Garampáld

A község az Alsó-Garammente kistájon, a Garam völgyében, a Kis-Szikince mentén, az Ipolymenti-hátság dombvidékének nyugati lejtőin fekszik, Párkánytól 16 km-re északra, Kéméndtől 4 km-re északkeletre, Kisgyarmattól 4,5 km-re délre. A Szikince völgyében haladó, Garamkövesdet Kétfegyvernekkel összekötő mellékút halad keresztül a községen. Nyugatról és északról Bény, északkeletről Kisgyarmat, keletről Szalka, délről pedig Kéménd községekkel határos. Keleti határa az Ipolymenti-hátság vízválasztójánál (Buzsák, 250 m) húzódik. Bénnyel és Kéménddel közös határa egyben Hont és Esztergom megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e vármegye, Szobi járás). Területe (7,62 km²) az elmúlt száz évben nem változott. 1976-1990 között közigazgatásilag Kisgyarmathoz tartozott.

Népesség

1910-ben 521, 1921-ben 520, 1939-ben pedig 546, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A huszadik század második felében nagymértékű népességvesztés ment végbe, 1939-2011 között lakosságának több mint a felét elvesztette, a csökkenés mértéke 1991-2011 között 27,1 % volt (343 főről 250-re). A lakosságot ma is csaknem kizárólag magyar nemzetiségűek alkotják (90,8 %), a szlovákok aránya 5,6 %. A lakosság túlnyomó többsége (94,8 %) római katolikus vallású.

Történelem

A régészeti leletek tanúsága szerint a területén a kőkorszak óta éltek emberek. A falu honfoglalás kori temetőjét is feltárták. Írott forrásban 1135-ben említik először, mint a Hont-Pázmány nemzetség birtokát. Ekkori birtokosa Lampert comes a Szent Lőrinc egyház mellett 3 ekényi földet adományoz a bozóki apátságnak. Templomát 1332-ben a pápai tizedjegyzékben említik. Bővebben

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, szőlőtermesztéséről híres községben sem iskola, sem óvoda nem működik. Egyike a hat Alsó-Garam menti kurtaszoknyás falunak. Szent Lőrincnek szentelt római katolikus temploma 1961-ben épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PÁLD. Magyar falu Hont Vármegyében, földes Ura a’ Religyiói Kintstár, az előtt a’ Nagyszombati Szent Klára Szűzeinek birtokok vala, lakosai katolikusok, fekszik Vödrödhöz közel, mellynek filiája, határjában vagyon jó szőlő hegye, legelője elég, fája tüzre van, de épűletre nints, második osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Páld, magyar falu, Honth vgyében, Esztergom, most Komárom vmegye szélén, 309 kath. lak. Kövér rétek. Jó dohány termesztés. F. u. a primás. Ut. p. Kéménd.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Páld, Esztergom vármegye határának közelében fekvő magyar kisközség, 101 házzal és 543 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Bény, postája Kisgyarmat. A Hunt-Pázmányok e régi birtoka, már első királyaink idejében ismert hely volt. Pauli alakban emlékezik meg róla a bozóki prépostságnak 1135-ben kelt alapító oklevele. A következő században, 1297-ben, III. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Garampáld. A bozóki prépostság 1135-iki alapító oklevele Pauli néven említi, III. Endre király 1297-iki ridományozólevele szerint Pauld, egy 1395-iki feljegyzés szerint Paldfalva. A XV. században már Páld néven szerepel a község. Páld a Hunt-Pázmánnemzetség birtokaképen szerepel az első feljegyzésekben. Később a bozóki prépostság, majd a nagyszombati Szent Klára-apácák az urai. A község területe 1324 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 546.