SK
BA
.....

Óváros

Város

címer zászló
31705 41% magyar 1910
1155 3% magyar 2011
címer zászló
Hivatalos szlovák megnevezés:
Staré Mesto
1918 előtti vármegye, járás, rang:
Pozsony vármegye
Pozsony szabad királyi város járás
törvényhatósági joggal felruházott város
Más földrajzi nevek:
Bimbóház (Mierová búda), Belváros (Vnútorné mesto), Bôrik, Čmeľovec, Desiatky, Dunajská štvrť (Ferenc József-n...
Koordináták:
48.14866257, 17.10813332
Terület:
9,59 km2
Rang:
város
Tszf. magasság:
138 m
Körzethívószám:
+421 (0) 2
Irányítószám:
00000
Település kód:
528595
Szervezeti azonosító:
603147
Adóazonosító:

Az Óváros Pozsony központjában található, a főváros történelmi központját, városmagját foglalja magába. A Duna bal partján, a Kis-Kárpátok déli, északról a Bazini-hegycsoporthoz, nyugatról a Dévényi-hegycsoporthoz kapcsolódó, lealacsonyodó dombvidékének keleti lábánál található a történelmi belváros. A 255 méteres Várhegy, rajta a pozsonyi Várral közvetlenül a belváros és a Duna fölé magasodik, déli lábánál az egykori Zuckermandel-negyed legnagyobb részét a 20. század második felében lebontották. A Várhegytől északra és nyugatra a főváros villanegyedét és követségi negyedét találjuk, itt magasodnak a Szamár-hegy (Somár, 256 m), a Slavín (253 m) a szovjet hősi emlékművel, a Murmann-magaslat (279 m) és az Óváros legmagasabb pontja, a 280 méteres magasságú Machnáč. Ezt nyugatról a Vödric-patak (Vydrica) völgye, a Malomvölgy (Mlynská dolina) és az azon végigvezető D2-es autópálya választja el Károlyfalu városrésztől, északról pedig a Pozsonyt Prágával összekötő vasúti fővonal az Újvároshoz tartozó Szőlőhegytől. A Várhegy keleti lábánál elterülő középkori városmag 140 méteres tengerszint feletti magasságban, mintegy 22 hektáron terül el, a 18. századig városfal is körülvette, melynek csak kis nyugati szakasza maradt fenn, a régi városkapukból pedig csak az északi Mihály-kapu. A városmagtól északra és északkeletre, a Hurban- (Vármegyeház-) és a SZNF-tereken (volt Vásártér) túl a 17-19. században beépült egykori külvárosokat találjuk (Erzsébetváros, Újváros/Blumentál, régi evangélikus városnegyed), melyek északon az Óváros határánál található pozsonyi főpályaudvarig, északkeleten pedig a forgalmas közlekedési csomópontig, a Récsei vámig terjednek. Itt található a városrész legnagyobb tere, a Szabadság-tér (Námestie Slobody, az egykori Esterházy-tér), ennek szomszédságában pedig a tágas kertekkel övezett egykori Érseki nyári palota (ma Kormányhivatal) és Grassalkovich-palota (ma Elnöki rezidencia). Északkeleti határát a Smrečany és a Legionárius utca alkotja, keletről a Karadžič utca egy része, a Malomliget út, a Kassai út és a Pribina utca választja el Főrév városrésztől. Déli határát (az Öreghíd kivételével, melynek teljes egésze a déli hídfőt beleértve az Óvároshoz tartozik) a Duna fővonala alkotja, ez választja el Pozsonyligetfalutól. A városmagtól délkelet felé a 19. század második felében beépült Dunai-városrészt (Dunajská štvrť, az egykori Ferenc József-város) találjuk, mely kelet felé az egykori gyárnegyed (Apollo-olajfinomító, jutagyár stb.) helyén a közelmúltban kialakított üzleti negyedben folytatódik. A városrész fontos közlekedési csomópont, itt található az országos 0. kilométerkő (a Mihály-kapunál) és a fővárosi főpályaudvar (Bratislava – Hlavná stanica) is. Két Duna-híd köti össze Pozsonyligetfaluval: az 1890-ben épült Öreg-híd, melyen keresztül ma kizárólag villamos-, kerékpáros és gyalogos forgalom folyik, valamint az 1972-ben átadott Szlovák Nemzeti Felkelés hídja. Területének 2010-ben 50,6 %-a (538 ha) volt beépített terület, 16,8 %-a (16 ha) kert és 5,2 %-a (50 ha) vízfelület. A beépített terület aránya itt a legmagasabb a pozsonyi városrészek közül.

Közigazgatás

Pozsony városrésze, egyetlen városrészként alkotja a Pozsony – I. járást 1996 óta. Mai területével (9,59 km²) 1945 után jött létre, 1949-től a főváros I. kerületét alkotta, kivéve az 1954-1960 közötti időszakot, ekkor az I. kerülethez tartozott Károlyfalu és Dévény, valamint (1957-ig) Pozsonyligetfalu is. Pozsony teljes belterülete és lakosságának csaknem egésze a 20. század első feléig a mai Óváros területén belül összpontosult, a beépített terület keleti és északkeleti irányban csak az 1920-as évektől kezdve terjedt túl a mai Karadžič utcán (az akkori vasútvonal), valamint a Nagyszombati és Récsei vámon. 1848-ban öt városrészre osztották fel (ekkor olvadt be Pozsonyba Váralja – Zuckermandel mezőváros is), ez a közigazgatási felosztás 1930-ig változatlan maradt (ekkor 9 kerületre osztották, de ebbe már a mai Óvároson kívüli területek is beletartoztak). Az 1848-1930 közötti városrészek a következők voltak: I. Óváros (Altstadt, Staré Mesto), II. Nándorváros (Ferdinandstadt, 1920-tól Vinohrady), III. Ferenc József-város (Franz Josephstadt, 1920-tól Dunajská štvrť), IV. Terézváros (Theresienstadt, 1920-tól Podzámok), V. Újváros (Neustadt, Nové Mesto). Pozsony a történelmi Magyarország egyik legfontosabb városa, 1405-től szabad királyi város és a 11. századtól Pozsony vármegye székhelye volt. 1876-ban törvényhatósági jogú város lett, 1920-ig Pozsony vármegye Pozsonyi járásának székhelye. Csehszlovákiához csatolása után 1928-ig Pozsony (XV) megye, majd Szlovenszkó tartomány székhelye volt, járásszékhelyként, de önálló járási ranggal, tehát nem tartozott a Pozsonyi járáshoz. 1939-1945 között a Szlovák Állam fővárosa lett, Pozsony megye székhelyeként és a Pozsony-környéki járás központjaként. 1945 után ismét Csehszlovákiához csatolták, 1949-1960 között a Pozsonyi kerület, 1960-1996 között a Nyugat-szlovákiai kerület központja volt, 1993. január 1-jétől a független Szlovákia fővárosa. 1996-ig a (változó területű) Pozsony-vidéki járás központja is egyben, 1996-tól az újra létrehozott Pozsonyi kerület székhelye lett. Területe számos alkalommal változott: 1920 előtt 75,41 km²-es határa magába foglalta belterületként a mai Óváros városrész teljes egészét, külterületként pedig a mai Újváros legnagyobb részét, a ma Récséhez tartozó Krasňany területét, a mai Főrév (Ružinov) városrész északi és nyugati részét, valamint a mai Károlyfalu keleti részét (a középkori Vödric falu egykori határát). A Duna jobb partján Pozsonyhoz tartozott a Pötschenau-sziget (Pečňa) és egy tőle nyugatra egészen Dévény határáig húzódó terület, melyet 1920 után a Trianoni szerződés Ausztriához csatolt; valamint egy, a régi Pozsonyligetfalu község és a főrévi Zabos-határrész közé ékelődő terület is (a mai Háje). 1910 és 1921 között a már említett, határmódosítás miatti területveszteséget ellensúlyozta, hogy Lamacs község határának több mint felét (7,51 km²) Pozsonyhoz csatolták, ezzel a város területe 7,8 %-kal nőtt (81,30 km²-re). 1938. októberében a müncheni szerződéssel (Pozsonyligetfalu mellett) Németország annektálta Pozsonynak a Duna jobb partjára eső területeit is, a város területét ezzel 72 km²-re csökkentve. 1944-ben az alig hat évvel korábban önálló községgé alakult Károlyfalut Pozsonyhoz csatolták. 1946. április 1-jén Főrév, Pozsonyligetfalu, Pozsonyszőlős, Récse, Lamacs, Dévény és Pozsonyhidegkút községeket csatolták a fővároshoz több mint duplájára növelve annak területét (193,64 km²), majd 1972. január 1-jén Dunacsún, Oroszvár, Horvátjárfalu, Pozsonypüspöki, Vereknye, Dévényújfalu és Pozsonybeszterce beolvasztásával alakult ki Pozsony mai területe (367,58 km²).

Népesség

Az Óvárosnak 2011-ben 38 655 lakosa volt, itt élt Pozsony népességének 9,4 %-a. Népességének 89,1 %-a volt szlovák és 3,0 %-a (1155 fő) magyar nemzetiségű (3,5 %-a, 1351 fő magyar anyanyelvű). A városrész népessége 1980-2011 között (az 1990-es évekig főként a külső városrészekben történő lakótelep-építés, azóta pedig a szuburbanizáció révén) folyamatosan csökkent, ebben az időszakban lakosságának több mint egyharmadát elveszítette (a csökkenés 1980-1991 között volt a leggyorsabb, 59 547 főről 49 018 főre; majd 2001-re 44 798 főre esett a lakosság száma). Ez a folyamat a közelmúltban megfordult, 2011-2017 között a reurbanizáció megindulásával már 5,1 %-os növekedés figyelhető meg (38 655 főről 40 610 főre). A magyar nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 3,3 %-ról 3,0 %-ra csökkent, de abszolút számban az asszimiláció eredményeként 29,4 %-os volt a csökkenés (1637 főről 1155 főre). 2011-ben a városrész népességének 50,1 %-a volt római katolikus, 7,2 %-a evangélikus vallású, 29,8 %-a pedig felekezeten kívüli. 1921-ben a római katolikusok még az akkori, a mainál több mint kétszer nagyobb népesség háromnegyedét (74,5 %), az evangélikusok csaknem egytizedét (9,7 %) alkották és jelentős (11,8 %, 10 973 fő) izraelita vallású népesség is élt itt, melyet a fasiszta népirtás során csaknem teljesen kipusztítottak (2011-ben 147 fő, 0,4 %). A reformátusok aránya 1921-2011 között 1,2 %-ról 0,5 %-ra, számuk 1074 főről 189 főre csökkent. Az Óváros a legsűrűbben lakott Pozsony városrészei közül, 2011-ben népsűrűsége (4031 fő/km²) csaknem négyszerese volt a főváros átlagának (1118 fő/km²). A főváros népességstatisztikái csak 1921-ig feleltethetőek meg a mai Óváros városrésznek, melynek határain túl a két világháború közötti időszakban jöttek létre először új városnegyedek. A becslések szerint a középkori Pozsonynak a 15. században 7500, a 18. század elején, mintegy 11 ezer lakosa lehetett. Az 1711-13-as pestisjárvány után ez a szám 9 ezerre csökkent, majd a város fénykorát jelentő 18. században lassú és folyamatos gyarapodással 1786-ra több, mint háromszorosára nőtt (35 837 fő). Ekkor Pozsony volt Magyarország legnépesebb városa. Az elkövetkező másfél évszázad során ez a szám másfélszeresére nőtt (1850-ben 42 238 fő, 1880-ban 48 006 fő). A város rohamos fejlődésnek indult az 1880-1921 közötti időszakban, amikor lakossága csaknem duplájára ugrott (1910-ben 78 223 fő, 1921-ben 93 189 fő). A három nyelvterület határán fekvő városban a középkortól itt megtelepedő (főként osztrák eredetű) németek egészen a 20. század elejéig a lakosság többségét alkották, bár arányuk a 18. század óta folyamatosan csökkent a nagyarányú magyar és szlovák betelepülés révén. 1880-ban még Pozsony népességének 63,4 %-a volt német anyanyelvű, ez a szám 1910-re 41,9 %-ra, 1921-re 27,7 %-ra csökkent. Az 1880-ban még csak a népesség egyhatodát (15,1 %) kitevő magyarok aránya 1910-re már csaknem elérte e németekét (40,5 %) az elsősorban német anyanyelvű pozsonyi zsidóság asszimilációja és a gyors bevándorlás révén. A (cseh)szlovákok aránya ugrásszerűen csak Trianon után nőtt meg és 1921-ben már a lakosság relatív többségét alkották (1880-ban 15,2 %, 1910-ben 14,9 %, 1921-ben 39,7 %). A német és részben a magyar lakosság 1945 utáni kitelepítésével alakult ki a város (és egyben a város nemzetiségi arculatát tükröző Óváros) mai, döntő szlovák túlsúlya. Bővebben ld. Pozsony (fő cikk).

Történelem

Az ókorban Pozsony területén már időszámításunk előtt a boiok állandó kelta települése létezett, melyet a régészek „pozsonyi oppidumnak” neveztek el. A rómaiakkal állandó kontaktusban lévő népcsoport ezüstpénzt (tetra- és hexadrachmákat) is veretett itt Biatec felirattal. A Duna alkotta négy évszázadon keresztül a Római Birodalom északi határát, a folyótól északra már germán törzsek éltek. A 8. században a Várhegyen Vratislav morva fejedelem erős favárat építtetett. 892-ben Brezalauspurc néven Braszláv pannóniai szláv fejedelem, a keleti frankok hűbéresének birtoka volt. Ebből ered a város német neve (Pressburg), ennek származéka az 1919-ig használt szlovák név is (Prešporok). A várhegy 902-től került magyar kézre és határvárrá vált. 907-ben a Kárpát-medencébe érkező nomád magyarok a pozsonyi csatában döntő győzelmet arattak a keleti frankok felett, melyben a német hadvezér, Luitpold bajor herceg is elesett. 1002-ben a Pannonhalmi Apátság alapítólevelében Poson néven említik, ekkor Szent István a pozsonyi vám harmadát az apátságnak adományozta. Magyar neve személynévből, valószínűleg a vár első ispánjának a nevéből ered. A 11. században már Pozsony vármegye székhelye és káptalani székhely volt. 1042-ben I. Břetislav fejedelem kis időre elfoglalta a várat. 1052-ben III. Henrik német-római császár seregei két hónapig ostromolták Pozsony várát. 1077-ben az I. Géza seregei elől a várba menekülő Salamon király itt halt meg. 1108-ban a német seregek V. Henrik császár vezetésével ismét sikertelenül megostromolták Pozsonyt. 1138-ban Castrum Posonium alakban említik. 1146-ban a vár kis időre német kézre került. 1189-ben Barbarossa Frigyes a pozsonyi vár alatt gyűjtötte össze a keresztes háborúba induló seregeit. A 13. században bajor hospesek telepedtek le a városban, ezzel megkezdődött annak gyors polgárosodása. Első egyházközsége, a Szent Mártonnak szentelt templom körül 1200-ban már létezett. 1241-ben a tatárok sikertelenül ostromolták Pozsonyt, ugyanakkor teljesen elpusztították a környék falvait, valamint Vödric és Széplak elővárosokat. A tatárjárás után megerősítették a városfalakat. 1254-ben IV. Béla és II. Ottokár cseh király békekötésének helyszíne volt (1265-ben utóbbi itt jegyezte el a magyar király lányát, Kunigundát). 1270-ben és 1271-ben V. István kötött békét itt II. Ottokárral (aki 1271 elején, majd 1273-ban is bevette a várat). A vár és a város 1273-as eleste után négy évre a csehek megszállása alá került, csak 1277-ben vették vissza a magyarok, majd a következő évben a cseh királyt legyőzték a Morvamezőn, a stillfriedi csatában, ahol el is esett. Ennek a győzelemnek az emlékére alapította meg IV. László a pozsonyi ferences templomot és kolostort, melyet 1297-ben szenteltek fel. 1287-ben I. Albert osztrák herceg foglalta el a pozsonyi várat négy évre. A város első kiváltságlevelét (önkormányzati, ítélkezési és árumegállító joggal, a jobbágyok szabad beköltözésének engedélyezésével) 1291-ben III. Endrétől kapta. A középkori várost (a mai Óváros magját) a 13-14. században vették körül a 18. század végén nagyrészt lebontott megerősített városfallal. A 14. század elején már kórház és fürdő is működött itt. 1328-ban minden magyarországi vám fizetése alól felmentették a várost, 1344-ben pedig jogot kapott országos vásár rendezésére is. 1354-ben Pozsony várnagya volt Toldi Miklós. 1385-ben megerősítették a város kiváltságait, mely 1370-től városházával, 1387-től saját városbíróval rendelkezett. 1402-ben tartottak először országgyűlést a várban, ezt továbbiak követték (1405, 1410, 1411, 1429, 1435). Ekkoriban mintegy 7500 lakosa lehetett a városnak, a vele 1390-ben egyesített Vödric faluval együtt. 1405-ben Pozsony szabad királyi városi címet kapott I. Zsigmondtól, egyben tárnoki város lett (a tárnokmester bíráskodása alá került). 1428-ban a cseh huszita csapatok elpusztították Pozsony külvárosait. Miután Zsigmond német-római császár lett, 1429-ben ide hívta össze a birodalmi gyűlést, majd a vár nagyszabású, gótikus stílusú átépítésébe kezdett. 1430-ban a város pénzverési, majd 1436-ban címerhasználati jogot is kapott. 1430 után épült meg az első fahíd a Dunán, 1439-ben I. Albert király vámszedő jogot adományozott a városnak a folyón szállított árukra. A Szent Márton-dóm gótikus hajóját 1452-ben szentelték fel. I. Mátyás 1464-ben aranybullával erősítette meg a város kiváltságait, 1468-ban pedig pallosjoggal is felruházta azt, ő alapította az első pozsonyi egyetemet (Academia Istropolitana) is 1467-ben bolognai mintára (1491-ig működött). 1491-ben itt egyezett meg II. Ulászló Habsburg Miksával a Habsburgok trónörökléséről. 1520-ban II. Lajos király Pozsonyba menekült a pusztító pestisjárvány elől. 1526-ban az ország nagy részének török uralom alá kerülésével, majd miután 1541-ben Budát is elfoglalták az ottománok, a Bécshez közeli Pozsony az ország fővárosává és koronázási székhellyé vált. A mohácsi csatavesztés után (1526) I. Ferdinánd Pozsonyba helyezte át a kormány székhelyét és ide menekült az özvegy Mária királyné is. A pozsonyi várban őrizték 1552 – 1784 között a koronát, a Szent Márton-székesegyházban koronázták meg a magyar trónt elfoglaló Habsburg uralkodókat (1563 és 1830 között) és a város többször volt országgyűlés székhelye is (1848-ig). 1531-ben az udvari kamara, 1535-ben a királyi törvényszékek és a rendi országgyűlés székhelye lett, majd 1543-ban, Esztergom elfoglalása után a hercegprímás is Pozsonyba menekült. Az egész ország területéről tömegesen menekültek a városba a főurak, főpapok, szerzetesek és apácák. 1539-ben I. Ferdinánd a pozsonyi bírót és esküdteket valamennyi ügyben ítélkezési joggal ruházta fel. A reformáció már 1526-ban megjelent a városban, a következő évben a városi tanács kifüggesztette Luther tételeit. 1577-ben a városházát reneszánsz stílusban építették újjá, a következő évben pedig új Duna-hidat építettek. 1590-ben a klarisszák kolostora leégett. 1599-ben Pálffy Miklós örökös pozsonyi várkapitányságot és Pozsony vármegye örökös ispánságát kapta a császártól. 1611-ben Forgách Ferenc érsek megalapította az érseki palotában a pozsonyi nyomdát. 1619. októberében Bethlen Gábor seregei foglalták el a várost, de 1621-ben Forgách nádor vezetésével a császáriak visszafoglalták. 1622-ben Pázmány Péter jezsuita kollégiumot alapított a városban. 1626-ban itt kötötte meg Bethlen Gábor és II. Ferdinánd a pozsonyi békét. 1635-1642 között újjáépítették a várat. A 17. században épült az első protestáns templom (1636-37) és a klarisszák új temploma és kolostora (1637-42). 1672-ben vallási összetűzések színhelye volt a város, melynek során a császári katonaság lefoglalta a protestáns templomot és kiűzte a városból a protestáns lelkészeket. 1674-ben itt jött létre a magyarországi ellenreformáció hírhedt intézménye, a pozsonyi vésztörvényszék Ampringen János Gáspár kormányzósága idején. 1683. július 29-én a pozsonyi vár alatt győzte le Lotharingiai Károly herceg a Thököly Imre vezette felkelőket. A kurucok a várost ugyan elfoglalták, de a várat sikertelenül ostromolták. 1688-89-ben Pozsonyban ülésezett Kollonich Lipót vezetésével az ország újjászervezését kidolgozó országos reformbizottság. A Rákóczi-szabadságharc idején Pozsony végig a császáriak kezén maradt. 1712-ben és 1714-ben megerősítették a város kiváltságait (külön vámszedési jog, heti marhavásár tartásának joga). 1713-ban pestisjárvány pusztított a városban, melyben csaknem négyezren vesztették életüket; a város népessége 1700-ban 11 ezer fő volt, 1720-ban még mindig csak 9 ezer. 1717-ben épült fel az új trinitárius templom, 1712-ben megnyílt az irgalmasrendi kórház, majd 1722-ben az új jezsuita gimnázium. 1718-ban Esterházy Imre érsek letelepítette Pozsonyban a kapucinus rendet. 1719-ben Bél Mátyás lett a pozsonyi evangélikus rektor, 1721-ben megalapította a Nova Posoniensia első magyar nyelvű folyóiratot. 1722-23-ban a pozsonyi országgyűlésen fogadták el a Pragmatica Sanctiót. Mária Terézia uralkodása idején ismét felújították és palotává alakították a pozsonyi várat, mely a helytartó székhelye lett. A 18. században épült a város főúri palotáinak nagy része, ekkor építették a rendi gyűléseknek otthont adó országházat (1753) és a Miasszonyunknak szentelt templomát és kolostorát. 1764-tól jelent meg a város német nyelvű lapja, a Karl G. Windisch polgármester által szerkesztett Pressburger Zeitung (1849-ig), 1770-ben Landerer Mihály kétemeletes nyomdát nyitott. 1770-ben északkeleti elővárosa, a 17. században kialakult Virágvölgy (Blumentál) önálló plébániává alakult. 1772-ben elkezdték a város régi falvainak és kaputornyainak lebontását, az árkok feltöltését és az így nyert területek beépítését. 1775-ben új koronázási dombot emeltek, 1776-ban megnyitották az új jogakadémiát és városi színházat. 1780-ban Pozsonyban jelent meg az első magyar nyelvű újság, a Magyar Hírmondó (1788-ig). 1780-tól a vár jelentőségét vesztette, előbb a berendezést szállították el, majd papneveldévé és kaszárnyává alakították át. 1782-ben Pozsony 33 ezer lakosával az akkori Magyarország legnépesebb városa volt. 1783-ban újra Buda lett a központi hivatalok székhelye, ezzel Pozsony jelentősége csökkenni kezdett. Ugyanebben az évben kezdte meg a működését Pozsonyban a királyi jogakadémia. 1788-1810 között Pozsonyban működött az első magyar önképzőkör, a Magyar Társaság. II. József uralkodása idején a koronát Bécsbe szállították, a városból elköltözött a Helytartótanács, a Királyi Tábla és az Udvari Kamara, valamint a kereskedőcsaládok nagy része is. 1784-ben 1388 háza és már csak 28 707 lakosa volt, ekkorra népességét tekintve Debrecen megelőzte. 1805. októberében a napóleoni francia hadsereg foglalta el a várost, melyre hadisarcot vetettek ki és csak a december 26-án megkötött pozsonyi békekötés után vonultak ki. 1809. júniusában a Davoust vezette francia csapatok Pozsonyligetfaluból ágyúzták a várost (134 ház pusztult el), majd július 14. – november 29. között ismét megszállták a várost. 1811. május 28-án leégett a pozsonyi vár és a Váralja egy része. Ugyanebben az évben himlőjárvány szedett számos halálos áldozatot a városban. 1825 után Pozsony a reformkor politikai életének középpontjává vált az országgyűlés helyszíneként, a város kulturális és politikai élete megélénkült. 1825-32 között itt működött a város első színitársulata. 1828-ban 1697 háza és 37 180 lakosa volt, ekkor Pest után ismét az ország második legnépesebb városa lett. 1830-ban állandó gőzhajó-összeköttetés létesült Pozsony és Bécs között. 1832-1836 között Pozsonyban adta ki Kossuth Lajos az Országgyűlési Tudósítások című lapot. 1831-ben és 1849-ben kolerajárvány pusztított a városban. 1840-ben lóvontatású vasutat létesítettek Pozsony és Szentgyörgy, majd később Pozsony és Nagyszombat között. 1843-44-ben mondta ki a pozsonyi országgyűlés a magyar nyelv hivatalossá tételét és a engedélyezte a polgári származásúak hivatalviselését. 1844-ben felépült a Vármegyeháza új épülete. 1847. november 7-én nyitotta meg V. Ferdinánd a történelmi jelentőségű (utolsó) országgyűlést, mely az áprilisi törvények elfogadásávál 1848. április 11-én, négy nappal az első magyar felelős kormány kinevezése után oszlott fel. Ez év októberében Jellašić csapatai kis időre elfoglalták a várost, de véglegesen csak december 19-én került az ellenforradalom kezére. 1849-ben a Haynau vezette vérbíróság székhelye lett. 1848-ban a várost már gőzvasút kötötte össze Béccsel a Pozsony-Marchegg vasútvonal megnyitásával, két évvel később pedig megnyílt a Pozsonyt Érsekújváron és Vácon keresztül Pesttel összekötő vasúti fővonal. 1849-ben 1880 háza és 42 238 lakosa volt. 1850-ben hozzácsatolták a korábban önálló településnek számító és a Pálffy-uradalom részét alkotó Váralját (Zuckermandelt), ugyanebben az évben nagy károkat okozott a dunai árvíz. 1850-ben Pozsonyban létesült az első magyarországi reáliskola, 1854-ben a természetrajzi múzeum, 1855-ben az új evangélikus líceum. A következő évben bevezették a városi gázvilágítást, 1857-ben pedig megalakult a városi dalárda. 1862-ben megnyílt a városi kórház, 1863-ban felépült a Vár utcai zsinagóga, 1865-ben létrejött az Iparbank, két évvel később adták át a felújított Dómtemplomot és a városi múzeumot. 1876-ban a korábbi szabad királyi város törvényhatósági jogú várossá alakult. 1873-ban a nagyszombati vasútvonalat gőzvasúttá alakították át, 1876-ban Trencsénig, 1883-ban Zsolnáig hosszabbították meg. A 19. század végén a város gyorsan iparosodott és népessége is ugrásszerűen nőtt (1880-ban 48 006 fő, 1910-ben 78 223 fő). 1873-ban akkori külterületén (ma az Újváros része) létesítette a Nobel-cég Európa első dinamitgyárát (a későbbi Dimitrovkát), 1893-ban megalapították a gépgyárat, 1895-ben pedig az Apollo kőolajfinomítóját, a mai Slovnaft jogelődjét. Az ipar növekedésével a munkásmozgalom is fejlődésnek indult, az első szakszervezet 1890-ben alakult. A város infrastrukturális fejlődése is felgyorsult: 1889-1890-ben felépült a közúti és vasúti Duna-híd (az eredetileg Ferenc Józsefről elnevezett mai Öreg-híd), új vasútvonalak épültek (1891-ben átadták a Pozsonyt Szombathellyel és a cseh határon lévő Jókúttal összekötő vasutat, 1895-96-ban pedig a Komárommal összeköttetést biztosító csallóközi vasútvonalat, ezt 1897-ben a Pozsony-Sopron vasútvonal követte). 1895-től megindult a villamosközlekedés, 1909-től pedig a troliközlekedés is a városban, 1914-től villamosvasút-vonal (POHÉV) kötötte össze Béccsel. Kulturális élete is fejlődött: 1880-ban megalakult a Dalegyesület, 1886-ban megnyílt a Városi Színház (a mai Nemzeti Színház), 1912-14-ben a jogakadémiára alapozva megalapították az Erzsébet királynéről elnevezett, 1921 után J.A. Komenský nevét viselő tudományegyetemet (kezdetben jogi- és bölcsész-, 1918-tól orvosi karral). A századfordulón számos reprezentatív köztéri szobrot emeltek; köztük Mária Terézia 1897-ben felavatott márványszobra volt a legjelentősebb (1921-ben lerombolták), Petőfi Sándor szobrát 1911-ben közadakozásból emelték. 1918. október 31-én a legionáriusok próbálták elfoglalni a várost, de a Zerge-hegynél sikerült őket visszaverni és a város még két hónapig magyar fennhatóság alatt maradt. 1919. január elsején a csehszlovák légió elfoglalta a várost az olasz hadsereg felügyelete mellett, Riccardo Barecca ezredes vezetésével. A város közigazgatását Samuel Zoch modori evangélikus lelkész irányította, Szlovákia teljhatalmú kormánybiztosa Vavro Šrobár lett. Az egyetemet bezárták (a tiltakozók tüntetését február 12-én sortűzzel oszlatták fel), a várost átnevezték Bratislavára (a kezdetben, a legionáriusok által használt Wilsonovo město elnevezés nem honosodott meg), megkezdődött a város magyar múltjának szisztematikus eltüntetése (utcaátnevezések, szobrok és emléktáblák eltüntetése. Július elsején megkötötték a Tanácsköztársaság felvidéki hadjáratát lezáró fegyverszünetet. 1920-ban a Trianoni békeszerződés a várost Csehszlovákiához csatolta. A Városi Színházat 1920-ban Szlovák Nemzeti Színházzá alakították át. Pozsony vármegye megszüntetésével 1928-ig a Pozsonyi nagymegye (zsupa) székhelye lett, majd a Szlovenszkói tartományé. Az első Csehszlovák Köztársaság idején a város rohamos növekedésnek indult, ekkor terjedt túl északi és keleti irányban a mai Óváros határain, új külvárosok sora létesült a mai Újváros és Főrév városrészek területén, de még a Duna túlpartján is. A csehek és szlovákok tömeges betelepülésével a város etnikai arculata is megváltozott; csak 1926-ig 1446 új magánházat építettek az új betelepülők számára. 1921-ben 93 189 lakosa volt, melynek relatív többségét (39,7 %) már csehek és szlovákok alkották. Csehszlovákia megalakulását követően magyar tanítási nyelvű középiskoláit felszámolták, 1927-ben nyílt meg önálló magyar reálgimnáziuma. 1922-25 között épült a Tátra Bank, 1930-37 között pedig az Igazságügyi Palota új épülete, 1935-ben pedig átadták a két háború közötti időszak reprezentatív épületét, a Manderla-házat. A 1938. októberében a müncheni tárgyalások eredményeként a náci Németország megszállta és annektálta a Duna túlpartján Pozsonyligetfalut, a városligetet és Pozsony déli határrészeit. 1939. márciusában a Tiso-féle fasiszta szlovák bábállam fővárosa lett. Cseh lakosait még ebben az évben kiutasították, később a népességének csaknem egytizedét kitevő zsidó lakosságot 500 koronás fejpénz fizetése mellett német megsemmisítő táborokba hurcolták. 1944-ben Károlyfalu annektálásával megkezdődött a város területi terjeszkedése. 1944. június 16-án a szövetséges légierő bombázta az Apollo-olajfinomítót (mely ekkor a német IG Farben konszern irányítása tartozott), ez volt a legsúlyosabb támadás a második világháború pusztításaitól viszonylag megkímélt város ellen. Pozsonyt 1945. április 4-én szabadította fel a Szovjet Hadsereg. A restaurált Csehszlovák Köztársaság etnikailag egyöntetű szláv nemzetállam létrehozására törekedett, ennek keretében csaknem a teljes német lakosságot kitelepítették és a magyar lakosság nagy részét is elüldözték a városból, kialakítva ezzel annak máig jellemző, csaknem homogén etnikai arculatát. 1945-ben valamennyi oktatási intézményében megszűnt a magyar nyelvű oktatás. 1946-ban Pozsonyligetfalu, Dévény, Főrév, Lamacs, Pozsonyhidegkút, Récse és Pozsonyszőlős annektálásával a város területe duplájára nőtt. Az 1954-60 közötti időszak kivételével az Óváros a város I. kerületével volt azonos (1996-tól az I. járást alkotó egyetlen városrész). A magyar nyelvű oktatás 1950-ben indult újjá, 1950-59 között magyar nyelvű pedagógiai gimnáziuma működött, a Duna utcai gimnázium 1956-ban jött létre. 1960-ban átadták az Óváros fölé magasodó dombon létrehozott Slavín hősi emlékműkomplexumot. Az 1960-as évek elejétől ipari funkcióit nagyrészt elveszítette, az Apollo-finomító telephelyét a Főréven kiépült új petrolkémiai komplexum felépítésével felszámolták, ugyancsak megszüntették a város régi Újvárosi-pályaudvarát. A folyamatosan csökkenő népességű városrész ugyanakkor az ország fő adminisztrációs központja maradt, idegenforgalmi jelentősége fokozatosan nőtt, elsősorban a rendszerváltás után. 1953-68 között felújították a másfél évszázadon keresztül romokban heverő pozsonyi várat, ahol 1968. október 30-án aláírták a Csehszlovákiát szövetségi állammá átalakító alkotmánytörvényt. 1965-ben adták át a dunai személykikötő új épületét. 1967-72 között megépült az új Duna-híd, a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, melynek során a Váralja jelentős részét, a Hal tér számos műemlék épületét (többek között a neológ zsinagógát) is lerombolták. 1972-ben Dunacsún, Oroszvár, Horvátjárfalu, Dévényújfalu, Pozsonybeszterce, Vereknye és Pozsonypüspöki beolvasztásával alakult ki a főváros mai területe. 1983-ban felépült az Óváros egyik reprezentatív épülete, a Szlovák Rádió fordított piramos formájú központ. 1993. január 1-jétől Pozsony a független Szlovák Köztársaság fővárosa lett, a következő évben átadták a Várhegyen a Nemzetgyűlés új épületét. Az új állam a köztársasági elnök rezidenciáját a Grassalkovich-palotában, a kormányhivatalt az egykori érseki nyári palotában rendezte be. 2002-ben adták át az Óváros területén Pozsony legmagasabb épületét, a Szlovák Nemzeti Bank új székházát.

