Szenc

Szenc a Kisalföldön, a Mátyusföld nyugati részén, a Vízköz és a Nagyszombati-hátság kistájak határán, fekszik, Pozsonytól 26 km-re keletre, Nagyszombattól 24 km-re délnyugatra, Somorjától 26 km-re északra, Galántától 29 km-re nyugatra. Határa a Feketevíztől (125 m) a szőlőhegyen (169 m) át a Nagyszombati-hátság részét képező Szent Márton-erdőig (200 m) terjed. A 61-es főút Pozsony és Nagyszombat, a 62-es Diószeg és Szered, az 503-as pedig Somorja felé teremt összeköttetést. A várost érinti a Pozsonyt Zsolnával összekötő D1-es autópálya, valamint a Pozsony-Budapest vasúti fővonal (vasútállomás). Mellékutak kötik össze Boldogfával (2,5 km) és Királyfán (5 km) keresztül Nagyborsával (8,5 km). Délnyugatról Magyarbél, délről Zonctorony és Királyfa, keletről Réte és Pozsonyboldogfa, északkeletről Pozsonysárfő, északról és északnyugatról Senkőc, nyugatról pedig Tótgurab és (egyetlen ponton) Hattyúpatak községekkel határos.

Közigazgatás

Szenc a Nagyszombati kerület Szenci járásának székhelye 1996 óta. 1960-ban kapott városi rangot. 1920-ig nagyközségként (1480-1871 között mezővárosként) Pozsony várnegye Szenci járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Galántai járáshoz tartozott, 1949-1960 között a helyreállított Szenci járás székhelye, 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony vármegye, Galántai járás), északi határa ekkor államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között (egyben a Szentmártoni-erdőt elcsatolták a várostól és Szlovákiához került, ezzel a város területe 46,12 km²-ről 32,61-re csökkent). 1945 után ez a terület visszakerült a városhoz, ugyanakkor a vele területileg össze nem függő Újvilágmajort (7,74 km²) Rétéhez csatolták (2002 óta önálló község). Később kisebb területeket hozzá csatoltak a szomszédos Réte (12 ha) és Királyfa (28 ha, 1987) községektől. A város mai területe 38,71 km², mely egyetlen kataszteri területet alkot, ebből a belterület nagysága 4,49 km².

Népesség

Az elsősorban kereskedelmi jellegű kisváros népessége 1910-1950 között csak lassan növekedett (1910-ben 3915, 1950-ben 5899 lakosa volt). 1910-ben a lakosság 93,4 %-a volt magyar nemzetiségű, a város a második világháború végéig magyar többségű maradt (a szomszédos Pozsonyboldogfával és Rétével együtt a magyar nyelvterület északi határán fekszik). A szlovákok aránya 1921-ben 16,2 % volt. A lakosság többsége (1921-ben 87,5 %) római katolikus vallású volt, a holokauszt előtt népes zsidó közösség is élt a városban (1940-ben 410-en voltak izraelita vallásúak, az összlakosság 7,8 %-a). A népirtás túlélőinek többsége 1945 után kivándorolt Izraelbe. 1945 után, a magyar lakosság tömeges kitelepítésével és a reszlovakizációval, magyarországi (pitvarosi) szlovákok betelepítésével megváltozott a város etnikai jellege. Központi szerepkörének növekedésével, iparosításával, az idegenforgalom fejlődésével és az ezzel járó tömeges beköltözéssel 1950-1991 között lélekszáma több mint duplájára nőtt (5899-ről 14 357-re), a magyarok aránya 27,8 %-ra csökkent. Az 1990-es évek stagnálása után 2001-2011 között a város Pozsony agglomerációjának részeként a növekvő betelepülés célpontja lett és népessége 10 év alatt 16,2 %-al növekedett. Ezzel párhuzamosan a magyarok aránya csaknem felére csökkent (14,5 %-ra). A lakosság többsége római katolikus vallású (55,5 %), az evangélikusok aránya 6,4 %. Magas a felekezeten kívüliek aránya is (15,4 %). A város lakosságának 98,9 %-a a belterületen él. 3 külterülete (Antalmajor, Felsőmajor, Szentmárton) közül csak Szentmárton lakott, ahol 2011-ben 183 fő (a lakosság 1,1 %-a) élt.

