Guszona

A község az Osgyáni-dombság nyugati részén, az Ajnácskői-hegység (Nagy-Bucsony, 514 m) északi lábánál, a Lyukva-patak völgyében fekszik, Rimaszombattól 14 km-re nyugatra, Losonctól 19 km-re keletre. Mellékút köti össze Dúsán (12 km) keresztül Rimaszombattal, valamint Nagydaróccal (3 km). Határa dombos, részben mezőgazdaságilag művelt terület, melynek mintegy felét erdő borítja. Nyugatról Kétkeresztúr, Nagydaróc, Bozita és Füleksávoly, délnyugatról Bolgárom, délről Korláti, keletről Rimaszombat (Mezőtelkes és Rimatamásfalva katasztere), északról pedig Osgyán és Magyarhegymeg községekkel határos. Nyugati és déli határa egyben Gömör-Kishont és Nógrád megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe az elmúlt száz évben két alkalommal változott számottevő mértékben: 1910-21 között a korábban Rimatamásfalvához tartozó Apátipusztát, Lyukvapusztát és Rakópusztát Guszonához csatolták, ezzel területe 14,94 km²-ről 22,62 km²-re nőtt, majd 1950 után Rakópusztát a (ma Rimaszombathoz tartozó) Mezőtelkeshez csatolták, így alakult ki mai 19,65 km²-es területe.

Népesség

1910-ben 864, 1921-ben 829, 1938-ban pedig 881, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1930-ban 12,5 % volt. A község a 20. század második felében nagymértékű népességvesztésen ment keresztül (1938-1991 között lakosságszáma 43,8 %-al csökkent). Bár lakosságának túlnyomó többsége (70,5 %) ma is magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-2011 között 16 %-ról 24,2 %-ra nőtt. A lakosság csaknem fele (44,3 %) a roma etnikumhoz tartozik (a roma nemzetiségűek aránya 2,6 %), ezzel összefüggésben a korábbi lakosságszámcsökkenés folyamata megfordult és 1991-2011 között már 8,7 %-os népességnövekedés figyelhető meg (495 főről 538-ra). A túlnyomó többség (90,9 %) római katolikus vallású. Egyetlen lakott külterületén, Lyukvapusztán 2011-ben 27 állandó lakos élt, az összlakosság 5 %-a.

Történelem

Szűz Mária Látogatása tiszteletére szentelt templomát és plébániáját 1322-ben említik először, viszont a település területén egy 12-13. századból származó kardot is találtak. A falu ekkor „Guibna” alakban szerepel. Ez a régi templom később egy tűzvészben elpusztult. 1341-ben „Guzna”, 1435-ben „Guzona” alakban említik. A község története során különböző nemesi családok birtoka, kivéve az 1427 és 1431 közötti időszakot, amikor királyi birtok volt. A 14. század második felétől a Rátold nemzetségé, a 15. század második felétől Fülek várának tartozékaként a Perényieké, majd több nemesi családé. 1568-ban kis időre elfoglalta a török, de elmenekült lakossága hamarosan visszatért. 1576-78-ban pestisjárvány pusztított itt. Lakói 1650 körül reformátusok lettek, de a 18. század elején rekatolizáltak. A 17. századi Habsburg-ellenes harcokban sok kárt szenvedett, de eredeti magyar lakossága megmaradt. A község pecsétje 1758-ból származik. 1828-ban 79 házában 595 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Iskoláját 1771-ben említik először, 1877-től római katolikus elemi tanodája három osztállyal működik. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi (korábban Rimaszécsi) járásához tartozott, majd 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. A településen élt és alkotott Bacskai Béla (1935-1980) festőművész. A községhez tartozó Lyukvapuszta a 13. század első felében létesült, neve szláv eredetű, de 1551-ben már lakosainak legnagyobb része magyar volt. Lakói a kedvezőtlen életfeltételek miatt elvándorolt, a török megjelenésekor már csak 3-4 család élt itt, 1554 után ők is elhagyták, azóta puszta, melynek határát elsősorban legeltetésre használták.

Mai jelentősége

A település 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával és magyar nevelési nyelvű óvodával rendelkezik. Határában bazaltkitermelés folyik. A Rózsafüzéres Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1787-ben, a klasszicista stílusú Fodor-kúria a 19. század elején épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