Mai jelentősége

Az Óváros Pozsony közigazgatási, idegenforgalmi és műemléki szempontból legnagyobb jelentőségű központi városrésze. Itt található az ország parlamentje (Nemzetgyűlés), a Kormányhivatal, az elnöki palota, a minisztériumok nagy része (belügy-, kulturális-, munka-, gazdasági-, igazságügyi- és környezetvédelmi minisztériumok), a Legfelsőbb Bíróság és a nagykövetségek túlnyomó többsége. Az Óvárosban találjuk a Szlovák Nemzeti Bank és a Szlovák Rádió központját és Pozsony központi közigazgatási hivatalát is. Számos országos jelentőségű kulturális és tudományos intézménynek is otthont ad a városrész: Szlovák Tudományos Akadémia, Szlovák Nemzeti Galéria, Szlovák Nemzeti Színház, Szlovák Nemzeti Múzeum, Filharmónia, valamint a Hviezdoslav és Nová Scéna-színházak. Az oktatás szempontjából is központi szerepet tölt be: itt található a Komenský Egyetem rektorátusa és karainak nagy része (bölcsészettudományi, jogi, orvosi, hittudományi) és az 1937-ben alapított Szlovák Műszaki Egyetem; a főváros egyetlen magyar tanítási nyelvű gimnáziuma és a hozzá tartozó alapiskola a Duna utcában; több középfokú (Építőipari Szakközépiskola, Grössling utcai gimnázium) és alapfokú (M.R.Štefánik, Lazaret utcai, Mudroň utcai és Tölgyfa utcai Alapiskola) oktatási intézmény. Ipari jelentőségét mára elveszítette, a területén található egykori ipari övezetet üzleti negyeddé alakították át. A 15. században épült, a 18. században palotává átalakított, majd romjaiból 1953-68 között újjáépített pozsonyi vár és az alatta elterülő középkori városmag védett műemlékegyüttes és a főváros idegenforgalmának központja. A régi városfalat és városkapuk nagy részét a 18. században lebontották, csak a városfal nyugati részének egy szakasza a Madár-bástyával és a főváros emblematikus épülete, a 14. századi Mihály-kapu maradt fent. A gótikus stílusú egykori koronázótemplom, a 14-15. században épült Szent Márton-székesegyház mai képét 1854-77 közötti átépítése során nyerte el. A ferencesek temploma és kolostora, valamint a klarisszák temploma és kolostora a 13. század végén gótikus stílusban épültek. Fontos gótikus stílusú műemléke az 1311-ben épült Szent Katalin-kápolna is. Az Óvárosháza eredetileg szintén gótikus stílusban épült a 14-15. században, később reneszánsz és barokk stílusban, majd 1912-ben neoreneszánsz és neogótikus stílusban építették át. A Főtéren található Miksa-kút (vagy Roland-kút) 1572-ben épült. A 17. században épült a jezsuiták temploma (1636-38), a korai barokk Szent Miklós ortodox templom, valamint az Orsolya-apácák késő reneszánsz stílusú temploma és kolostora (1659-79) és a szintén késő reneszánsz stílusú érseki palota (utóbbit 1761-65 között barokkosították). A 18. században számos barokk stílusú egyházi és világi épület épült a városban: a kapucinusok temploma és kolostora (1708-17), a trinitárius templom (1717-25), a Notre Dame-kolostor és kistemplom (1750-54), a váraljai Szentháromság-templom (1738), a Szent Erzsébet-templom (1739-45), valamint a ma köztársasági elnöki palotaként használt Grassalkovich-palota (1760 körül) és a Királyi Kamara épülete (1753-56). A klasszicista építészet emlékei az 1774-76 között épült evangélikus („német”) nagytemplom, az 1778-ban épült evangélikus kistemplom, valamint a Prímás-palota (1778-81). Szent Lászlónak szentelt ispotálytemploma empire stílusban épült 1830-ban, a görög katolikus templom 1859-ben neogótikus, a virágvölgyi római katolikus templom 1885-88 között neoromán, a Szent Erzsébetnek szentelt Kék templom 1909-13 között szecessziós, a református templom (1913) pedig neoromán stílusban épült. Ortodox zsinagógája 1924-ben, új evangélikus temploma 1929-31 között épült, Bosco Szent Jánosnak szentelt római katolikus templomát 1937-39-ben, kálváriatemplomát pedig 1943-48 között emelték. A történelmi városközpontban (elsősorban az Úri és a Mihály-kapu utcában) az elsősorban a 18. században, barokk stílusban épített, az országgyűlésekre a városba érkező főúri családok által építtetett paloták egész sorát találjuk, legjelentősebbek a Jeszenák- (1730), Esterházy- (1743), Pálffy- (1747), Balassa- (1754-62), Mirbach- (1768-70), Csáky- (1775), Wittmann-Pauli-paloták (1776). Középületei közül az 1844-ben épült vármegyeháza (1994-ig a szlovák parlament székhelye), az eklektikus stílusú egykori Városi Színház, ma Szlovák Nemzeti Színház (1886), az egykori Vigadó (1911, ma Filharmónia) és a Komenský Egyetem (1930) épülete emelhető ki. Számos köztéri szobra közül a Roland-kút (1572) és a Szentháromság-oszlop (1713) a legrégebbiek, zömüket jeles szlovák személyiségek tiszteletére emelték 1920 után (Hviezdoslav-szobor 1937-ből, Štúr-emlékmű 1972-ből stb.), a magyar vonatkozásúak nagy részét viszont eltüntették. Az 1990-es évektől megjelentek a zsánerszobrok is (a „Kandi” szobra, Schöner Náci emlékműve) a városmag sétálóutcáin. Petőfi Sándor 1911-ben emelt márványszobrát 2003-ban a Medikus-kertben helyezték el. A városrészben találjuk a főváros múzeumainak zömét: Szlovák Nemzeti Múzeum, Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, Zsidó Kultúra Múzeuma, Ján Cikker Múzeum, Milan Dobeš Múzeum, J.L. Hummel Múzeum, Szőlészeti Múzeum, Városi Képtár.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

