Pelsőc

A község a Sajó völgyében, a Csetneki-patak torkolatánál és a Csetneki-völgy elágazásánal fekszik, a 16-os főút (Tornalja-Rozsnyó szakasz) és a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal (megállóhely) mentén, Tornaljától 17 km-re északra, Rozsnyótól 17 km-re délnyugatra. Fontos vasúti és forgalmi csomópont: vasútvonalak vezetnek Murány és Nagyszlabos felé (előbbi vonalon 2011-ben, utóbbin 2003-ban megszűnt a személyforgalom). Mellékutak kötik össze Csetnekkel (14 km) és Gömörhosszúszón (7 km) keresztül Aggtelekkel (13 km). Határa három, egymástól a Sajó és a Csetnek völgye által elválasztott területből áll: a Csetnektől nyugatra eső rész (Konyár-fennsík) a Jolsvai-karszt része, a Csetnek-patak és a Sajó között a Pelsőci-fennsík (vagy Pelsőci-Nagy-hegy) terül el, a Sajótól keletre pedig a Szilicei-fennsík legnyugatibb része is Pelsőchöz tartozik. A teljes, északi irányban 10 km-nél is messzebb elnyúló Pelsőci-fennsík a város területéhez tartozik, kataszterének mintegy felét foglalja magába. Összterületének mintegy kétharmadát erdő borítja. Délről Lekenye és Pelsőcardó, délnyugatról Özörény, nyugatról Páskaháza, Kuntapolca és Csetnek, északról Kisgencs, Sebespatak, Rekenyeújfalu, Berzéte és Berzétekőrös, keletről pedig Szalóc és Szádvárborsa községekkel határos. Nyugati és északi határát a Pelsőci-fennsík pereme, Pelsőcardóval közös határának nagy részét pedig a Pelsőcardó-Szádvárborsa út vonala alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1802-ig Gömör vármegye székhelye, majd 1802-1882 között Rimaszombattal együtt az egyesített Gömör-Kishont vármegye székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). Területe (62,14 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1953-ban az özörényi papírgyár területének egy részét, mely korábban Pelsőchöz tartozott - 3 hektárt - Özörényhez csatolták).

Népesség

1910-ben 2393, 1921-ben 2339, 1938-ban pedig 3132, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1930-ban 33,9 % volt. 1938-1991 között népességének több mint egyötödét elveszítette, 1991-2011 között lakosságszáma stabilan alakult (1991-ben 2433, 2011-ben 2405 lakos). Magyar többségét 2001-2011 között elveszítette, 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 58,7 %-ról 42,9 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 37,9 %-ról 50,7 %-ra nőtt. A magyar anyanyelvűek aránya 50,3 %. A lakosság mintegy egynegyede (25,6 %) a roma etnikumhoz tartozik, a roma nemzetiségűek aránya 2,4 %. A lakosság 28,3 %-a felekezeten kívüli, 28,1 %-a római katolikus, 21,9 %-a református, 5,7 %-a pedig evangélikus vallású (1921-ben még a lakosság 49,2 %-a református vallású volt).

