Fülek

Fülek a Cseres-hegység (keletről az Ajnácskői-hegység, nyugatról a Karancsvidék) között elterülő Füleki-medencében fekszik, a Béna-patak mentén, Losonctól 16 km-re délkeletre, Salgótarjántól 23 km-re északra, Rimaszombattól 29 km-re délnyugatra. A 71-es főút Losonccal és Sátorosbányán (13 km) keresztül Salgótarjánnal köti össze, az 571-es út pedig Feleden (28 km) át Sajószentkirállyal (53 km) teremt összeköttetést. Mellékutak kötik össze Bolgárommal (4 km), Füleksávollyal (4,5 km) és Rátkapusztával (4,5 km). Vasúti csomópont, a Losonc-Salgótarján, valamint a Fülek-Bánréve vasútvonalak keresztezésénél (2011 óta a Fülek-Sátorosbánya szakaszon nincs személyforgalom). Határának legnagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület. Fülek teljesen egybeépült a tőle délre elterülő Fülekpüspöki községgel. Nyugatról Rátkapuszta, északnyugatról Fülekkovácsi, északról Bozita és Sávoly, északkeletről Bolgárom, keletről Gömörsíd, délkeletről Béna, délről pedig Fülekpüspöki községekkel határos. Keleti és délkeleti határa egyben Nógrád és Gömör-Kishont vármegyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

1872-ig mezőváros volt, majd 1913-ig Nógrád vármegye Füleki járásához, 1913-20 között Losonci járásához tartozó nagyközség (1878-ig a járás székhelye). Csehszlovákiához csatolása után 1951-ig, majd 1960-tól a Losonci járáshoz tartozott, 1951-1960 között az ideglenesen helyreállított Füleki járás székhelye volt. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás). 1960-ban városi rangot kapott. 1971-1990 Fülekpüspöki, 1988-1992 között pedig Bolgárom községek is Fülekhez tartoztak. Területe (16,18 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-38: 16,16 km²).

Népesség

A 19. század végétől kezdve a kedvező forgalmi helyzetű, szénbányavidékekhez közeli város lakossága gyorsan gyarapodott, 1880-1938 között csaknem megháromszorozódott (1697 főről 4838-ra nőtt), 1938-1991 között megduplázódott, majd az 1991-2001 közötti (Bolgárom önállósulásával összefüggő) csökkenést 2001-2011 között ismét 6 %-os növekedés váltotta fel (10 198 főről 10 817-re). A lakosság többsége napjainkig magyar nemzetiségű (53,6 %, a magyar anyanyelvűek aránya 61,7 %). Az első Csehszlovák Köztársaság idején a lakosság mintegy egynegyede volt (cseh)szlovák nemzetiségű (1921-ben 25 %, 1930-ban 27,3 %), a Magyarországhoz való visszacsatolás után arányuk 5,4 %-ra csökkent (1941). 1944-es koncentrációs táborba hurcolásukig számottevő zsidó lakossága is volt a városnak (1921-ben az izraeliták aránya 5,7 % volt). 2011-ben a szlovák nemzetiségűek aránya 28 % volt, kimagasló volt a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (14,3 %) is. A lakosság csaknem egyharmada a roma etnikumhoz tartozik, ugyanakkor roma nemzetiségűnek csak 3,7 % vallotta magát. A túlnyomó többség (65,5 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 1,8 %, a reformátusoké 1,6 %.