POZSONY Vára, és Városa. Posonium. . Prespurek. Nagy hírű nevezetes szabad Királyi fő Város Pozsony Vármegyében, ’s a’ Vármegyének is nevezetet szolgáltatott. Fekszik a’ Duna vize mellett, híres, és magas Királyi Vára alatt, mellyben most a’ fő Érseki Megyebéli kis Papok laknak, Bétshez, Győrhöz, ’s Sopronhoz is tíz mértföldnyire. Lakosai katolikusok, evangyélikusok, Németek, Magyarok, és Tótok kevesen, ’s másfélék is, és számos Zsidók. Eredete. A’ Jászoknak, ’s Metanasztáknak tulajdoníttatik, ezek után a’ Kvádusoknak bírtokok vala, a’ kik e’ helyet a’ Rómaiak ellen lehetőképen meg is erőssítették; de tsak ugyan kénteleníttettek engedni a’ Rómaiak’ vólt nagyobb erejeknek, a’ kik e’ helyet azután még inkább megerősítették. – Ámbár a’ Hunnusoknak béjövetelekkor, mind a’ Jászok, és Markomannusok, mind pedig a’ Kvádusok meghódoltak vala ATTILÁnak; de minthogy magokat ezek’ hadi seregéhez kaptsolták, épségben maradott e’ Város; sőt itten keresztűl is útazott ATTILA, a’ mint Bonfin előadta Decad. I. L. V. p. 84. halála után pedig kiemelték fejeket járma alól a’ Kvádusok; de a’ külömbféle részekre hajlott, ’s szabadságokért hartzoló népeknek viaskodásaik által majd az egygyik, majd a’ másik fél verettetett-meg. Meggyőzvén pedig Attilának Fijait a’ Gothusok, egész Szirmiától Bétsig fekvő tartományt elfoglalták; a’ Kvádusok pedig külömbféle Országokban meszsze elszélledvén, az utánnok tsak nem üressen maradott földet a’ Tótok, és Szarmaták foglalták-el; ’s egész Nagy KÁROLYnak idejéig bírták, a’ ki e’ helyet Németekkel őriztette, ’s Breslaburgnak, vagy Brodsburgnak neveztetett; ő utánna Sventibaldnak vagy Szvatoplugnak hatalma alatt vólt, ’s Arnulfal való hadakozásakor a’ Pozsonyiak is eleget szenyvedtek: hogy pedig ez, amazt meggyőzhesse, minden erejét öszveszedvén, a’ többek között a’ Magyarokat is segedelmére hívta, ’s bérontván Morva Országba Szvatoplugot meg is győzte vala, a’ ki hogy az ellenségnek kezébe ne jusson, Zobor hegyén Nyitra Vármegyében 3 remetékhez kaptsolta magát, ’s ottan tőltötte életét tsendességben, és magát eltitkolva; meghalálozván pedig, némellyek szerént Nyitrán temettetett vala el. Meszsze terjesztvén az alatt a’ Magyarok éles fegyvereik által hatalmokat, 907dikben Luitpoldot harmad napig tartott véres tsatázások után egész Seregével megvették Pozsonynál. Igyekezett e’ fájdalmas sebjét enyhíteni LAJOS, és ha lehetett vólna, minden Magyarokat örömest elfojtatott vólna; de ő is keményen megverettetett a’ Magyaroktól, ’s tsak alig szaladhatott vala el. E’ szerént kerűlt vala Pozsony Városa kettős győzedelem által a’ Magyaroknak bírtokokba, midőn vidékjén a’ Németeken kétszer vitézűl diadalmaskodtak. Históriája. Ismét a’ Németeknek birtokokba jutott vala e’ Város, mert HENRICHtől házassági ajándékban nyerte vala Sz. ISTVÁN Király, minekutánna GIZELÁT hitvesűl eljegyzette magának, ’s egész életében különös gondal foglalatoskodott, hogy valamint egész Népének előmenetelét, úgy ennek a’ városnak bóldogúlását is hathatósan eszközöllye. Az ő halála után II-dik HENRICH minden erejét arra fordította, hogy a’ Magyarokat megboszszúlhassa, sőt ha lehetséges, járma alá kerítse, avagy legalább adózóvá tehesse; megszállotta tehát Pozsony Városát hadi erejével, ’s a’ Dunáról minden erővel ostromoltatta, ’s egyszersmind minden eleséget elzárt az ostromlottaktól. Hathatósan óltalmazta ugyan e’ Várost András, vitéz népével; de megfogyván az eleség, azt a’ fortélyt gondolá Zotmund az akkori hadi népnek kormányozója, hogy az ostromlóknak hajóikat általfúratván, őket vagy elsűllyeszsze, vagy pedig az ostromnak felóldozására kénszerítse: melly szerentsésen bé is tellyesedett, és e’ nevezetes győzedelemért állította-fel ANDRÁS a’ Tihonyi Apátúrságot. Annakutánna meggyőzettetvén SALAMON Pozsonyba vonúlt vala; holott SZ. LÁSZLÓ által magyarosan ostromoltatott. Salamon is vitézűl óltalmazta magát, és e’ Várost is, míg esmeretlenűl Sz. Lászlónak tekéntetétől, megfélemledvén szívében, el nem gyengűlt vala. Az a’ haszna vala e’ Városnak Salamonnak itten lett tartózkodásából, hogy az ő alatta sokkal hathatósabban megerőssíttetett; minekutánna pedig Szent LÁSZLÓT Mosonyhoz hívta beszéllgetés végett, kitudódván roszsz szándéka, megfogattatott, és Visegrádba vitetett, ’s többé a’ Pozsonyiakat nem is láthatta. – Megpihent annakutánna, KÁLMÁN, és II-dik ISTVÁN Királyok alatt; de II. GEIZA alatt HENRICHnek hatalmába esett, Rapoltnak eszközlése által; mellyen mind a’ Király, mind pedig a’ Hazabéliek felindúlván, hadra keltenek Henrich ellen, őtet meggyőzték, Rapoltot elfogták, és a’ Várost is viszsza vették; de elég kemény hartz után. Tsendes békeségben maradott azután e’ Város, sőt III. ISTVÁN által lakosai jeles jótéteménnyel is bóldogíttattak 1165-ben. Tovább való állapottya homályos; szomorú vólt ellenben IV. BÉLA alatt: mert 1241-ben erőt vévén rajta a’ Tatárok, egész eddig dühösködtek, a’ leglehetőbb kegyetlenséggel. Meg kettőztette e’ szörnyű nyomorúságot a’ Pozsonyiaknak FRIDRICH, mert ő is, a’ mint tsak tőle kitelhetett, annyira agyarkodott, ’s kegyetlenkedett a’ Magyarok ellen; melly boszszantó kártékonyságért, megütközvén vele IVdik BÉLA Lajta vize mellett, életével fizetett. Annakutánna 1271-dikben, elfoglalta e’ Várat, és Várost OTTOKÁR, ’s tűz által lehetőképen sanyargatta, minekelőtte V-dik ISTVÁNnal békeséget kötött vólna. Lásd Ottokárnak kegyetlenkedését apud Pezium Tom. I. col. 851. a’ kihez menvén Ægydius, e’ Várnak igazgatását reá bízta vala; de ez azt Lászlónak feladta, hogy előbbi elhanyatlását ez által elfedezhesse. Míg azonban a’ Magyarok Ausztriában, Stájer Országban, Morvában, és Karinthiában kártékonykodtak, bérontván Ottokár is Magyar Országba, több Városokkal egygyütt Pozsony Várát viszsza foglalta, ’s az 1276-dik esztendőbéli békekötéskor adatott vala viszsza. Megölettetvén Ottokár, László által e’ Város 1280-dikban jelesen megajándékoztatott három helységekkel. – Új haddal ostromoltatott e’ Város 1267-dikben ALBERT által, a’ kinek a’ Város feladattatott, ’s a’ Várat Katonái által őriztette vala; míg Kún LÁSZLÓnak halála után, III-dik ANDRÁS Király által, a’ 129Vízközben szerzett békekötés által viszsza nem szereztetett, a’ ki rendbe szedvén a’ nyúghatatlankodókat, Pozsony Városának régi szabadságait helyben hagyta, ’s meg is szaporította. Halála után tömlötzbe tétetvén hitvese ÁGNES, Leányával egygyütt keservesen panaszolgatván levelek által sanyarúságát, addig unszolta vala Attyát, míg ez boszszúállásra hevűlvén, 1302-dik esztendőben elfoglaltatta Pozsony Városát. Jobbra fordúlt vala szerentséje e’ Városnak KÁROLY alatt, a’ ki e’ Városnak régi szabadságait megerőssítvén, újjabb öregbítések által bóldogítá azt, személlyesen is többször megfordúlván ottan, ’s uralkodása alatt az Ausztriaiakkal való békekötés által nevezetesíttetett. Meghalálozván e’ Király Visegrádon 1342-dikben, LAJOS Király Attyának jeles példáját követvén e’ Város eránt, ismét újjabb adományok által bóldogította e’ Várost 1349-dik esztendőben, ’s az Ausztriaiakkal kötött barátságos szövetség által e’ Városnak jeles öregbűlései származtak, ’s mind a’ R. Tsászár, mind pedig Nagy LAJOS múlatták vala magokat Pozsony Városában; annakutánna az új békekötés által nevezetesíttetett. Elzálogosította LAJOSnak halála után e’ Várost ZSIGMOND, ’s 1389-dik esztendőben tétetett vala le a’ pénz érette. Gazdagította ellenben ZSIGMOND e’ Várost a’ békekötés után, 1392dik esztendőben, melly jótétemények által a’ Pozsonyiak eléggé meggazdagodtak, ’s el is híresedtek, minthogy azzal egy Századnál tovább éltek vala, sőt a’ Király is gyakorta múlatott személlyesen e’ Városban. Gyászos homályba borúlt szerentséjek ugyan ZSIGMONDnak uralkodása alatt, mert a’ Huszsziták által tűzzel vassal pusztíttatván 1409-dik esztendőben, tetemes károkat szenyvedett; de vége szakadván a’ hadakozásnak, igen példás kegyességét bizonyította e’ Király a’ Pozsonyiak, és a’ több Várak, ’s Erősségek eránt is, mellyeknek újjabb megerőssíttetéseket magára vállalta, a’ mint az 1435-dik esztendőben Pozsonyban kőltt Királyi Leveléből nyilván kitetszik. Más több külömbféle jótéteményekkel is segéllette e’ Városnak szerentséjét ZSIGMOND Király, ’s 1436-ban új petséttel is megajándékozta, mellyet 1459-dikben MÁTYÁS Király is helyben hagyott vala. Nevezetes vólt ZSIGMOND Királynak 1421-dikben Pozsony Városában kőltt Királyi Levele, V-dik Ausztriai ALBERTEL, midőn IV. ALBERTnek halála után amannak az Országot ismét örökös jussal általadta. Lásd felőle Bél Mátyást, In Notitia Hung. novæ Tom. I. §. 34. p. 158. ALBERTnek halála után, a’ Város ERZSÉBET özvegy Királynénak részére hajlott; a’ Várat pedig Rozgonyi István ULÁSZLÓnak megtartotta, ’s ámbár igyekeztek azt, a’ Királynénak részén lévők meghódítani; de ULÁSZLÓnak megérkezése által félbe szakadott, és ERZSÉBET is Pozsonyból Bétsbe elkőltözött vala. Kiszabadíttatván ULÁSZLÓ, FRIDRIKnek körmei közzűl 1453-ban Pozsonyba érkezett vala, holott Ország Gyűlése is tartatott, ’s a’ Királynak elmenetele után, mind a’ Vár, mind pedig a’ Város, valamint az Országnak gondviselése is KORVINUS JÁNOSra bízatott; de az irígy Czíliai Grófnak alattomban való áskálódásai után Pozsony Vára a’ Királynak hatalma alá viszsza adatott. KORVINUS MÁTYÁSra szállván annakutánna a’ Királyság, sok külömbféle királyi adományokkal díszesíttetett e’ Város, és Mátyásnak kedves múlató helye vala, ’s benne gyakorta megfordúlt. Régi Akademiája, mellyet néhai Vitéz János Esztergomi Érsek uralkodása alatt 1469-dikben felállított, deákúl Academia Istropolitana nevezettel illettetett, Duna-vizének hajdani nevezetéről. Tsatázó helye is vala Pozsony Városának vidékje Mátyás Királynak, minekutánna a’ Város Svehla által tetemesen megkárosíttatott, midőn t. i. Györgyel hadakozott vólna; menedék helye pedig azután, mert Fridrich szép szín alatt magáhz hívatván Bétsbe, eleinte minden lehető fényes, de színeltt pompával fogadtatott, kedvéért külömbféle múlatságok tartattak; és már közelített a’ veszedelem, midőn Mátyás alattomban megintetett, hogy a’ Városból minél elébb költözzék-el titkon, ha életét ottan nem akarná végezni; mellyre Mátyás engedelmes vala, és Bétsből Czoborral, ’s Bánfy Miklóssal titkon hajóra ülvén, Pozsonyba érkezett. Fellobbanván 1477-dikben az Ausztriaiakkal viseltt háború, az alatt BEÁTRIKSZ Királyné Pozsonyban lakott, ’s innen kérlelgette vala Férjét, hogy az Ausztriaiakon vett vitézi győzedelme után lehetőképen kedvezne a’ Népnek; minekutánna pedig a’ Békeség megöttetett 1478-dikban egész nagy bőjt alatt Pozsonyban múlatott, ’s Húsvét Innepe után útazott-el a’ felső Városokra, hogy az Országban Hitvesét esmértesse. Felbomolván pedig kevés idő múlva a’ Fridrikkel kötött békeség, Pozsonyban tétettek-meg a’ rendelések a’ hadnak folytatásához; 1848-ben pedig mind maga Mátyás Király, mind Beatriksz itten tartózkodtak. Meghalálozása után is, melly Bétsben történt 1490-dik esztendőben, teste a’ Dunán ide szállíttatott, ’s majd le Budára, a’ mint Buda Városának leírásában előadtuk vala. Nevezetesítette annakutánna e’ Várost a’ Pozsonyi Békekötés ULÁSZLÓ, és MAKSZMILIÁN között, mellynek tzikkelyeit lásd Bél Mátyásnál In notitia Hung. novæ Tom.I. §. XIVI. Minthogy az említett 1491-dik esztendőbéli kötésben az is meghatároztatott, hogy Magyar Ország, ha Ulászlónak Fia nem lenne, az Ausztriaiakra szállyon, nagyon megnehezteltek a’ Magyarok érette, a’ mint a’ Rákosi Ország-Gyűlésében hozott Haza-Törvénye eléggé bizonyíttya, mellyet Pest Városának leírásában adtunk-elő. Makszimilián is hadra havűlt vala e’ Törvény miatt, ’s Pozsony Városát el is foglalta; de minthogy LAJOS az alatt megszülettetett, viszsza húzta hadi erejét, és a’ békeség ismét helyre állott a’ haragra gerjedett Hatalmasik között. Mikor pedig ULÁSZLÓ Király az alatta uralkodott hírtelen haláltól való félelem miatt széllyel útazgatott, Pozsonyba is elvonúlt vala; de onnan Morva, ’s majd Szilézia tartományokba költözött. Különös hírt, és pompát szolgáltatott négy esztendővel azután a’ Királynak oda lett viszszaérkezése, midőn t. i. Ulászló, Zsigmond Lengyel Országi Király, és Makszimilián között az a’ nevezetes öszvejövetel, alku, és házasság is megköttetett. Környűlállásosan lásd felőle Bél Mátyást Tom. I. §. 49. ’s a’ t. valamint az időben történtt égése felől is. ULÁSZLÓnak meghalálozása után, ismét homályos, és félemlítő felleg borította-bé Pozsony Városának virágzó szerentséjét, mert 1516-dikban a’ nagy vízáradás károsította, minekutánna pedig II. LAJOS ottan MÁRIA Jegyesét elfogadta; ez pedig a’ Mohátsi veszedelem után Pozsonyba vonúlt-viszsza; a’ helyett, hogy uralkodása alatt a’ Város öregbíttetett vólna, még a’ falhoz közel épűlt, mind szenteltt, mind pedig más épűletei is lerontattak. Annakutánna Ország-Gyűléssel nevezetesítette az özvegy MÁRIA Királyné, mellyben ZÁPOLYA JÁNOStól, az ide öszve gyűlekezett Uraságok, Bátori István Nádor Ispánynak eszközlése által, a’ ki JÁNOSnak ellensége vala, a’ királyi hatalmat elvévén, FERDINÁNDOT választották vala Királynak 1526-dikban, ’s a’ Budáról elhozott királyi kintseket ANNÁNAK, FERDINÁND’ Hitvesének tulajdonították. Annakutánna is lakó helye vala MÁRIÁNAK, míg SZOLIMANnak Béts alá törekedő hadi erejétől való félelem onnan ki nem szorította; de Pozsony Városa az Ozmanoknak mind Béts alá lett felmenetelek, mind onnan lett 1529ik esztendőbéli viszszanyomattatásokkor sérelem nélkűl megmaradott. Tartottak azonban a’ Ferdinándnak részére hajlott Uraságok az Ozmanoknak újjabb 1532-dik esztendőbéli hadi erejektől, ’s Pozsonyban Gyűlést tartván, kérlelő Leveleket kűldözgettek széjjel, hogy Jánostól azokat elidegeníthessék, sőt maga Ferdinánd is Pozsonyba érkezvén, mindeneket elkövetett, ’s a’ Rendek is újjabb más Leveleket írtak, hogy a’ Magyarokat részekre hajthassák; de mind tsekély foganattal, mert ezek az alatt mindenkor közelítettek; ’s hogy a’ veszedelmet mind a’ két Fél kikerűlhesse, és a’ Magyar Hazafiát ne öldököllye. – Pozsony Városa jelesen nevezetesíttetett, a’ két említett Királyok között történtt békekötésnek ottan lett kezdete által. Annakutánna leve Pozsony Városa az Esztergomi Érseknek lakó helyévé, melly Város 1534-dikben vólt szabadságainak birtokában Ferdinánd által, azután Maximilián által is megerőssíttetett; Rudolf alatt pedig 1588-dikban Ország-Gyűlésével jelesíttetett, de majd a’ földindúlások, majd a’ hírtelen halál (pestis), majd pedig a’ tűzek által is sanyargattatott. Lásd felőle Istvánfit Libr. XXVI. pag. 563. Kemény ütközet történt itten 1605-dikben a’ téglavetőháznál, ’s Bastának képe emlékezetűl a’ Városházánál szemléltethetik. Eleget szenyvedtek ekkor a’ Pozsonyiak Bocskaiaktól, mert közöttök véres tsatázások történtek; mellyek felől itélni lehet Homonnai Bálint fő Vezérjeknek tsak ez írásából is: „Ma 28-dik Októberb. írtam Pozsony Városának is levelet; ha szép szóval meg nem adgyák magokat, és ő Felségéhez nem hajlanak, az Újvári ágyúkat reájok vitetem; e’ felett mind Törökkel, Tatárral rajtok leszek, ’s mind levágom őket.” A’ Zsitvatoroki Békesség után megpihent vala Pozsony Városa, holott kezdődtek vala a’ RUDOLF, és II-dik MÁTYÁS között történtt versengések, ’s idejekkor a’ Sz. Koronának helyévé rendeltetett; megkoronáztatásakor olly nagy pástétom is süttetett, hogy benne egy kilentz esztendős ifjantz tzimbalommal muzsikált, ’s énekelt, sőt eleven galambokat eresztgetett-ki belőle, hogy a’ jelenlévőket reménytelenűl múlattathassa. 1619-dikben kénszeríttetett a’ meghódolásra Betlennek, a’ ki győzedelmes fegyverét egész Bétsig terjesztette, ’s Pozsonyban Ország-Gyűlést is tartott. Viszsza akarván Dampiér Tsászári fő Vezér szerezni Pozsony Városát a’ F. Ausztriai Háznak, vitézi erővel, és bátorsággal bajnokoskodott katonáival, hogy tzéllyát tellyesíthesse, és már nagy reménységjek is vala; de azonban az ágyú golyóbis által agyon lövettetett, és így katonái is viszsza nyomattak. A’ Kőszegi tsatája után Pozsonyba érkezett vala Betlen, ’s ottan múlatozott, és a’ Sz. Koronát is elvitette onnan. 1621-dikben igyekeztek a’ Tsászáriak, hogy hadi erő által Pozsonyból elküszöbölhessék; de ő még inkább megerőssítette; annakutánna Bouquoi által először a’ Város, azután pedig a’ Vár is tőle elvétetett. Igyekezett vala Betlen ismét viszsza foglalni a’ Várat, és érette elég erős tsatát viselt; de meg nem nyerhetvén 1622-dikben a’ békeség megköttetett vala, ’s ELEONORÁnak Sopronban lett megkoronáztatása után a’ Sz. Korona is Pozsonyba viszsza helyheztetett. Tsendessége kezdett lenni e’ Városnak, sok szenyvedései után 1629-dikben, minekutánna Betlen meghólt vala, ’s tartott 1632-dik esztendőig, és a’ Város jelesen szaporodott; de azután két felől is szorongattatott, idővel az Ozmanok által is; 1684-dikben pedig Tökölyi erejének engedni kénteleníttetett, minekutánna a’ hadi terhes viszontagságokon kivűl, mind az áradás, mind pedig szörnyű égések által sanyargattatott vólna. Rákóczi sem hagyta vámvétel nélkűl Pozsony Városát, mert 1701-ben Seregének jelenlétét a’ Pozsonyiak elég elevenen érzették; 1713ban pedig a’ hírtelen halál fogyasztotta népét, melly után építtetett-fel a’ Sz. Háromságnak Képe. 1723-dikban állíttatott vala fel itten a’ F. Királyi Helytartó-Tanáts, melly annakutánna JÓZSEF Tsászár alatt 1784-dikben Budára által-tétetett, a’ F. Kamarával egygyetemben; 1760-dikban pedig a’ Kir. Testőrző Nemes Magyar Sereg, melly a’ hitet először a’ fő Érseki nyári Residentzia előtt Gróf Pálfy Miklósnak jelenlétében tette vala le. Nevezetes királyi múlatság vala annakutánna 1775-ben H. Grasalkovich Uraságnak Palotájában, midőn néhai F. MÁRIA TERÉZIA, egész hozzá tartozóival magát itten tellyes megelégedésével múlatta, mellyet azután tulajdon Levele által is kinyilatkoztatott. Szomorú, és sajnos esztendeje vala ellenben az 1784-dik, mert mind a’ Magyar Sz. korona Bétsbe, mind pedig a’ F. Kir. Helytartó Tanáts, és General-Commando (hadi igazgató Törvényszék) Budára kebeléből elvitetett vala. Ellenben királyi országos pompa által nevezetesíttetett e’ Város 1792-dik esztendőben, midőn ottan II. LEOPOLD megkoronáztatott; bővebb leírását lásd a’ Magyar Újságokban. Öregbíttetett e’ Városnak híre 1796/7-dikben is, mert itten gyűltek vala öszve az Országnak Rendgyei, az uralkodó Felségekkel egyetemben, hogy a’ Frantzia veszedelmes háborúnak gátot, és véget vethessenek; melly alkalmatossággal, valamint egyébkor is, eléggé megbizonyították a’ Magyarok F. Királlyokhoz vonszó igaz buzgóságjokat, az egész Országban lett hadi Insurgens Seregnek felállítása által; és a’ legszerentsésebb foganattya vala. Lásd az ekkori időre nézve Csokonai Jósefnek e’ tzím alatt kiadott verses munkáját: A’ Pozsonyi Diétai Magyar Múzsa. Sok 135külömbféle igen nevezetes pompák tartattak e’ Városban 1536-dik esztendő ólta, a’ F. Királyoknak, ’s Királynéknak megkoronáztatások’ alkalmatosságaival, mint szinte a’ sok Ország-Gyűléseikor is, mellyek 57-szer tartattak e’ Városban; minémű szertartásokkal: lásd felőle Bél Mátyást, a’ ki azonkat elég bőven előadta. Szenteltt épűletei között e’ Városnak legnevezetesebb 1. a’ Sz. Mártonról neveztetett Káptalanbéli Uraknak, és Városnak Szentegyháza, mellyben a’ Királyoknak koronáztatások szokott tartatni; épűlete valamint igen régi, úgy valóban eléggé nevezetes is. Belső bólthajtását 8 oszlop tartya, ’s a’ mint a’ szemlélő a’ fejér márványból készített nagy óltárra teként, és Sz. Mártonnak száz mázsánál nehezebb, ónból öntött, lovon űlő, ’s 1734-dikben Donner híres míves által készűltt képét szemesen megvizsgállya, lehetetlen, hogy tiszteletre, ’s gyönyörködő érzékenységre ne hevűllyön, ha kivált a’ szép mesterségeknek tulajdonságait érzi, és azokat méltóképen elfoghattya. Valóban olly nevezetes, és pompás ez a’ Szentegyház, annak külömbféle Kápolnáji, ’s óldalt lévő óltárjai, tzímerei, zászlóji, drága köntösei, segrestyéji, hogy azoknak hív, és méltó leírása tzélunktól elvonna. Megsértvén régi tornyát az égi tűz 1760-dikban, igen jelesen, és sokkal pompásabban megújjíttatott, 13 ölnyivel fellyebb emeltetett, ’s rézzel fedettetvén, szépen meg is aranyoztatott, és legfelűl a’ Magyar Sz. Koronának ábrázolattya helyheztettetett. – Óhajtanánk, hogy a’ kiktől a’ Hazában kitelhetik, az Országot béútaznák, ’s az illyen nevezetesebb épűletek’, ritkaságok’, tapasztalások’ szemlélése, és sokféle tanúlmányok által, mind magoknak, mind pedig a’ Hazának nagyobb hasznára lehetnének! 2-dik Szentegyház a’ Szent Ferentz’ Szerzetebéli Atyáké, melly hasonlóképen igen régi épűlet, mert valamint amaz a’ köz véllekedés szerént, 1290-dikben, ez pedig 1280-dikban építtetett; Kriptája felől pedig azt állíttyák, hogy a’ Szentegyháznál 200 esztendővel régibb. Valamint a’ Szentegyház jeles, mellyben az arany sarkantyús Vitézek a’ Királytól kineveztetnek, tornya 136mesterséges; úgy Klastromjok is tágas, és jeles kertel, ’s jó vízzel is nevezetesíttetik. 3-dik Szentegyháza, melly a’ Megváltóról neveztetik a’ Jésuitáké vólt, ’s a’ Városházától nem meszsze épűlt. 4-dik az Ursulina Szerzetbéli Apátzáké, a’ kiknek Klastromjokban a’ Leányok mind a’ tudományokban, mind pedig egyéb kézi munkákban szorgalmatosan taníttatnak. 5-dik a’ vólt Klariszsza Apátzáké, melly mellett épűltt Klastromban, 1785-diktől fogva a’ Királyi Akadémia van. Három Kápolnák is vagynak még a’ belső Városban, úgymint: Sz. Katalin, a’ Krisztus Teste, és Sz. László nevezetét viselő épűletek. 6-dik Szentegyház a’ Misericordiánus (vagy szánakozó) Szerzetes Atyáké, a’ kik 1672-dikben telepedtek vala meg itten; és azólta hasznos szolgálatokat tesznek. 7-dik a’ Trinitárius Atyáké, melly 1717-dikben jelesen felépíttetett. 8-dik a’ Kaputzinus Atyáké. 9-dik a’ Sz. Erzsébet Szűzeié, mellynek jeles tornya 1744-dikben építtetett, ’s verő órával is felékesíttetett. 10-dik az Árvák’ házabéli Szentegyház. 11-dik az Ispotálybéli. 12-dik az úgy nevezett Noterdám Apátzáké, a’ kik oda 1754-dikben helyheztettek. 13-dik a’ külső Városon kivűl épűlt 1781-dikben, mellynek Plébániája is van, ’s a’ Városon kivűl a’ Virágvőlgyén lakozók ide tartoznak. 14-dik a’ Vár alatt épűltt Sz. Miklós Temploma. Az Evangelikusoknak is van itten két Templomjok, mellyeknek egygyike, t. i. a’ Németeké, 1776-dikban; a’ Magyaroké, és Tótoké pedig 1777-dikben épűlt: amazoknak két Prédikátorjok van, ezeknek pedig tsak egy tesz szolgálatot. Oskolájok számos, és jeles Tanítók vagynak benne. Világi épűletei között legnevezetesebb a’ Királyi Vár, melly a’ Város felett van, mintegy 70 ölnyi magasságú hegyen, és igen szép királyi meszsze ellátást szolgáltat. Hajdani épűlete védelmező helyekkel jól megerőssíttetett vala; de annakutánna felépíttettek régi kövei. 