Izsa

Komáromtól 8 km-re keletre a Duna bal partján fekszik, a Zsitva-torok kistájon. Északról az Öreg-Zsitva határolja, de közigazgatásilag hozzátartozik egy mintegy 300 méter széles, 7 km hosszú földsáv is, amely Komáromszentpéter határáig húzódik. Nyugatról Komárom, északról Hetény és Marcelháza, keletről Pat község, délnyugatról Dél-Komárom, délről pedig Almásfüzitő határolja. Déli határát a Duna alkotja, amely egyben államhatár is Szlovákia és Magyarország között. Izsán áthalad a Komáromot Párkánnyal összekötő 63-as főút.

Közigazgatás

A Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban található. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. 1938-1945 között ismét Magyarországhoz csatolták. 1960-ig az Ógyallai járáshoz tartozott. Területe 1921 óta mintegy egytiedével csökkent (31,67 km²-ról 28,07 km²-re). 1945 után a korábban Izsához tartozó Kisizsát és Harcsást Komáromhoz csatolták.

Népesség

Magyar többségű község, bár a magyarok arányszáma csökkenő tendenciát mutat (1991-2011 között 75-ről 65 %-ra). Lakosságának több mint 70 százaléka magyar anyanyelvű. 5,5 %-os roma kisebbség él a községben. Katolikus többségű község (1921-ben még a népesség 9/10-e, 2011-ben 63 %-a), de református és evangélikus temploma is van. A faluba a második világháború után magyarországi, szlovákiai és bulgáriai szlovák telepesek költöztek, magyar lakosságának mintegy egyötödét pedig ezzel párhuzamosan Magyarországra áttelepítették.

Történelem

Izsa területe már az újkőkorban lakott volt. Első írásos említése 1172-ből származik, illa Esu alakban, majd 1276-ban V. Ince pápa bullája is említi. Határában a római limes egyik táborának maradványait lelték fel, ezt Leányvár néven ismerik. A 14. században Örspusztával együtt a gróf Cseszneky család birtoka volt. A 16. században Somogyi Gáspár a falu egyik birtokosa, majd Novák Mihály esztergomi prépost. A török hódoltság korában a település elpusztult, később benépesült, de 1599-ben Bocskai István hajdúi felégették a falut. 1763-ban, 1773-ban és 1782-ben földrengés sújtotta, s a természeti katasztrófák nem kerülték el a későbbiekben sem: 1895-ben árvíz, 1899-ben tűzvész pusztította. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. 1919 május-júniusban a magyar vörös csapatok visszafoglalták, miután napokon át ágyútűz alatt állt. A 20. században a Duna töltésének megépítése után alakult ki a mai településkép. 1938-1945 között ismét Magyarországhoz csatolták. 1945 elején több légitámadás is érte. 1950-ig Izsához tartozott Harcsás és Kisizsa is, amelyeket ekkor Komáromhoz csatoltak, valamint a ma már nem létező, Hetényhez közeli Örsipuszta. Az 1965. évi nagy árvízben házainak nagy része elpusztult. 1994-ben határában hulladéktárolót létesítettek.