Történelem

Az első írásos emlék a füleki várról 1242-ből származik. 1246-ban IV. Béla elkobozta a várat a Kacsics nemzetségből származó Fulkó rablólovagtól és odaajándékozta a Pok nembeli Móric királyi pohárnokmesternek. Fülek 1423-ban mezővárosi privilégiumot kapott. Várát 1435-ben a huszita háborúk során megerősítették. 1544-ben Bebek Ferenc gömöri főispán birtokába került, aki 1548-ban Alessandro da Vedano tervei alapján kibővíttette és megerősíttette a várat. A török időkben fontos végvárrá vált, bár egy ideig török megszállás alá került (1554-1593). Fénykorát a 17. században élte, amikor többek között Wesselényi Ferenc nádor lett a vár ura. Több évtizeden keresztül itt tartották Nógrád, Heves és Pest megye nemesi gyűléseit. 1682-ben Füleken kiáltották ki Thököly Imrét Magyarország királyává. A várat ugyanebben az évben lerombolták, azóta is romokban áll, maga a város is elpusztult ekkor. A várost csak hosszú idő múlva tudták újratelepíteni (1696-ban Füleken csak 24 nemesi ház, 8 armalista ház, 13 katonai ház állt). A céhekbe tömörült iparosok a közeli Losoncra költöztek. II. Koháry István fogságából való visszatérése után új templomot és ferences kolostort építtetett (1725). A várat már nem újíttatta fel, helyette kastélyt építtetett a városban, ezért vált később a Koháry-Koburg uradalmak központjává. 1825-ben legnagyobb része leégett, 1831-ben és 1873-ban pedig a kolera pusztított a lakosok között. Gazdasági fejlődése a Losonc-Salgótarján (1871), majd a Fülek-Bánréve (1872) vasútvonalak megépítésével lendült fel. A 20. század elején az iparosodó nagyközségben zománcedény- (1908-tól) és fémárugyár, valamint Stephani Ervin gőztéglagyára üzemelt. 1877-ig járási székhely, ekkor a Füleki járás székhelyét Salgótarjánra helyezték át, de 1913-ban maga a járás is megszűnt és Füleket a Losonci járáshoz csatolták. 1919. május 12-én a magyar Vörös Hadsereg kis időre visszafoglalta a csehszlovák megszállóktól. 1920-tól Csehszlovákia része, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944. december 30-án foglalták el a szovjet csapatok. 1945 után szlovák telepesek érkeztek Fülekre. 1951-60 között ismét járási székhely, majd 1960-ban visszakapta városi rangját.

Mai jelentősége

A város zománcgyáráról (Kovosmalt) és bútorgyáráról híres, határában bazaltkitermelés folyik. Az észak-nógrádi magyarság oktatási és kulturális központja, kétnyelvű gimnáziummal és két magyar alapiskolával (Koháry István Alapiskola, Mocsáry Lajos Alapiskola). Legfőbb nevezetességei a 13. századi vár romjai, ahol 1999-ben tanösvényt alakítottak ki. A ferencesek Szűz Mária mennybevételének szentelt templomát és kolostorát, mely 1513-ban épült, a 18. század elején építették újjá barokk stílusban. A kolostorban 1951 óta múzeumműködik (2008-ban a vár Bebek-tornyában is kiállítás nyílt). A városban három, 18-19. századi klasszicista kastély is található (Coburg-Koháry-, Cebrián-kúriák, és a ma a gimnáziumnak otthont adó Berchtold-Stepani-kastély). Református temploma 2002-ben épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

