Tornalja

A város a Gömöri-medence keleti részén, a Putnoki-dombság nyugati lábánál, a Sajó bal partján fekszik, Rimaszombattól 27 km-re keletre, Bánrévétől 15 km-re északra, Rozsnyótól 33 km-re délnyugatra, Nagyrőcétől 39 km-re délkeletre. Tornalja közelében ömlik a Turóc-patak a Sajóba. Fontos közlekedési csomópont, a 16-os (2015-ig 50-es) országos főútvonal (Rimaszombat-Rozsnyó szakasz) itt csatlakozik a Sajó völgyében haladó, Bánrévét Rozsnyón át Popráddal összekötő 67-es úthoz, az 532-es út Jolsva (28 km) és Nagyrőce felé teremt összeköttetést. Mellékút köti össze a szomszédos Sajógömörrel (3,5 km). A várost érinti a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal is (megállóhely). Tornalja mára teljesen egybeépült Sajókirályival, a szintén hozzácsatolt, de különálló Beje a belvárostól 2 km-re nyugatra, Sajószárnya pedig 2 km-re északra fekszik. Tornalja határának mintegy felét a Putnoki-dombság nyugati, erdővel borított dombvidéke foglalja el, ettől nyugatra a Sajó völgyében összpontosul csaknem a teljes lakosság. Délről Méhi, Sajólenke és Hubó, keletről Szuhafő és Aggtelek, nyugatról Oldalfala, Zsór és Otrokócs, északról pedig Sajógömör, Gömörpanyit, Csoltó, Gömörhosszúszó (rövid szakaszon) és Kecső községekkel határos. Keleti határa egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó város. 1920-ig nagyközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásának székhelye (1853-tól) volt. 1871-től nagyközségi rangot viselt. Csehszlovákiához csatolása után is járásszékhely maradt 1960-ig, ekkor a Rimaszombati járáshoz csatolták, majd 1996-ban a Nagyrőcei járáshoz került. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhot (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). 1960-ban városi rangot kapott. 1964-ben Sajókirályi, 1971-ben pedig Beje és Sajószárnya községeket is a városhoz csatolták. Tornalja 4 kataszteri területre oszlik: Tornalja (42,80 km² - magába foglalja Tornalja és Sajókirályi volt községek területét), Beje (7,51 km²), Sajószárnya (5,74 km²) és a korábban Sajószárnya község exklávéjának számító Vasas (3,01 km²) katasztere. 1910-38-hoz képest Sajószárnya területe változatlan, Beje területe minimális mértékben nőtt (6,19 km²-ről 6,22 km²-re), Sajókirályi és Tornalja területe pedig 42,64 km²-ről 42,80 km²-re nőtt, összességében a város területe (mai határai közt) 57,58 km²-ről 57,76 km²-re gyarapodott.

Népesség

Tornaljának 1910-ben 2033 (a ma hozzá tartozó településekkel együtt 3494), 1921-ben 2195 (3682), 1938-ban pedig 3255 (4952) túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 1944-ben a lakosságának mintegy egyötödét alkotó zsidó közösséget koncentrációs táborba hurcolták, majd 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették és magyarországi szlovákokat telepítettek ide. Az államszocializmus évtizedeiben történt ipartelepítés és lakótelepépítés során kistérségi központként népessége kétharmadával nőtt (1938-1991 között). 1991-ben érte el népességének maximumát, ekkor 8185 lakosa volt, 1991-2001 között a népesség stagnálása jellemző, 2001-2011 között azonban már 8,1 %-os csökkenés figyelhető meg (8169 főről 7509-re). Magyar többségét napjainkig megőrizte, 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 67,8 %-ról 57,7 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 27,7 %-ról 30,1 %-ra nőtt. 2011-ben a lakosság 4,4 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek, nem nyilatkozott nemzetiségéről a lakosság 7 %-a. A lakosság több mint egynegyede (27,1 %) a roma etnikumhoz tartozik. 1921-ben Tornalja lakosságának mintegy egyharmada volt római katolikus (34,5 %) és református vallású (32,8 %), az izraeliták a lakosság egyötödét (22,6 %), az evangélikusok pedig egytizedét (9,4 %) alkották. 2011-re a római katolikusok aránya 42,9 %-ra nőtt, a reformátusoké (16,7 %) és az evangélikusoké (5,7 %) egyaránt mintegy felére csökkent, az izraelita közösség a holokauszt áldozata lett. 2011-ben a város lakosságának 75,1 %-a (5642 fő) élt Tornalján, 9,5 %-a (717 fő) Sajókirályin, 9,4 %-a (708 fő) Sajószárnyán, 5,9 %-a (442 fő) pedig Bején.

