Sajókirályi

Sajókirályi Tornalja központjától 2 km-re délre, a Sajó bal partján, a 67-es főút mentén fekszik. Teljesen egybeépült a tőle északra fekvő Tornaljával.

Közigazgatás

1963-ig önálló község, azóta Tornalja városrésze. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Kataszteri területét (1910-38: 5,31 km²) beolvaszották Tornaljáéba.

Népesség

1910-ben 520, 1921-ben 479, 1938-ban pedig 496, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után a belső telepítések során szlovákokat telepítettek a községbe, de magyar többségét megőrizte (1961-ben 602 lakosának 72,7 %-a magyar nemzetiségű volt). 1921-ben lakosságának 49,7 %-a volt római katolikus, 40,1 %-a pedig református vallású. 2011-ben 717 lakosa volt, itt élt Tornalja lakosságának 9,5 %-a.

Történelem

A település egy régebbi falu alapjain alakult ki a Sajó és a Turóc folyók összefolyásával átellenben a Sajó bal partján. A 10. században a Kér-törzs szállásbirtoka volt. A falu kialakulása a 11. századra tehető. Eredetileg királyi birtok volt, nevét is innen nyerte (korábban használatos neve - Kiliti - átkelő helyre utal a Sajón). Első írásos említése 1291-ből származik, amikor a Tekes család birtoka volt. 1386-ban 26 portát számláltak a faluban. Népessége a 16. században református hitre tért. Eredeti lakossága magyar volt, a 16-18. század pusztításai miatt eredeti népessége a töredékére esett vissza. 1566-ban a tatárok égették fel, 1700-ban mindössze 6 jobbágy és 4 zsellér lakta. 1740-ban a pestisjárványban 12 lakosa vesztette életét. 1828-ban 42 házában 295 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1906-ig Királyi néven szerepelt, ekkor állapították meg hivatalos úton a Sajókirályi nevet. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1963-ban Tornaljához csatolták.

Mai jelentősége

Református temploma gótikus stílusban épült a 13. században, nemesi kúriája a 19. század első felében, klasszicista stílusban épült. Sajókirályin található Tornalja termálfürdője, egy szlovák-magyar óvoda és a város nyugdíjasotthona. Közvetlen szomszédságában két napkollektoros erőmű is található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KIRÁLYI. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai Losonczy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik kies helyen, Tornallyától 1/4 órányira, a’ helység közepén Nepomuk Sz. Jánosnak tiszteletére emeltetett, jeles faragott kép szemléltetik. Határbéli földgye jó gabonát terem, piatzozása két, és négy mértföldnyire.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Király, Gömör v. magyar falu, ut. p. Tornalja szomszédságában: 94 kath., 201 ref. lak. Határa első osztálybeli, igen termékeny. A Sajó nyugoti partján van egy ásványos tava, melly malmot hajt. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Királyi, sajóvölgyi magyar kisközség, 86 házzal és 515 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan királyi birtok volt és 1340-ben találjuk első nyomát, a mikor Királytelke néven említik. 1436-ban a Szalonnay és utána a Csetneki család a földesura, 1473-ban pedig a Szalonnay család mellett a Tekes és a Szény családot is itt találjuk. Később a Szentmiklóssy, Hevessy, Draskóczy, Szontágh és a Lóczy családok voltak a birtokosai, most pedig Szontágh Zoltánnak, Hevessy Józsefnek és Moesz Miksának van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka. A mult században, a falu határában, a Sajó nyugati partján melegvízű tó volt. A községben levő ev. ref. templom 1824-ben épült. Postája, távírója és vasúti állomása Tornallyán van.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Sajókirályi. A község területe 923 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 496.