1635-dikben az egész Országnak költségével megnagyobbíttatott; 1762-dikben pedig mostani megújjíttatása többe kerűlt egy milliomnál. Kedves lakó helye vala F. K. F. H. A. Krisztinának, Férjével együtt, mintegy 15 esztendőkig; M. TERÉZIÁNAK pedig nyájas múlató helye. Itten vala szállva akkor, mikor a’ Magyaroknak nagy lelkű jó indúlattyok által, sanyarú hadi viszontagságai közzűl, nemes szívvel kiszabadíttatott. – Pozsony Városa valóban ditsekedhetik azzal, hogy a’ Magyarok kebelekben, az uralkodó F. Ausztriai Házhoz minden alkalmatossággal különös hűségjeket bizonyították. E’ Várban választatott néhai SÁNDOR LEOPOLD Fő Hertzeg is Nádor Ispánynak, a’ kit az egész Haza hív szívvel gyászolt, és jó emlékezete hervadhatatlan lészen előttünk. Most a’ kis Papság lakik, és oktattatik benne, kik közzűl már nevezetes Férjfiak származtak Hazánknak hasznára, ’s örömére! Belső külömbféle alkalmatosságai olly jelesek, és méltóságosak, hogy akarmelly Királynak pompás, és ditsőséges lakást szolgáltathat. Sokkal nevezetesebbek, ’s számosabbak e’ Városban a’ több külömbféle sok jeles épűletek, mintsem azokat előszámlálhatnánk, annyival inkább méltóképen leírhatnánk. Valóságos képét, mind ennek, mind a’ több K. Városoknak, mind a’ Váraknak, Kastélyoknak, ’s egyéb nevezetes vidékeknek, ha az Isten éltet, és segéll, mind közleni fogjuk a’ Hazával a’ leglehetőbb díszes metszésben: hogy így Magyar Országot, mind a’ Külföldiek, mind pedig a’ Hazafiak közelebb esmérhessék, és azt méltó tekéntetben tarthassák. Emlékezetet kívánnak azonban 1.) a’ Városháza, melly rézzel fedett toronnyal ékesíttetik, ’s 1733-dikban fellyebb emeltetett épűlete. 2.) A’ vólt F. K. Helytartó Tanátsnak Háza. 3.) Az úgy nevezett zőld német tsizmánál való épűlet, holott az előtt Ország-Gyűlései, azután pedig Komédiák is tartattak. 4.) B. Mednyánszky Uraságnak igen régi, és magas épűlete. 5.) Auer Urak’ háza. 6.) A’ régi pénzverő ház. 7.) A’ vólt F. Kamara épűlete, melly itten 253 esztendeig tartózkodott; 1531dikben tétetett Budáról Pozsonyba által, viszsza pedig 1784-dik esztendőben. 8-dik jeles, és nevezetes épűlet H. BATTHYÁNI JÓZSEF ő Eminentziájának díszes Kastéllya, mellyet 1781-dikben építtetett. Az egész épűletnek kerűlete mintegy 867 ölet tészen, ’s valamint a’ Rezidentzia, úgy nevezetes Kápolnája is örömmel legeli a’ néző szemeket. 9-dik az Országháza, mellynek megújjítására III. FERDINÁND tíz ezer forintot adott vala. 10-dik Gróf Csáky Uraságnak jeles épűlete. 11-dik A’ Prépost háza. 12-dik a’ vólt Vármegyeháza, mely 1796-dikban a’ Városon kivűl lévő vólt keresztes Szerzeteseknek Klastromjokba által-tétetett. 13-dik a’ vólt Jésuiták’ épűlete, mellyet Ormósdi Uraság 1777-dikben húsz ezer forintért vett-meg, és rajta jeles épűletet készíttetett. Itten valának szálva 1792dik esztendőben, LEOPOLD Tsászárnak koronáztatásakor a’ F. Udvarhoz tartozók, ’s azután a’ nevezett Király, Királyi Tanátsossá is tette vala, a’ gazdáskodásban tett jeles érdemeire nézve. 14dik Gr. Eszterházy Uraságnak jeles épűlete ’s a’ t. A’ külső Városban lévő számos jeles épűletek között nevezetesebbek: a’ Dunához közel 1763-dikban épűltt, ’s mintegy 170 ezer forintba kerűltt Kaszárnya, mellyhez közel vagyon az a’ tsínos, 1775-dikben épűltt Király-hegye, holott a’ Király, koronás fővel szokott megkoronáztatásakor a’ levegőbe négy felé vágni. A’ régi Királyhegyén pedig, melly 210 esztendőkig annak tartatott, most a’ királyi élet tárház vagyon, melly 1774-dikben építtetett. Nevezetesek továbbá Landerer, Vachtler Uraknak épűleteik, és az Árvákháza, melly kiváltképen nagy épűlet, ’s az előtt Veselényieké vólt ’s a’ t. Tovább G. Aspermont Uraságnak épűlete, ’s majd H. Grasálkovich Uraságnak Palotája, mellyhez 1760-ban egy jeles Kápolna is építtetett, ’s számos hertzegi múlatságok nevezetesítik; híres épűlet továbbá az Esztergomi Érseki Kertbéli Palota, holott 1792-ben LEOPOLD Király legelőször megállapodott vala, ’s a’ leglehetőbb pompával fogadtatott. Lásd felőle az 1778-dikban Patzkó Úrnál nyomtattatott, jeles musikálások, ’s vígadozásokra nézve kijött munkátskát: nemkülömben pompás nyári épűlet G. Erdődy Uraságé, mellyhez, valamint az előbbenihez igen gyönyörű kertek készíttettek. Hasonló érzékenyítő nevezetes épűlet Gróf Pálfy Uraságnak 139nyári kertye, mellyben kápolna, ’s teátrom is van, és I. FERENTZ Tsászárnak idejekor itten tartattak a’ F. K. H. Tanátsnak űlései, lakó helye lévén ez, a’ Királyi Helytartónak. Valamint régiségére, épűleteire, díszes vóltára, ’s kereskedésére, és a’ mesterségek’ folytatására nézve, nevezetes Pozsony Városa; úgy valóban tudós Hazafijaira nézve is az elsők közzé tartozik. Ugyan is itten születtek azok a’ Tudósok, a’ kik Hazánkat bőlts munkáik által bóldogították, ’s nevezetesítették; kiket előadott Korabinszky Mátyás Úr Pozsony Városának leírásában, és Horányi Elek Úr is, In memoria Hung. Születése’ helye a’ többek között Fő T. ’s nagy tudományú Práy György Kánonok Úrnak, a’ kinek híres nevét munkáji mindenkor tiszteletben fogják feltartani. Elhallgatván a’ több Tudósokat, minthogy érdemeikhez képest rövideden felőlök nem szóllhatunk, ’s tárgyunkhoz nem is annyira tartozik; de Bél Mátyást, azt a’ Hazánknak életrehozóját el nem halgathattyuk, a’ ki Pozsonyban írtt tudós munkája által mind Magyar Országos, mind a’ maga nevét hervadhatatlan tavaszra emelte. Nevezetes Pozsony Városa felől az is, hogy Magyar Országnak Leíróji többnyire ottan készítették munkáikat. Vindis Úr, a’ ki e’ Városnál igen érdemes Tanátsbéli Személy vólt, és Pozsonyi születésű, e’ Városban írta e’ tzímek alatt munkáit: . Szászky Tomka Jánosnak munkája is itten jöve világ eleibe. Korabinszky Mátyás Úr is itten írta, és adta-ki hasznos, és betses munkáját e’ tzím alatt: 1786. Tudósain kivűl, a’ szép mesterségekben is nevezetes itten született Férjfiak híresítik e’ jeles Várost; úgymint: Oeser Frid. Ad. Kempelen K. M. Tanátsos Úr, Junker, Prixner Urak ’s a’ t. Közönségesen véve a’ Pozsonyiak felől meg kell vallani, hogy a’ Hazában tsak nem minden tárgyakra nézve szép példákat mutatnak a’ követésre. – Múlató helyei, a’ halászok kapuján kivűl épűlt Teátromban vagynak (mert egy kapuján kivűl mind köz haszonra, ’s épűletre fordíttattak), holott a’ Bálok is szoktak tartatni, és külömbféle számos sétáló helyeken is, majd közel az említett játszó szín előtt, majd az előszámláltt igen nevezetes kertekben; vagy pedig a’ repűlő hídon általmenvén, majd az erdős igen gyönyörű ligetben, ’s majd más külömbféle helyeken. Határja jó termékenységű, levegője egésséges, bora híres, gyümöltse sok, kereskedése nevezetes; egy szóval, bóldog, és kellemetes lakást szolgáltat.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Poson, németül Pressburg, latinul Posonium, egy a legrégibb, legszebb, s legnevezetesebb királyi városaink közül, Poson vmegyében, a Duna bal partján, Bécstől 5, Budától 13 1/3 posta állomásra, igen szép és regényes vidéken. – Hajdan kőfallal, sánczokkal és több kapukkal volt megerősitve, de most kivévén a Sz.-Mihály kapuját, melly még fenáll, ezeknek semmi nyoma. – E kapunak van egy 27 öl magas rézzel fedett tornya. Külvárosa Posonnak ezelőtt tuladonképen csak egy volt, u. m. a Blumenthal, mert a szinte összefüggésben levő Váralja (Schlosberg és Zuckermandl) a Poson várkapitánysági, vagy a vármegyei hatóság alá tartozott, de most az egész egyesittetett. – Piaczai és térei közül egy sincs, melly akár nagysága, akár rendes alakja miatt a szép nevet megérdemlené. – Utczái elég szélesek, hosszak tiszták, s általjában kövezettek, sőt a fők gránitjárdákkal ellátvák. – Nevezetesebb épületei: a székes szentegyház, régi góth épület, csupán erős négyszögletü kövekből épülve. A magyar királyok itt szoktak megkoronáztatni. Még régibb szentegyház ennél a sz.-ferenczieké, hol koronázáskor a király által aranysarkantyús vitézek üttetnek fel. – Ezeken kivül van itt még 12 katholikus, és 2 evang. szentegyház, 6 zárda és synagóga. Kitünőbb épületei továbbá az országháza, mellyben tartattak a magyar országgyülések; városháza; az esztergomi érsek két palotája; a hajdani consiliumház; a kath. academiai és gymnasiumi épület; a sétatéren épült csinos német szinház; az uj megyeház; két gyalog kaszárnya; Grasalkovich herczegnő kastélya, s több csinos magán épületek és urasági paloták. A város mellett, épen a Dunára dülve, magas hegyre épült régi vára, honnan pompás kilátás nyilik meg a Duna zöldellő szigeteire, s ezt környező gazdag rónaságokra, más oldalrul az austriai erdős hegyekre; 1811-ben leégvén, most is romokban hever e vár. Poson városa a legujabb népszámitás szerint 1880 házat, és 9278 lakfelet, és 42,238 lakost, s pedig 19,877 férfi és 22,361 nő lakost számit. Ezek közt német 22,518, magyar 3145, szláv 7584, olasz 2, izraelita 4840; idegen belföldiek: német 1768, magyar 25, szláv 1934, olasz 49, izraelita 615; idegen külföldiek: német 229, szláv 3, franczia 7, angol 7, olasz 3; kik közül 29,929 romai kath., 11 gör. kath., 19 n. e. óhitü, 6744 ágostai, 94 helvét hitvallásu, és 5441 izraelita. Poson városa szorgalmas lakosai az ipart és kereskedést nagy előmenetellel űzik. Kézmüvesei közt a süteményesek, asztalosok, hangszerkészitők, s legközelebb a kesztyüsök is kitűnő iparmüveket készitenek. Gyárai szinte számosak: névszerint van 1 posztó, 4 selyem-kelme, 1 selyem-szalag, 5 vegyes gyapot- és gyapjukelme, 1 fénybőr, 1 pecsétviasz és czinóber, 1 jeles chemiai festék, 1 répaczukor, 2 rosoglio és liqueur, 6 pezsgőbor, és több eczet s keményitő, 1 szarugomb-gyár, s egy angol-amerikai műmalom, melly a malomvölygi társulaté. Kereskedése hazai termékekkel nagy fontosságu s ez főleg az izraeliták kezében van. Általában elősegitik a kereskedést az itt elfolyó pompás Duna, mellyen gőzösök is járnak; a különféle vidékekre szétágazó vasutak, ugyhogy Poson vasúti közlekedésben áll Bécscsel, Olmüczczel, Nagy-Szombattal, Pesttel, Szolnokkal, s e városok által igen messzere terjedő vidékekkel. – Takarékpénztára példásan van szabályozva, s a pesti után legtöbb pénzt forgat. – Diszére szolgálnak továbbá Posonnak az itt székelő számos közigazgatási, törvénykezési, hadi, kincstári hivatalok. Igy Magyarország legújabban 5 kerületre osztatván fel, ezek közül egy Poson városáról neveztetik. – Tartoznak pedig a posoni kerülethez Poson Alsó- és Felső-Nyitra, Trencsén, Árva, Liptó, Thurócz, Zólyom, Nógrád, Honth, Bars és Komárom vármegyék. – A város főhelye levén e kerületnek: ennélfogva itt székel a kerületi főispán és kerületi katonai főkormányzó, alájuk rendelt különféle közigazgatási, rendőrségi és katonai személyzettel; és a kerületi főtörvényszék. – Minthogy Poson a megyének fővárosa, hasonlóul itt lakik a megyei főnök, és a megyei törvényszék. Van itt továbbá cs. kir. harminczad, sóház, posta- és más ujon állitott kincstári hivatalok; egy társas káptalan, dolgozóház, siketnémák- és szegények intézete, több beteg- és kórházak, mellyek közt az irgalmas barátoké, és Szent Erzsébet apáczáké különösen emlitést érdemel. – A felvilágosodást elősegitik több apróbb elemi fiu- és leány-oskolán kivül egy állodalmi jogtani academia, egy szinte állodalmi 8 osztályból álló példány gymnasium; egy ágostai lyceum, jeles könyvtárral és táp-intézetekkel, 5 könyv- és 2 műárus bolt, 4 könyvnyomda, 1 német, 1 szláv hirlap. – Az álladalmi academiában és gymnasiumban német nyelven adatnak elő a tudományok; az ágostai lyceumban pedig főleg magyarul. – A Duna jobb partjával a várost hajóhid köti össze, s itt kinálkoznak a Duna gyönyörü ligeteiben a kellemes sétahelyek. – Ben a városban van egy téres és árnyékos sétatér, s általában a város egész kies környéke legkülönneműbb mulatóhelyekkel rakva levén: nem csoda, hogy a várost számos főnemesek, s egyszersmind olcsó élelem tekintetéből még számosabb polgári és katonai nyugdijas tisztek lakóhelyökül választák. – Határa egész kiterjedését meghatározni pontosan nehéz volna, miután felmérve nincs; de hiteles adatok nyomán 9000 holdra lehet tenni, holdját 1200 négyszögölével számitva, s Váralját a hozzátartozókkal ide nem értve. – Ebből a summából maga a város 465 holdat, a gyümölcskertek, rétek, stb., 600 h., szántóföldek 1440 h., szőlőhegy 1700 h., közlegelő 600 h., erdő 3899 h., utak, s haszonvehetlen 296 holdat foglalnak el. Földe, minőségét tekintve különböző. A Duna mellett, s a szigetekben finom fejér föveny kertifölddel vegyitve; s a növényzet itt legélénkebb, azért ezen telkek legdrágábbak, s a város a maga részét erdőnek, a polgárok pedig réteknek, s gyümölcsösöknek használják. – A Dunától távolabb eső földekben szinte alkotó rész a fejér-homok, csak hogy itt a fekete agyag felülmulja azt. – Ezeknek nagyobb része termékeny szántóföld, s a polgári házak közt van felosztva, azután közlegelő, mintegy 6–700 darab nagy marhára; a többi rét vagy gyümölcskert. Végre a hegyek szőlőskertnek, gyümölcsösöknek s erdőnek használtatnak. Felső területe ezeknek: elporhanyult gránit agyaggal, darázskővel, csillámmal vagy fövenyes homokkal vegyitve, alul pedig 1/2 lábnyira kemény gránitra akadni. Bora fejér, de nagyon közönséges asztali ital, miután itt régóta csak a mennyiségre s nem minőségre törekesznek. – Ellenben a sárga s főleg a görög dinnyét kivéve, minden más nemü gyümölcsökben nagy bősége van a posoni piacznak, s ezek elég jutányos áron kaphatók, s jó részben a posoni gyümölcsösökből és szőlőhegyekből kerülnek ki. – A város mikor épittetett bizonytalan, de hogy a Kárpát végső csucsára épült vára, mellynek most csak puszta 4 falai állanak, még a magyarok bejövetele előtt megvolt, onnan gyanitható, mert a város történeteiben sehol rá nem akadhatni, hogy ez későbben épittetett volna. – Azonban a város Szent-István alatt több idegenekkel gyarapodott, de alig kezdett az uj gyarmat nevekedni, már végső romlás fenyegeté. – Ugyanis Henrik német császár Pétert, Aba vetélkedő társát ujólag a magyar thrónra akarván emelni, 1050-ben egy nagy sereggel és számos fegyveres hajókkal megjelent Poson előtt, s ezt 2 hónapig erősen ostromolta, de ekkor bizonyos Zodtmund nevű magyar katona, kinek ivadéka a Kállay nemzetségben maiglan virágzik, az ellenség hajóit éjjel kifurván, elsülyesztette, s e miatt az egész német sereg nagy félelmek közt visszaszaladt. – 1130-ban Henrik osztrák herczeg, és III. Conrád német császár csellel elfoglalták Posont, de őket a fiatal II. Geyza csak hamar tetemes veszteséggel visszaverte. – 1165-ben III. István 20 ide való lakost, kiknek maradékai a Csalóközben még III. Károly alatt éltek, nemességre emelt. Neveik: Ombud, Colon, Cuzen, Petu, Vokut, Nichw, Numsa, Endre, Scareunpentiki, Juna, Kelud, Guka, Ceka, Gurdas, Scaragunka, Fonsol, Arichdi, mind igaz szittya származásra mutatnak. – 1160-ban békesség köttetett itt Otokár cseh király és Béla közt. 1271-ben Otokár cseh király csapatja a várost elégették, elpusztitották. – 1280-ban IV. László egy posoni városi tisztviselő érdeméért, ki valami külső követségben hűséggel járt el, a városnak Veidricz, Schellendorf, és Blumenau (Lamadi) helységeket ajkándékozta. – 1285. Albert osztrák herczeg a várost elfoglalja. 1302. Ujra elfoglalván a várost az osztrákok, ennek egész 1307-ig birtokában maradtak. 1309. a pápa követe elnöksége alatt nevezetes egyházi gyülés tartatott itt. 1323. I. Károly Szőlős (ma Pracsa vagy Weinern) faluval gazdagitá a várost. 1336. szövetségbe állottak I. Károly magyar, Kazimir lengyel, és János cseh királyok: Károly morvai őrgróf, Lajos bajor, és Albert osztrák herczegek ellen; de 1341-ben hatalmas közbenjárók segedelmével megkészült a béke I. Károly és Albert osztrák főherczeg közt. 1362. uj békesség készül I. Lajos és IV. Károly közt, s ezt 58 magyar mágnás irja alá. 1430. szabadságot kap a város pénzveretésre, L. és P. betüjegyekkel, fele az innen bejövő jövedelemnek a kincstárba, fele pedig a város pénztárába folyt. 1439- és 1440-ben az idevaló fegyvergyárban 6 puskamüves által ágyuk és mozsarak öntettek az urvölgyi rézből, és lőpor készittetett. 1491. békekötés Ulászló és Maximilian közt. 1526. a mohácsi ütközet után Mária királynő a templomi kincsekkel, s más ékességekkel ide szaladt; a várost ujra, s nagyon megerősittette. Ugyan ez évben országgyülés tartatván, I. Ferdinand magyar királynak választatik; a zsidók pedig a városból kiűzetnek, s házaikat a Mária udvari-cselédei foglalák el, kik ezeket ujra a posoni polgároknak áruba bocsáták. 1543-ban a törököktőli félelem miatt mind az esztergomi érsek lakása, mind a királyi kamara Posonba tétetett. Általában I. Ferdinand alatt 12 országgyülés tartatott itt, s ezek közül egyikén, t. i. 1536-ban Poson Magyarország fővárosának kiáltatott ki. 1563. sept. 8-kán Ferdinand Maximiliant jövendő magyar királylyá akarván koronáztatni: a magyar rendek szabad választási jogaikat koczkáztatni vélték, s ez okból heves vetélkedések származtak; végre abban egyezvén meg: miszerint koronázáskor a székesegyházban az alnádor kérdezze meg a rendeket: akarják-e a mostani koronázandó Maximiliant királyuknak vagy nem? s más napra Mária királynő is megkoronáztatott. Egyébiránt ezen koronázási ünnepélyen 2331 magyar nemes ur jelent meg fegyveresen. 1564-ben felmentettek a lakosok azon kötelességtől, hogy könyveiket censura alá bocsássák, mit pedig Oláh Miklós esztergomi érsek nagyon sürgetett. – 1572-ben Rudolf még Maximilian életében magyar királynak koronáztatott. 1605-ben őszszel a posoni polgárok féltvén szőlőhegyüket a Bocskay magyar és török csapatjaitól, az akkor N.-Szombatban lakó Illésházyhoz folyamodtak. Ez 100 Bocskay lovast rendelt Posonba szüret végéig, bizonyos feltételek alatt. Ugyan ez évben Básta cs. kir. tábornok Cseklész és Szencz közt megveretvén: ide be nem eresztetett, hanem Vörösvárba volt kénytelen huzódni. 1608-ban II. Mátyás nagy pompával magyar királynak koronáztatván, rendeltetik: hogy ezentul a korona, melly 58 évig az országon kivül volt, a posoni várban őriztessék. Koronaőröknek Révay Pétert és Pálffy Istvánt, nádorispánnak prdig, melly hivatal 46 éven át üresen állott, Illésházy Istvánt választották a rendek; s ez első példa volt, hogy ez első fényes hivatalra protestans emeltessék. 1618. Mátyás Ferdinandot a Rendek előtt magyar királynak ajánlván, maj. 15-kén elválasztották, s jun. 1én megkoronázák. De még ez évben Bethlen Gábor Posont elfoglalá, s bejövetele előtt a székesegyházban mind kath., mind protestans istentisztelet tartatott. 1619-ki országgyülésen Bethlen Gábor magyar királynak kiáltatott ki, de ő ezt el nem vállalá, a koronát azonban kezében továbbra is megtartá. 1620. ismét országgyülést tartat Bethlen, mellyen a békekötés pontjai megfontoltatván: ugy köttettek meg később Nicolsburgban Morvaországban; egyszersmind országgyülés végével a magyar, cseh és austriai rendek Ferdinand megegyezése nélkül egymás közt szövetségre léptek. Ugyan ez évben Dampier cs. kir. vezér Posont megszállván, megütközött Bethlen seregeivel, de szerencsétlenül, mert megveretvén, az ütközetben maga is elesett. 1683-ban Bécs ostroma alkalmával Tököly, Posont 30,000 magyarral és 10,000 törökkel megszállván, a külvárosokat felégette, sőt a város is hatalmába jött, de ebből a lotharingiai herczeg által kihajtatott. 1687. I. József 9 éves korában magyar királynak koronáztatik. 1703–1711-ig sokat szenvedett a város Rákóczy katonáitól, kik nem csak a szőlőhegyekben, vetésekben okoztak tetemes károkat, hanem a polgárokat is rabságba vitték, és csak nagy summa váltságdijért eresztették vissza. 1713. döghalál ütötte ki magát, s benne 3860 személy halt el, 1561 meggyógyulván. 1723. a pragmatica sanctio, melly szerint az osztrák uralkodóház örökösödése leányágra is kiterjesztetett, a magyar rendektől elfogadtatott. Ugyan ekkor állittattak fel: a consilium Posonban, a kerületi törvényszékek N.-Szombatban, Eperjesen, Debreczenben, Kőszegen; a hétszemélyes és királyi táblák Pesten. 1741. jun. 25-kén Mária Therézia magyar királylyá koronáztatik; s ugyan ez országgyülésen latin beszédében felszólitja a rendeket, hogy ingadozó trónját számos és hatalmas ellenségei ellen oltalmazzák; melly felszólitása olly lelkesedésre buzditá az országgyülési tagokat, miszerint nem csak általános nemesi felkelést határozának, hanem ujonczokat, élelemszert, és pénzt is nagy mennyiségben igértek. 1765. s a következő években igen gyakran volt szerencséje a városnak Mária Theréziát állandóul kebelében üdvözölhetni, mit nagy részben az itt lakó Mária Christina herczegasszonynak, s férjének Albert herczegnek, Magyarország akkori helytartójának köszönhetett. Ez emlitett években sokat szépült és nagyobbodott a város, mellyre a polgárok még most is örömmel hivatkoznak. 1781-ben a türelmi királyi parancs magától az esztergomi érsektől herczeg Batthyánitól olvastatott felé a székesegyházban. 1783-ban mind a kamara, mind a consilium Budára tétettek által. 1790-ben novemberben II. Leopold magyar királylyá koronáztatik. 1796. József főherczeg magyarországi nádornak választatott. 1805. országgyülés a nemesi felkelés rögtöni felállitása végett. De már nov. 15-kén 30 lovas franczia egy tiszttel a Dunán tul elfoglalja a hajóhidat, hanem két nap mulva ismét visszavonulnak. 27-ik novemberben ujra 300 franczia huszár jelenik meg; s a repülő hidat birtokába veszi; estve Dévén-Ujfalu felől Davoust franczia tábornagy hadosztályának egy része, mintegy 9000 főből álló Gudin tábornok vezénylete alatt a várost megszállja, de első decemberben Napoleon parancsolatjára visszavonult. – December 27-kén megköttetett az ismeretes posoni békesség; részünkről hg. Lichtenstein és gr. Gyulay, Napoleon részéről hg. Talleyrand levén a meghatalmazott követek. 1808-iki országgyülésen egy magyar katonai academia állitására több mint 500,000 forintért ajánlottak az egyes hazafiak; s a magyar museum és magyar nyelv gyarapitására hasznos törvények hozattak. 1809. január 29-kén a Duna megáradván, borzasztó árvizzel lepte el a várost. Ugyan ezen évben Davoust franczia tábornagy hadosztálya a hidfőt akarván bevenni, miután ez nem sikerült, jun, 12., 26. és 27-dik napjain magát a várost bombáztatta, s mindössze 123 ház égett le, sokkal több pedig erősen megrongálatott. Jul. 14-kén Reynier franczia tábornok vezérsége alatt két szép dragonyos ezred, egy huszár osztály, több gyalog zászlóalj, s egy császári testőr granátos osztály költöztek be Posonba. – Ez utolsó megszállás iszonyu költségeket okozott a városnak, mert ide nem számitván a bombázás által történt veszteséget, a franczia seregeknek 4 hónapi ingyen tartását, s az egyes polgárok sarczait: a háboru végével a városi pénztár adóssága 2,104,893 forintra, 50 krajczárra rugott fel. 1811-ben majusban a posoni vár, Posonnak ez ékessége leégett, s most is pusztán áll. 1815-ben martiusban a szász király, királynő, s Augusta herczegasszony Posonba költöztek, a János piaczi primás palotájában fogva lakást, de májusban már visszatértek országukba. 