Történelem

A város első írásos említése "Synci" alakban Roland pozsonyi gróf 1252. november 25-én kelt határkijelölő oklevelében történt. A következő írásos említés Károly Róbert 1326. december 18-án kiadott, Bél falu határait megújító oklevelében található, melyben a szenci Szent Miklós templomot is megemlíti. Szenc a 15. század második felében már német lakosságú mezőváros (Wartberg), privilégiumait Hunyadi Mátyástól kapta. 1480 körül vásártartási jogot is kapott. Főbb birtokosai a Báthory, Székely, Perényi, Thurzó és Eszterházi családok, utóbbiak egészen a 20. századig birtokosok maradtak a városban. A kapott kiváltságok a város gyors gazdasági fejlődéséhez vezettek. Szenc csakhamar a vidék gazdasági központja lett fejlett kézművességgel. Céheiről már 1599-ben említés történik. A város legnagyobb céhe a fazekascéh 1745-ben alakult. Középkori német lakossága a 17. századra magyarrá vált. Gazdasági főiskoláját Mária Terézia alapította 1763-ban, az épület azonban 1776-ban egy tűzvészben leégett. 1787 és 1790 között két textilgyár is létesült a városban. Fejlődésében újabb lökést jelentett a Pozsony-Budapest vasútvonal megépítése 1851-ben. A 19. században híres volt marhavásárairól. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Szenci járásának székhelye volt, 1938 és 1945 között ismét Magyarország, ezen belül Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része. 1871-ben elvesztett (mező)városi rangját 1960-ban szerezte vissza. 1949-1960 között újra járási székhely lett. A 20. század második felében iparosodott és a vasút építésekor létrejött kavicsbányatavak (1960-tól "Napfényes tavak") révén idegenforgalmi központtá vált.