Történelem

Nevét arról az őrtoronyról kapta, melyet a Sajó-mellék őrsége, az ún. gömörőrség épített a 10-11. század fordulóján. Első lakosai magyarok voltak, de a 11-12. században megjelentek itt a Szuha-völgyi erdőségből érkező szlávok is. A középkorban először 1245-ben említenek itt egy "Köwy" nevű települést, amely a tornaljai határban feküdt. A mai települést 1291-ben "Tornallya al. Nom. Kevy" néven említik először. Ekkor kapott engedélyt Boluk a Tornallyayak őse, hogy megerősítse a természetes sziklát azaz a követ, amiről 1241-ből van leírás. A tatárjárás után a falu gyors fejlődésnek indult. Templomát 1332-ben említik először. Tornalja 1427-ben már jelentős település volt, az az évi adólajstromban 46 jobbágyportával szerepel. Mint a környék többi települését, a 15. században ezt is husziták foglalták el. 1459-ben Mátyás serege visszafoglalta. A település egy időben két részre, Alsó- és Felső-Tornaljára oszlott (előbbi volt a paraszti, utóbbi a nemesi település). Kastélyában több megyegyűlést is tartottak, Sajógömör után a Sajó-völgy második legfontosabb helysége volt. Ura, Tornallyay János a mohácsi csatában esett el. 1556-ban török sereg dúlta fel. A 17. század végén a kuruc-labanc harcok, majd az éhínségek és a 18. századi pestisjárványok (1709-10, 1740) megtizedelték lakosságát. Állandó iskoláját 1643-ban említik először. A 18. században forgalmas postaállomás lett. 1828-ban 96 házában 622 lakos élt. 1837-ben 708 már lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak. 1848-ban a falu a szabadságharc mellé állt, 1849-ben itt ütközött meg Henryk Dembiński honvédserege Franz von Schlik császári seregével. 1873-ban a Bánréve-Rozsnyó vasút elérte a települést és ez nagy fellendülést hozott fejlődésében. Ekkor vált a környék politikai, gazdasági és kulturális központjává. 1853-ban járási székhely is lett. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásának székhelye volt. Az 1930-as években itt működött a Kazinczy Könyv és Lapkiadó Szövetkezet, mely a „Magyar Írás” című irodalmi folyóiratot kiadta. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz csatolták. 1944-ben a város több mint 650 zsidó polgárát hurcolták koncentrációs táborba és gyilkolták meg. 1944. december 19-én foglalták el a II. Ukrán Front csapatai. 1960-ban visszakapta városi rangját, ugyanakkor megszűnt a Tornaljai járás. 1963-ban Sajókirályit, 1971-ben pedig Sajószárnyát és Bejét is Tornaljához csatolták, így alakult ki mai területe. A rendszerváltás után konfekcióüzeme (Ozeta) megszűnt. 1958-ban alapított magyar tanítási nyelvű Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskolája 1986-ban szűnt meg. 2006-ban megépült a várost elkerülő gyorsforgalmi út).