FÜLEK. Hajdani omladozott Vár Nógrád Vármegyében, földes Ura Gróf Koháry Uraság, eredetét vette a’ köz régi beszéd szerént, egy Filep nevezetű juhásztól, a’ ki juhait őrízdegélvén, véletlenűl valami nagy kintsre talált, és az által meggazdagíttatván, e’ Várnak alapját, ’s falait is ő építtette, sőt a’ hajdan olly nevezetes Bebek Nemzetség törzsökének is állíttatik. A’ Vár egy kősziklás helyen épűlt vala, minden felől térséggel körűl vétettetve, ’s mintegy felén a’ nagy kősziklák miatt majd hozzá jarúlhatatlan. Nevezetes erősség vala, mintegy 1262dik esztendő körűl, ’s a’ természet, és mesterség által helyesen építtetett. Az egész erősségnek három része vala, az alsóbb részében a’ Várat óltalmazó, ’s erőssítő épűletek, a’ másodikban a’ kősziklai kút, vagy víz tártó, a’ puskapor ház, és foglyoknak számokra rendeltetett mély tömlötz, a’ leg felsőbb részében pedig az óltalmazásra készíttetett épűletek, és nyílások, mellyekből az ellenségre tüzelhettek. Egész épűlete pedig oly móddal vala alkotva, hogy egyik a’ másikának ne tsak erőssítésére lehessen; hanem hogy ha egy része elfoglaltatnék is, a’ másik magát óltalmazhassa az ellenségnek ereje ellen. Kiváltképen megerőssítette vala azt Bebek 1551dik esztendőben, de azután mint hogy szelső erősség vala a’ több Bánya Városok előtt, külömbféle terhes hadi viszontágságokat szenyvedett. Ugyan is 1553dik esztendőben egy fogságban lévő szeretsén által, a’ ki a’ tisztátalanságot egy ablakon leereszti vala a’ Várból, alattomban való álnokság által, 100 aranyért feladattatott a’ Törököknek, a’ kik Hamsa vezérlése alatt az említett ablakon bérohantak vala; ’s ezeknek jármok alatt vólt mintegy negyven esztendeig, míg Pálfy, és Tiffenbach vezérlések alatt 1593dik esztendőben ismét viszsza vétettetett, ’s az Országnak nagy részét felszabadíták vele együtt, a’ Török járom alól. Szánakozásra méltóképen bántak vala az időben az Ozmanok a’ Keresztyénekkel, mert a’ körűl lévő Városokból, ’s falukból rabokká tévén, éjjel a’ Templomba zárák vala, és 1584dikben nyilván árúlták kedves Attyafiaiknak. Azután pedig a’ polgári hadak alkalmatoságával, Botskai hódította meg e’ Várat, két hónapi ostromlása után, és a’ víznek nagy fogyatkozása miatt 1604dik esztendőben. Új hadi ostromot szenyvede azután Tökölyi, és az Ozmanoknak segéllő serege által 1619dikben, a’ ki, hogy a’ Várhoz könnyebb móddal juthatna, magához hivatá az Egri Várnak Kapitánnyát, Frak Andrást, a’ kinek itten háza vala, hogy azt gyújtaná meg, mellynek óltásakor az ostromlókkal könnyebben bánhatnának, de ez istentelenség jókor kitudódván, teste négy részre szakasztatva kifüggesztetett a’ szemlélésre. Ámbár kivűlről is egész lehetőséggel ostromoltatott vala a’ Vár, ’s belől is sokan óhajtották az ínség miatt e’ Várnak feladattatását; mindazáltal a’ Várnak Fő Igazgatója Gróf Koháry semmit sem kívánt tudni felőle, míg arra erővel nem kénszeríttete. Annyira felindúlt vala Tökölyi Gróf Kohárinak ez állhatatoságáért, hogy fogoly léttekor előtte ülvén, majd tsak meg nem fosztá kardgyával betses életéről. Valamint jó Vezérjének; úgy a’ Várnak is elég sanyarú, sőt végső romlása vala, mert az Ozmanok által felgyújtatván, mint hogy a’ puskapor ház is fellobbant, az egész Vár gyászos omladékjaiba temettetett. Vezérje pedig Gróf Koháry keserves tömlötzre vettetvén, majd két esztendeig száraz kenyéren, és vízen tartattatván, tsak nem halálra sanyargattatott, a’ nagy éhség által; először a’ Regétzi Várba, azután Munkátsra, ’s majd Ungvárra vitettetett, mellyet midőn a’ Tsászáriak meghódítottak, Gróf Koháry is kiszabadúla sanyarú fogságjából, ’s hívségéért három Tsászárok által, méltóképen megjutalmaztattatott. FÜLEK. Mező Város Nógrád Vármegyében, földes Ura Gróf Koháry, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik kies helyen, hajdan sok Uraságoknak, külömbféle Mester embereknek kedves lakó helyek vala, és nevezetes gazdag Város vólt; mostani lakosai Mester emberek, és földmivelők. Határja középszerű, tulajdonságai hasonlók Alsó Tóldhoz, második Osztálybéli

