Beje

Rozsnyón végezte középiskolai tanulmányait a premontrei gimnáziumban (1858), Jászón teológiát hallgatott és belépett a premontrei kanonokrendbe, a tanári vizsgát Pesten tette le.
1861–1865-ben Nagyváradon, 1865–1898 között a kassai főgimnáziumban természettant és mennyiségtant tanított, 1892-től mint igazgató. 1875–1898 között a kassai királyi jogakadémián is előadott bölcseleti enciklopédiát. 1898-tól haláláig a kassai királyi konviktus igazgatója volt.
A Felső-magyarországi Múzeum egyik alapítója, 1872–1892 között titkára, majd 1900-ig elnöke volt. Az intézmény számára gyűjtést is szervezett (34 000 forint gyűlt össze). A Kazinczy Kör alapító–elnöke volt.
Egyházi, pedagógiai és művelődéstörténeti tanulmányokat, nekrológokat írt. Tehetséges zenész volt, fiatalabb korában a kassai dóm zenekarának csellósa volt.
Főbb művei: Művészeti ipar, 1888.

Az írva-olvasás tanításának egyik előharcosa. A beszéd- és értelemgyakorlatok tanításában Diesterweg módszereit követte. Foglalkoztatták az árvízvédelem, a dohánytermesztés, a futóhomok megkötésének stb. problémái is.
Főbb művei: A tökéletes dohánytermesztésnek hosszas tapasztaláson épült leírása, 1837; Elemi olvasókönyv, 1841 (1869-ig 25 kiadás, 115 ezer példány); Futó-homok megfogása és használása módjáról, 1842; Rövid általános földleírás, 1847; Rövid útmutatás a magyar nyelvtudományra, 1848.

Kecskeméten hunyt el 1859. április 30-án.

Apja Batta György református lelkész volt. Batta István a berzétei és a simonyi népiskolában végezte elemi iskolai tanulmányait, és Rimaszombatban a református főgimnáziumban érettségizett 1899-ben. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerezte meg tanári oklevelét, majd ugyanitt Tangl Károlynál (1969–1940) doktorált fizikából. A békési református gimnáziumból németországi tanulmányútra küldték, innen hazatérve a hazai oktatási reformkísérletek lelkes támogatójává vált.
1917-ben Schneller István a kolozsvári tanárképző intézet mellé szerveződő gyakorlógimnáziumba hívta, ennek tanára, majd igazgatója lett. 1919-ben az iskolát átvették a román hatóságok.
Családjával együtt szülőhelye közelébe, az akkor cseh megszállás alatt lévő területre, Pelsőcre kellett áttelepülnie.
1920-ban térhetett vissza Magyarországra, haláláig a sárospataki református kollégiumban tanított, noha lehetősége lett volna a debreceni tudományegyetemen is oktatni vagy a budapesti Baár-Madas Intézet igazgatói székét elfoglalni.
Jelentős fizikai szakmódszertani és didaktikai munkássága, melynek keretében elsőnek foglalkozott a magyar fizikai szaknyelv történetével. Korai halálát gégerák okozta. Sárospatakon hunyt el 1926. július 30-án.
Főbb művei: A fizika történeti tanítása, 1913; A magyarországi latin nyelvű fizikai irodalom története, é. n.; A physicai tudományok hazai irodalmának története és magyar műnyelvének fejlődése 1867-ig I-III.. 1922.

Szüleivel gyermekként Sajókazára költözött.
1918-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, ahol Ferenczy Károly tanítványa volt. A nagybányai festőiskola stílusát követte, elsősorban tájképeket festett. Eleinte csoportos kiállításokon mutatkozott be. Később lakhelyén, Miskolcon 1946-ban rendeztek egyéni kiállítást a munkáiból.
Művészetpedagógusként is sokra tartották. Általános iskolákban oktatott rajzot és több Borsod megyei képzőművészeti alkotókör vezetését is elvállalta.
 Miskolcon hunyt el 1966. május 30-án.

színművész.

Darvas János újságíró és Antonyina Jevdokimova fia. Eredetileg Darvas Szilárdnak hívták. Gyerekkorát Prágában töltötte (1926–1939), ahol apja újságíróként dolgozott a Prágai Magyar Hírlap c. napilapnál. Anyja orosz származása révén oroszul, és mivel német iskolába járt, németül is megtanult. Otthon és egymás között magyarul beszéltek, amiről Darvas Iván sokáig azt hitte, hogy egy titkos nyelv, amit csak ők értenek. Társalgási szinten beszélt még angolul és csehül.

1939-ben költözött Magyarországra. 1943-ban érettségizett. 1945-ben egy szovjet katonai alakulat tolmácsa volt.

A  Színiakadémiát – ahol évfolyamtársa volt Kállai Ferenc is – nem fejezte be, részben a  második világháború miatt, részben azért, mert már 21 évesen (1946-ban) szerepet kapott a Művész Színházban Várkonyi Zoltánnál. Ekkor vette fel az Iván keresztnevet, hogy Darvas Szilárd költőtől, humoristától megkülönböztesse magát. 1949–1956 között a Madách Színházban is játszott.

Az  1956-os forradalom idején forradalmi bizottságot szervezett, hogy bátyját (Darvas Attila tervezőmérnököt) kihozza a börtönből. Ezért 22 hónap börtönre ítélték a forradalom leverése után (1957–1959).

Évekig nem játszhatott, 1959–1963 között segédmunkásként egy VII. kerületi, Damjanich utcai műanyagfröccsöntő-üzemben dolgozott. 1963-ban kerülhetett újra színpadra. 1963–1964-ben a Miskolci Nemzeti Színházba, majd 1964–1965-ben a József Attila Színházba szerződhetett. Itt a II. József címszerepét, illetve Fredet (Imádok férjhez menni) játszhatta el. 1965-ban a Vígszínházba szerződött Várkonyi Zoltánhoz. 1989-ig volt a társulat tagja. 1990-től szabadfoglalkozású színész volt.

1990-ben újra politikai szerepet vállalt, a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben  országgyűlési képviselő lett. Mandátumát 1994-ig töltötte be.

1993–1995 között ismét a Művész Színházban játszott. 1995-től a szolnoki Szigligeti Színházban lépett fel.

Háromszor nősült. Első felesége Tolnay Klári színésznő, második felesége Házy Erzsébet operaénekesnő, harmadik felesége Motorcza Irén fotós volt, akitől egy lánya (Ráhel Tatjána) és egy fia (Benjámin Olivér) született.

Budapesten hunyt el 2007. június 3-án. Temetése nem volt, hamvait a család hazavitte.

108 színházi bemutatója volt színészként, rendezőként 10 darabot jegyzett. Közel 60 filmben és vagy 40 tévéfilmben játszott.

Fontosabb kitüntetései és díjai: Jászai Mari-díj (1955); Kiváló művész (1975); Kossuth-díj (1978, 1998); A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal / polgári tagozat (1995); A Nemzet Színésze (2000); Tornalja díszpolgára (2003); Prima Primissa-díj (2003) stb.

Főbb színpadi szerepei: Raszkolnyikov (Bűn és bűnhődés); Versinyin (Cseresznyéskert); Popriscsin (Egy őrült naplója); Antonius (Antonius és Kleopátra); Newton (Fizikusok); Rómeó (Rómeó és Júlia).

Főbb filmszerepei: Liliomfi (1954); Bakaruhában (1957); A tizedes meg a többiek (1965); Egy magyar nábob (1966); Kárpáthy Zoltán (1966); Isten hozta őrnagy úr (1969); A hídember (2002).