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű kisvárosban gépgyár működik, termálfürdője révén számottevő idegenforgalma, határában több napkollektoros erőmű található. Ásványvizét (Csevice-forrás - "Gemerka") helyben palackozzák. A városban vegyes, magyar-szlovák tanítási nyelvű gimnázium, magyar általános iskola, valamint óvoda is működik. Értékes műemléke a 15. században, gótikus stílusban épült református templom (18. századi festett famennyezettel). Jézus Szentséges Szívének szentelt római katolikus temploma 1930-31-ben épült neogótikus stílusban, evangélikus templomát 1932-33-ban emelték. A 19. században épült, klasszicista stílusú Tornallyai-kúriában ma gyermekotthon működik. Sajószárnyán, Bején és Sajókirályiban 18-19. századi kastélyok-kúriák találhatóak.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

TORNALLYA. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Méhihez közel, és annak filiája; postája is van, földgye gabonát bőven termő, piatza két, és négy mértföldnyire; legelője elég, fája is van mind a’ kétféle. BEJE. Magyar falu Gömör Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, még többen reformátusok, fekszik Méhinek szomszédságában, mellynek filiája, Sajó vize táján, Turótz patakjához is közel, alkalmatos, és termékeny helyen; gyengék, és kedves ízűek borai, földgye mindenféle gabonát termékenyen hoz, piatzozása két, és négy mértföldnyire, legelője meglehetős, és elegendő, mind a’ kétféle fája gyümöltsös, és konyha kertyei jók, malma helyben, első Osztálybéli. KIRÁLYI. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai Losonczy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik kies helyen, Tornallyától 1/4 órányira, a’ helység közepén Nepomuk Sz. Jánosnak tiszteletére emeltetett, jeles faragott kép szemléltetik. Határbéli földgye jó gabonát terem, piatzozása két, és négy mértföldnyire. SZÁRNYA. Magyar kis falu Gömör Várm. fekszik Sajó vize mellett, Tornallyához nem meszsze; határja jól termő.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Tornaalja, magyar falu, Gömör vmegyében, felülről Sztárnya, alulról királyi helységek szomszédságában, közel a Sajó vizéhez, rónaságon fekszik. Ezen helységet nemcsak a Rosnyótól Miskolcz felé vivő országut két oldalán sorba épült földmüvelők lakhelyeik, emeletre épült vendégfogadóház, ez évben épült gyógyszertár, 4 évvel ezelőtt épült paplak, már eléggé ékesítik; de ezeken kivül még felső végén Hevessi Bertalan, alsó végén pedig Hámos Antal és Tornalljai Luciánféle díszes urilakok, majorsági nagy épületek, s mindenikét körülövedző rendesen alakult s jó karban tartott nagyszerű kertek, mellyek közül emlitésre méltó Hevessi Bertalan ur regényes kertje, mellyben emlitést érdemel régi nevezetességéről a Csonkavár, melly nem egyéb, mint 25–26 ölre kidomborodott kerek kőszirt, mellynek tetejéről szép látvány esik a Sajó mentin; mindezek az utazóknak kellemes látványul szolgálnak. A lakosok száma 725-re megy, az uri családokat kivéve; mind reformatusok, s mindnyájan eredetszülte magyarok. A közbirtok áll 23 urbéri házhelyből, a Tornallja és hozzá tartozó Lapsa, Vasas pusztabeli határok kiterjedése mindössze 7000 holdat tesznek. Postahivatal és váltás Putnok és Rosnyó, ismét Rosnyó és Rimaszombat közt. Beje, magyar falu, Gömör vármegyében, felülről Otrokocs, alulról Oldalfala helységekkel szomszédos, sikságon a Turócz vize mellett fekszik. A helységen keresztülmegy a Tornaljától Rimaszombat felé vivő országut; ékesiti ezen helységet Szentmiklósi Victor ur nagy kastélya, Csemniczki Pál, Dapsi Pál, Szathmári István és özv. Szathmári Józsefné uri lakhelyök. Van a reformatusoknak templomjuk. Számlál ezen helység 523 lelket. Van e helységben 11 urbéri telek, 20 4/8 majorsági, mindössze 167 hold erdő. Sok buzatermő szántófölddel, jó réttel s marhahizlaló legelővel áldotta meg a természet ezen helységet. – Jó fekvésű 104 kapás szőllőhegye meglehetős bort ád a tulajdonos asztalára. A helység mellett folyó Turócz vizén van egy malma, alsó végin a helységnek pedig egy korcsmája. Ut. p. Tornalja. Királyi, magyar falu, Gömör vgyében, ut. p., Tornallya s Méhi helységek közt rónaságon Putnok felé vivő országút mellett fekszik. A helység közepén van néhai Szentmiklósi R. nagy kastélya és a reform. templ. A lakosok száma 245-re megy; ezek közül ref. 219, evang. 