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Fülek, (Filek, Filakowa); magyar mv., Nógrád vmegyében, Gömör vmegye szélén, egy igen kies vidéken: 1600 kath. lak. Van itt egy nagy Ferenczi monostor és templom, mellyet gr. Koháry István alapitott, s most is ezen szerzetesek teszik a plébániai szolgálatot. Földjei meglehetősek; szőlőhegye sovány, de aljában szép szilvások és gyümölcsösök vannak, különösen híres nagy jóizű almája. Van itt továbbá savanyuviz forrás és kőbánya. F. u. H. Coburg, G. Berthold, G. Czebrián. Hajdan nevezetes kőfallal körülkeritetett, s pompás uri lakásokkal ékeskedő város volt; ugy hogy Heves, Nógrád, Pest vármegyék itten tarták közgyüléseiket. Három osztályra szakitott vára egy magas sziklás hegyre épült, s oltalombástyája vala a bánya városoknak. Legelőszer foglalták el 1553-ben a törökök éjjeli meglepés által s csak 1593-ban vehette vissza Tiefenbach, elébb meg öszve törvén a segitséget hozó temesvári basát. 1619-ben Bethlen és Rhédey Ferencz keritették kezökre. De legnevezetesebb ostromot álla ki 1682-ben Tökölitől, és a törököktől kik közel 140,000 emberrel szállották meg. Ekkor II. Koháry István, mint várkapitány rettenthetetlen bátorsággal védelmezte magát, de utóbb is az örzősereg gyalázatos félénksége miatt, mind a vár, mind maga ellenség kezébe esvén, rablánczra füzetett, s elébb Regéczre azután Ungvárra, majd Sáros-Patakra, később Munkácsra, majd ismét Sáros-Patakra hurczoltatván, csak 1685-ben szabadulhata meg ezen esmeretes nagy magyar vitézünk és költőnk.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Galsán túl van Fülek mezőváros, illetőleg nagyközség 1.904 lakossal. E kir. járásbírósági székhely, az állami vasút mellett a Béna völgyén a Hársas hegy és a Hegyes domb alján fekszik. Igen szép látvány a vasút felől a vár, meg a magas, öreg lombos fákban gazdag séta-kert, melyben a gróf Berchtold-féle, múlt századi emeletes kastély tűnik föl; azután a barátok tornyos egyháza és zárdája. A város éjszaki oldalán bazalt-tuff szikladombon állanak romjai régi várának, mely már az Árpádok korszakában hirhedtté lett Folkus nevű uráról. A nevezett várúr, mint rabló, hitszegő, hamispénzverő és egyéb bűnökben leledző, 1245-ben halálra itéltetett, de megszökött. Birtokai a Pok nemzetségbeli Móricz kir. fő pohárnokmesternek adományoztattak; de utóbb a vár a koronára szállt, és már 1262-ben IV. Béla király fiának, István trónörökösnek adta. 1383-ban Erzsébet királyné, I. Lajos király özvegye bírta. 1435-ben Zsigmond király mint nejének, Borbálának, birtokát Bebek Péternek, 1438-ban Albert király neje, Erzsébet, Perényi Péternek adja zálogba, és Perényi családja bírja 1483-ig, mikor Perényi Miklós és fia, István, mint pártütők vesztik el. 1518-ban II. Lajos királytól Ráskai Balás kapja, és ennek leányával, Dorkóval, 1548-ban Bebek Ferencznek jut, kinek fia, Bebek György, mint pártütő ismét elveszti. Idővel a füleki uradalom legnagyobb részét gróf Koháry István, Spáczay és mások kapták. A török világban Fülek vára fő védgátja, mondhatni, kulcsa volt a bányavárosok felé vezető útnak. Három udvarral, háromszoros bástyakerítéssel épűlt. Most legépebb része a kapunál való őrtorony, mely újra befedetvén, városi magtárúl szolgál. Legtöbb viszontagsága volt a török korban. 1554-ben árúlás utján egy szerecsen szolga a bástya egy kis ajtaján éj idején beereszté Hamza bég embereit, s így a vár a török kezébe kerűlt. 1593-ban Teuffenbach és Pálffy Miklós visszafoglalták. 1619-ben Bethlen Gábor foglalta el. 1621-ben ettől is visszakerűlt. 