Történelem

A gömöri várispánság megszervezése előtt a vidéket elfoglaló magyarság Pelsőcig jutott a Sajó völgyében, az ettől északra fekvő hatalmas erdőborította lakatlan területek teljes egészükben királyi birtokok lettek, központjuk a stratégiai fekvésű helyen, feltehetőleg a 11. században kialakult Pelsőc lett. Legkorábbi lakossága a sajómelléki magyar őrségből került ki, de környékén a kezdetektől élt szórványosan szláv lakosság, a Pelsőc név is szláv eredetű. Írásos források 1243-ban említik először, birtokosa ekkor a Miskolc nemzetségbeli Bors ispán volt, kinek halála után IV. Béla a területet az Ákos nemzetségnek, a Bebek család ősének adományozta, hogy azon várat és Szent Györgynek szentelt monostort építsenek. Ebben az adománylevélben "Plesuck" néven szerepel. 1317-ben "Plesouch", 1320-ban "Plysouch", 1328-ban és 1337-ben "Plesewch" néven szerepel az írott forrásokban. A 13. század végén vámszedőhely volt itt. A városka a 14. század elején kapta kiváltságait, 1328-ban városi rangot és vásártartási jogot kapott. 1427-ben 52 portával adózott a Bebek családnak. Fejlődése később félbeszakadt és mezővárossá vált, elvben szabad bíráskodással és bíróválasztással. Vára a 13. században épült, a török időkben végvár lett. 1558-ban a török a várossal együtt elfoglalta, kirabolta és felgyújtotta. Sorsa 1567-ben pecsételődött meg, amikor Schwendi Lázár császári fővezér leromboltatta. Ezután a település több nemesi család birtoka volt. A 16. és 17. században a város sokat szenvedett a hadak pusztításaitól. 1570-ben a török pusztította el, ettől kezdve a füleki bégnek is fizetett adót. Az elviselhetetlen adóterhek miatt sokan elmenekültek Pelsőcről, lakossága állandóan cserélődött, de magyar jellegét mindvégig megőrizte. Lakossága a 16. században református hitre tért. 1688-ban jobbágyai 12 egész és 15 fél porta után adóztak. A 17-18. század fordulóján a beszállásolások és az ezzel járó fosztogatás lakosságát koldusbotra juttatta, az 1709-1710-es pestisjárvány is nagy pusztítást okozott. A 18. század elejétől Sajógömörből ide kerültek át a megyegyűlések, 1719-ben vármegyeháza is épült Pelsőcön. Az 1773-as urbárium szerint 50 polgár és 32 zsellércsalád lakta (összesen 841 lakos). 1788-ban visszakapta országos- és hetivásárjogát. 1828-ban 108 házában 853 lakos élt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból, gyümölcstermesztésből és mészégetésből éltek. 1849-ben tífusz és tűzvész pusztított a városban. A 19. század végén a vasútépítés adott munkát a lakosoknak, 1874-ben megépült a Bánrévét Dobsinával összekötő vasút, majd 1893-ban a murányi, 1894-ben pedig a nagyszlabosi vasútvonal. 1882-ig Rimaszombattal együtt Gömör-Kishont vármegyei gyűléseinek színhelye, 1871-ig mezőváros, ezután nagyközség. A 19. század végén fűrésztelep, vashámor, szöggyár, mészégető és téglagyár működött a településen, az egykori Viczki-malom helyén, Pelsőc és Özörény határán papír- és cellulózgyár létesült (1953 óta teljes területe Özörényhez tartozik). A Blum Sámuel által 1896-ban alapított elmegyógyintézet az 1930-as évek végéig működött a községben, melynek épületében 1940. április 1-je és szeptember 30-a között a magyar kormány menekülttábort tartott fenn, a Lengyelország megszállása elől menekülő katonák befogadására. Az épület falai között 1943-ban hadikórházat létesítettek. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 2002-ben határának nagy részét az ekkor létrejött Szlovák Karszt Nemzeti Parkhoz csatolták.

