Feled

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

FELED. Feledintze. Magyar falu Gömör Vármegyében, földes Urai Báró Vecsey, és Jekelfalusi Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Serkétől nem meszsze. Határbéli földgye termékeny, de egy harmad részében a’ záporok, és havak elég károkat tesznek, piatzozása Rimaszombatban nem meszsze hasznos, legelője elég, mind a’ kétféle fája van, ’s kaposztássai jók, fuharozással, és tserép edényel is pénzt kereshetnek, malma helyben, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Feled, magyar falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vgyékben, Rima-Szombathoz délre 2 mföldnyire: 764 kath. lak. Kath. paroch. templom. Kastély. Sok nemes. Róna és dombos határa meglehetős. F. u. többen.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Feled a járási szolgabirói hivatal székhelye. Itt ágazik ki a füleki vasútból a tiszolczi szárnyvonal. Ebben a csinos kis helységben, mint a félórányira fekvő még csinosabb Jánosiban is, földszíntes úri kastélyok s parkszerű kertek sűrűn váltakoznak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Feled, rimavölgyi magyar kisközség, 176 házzal és 881, róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. E községgel már a pápai tizedszedők jegyzékében találkozunk. A Rátót nemzetség ősi birtoka. 1424-ben a Feledy család az ura és ekkor már az ajnácskői vár tartozéka. 1788-ban Feledinze tót néven is említik az akkori leírások. Mult századi földesurai a báró Vécsey, a Jekelfalussy, a gróf Almássy, a gróf De la Motte és a Török családok. Mind e családok saját úrilakaikban laktak s azonkívül Draskóczy Lászlónak is van a faluban úrilaka. A Vécsey-féle, kb. 250 éves úrilak jelenleg Fornet Jenőné szül. báró Vécsey Erzsébeté. A község nagyobb birtokosai ma Szilassy Gyula örökösei, Fornet Jenőné szül. báró Vécsey Erzsébet és Czibur Pál. E helység a rimaszécsi járás székhelye, szolgabírói hivatallal. A községben két templom van. A református templom 1600-ban, a katholikus 1794-ben épült. 1825-ben az egész község tűz martaléka lett. Van saját postája, távírója és vasúti állomása, mely utóbbi fontos góczpontja e vasútvonalnak. Feledhez tartoznak Dobra, Czifra, Csalános és Domafala puszták. Az utóbbi hajdan szintén község volt. 1479-ben mint a feledi Lórántfyak birtoka van említve.

Magyar Katolikus Lexikon

Feled, v. Gömör-Kishont vm. (Jesenské, Szl.): plébánia a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm. rimaszécsi esp. ker-ében. - 1274: Feled. Tp-át 1332 e. ismeretlen tit. sztelték. Lakói 1550 k. prot-ok lettek. 1774: alapították újra. Mai Sarlós Boldogasszony tp-át 1903: építették. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Lakói 1840: 348 r.k., 20 ev., 471 ref., 35 egyéb vall., össz. 874; 1910: 400 r.k., 61 ev., 346 ref., 71 izr., össz. 878; 1940: 794 r.k., 15 g.k., 1 g.kel., 105 ev., 359 ref., 69 izr., 5 egyéb vall., össz. 1348; 1970: össz. 1834, 59,8%-a m.; 1991: össz. 2150, m. 1295 (60,23%); 2001: össz. 2259, m. 1284 (56,84%). ** Gerecze II:322. - Schem. Ros. 1913:37. - Györffy II:477. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Feled. Az árpádkori Rátót-nemzetségé volt legrégibb időkben a község. 1424-ben már a Feledyek kezén találjuk a feljegyzésekben. 1788-ban mint Feledinze szerepel a feljegyzésekben. Az utolsó Habsburgok alatt a gróf Almássy-, Jekelfalussy-, báró Vécsey-, gróf De la Motié- és Török-családok voltak itt földesurak. így számos kisebb-nagyobb úrilak ékesíti a községet, amelyek közül a Vécsey-kúria mintegy háromszáz évvel ezelőtt épült, újabban pedig Draskóczy Lászlónak is volt birtoka. A község határában lévő Domafalva-puszta régente község volt, mely 1479-ben a Lórántffy-család birtokát képezte. A feledi református templom 1600-ban épült, a katholikusoké 1794-ben keletkezett. A világháborút követő cseh megszállás húsz esztendeje alatt a magyar többségű község sok zaklatásnak volt kitéve. Határában a csehek 180 kat. hold földet felosztottak. A községhez tartozó puszták: Cifra, Ivánfala, Dobra, Vizesbikk, Domafala és Barta. A község területe: 2564 hold, lélekszáma: 1357, ebből róm. kath. 769, ref. 364, ev. 137, izr. 71.