1678-ban Koháry István hősiesen megoltalmazta; de 1683-ban a Tököly Imre hadával egyesűlt nagy török tábor ellenében kényszerűlt az ellenállással fölhagyni. A török a várat kirabolta, fölgyújtotta, Tököly pedig Koháry Istvánt, mert pártjára állni vonakodott, rabságba hurczoltatta. Így lőn rommá a hires vár, melyben a török világban három vármegye: Nógrád, az egyesűlt Heves és Külső-Szolnok, meg a szintén egyesűlt Pest-Pilis és Solt szokták gyűléseiket tartani, és melyben 1683-ban Nógrádmegye levéltára is elhamvadt.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Fülek. A gömöri határszélen, a budapest-ruttkai vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség, a hasonnevű járás székhelye. Házainak száma 358, lakosaié 2653, akik csekély kivétellel római kath. vallásúak. Postája, távírója, távbeszélő és vasútállomása helyben van. Egyike a vármegye legrégibb helységeinek. Vára 1246-ban már fennállott, mikor a székesfehérvári országgyűlésen panaszt emeltek a vár ura, Falkos ellen, hogy hamis pénzt veret és rablásaival folytonosan háborgatja a környéket. Az országgyűlés arra ítélte, hogy meztelenül vívjon meg egy pánczélba öltözött vitézzel. Falkos azonban az ítélet elől megszökött s a vár a királyra szállott. 1262-ben V. István birtokában találjuk. A XIII. század végén György fia Egyed mester bírta Füleket. 1311-1321-ig Csák Máté birtokában találjuk; hatalmának megtörése után azonban a vár ismét a királyé lett. 1365-ben Péter fia István, Gömör vármegye főispánja, volt Fülek várnagya. 1385-ben még királyi vár volt. 1435-ben Zsigmond király Pelsőczi Bebek Péternek, Imrének és Lászlónak zálogosította el és néhány évvel később, más jószágokkal együtt, a Perényieknek adta zálogba. 1438-ban Erzsébet királyné ugyancsak a Perényieknek zálogosította el s e családé volt 1445-ben és 1482-ben is. 1451-ben a husziták fészkelték meg magukat a várban. 1435-1454-ben a következő helységek tartoztak hozzá: Fülekváros, Alsó-, Felső-Rátka, Bábafalva, Bolgárom, Láz, Kovácsi, Nyitra, Bozita, Sávoly, Uhorszka, Garáb, Hradistye, Brézó és Lehota. Fülek 1423-ban már városi kiváltságokkal bírt és vámhely volt. 1483-ban Perényi István volt a vár ura, a ki a várból rablólovag módjára lecsapott, s nemcsak a kereskedőket fosztotta ki, hanem a király embereivel is szembeszállott. Mátyás király végre megsokallta a dolgot és rendeletet adott ki Perényi megzabolázására. De Perényi a várába zárkózott s onnan ágyúzott a király embereire. 1523-ban Bebek Ferencz birtokában volt a vár és a helység egész 1551-ig. 1540-ben Mocsáry Balázs volt a várnagy; őt követte Jánosy Pál, kinek vigyázatlansága következtében, 1553-ban a törökök birtokába került. 1556-ban a törökök 315 főből álló őrséget tartottak itt. 1593 nov. 14-18-án Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf visszafoglalták a törököktől. 1602-1604-ben az országgyűlés elrendelte megerősítését. 1605-ben Bocskay István foglalta el, de a bécsi békével ismét viszszakerült a korona birtokába. 1608-ban, 1609-ben, 1613-ban és 1618-ban az országgyűlés újból elrendelte megerősítését. 1619-ben Bethlen Gábor és Rhédey Ferencz kerítették kézre, de 1621-ben visszakerült II. Ferdinánd birtokába. A füleki vár főleg a XVII. században jutott a legnagyobb jelentőségre, mert a bányavárosok védbástyája volt, de főleg mert székhelye lett Heves, Nógrád és Pest vármegyéknek. A város, melyet, szintén megerősítettek, számos nemes családnak nyujtott menhelyet. Ezek között voltak: a Hamvay, Vay, Pápay, Kürthössy, Kubinyi, Vécsey, Kiss, Battik, Barátnoky, Gyürky, Thassy, Bélteky, Mocsáry, Barsy, Libertsey, Dobay, Bezzeg, Balogh, Géczy, Vattay, Sövényházy, Guttay, Csemiczky, Bossányi, Báthory, Oláh, Dorogfy, Subits, Ebeczky, Fekete, Belovits és Jánosy családok. A helységnek 1610-1630-ban Bosnyák Tamás és 1630-ban Bosnyák Judit, Balassa Imre özvegye volt a földesura. 