1822-ben sept. 8-től kezdve oct. 18-ig nemzeti zsinat tartatott itt Rudnay Sándor esztergomi érsek elnöksége alatt, mellyre minden magyar kathol. püspök, s minden káptalanból egy küldött jelent meg. 1825 óta gyakrabban tartattak itt országgyülések, mellyeken ha lassan is, de folyvást haladva, hasznos törvények hozattak, mellyek Magyarország békés átalakulását, s jövendő virágzását bizonyosan megalapitják, ha az 1848-ki februári franczia forradalom az épen együtt békésen tanácskozó magyar országgyülést hirtelen meglepvén, olly határozatokra nem bátoritja, mellyeknek következménye később véres forradalom lőn, mit leirni sem kedvem, sem akaratom.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Pozsonymegye székhelye Pozsony, szabad kir. város, mely Magyarországnak Budapest után egyik legszebb és legműveltebb városa. Már szép fekvésénél fogva is kiválik. Egy felől a Kis-Kárpátok végei környezik gyönyörű szőlő- és gyümölcskertekkel, meg a magasabb emelkedéseken üdén virúló egészséges tű- és lombleveles erdőkkel; más felől a Duna határolja. Keleti irányban a Duna mindkét oldalán végtelennek látszó síkság, közepett a népes Csallóközzel, terűl el. Eredete Pozsonynak messze visszanyúlik az idők ki nem fürkészhető régiségébe. A területén és környékén sűrűn fölvetődő kő- és bronz régiségek minden írott oklevélnél biztosabban hirdetik, hogy terűlete már a történelemelőtti időkben emberek tanyája volt. A római időszakban már nevezetesebb helynek kellett lennie. Akkor a Duna másik partján, a mai Német-Óvár és Petronell között, Felső-Pannonia fővárosa, Carnuntum virágzott. Bizonyos, hogy a mai várhegyen már akkor egy római figyelő állomás, egy a quád és markomann barbárok tartományába betekintő őrtorony állott. A balparti bárbárok, kik a carnuntumi piaczczal és kereskedőkkel összeköttetésben állottak, itt a pozsonyi várhegy alján, mintegy a rajta lesekedő római őrség ellenőrzése alatt keltek át a folyón s illetőleg bocsáták itt árúba a római kereskedőknek a maguk nyers terményeit és iparczikkeit: fegyvereiket, ékszereiket, bőrneműiket, gránátjaikat és opáljaikat. Itt ment át a Dunán a Keleti tenger borostyánköve is római terűletre. Azt sem tudjuk, hogy a rómaiak után a népvándorlás gyorsan változó korában minő viszontagságok érték. Csak azt sejtjük, hogy a népvándorlás után kezd nagyobb mértékben gyarapodni. A magyarok bejövetele előtt szlávok lakták, s a nagy morva birodalom helysége volt. A magyar honfoglalás véget vetvén a morva birodalomnak, Pozsony magyar főhatóság alá kerűlt. Mikor Szent István a keresztény monarchiát megalapította, Pozsony a hasonnevű vármegyének főhelye, vára és székhelye lett. A vár számos jószágokat kapott, melyek szétszórtan Pozsony, Győr, Bars, Vas megyékben feküdtek. Pozsony városát idők folytán sok viszontagság érte. III. Henrik német császár 1042-ben haddal támadta meg s el is foglalta. De a császárt és hadait a magyar fegyver nem sokára elűzte Pozsony környékéről. Később 1052-ben Henrik újból ostrom alá veszi Pozsonyt, de a város lakossága hősiesen ellenállott, a császár hajóit a Dunán elsülyeszté és a császár kénytelen volt a nyolcz héten át folytatott ostromot abbahagyni s végleg lemondani a Magyarország és népe fölött gyakorolni kivánt hűbéruraságról. Midőn Salamon király és Géza, meg László herczegek között 1074-ben a testvérháború kitört, Pozsony egyik színhelye lett az eseményeknek. Épen oly sikeretlenűl, mint III. Henrik, ostromolta Pozsonyt a következő században 1108-ban V. Henrik német király is. 1146-ban az osztrák határgrófság egy hadcsapata éjjel titkon meglepte a várost s azt Kálmán király trónkövetelő fia, Boris számára elfoglalta. De Géza a várost csakhamar ismét visszaszerzé. Szomorú napok következtek 1241–42-ben az országra és Pozsony városra is. Ekkor özönlöttek be a vad mongol hadak. A mohii szerencsétlen csata után IV. Béla Pozsonyba fut s itt kél át a Dunán Hainburgba. Majd 1241 nyarán a tatár sereg egy csapata Pozsony alá érkezik, a város közelében levő Lamacs, de Pozsony külvárosa, Széplak is áldozatáúl esik a tatárok dúlásának. Maga a vár és a falak által védett város kárvallás nélkül maradtak. Az országos csapásból azonban a pozsonyiak is okúltak. Pozsony erősségeit akkor még jobban kiépítették. Ez újabb védelmi intézkedések amúgy is nagyon szükségeseknek bizonyúltak, mert a tatátjárás lezajlása után nem nagy időre a cseh járás veszedelme fenyegette Pozsonyt. Béla és Ottokár királyok közt az ellenségeskedés egyre nagyobbodott; ennek a Pozsonyban 1254-ben május elején megkötött békével véget vetettek ugyan, de 1260-ban újra kitört a háború. Pozsony szomszédságában, a Morvamezőn a mai Kroissenbrunn és Marchegg között zajlott le az ütközet. A magyarok vereséget szenvedvén, Pozsony irányában visszavonúltak s lemondtak Stiria birtokáról. A belvillongások s az Ottokárral ismétlődött viszályok később is nagy szerepet visznek Pozsony történetében. 1262-ben jött létre ugyancsak Pozsonyban azon béke, mely a belviszályoknak legalább egy időre véget vetett. IV. Béla király és fia, István ifjabb király, itt békültek ki. Ámde alig hogy IV. Béla 1270-ben meghalt, V. István és Ottokár közt újból egyenetlenségek támadtak. 1271 ápril 13-án a hatalmas cseh király nagy sereggel átlépte a magyar határt; Pozsonyt egyes védők vitézsége mellett is árulás következtében könnyű szerrel s első ostrommal hatalmába ejtette és várába bécsi harczosokból álló másfélezer főnyi helyőrséget helyezett. Roppant volt a kár és szenvedés, mely akkor a várost és lakóit érte. Ekkor pusztúltak el a káptalani és a városi levéltárak is. A háború azután, hogy Ottokár Pozsonynál hajóhídon a Dunán átkelt, a dunántúli vidéken folytattatott; ennek a Pozsonyban 1271 július 3-án aláírt béke vetett véget. 1273-ban azonban újra kitört a háború, Pozsonyt Ottokár újra elfoglalta és csak 1277-ben adta vissza több más magyarországi várossal és várral, mikor László király szövetsége Habsburgi Rudolf német királylyal arra kényszeríté. A következő évben (1278 aug. 26) Ottokár elesett Stillfriednél a László és Rudolf királyok ellen vívott csatában és IV. László király a nagy nap emlékére s fogadalma teljesítésére a Ferencz-rendűek gót stylű szép templomát s a mellette levő kolostort építtette. 1297-ben történt e templom fölszentelése. Ugyanez évben honosíttattak meg Pozsonyban a klarisszák, kik a cistercita-apáczák épületében telepedtek meg azon a helyen, melyen ma a katholikus főgymnasium van. A IV. László királylyal ellenségeskedésben levő Németújvári grófok és Apor vajda 1286-ban Pozsonyt megrohanták s elfoglalták, de a király hívei csakhamar visszavették. Nemcsak a város, hanem az egész vidék is sok kárt vallott, s Albert osztrák herczeg 1287-ben elfoglalta, színleg IV. László király, valójában a maga javára és birtokában tartotta 1291-ig, midőn III. Endrének vissza kellett adnia. III. Endre Pozsonyt különösoltalmába vette. 1291-ben szabadalmat adott neki, mely által Pozsony nagyon emelkedett. Az Árpád-házi királyok kihalta után Pozsony folyton az országos események élén szerepelt. Az Anjou-házbeli királyok szívesen és sokat tartózkodtak e kies városban. A világi nagyok és előkelők több megye nemességével többször gyülekeztek össze Pozsonyban az úgy nevezett nádori közgyűléseken főleg I. Lajos király idejében, a kinek itt tartózkodása egyik legfontosabb emléke, hogy 1362 deczember 31-én itt esküdtek neki az osztrák, stiriai és karinthiai herczegek és urak örök szövetséget. Még sokkal gyakrabban fordúlt meg Pozsonyban Zsigmond király. Ő erősítette meg 1385-ben a város kiváltságait, s még későbben is ismételten gyarapította, de más részt e fejedelem folytonos pénzetlensége miatt többször nagy terhére is volt a lakosságnak. A várost el is zálogosította Jodok és Prokop morva fejedelmeknek. Itt köt Zsigmond király 1390-ben Albert osztrák herczeggel és Jodok morva őrgróffal a kereskedők védelmére egyezséget s itt fogadnak ugyanők 1392-ben egymásnak kölcsönös segélyadást. Itt engedte át az országrendek megegyezésével a jogot Albert osztrák herczegnek arra, hogy magtalan halála esetére őt a magyar trónon követhesse. Emelte a város tekintélyét s tetézte anyagi hasznát az, hogy Zsigmond 1430-ban Pozsonyban pénzverő intézetet állított föl. Zsigmond utódja, Albert király is többször ellátogatott Pozsonyba nejével, Erzsébettel. A Hunyadi-ház dicső emlékeinek némelyike szintén Pozsony város életével van kapcsolatban. Pozsonyban kaptak a Hunyadiak kinevezéseket, javadalmakat, jogokat, czímeket, kedvezményeket. Ide vonúl s itt talál mindannyiszor szíves és lelkes fogadtatásra a ház dicsőségének alapítója, János kormányzó. 1450-ben itt fejezi be sikeresen Hunyadi János képviselője, Zrednai Vitéz János, a Frigyes császárral való, már 1447-ben Bécsben megindított alkudozásokat. A dicső Mátyás királynak számos oklevele, adományozása, szabadalma, kinevezése Pozsonyban kelt. Az 1468 szeptember 8-án alkotott törvénykönyvet itt erősítette meg az országgyűlésen. Mátyás király gyakori itt tartózkodásával udvarának fénye, a nála időző külföldi követek s urak megjelenése rendkivűl élénkítette Pozsony nyilvános életét. De a városra nézve legfontosabb az volt, hogy itt alapította Zrednai Vitéz János II. Pál pápa engedélyével 1467-ben az Academia Istropolitanát, melynek épülete ma is fennáll a Ventur-útczában. Addig, míg az intézet fönnállott, híres férfiak működtek tanszékein, kik közűl Brandolini Aurélt a trivium, és Müller Jánost, a hírneves Regiomontanust a quadrivium tanárát említjük. Mátyás halálával az országra s Pozsonyra is szomorú idők következtek. Bár 1491-ben november 7-én a Pozsonyban kötött béke megszüntette a Frigyes császár és Miksa római király, meg Mátyás és utána II. Ulászló közt kitört háborút és egyenetlenségeket, a törökök egyre fenyegetőbbé, az ellenök való védelem pedig a gyenge és szegény Ulászló kormánya alatt annál gyámoltalanabbá lett. Szerencsétlen fia, II. Lajos király, ide menekűlt 1520 szeptember havában a kiütött dögvész elől. Innen intéz 1524. február 5-én levelet Henrik angol királyhoz, ecsetelve országának a török vész miatt való szomorú állapotát s kérve a keresztény nemzetek segítségét. A szerencsétlen mohácsi ütközet után a török másfél évszázadon át hatalmában tartotta az ország harmadrészét. Pozsony ugyan kivűl esett a török foglaláson, de az ország sanyarú helyzetének következményeit e város is fölötte érezte, mindamellett, hogy az ország fővárosának elfoglalása következtében Pozsony lépett annak helyére. I. Ferdinánd megválasztása – után 1536-ban Pozsonyt a törvény ideiglenesen az ország fővárosának nyilvánította. Összesen 11 királyt és 6 királynét koronáztak itt, de egyszersmind kemény ostromok is érték ez alatt a várost Bocskay, Bethlen és Thököly hadai részéről. II. József koráig a legtöbb főkormányhatóság székhelye volt ugyan, de külső csinosságában és fényében mégis nagyon hanyatlott. Mária Terézia alatt azonban új korszaka kezdődött. Várpalotája fényesen kiépűlt s az a királyné leányának, Krisztinának, s vejének, Albert szász-tescheni herczegnek, Magyarország kir. helytartójának állandó szállásáúl szolgált; de maga a királyné is, a várlakhoz külön épületet, a most már teljesen elpusztúlt Therezianumot építtetvén, örömest tartózkodott a pompás kilátást nyújtó hegymagaslaton. Itt fogadta a nemzet hódolatát, itt hallotta az örökké emlékezetes „Vitam et sangvinem” fölkiáltást és itt határozta el a magyar nemes testőrség alapítását. Midőn 1784-ben a helytartótanács Budára tétetett át, Pozsony megszűnt ugyan az ország fővárosa lenni, de az országgyűlések ezentúl is egy-kettő kivételével itt tartattak, míg 1848-ban végleg át nem tétettek Budapestre. Az utolsó pozsonyi országgyűlést 1847 november 7-én nyitotta meg V. Ferdinánd király s ugyanő zárta is be fél év múlva 1848 ápril 11-én a primási palotában, hol előbb az összegyűlt rendek előtt szentesítette az 1848-iki törvényeket. Ez volt az utolsó rendi országgyűlés és egyszersmind az utolsó, mely Pozsonyban tanácskozott. A század elején az austerlitzi csata után itt köttetett meg I. Napoleon és II. Ferencz császár között 1805 deczember 26-án a béke. A franczia megszálló hadseregnek emlékezetét ma is fentartja a díszligeten látható sánczmű. 1811-ben a vár kigyúladt s leégett. Azóta a fő épülete romban hever, de melléképületei ma is kaszárnyáúl szolgálnak. A város a legutóbbi évtizedekben, különösen a legutóbbi évtizedben meglepő fölvirágzásnak indúlt. Ma a 154 méter tengerszín fölötti magasságban s a (Ferrótól) 34° 46' hosszú és 48° 9' szélesség alatt fekvő város már külső csinosságánál fogva is a legjobb hatást teszi az idegenre. Útczái, főleg a belvárosban nem zsinóregyenességűek ugyan, mert szűk védfalak közé szorított középkori alaptervezetökhöz képest szűkek és görbék; mindazonáltal sok művészeti részlet látható a házaikon, kivált ott, hol a régi erkélyes ablakok, az ablaksorok által egyenlőtlenűl fölosztott homlokzatok és a futóvonalból kiszökellő kőfalak még eredeti állapotukban megvannak. Sokat veszített a város érdekességéből a miatt, hogy legújabban a vízvezeték mellett fölöslegesekké vált márvány közkútakat, kettőnek kivételével, lebontották; de viszont bizonyos, hogy a pompás keramittal, aszfalttal és gránitkövezettel burkolt s Auer-féle légszeszlámpákkal világított útczák nagyon megszépűltek. Rend és tisztaság uralkodik az egész városban. A házak a belvárosban mind két-, háromemeletesek, de a külső városrészekben, nevezetesen a Nádor és Ferencz József városrészekben szintén igen sok a két-, háromemeletes ház. Az Újváros vagyis a Virágvölgy elütőleg a többi városrészektől többnyire földszintes házaival inkább mezővárosi színezetű, de a jómód és városi kényelem ott is szembetűnő. A város külsejének díszítésére szolgálnak a Hal-téren, a Zöld-piaczon, a Kis-Séta-téren, a Vármegyeház-téren és a Vásár-téren álló egyházi és világi szobor- és emlékművek. A Főtéren levő díszkút a XVI. század egyik remek alkotása, a színház előtti szökőkút, valamint a vele szemben levő Hummel zeneszerző mellszobra a pozsonyi születésű Tilgner Viktor szobrász művei. A Dunaparton, a régi koronázási domb helyét elfoglaló díszes téren a város hazafias áldozó készsége az itt történt királykoronázások emlékeül közelebb Mária Terézia pompás lovas szobrát állíttatta, mely Ő felsége, a király jelenlétében 1897 május 16-án lepleztetett le fényes ünnepléssel. A fehér márványból faragott s fekete márvány talapazaton álló művészi szobormű a pozsonyi születésű Fadrusz János szobrász alkotása. Jobbról a királyasszony oldalánál harczban edzett magyar vitéz áll s kivont kardjával a határ felé mutat; balról magyar főúr lép a mén mellett, a királynő felé fordítva kifejező arczát s nyugodt elégültséggel mutat baljával oldalt, az ország felé. A város legkiválóbb épületei a régibbek közűl: a koronázó székesegyház, mely dísztelen nagy tetejével és vaskos tornyával magasan kiemelkedik a környék összes épületei közűl s mondhatni, oly jellemzője Pozsonynak, mint a Szent István templom Bécsnek, a Münster Strassburgnak. A székesegyházat legújabban belűl fényesen és ízlésesen megújították; külső kijavítása is tervben van. Nevezetes egyházi épületek továbbá: a ferenczrendiek templomának most megújított pompás tornya s a templomhoz épített Szent János kápolna, mely a csúcsíves építészetnek Magyarországon egyik legszebb alkotása. Szintén ilyen művészetű a klarisszák egyházának híres ötszögű tornya. Világi épületei közűl említendők: a várhegyen romjaiban is hatalmas várlak; a várhegy derekán álló díszkapu, mely, fájdalom, csaknem teljesen ki van vetkőztetve eredeti szépségéből; a városháza zömök, régi tornyával, gyönyörű kapualjával s újabb udvari arkadfolyosójával; a nagy kiterjedésű, de dísztelen országház, mely 1753-ban épűlt, s melyben 1848-ig az országgyűlések tartattak, most pedig a királyi itélőtáblának szolgál helyiségűl; a primási és a Grassalkovich-féle, most Frigyes főherczeg tulajdonában levő palota, melyek az Esterházy-téren levő, egykor szintén primási palotával (most katonai kórházzal) leginkább képesek a múlt századi úri élet emlékét előttünk föleleveníteni. Az újabb épületek közűl kiválólag a szép virágvölgyi katholikus templomot és az Ó-városban levő izraelita zsinagógát, a díszes, belűl fényes városi színházat, az országos kórházat, az állami reáliskolát, az evangelikus gymnasiumot, a királyi törvényszéket, a vármegye székházát említjük föl és a katonai laktanyákat, s ezekhez egyes főurak és polgárok palotaszerű bér- és magánházai is nagy számmal járúlnak. Az újabban kiépült vagy kiépülőben levő útczák közűl megemlítjük a Baross Gábor-útczát díszes magánházaival és az új katonai hadtestparancsnoki épülettel; a Stefánia-útczát Frigyes főherczeg nagy bérház palotájával; az Edl-, Convent-, Kisfaludy- és Védczölöpútczákat, melyek mind igen csinosak. Az Újtelep szebbnél-szebb nyaralókkal gyarapszik évről-évre. A kies, tetszetős villák, lombos fák s illatozó virágágyak közepette csoportosúlnak a hegy alján és lejtőjén s a telep már is egyik legszebb városrésze Pozsonynak. Szép nyaralók a pozsonyi hegység egyéb vidékein is vannak, a Bimbóházak környékén, a Mély-út menti magaslatokon, a Kalvária lejtőjén, a vashámor környékén, a Malom-völgyben, stb. Legkiválóbbak ezek közűl az Eleonora-udvar s a Bellevue Dubszky-telep, amaz St.-Genois gróf alkotása, emez egy nagy s tömeges látogatásnak is eleget tevő vendéglő. Keresett uzsonnázó hely a Bimbóházak csoportja, az Egyházfi kávéskertje a mélyúti kápolna mellett, a Tunell-kert, a Szalmagunyhó, a zergehegyi erdészlak, hol mindenütt nemcsak jó uzsonnát, hanem egész ellátást is kaphatni.Különben üdülő helyek tekintetében Pozsony alighanem páratlanúl áll az ország összes városai sorában. A Duna jobb partján nagy terűletén fekszik a városi díszliget, mely pompás útjaival, hatalmas koronájú fáival, zöld pázsítjával, tarka szőnyeg-virágágyaival, mindenféle ritka díszfáival és cserjéivel s igen szép kilátást nyújtó ligeti kávéházával fölötte élvezetes nyári sétáló- és mulatóhely; a kinek pedig a díszliget sétára nem elég, az a ligeten túl órákon át járhat folyton erdőben és jó útakon. A zabos, a vadászlak, az ó-liget, a pötscheni liget mindmegannyi kedvelt és sokat látogatott kirándúló helyek szintén a Duna jobb partján, hová a városból a gyalogközlekedés számára is kényelmesen berendezett hatalmas vasúti hídon át vagy az ezen felűl járó kis gőzhajón a város belsejéből is hamar el lehet jutni. A folyam innenső partján az üde levegője és fenyves ültetvényei miatt felette kedves és egészséges hegyi liget kinálkozik, azontúl a gyönyörű Kalvária, meg odább a jó úton kocsin is elérhető Szalmagunyhó és Zergehegy, mely utóbbin a Széchenyi-kilátóról igéző szép tájképet szemlélhetni. Hegyre, erdőre, folyamra, síkságra, mindenfelé tündéries kilátás nyílik. A Zergehegy alján hűs völgyben fekszik a Vaskút nevű nyári mulató és tartózkodóhely, melyhez kocsin a kies Malom-völgyön, gyalog pedig a hegyi ligeten át juthatni legalkalmasabban. Egész napi hálás kirándúlásra a környékben Mária-völgy, Dévény, Német-Óvár, Szent-György, Bazin kinálkoznak. Pozsony polgári lakosságának száma 52.411 lélek; ebből 31.404 német, 10.433 magyar és 8.709 tót. Erős többségben van tehát a németség, mi a város történeti fejlődéséből könnyen megérthető, a mennyiben a középkorban folyton német bevándorlók telepedtek le a szabadalmakat és biztonságot nyújtó városba. De a magyar nyelv ismerete és tudása folyvást terjed. A magyarúl beszélők száma ez idő szerint 21.280. Pozsonyt az ipar és értelmiség városának nevezhetjük, de másrészt a nyugdijasok városának is, mert az élet és a lakás drágasága, valamint az egyre növekvő városi zaj mellett is a város kies fekvése, egészséges levegője, jó ivóvize, rendezett községi állapota, művelt társadalmi körei, magasabb művészeti szórakozásai s Bécshez való közelsége miatt szívesen tartózkodnak itt állandóan nyugalomba vonúlt katonatisztek, polgári tisztviselők és előkelő magánzók. A lakosság kereseti tevékenysége nagyon egyenlőtlen arányokban oszlik meg. A közel 13.000 holdnyi városi határban van 5.351 hold erdő, 3.083 hold szántóföld, 1.409 hold kert, 1.352 hold szőlő, 626 hold rét, 587 hold legelő, a többi ártér, belső telek, árok, kőbánya, vasút. A kertészet és szőlőmívelés az összes őstermelési foglalkozások közt a legjövedelmezőbbek. A kertészetet Pozsonyban nagyban és czélszerűen űzik. A díszre és üdűlésre szolgáló kerteken kivűl mintegy 400 holdnyi terűletet használnak gyümölcstermesztésre s 100 holdat konyhakertészetre. A konyhakertészet sok zöldséget szállít a bécsi, sőt éjszak-németországi piaczokra is. Az őstermelési ágak különben Pozsonyban az iparágaknak évről-évre való gyarapodása következtében mindinkább veszítenek fontosságukból. Az ipartelepek és árúraktárak legújabban nem remélt számmal szaporodnak, tehát szaporodnak általuk a város anyagi jóllétének forrásai is. A géperővel dolgozó gyárak száma már nagyon tetemes. Ezek közt van két vas- és fémárú-gyár, melyek egyike patkószeggyár, 3 gépgyár és egy kocsigyár. Az építési ipar terén 9 gyár működik: egy háztetőlemezgyár, egy márvány- és gránitkőgyár és 7 gőztéglagyár. A faiparral öt gyár foglalkozik, melyek közűl 4 nagyobb gőzfűrész- és egy nádfonógyár. A fonó- és szövőipar terén 6 gyár működik. Ezék közűl kiemeljük az arany- és ezüstsodronygyárat; posztógyárat, meg a vitorlavászon-, viasz-, len- és juttaszövőgyárat. A ruházati ipar terén egy vatta- és egy kalapgyár működik. Emez fínom és legfínomabb nemezkalapjait Német- és Svédországba, Norvégia, Dánia, Svájcz, Belgium és Szerbia piaczaira szállítja. A sokszorosító ipart 6 könyvnyomda, a sörteárú-ipart egy nagy és híres kefegyár űzi. A vegyészeti ipar 5 gyárat foglalkoztat; ezek a tölténygyár, a dynamit- és lőporgyár, a pozsonyvárosi légszeszgyár, a gépolaj- és kenőcsgyár s a csontlisztgyár. Az élelmezési és élvezeti ipar terén 11 gyár áll fönn. Egyik nevezetesebb gyár Pozsonyban a magyar kir. állami