Mai jelentősége

Szencen számos oktatási intézmény működik, köztük a magyar tanítási nyelvű Szenczi Molnár Albert Alapiskola és a szintén Szenczi Molnár Albert nevét viselő magyar gimnázium. Építő- és élelmiszeripara, idegenforgalma jelentős, határában logisztikai központ és két napkollektoros erőmű is működik. Szőlőtermesztéséről is híres. Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma eredetileg gótikus stílusban épült, mai formájában barokk stílusú (1740). Számos műemléke közül a legjelentősebbek a reneszánsz stílusú Török-ház, a barokk Szentháromság-kápolna, a 17. századi egykori piarista kolostor és az 1825-ben épült zsinagóga. A város híres szülöttének, Szenczi Molnár Albertnek a szobrát (Nagy János alkotása) 1995-ben avatták fel a főtéren, a szenci Csemadok 1966 óta megrendezi a Szenczi Molnár Albert-napokat.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZENCZ. Semptz, Wartberg. Magyar Mezőváros Pozsony Várm. földes Ura Gr. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik N. Bélnak szomszédságában. Ispotállya, és Árvákat nevelő háza is vagyon; határja jó termésű, vagyonnyai külömbfélék, búzája szép terem, erdője van a’ Sz. Mártoni részen; Körém puszta ide tartozik, fekete vize nedvesíti; piatza Pozsonyban, Modorban, és Bazinban. Születése helye némelly nevezetes Magyar Tudósoknak. Lásd felőle Horányit in Memoria Hungarorum. Rosenbacher Ferentz, Piárista Szerzetbéli Atya is itt született, a’ ki Magyar Grammatikát, ’s a’ t. írt.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szencz, (Wartberg, Szenecz), magyar m. v. Poson vmegyében, Posonhoz 3 mértfdnyire a N.-Szombati országutban. Számlál 1630 kath., 41 evang., 69 zsidó lakosokat. Van itt egy kath. paroch. templom, synagoga, derék vendégfogadó, s több urasági tiszti lakás, épület, bolt, sat. Határa keletfelé rónaság s termékeny; nyugotra vagyon 2-ik osztálybeli bort termő szőlőhegye, s a Szent-Márton erdeje, melly fasorokkal van keresztül hasitva, s benne szép vadászatok esnek. Születési helye Szenczi Molnár Albertnek. De legnagyobb nevezetessége hires marhavásárjában áll, melly az egész országban méltán az elsők közé tartozik; mert itt minden hétfőn több száz darab hizlalt ökrök állittatnak fel eladás végett. Ezen ökrök többnyire Léva, Érsekujvár, s Vácz felől jőnek, s a kővéreket a bécsi, és posoni mészárosok vásárolják fel. Ezen nagy fontosságu marha kereskedésnek nem csekély része magoknak a szenczieknek kezőkben van, kik közt azért sok vagyonos is találtatik. F. u. gr. Eszterházy Józsefnő.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A szempczi járás fő helye Szempcz nagyközség, melyhez Kerény népes puszta is tartozik. Van 3.315 magyar lakója, gazdag földmívelése és baromtenyésztése, valamint takarékpénztára. Történetileg arról nevezetes, hogy 1619-ben október 14-ikén itt verte meg Bethlen Gábor Tiefenbach tábornok hadait. Szenczi Molnár Albert, XVII. századi híres zsoltárfordítónk és nyelvészünk itt született.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szempcz, a Mátyusföld szélén fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 512 és róm. kath. vallású lakosaié 3552. Első ízben 1310-ben találkozunk vele Villa Zench néven. Mátyás király alatt már mezőváros és ekkor és Székely Magdolna 29-29 portával vannak bejegyzve. 1651-ben Mártonfalvi Oppidum Zempcz néven említik. Az 1553-iki portális összeírásba Báthori András Ádám itteni kúriáját Perschitz Péternek zálogosítja el. 1667-ben a Méhes és a Balogh család osztozkodnak itteni birtokaikon. Később koronabirtok lett, azután az Esterházyak kapták és most is Esterházy Miklós grófnak van itt nagyobb birtoka. Itt született Szenczi Molnár Albert a XVII. századi jeles magyar író. A helységet idővel németül Wartberg-nek is nevezték. Három érdekes régi épülete van. Az egyik az u. n. „Török ház”, mely ma szolgabírói hivatal és lakás. Külső alakja után ítélve Rákóczy korabeli épület lehet és az Eseterházyak birtokbalépése idején vadászkastélynak épült, továbbá egy „Nagy-Stift” és egy „Kis-Stift” nevű épület, melyek ma Esterházy Mihály gróf uradalmi épületeihez tartoznak. A Nagy-Stift azelőtt női fegyház volt, később árvaház, a Kis-Stift pedig a piaristák gimnáziumának adott szállást, a mint az a régi városi jegyzőkönyvből kitünik: „Anno 1764. Fölséges császárné és koronás királyné asszonyunk, Mária Therézia behozta Szempczre Tisztelendő Pater Piaristákat, az kiknek nagyméltóságú galántai és fraknói Gróf Esterházy Ferencz magyarországi udvari kanczellárius, kegyelmes földes urunk eő Exczellencziája, nem csak maga itt levő kastélyát ezen pater Piaristáknak lakásul örökösen adta, de az uraság kertyit is oda engedte, és ott szerzetet is fundált eő Exczellencziája. Ezen szenczi királyi Collegiumba Húsz Magyar országbéli iffjakat béhelyeztetett az Fölséges királyné asszonyunk és azokat egyenlő formán ruházza és tartja is ő fölsége. Mely iffiak Arithmetikát, Oeconomiát, Geometriát, Architekturát, Szép írást és Stilisztikát német nyelven tanulnak, és Istennek segítségével jó elő mennek a tanulásban. Kis iskolát is tanitják ezen Pater Piaristák, de mivel erre még alkalmas helyek nincsen, tehát csak negyedik oskoláig tanittanak. Adgya a Fölséges úr Isten, hogy ezen dolog nemcsak ezen szegény városnak, de az egész országnak is hasznára forduljon.” A községben még az Esterházyak birtoklása idejéből származó pellengér áll. 1775-ben árvíz pusztított a községben, 1709-ben és 1853-ban pedig majdnem egészen leégett. A községházán két XVI. századbeli ezüst-serleget őriznek. A vármegye hajdan több ízben tartott gyűlést e községben. Van itt társaskör, kath. ifjusági egyesület, gazdakör, izr. nőegyesület és kereskedelmi kör, tűzoltó-egyesület, takarékpénztár és szeszgyár. A szempczi járásnak itt a székhelye. A községnek van saját postája, valamint távírója és vasúti állomása. Ide tartoznak Alsó- és Felső-Antal, Gyenge és Pusztakerény majorok, Esterházy telep és Szent-Márton vadászlak.