1655-ben az országgyűlés 300 lovasból és 300 gyalogból álló őrséget rendelt a várba. 1661-ben gróf Koháry István lett a vár parancsnoka. Az ő parancsnoksága alatt, 1678-ban, Thököly ostrom alá vette a várat, de eredmény nélkül. 1682-ben 140.000 főből álló török had élén újból megjelent a vár alatt. Az őrség, két heti ostrom után, gróf Koháry István parancsnok akarata ellenére alkudozásba bocsátkozott az ostromlókkal és szeptember 10-11-én, szabad elvonulás feltétele alatt, feladta a várat. Mihelyt az őrség a várból kivonult, Thököly azt felgyújttatta, bástyáit felrobbantatta, Koháry Istvánt pedig, a ki a feladási szerződést aláírni nem akarta, elfogatta. Ezzel a vár története is bezárul. 1715-ben 12 magyar háztartást írtak össze a helységben. 1720-ban nemes községként szerepel. 1770-ben gróf Berchtold Antal, báró Révay László, báró Mednyánszky Teréz és Török József voltak a földesurai, a XIX. század első felében pedig herczeg Coburg, gróf Berchtold és a gróf Cebrián családok. Jelenleg Stephani Ervin, herczeg Coburg Gothai Fülöp és gróf Cebrián Mária a legnagyobb birtokosai. A helységben egy kastély és két régi kúria van, az egyiket még gróf Koháry István építtette a XVIII. század első felében s az jelenleg herczeg Coburg Gothai Fülöpé. A másikat gróf Cebrián Ferencz építtette 1847-ben s ez jelenleg Cebrián Máriáé. Az emeletes kastélyt pedig gróf Berchtold Antal 1830-ban emeltette s ez most Stephani Erviné. 1825-ben a község legnagyobb része leégett, 1831-ben és 1873-ban pedig a kolera pusztított a lakosok között. A róm. kath. plebánia már a XIV. században fennállott, plebánosát az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékek is felsorolják. A szent-ferenczrendűek zárdája 1513-ban már megvolt. 1554-ben a törökök elpusztították; 1615-ben újból felépült, rövid idő múlva leégett, de 1629-ben Bosnyák Tamás várparancsnok ismét helyreállíttatta. 1682-ben, a vár ostroma alkalmával a törökök lerombolták 1694-ben újból hozzáfogtak felépítéséhez, s gróf Koháry István áldozatkészségéből 1727-ben befejezték. A róm. kath. templomot 1725-ben szintén Koháry István építtette. Szent edényei között említést érdemel három aranyozott ezüst-kehely; kettő 1697-ből való, a harmadik 1796-ból. Nevezetes a ferenczrendi zárda könyvtára is, mely 2156 kötetből, 73 kéziratból, különféle okiratból s térképgyüjteményből áll. A könyvek között van egy incunabulum is. A község lakosai Önkéntes Tűzoltó Egyesületet és Ipartestületet tartanak fenn. Van Kath. Olvasókör és Legényegyesület is, melynek özv. gróf Cebrián Istvánné szül. báró Vécsey Magda 6500 K értékű házat vett és évente ő látja el könyvekkel és lapokkal is. Két gyár is van itt; az egyik a füleki zománczedény- és fémárúgyár, a másik Stephani Ervin gőztéglagyára. A határbeli dülőnevek közűl a Bégtemető, az Őrhegy és az Akasztófaalja érdemelnek említést. A Bégtemető-dűlőben a füleki vár ostrománál elesett török bég van eltemetve. Az Őrhegy a hagyomány szerint a füleki vár fennállása idejében őrhelyűl szolgált. Az Akasztófaalja-dülőben, a múlt század harminczas éveiben működő rögtönítélő bíróság két juhászlegényt: Misurákot és Láz Györgyöt, akasztatott fel. E helységhez tartoznak: Jakabvölgy, Kalajvölgy, Kurtány és Szentfali puszták, mely utóbbi a középkorban Szentfalva néven önálló helység volt s 1598-ban Radványi Ferencz volt a földesura. Ide tartoznak még Urbánkaszőlőhegy és Villomszőlőhegy.

