Boly

A község a Bodrogköz szlovákiai részének északi részén, a Ticce-patak jobb partján fekszik, Királyhelmectől 6,5 km-re északnyugatra, Sátoraljaújhelytől 27 km-re északkeletre. Országutak kötik össze Körtvélyessel (9 km), Lelesszel (7 km) és Királyhelmeccel. Határa sík, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, északi részén a Latorca árterét erdő borítja. Nyugatról Zétény és Véke, északnyugatról Abara, északról Bés, keletről Szolnocska és Bodrogmező, délről pedig Királyhelmec alkotja. Északi határát a Latorca 20. század második felében kialakított új medre alkotja, korábbi határát pedig (mely egyben megyehatárt is alkotott Zemplén és Ung megyék között) az ettől 0,5-1 km-re délre kanyargó régi meder.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1950 után Bés határának egy részét (a Latorca régi és új medre közé eső területet) Bolyhoz csatolták, területe ezzel 15 %-al gyarapodott (10,96 km²-ről 12,60 km²-re).

Népesség

1910-ben 728, 1921-ben 760, 1938-ban pedig 824, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 92,6 %-ról 83,7 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 7,1 %-ról 15 %-ra nőtt. 1991-2011 között népessége stabilan alakult, 3,3 %-os lakosságszámnövekedés figyelhető meg ebben a 20 éves időszakban (702 főről 725-re). 2013-ban a lakosság 3,4 %-a a roma etnikumhoz tartozott. A lakosság mintegy fele (52,1 %) római katolikus, negyede (25,1 %) pedig református vallású, a görög katolikusok aránya 11,7 %. 1921-ben a három fő felekezet híveinek aránya még csaknem megegyezett (görög katolikus – 33,6 %, római katolikus – 31,1 %, református – 27,2 %) és jelentős izraelita közösség (8,2 %) is élt a községben.

Történelem

A mai települést 1221-ben Bol néven említik először. 1332-ben már állt román stílusú temploma, melyet a pápai tizedjegyzék említ. 1337-ben már mai magyar Boly nevén szerepel. A 14. században a Bolyi család elszegényedett ágának birtoka. A 15.–16. században gyakran változtak birtokosai. 1419-ben Cseke György és Imreghi András birtoka. 1439-ben az Újfalussyak, 1443-ban a Csebyek, 1475-ben a Nagyok, 1487-ben a Széchyek a tulajdonosok. 1528-ban a Taróczyak, 1548-ban a Némethyek, 1559-ben a Bejczyek, 1561-ben az Aytayak birtoka. 1557-ben 8 portát számláltak a faluban, ebből 3 zsellérház volt. 1598-ban a Rákócziak is birtokosok lettek a településen. Lakói a 17. század elején református hitre tértek. A 17. század végén Barkóczy Ferenc és Klobusiczky Ferenc birtoka. Ezidőtájt sokat szenvedett a kuruc harcok miatt. 1715-ben 10 lakott és 9 lakatlan ház állt a településen. A 18. század folyamán szlovák és ruszin lakosság települt a részben kipusztult lakosok helyére. 1787-ben 48 házában 30, 1828-ban 63 házban 483 lakos élt. Római katolikus plébániáját 1806-ban alapították újra. A 18.–19. században a Klobusiczky grófi család a falu birtokosa, míg a 20. század elején a Szirmay-család volt a legnagyobb birtokos itt. 1888-ban súlyos károkat okozott a faluban a tiszai árvíz. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-ben zsidó lakosságát (1938-ban 41 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1945 után a belső telepítések során a faluba szlovák családok települtek. Az alapiskola új épülete 1972-ben épült.

Mai jelentősége

A községben teljes szervezettségű magyar alapiskola és óvoda működik. Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma 13. századi eredetű, 1828-ban klasszicista stílusban alakították át. Református temploma 1968-1971 között épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BOLY. Elegyes lakosú falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Klobusiczky Uraság, határja mindenféle gabonát bőven hoz, réttyei jók, és hasznosak, legelője elegendő, vagyonnyait eladhattya, Újhelyben, Zemplénben, Helmeczen, mind a’ kétféle fája elég; első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bolly, magyar falu, Zemplén vmegyében, Leleszhez nyugotra 1/2 mfdnyire: 165 r., 184 g. kath., 148 ref., 5 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Vizimalom., 780 hold termékeny szántóföld. F. u. gr. Klobusiczka. Ut. p. Ujhely.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Boly, bodrogközi magyar kisközség 150 házzal és 737, nagyobbára gör. kath. vallású lakossal. Postája van, távírója Királyhelmecz és vasúti állomása Perbenyik. Ősi község, mely a honfoglaláskor már megült hely volt. 1403-ban Zsigmond király Pányi Ferencznek és fiának adományozza. 1419-ben Cseke György és Imreghi András az urai, de 1439-ban Ujfalussi Detrét iktatják egyes részeibe. 1443-ban a Csebyekkel is találkozunk itt, és 1475-ben Magnus, vagyis Nagy Ambrust iktatják egyes részeibe, míg 1487-ben a Széchiek is birtokosai, kik a maguk részét a Tárczaiaknak adják zálogba. 1514-ben a Bayoni, 1528-ban a Túróczy, 1548-ban a Némethy, 1559-ben a Beyczi, 1561-ben az Atyay családok kapnak itt részbirtokokat, 1570-ben Bey János, Zobonya László és Zalatnoky Mátyás, de még ebben az évben az Alpáryaké és a Csebyeké lesz, majd a Bogdányi Farkasoké. 1598-ban Vinnay Pálnak is van itt része, továbbá Alpáry Jánosnénak, Rákóczy Ferencznek és Farkas Györgynek. 1613-ban Bernáth Jánost, 1680-ban Barkóczy Ferenczet iktatják birtokába. 1690-ben Klobusitzky Ferencz az ura. A mult század elején gróf Klobusitzky Jánosé, ma pedig gróf Szirmay Györgynek van itt nagyobb birtoka. A Rákóczy-féle szabadságharczok idejében a község határában ütközet volt, 1888-ban pedig árvíz és tűz okozott benne nagy kárt. Róm. kath. templomának építési ideje ismeretlen. Ide tartozik Boli major is és Boly község szomszédságában fekhetett hajdan, a Ráska nevezetű dűlő helyén, Bolyráska elpusztult helység, mely 1460-tól a XVI. század elejéig a Pányiak birtoka, 1506-ban Semsey Ferenczé és 1528-ban Túróczy Miklósé.

Magyar Katolikus Lexikon

Boly, v. Zemplén vm. (Bol

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Boly. Okleveles nyomára elsőnek 1403-ból bukkanunk, mikor is Zsigmond király a Pányiaknak adományozza. A XV században a Cseke-, Imreghi-, Ujfalussy-, Csebey-, Magnus, Nagy-, Széchy-, Tárczay-, a XVI. században a Bayoni, Turóczy-, Némethy-, Beyczi, Atyay, Bey, Zobonya-, Zalatnoky-, Alpáry-, Csebey-, Farkas-, Vinnay-, Rákóczi-, a XVII. században a Bernáth-, Barkóczy-, Klobusitzky-család a földesura, majd a Szirmay grófoké lett. A kuruc szabadságharc idején a bosszúért lihegő labancok a község nagy részét felperzselték. Tüzek később is pusztították, majd 1849-ben kisebb ütközet színhelye. Hozzátartozik: Bolyi rév, Szirmaymajor. Határában a prágai kormány csehmorva telepesek között osztott ki földet. A község területe 1905 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 824.