dohánygyár; de szintén említésre méltó a gőzmalom, a czukorkagyár, a malátagyár és a sörfőzőgyár. Mótor nélkűl dolgozó nagyobb gyár is több van, nevezetesen kocsigyár, lószőrtisztító-, gyapjúgyár, meg vegyi festékgyár. Pozsony városában összesen 52 gyár van melyekben, 4.797 munkás dolgozik s együtt 1400 lóerejű gép van bennök működésben. Mindezekhez legújabban két igen nevezetes vállalat gyártelepe járúlt: a villamos vasúti, meg a malomligeti nagy kőolajfínomító és benzingyártó telepek. Ha mindezekhez hozzáveszszük, hogy Pozsonyban még 1940 különféle kisiparos is működik: teljes joggal alkalmazhatni rá az iparos város elnevezést. A kisipar készítményei közűl is több országos hírnévnek örvend; így a műasztalos és műlakatos munkák, az esztergályos művek, pék- és hentes-készítmények. Hitelintézet három van: a pozsonyi I. takarékpénztár, a pozsonyi II. ker. takarékpénztár és a pozsonyi iparbank. E három intézetnél az évi betét huszonkét millió forintra megy, a miből közel húsz millió a pozsonyi első takarékpénztárra esik. Pozsony városa nemcsak a kamarakerűletekhez tartozó, hanem más szomszédos megye, sőt még ausztriai terűleten fekvő némely határszéli vidék pénzforgalmának is egyik gócza. Meg kell még említenünk, hogy az osztrák-magyar banknak is van Pozsonyban fiókja, melyhez 5 al-fiók tartozik; ezek közűl egy Nagy-Szombatban. Végűl megjegyezzük, hogy van itt két hitelszövetkezet is; tudniillik az első pozsonyi önsegélyző-egylet és az osztrák-magyar I. általános tisztviselő-egyletnek pozsonyi takarék- és előleg-társúlata. Pozsony továbbá igen élénk közlekedési hely; nagy szerepe van itt a postának, távirdának, telefonnak és vasútnak. A vasúti forgalom hat felé veszi irányát: Budapest, Bécs, Zsolna, Szakolcza, Duna-Szerdahely és az 1889- és 1891-ben épített nagy és szép dunai vashídon át Szombathely felé. Mindehhez számítandó még a dunai gőzhajózás forgalma, mely kivált árúszállítás tekintetében igen fontos. Pozsony lakosságának legnagyobb része római katholikus. Számuk 39.020, míg az ágost. evangelikusoké 7.347, az izraelitáké 5.396, az evang. reformátusoké 525 lélekre megy. A katholikusok nagy többségét a város külsőleg is hirdeti; övéik a legszebb és legnagyobb templomok, melyek közt első helyen a prépostsági templomot említjük. Ez nemcsak építészeti szempontból nevezetes, hanem történeti tekintetben is, mert koronázási templom volt, melyben 11 királynak és 6 királynénak tették fejére a koronát. Építészeti szempontból más helyen volt méltatva; itt csak szép festésű üvegablakait, a Donner Ráfael által 1734-ben ólomból öntött, a szentély külsején elhelyezett Szent Mártont ábrázoló lovasszobrot, az egyházi díszkészletből pedig a híres nagy szentségmutatót említjük meg. A hajóban álló keresztelő medencze még XIV. századi érczmű. Éjszaki oldalához az Esterházy Imre érsek által 1734-ben barokk ízlésben, pazar költséggel épített, márványnyal és gazdag aranyozással ékesített, gyönyörű műtárgyakkal fölszerelt és kupolán át megvilágított Alamizsnás Szent János kápolna a maga nemében párját ritkítja az országban. Oltárán ezüst koporsóban Alamizsnás Szent János patriarcha holtteste nyugszik, melyet I. Mátyás király ajándékba kapott volt a török császártól az után, hogy Konstantinápoly török kézre kerűlt. A gyönyörű márvány kápolnát az alapító érsek térdelő szobra és két, ritka nagy becsű, művészi kivitelű bronzgyertyatartó díszíti. Másik kápolnája a Szent Anna kápolna; nevezetes ajtajának szobrászati dísze a Szent Háromságot föltűntető domború műve miatt, melyet a XIV. századból való műnek tarthatunk. E kápolna egyik falába van elhelyezve Schönberg György pozsonyi prépostnak az Academia Istropolitana egykori alkanczellárjának művészi faragású kőszobra. E kápolnából nyílik egy lejárat a templom alatt levő sírboltokhoz, melyekben a nagy Pázmány Péter, Lósi, Lippay, Szelepcsényi, Széchenyi, Kolonich és Ágoston Frigyes érsek-primások s más világi országnagyok aluszszák örök álmukat. E templom különben nemcsak prépostsági és káptalani, hanem egyszersmind belvárosi plebánia-templom is. A káptalan a préposttal együtt 13 tagból áll. A prépostnak 1632-ben Draskovics György által épített és 1776-ban megújított kétemeletes palotája a templom mellett pompázik; a kanonokok házai a Káptalan-útczában már jóval szerényebbek. E házak sorozatában találjuk Pozsony legrégibb lakóházát, az úgy nevezett Kis-Prépost-udvart, mely görnyedt falaival s félköríves román párkányzataival legott elárúlja, hogy építése még a XIII. században történhetett. Egy másik plebánia-egyház a két csonka tornyú Szent Háromság-templom. Máskép keresztesek, trinitariusok templomának is neveztetik, mert a rabváltó trinitariusok építették 1717-ben azon a helyen, melyen előbb Szent Mihály temploma volt, a trinitariusok kolostora pedig a templom tőszomszédságában, a mostani tágas vármegyeház helyén állott. A harmadik plebánia-templom az újvárosi vagyis virágvölgyi díszes templom, a mely nem régiben épűlt. Említésre méltók továbbá a most kath. főgymnasiumúl használt egykori klarissza-zárda és a Ferencz-rendi zárda gót izlésű, valamint az Erzsébet-apáczák barokkstylű templomai, míg a terézvárosi kis templom, továbbá az irgalmasok, Orsolya-apáczák, a kapuczinusok, a jezsuiták s a kórház-útczai polgári gyámház templomai már kisebb rendű egyházi épűletek. Több kápolnája is van a városnak, ilyen a Szent Miklós kápolna a Terézvárosban a várhegy alján; a Miasszonyunkról nevezett apáczák kisded egyháza; a városi kórház egyháza; a XIV. század elejéről való Szent Katalin kápolna; a XIV. század végén (1396-ban) már említett, az Üdvözítő testéről nevezett s a jezsuiták gondozása alatt álló kápolna; a Mély-út fölött levő Máriakápolna, melynek alján a lourdesi szűz grottája, közelében pedig a pompás kilátást nyújtó Kalvária van. Házi kápolnák találhatók a primási, a főherczegi és Stabwaszer-féle palotákban, az országos és a katonai kórházakban, a káptalani prépostságban, a dologházban, valamint az egyes kolostorokban. Ez utóbbiak közűl említhetjük még a XV. század végén s a XVI. elején épűlt Szent Sebestyén (ma Rozália) és az újabb Loretomi kápolnákat a Szent Ferencz-rendiek kolostorában. A Pozsonyban levő kolostorok, egynek kivételével, mind nagy alapítványúak. Legrégibb a Szent Ferencz-rendieké, mely eredetét a XIII. századig viszi vissza. A gyakori földrengések miatt megsérűlt templomhajót 1616-ban átépítették, de a szentély megmaradt régibb alakjában. A XIV. század elejéről való, már említett tornya földrengéstől és tűzvészektől annyira megrongálódott, hogy a harangházig le kellett bontani s a régi méretek és formák szerint újból építeni. Ez az építkezés épen 1896-ban, az ezredévi ünnep esztendejében készűlt el. A torony leszedett részét ugyancsak e nemzeti ünnep alkalmából díszes kis emlékcsarnokká állíttatta össze a pozsonyi I. takarékpénztár a városi liget egyik szép pontján. A többi kolostorok újabb eredetűek. A jezsuiták először 1627-ben telepedtek le Pozsonyban a Pázmány Péter által számukra épített káptalan-útczai házban; majd rendjüknek Mária Terézia alatt történt eltörlése után másodszor 1855-ben költöztek vissza s azóta mai kolostorukban laknak a Batthyány-téren. Torony nélküli s eredetileg protestáns templomukat Lipót császár parancsár a kapták 1672-ben. Az irgalmasok kolostorát Szelepcsényi György primás alapította 1669-ben. A templom is ez évből való, de a mai kolostorépületet Kollonich érsek emeltette 1703-ban. A jezsuiták szomszédságában áll a Kollonich érsek által 1672-ben ide telepített Orsolya-szűzek nagy kolostora. A mai épületet gróf Esterházy Imre érsek építtette 1731-ben; a hozzá tartozó egyszerű templom eredetileg szintén az evangelikusoké volt s 1640-ben épűlt. Az 1676-ban Pozsonyban letelepedett kapuczinusok kolostora a Kapuczinus-útcza és a Vármegyeház tere sarkán áll nagy kerttel és több hozzá tartozó bérházzal. A mai nagy épületet ugyancsak gróf Esterházy Imre érsek építtette 1718-ban, a vallásalap pedig átalakíttatta 1861-ben. Szintén Esterházy érsek alapította 1738-ban a Szent Erzsébet-rendű apáczák kolostorát, melynek barokk ízlésű szép temploma 1744-ből való; az újabb időkben leégett tornya csonka maradt. Mária Terézia királyné 50.000 forinttal gyarapította e kolostor alapítványtőkéjét. Ugyancsak Mária Terézia uralkodása alatt keletkezett a Miasszonyunkról nevezett kanonok-rendű apáczák kolostora is, mely azonban maig is befejezetlen maradt. Legújabb szerzetesi telep a Szent-keresztes irgalmas nővérek kisded kolostora. A protestánsoknak Pozsonyban csak két templomuk van, s mind a kettő az ág. evangelikusoké; az 1774–1776 közt épűlt nagyobbik ú. n. német templom és a magyar- és tótajkúak számára 1777-ben épűlt ú. n. magyar templom. A német templom oltárát a pozsonyi születésű híres Oeser Frigyestől való remek kép ékesíti. Az evang. reformátusoknak ez időszerint még külön templomuk nincsen. Az izraelitáknak két külön templomuk van: egyik az orthodoxoké, mely a Vár-úton 1863-ban épűlt; másik a neologoknak a Hal-tér sarkán újabban, színes téglákból mór stylben épűlt kéttornyú zsinagógája. Pozsonynak számos állami, királyi, községi, felekezeti és magániskolája van. Ezek közt első a Káptalan-útczában az egykori jezsuita, majd benczés kolostorban elhelyezett királyi jogakadémia. E főiskola 1784-ben kerűlt Nagy-Szombatból Pozsonyba. 1874 óta négy évi tanfolyamú jog- és államtudományi kara van. Az intézet az ország jogakadémiái közt a legnépesebb. Állami intézet a főreáliskola, melynek számára 1896-ban új díszes palotát emeltetett az állam. Másik állami intézet az 1871-ben keletkezett tanítónő-képzőintézet tágas udvarral és kerttel; harmadik az 1883 óta fönnálló felsőbb leányiskola igen jó berendezéssel és tágas kerttel. A tanulmányi alapból tartatik fenn a királyi katholikus főgymnasium a klarisszák régi, rozzant kolostor-épületében. Ma világi vezetés alatt áll; régebben a benczéseké volt s ezelőtt a jogakadémia is együtt volt vele. Felekezeti iskolák: az ág. evangelikus papnevelő főiskola és a nyolcz osztályú evang. lyceum, melynek számára a felekezet 1896-ban állami segélylyel pompás, palotaszerű épületet emeltetett. A Lósi Imre érsek által a XVII. század első felében alapított Emericanum papi pályára készűlő 12 katholikus ifjat nevel, kik a helybeli kath. főgymnasiumban nyilvánosan végzik középiskolai tanulmányaikat. Említjük továbbá az Orsolya-rendű apáczák által 1893-ban alapított és föntartott négyéves tanfolyamú kath. tanítónő-képzőintézetet, mely nyilvánossági joggal bír s Izabella főherczegasszony védnöksége alatt áll. 1896-ban készűlt el ezen szép jövőjű intézet számára a rend saját költségén emelt háromemeletes czélszerű épület. Ugyane kolostorban négy osztályú polgári leányiskola is van. Hasonló leányiskolát tartanak fönn a Miasszonyunkról nevezett apáczák és az izraeliták a Klarissza útczában. Saját népiskolákat tartanak fönn a katholikus, evangelikus és izraelita felekezetek. Van továbbá külön városi iparostanoncz iskola és három nyilvánossági joggal bíró magán elemi és polgáriskola, s ezeken kivűl több kisdedóvó-intézet. A kereskedelmi érdekek szolgálatára alapította a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara 1885-ben a pozsonyi kereskedelmi akadémiát. E szakiskola fényes épületben van elhelyezve s kezdettől fogva örvendetesen virágzik. Van itt továbbá m. kir. bábaképző és szülészeti intézet, egy szőlőszeti és kertészeti szakiskola kisérleti kerttel és szőlőültetvényekkel, valamint a gazdák, iparosok és kereskedők terményeinek és árúinak vegyészeti megvizsgálására egy állami vegykisérleti állomás is. Végre egy hatóságilag engedélyezett magán katonai előkészítő intézet egészíti ki az iskolák sorát. A tudományos és irodalmi egyesűletek közt első helyen a pozsonyi természet- és orvostudományi egyesűlet áll, mely 1895-ben ünnepelte meg fönnállása 50-iki évfordúlóját. Van közművelődési egyesűlet is régészeti és történelmi szakosztályokkal. Pozsonyban több nevezetes könyvtár és gyűjtemény van. A jogakadémia és az orvos- és természettudományi társúlat könyvtárai nagyon számot tevők. Felette értékes az evang. hitközség három nagy könyvtára, melyek sok ritkaságot, unicumokat és incunabulumokat tartalmaznak. A szentírásnak ritka szép kiadvány-gyűjteménye van itt és sok becses kézírat, főleg a hazai protestantismus történetét illetőleg. A könyvtár mintegy 40 ezer könyvet tartalmaz. Ha ehhez a tanári kar kézi könyvtárát s az ifjúsági és az önképzőkörök könyvtárait is oda veszszük: akkor e könyvtár összes könyvgyűjteménye több mint 47 ezer darabra megy. Úgy a kath. főgymnasiumnak, mint az állami reáliskolának is gazdag könyvtárai vannak. Kevésbbé becses a város könyvtára. Megemlítjük még a káptalani és a préposti könyvtárakat. Amaz a székesegyház emeletes toronyhelyiségeiben van elhelyezve; itt találjuk az úgy nevezett pozsonyi krónika kézíratát is. A préposti könyvtár a praepositura második emeletén van több teremben elhelyezve. Szép könyvtárakkal bírnak végre a Toldy-kör, a polgári kaszinó és a katonai kaszinó is. A tudományos gyűjteményekből fölemlítjük a természettudományi egyesűlet, a városi múzeum, az evang. lyceum és a középiskolák gyűjteményeit. A természettudományi egyesűletnek állatokban, növényekben, ásványokban, kövűletekben, stb. gazdag gyűjteménye a városház Apponyi-féle épületének föidszinti termeiben van elhelyezve. A városi múzeum a városház fő épületének elsőemeleti díszhelyiségeiben van közszemlére kitéve s a város hajdani életére vonatkozólag sok érdekes tárgyat tartalmaz. Az evangelikus lyceum gyűjteménye, Schimko nagylelkű hazafias adománya, 1.000 darabot tevő különböző régiségekből, s egy nevezetes egyiptomi gyűjteményből áll; fő dísze és legértékesebb része azonban a 10.833 darabból álló ó-, közép- és újkori éremgyűjtemény, mely szakszerűleg rendezve van. Alig van Európában középiskola, mely ilyen kincscsel dicsekedhetnék. A levéltárak közűl, mellőzve a kisebb rendűeket, csak kettőt említünk föl: a városi és a káptalani levéltárakat. A városi levéltár az ország egyik leggazdagabb községi gyűjteménye, mely nemcsak magára Pozsony városa történetére szolgáltat bőségesen adatokat, hanem az ország általános, egyetemes történetére is. Legbecsesebb részét e levéltárnak – helyi szempontból – a gazdag sorozatban meglevő kamarai számadások teszik. Még jóval gazdagabbnak mondható a káptalani levéltár, mely tulajdonképi káptalani és országos levéltárakból áll. Amaz pusztán a káptalan iratait tartalmazza, míg emez általános érdekű íratokat foglal magában s abból az időből való, mikor a pozsonyi káptalan még mint hiteles hely működött. A társadalmi élet Pozsonyban osztályok szerint tagozódik és pedig merevebben, mint más magyar városokban. Nemcsak a főherczegi családnak itt tartózkodása, hanem a nagy számú magyar és osztrák aristokrata családok már külsőleg is észrevétetik a lakosság társadalmi megoszlását. A főherczegi udvar a városi életnek nem csekély élénkséget kölcsönöz főleg oly alkalmakkor, midőn különös ünnepélyek teszik a mindennapi életet zajosabbá. Az itt állandóan lakó aristokrata családok soraiban képviselve van több herczegi, grófi, bárói család. Magasb rangú katonatisztek is számosan laknak Pozsonyban, kik a honvéd és közös hadseregbeli helyőrséggel egyetemben nagyon élénkítik a várost. Míg az Ó-várost a tehetősb polgárok, kereskedők és hivatalnokok lakják, a Nándor- és Ferencz-József-város kerületeket egyszerűbb polgárok és iparosok, az Ujvárost, főleg annak virágvölgyi részét többnyire szőlőmívesek és gyári munkások, a Terézváros várhegyi részét a szegényebb zsidók lakják. Ennek a társadalmi eloszlásnak megfelelőleg külön-külön egyesűletek, körök, társulatok alakúltak, milyenek a főrangúak, a katonák, a polgárok kaszinói, az iparosok és tisztviselők haladó köre, továbbá a „Vorwärts” munkásképző-egyesűlet, a kereskedelmi kör, a magyarság „Toldy-kör”-e, melyet a hivatalnokok és a honvédség társadalmi körének is nevezhetünk, és a katholikus kör a primási palotában. Különben az egyesűleti élet itt más tekintetben is nagyon élénk. Kevés helyt van másutt annyi társulat, egyesűlet, mint Pozsonyban. A jótékonysági intézetek és egyesűletek, felebaráti szereteten alapúló nemes segélyezések tekintetében Pozsony az ország összes vidéki városai között bizonyára az első helyet foglalja el. A szegénység gyámolítására alakúlt közel két évtizeddel ez előtt a városi népkonyha, mely rendkivűl csekély árakon a szegénysorsúaknak évente félmillió adag egészséges ételt és melegítő theát oszt ki. 1891 óta külön izraelita népkonyha is áll fönn. A jótékony nőegyesűlet, mely 127.000 forintot tevő alaptőkével bír, évenként 6–7 ezer forintot költ kisdedóvók, bölcsőházak és a Ferencz-József-gyermekkórház föntartására. A gyermek-orvosi rendelő intézet a szegény szülők beteg gyermekeinek gyógykezelést és orvosságot juttat. A Szent István bölcsőház a Virág-völgyben, kisdedóvó és gyermekkert 90 gyermek gondozását és ellátását vállalja magára naponként reggeltől estig. A Humanitas 6–700 forintot költ évenként szorgalmas, jóravaló szegény iskolásgyermekek ruházására valláskülönbség nélkül. Az 1831-ben alapított árvaház, melyet újabban Stefánia árvaháznak neveztek el, egy új épületben 60 gyermeknek pótolja a szülői házat és a szülői gondoskodást. Ez árvaház már 159.945 forintnyi alaptőkével bír. Az elhagyatott szegény gyermekek fölnevelésére áll fönn egy 1891-ben épűlt palotaszerű intézet: az „Izabella” szegény gyermekek menedékháza, melyben 40 gyermek részesűl anyagi és szellemi gondozásban. Oly elaggott vagy munkaképtelenekké vált polgárok és polgárasszonyok, a kiknek számára munkában és becsületben eltöltött éltük alkonya talán kétségbeesés volna, a Szent Lászlóhoz czímzett polgári ápolóházbanlakást, fűtést, ruhát, élelmezést, betegségben való ápolást nyernek. Hajléktalanok számára a városi dolgozó ház, az elzüllöttek számára az 1778-ban alapított városi lazaret nyújt menedéket. Szegény családokat élelmi szerekkel a katholikus Szent Vincze egyesűlet segélyez. Nem csekély segítségben részesűlnek Pozsonyban a szegény betegek is. Van itt több jól berendezett kórház. Az 1864-ben megnyilt országos kórház 400 ágyra van berendezve; évi betegforgalma 4.000-re tehető, s évi kiadása 50–60 ezer forint. E kórháznak van külön osztálya elmebetegek számára. Az irgalmasok kórháza, Szelepcsényi György primás 1669. évi alapítványa, melyhez Riediger Máté irgalmasrendi tartományfőnöknek 1802-ben alapított üdűlő háza is járúlt, évenként 6–700 férfibeteget vesz gondjai alá. A szent-erzsébetiek kórháza a Kórház-útczában, gróf Esterházy Imre primás 1741. évi alapítványa, melynek templommal és gyógyszertárral bíró szép nagy épülete több mint 140 ezer forintba kerűlt, számos nőbeteget ápol és gondoz. Ezeken kivűl van izraelita kórház a Terézvárosban; egy évenként 600 beteget ápoló gyermekkórház, a Ferencz-József-kórház egy újon emelt szép épületben; nagy katonai kórház az egykori primási nyári palotában; az evangelikusoknak kisebb kórháza a Védczölöpúton s még nehány magánkórház és sanatorium. Különösen sok Pozsonyban a betegsegélyző és temetkezési egyesűlet. Tanúló ifjak segélyezésére alakúlt nehány egyesűleti pénztár. Hivatalnokok, tisztviselők, azok özvegyei, árvái segélyezésére áll fönn Pozsonyban az Osztrák-Magyar Monarchia első általános tisztviselő-egyesűletének fiókja. Tetemes segélyezésekben részesíti a pozsonyi izraelita hitközség is több jótékonysági egyesűlet által a maga segélyre szorúló hitsorsosait. De Pozsony lakossága az egészségesekről sem feledkezik meg. Számos egyesűlet alakúlt részint testedzési, szórakozási, részint önművelési, művészeti és irodalmi czélokból. A pozsonyi hajós-egylet, mely 1896-ban avatta föl a Duna jobbpartján épűlt szép klubházát, kivánt versenytért talál a hatalmas Duna tükrén. Vannak lovarda-, torna- és vívó-egyesűletek. Pozsonynak számos egyesűlete tisztán gazdasági czélokat tart szeme előtt. Az ügető verseny-egyesűlet az országos lótenyésztés emelésére törekszik, mit futtatások, kiállítások és jutalmazások által remél elérhetni. A pozsonyi tavaszi úri lóversenyek évente nagy bel- és külföldi közönséget vonzanak a városba. A szőlőmívesek egyesűlete, valamint a szőlőmívesek és bortermesztők pincze-egyesűlete a bortermesztést és borárúsítást kivánják fejleszteni. Hasonlóra törekszik a tejet illetőleg a pozsonyi tejcsarnokszövetkezet s általán a gazdaságot illetőleg a pozsonymegyei gazdasági egyesűlet, mely üdvös működésének már számos sikerére tekinthet vissza. A háziipar meghonosítására és fejlesztésére külön egyesűlet alakúlt, mely a minden szépért, jóért és nemesért melegen érző Izabella főherczegasszony védnöksége alatt áll. Ez egyesűlet a készítményei számára védjegyoltalmat is szerzett, s működése már is a legszebb reménynyel kecsegtet. A város és környékének szépítésében nagy érdemeket szerzett eddig az 1868 óta fennálló pozsonyi szépészeti egyesűlet. A hegyi útak jó karban tartása, az útbaigazító táblák fölállítása, kilátó tornyok emelése (Széchenyi és Murmann kilátó tornyok), útczák befásítása, közterek parkozása, sétányoknak és ligeteknek ülőhelyekkel való ellátása, stb. mind e derék egyesűletnek és vezetőinek az érdeme. Hazafias és közhasznú czélok elérésére törekszenek a pozsonymegyei magyar közművelődési egyesűlet s az önkéntes tűzoltó-egyesűlet. A dalnak és zenének Pozsony városában nagyon sok ápolója van, kik különféle zene- és dalegyesűletekben csoportosúlnak. Ezek közűl kiválólag az egyházi zene-egyesűletet kell kiemelnünk, melyet egymást követő nagy tehetségű karnagyjai: Kumlik, Meyerberger és Thiard-Laforest a külföldön is ismertté tettek. Egyes olvasó és önképzőkörök azonkép nemesen törekszenek magasb szellemi és értelmi tökéletesedésre. Az időszaki sajtó Pozsonyban még nagyobb részben német nyelvű. A helyi politikai lapok közt legrégibb a még 1764-ben alapított, s így az 1897. évben már 133-ik folyamában levő „Pressburger Zeitung”. De érdekes fölemlíteni azt is, hogy itt indította meg Ráth Mátyás az első magyar nyelvű hírlapot, a „Magyar Hírmondó”-t 1780-ban. Élénk szellemi munkásságról tanúskodik, hogy Pozsonyban jelenleg hat nyomda működik, melyek mind bőven el vannak látva teendőkkel. Ennyi friss életerőre valló vállalkozás és életképesség, ekkora anyagi és szellemi tőkének közczélokra való beruházása s annyi régi üdvös intézménynek folyton való gyümölcsözése mellett Pozsony városának jövőjét csak biztatónak remélhetjük.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