Mai jelentősége

A községben szlovák és magyar (Dénes György Alapiskola) tanítási nyelvű alapiskola és óvoda, valamint 1898 óta elmegyógyintézet működik. Határában napkollektoros erőmű található. Határának túlnyomó része a Szlovák Karszt Nemzeti Park része (számos barlanggal - Csengő-lyuk, Macska-lyuk, stb.), Pelsőc a környék turistaútvonalainak központja. Református temploma a 13. században kora gótikus stílusban épült, 1617-ben reneszánsz stílusban átalakították, műemléki védettséget élvez. A templomban található a Bebek-család 15. századi temetőkápolnája is. Harangtornyát 1807-ben építették barokk-klasszicista stílusban. Az egykori vármegyeháza 1716-1719 között épült barokk stílusban, ma a községházának ad otthont. A település központjában találhatóak a 13. századi vízivár romjai, melyből csak néhány falmaradvány maradt fent.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PELSŐCZ. Plesovce, Plesnicz. Magyar Mezőváros Gömör Vármegyében, földes Ura Szeremley Uraság, lakosai katolikusok, és többen reformátusok, fekszik Sajóvize mentében, Rosnyóhoz két mértföldnyire, ’s a’ Vármegyének itten tartatni szokott Gyűlései nevezetesítik; Csoltóhoz is közel. Pelsőcz Kanyári, és a’ Pelsőczi hegy alatt való Vas Hámorokkal együtt, határbéli földgyeik közép termékenységűek, legelőjök jó, és elég, fájok van mind a’ kétféle, vásárjaikból kevés jövedelmek van, piatzozások egy, két mértföldnyire, vannak vashámorjai, meszet, és szenet is égetnek, első osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Pelsőcz (Pleisnicz, Pleschivecz), magyar m.-város, Gömör vmegyében, egy termékeny térségen, a csetneki és rosnyói Sajó összefolyásánál; Rosnyóhoz délre 1 1/2 mfdnyire. – Azon magasságra nézve 2-dik osztálybeli hegyláncz, melly pelsőczinek neveztetik, itt ér véget. – Van 931 ref., 25 evang., 184 kath. lakosa, s ref. szentegyháza. A vármegye közgyüléseit itt tartotta. Szántóföldei s rétjei bőtermékenységüek; a lakosok szép szabadságokkal (a többi között vérhatalmi és vásári joggal.) élnek, s különféle mesterségeket folytatnak. – Hajdani várát 1567-ben Svendi Lázár hányatta széjjel, mint fentebb láttuk a Bebek György hütlensége miatt, melly nemzetségnek IV. Béla király ajándékozta több helységekkel együtt 1242-ben. Az 1849-ki magyar forradalomban leégett.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Pelsűcztől éjszakra a kopár pelsűczi fensík terűl, mintegy a sziliczeinek folytatása, melyet a Sajó választ el emettől. Ezen a jókora kiterjedésű mészkő-fensíkon alig találni egy-egy darab földet, mely mívelésre érdemes volna. Meredek, fehérlő oldalfalán fölkapaszkodva, tömérdek ravaszlyukat, töbört, mélyedést találunk rajta szanaszét. Van egy több négyszögméter kiterjedésű ürege, mely 92 méter mély. (...) Odább Gömör-Panyit, Tiba, és a celluloz-gyáráért említhető Horka kis helységektől éjszakra a csetneki völgynyílás mellett épűlt Pelsűcz nagyközség. Ezt az 1.800 lakosú községet a Bebekek után a Perényiek bírták, majd az utolsó Rákóczi Ferenczre szállott. Van a szomszédos Ó-Hámor telepen vasárúgyára, rost- és faanyaggyára, iparosiskolája. A múlt században épűlt megyeházát, mióta a megyegyűléseket Rimaszombatban tartják, más czélokra használják; ma műfaipargyárnak van berendezve.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Pelsőcz, a pelsőcz-murányi vasútvonal kiinduló pontján fekvő magyar nagyközség, 341 házzal és 2099, túlnyomó számban ev. ref. vallású lakossal. E községet a pápai tizedszedők jegyzéke Plusuti eltorzított alakban említi. Egyébként honfoglaláskori telep, melyet Bors vezér utódai bírtak. IV. Béla 1242-ben a Bebek családnak adományozza, a kik itt a már akkoriban fennálló régi vár helyett újat építenek. 1328-ban már a város szabadalmairól is tudunk. Ekkori földesura Bebek Domokos volt. 1408 előtt Bebek László volt az ura, a kinek a síremléke az itteni református templomban ma is 78látható. 1427-ben a város Pelseuch és Pelsewz néven van említve. Hetivásárjogát I. Károlytól kapta. 1558-ban a törökök a várat a várossal együtt elpusztították. Bebek Kata, Perényi Ferencznek a neje lett és ezen az úton lettek a Perényiek, és azután a Rákóczyak az uradalom birtokosai. 1716-ban kezdték építeni a vármegyeházát és három évvel később tartották itt az első megyegyűlést. A pelsőczi várat I. Ferdinánd végvárnak nyilatkoztatta. Ekkor a várnak még fennálló része a pelsőczi Szeremley családé volt. 1788-ban nyert ismét országos és hetivásárjogot. 1806 aug. 15-én József nádor utazott át a városon és egy éjtszakát töltött a falai között. Ez időben Pleisnicz és Plesivecz német és tót néven is szerepel. Hajdani várának ma már alig van valami nyoma. A község határában, a Nagyhegyen, kb. 45 öl mélységű ú. n. csengő lyuk van, mely onnan veszi a nevét, hogy ha követ dobnak az üregbe, úgy cseng mintha üvegfalakhoz ütődnék. 1887-ben egy társaság megkisérlette az üreg átkutatását és abban szép cseppköveket talált, de belsejébe hatolni nem tudott. A lakosok iparegyesületet, olvasókört és dalegyletet tartanak fenn. Itt van közel az első magyar papiripar r.-t. nagyszabású gyára és a gömöri faipar részvénytársaság nagy gyártelepe, továbbá az elmegyengék intézete, a Miklóssy-féle aczélműgyár és egy nagyobb mészégető gyár. Mindezekről más helyen, bővebben van szó. A községben két templom van. A református templom az árpádházi királyok korából való építmény. A katholikus pedig a réginek a helyén 1901-ben épült. A vármegye ódon, emeletes székháza most a fa-ipartársaság tulajdonában van. A község 1849-ben teljesen leégett. A községházán több, a város szabadalmaira vonatkozó oklevelet őriznek. Pelsücz környékén hajdan több község feküdt, melyeknek ma már nyomuk sincsen. Ezek közé tartozik Hermánháza, mely 1427-ben, Géczpataka, mely ugyanakkor és Chirk, mely már valamivel előbb szintén mint a Bebekek birtoka szerepel. A községhez tartoznak még Nagyhegy, Czibur, Óhámor, Czigány és Veczk telepek. Van saját postája, távírója és vasúti állomása.