Magyar Katolikus Lexikon

Szenc, Szempc, v. Pozsony vm. (Senec, Szl.): 1. esperesség a v. esztergomi főegyhm-ben. Plébániái 1917: Ciffer, Csataj, Cseklész, Egyházfa, Erzsébetkápolna, Magyarbél, Nagyfödémes, Nagyjóka, Pozsonyboldogfa, Pozsonyivánka, Pozsonysárfő, Pusztafödémes, Vedrőd. - 2. plébánia. 1390: már létezett. Tp-át Szt Miklós tiszt-ére szent., a mait 1633: építették. Lakói 1562 u. ref-ok lettek. 1630 k. alapították újra. Anyakönyvei 1691-től. Kegyura 1880: Esterházy Antal. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl., ném. - Gombik Róbert (*1949) kp-t 1978. II. 28: a Charta 77 aláírása miatt letartóztatták, 3 nap múlva elengedték, de hetente 3x kihallgatásra bevitték, ősszel 1985-ig eltiltották hivatása gyakorlásától. - Lakói 1940: 4527 r.k., 22 g.k., 3 g.kel., 143 ev., 118 ref., 410 izr., össz. 5223; 1991: 3995 m. (27,83%), össz. 14.357; 2001: 3246 m. (22,12%), össz. 14.673. - Kat. sajtója: 1939: Plébániai Értesítő. ** Némethy 1894:266. - Pozsony vm. 1895:115. - Gerecze II:683. - Schem. Strig. 1917:199. - Hetényi Varga I:86. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szenc. Azelőtt Szempcz. Okleveles első nyomát 1310-ből találjuk s ez idő ben Villa Zemch alakban írták. Mátyás király alatt vásárjoggal bíró város. A XVI. században Báthori András a földesura. Egy évszázad múltán azonban a Balogh- és Méhes-család bírja. Később kincstári tulajdon, majd az Esterházy grófok kezére kerül s az összeomlás előtt legnagyobb birtokosa gróf Esterházy Mihály volt. A község szülötte Szenczi Molnár Albert, a XVII. század egyik legjelesebb magyar írója. Mária Terézia uralkodása idején akkori földesura, Esterházy Ferenc gróf kancellár, Tallósról ide átköltöztette a piarista atyákat, akik azután 4 osztályos német anyanyelvű gimnáziumot létesítettek a mostani Kis-Stiftnek nevezett épületben a császár-királynő szolgálatában elesett nemesek árvái részére. A Nagy-Stift nevezetű régi épületben régebben női fegyintézet volt, majd árvaház lett. Különben a község vezető szerepére jellemző, hogy az idők folyamán Pozsony vármegye többször is gyűlést tartott itt. 1709-ben és 1853-ban tűzvész, 1775-ben árvíz pusztította. A török, majd a kuruc időkben, nemkülönben a szabadságharc idején sok hányódáson ment át, napjainkban pedig a cseh elnyomást szenvedte húsz esztendőn át. A prágai kormányzat nemcsak a várost tömte meg cseh hivatalnokokkal, hanem környékére is cseh-morva telepeseknek oszlott ki földet. Hozzátartozik Erdőház, Kerénypuszta, Kerénytelep, Kolónia, Vasutastelep. A község területe 5666 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 5460.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Szenc nk. galántai járás. Régen Szempcnek nevezik. 1310-ben Villa Zemeh. Hunyadi Mátyás alatt vásárjoggal bíró város. A XVI. sz.-ban Báthori András a földesura. Később kincstári birtok, majd az Esterházy grófoké. A község szülötte Szenei Molnár Albert. Mária Terézia alatt piarista gimnázium a Kis Stiftnek nevezett épületben. A Nagy Stiftben női fegyintézet, majd árvaház. Többször tűz és árvíz pusztította. A vármegye hajdan több gyűlést tartott a községben. Érdekes épülete a „törökház", mely valószínű Rákóczi korabeli lehet. Területe: 6.445 k. h. Lakosság: 5.559. Ebből magy.: 4.975, német: 57, szlovák: 501. Magy. beszél; 5.340. Vallás szerint; r. k.: 4.808, réf.: 75, ev.: 178, izr.: 480. Fb. I. 6, II, 31, III. 175. A szenci szolgabírói kirendeltség székhelye. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. Galánta, csö. Szenc, V. á. posta és távbeszélő helyben.