POZSONY. A bevezető és a befejező rész kivételével írta Vutkovich Ödön dr. Az ősi koronázó város történetét e szűk keretben még kivonatosan is adni: teljesen meddő munka volna, mert a rendelkezésre álló, fölötte érdekes és becses, óriási anyag kivonatos közlése is, messze túlmenne e kötet határain. Dr. Ortvay Tivadar apát, pápai kamarás, a jeles tudós, pozsonyi akad. tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, most írja Pozsony város monografiáját. Az eddig megjelent hat tekintélyes kötet még távolról sem merítette ki azt a rendkívül gazdag és becses anyagot, a mely e tudós monografus rendelkezésére áll. Pozsony sz. kir. város intézményeinek és fejlődött kulturájának története e mű egész kötetén végigvonul. Politikai története pedig a vármegyéével szoros összefüggésben állván, különösen a vármegye történetét tárgyaló rész az, a melyben a városnak domináló szerepe van. Azonkívül az egyes fejezetek majd mind Pozsony sz. kir. város intézményeinek, magas fejlettségű kulturájának, közgazdaságának, egyházainak, tudományos életének stb. elég kimerítő képét adják s így e fejezet keretében csak nagyobb vonásokban óhajtunk rámutatni azokra a tényezőkre, a melyek Pozsonyt hajdan az ország középpontjává, illetőleg kulturális szempontból elsőrangú városává tették. Folytatjuk ezután a város leírásával, középületeinek és műemlékeinek, történelmi nevezetességű épületeinek az ismertetésével és befejezzük a Pozsonyban fennálló intézmények, hatóságok, testületek, egyesületek stb. felsorolásával, mely tekintetben Pozsony sz. kir. város, Budapest után az országban a leggazdagabb. A város nagyságának és fejlődésének okai. Az ősi koronázó városnak, számos ősi szabadalmaival, melyeknek ismertetése más fejezetbe tartozik, különösen a középkorban rendkívül fontos és előkelő szerep jutott, a hol a magyar királyok nemcsak sokat tartózkodtak, de gyakran az ország sorsát is intézték, királyi fejedelmeket, követeket és követségeket fogadtak, az ország nagyjaival és a külföldi fejedelmek és uralkodók követeivel tanácskoztak, és a hol akárhányszor egész Európára kiható politikai vagy hadügyi határozatok hozattak. Nem csoda tehát, ha e valóságos királyjárás idejében, a mikor Pozsonyban nemcsak az ország nagyjai fordultak meg sűrűn, hanem sok előkelő külföldi is, a város előnyös helyzetbe jutott, a mely rendkívül kedvező volt a fejlődésére és különösen kulturájának fejlesztésére, a mihez még az is járult, hogy közelebb esvén a művelt nyugathoz, könnyebben és gyorabban vehette át annak szokásait és intézményeit, a mi azonban egyszersmind németségének is egyik legkiapadhatatlanabb kútforrása lett. A pozsonyi diéták meg éppen nagyon is alkalmasak voltak a város fejlesztésére, mert akkoriban itt fordult meg az ország színe-java; a 132követek és főurak nagy része pedig, nemcsak hosszabb ideig lakott itt, de sokan - kényelmi szempontból - házat is vásároltak vagy építtettek. Hogy pedig a pozsonyi országház megszünte után sem veszített a város forgalmából és nagyvárosias életéből, és habár mint politikai középpont jelentőségét elvesztette, mégsem hanyatlott, annak egyedüli oka előnyös fekvése Bécs és Budapest között, az ország határán, a Duna folyam partján, a Magyarországot Ausztriával összekötő közlekedési fővonalon. Ortvay említett nagy munkája nyomán idézünk egy korszakot a királyjárások idejéből. Róbert Károly 1304 aug. 24-én Rudolf osztrák herczeggel itt köt szövetséget. 1328 szept. 21-én itt látogatják meg az osztrák herczegek. 1331-ben itt újítja meg Ottó és Albert osztrák herczegekkel a véd- és daczszövetséget; szept. elején Ottó osztrák herczeg ismét itt kereste föl; szept. 2-án itt erősíti meg a régebben Fridrik császárral kötött békét; 1336 júl. 23-án itt ád a pozsonyiaknak szabadságlevelet az ausztriai árúk behozatalára nézve; július havábanitt jött össze János cseh királylyal; 1337 szept. 10-én itt újítja meg a Fridrik császárral és az osztrák herczegekkel kötött szövetséget; 1337 szept. 11-én itt ratifikálta az ennsi békét. 1337 szept. 11-én itt hagyja jóvá és erősíti meg azt a szövetséget, melyet ő és János cseh király, Albert és Ottó osztrák herczegek, Károly morva határgróf és János tiroli gróf kötöttek egymással; szept. 10-én itt erősíti meg az osztrák herczegekkel és a cseh királylyal kötött szövetséget; 1341 jun. 23-án itt látogatta őt meg Károly morva őrgróf; júl. 9-én itt rendelkezett az Albert osztrák herczeggel fenforgott viszály ügyében. 1349 április 26-án I. Lajos király már Pozsonyban volt. Jún. 2-án már innen küld jelentést a velenczei dogénak. 1362 jún. 30-án itt engedi meg az ausztriai só importját; decz. 31-én itt esküdtek szövetséget I. Lajos királynak az osztrák, stiriai és karintiai herczegek és urak; 1366 jún. 27-én itt újítja meg egyik pozsonyi vámra vonatkozó régibb oklevelét; 1373 szept. 29 körül I. Lajos király és vele a bajor, a meisseni és a lengyel fejedelem itt tartózkodtak. 1378 április 4-én találjuk I. Lajos itt tartózkodásának utolsó nyomát. 1385 aug. 16-án Zsigmond király itt erősíti meg a pozsonyiak szabadalmait; aug. 22-én itt igéri meg a pozsonyiaknak, hogy a várost Jodok és Prokop morva fejedelmektől visszaváltja; 1390 jún. 2-án itt köt Albert osztrák herczeggel és Jodok morva őrgróffal egyezséget; 1396 május 22-én itt szabályozza a pozsonyi révet és hajózást; 1401 febr. 1-én itt menti föl a pozsonyiakat minden vám alól az országban; 1402 szept. 14-én itt engedi át a jogot Albert osztrák herczegnek arra, hogy magtalan halála esetére őt Magyarországban követhesse; szept. 17-én itt nevezi ki távolléte idején Albert osztrák herczeget Magyarország helytartójává, míg 17-én Albert osztrák herczeg számára 12.000 aranyat utalványoz és székhelyet jelöl ki számára; szeptember 29-én itt zálogosítja el a thorni német rendnek Neumarktot; okt. 15-én itt ad a német, főleg osztrák kereskedőknek szabad közlekedési jogot; okt. 10-én itt ad a pozsonyiaknak az egész országra szabad járás-kelés jogot; 1403 aug. 9-én itt hagyja meg a cseh kormánytanácsosnak, hogy az apostoli kamarába sem adót, sem tizedet ne fizessen és szüntesse meg a Rómával való közeledést; 1404 április 9-én innen ír a velenczei herczegnek a Velenczétől Magyarországnak fizetendő adó ügyében; 1410-ben a lamacsi határban tartózkodott Ernő herczeggel; jún. 3-án Pozsonyban állapítja meg a prágai garas értékét; 1411 okt. 4-én itt hirdeti ki negyedik dekrétumát a kamara hasznáról; okt. 5-én itt köt egyezséget Albert osztrák herczeggel az országhatárokat illetőleg; okt. 7-én itt jegyzi el Erzsébet leányát Albert osztrák herczegnek; okt. 30-án itt nyilvánítja Albert osztrák herczeget a gyámság alól felszabadítottnak; decz. 2-án innen intézkedik, hogy Venczel ne küldjön hadakat Csehországból a lengyel királynak; 1421 szept. 28-án itt állapítja meg az örökösödési rendet Erzsébet leányával és Albert osztrák herczeggel; szept. 28-án itt szövetkezik vejével, Albert osztrák herczeggel és átír vejére öt morva várat és várost, leánya hozományául; 1423 jan. 6-án itt adományozta a szász választó-fejedelemséget hűbérül Harczos Frigyes meisseni őrgrófnak; jan. 18-án itt újítja meg a pozsonyiak szabadalomlevelét; 1429 márcz. 27-én itt foglalkozott német birodalmi ügyekkel; ápr. 17-én innen szólítja fel a német rend mesterét, hogy a dunáninneni oldalon - a törökök elleni oltalmul - gyarmatot alapítson; május 27-én innen hagyja meg Lajos bajor herczegnek, hogy Heiligenkreutzot engedje át Fridrik herczegnek; okt. 1-én innen hívja meg a rendeket a bécsi gyűlésre; okt. 14-én itt kelt Zsigmondnak az arany és ezüst kivitelét illető rendelete; nov. 3-án innen szólítja föl Witold litván nagyfejedelemet, hogy a lengyel királylyal a fegyverszünetet szakítsa meg; decz. 21-én itt helyezi át a birodalmi gyűlést 1430-ra Nürnbergbe; jan. 1-én innen hívja meg Fridrik herczeget Nürnbergbe; 1430 márcz. 6-án itt állítota föl a pénzverő-intézetet; 1434 okt. 8-án itt biztosít vámmentességet a Pozsonyba szállítandó élelmiszereknek; 1434 decz. 17-én itt rendeli el, hogy a lipcseiek régi szabadalmaikban ne háborgattassanak; 1435 márcz. 8-án itt adja ki u. n. nagytörvénykönyvét. Végre 1437 decz. 17-19-ike között szállították Zsigmond holttestét Pozsonyon át Budára. 1438 május 1-én már itt parancsolja meg Albert király a trienti egyház alattvalóinak, hogy csak id. Fridrik herczegnek engedelmeskedjenek; május 16-án a király neje, Erzsébet is itt volt és 1439 április 1-én itt tárgyalta Anna leányának Vilmos szász herczeggel való házasságát; április 4-én pedig itt kötött szövetséget Fridrik és Vilmos szász herczegekkel, Fridrik thüringiai és Lajos hesseni tartománygróffal; május 3-án itt állított ki lengyel követei számára meghatalmazó levelet; május 10-én itt nevezi ki a cseh kormányzókat. 1440 június közepe felé Erzsébet már mint özvegy királyné jött Pozsonyba, Giskra kíséretében, a koronával és két leányával, itt várandó be a Cseh- és Morvaországból s Ausztriából berendelt zsoldos katonákat; jún. 13-án innen tudósítja a királyné a cseh rendeket Ulászló megjelenéséről és segítséget kér tőlük ellene; aug. 1-én innen inti az erdélyieket hűségre; 1441 márcz. 13-án itt kelt a királyné adománylevele Pozsony város részére; 1441 május 29-én innen tudósítja Bécs városát, hogy hosszabb időre oda készül; júl. 21-én itt erősíti meg a pozsonyiak pénzverési jogát; okt. 6-án innen kéri rokonát Fridriket, hogy fiát, leányát és a koronát adja ki; 1442 ápr. 29-én innen kér a német rend főmesterétől segélyt; aug. 8-án innen kér Ulászló királytól s a rendektől bátorságlevelet. Az utolsó oklevél, mely Erzsébetnek Pozsonyban való tartózkodásáról szól, 1442 szept. 1-én kelt. V. László első nyoma 1453 előttről való, mert innen írt V. Miklós pápához a pécsváradi prépost kinevezésének visszavonása ügyében. 1453. jún. 23-án és 25-én V. László itt országgyűlést tartott; jan. 30-án itt nevezik ki Hunyadi Jánost és maradékait örökös beszterczei grófoknak; febr. 6-án itt adja ki első dekrétumát; febr. 6-án itt erősíti meg Pozsony város 1402-iki szabadlomleveleit; febr. 8-án itt erősíti meg az Albert királytól a magyarországi zsidóknak adott szabadalmakat; 1456 jún. 21-én itt adott szabadalmat Somorja városának. Az utolsó oklevél, mely V. Lászlónak Pozsonyban való tartózkodásáról szól, 1457 júl. 2-án kelt. Mátyás király látogatásának legelső nyomát az 1458 nov. 19-én Pozsonyban kelt okirata őrzi. 1466 nov. 18-án innen válaszol Viktorin herczeg levelére; 1468 szept. 2-án itt intézkedik a rendek megegyezésével a husziták elleni akczió ügyében; szept. 29-én itt erősíti meg a pozsonyi országgyűlésen szept. 8-án alkotott törvényeket; okt. 1-én innen hagyja meg Raguzának, hogy követeit pénzzel lássa el; 1471 jul. 16-án itt biztosít a pozsonyiaknak négy évre szóló fölmentvényt mindennemű adó stb. alól; 1474 szept. 8-án itt adományoz a pozsonyiaknak vásártartási jogot; 1475 ápr. 27-én pedig ugyancsak nekik újabb 10 évi adómentességet; 1478 febr. 28-án itt oldja fel, a Fridrik császárral kötött örökös béke értelmében, a háború idején hozzá csatlakozott osztrák lakosokat hűségi esküjök alól; jún. 18-án Beatrix királyné is Pozsonyban volt; nov. első felében itt adott a király vámmentességet Somorjának; 1486 aug. 4-én innen ír Beatrix királyné testvérnénjének, Eleonorának, hogy Mátyás király Don Ferdinandot, Eleonora és Herkules herczeg fiát, fiává akarja fogadni. Ezeken kívül még számos oklevél igazolja Mátyás királynak Pozsonyban való gyakori időzését. Utoljára 1490 ápr. 11-én van róla említés, a mikor holttestét hajóra tették és Pozsony mellett Budára s onnan Székesfejérvárra vitték. 134II. Ulászló király 1490. nov. 22-én szerepel először ez ősi városban. 1490 decz. 15-én Ulászló 7000 cseh harczossal Pozsonyban van és nagy sereget gyűjt. 1508 nov. 3-án, midőn fiával, II. Lajossal itt időzött, Pozsonynak hét évi adómentességet adott; 1515 márcz. 18-án Pozsonyba érkezett családjával, 22-én fivérét, Kázmért fogadta és 30-ig volt itt; június 29-én a tűzvész által károsult Pozsonynak 12 évre adómentességet ad és itt várt márcziustól június végéig, Lajossal és Zsigmond lengyel királylyal, Miksa császárra. 1520 aug. 7-én innen írt II. Lajos nagybátyjának, Zsigmond lengyel királynak, felpanaszolva azt, hogy teljesen el van hanyagolva és gyalázatos szegénységre kárhoztatva; szept. 5-én ide menekült a kiütött pestis elől; okt. 10-én innen parancsolja meg Szapolyai János erdélyi vajdának, hogy Szentgyörgyöt szabad várossá ne tegyék. 1521 július 6-án Mária királyné érkezett Pozsonyba; 1522 jan. 19-26. között a velenczei követ említést tesz a pozsonyi királyi nászünnepélyekről; 1523 okt. és decz. között pedig mind Lajos király, mind Mária királyné Pozsonyban tartózkodtak és részt vettek a királyi udvartartás rendezése ügyében V. Károly császár és Zsigmond lengyel király követei s több magyar főúr közbenjöttével tartott tanácskozásokon, mely alkalommal a király az idegen követek tiszteletére lovagi tornákat és vadászatokat rendezett; 1524 jan. 10-én innen ajánlja VII. Kelemen pápának György brandenburgi őrgróf két fiát, Albertet és Junipertet; febr. 5-én innen ír Henrik angol királynak, ecsetelve a török vészszel szemben való szomorú állapotokat és kérve a keresztény nemzetek segítségét; febr. 18-án itt menti föl a pozsonyiakat hat évre a boraik után való harminczad fizetése alól. 1526 szept. 16-án már Mária királynőt találjuk itt, a ki ekkor Ujlaky Ferenczet a pozsonyi prépostság birtokába bevezettette; okt. 9-én itt adta ki a zsidók kiűzését elrendelő oklevelét; 1527 márcz. 28-án VIII. Henrik angol király követe: Vallop János adta át Pozsonyban Henrik király levelét és üdvözleteit; ápr. 15-én és 29-én innen ír Ferdinándnak, igazolva abban, hogy nem hajlik Luther tanához, és hogy jó keresztény. A mohácsi csata után bekövetkezett török szorongattatások még inkább középpontjává tették Pozsonyt az országos eseményeknek. Itt, a Szt. Ferencz-rendiek templomában kiáltották ki az ország rendjei királylyá Habsburgi Ferdinándot. E királyválasztás napja - 1526 deczember 17. - alkotja a máig is fennálló kapcsot hazánk és a Habsburg-ház között. I. Ferdinándot még Székesfejérvárott koronázták meg, de ettől kezdve 1830-ig, a koronázatlan II. József, úgyszintén I. Ferencz kivételével, valamennyi Habsburg-házból származott királyunknak Pozsonyban tették fejére a koronát. Az ő uralkodásuk ideje alatt a város rohamos fejlődésnek indult. 1536-ban már Pozsony volt az ország fővárosa s az is maradt 1848-ig. 1552-ben ide hozták Szent István koronáját s a jelvényekkel együtt itt őrizték 1784-ig, a várnak u. n. koronatornyában. Ettől fogva a város, mint az ország főhelye, sokféle közintézménynyel gazdagodott, köz- és társadalmi élete, az ország főnemeseinek, zászlós urainak, az országgyűlési karoknak és rendeknek itt tartózkodása következtében élénken fellendült. A város állandóan virágzott, szépült, emelkedett. Mária Terézia parancsára rombolták le a várost körülfogó bástyafalakat, az öt városkapuval együtt; a várat pedig alapjából restaurálták. A régi faépületek helyébe városszerte kőépületeket emeltek. Szóval a város virágzott s méltó lett külsőleg is arra, hogy sok ideig az ország fővárosa maradjon s mint ilyen, a Habsburgok ideje alatt, színhelye legyen olyan nagyfontosságú történeti eseményeknek, a minő volt pl. a pragmatica sanctio kibocsátása és később a "Vitam et sanguinem pro rege nostro" világhírű szállóige megszületése. Nagy hatással volt a város fejlődésére Albert tesseni herczegnek, mint királyi helytartónak és nejének, Krisztina főherczegasszonynak huzamos itt-tartózkodása, a kik - mint a jelenben itt lakó Frigyes főherczegnek ősei - nagy műértők és művészetpártolók voltak. A helytartóságot azonban II. József megszüntette, az országos hivatalokat Budára helyezte s ezzel a város fejlődését megakasztotta. II. Lipót ugyan már ismét Pozsonyban koronáztatta meg magát és a városnak régi nagy jelentősége is helyreállott, mindazonáltal a Mária Terézia-korabeli virágzásához képest már hanyatlani kezdett, a minek egyik okát a napoleoni háborúkban is lehet keresni, mert ezek annyi sanyarúságot okoztak a városnak, - melyet egy izben a francziák, iszonyú bombázás után, be is vettek - hogy a hadjárat végén 2.104,895 forint adóssága volt. A franczia háborúk korszaka óta Pozsonyt ama nagy történeti események teszik nevezetessé, melyek e koronázó-város ősi falai között lejátszódtak. Ilyenek az 1805-iki pozsonyi békekötés és aztán az országgyűlésnek mindama törvényhozó alkotásai, a melyek 1848-ig és 1848-ban egész Magyarországot újjáteremtették. Ezeknek az országátalakító történeti eseményeknek emléke mind hozzáfűződik Pozsony városához. A mikor azonban megállapítjuk, hogy mily fényes királyi és fejedelmi egyének és külföldi udvarok előkelő követei és küldöttei fordultak meg ily sűrűn Pozsonyban, akkor meglephet bennünket a városnak ez időbeli elhanyagolt állapota, mely az egykoru leírásokból és a városi levéltárban fennmaradt, Ortvay idézett művében közölt adatokból tárul elénk. A házból a szemetet az utczára hányták, és miután szeméthordó kocsik nem voltak, az ott is maradt. Csatornáknak nyoma sem volt és a bűzös folyadék az utczákon csurgott végig. Az esővíznek nem lévén mindenütt kellő lefolyása, sok helyen tócsákat alkotott és eliszaposodott; ez alól a főtér sem volt kivétel. Rendszeres seprést még a főutczákban sem végeztek, hanem mikor már a piszok nagyon elszaporodott és az állapot tűrhetetlenné vált, akkor a városi kamarás esetről-esetre néhány napszámost fogadott fel a kik a tarthatatlan állapoton, úgy a hogy, egy időre segítettek. Később már rabokat és városi jobbágyokat is alkalmaztak e munkára; de ez is csak olyankor történt, a mikor valamely ünneplésre készültek, vagy előkelő vendéget vártak. A város főterén tartották a vásárokat is, a mi szintén csak szaporította a szemetet és jellemző a városi közegek felfogására az a furcsa körülmény, hogy később mikor a vásártereket már rendszeresebben söpörték, azt nem a vásár után, hanem a vásár előtt tették, vásár után pedig ott maradt a szemét a legközelebbi vásárig. Az 1443. évi városi számadó könyv szerint Zsigmond király akkoriban meg is dorgálta ezért a pozsonyiakat és reájuk parancsolt, hogy a város utczáit tisztábban tartsák. Az állandó utczaseprők intézménye azonban - úgy látszik - csak a XVI. század közepe felé lépett életbe, mert ekkor már szó van az utczák tisztántarthatása czéljából szükséges adóról. Kövezésről már a XV. századbeli számadási könyv beszél, de ekkor még csak egyes főutczák voltak, úgy a hogy, kőburkolattal ellátva. Csak mikor a város 1552-ben a polgárokra kövezési adót vetett ki, vált a kövezés általánosabbá. De ekkor sem terjedt annyira, hogy egy kövező Pozsonyban letelepedhetett és megélhetett volna, mert az ez időbeli kövezők Bécsből és Sopronból jöttek és a végzett munka után ismét visszautaztak. Világításról a középkorban szó sem volt. A kik éjjel vagy naplementekor kénytelenek voltak az utczára menni, azok kézi lámpásokat vittek magukkal, melyek papirból vagy vászonból készültek. Tehetősebbek és urak fáklyákkal világíttattak maguknak. Mikor 1434-ben Zsigmond király Pozsonyban volt, itt tartózkodásának ideje alatt a város papirlámpákkal világíttatta ki az utczákat. A XVI. század elején a város kapuin, később pedig az utczákon is vasserpenyőkben égő szurokkoczkákkal világítottak. 1555-ben a főtéren három ilyen lámpa volt, mely világítási mód azonban veszedelmes és - erős füstje következtében - kellemetlen is lévén, csakhamar kiszorította a faggyúmécs, mely 1760-ban már általánosan el volt terjedve; ezeket követték az olaj- és 1855-ben a légszesz, melylyel ma már a villamos világítás versenyez. És most mutassuk be Pozsonyt köz-, nyilvános és történelmi nevezetességű épületeivel, műemlékeivel és intézményeivel, úgy a mint az idők folyamán a mai napig fejlődött. A város környéke. Pozsony szab. kir. város, Pozsony vármegye székhelye, Nyugatmagyarország legnagyobb és legszebb városa, a Duna balpartján fekszik és erdőségekben gazdag hegység környékezi. A Kárpátok délnyugati nyulványai itt végződnek. Legmagasabb pontja a Zergehegy, a mely a pozsonyiaknak egyik legszebb kiránduló és vadászó területe. Kevés város van az országban, a melynek oly szép környéke volna, mint Pozsonynak. Egyik kirándulóhely a másikat éri. Ki ne ismerné például a festői "Bimbóházakat"és a regényes "Vaskutacskát"? Hány beteg nyerte már itt vissza egészségét! És a szép pozsonyi hegyekben az utak mindenütt példás jókarban vannak tartva, a mi a pozsonyi szépítő-egyesület érdeme. Pozsonyt és környékét legszebben és legjobban a Zergehegyen levő "Széchenyi-magaslatról" lehet áttekinteni, honnan pompás látvány tárul elénk. Előttünk fekszik az egész város, a régi várral, számos tornyával, füstölgő, hatalmas kéményeivel, a méltóságosan tovahömpölygő Dunával, a másik oldalon a szép, gondozott liget évszázados fáival, az impozáns dunai vashíd, a távolban a dévényi és a hainburgi romok, a Leányvár, a Csallóköz, stb. Fekvés. Természeti viszonyok. Pozsony város átlagos magassága az adriai tenger szine fölött 140 méter (a vasúti pályaház 179 méternyire fekszik, a Duna sempontja pedig 130.08 méter). Területe 13104 770/1600 k. hold, ebből esik a belterületre 780 939/1600, a külterületre pedig 12323 1430/1600 k. hold. Pozsony félkörben terül el a Duna balpartján és egy része körben emelkedve, a hegyek lejtőin épült. Itt ér a Duna a bécsi medenczéből a kis magyar medenczébe, áttörvén a Kis-Kárpátok délnyugati szárnyát, melynek lábainál észak és dél felé öbölszerüleg nyúlik föl a Kis-Alföld. A Duna a város déli részén mintegy 4-5 kilométernyi hosszúságban folyik; nyugati részén van a kis Vödritz-patak, a hol pisztráng-tenyésztést terveznek; e patakocska nagy esőzések után nem egyszer okozott már galibát. Keleti részén a malomligeti ág szakad ki a Dunából. A Vödritz-patak felső részén, a Vaskút mellett, vasas vizet tartalmazó tó van. Nyugaton a város határán van még a Hidegkút felől jövő Schwartzerl, aztán a Kis-Kárpátokból fakadó és a Zergehegyen és récsei úton át folyó Wurzenbach patakocska, mely a malomligeti ágba szakad. Mindkettő igen jelentéktelen vizecske. Városrészek és terek. Pozsony város az északi szélesség 48° 10' és a keleti hosszúság 34° 40' alatt délnyugatról északkeleti irányban fekszik. Öt városrészre van osztva: Ó-város, Nándorváros, Terézváros, Újváros és Ferencz József-város. Terei közül legnagyobb az Esterházy-tér 62500 m2 (itt vannak a katonai gyakorlatok és ünnepségek), ezt követi a Kossuth Lajos (ezelőtt Séta)-tér 2000 m2 (kedvelt sétahely, szép fasorokkal és padokkal, a szinházzal szemben); a Széna- és Buzatér 16300 m2, a vásártér 9000 m2, a városház előtti Főtér 1800 m2, a Frigyes kir. herczeg palotája előtt levő Grassalkovich-tér 4500 m2, a Marhavásár-tér 7200 m2 és a Hal-tér 3000 m2. Kisebb terek még a szinház mögötti Csáky-tér, a Notre Dame-zárda előtti és a vármegyeház előtti terek, a primás-palota előtti Batthyány-tér és a Koronázó-dombtér, a melyen a koronázó emlékszobor van felállítva. Ferencz József-híd. A város árvízvédelmi munkálatairól más helyen van szó; e helyütt azonban meg kell emlékeznünk a Ferencz József-hídról, melyet Ő felsége 1890 deczember hó 30-ikán személyesen nyitott meg az akkori (Szápáry-) kormány és a meghívott előkelőségek jelenlétében. Addig hajóhíd tartotta fenn a forgalmat a két part között. A mostani hidat az állam építtette és ennek ellenében a város lemondott addig élvezett vám- és révjogáról. A pozsonyi dunai híd megalkotása néhai Baross Gábor kereskedelemügyi m. kir. miniszter érdeme. A hidat Cathry Szalez Ferencz budapesti mérnök tervezte. Építését 1889 áprilisban kezdték meg. Felállítása az államnak 1.780,000 forintjába került. A híd nem a régi hajóhíd helyén, a koronázó-emlékszobornál, hanem a Justi-sor végén, az új Baross Gábor-útnál van. A 460 méter hosszú híd hét nyílású vasszerkezettel van áthidalva, még pedig két 32 méteres ártéri, négy 76 méteres meder- s egy 92 méteres középnyílással. A hídoszlopok kettős, a közúti s a vasúti forgalomnak szolgáló, egymás mellett fekvő hídszerkezet számára épültek. A kocsipálya szélessége 6 1/2 méter, s a közúti vasszerkezet külső oldalán, kiugró karokon nyugvó három méter szélességű gyalogjáró van. A nagy középnyílás vasszerkezetének alsó éle a legmagasabb árvíz színe fölött oly magasságban fekszik, hogy a hajózást legkevésbbé sem akadályozza. A folyam medrében levő oszlopok a Duna kavicságya alatt elterülő kemény agyagrétegbe nyúlnak le s légnyomású alapozással készültek. A vasszerkezetet a m. kir. államvasutak gépgyára szállította és állította fel. A vasúti hídszerkezetet - mert a híd a pozsony-szombathelyi vasúti vonallal van kapcsolatban - 1891-ben helyezték el a közúti szerkezet mellé. A Duna. A dunai hajózás Pozsonynál igen élénk. Az első gőzhajót Pozsony 1818 szept. 2-ikán látta. Az első császári és királyi szabadalmazott dunagőzhajózási társulatnak ügynöksége és révkapitánysága van itt. Az ügynökség a kereskedelmi osztály vezetője, a mely fölveszi és szállítja az árúkat le- és fölfelé a Dunán, nemcsak a dunamelléki állomásokra, hanem vasúti átrakással a bajor-osztrák-magyar-szerb-bolgár és oláhországi államvasutak összes állomásaira. Az árúszállítás napról napra folyik. Budapest, illetőleg Bécs felé a személyszállítást az említett társulat szép személyhajói végzik. Ezenkívül Pozsony és Bécs között naponként külön helyi hajó is közlekedik. A pozsonyi révkapitányság nautikus jellegű és igen szükséges, mert a dévény-gönyői folyamszakasz a Duna legsajátságosabb része, a mely folytonos változásoknak van alávetve. A révkapitányság teljesíti a fölötte fontos vízjelző szolgálatot, a melynek adatai a m. kir. országos vízrajzi osztály térképén naponként megjelennek. A dunagőzhajózási társulatnak Pozsonyban 18 tagból álló helyi és 75 emberből álló mozgó személyzete van. A két part közötti személyforgalmat három helyi csavargőzös bonyolítja le, de ezek nem a társaságéi. A vidéki városok között csatornázás, világítás, vízvezeték és kövezés tekintetében Pozsony első helyen áll. Habár a város csatornázása már most is igen előrehaladott és, a külvárosok egyes részeit kivéve, csaknem mindenütt csatornázva van, legközelebb teljesen és újra csatornázzák. Rendszeres nagy feladat lesz ez, a melynek munkálatait már megkezdték. Az új csatornázás az úgynevezett úsztató-rendszer szerint készül. A Dunaparttal párhuzamosan lesz a főgyüjtő-csatorna, melynek végén, a kőolajfinomító-gyár környékén, szivattyútelep lesz alkalmazva. A főgyüjtő két vészkiömlővel készül. Az új csatornahálózat a városnak legmélyebben fekvő (ú. n. virágvölgyi) részéről is le fogja vezetni a vizet, mivel a főgyüjtő legmélyebb pontja 1.05 m. magasságban fekszik a 0 pont fölött. A csatornázás összes költsége két millió négyszázezer korona és 5-6 év mulva elkészül. Egész hossza 53 kilométer lesz. Világítás. A város világítása teljesen modern: légszesz (Auer-égőkkel) és villam. A városnak évenként 60,000 koronájába kerül az utczák, terek, színház stb. világítása. Légszeszvilágítás 1856 márcz. 19-ike óta van a városban. Ezt most a város házilag kezeli. 1891 január hó 1-én 900,000 koronáért magához váltotta a légszeszgyárat az Oesterr. Gasbeleuchtungs-Gesellschafttól. A gyár az Esterházy-tér 30-ik szám alatt van és ép most kerűlt bővítés alá. (Följegyzésre érdemes, hogy 1713-ban, midőn Pozsonyban a pestis dühöngött, a légszeszgyár helyén temető volt, a hol 3860 halottat temettek el.) A légszeszcsövek hossza 53 kilométer, a lángok száma pedig 19464, ebből 934 utczai. A villamos világítás 1902 január hó 1. óta van rendes üzemben. A villamos mű, melynek fölállítása egy millió koronába került, a Nádor-utczában van. A naponkénti fogyasztás 3500 hektovatt, a mi napról-napra emelkedik. A földalatti vezeték hossza 57.7, a földfelettié 32.7 kilométer, a lángok száma pedig 9000. (Legelőször különben 1767 január 1-én égtek rendes utczai lámpák Pozsonyban.) Vízvezeték. A vízvezetéket 1886 febr. hó 6-án adták át a közhasználatnak és 1894 február hó 1-én vette a város a saját kezelésébe. A vízvezeték bevezetése kötelező. A kifogástalan víz forrása a várostól négy kilométernyire fekvő Duna-szigeten, a vízmű pedig Károlyfalván van. Az évi fogyasztás egy millió hektoliter, a hálózat hossza pedig 44 kilométer. A városnak az utczák locsolása - a fuvarköltségekkel együtt - 31,000, a tisztántartása pedig összesen 60,000 koronájába kerül. Népmozgalmi statisztika. Az 1900-ban megejtett általános népszámlálás szerint Pozsonynak 61,537 polgári és 4330 katonai, összesen 65,867 lakosa van. A polgári lakosságot számítva, 1890 óta a szaporodás 17.5%. E tekintetben Pozsony az ország ötödik városa. A szaporodásból 1.9% a direkt és 15.6% a bevándorlási szaporodásra esik. A bevándorlás ugyan még nagyobb, de nem tudható, mivel nem ismerjük a kivándorlók számát. Hogy Pozsonyban a halálozások száma oly nagy, - jóllehet e tekintetben szintén örvendetes javulás állott be - annak oka abban rejlik, hogy sok nagyforgalmú kórház van, - köztük különösen az állami kórház, - melyeket évenként ezer és ezer idegen keres föl, úgy hogy az ezek között előforduló halálozás a város rovására esik, továbbá, hogy évenként átlag 40 holttestet fognak ki a Dunából; nem csekély tényező e tekintetben az állami bábaképző-intézet sem, melyet sokan keresnek föl a vidékről is. Az itt élő nyugdíjasok nagy száma is befolyásolja a halálozásai arányt, mert ezek legnagyobbrészt már csak öreg korukban keresik föl a várost. Pozsony nagy vonz-erőt gyakorol az idegenekre. Ennek oka nemcsak kiváló természeti fekvésében és természeti előnyeiben, hanem nagy kulturális előrehaladottságában is keresendő és ez magyarázza meg a mindinkább növekedő letelepülést. A bevándorlásnak egyik határozott jele, hogy Pozsonyban 7551 külföldi honos tartózkodik (míg a külföldön 182 pozsonyi van). Pozsony e tekintetben különben a sorrendben Budapest után következik. Figyelembe veendő még, hogy Pozsony határváros és így a fluktuáczió mindig nagy. A nem szerint vizsgálva a lakosságát, van 28,237 férfi és 33,300 nő, vagyis 1000 férfiúra 1179 nő (a 4330 katonát beleszámítva, 1000 férfiúra 1023 nő) esik. (Az országban átlag 1025 nő jut 1000 férfiúra.) A korviszonyok dolgában Pozsonyban Budapest és Temesvár után aránylag legkevesebb a 15 éven aluliak száma (26.5%), a minek az az oka, hogy a gyermekhalandóság meglehetősen nagy, és hogy a lakosság bevándorlókkal gyarapodik. Igen örvendetes azonban, hogy a 60 éven fölüli lakosság arányszáma a legnagyobb az országban, jeléül annak, hogy Pozsony egyike a legegészségesebb városoknak. Az utolsó népszámlálás alkalmával 5155 hatvan évnél idősebb egyén lakott Pozsonyban. A családi állapotot nézve, Pozsonyban 36,480 nőtlen, illetőleg hajadon, 20,346 házas, 4563 özvegy és 148 elvált ember lakik. Hitfelekezetek szerint római katholikus 49,107, gör.-kath. 100, görög-keleti 49, ágost. evang. 8292, ev. református 1139, unitárius 18, izraelita 7110, egyéb vallásbeli 52 van a városban. Nemzetiség szerint 20.102 magyar, 33.202 német, 10.715 tót, 32 oláh, 16 ruthén, 267 horvát, 28 szerb, 1505 egyéb (különösen cseh és morva). A lakosságnak 30.5%-a tehát magyar. A németek százaléka 59.9%-ról 52.2, a tótoké 16.6%-ról 14.6%-ra apadt. A magyarság az utóbbi évtized alatt 10.59%-kal szaporodott. A magyar nyelvet 35.076 ember beszéli. E tekintetben a haladás igen szép, a mennyiben 25%-ról 33%-ra emelkedett. Határozottan mondható, hogy a magyarság haladása, habár Pozsony az utóbbi években bizonyos nemzetiségi súrlódásoknak volt a színhelye, a többi vegyesnyelvű városokkal lépést tart. Műveltség dolgában Pozsony Budapest és Sopron után következik. Ugyanis Pozsonyban a lakosság 87.1%-a tud írni és olvasni (az említett két városban 91.7, illetőleg 87.5). Természetes, hogy e számításnál csak a hat éven fölüli lakosság jön számba. Megjegyzendő, hogy Pozsonyban az 140analfabéták számát nagyban szaporítják a bevándorló munkások, a kik odahaza sem részesülnek a kellő oktatásban. A népsűrűség Pozsonyban 878, vagyis ennyi esik egy □ kilométerre. A lakóházak száma 2465. Egy □ kilométerre 32.9 lakóház, egy lakóházra pedig átlag 25 polgári egyén esik. A lakóházak közül 94.1 kőből vagy téglából; 2.5 kő- vagy téglaalapból, de vályogból vagy sárból; 0.9 vályogból vagy sárból és 2.5% fából épült. Ebből is láthatni, hogy Pozsony egyike a legszolidabban épült városoknak, a mennyiben legtöbb háza kőből vagy téglából épült; előtte csakis Sopron áll, 97.8%-kal. Az utolsó évtizedben 180 új ház épült. Tekintettel azonban arra, hogy ugyanezen idő alatt a lakosság 9126 egyénnel gyarapodott, a házak szaporodása nincs kellő arányban a lakosság gyarapodásával s így Pozsonyban a lakáshiány úgyszólván állandó. Érdekes még, hogy Budapest után Pozsonyban van a legkevesebb földszintes, és hogy aránylag legtöbb az emeletes ház. Zsindelylyel és szalmával födött házak már csak a külvárosokban találhatók és számuk egyre fogy. Áttérve most már Pozsony utczáinak és épületeinek a leírására, bátran mondhatjuk azt, hogy kevés városa van az országnak, a melyhez annyi történelmi emlék fűződnék, mint Pozsonyhoz, az ős koronázó-városhoz, melynek majd minden régi kövéhez valami történeti emlék tapad és kötetekre terjedne ennek a részletes és kimerítő leírása.