Magyar Katolikus Lexikon

Fülek, v. Nógrád vm. (Filakovo, Szl.): 1. vár. A tatárdúlás (1241-42) után építtette a Kacsics nemzetség. Fontos utak kereszteződését védte. 1320: Károly Róbert ostrommal vette el Csák Mátétól. Ezután kir. vár. 1451: rövid időre megszállták a husziták. Később a Perényi, majd a Bebek család birtokolta. A török közeledtével megnőtt katonai jelentősége, Bebek Ferenc jelentős erődítéseket végeztetett rajta. 1553: árulás miatt török kézre került. 1593: a ker. csapatok visszafoglalták. Bocskai, majd Bethlen csapatai megszállták. 1682: Thököly török segítséggel bevette, később felrobbantotta. Azóta pusztul. Az alacsony dombon álló, szabálytalan alaprajzú várat utóbb olaszbástyás védőövvel erősítették. A belső várból jelentős romok állnak, a külső nagyrészt elpusztult. - 2. esperesség a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm-ben. Plébániái 1913: Bolyk, Fülekpüspöki, Füleksávoly, Guszona, Ipolygalsa, Osgyán. - 3. plébánia. Tp-át 1397 e. ismeretlen tit. sztelték. A törökök 1544: elfoglalták, 1694: alapították újra, 1700-tól ferencesek gondozták. Mai Nagyboldogasszony tp-át 1726: építették. Anyanyelve 1940: m., szl. - Lakói 1940: 4626 r.k., 17 g.k., 4 g.kel., 328 ev., 228 ref., 2 unit., 205 izr., 5 egyéb vall., össz. 5414; 1970: össz. 7822, 66,5%-a magyar, 1991: össz. 10.421, 6736 r.k., 7064 m. (67,59%); 2001: össz. 10.198, m. 6568 (6440%). - 3. Nagyboldogasszony ferences konventjét 1484. e. a Perényiek alapították az obszerváns ferenceseknek. 1523: a szalvatoriánus prov-é lett. 1545-ig volt gvárdiánja, vsz. a reformációt követően Bebek Ferenc szüntette meg. A vár visszafoglalása után 1610-19: a szalvatoriánusok visszatértek, 1619: Bethlen Gábor hadai felégették. 1629: visszaállt a konvent. 1668-: a Koháry család bőkezűsége segítette, isk-t is nyitottak a ferences növ-eknek. 1682: Thököly Imre hadai feldúlták, 1694: a barátok visszatértek. 1725-30; Koháry István segítségével tp-ot (ez a plébtp!) és zárdát építettek. 1727: konvent. 1757: a kapisztránus prov-é. 1924-38, 1947: a szlovákiai szalvatoriánus prov-é. Bá.B. - ** - H.F.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Fülek. Már az Árpádházi fejedelmek idején népesült. A középkorban híres-neves vára építésének ideje ismeretlen. EIső okleveles említését 1246-ban találjuk. Ez időben a székesfehérvári országgyűlésen a környéki nemesek bepanaszolták a vár urát, Falkost, hogy rablólovag módjára rá-rácsap a környékbeli községekre és az átvonuló kereskedőkre, azokat fosztogatja s még hamis dénárokat is veret. Az országgyűlés arra kötelezte Falkost, hogy bajvívásra áll- jon ki egy páncélos lovaggal, míg ő maga mertelen legyen. A pórviadal azonban elmaradt, mert Falkos titkon elhagyta az országot. Birtoka és a vár a király kezére került. V. István király 1280 körül Egyed mesternek adományozta, de 1311-ben Csák Máté erőszakkal megkaparintja. 1321-ben a király hadai kiverik Csák Máté seregét és a vár ismét királyi birtok. 1435-ben Zsigmond király a három Bebek-fivérnek, Péternek, Imrének és Lászlónak adja zálogba, majd néhány év múltán a Perényi-nemzetség bírja ugyancsak zálogban s kisebb megszakításokkal e nemzetség kezén is marad Mátyás királyig. A XV. század derekán a husziták ostrommal beveszik s rövid ideig uraskodnak benne. 