GUSZONA. Magyar falu Gömör Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Rimaszombathoz egy mértföldnyire, határja magos hegyeken fekszik, és nehezen miveltetik, gabonát mind azon által jót terem, legelője elég, piatzozásai közel, fája szűken, gyümöltsös, és konyha kertyei, ’s káposztás földgyei jók, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Guszona, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Fülekhez éjszakra 1 1/2 órányira: 600 kath. lak., paroch. templommal. Határa hegyes, völgyes, de azért meglehetős; gyümölcse sok. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Guszona, Nógrád vármegye közelében fekvő magyar kisközség, 167 házzal és 889 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Fülek vár tartozéka volt s nevét Gwsona alakban írták. 1427 előtt Jolsvay György a földesura. 1427-től 31-ig a királyné birtoka, 1454-ben már a Perényieké. Későbbi birtokosai a Kubinyi, Szakall, Fejérváry, Alitisz, Körtvélyessy, Koháry, Madarassy, Vajda és Fáy családok, most pedig Fejérváry Géza alezredesnek, Coburg Fülöp herczegnek, Vajda Ferdinándnak, Fáy Antalnak és Szakall Barnabásnak van itt nagyobb birtoka. Kath. temploma 1731-ben épült. A községhez tartoznak Kövecses, Keresztes, Mátra, Peczele, Felsőpeczele, Csentekut, Rakó, Liukva és Apáti puszták, melyek közül a két utóbbi hajdan külön-külön község volt. Apáti már a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel. 1350-ben már a Felediek birtoka, 1412-ben a Czinege családé, 1413 és 1488 között a Dancs család bírja. Liukva puszta 1427-ben Lwkua, 1468-ban pedig Lwka alakban említve, előbb a Daróczy család, utóbb pedig a Hős és Sánkfalvi család birtoka. Guszona község postája Osgyán, a legközelebbi távírója és vasúti állomása pedig Losoncz.

Magyar Katolikus Lexikon

Guszona, Guzsona, v. Gömör-Kishont vm. (Husiná, Szl.): plébánia a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm. füleki, 1998: kishonti esp. ker-ében. - 1332: vsz. Guibna, 1341: Kozona, Guzna. 1332: vsz., 1397: bizonyosan pléb. Tp-át 1332 e. ismeretlen tit. sztelték. - 1427: Ráthold György ~n 28 egész jobbágyporta ura. Nem sokkal később Zsigmond kir. második feleségének, Cillei Borbálának adta részben zálog-, részben örökjogon. 1431: Borbála kirné birtoka 30 jobbágyportával. 1439. VI. 11: Albert kir. ~t feleségének, Erzsébetnek adta, aki 6000 ft-ért elzálogosította Perényi János főtárnokmesternek. 1548: Pethő Gáspáré, 4 egész jobbágyportából áll és 4 zsellércsalád dolgozott rajta. 1568: a vm-vel együtt ~t is elfoglalta a török. 1570: említik, hogy az elmúlt esztendőben a török elől a lakosság nagy része elmenekült, de nem sokkal később sokan visszatértek, ezután több évig lakatlan. 1576-78: pestis pusztította. 1588: Bánfy János birtoka. 1599: már 21 házban laktak. Lakói 1650 k. ref-ok lettek, de 1720 k. már újra kat-ok. - A kk. tp. elpusztult, a mait 1731: építették, a hagyomány szerint előbb a hajót, majd a szentélyt, végül a tornyot. 1774 és 1789: javították. Tit-a Sarlós Boldogasszony volt, 1922: új szentéllyel nagyobbították és Rózsafüzér Királynője tiszt. sztelték. Org-ját 1875: Országh Sándor építette. Harangjait 90 cm (292 kg) és 60 cm (132 kg) 1926: Egry Ferenc Kisgejőcön öntötte. Különálló műemlék haranglábon felirat nélküli harang, a második harangszót a szentmisére ezzel húzták. Anyakönyvei 1905-től. - Plébánosai: 1773: Tornalljai Gedeon, Szalóky János, Horváth N., 1778: Jaklin György, 1804: Kiss György, 1804: Kőszöghy Pál, 1812: Angyal Ignác, 1815: Lázár István, 1825: Török György, 1837: Szabó István, 1842: Gubertsik Ferenc, 1862: Szepesy József, 1862: Lechniczky Pál, 1880: Benyó József, 1908: Nyeste József, 1931: Danics Lajos, 1938: Majoros János, 1954: Szabó Pál, 1958: Bednár János, 1971: Bial Lajos, 1971: Bacskai Barnabás, 1990: Szabados Ferenc SDB, 1991: Vadkerti István. - 1877: a r.k. elemi tanodának 3 o-a volt, fenntartója a község. 1847 óta évenként kb. 50 diák iskolázott, köztük ev. és ref. is. 1945: már csak áll. isk-ja volt, ahol szlovákul tanítottak, majd később magyarul is. Az egyh. isk. utolsó tanítói Hrivnyák István és Panz Emília. 1998: nincs egyh. isk-ja, az áll. isk. 1-4. o-ban alig van 30 tanuló, ebből is sok a roma. - Lakói 1910: 816 r.k., 33 ev., 11 ref., 4 izr., össz. 864: 1940: 824 r.k., 45 ev., 13 ref., 13 unit., 2 izr., össz. 884; 1970: össz. 709, 73%-a magyar; 1990: 369 m., 77 (kevesebb!) szl., 4 cseh, 44 (több!); 408 r.k., 14 ev., 2 ref., 10 vallás nélkül, 62 nem tudja; 1997: 490 lakos 155 házban; 2001: össz. 501, m. 389 (77,64%). Vadkerti István Némethy 1894:351. - Gerecze II:323. - Schem. Ros. 1913:49. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Guszona. Régente Fülek várához tartozott a község. 1427-ben akkori tulajdonosától, Jolsvai Györgytől Zs