26, mindnyájan magyarok. Van 6 1/8 urbéri telek, 22 1/8 majorsági, 6 zsellér, 10 lakó; 146 hold erdő, s legelő. Szántófölde mindent megterem; rétje bőven adja a jó takarmányt. Határában van közel a Sajó vizéhez az ugynevezett meleg vizitó, melly soha be nem fagy, nyáron által kender-áztatásra használtatik, van rajta egy malom. Birják ezen helységet Szentmiklósi csődtömege, Hevessi, Draskóczi, Szontagh és Lóczi család.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A Sajó bal partján, az országút és a vaspálya mentén fekszik a Tornallyay család ősi fészke, a szép fekvésű Tornalja. Kelet felől bükk- és tölgyerdővel borított dombok, éjszakkeletről a magasabb sajó-gömöri és bejei szőlőhegyek szegélyzik ezt a széles völgyet, melynek közepén ezüstszalagként kígyódzik a Sajó. Tornalja takarékpénztárával, járásbírói és telekkönyvi hivatalával egyik fő helye a Sajó-völgynek. Van kereskedelmi és iparostanúló-iskolája; piaczára hordja a sajóvölgyi nép búzáját és lábas jószágát. Úri kastélyok, parkok, középületek teszik széppé ezt az élénk mezővároskát. (....) A gömöri meredek hegy alatt van Beje, a Szentmiklóssyak kastélyával és díszkertjével.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Tornallya, sajóvölgyi magyar nagyközség, 237 házzal és 1793 lakossal, a kik közül 486 róm. katholikus, 92 evangélikus, 1166 ev. református és 656 zsidó. Multja messzire visszanyúlik. A Tornallyay család ősi fészke. Neve belekerült már a pápai tizedszedők jegyzékébe Tornalia alakban. 1291-ben Tornalya al. nom. Kevy néven említik. 1427-ben már jelentékeny hely, a hol a Tornallyayaknak 46 jobbágyportájuk volt. A 15. században megyegyűlések is voltak itt, a Tornallyay család várkastélyában; e kastély nyomai Tornallyay Zoltán szép kertjében ma is látszanak. Egyébiránt még Korabinszky is említi e várkastélyt 1786-ban megjelent munkájában, ekkor a község nevezetes postaállomás volt. A Tornallyay család eleitől fogva birtokosa volt a községnek és ma is van itt birtoka, de rajta kívül még a Hevessy és a Hámos családok is szereztek itt birtokokat. Most Tornallyay Zoltánnak, Tornallyay Dezsőnének, Hevessy Lászlónak, Hevessy Bertalannak, Hámos Árpádnak és Radvánszky Györgynek van itt nagyobb birtokuk. A községben három szép úrilak van: a Tornallyay Zoltáné, özv. Tornallyay Dezsőnéé és Hámos Árpádé. Van itt szolgabírói hivatal, járásbíróság, telekkönyvi és adóhivatal, pénzügyőrség és csendőrség, takarékpénztár, társaskör, posta, távíró és vasútállomás. A református templom a 15. században épült és az egyház több érdekes szent-edényt őriz, melyek a 18. század elejéről valók. 1849-ben Dembinszky itt verte meg Schlick tábornokot. Tornallyához tartoznak Uras, Foglalás, Betekints és Lapsa puszták, melyek közül az utóbbi hajdan külön község volt és 1427-ben szintén a Tornallyay család birtoka. 1489-ben még mint község szerepel. Beje, a Turócz vize mellett fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 92 házzal. Ev. ref. vallású lakosainak száma 508. 1427-ben Beye alakban említik az egykorú okiratok. 1435-ben a Bejey család bírja. A XVI. században földesurai közt a Posztós családdal találkozunk; majd később a Szentmiklóssy, Csemniczky, Dapsy és a Szathmáry családoknak van itt részbirtokuk. E két utóbbi család után három régi kúria maradt a községben, melyek közül az egyik most Botta Sámuelé, a másik Szent-Ivány Józsefé, a harmadik pedig Erdélyi Lászlóé. A mult században híres gyümölcstermelése volt. Református temploma 1442-ben épült. Az egyház 1635-ből, Posztós Judit adományából, ezüst kelyhet őriz. Ide tartozik Levárt puszta is. Posta, távíró és vasúti állomás Tornallya. Királyi, sajóvölgyi magyar kisközség, 86 házzal és 515 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan királyi birtok volt és 1340-ben találjuk első nyomát, a mikor Királytelke néven említik. 