1483-ban Perényi István a várúr, ki Falkos példáját követve, sorra fosztogatja a környékbeli községeket, miért is Mátyás király hadat küld ellene. Ezután egyideig Mátyás király kezén volt a vár, de 1523-ban Bebek Ferenc bírja. 1553-ban a török szerzi meg könnyű szerrel, az akkori várkapitány, Jánossy Pál, erélytelensége folytán. Négy évtizedig a török az úr benne, míg azután Pálffy Miklós 1593 novemberében visszaveszi a várat. Ezután ismét a koronához tartozik, majd 1605-ben Bocskay István kemény ostrom után meghódítja. A bécsi béke folytán azonban ismét visszakerül a király kezére. 1619-ben Bethlen Gábor fejedelemnek hódol meg Fülek vára, de alig két év multán megint királyi birtok. A fejlődő hadászati céloknak megfelelően folytonosan átépített és megerősített vár jelentősége kiváltképen a XVII.—XVIII. században emelkedik ki s ennek tulajdonítható, hogy Thököly Imre fejedelem 1678-ban hasztalan ostromolta, be nem vehette. 1682-ben aztán a török segítségével — 140.000 emberrel — jelent meg újra a falak alatt. Két hétig hasztalan vívta, míg azután gróf Koháry István várkapitány háta mögött megegyezett a várőrséggel s annak szabad elvonulást adott. Thököly bevonult a várba, Koháryt elfogta, a várat magát azonban lerontatta és fegyujtotta. Ezzel azután a füleki vár mindörökre megszűnt történelmi szerepet játszani. Fülek a XVII. század derekán mind katonai, mind politikai szempontból egyaránt lényeges súllyal bírt, mert ez időben nemcsak Nógrád és Heves, hanem Pest vármegyének is székhelye. A török előnyomulása elől ugyanis Pestvármegye főispánja egész hivatalával Fülek falai közé menekült. Átmeneti fővárosi jellege nagyszámú előkelőséget vonzott a várba s ezek között találjuk a Vécsey-, Thassy-, Bezzeg-, Báthory-, Ebeczky-, Oláh- és Kürthössy-családokat. A XVIII. század végén gróf Berchtold Antalnak, báró Mednyánszky Teréznek, Török Jánosnak és Révay László bárónak volt itt birtoka, de alig félszázad multán már Coburg Gothai Fülöp hercegnek és a gróf Cebrián-családnak van itt uradalma. Az összeomlás előtt CoburgGothai Fülöp herceg, gróf Cebrián Mária és Stephani Ervin bírt itt nagyobb birtokkal. Fülek az általános művelődésnek is bástyája volt már a középkorban, ösi plébániája Pázmány Péter szerint már 1320 körül fennállott, a Szent Ferencről elnevezett rend zárdája a XV. században létesült és sok viszontagságon ment keresztül. 1554-ben a török lerontotta s alig, hogy 1615-ben újraépült, leégett. Bosnyák Tamás várkapitány 1629-ben helyreállította, de 1682-ben az újabb török invázió ismét megsemmisítette. Mai alakjában 1727 óta áll fenn s különösen értékes régi könyvtára. A szabadságharc idején az osztrák és az orosz hadaktól, majd napjainkban a cseh elnyomóktól sokat szenvedett. A község területe 2810 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 4838. Van zománcedény- és fémárugyára, téglagyára, műmalma. Hozzátartozik: Bazárkert, Barátrét, Cigánysor, Jakabvölgypuszta, Szentfalipuszta, Thüringer-tanya.