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda és alapiskola is működik, illetve 2013-tól falumúzeum mutatja be a település történetét az idelátogatóknak. Határában 2010 óta napelemes áramfejlesztő telep működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ISA. vagy Isza. Elegyes falu Komárom Várm. földes Ura a’ Szent Tamási Prépostság, melly az Esztergomi fő Káptalanbéli Kanonoksággal állandóúl egyesűlve van, 224lakosai katolikusok, fekszik a’ Dunához közel, Komárom alatt 1 mértföldnyire, határja középszerű, egy részét az árvíz néha el önti, hasznos piatza nem meszsze van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Izsa, magyar falu, Komárom vmegyében, a Duna mellett egyenes téren, Komáromhoz 1/2 mfdnyire. Határa, melly a Duna áradásainak igen ki van téve, 5870 hold; földe fekete homokos, s középszerü termékenységü. Van 1310 kath., 146 ref. lakosa, kath. anya-, ref. fiókegyházzal. F. u. az eszterg. főkáptalannal egyesitett szent tamási prépostság.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Izsa, nagyközség, Komáromon alul mintegy 8 kilométernyire, a Duna mentén fekszik. Határa egész a Vág torkolati szögéig fölnyúlik s alább a Duna és Zsitva közét tölti be. 367 háza és 2056 róm. kath. magyar lakosa van. Postája helyben, vasúti és távíróállomása Almásfüzitő vagy Komárom. Hozzá tartozik a Hetény község melletti Örs és a Zsitva melletti Bokros puszta, az esztergomi főkáptalan birtokai, továbbá Harcsás puszta a Duna mellett, báró Solymossy örököseinek a birtoka. Itt van a régente híres harcsási malomrév, melynek napja azóta, hogy gőzmalmok vannak, majdnem végleg leáldozott. Izsa községet már V. Incze pápának egy 1276. évi bullája említi. IV. Béla király a község halászati jogát a nyulszigeti apáczazárdának adja; a pápa az adományt megerősíti és a szerzetet továbbra is különös pártfogásába ajánlja. Ez okmány említi az itteni vizafogást is, melyről a község később is mindig híres volt. Határában római castrum állott, melyről gróf Marsigli nyomán, Rómer tesz említést az Arch. Értesítőben. A castrum helye Brigetióval szemben, a Dunaparton van s emberemlékezet óta »Leányvár« nevet visel. Ez elnevezéshez az a hagyomány fűződik, hogy a rómaiak korában Valentin itt tartotta kedveseit. A brigetiói Legio I. Adiutrix egy része lakta s a felső Limest védte a quadok betörései ellen. Körfalromjainak alapja annyi 72követ szolgáltatott, hogy Izsán minden háznak a fundamentuma abból épült és azonfelül még mintegy 100 kőkút. Jelenlegi birtokosa a Vágbalparti Ármentesítő Társulat, mely kisajátítás útján szerezte meg. A közepén húzódik végig a dunai védőgát. A török világban a község nagyobb része elpusztult és az összeírók csak húsz házát találták lakható állapotban. A törökök zaklatásai elől elmenekült lakosság az ú. n. kormoslapi dűlő földalatti üregeiben vonta meg magát. 1593-tól már közbirtokosok lakják és ekkor Somogyi Gáspár a maga részét is Novák Mihály esztergomi szenttamási prépostnak adja el. Később Bokros pusztának az esztergomi nagyprépost, majd a főkáptalan lett az ura és most is ennek van itt nagyobb birtoka. E községet az utolsó századokban háromszor sujtotta földrengés. Az első 1763-ban volt, a második 1773-ban, a harmadik 1822-ben, a mikor két temploma rongálódott meg és az egész faluban mindössze 16 ház maradt ép állapotban. Az árvíz és a tűz is többször pusztította. 1899 szeptember 11-én a községnek majdnem a fele leégett, egy héttel később pedig az őszi áradásoktól megdagadt Duna öntötte el. 1848-ban a község határában kisebb ütközet volt. Házainak száma 369, lakosaié, a kik nagyobbára róm. kath. vallásúak, 2056. A két templom közül a református 1871-ben épült; a katholikus templom alapjában régi, mert már 1599-ben fennállott, a mikor Bocskay hajdúi felégették. 1721-ben épült fel, 1763-ban a földrengés erősen megrongálta, 1772-ig fejezték be újraépítését, egy évvel utóbb megint földrengés következtében a boltozata szakadt be, a melyet 1774-ben ismét helyreállítottak. Ide tartoznak a már említett Bokros, Harcsás és Örsi puszták és a leányvári tanya. Ez utóbbiról már szólottunk; Harcsás puszta pedig egynek látszik lenni azzal a Halas községgel, mely 1387-ben Komáromvár tartozékaként van említve. Örsi pusztáról már Heténynél volt szó, mert ahhoz sokkal közelebb fekszik.

Magyar Katolikus Lexikon

Izsa, v. Komárom vm. (Iža, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. komáromi esp. ker-ében. - 1268: Ysa. Első tp-át 1397 e. ismeretlen tit-ra sztelték. 1721: alapították újra. Mai Szt Mihály tp-át 1772: építették. Kegyura 1880: az esztergomi kápt. Anyanyelve m. - Filiái 1917: Hetény, Pat. - Lakói 1910: 1854 r.k., 2 g.k., 3 ev., 262 ref., 15 izr., össz. 2136; 1940: 2051 r.k., 7 ev., 264 ref., 10 izr., össz. 2332; 1991: össz. 1642, m. 1233 (75,09%); 2001: össz. 1589, m. 1156 (72,75%). **