de postája Lekér, táviró állomása meg Oroszka. Ide tartozik Garamdamásd puszta is. Garamvezekény, garamvölgyi magyar kisközség, 1916 túlnyomóan református vallású lakossal. E községet egy 1209-iki határperről szóló oklevél Wezeken alakban említi. 1273 körül István mester Amade comes fia a bényi apátságnak hagyományozza. 1351-ben a Vezekényi családról találunk feljegyzést, mely család nyilván akkori birtokosa volt. 1281 után a pápai tizedszedők jegyzékében is előfordul Veseqen alakban, még pedig 12 garas tizeddel, a mi azt bizonyítja, hogy akkor már jelentékenyebb község lehetett. 1565-ben az esztergomi káptalan is szerepel birtokosai között, azonban később már az Eszterházy és az Amade család a birtokosa, most pedig gróf Breunner Ágoston örökösei. A községben két templom van. A kath. templom 1882-ben, a református pedig 1786-ban épült. A község postája Lekér, távirója Oroszka, vasúti állomása pedig Garamdamásd.

Magyar Katolikus Lexikon

Lekér, v. Bars vm. (1920: Lekyr, 1945: Čajakovo, 1968: Hronovce, Szl.): 1. Szerafinmonostora: egykori bencés apátság a Szt Megváltó tiszteletére a Garam jobb partján. 1256-76: hat okl. említi Szerfel/Szerafin mon-át. IV. (Kun) László kir. (ur. 1272-90) 1276. X. 9: ott keltezi okl-ét. 1340: okl. bizonyítja, hogy az ~en állott. Birtokai Bars, Pozsony, Komárom és Győr vm-ben és a Csepel-szg-en feküdtek. 1336 k. apátja 1/2 márka p. tizedet fizetett. 1508: idős apátja egyedül őrizte a mon-t, egymaga is alig tudott megélni. Javadalommal is járó címét 1626-tól Szerfel néven is adományozták. - A mon. háromhajós, késő román stílű tp-ának több részlete fölismerhető a mai plébtp-ban. A főhajó záródása egyenes, a mellékhajóké félkörös. - 2. esperesség a v. esztergomi főegyhm-ben. Plébániái: Alsópél, Alsóvárad, Barsendréd, Cseke, Fajkürt, Nagykálna, Nagysalló, Nagysáró, Nemesoroszi, Zseliz. - 3. plébánia. 1397: már létezett. 1700: állították vissza. Tp-át a Szentséges Üdvözítő tiszt-ére szent., a monostor helyén áll. Filiái 1917: Csata, Garamdamásd, Oroszka. Lakói 1991: össz. 1474, m. 760 (51,56%); 2001: össz. 1470, m. 706 (48,03%). H.F.L.-** Rupp I/1:16. - PanRt XII/B:191. - Schem. Strig. 1911:XLII; 1917:60. - Györffy I:457. - Divald 1999:140. - Ppl. 2001:500.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Lekér. Neve többféle változatban szerepel a XIII. században: Monaslerium de Serephel, Abatia de Sereful és Serefel változatban. A lekéri apátság székhelye és legfőbb javadalomföldje. Temploma a XIV. században épült. A XVIII. században Lekér több mint 2000 lakosával egyike volt a legnépesebb uradalmaknak. Hozzátartozik: Lekéri puszta. A község területe 1614 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 698. Garamdamásd. Az esztergomi káptalanban őrzött oklevelek tanúsága szerint 1359-ben már fennáll a község. A későbbi századokban a lekári apát javadalmai között találjuk. Hozzátartozik Garamdamásdi puszta. A község területe 1849 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 598. Garamvezekény. A XI. században már lakott hely. Egy 1209-ben kelt oklevél Wezeken néven említi. A század végén a bényi apátság birtokában találjuk. Ekkor egy pápai tizedszedőjegyzék Vesequen alakban említi. A XIV. század közepe táján minden valószínűség szerint a Vezekénvi-csaiád a községhatár ura. Ezidőtájt a módosabb felvidéki községek sorába tartozik, legalább is erre vall az a feljegyzés, mely szerint 12 garas tizedet fizetett. A XVI. század második felében az esztergomi káptalan is birtokosai között szerepel. A szatmári békekötés után az Eszterházy- és Amadecsalád is részt bír a községhatárból, később pedig a Breuner grófi család is birtokos itt. A község területe 1917 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 655.