Magyar Katolikus Lexikon

Pelsőc, Pleschnitz, v. Gömör-Kishont vm. (Plešivec, Szl.): plébánia a v. rozsnyói egyhm. rozsnyói esp. ker-ében. - 1243: Plesuck. 1332: már létezett. Lakói 1550 k. ref-ok lettek. 1827: alapították újra. Mai tp-át 1911: építették. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl., ném. - Filiái 1917: Özörény, Páskaháza, Pelsőcardó, Szalóc, Vígtelke. - Lakói 1991: össz. 2433, m. 1428 (58,69%); 2001: össz. 2447, m. 1204 (49,20%). ** / Gerecze II:330. (a tp. 1901: épült) - Schem. Ros. 1913:24. - Györffy II:477.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Pelsőc. Pulsuti alakban írják az első pápai tizedjegyzékek a község nevét. A helységet még a honfoglalás után alapította az ősi Bors-nemzetség. A Bebek-család is már 1212-ben bírja a községet, mint IV. Béla adományát. Bebekék új várat építettek a községben. 1328-ban Bebek Domokos városi szabadalmakat is kap itt Róbert Korolytól. 1408-ból származik Bebek László síremléke, mely a helybeli református templomban épen megmaradt. Róbert Károlytól hetivásár-engedélyt is kapott Pelsőc. Házasság révén később a Perényi-család jut a község birtokába, majd a Rákócziak gyakorolják rajta a földesúri jogokat. Idők folyamán a helység erős versenytársa volt a többi megyei székhelyeknek. Ecélból 1716-ban megyeházát építenek a községben. I. Ferdinánd idejében a vár a pelsőczi Szeremley-család birtokában volt, melyet ekkor a végvárak között soroltak fel. 1788-ban ismét a vásártartó városok rangjára emelkedett. Pelsőc közelében több virágzó község létezett, így Hermanháza, amelyről 1427-ben történik említés, Géczpataka és Chirk, amelyek szintén ezidőtájt szerepelnek a Bebekcsalád birtokai közt. A pelsőci vár majdnem teljesen elpusztult, temploma azonban, mely az Árpádok idejéből származik, ma is fennáll. A község területe 10.803 kat hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 3132. Külterületi lakott helyei: Alsótelep, Cigány-kolónia, Mészgyár, Nagyhegy, Óhámori Acélmű, Rimamurányi-telep, Ujhámor, Veczki-papírgyár.