1436-ban a Szalonnay és utána a Csetneki család a földesura, 1473-ban pedig a Szalonnay család mellett a Tekes és a Szény családot is itt találjuk. Később a Szentmiklóssy, Hevessy, Draskóczy, Szontágh és a Lóczy családok voltak a birtokosai, most pedig Szontágh Zoltánnak, Hevessy Józsefnek és Moesz Miksának van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka. A mult században, a falu határában, a Sajó nyugati partján melegvízű tó volt. A községben levő ev. ref. templom 1824-ben épült. Postája, távírója és vasúti állomása Tornallyán van. Sztárnya, sajóvölgyi magyar kisközség, 66 házzal és 206 róm. kath. vallású lakossal. Már 1291-ben felmerül Ztamnafolua, Sztamafolua és Ztamateleke néven. 1437-ben a Sztárnay, másként Várnay család a földesura, egész 1790-ig, a mikor e család birtokait a gr. Pletrich család kapja, melytől 1850-ben Radvánszky Gusztáv vette meg. A Pletrich családon kívül még az Ábrahámy, Pap és a Tóth családok is birtokosok voltak itt, most pedig Radvánszky György orsz. képviselőnek és Hevessy Lászlónak van itt nagyobb birtoka. A Radvánszky-féle kastély a hetvenes években épült, Hevessyé pedig 1882-ben. Sztárnya határában feküdt hajdan Tamásfalva község, melyről a XIV. században még szó van. Sztárnyán nincs templom. Postája, távírója és vasúti állomása Tornallya.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Tornalja. A róla elnevezett ősi magyar nemzetség fészke. A pápai tizedszedők adólajstromai már a legrégibb időben felsorolják a községet, Tornalia formában. 1291-ben mint Tornalya vagy Kevi fordul elő a feljegyzésekben. Zsigmond király alatt 1427-ben az összeírások 46 jobbágytelekkel mutatják ki a Tornallyayak uradalmát. A Hunyadiak alatt és az ezt követő időkben már megyei gyűléseket tartottak a földesúr várkastélyában. Ennek az építménynek már csak töredékei vannak meg a családi telkeken. Ez a család ama kevesek egyike, amelyek az Árpádoktól kezdve napjainkig megtartották a vezetőszerepet birtokaikon. A világháborút megelőző évtizedben Tornallyay Zoltán képviselte az ősi nemzetséget, rajta kívül Tornallyay Dezsőné, Hevessy László, Hevessy Bertalan, Hámos Árpád és Radvánszkv György voltak jelentősebb földbirtokosok. Református temploma a XV. században épült és értékes edényekkel dicsekedhetik. A szabadságharc idejében nagyobb ütközet folyt itt, melyben Dembinszky megverte Schlick tábornokot. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Foglaláspuszta, Lapsapuszta, Szedercetanya, Szőllő, Uraspuszta, Vasaspuszta. A község területe 6487 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 3255. Beje. Az 1427. évi oklevélben Beye néven szerepel. A Bejey-családról, amely a község földesura volt, egy 1435-ből származó okirat tesz említést. A XVI. században a Posztóscsalád, később a Szentmiklóssyak-, a Dapsy- és a Szathmáry-családok voltak itt a földbirtokosok. Katolikus templomában értékes kelyhet őriznek 1635-ből, mely Posztós Judit ajándéka. A Dapsy- és Szathmáry-családok kúriái napjainkig fennmaradtak. A község területe 1076 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 562. Pusztái: Cigánytábor, Lévárpuszta. Sajókirályi. A község területe 923 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 496. Sajószárnya. A községhez tart.izó külterületi lakott helyek: Mészegető, Vasas. A község területe 1521 kat. hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 639.

Bátky Károly - Batta István - Darvas Iván - Dúdor István - Balajti Árpád - Bárczi István - Basilides Barna - Bocsárszki Pál - Kósa János - Kovács Magda - Kövesdi Károly - Osváth Gyula - Palcsó Dezső - Pusko Gábor - Stöhr Antal Szilárd - Szabómihály Gizella - Tompa Mihály - Tornallyay Zoltán - Tóth Elemér -