Magyar Katolikus Lexikon

Pozsony, Pressburg, Prešporok, v. Pozsony vm. (Bratislava, Szl.): 1. város a Duna középső szakaszának mindkét partján, 1919-ig Pozsony vármegye, 1919-39: a szlovák tartomány fővárosa és kerületi központ, 1939-45: a Szlovák Állam, 1992. VII. 17-: Szlovákia fővárosa. - Várát, mely a morva és germán ter. felé a gyepű legfontosabb pontja, I. (Szt) István (ur. 997-1038) az ispánságok szervezésekor központtá tette. Első okl-es említése 1002: Poson (nevét vsz. ispánjáról kapta), vámszedő hely. - István kir. alapította a →pozsonyi Szent Márton prépostságot. Az első (prépsági) tp., a S. Salvator-kerektp., körülötte temetővel 1002: a várban állt (~ legrégibb képén, a →Képes Krónikában látható). - III. Henrik ném-róm. cs. (ur. 1039-56) 1042: földúlta, 1052: azonban sikertelenül ostromolta, ugyanúgy, mint 1108: V. Henrik cs. (ur. 1105-25). - 1151: ~ vásáros hely. A 13. sz. elején Imre kir. (ur. 1196-1204) kérte III. Ince p-t (ur. 1198-1216), hogy a prépságot a váron kívüli helyre telepíthesse. 1211: a ~i Szt Márton-tp-ban jegyezték el II. András (ur. 1205-35) leányát, Árpádházi (Szt) Erzsébetet I. Hermann türingiai őrgr. fiával, Hermannal (aki 1216: meghalt, és Erzsébet Hermann öccse, Lajos felesége lett). A Wartburgba induló 4 é. Erzsébetet ~ban búcsúztatták. - Vödric és Széplak külvárosait 1241: a mongolok elhamvasztották, de ~t elfoglalni nem tudták. IV. Béla (ur. 1235-70) a várat és várost megerősíttette, az elidegenített várbirtokokat visszakövetelte. IV. Béla ~ban kötött békét 1254: és 1260: II. (Nagy) Ottokár (ur. 1253-78) cseh kir-lyal, 1262: V. István ifj. kir-lyal. - II. Ottokár 1271. IV. 15: fölgyújtotta és kirabolta a várost, a kápt. és a város levtára is elégett. VII. 31: V. István (ur. 1270-72) itt írta alá a békét II. Ottokárral, de a ~i vár a cseheké maradt. IV. (Kun) László (ur. 1272-90) alatt Együd mester 1273: a várat csellel visszavette. Az Ottokár elleni győzelmes →morvamezei csata (1278. VIII. 26.) után IV. László, fogadalmát teljesítve, 1297: építtette a ~i ferenceseknek a tp-ot és ktort, akiknek előbbi ktorát és a Szt János-kpnát a csehek elpusztították. Ekkor költöztek a klarisszák a ciszt. apácák ktorába (a 19. sz: a gimn. épülete). IV. (Kun) László cseh háborúi idejében a már elkészült dóm I. Albert osztr. hg. megszállásakor, 1287-91: megrongálódott. Ezen időtől ~ és környéke ném., m. és szláv lakosságú. - III. András (ur. 1290-1301) az egykori Borostyán út menti ~nak 1291. XII. 2: városi kiváltságlevéllel szabad bíróválasztási és árumegállító jogot adott, fölmentette az út- és révvám alól; megengedte, hogy a csallóközi Kis-Dunaágon átvezető réven (Chollon-rév) adót szedhessenek, s megtiltotta, hogy a jobbágyok ~ba költözését megakadályozzák. 1297: rendeletére a ~on átmenő kereskedők áruikat csak ~i hajósokkal szállíttathatták tovább. Ezután a város élén a bíró, a tanács és a városi jegyző állt, tanácskozásaikat 1387-től a város birtokába került városházban tartották. Pörökben a bíró és 12 esküdt mondott ítéletet. - 1301. II-1328. IX: Ágnes özv. kirné (†1364) tartása címén Pozsony vm. osztr. kormányzás alá került. 1309: →Gentilis pápai követ zsin-ot tartott a lengy. főpapokkal, itt átkozta ki XII. 25: Kán László erdélyi vajdát és 1311. VII. 6: Csák Mátét. - A visszakerült várost a 14. sz. elején fallal vették körül. I. Károly Róbert (ur. 1307-42) idéjén 1309: már kórháza és fürdője is volt. 1311: építették a Katalin-kpnát. 1328: ~t fölmentették minden mo-i vám fizetése alól. I. Károly 1331: ~ban kötött békét Albert és Frigyes osztr. hg-ekkel, akik ellen 1337: Kázmér lengy. kir-lyal ~ban szövetkezett. - I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82) a fénykorát élő ~nak 1344: orsz. vásár tartását engedélyezte. 1356: újra elismerte a polgárok vámmentességét, a város árumegállítási jogát; sürgette a falak erősítését és épségben tartását, a költségeket arányosan az összes polgárra kirótta. 1364: határozatára a ~ban élő nemeseket is kötelezték a községi adók megfizetésére. A város 1364-től bevételeiről, kiadásairól és függő adósságairól naplót, 1434-től részletes és összefüggő kv-et vezetett. 1370: említették először mint tornyos, új házat a városházát. A hadakozásokban megrongálódott dóm építését gótikus stílusban a 14-15. sz: folytatták. Hajóját 1452: szentelték, a gótikus Szt Anna-kpnát is a 15. sz: építették. - Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) 1390: Vödricet egyesítette a várossal, s rendezte a dunai átkelést. 1392: megerősítette III. András 1291-i szabadságlevelét, fölmentette a polgárságot a révadó alól. 1401, 1402: és 1408: a ~iak vámmentességét egész Mo-ra kiterjesztette. 1402: ~nak adományozta a dunai vámot, és megtiltotta, hogy ~i polgárt bárhol fogságba vessenek, elítéljenek v. áruit lefoglalják. Rendezte ~ köz- és magánjogi viszonyait. ~nak ném-ül szövegezett jogkv-e a 15. sz: készült, melyhez a 16. sz: kiegészítéseket és pótlékokat tettek. E korban jegyezték föl először a városi céhek szabályzatát. 1405: a tárnoki joggal sz. kir. várossá tett ~ ezután az ogy-re követet küldhetett és törvényhozói jogot gyakorolhatott. Zsigmond kir. 1405, 1410, 1411, 1429: és 1435: ogy-t tartott ~ban. 1411: itt rendezte meg leánya, Erzsébet kézfogóját Albert osztr. hg-gel, kinek trónját is megígérte. 1423: megújította a Váralja lakóinak kiváltságait. 1428: a cseh →husziták csak ~ külvárosát pusztították el. 1429: Zsigmond kir. ~ban rendezte meg a ném. birod. gyűlést. 1430. III. 6: pénzverőt állított ~ban, melyben a polgárok is verhettek pénzt (ezek fölirata: L. P. = Liga Posoniensis). 1430: megengedte, hogy a külvárosokban is heti vásárt tartsanak. Kezdeményezésére fogott hozzá 1407: Ádám fia Vince ~i polgár első ízben egy Duna-híd építéséhez. A részben hajókon, részben karókon nyugvó híd a Vízitorony közelében 1430 u. el is készült. A kir. 1434: a köpcsényi gr-ok és ~ közötti pört ~ előnyére döntötte el, s a városba szállítandó élelmiszerek számára vámmentességet engedélyezett. 1436: ~t címerhasználati joggal is fölruházta. 1428-tól ~ határát, külvárosait is többször pusztították a husziták, ezért Zsigmond rendelkezett a várban őrzött sátrakról és fegyverekről. - A ~i hidat Albert kir. (ur. 1437-39) a rév- és vámjoggal együtt a városnak adományozta. 1439: ~ városa Erzsébet özv. kirnét, a vár I. Ulászlót (ur. 1440-44) támogatta, ami évekig tartó viszályt eredményezett. 1441: Erzsébet kölcsön fejében a harmincadot a városnak adta zálogba. I. Ulászló eredménytelenül ostromolta, a város csak Erzsébet halála után ismerte el kir-nak. - Hunyadi János kormányzó (1446-53) idején 1452: és 1453: ogy-t tartottak ~ban; 1452: szent. föl a dóm hajóját, 1461: kezdték építeni a szentélyt. - V. (Habsburg) László (ur. 1453-57) a ~i ogy-en nevezte ki Hunyadi Jánost örökös besztercei gróffá, és ez évben adományozta az épülő új hidat jogaival együtt a városnak, meghagyva, hogy a hídon és a kompon a nemes ember is fizessen vámot. - I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90) ~nak az 1464-i Aranybullával minden korábbi kiváltságát megerősítette, 1467: megalapította az Academia Istropolitanát (→pozsonyi egyetem) (amit II. Ulászló nem támogatott, épületét 1491: fegyverraktárrá alakították), a városnak 1468: →pallosjogot adott. 1474: megengedte, hogy Szt Mihály (IX. 29.) napján országos vásárt tarthasson. 1475: a polgárságot 10 évre minden adó alól fölmentette. 1473-81: és 1482-89: hidat veretett a Dunán, melyeket III. Frigyes cs. (ur. 1440-93) elleni háborúiban is fölhasznált, s melyeken 1475 u. csak a főurak nem fizettek vámot. 1476-87: készült el a dóm szentélye, melynek egyik zárókövén a befejezésében közreműködött Korvin János hg., 1490: ~i főispán címere látható. - II. Ulászló (ur. 1490-1516) ~ban írta alá Habsburg Miksával (ur. 1493-1519) 1491. XI. 7: a →pozsonyi békét és családi szerződését, melyek alapján utóbb a Habsburg család igényt támasztott a m. trónra. 1498: megerősítette I. (Nagy) Lajos 1374: ~nak adott kiváltságlevelét. - 1515. III: a ~i királytalálkozón II. Ulászló, Miksa, I. Zsigmond lengy. kir. (ur. 1506-48) és Kázmér hg. vettek részt. - 1526. XII. 11: a ~i ferences tp-ban választották kir-lyá I. (Habsburg) Ferdinándot (ur. 1526-64), aki a kormány székhelyét Budáról ~ba helyezte, mely a Habsburgok szék- és koronázó városa lett. A mohácsi csatavesztés után, 1526. IX: ~ba menekült Mária özv. kirné. Ezután 1848-ig ~ban tartották a legtöbb ogy-t (I. Ferdinánd alatt 20-at); ~ba helyezték át 1531: az udvari kamarát; 1535: újjászervezték a kir. törv-székeket. 1535. XII: az ogy-en a rendek ~t a kormány székhelyévé tették. ~ba költözött a töröknek hódolt részekről a főurak, főpapok, szerz-ek és apácák nagy része, Esztergom 1543. VIII. 10-i tör. elfoglalása után az érsek-prím. is. - I. Ferdinánd 1534: ~ árumegállítási jogát megerősítette; 1539: a ~i bírót s az esküdteket fölhatalmazta, hogy minden magán- s főbenjáró ügyben ítélkezhessenek. - A reformáció 1526 e. jelent meg, 1527: a városi tanács kifüggesztette Luther tételeit ~ban. - 1552-1784: csekély megszakítással a ~i várban őrizték a →Magyar Szent Koronát, mellyel itt először 1563. IX. 8: (választás nélkül) Miksa hg-et koronázta meg (ur. 1564-76) Oláh Miklós érs. (1553-68). A kir. 1564: is megparancsolta, hogy a tanács a prot. kv-eket kobozza el, amit a tanács nem teljesített. 1565: a prot-ok a Váralján tartották istentiszt-üket. 1572. IX. 25: Rudolf hg-et (választás nélkül) koronázták meg (ur. 1576-1608). - A városházát 1577: reneszánsz stílusban fölújították. 1578: ~ az ogy. alkalmával új hidat épített, 1597: Mátyás főhg. hadi célból hidat veretett, 1598: Rudolf kir. hídépíttetésekor Mátyás főhg. kieszközölte, hogy azt ne ~ költségén és kiváltságainak kijátszásával, hanem az orsz. pénzén építsék. - 1599: Pálffy Miklós (1552-1600), a győri hős az örökös ~i várkapitányságot és a vm. örökös főispánságát kapta jutalmul. 1602: Rudolf kir. megerősítette ~ és a többi sz. kir. város jogait. 1605: Basta cs. tábornok Bocskai István erdélyi fejed. (ur. 1604-06) csapatai elől ~ba vonult vissza, Bocskai hadai megszállták Pozsony vm-t és ~ külvárosait. 1608. I. 31: Habsburg Mátyás kir. hg. a ~i ogy-en Rudolf kir. ellen segélyt kért, amit a rendek az osztr. és morva urakkal szövetkezve megszavaztak, ennek segítségével VI. 25: buktatták meg Rudolfot. II. (Habsburg) Mátyás XI. 19: ~ban koronázó ogy-t tartott, melynek falfüggönyét először díszítették piros-fehér-zöld színekkel. 1611: Forgách Ferenc érs. (1607-15) az érs. palotában megalapította az első ~i kv-nyomdát (ún. Pázmány-nyomda; 1660 u. Nagyszombatba került: →Pozsonyi Érseki Nyomda). 1618. V. 18: az ogy. Habsburg Ferdinánd kir. hg-et II. Mátyás utódává választatta és megkoronáztatta. - 1619. X: Bethlen Gábor erdélyi fejed. (ur. 1613-29) hadaival elfoglalta ~t és a Forgách Zsigmond nádor uralta várát, Tieffenbach cs. tábornokot átűzte a Dunán, ~tól 20.000 Ft hadiadót szedett. 1620. X: Dampierre cs. hadvezér elesett a halászkapu elleni rohamban; 1621: ~ megnyitotta kapuit Forgách nádor és Bouquoi cs. tábornok előtt, a vár őrsége szabadon elvonult; Bethlennek nem sikerült visszafoglalnia. - 1622. IX. 11: Pázmány Péter (1616-37) jezsuita koll-ot alapított, a jezsuiták 1627. XI. 5: isk-t nyitottak. - 1626: Bethlen Gábor békét kötött ~ban II. Ferdinánddal (ur. 1619-37); Pálffy Pál 200.000 Ft költséggel Alberthall János építésszel 1635-42: újjáépíttette a ~i várat. 1636-37: a prot-ok új tp-ot építettek, 1636-40: Pázmány Péter és Lósy Imre érs. (1637-42) a klarisszáknak (a régi helyén) új tp-ot és ktort építtetett. - III. Ferdinánd (ur. 1637-57) a ~i nagy vásárok számát 7-re emelte. 1640: a prot-ok m-tót tp-ot emeltek (a 19/20. sz: Orsolyita tp.), 1656: új isk-t nyitottak (1672-ig állt fenn). 1642: Lósy Imre érs. megalapította az →Emericanum papnöveldét. 1648: Lipót Vilmos főhg. megerősítette a várat. - I. Lipót (ur. 1657-1705) parancsára, a kincstár feltöltésére 1671. I. 3: megkezdte működését a vagyonelkobzó „rendkívüli bíróság”, nemes Bónis Ferencet IV. 30: kivégezték ~ban. 1672: Szelepcsényi György érs. (1666-85) letelepítette az irgalmasokat, tp-ot (1728: készült el) és ktort alapított; a klarisszák isk-jának megnyitásával megkezdődött a mo-i szervezett nőokt. VII. 18: a katolikus-prot. összetűzések miatt cs. katonák lefoglalták a prot-ok új tp-át; a tüntető polgárságot szétverték, a prot. lelkészeket családostól kiűzték a városból, a tiltakozó tanácsosokat vád alá helyezték, a m. prot. tp-ot és isk-t is elvették. 1682: a prot. gyülekezet újjáalakult, isk-t és temetőt alapított. 1683. VII: a tör., ill. Thököly Imre csapatai szállták meg ~ környékét, a várost VII. 26: elfoglalták, fölgyújtották (a külvárosi prot. tp. is leégett); a vár sikeresen ellenállt. IX. 8: Bécs fölmentése után III. (Sobieski) János lengy. kir. (1674-96) elől a törökök sietve visszavonultak. 1687. X. 31: Lipót kir. azon ígéretére, hogy visszaállítja Mo. alkotmányát, a rendek elismerték a Habsburg család fiúági örökösödését (a visszaállítás elmaradt). 1689: ~ban letelepítették a trinitárius rendet (1717: épült új tp-uk és ktoruk a lebontott Mihály-tp. helyén). 1688-89: Kollonich Lipót pp. elnökletével országos reformbizottság működött, mely kidolgozta a visszafoglalt Mo. új berendezkedését. 1694: fölépítették a Kálvária-kpnát. - II. Rákóczi Ferenc szabharca idején (1703-11) a kurucok ~t nem tudták elfoglalni. III. Károly (ur. 1711-40) 1712. VIII. 14: a hajóhidat és a hídvám felét örök időkre ~nak adományozta, vámmentességét megerősítette, és megengedte, hogy a récsei és a nagyszombati vámnál és még két helyen hidakat építhessen és ennek költségeire külön vámot szedhessen. 1714: az évenkinti 7 országos vásár mellett minden csütörtökön marhavásárt tarthatott. - ~ kk. jellegét Melchior →Hefele és a Franz →Hillebrand építette paloták fokozatosan megváltoztatták. 1712: megnyitották az irgalmasok kórházát, 1714. II. 22: az új jezsuita gimn-ot. 1718: Esterházy Imre érs. (1725-45) a kapuc-okat telepítette ~ba. - 1719-49: Bél Mátyás ~i ev. lelkész az isk. rektora, 1721-22: szerk. a Nova Posoniensia c. első m. folyóir-ot. 1720: Royer Pál kv-nyomdát állított (1770: a Landerer család birtokába került). - Az 1722-23-i ogy. elfogadta a →Pragmatica Sanctiót. Mária Terézia (ur. 1740-80) idején a várat fölújították (1766-80: itt veje, Albert szász-tescheni hg., m. helytartó és neje, Mária Krisztina főhgnő rendezkedett be); 1753: építette Hillebrand és Römisch az udvari kamara számára az országházat, melyben utóbb a rendek is gyűléseztek; 1754: épült a Miasszonyunk ktor és tp., 1760: a Grassalkovich-palota; 1772: elkezdték a falak és kaputornyok lebontását, az árok feltöltését Vödrictől a Lőrinc-kapuig, s a szabaddá lett ter-ek beépítését; 1773: elkészült a katonai raktár, 1778: lebontották a vödrici és a Lőrinc-kaput, a kiszáradt Duna-ág medrében sétateret nyitottak; a külvárosok felé új házsorokat emeltek. Az 1563: készült →koronázási domb helyett 39.000 Ft-ért 1775: újat emeltek (1870-ig megmaradt). 1776: megnyitották az új jogakad-t (1914: az Erzsébet Tudegy. jogi karává szervezték), XI. 1: a Halász-kapu helyén épített új városi színházat (1884-ig állott), 1774: a városi dóm-(el.) isk-t. 1749: és 1767-1802: a jezsuita gimn-ban és kvtárban dolgozott →Pray György, aki 1770: megtalálta a kápt. levtárában a →Halotti beszédet. Megjelent a Windisch Károly Gottlieb (1725-93) polgármester szerk. Pressburger Zeitung (1764-1849), majd Rát Mátyás (1749-1810) Magyar Hírmondója (1780-88). 1770: Landerer Mihály kétemeletes nyomdát nyitott. - II. József (ur. 1780-90) közigazg. reformjával ~ a Pozsonyi kerület székhelye. Ekkor a város fejlődése megrekedt, a vár elnéptelenedett, az Albertina kép- és kvtárat, a Szt Koronát Bécsbe vitték, ogy-t nem tartottak, a Helytartótanácsot, a Kir. Táblát, az Udvari Kamarát Budára helyezték, sok család elköltözésével szűkült a városi keresk. forgalma, bár ~ 1784: a 61 sz. kir. város között 1388 házával (Szeged 3930 háza után) a 17., 28.707 lakójával (Debrecen 30.064 fő) városaink között a 2. A klarisszák ktorába 1784: a Nagyszombatból ~ba áthelyezett jogakad-t, 1786: a gimn-ot is elhelyezték. 1788-1810: ott működött a Magyar Társaság, az első m. önképzőkör. - II. Lipót (ur. 1790-92) bemutatkozásként 1790. II. 21: visszavitette a Szt Koronát ~ba, koronázó ogy-t hirdetett Budára, mely 1790. XI. 11-: ~ban folytatva működését, helyreállította az alkotmányt. XI. 12: nádorrá választották Sándor főhg-et, XI. 15: megkoronázták Lipótot. I. Ferenc (ur. 1792-1835) szigorította a cenzúrát, a kv-kereskedőknek 1792-től lajstromot kellett fölterjeszteniök. - 1805. X. 15: fr. huszárok csellel elfoglalták a ligetet és a repülőhidat, Dévényújfalu felől 10 ezer fr. özönlötte el ~t, akiknek ellátására 10.000 Ft-ot kellett fizetnie. XI. 29: a fr. had elhagyta ~t, de XII. 10: visszatértek. Lichtenstein János hg. és gr. Gyulai Ignác tábornokok Talleyrand hg-gel a prím. palotában XII. 26: megkötötték a pozsonyi békét. 1809: az újabb fr. háborúban Davoust hadai VI. 26: éjjel bombázták, VII. 14-XI. 29: megszállták a várost és a várat. Mindez ~nak 2.104.000 Ft adósságot eredményezett. 1811. V. 28: a vigyázatlan katonák okozta tűzben a Váralján levő utcasorral és 5 sörfőzővel együtt leégett a vár. - 1815. IX: Rudnay Sándor érs. (1819-31) nemz. zsinatot tartott a jezsuita tp-ban. Az 1825. IX. 11-re összehívott ogy-sel megélénkült ~ pol. és kulturális élete (1825-32: Stöger társulatával az első m. színházi előadások, 1836-43: Pokorny társulatának szereplése, stb.). 1828: ~ban 1697 házban 37.180 polgár élt, a mo-i városi házak száma szerint a 11., a lélekszám szerint a 2. a leglakottabb Pest (4491 ház, 56.577 fő) után. 1830. IX. 4: érkezett Bécsből ~ba az első gőzhajó. (V.) Ferdinándot IX. 28: kir-lyá koronázták; 1832-36: a reformpárt ogy. küzdelmei zajlottak, Kossuth Lajos (1802-94) 1832. XII. 17-1836: kiadta az Országgyűlési Tudósítások kőnyomatos lapot. 1833: Kumlik József (1801-69) karnagy megalakította az Egyh. Zeneegyletet, mely a Szt Mihály-tp-ban 1835: Beethoven két miséjét adta elő, s nagy zenekarral tette mozgalmassá ~ életét. Az 1839-40-i újabb reform-ogy. idején 1840. IX. 27: hazánkban elsőként ~ és Szentgyörgy városok között, kb. 15 km távon lóvontatású vasutat indítottak. Az 1843-44-i ogy-en a rendek a magyart tették hivatalos államnyelvvé és kimondták a polg. származásúak hivatalképességét. V. Ferdinánd 1847. XI. 7: m-ul nyitotta meg az utolsó ~i ogy-t, mely kivívta az 1848-i törv-eket; 1848. III. 13: a bécsi és III. 15: a pesti forr. hatására IV. 7: a prím. palotában kinevezte az első m. felelős kormányt, IV. 11: ott írta alá az áprilisi törvényeket és föloszlatta az utolsó rendi ogy-t. ~ban is megszervezték a honvédséget. X. 7: a visszavonuló Jellachich hadteste megszállta ~t, de hamarosan Bécs felé távozott. ~ból indultak a honvédek a Windischgrätz által ostromlott forr. Bécs fölmentésére. X. 30: a schwechati csatavesztés után Kossuth Görgey Artúrt (1818-1916) nevezte ki a ~ vidéki honvédek főparancsnokává; vezérlete alatt Nagyszombattól a Fertőig 43 ezer katona 216 ágyúval őrizte a Ny-i határt. XII. 19: a császáriak bevonultak ~ba, ostromállapotot rendeltek el, betiltották a Pressburger Zeitungot, s elkezdődtek az elfogatások. 1849. V. 31-: ~ a J. J. Haynau (1796-1853) táborszernagy vezette osztr. vérbíróság székhelye. Ő végeztette ki VI. 5: Mednyánszky László br. h. őrnagyot és Gruber Fülöp kapitányt, ~ban Petőcz Györgyöt és VI. 18: Rázga Pál (1798-1849) ev. lelkészt. XII. 22: Mo. 6 katonai parancsnokságra osztásakor a Kempen táborszernagy parancsnokolta ~i alá 9 vm. tartozott. Ekkor ~ban (1880 ház 19.728 lakásában) 42.238 fő élt. - 1850: megnyitották az első hazai reálisk-t, XII. 16: a ~ és Esztergom közötti vasutat, 1854: a természetrajzi múz-ot, 1855: az új ev. líceumot. Ez évben Estei Miksa főhg. megvette a jezsuita koll. épületét, és visszatelepítette a rendet. 1856. I. 1: bevezették a városi gázvilágítást; 1857: megalakult a ~i Dalárda; 1858: újjáalakult a líceumi ifj. önképző köre, a Magyar Társaság. - A Bach-korszak után 1861. X. 25: →Kruesz Krizosztom OSB vezette m. tanártestület vette át a gimn-ban a tanítást. 1862: a városi iparszabadság kimondásával megszaporodtak a kereskedő-boltok. 1862: megnyitották az országos kórházat; 1863: fölépítették a Vár u. zsinagógát; 1865: megalapították az iparbankot, a polgárság saját költségén fölújíttatta a dómtp-ot, 1867. XI. 11: fölszentelték. Önkéntes tűzoltó egyes-et alakítottak, 1867: városi múz-ot létesítettek. 1873: megnyitották a lóvasútból gőzvasúttá alakított ~-nagyszombati vasutat (1876: Trencsénig, 1883: Zsolnáig építették ki), fölépítették Eu. első dinamitgyárát. 1874: alapították a Toldy-kört (1945. V. 25: minden m. egyes-tel együtt föloszlatták). - ~ 1876 óta törvényhatósági jogú város, XI. 1: megülték a színház 100 é. évford-ját, 1880: megalakították a Pozsonyi Dalegyes-et, mely vegyeskarával lett országos hírű, 1886. IX. 22: a Bánk bán előadásával nyitották meg az új színházat. ~ és Ligetfalu között 1889. IV-1890. XII. 30: elkészült a közúti és vasúti Duna-híd, 1891: megnyitották a ~-morvavölgyi és a ~-szombathelyi vasutat. 1893: a gépgyárat, 1895. VIII: 23: a ~-dunaszerdahelyi vasutat (1896: Komáromig építették ki); 1895. VIII. 27: a közúti villamos vasutat, IX: átadták az új áll. reálisk-t, 1897. V. 16: leleplezték Fadrusz János Mária Terézia-márványszobrát (1921. X. 27: a cseh légionáriusok lerombolták), XII. 13: megnyitották a ~ és Sopron közötti vasutat. 1899. VIII. 29: iparkiállítást nyitottak, X-: a színház fölváltva játszott ném-ül és m-ul, évekig bőv. a kikötőt. 1912: a ~i jogakad-ra alapozva megalapították, 1914: jogi és bölcs. karral megnyitották az Erzsébet Tudegy-et, 1918: orvosi karral bőv. - Lakói 1869: 46.540, 1880: 48.006, 1890: 52.411, 1900: 61.537 fő, ebből 20.102 m (30,5%), 14.974 nem m. anyanyelvű tudott m-ul (32,7%), az összlakosságból 35.076 beszélt m-ul (53,2%). 1910: 78.223 fő, anyanyelve szerint 31.705 m. (40,6%), 32.790 ném. (41,9%), 11.673 tót (14,9%), 33 oláh, 9 ruszin, 351 horvát (0,5%), 24 szerb, 1638 egyéb nem m. (2,1%); 21.892 nem m. anyanyelvű tudott m-ul (47,1%), az összlakosságból 53.597 beszélt m-ul (68,5%); 59.198 r.k. (75,7%), 140 g.k., 1515 ref. (1,9%), 8994 ev. (11,5%), 16 unit., 101 g.kel. (0,1%), 8207 izr. (10,5%), 52 egyéb (0,1%) vallású. - 1919. I. 1: a csehek olasz vezetéssel elfoglalták ~t, I. 6: Jankó Zoltán kormánybiztos-főispántól S. Zoch modori ev. pap átvette közigazg-át, az egy-et birtokba vették, I. 30: bezárták. II. 12: az egy. elvétele ellen tiltakozók tüntetését sortüzekkel lőtték szét (8 halott, 23 súlyos sebesült), az elégedetlenség levezetésére II. 18: újra megnyitották. Nyáron ~t Bratislavának, ősszel az egy-et →Comeniusról nevezték el (a menekült Erzsébet Tudegy. 1919-22: Bpen oktatott, 1922. X. 16: Pécsett újból megnyitották; Sopronban 1923. XI. 14: ev. hittud. karát is). Az antant ígérgetésére 1919. VII. 1: ~ban kötötték meg a vörös háború felvidéki hadjáratát megszüntető fegyverszünetet. - ~ a →trianoni békével Csehszl. része lett. A város m. múltját a lakossági arányszámra tekintet nélkül szlávosították, átírták ill. elpusztították (az utcákat átnevezték, az emléktáblákat leverték, a szobrokat raktárakba zárták v. elpusztították, stb.).1921. II. 15: a népszámlálás szerint ~t 93.189 fő (37.038 cseh-szl., 43 rutén, 25.837 ném., 20.731 m., 3758 zsidó, 5782 külf.) lakta. 1919-26: a betelepített cseheknek és tótoknak 1446 magánházat építettek. Az egy-en és a középisk-kban bevezették a cseh tanítási nyelvet, az utóbbiakban egy-egy m. és ném. osztályt is szerveztek. A Városi Színházat 1920: Szl. Nemz. Színházzá alakították át, főként hangversenyeket rendezett, a drámákat csehül adták elő, ritkán ném-ül és m-ul. A hírlapokat cenzúrázták, az 1890 óta kiadott Nyugatmagyarországi Híradó napilap nevét 1919. I: Híradóra változtatták. 1910-30: a tótok arányát 15-ről 28%-ra, a csehekét 2-ről 21%-ra növelték, a németekét 42-ről 26%-ra, a m-okét 41-ről 15%-ra csökkentették. A tót ludákok 1938-39: elűzték a cseh hivatalnokok zömét, az ekkor kb. 12%-ot kitevő zsidóságot az 1939. III. 14: alakított Szlovák Állam deportálta, majd a ludák kormány, 500 korona fejpénzt fizetve elszállításukért, átadta őket a náciknak. - 1945. IV. 4: ~t elfoglalták a szovjet csapatok. A ~i Szl. Nemz. Tanács parancsára V. 3-VI: a ~i m-okat a ligetfalui koncentrációs táborba hurcolták (3 hét alatt 19 személy lett öngyilkos), v. kiűzték lakásukból, hogy a betelepülő tótoknak adhassák. V. 6: Beneš és a csehszl. kormány Kassáról ~ba, V. 10: Prágába költözött. V. 15-18: a Szl. Nemz. Tanács 1938-45: a m. hatóságokkal való (egyes., gazd., kulturális, pol. stb.) minden 'együttműködést' büntetendőnek minősített. V. 31: minden m. nemzetiségű nyugdíjas járandóságát megszüntették. ~ teljes ném. lakosságát No-ba, a m-ok többségét Mo-ra telepítették át. 1944: ~hoz csatolták Károlyfalut, 1946: az 1938-45: No-ba kebelezett Dévényt, valamint Főrévet, Lamacsot, Pozsonyhidegkutat, Pozsonyligetfalut, Pozsonyszőlőst és Récsét, 1971: (a pozsonyi hídfő bővítésére Mo-tól 1947: a →párizsi békében megszerzett) Dunacsúnt, Horvátjárfalut és Oroszvárt (ezzel ~t határvárossá tették), valamint Dévényújfalut, Pozsonybesztercét, Pozsonypüspökit és Vereknyét. A külvárossá tett Pozsonyligetfalu határában 1947. V. 20: megtalálták 90, amerikai hadifogságból hazaigyekvő m. levente 1945 nyarán tömegsírba temetett holttestét, akiket csehszl. fegyveresek itt kifosztottak, majd lemészároltak. E külvárosba (melyet 2004: ~nyal 4 híd köt össze) száműzték a rendszeresen megrongált Petőfi-szobrot. 1953-68: fölújították a várat, 1968. X. 30: ott írták alá a Csehszl-t szövetségi állammá átalakító alkotmánytörvényt. 1968. VIII. 21: a „baráti segítség” ellen tiltakozó tüntetők közül a szovjet katonák agyonlőttek kb. 5 embert. 1993. I. 1: bejelentették a Szlovák Közt. létrejöttét. - Lakói 1991: 20.312 m. (4,59%); össz. 442.197; 2001: 16451 m. (3,84%), össz. 428.672. - Áll. egyetemén a teol. fakultást 1919: alapították. - A városház mögötti reprezentatív, emeletes prímási palotát 1777-81: Melchior Hefele készítette Batthyány József érs. megbízásából. - 2. Plébániái és búcsújáró helyei. a) Szt Márton. ~ első pléb-ja 1200: már létezett, tp-át Szentséges Üdvözítő tit-ra sztelték. Az új tp-ot a →pozsonyi Szent Márton prépostság kezdte építeni. A háromhajós, Ny-i tornyos csarnoktp-ot bécsi mesterek vezetésével építették, 1495: lett kész. 1620-21: Bethlen Gábor rendeletére az ev-ok használták. Pázmány Péter ide mentette Alamizsnás Szt János ereklyéit, melyeknek 1735: Esterházy Imre érs. külön kpnát építtetett. Ekkor cserélték ki a szentély szárnyasoltárát Rafael →Donner Szt Márton-szobrára. 1790: oratórium építése miatt eltüntették a gótikus szentségházat. - 1343: Szt László kir.-, 1346: Szt Miklós-, 1359: Szt Gotthárd-kpnái voltak. - Kegyszobra 15-16. sz. öltöztetett fa →Pietà, Mária fején korona. - A legenda szerint Kelemen János ~i polgárnak, aki 1641: hunyt el, 60 évesen, „a Purgatórium tüzében nagy kínokat köll szenvednie... bűneiért, (melyekért) eleget nem tett volna”. Szabadulása reményében megjelent a túlvilágról, és úgy rendelkezett, hogy a régi Pietàt oltárra helyezve miséket mondjanak érte. Igazolásképpen a lélek egy stólát tett a Fájdalmas Anya nyakába, Krisztus lábához egy gyertyát, s ő maga „egy szép fejér galamb képében egynehány nap múlva sok emberek láttára... viteték (az örök boldogságba)” (Esterházy tudósítása). - Lósy Imre 1642: vizsgálatot indított az esetről, melyet Lippay György fejezett be. A kultusz hitvédelmi jellegű a purgatóriumot tagadó hitújítókkal szemben. Ez előtt tartották ájtatosságukat a „Haldokló és megholt Hívek Kegyes Anyjának tiszt-ére” a jezsuiták. A kultusz a 20. sz-ra elenyészett. Kultusztört. jelentőségű másolata a pozsonyi Szt Miklós-tp. barokk Pietà-oltárán. - E tp-ban koronázták a Habsburg kir-ok közül 1563: Miksát, 1572: Rudolfot, 1608: Mátyást, 1613: II. Ferdinándot, 1618: III. Ferdinándot, 1647: IV. Ferdinándot, 1655: I. Lipótot, 1687: I. Józsefet, 1712: III. Károlyt, 1741: Mária Teréziát, 1790: II. Lipótot, 1830: V. Ferdinándot. - b) Virágvölgy. 1770: alapították. Tp-át 1769: Nagyboldogasszony tit-ra sztelték, a mait 1888: építették. Kegyura 1880: a hitközs. Anyanyelve 1880: ném., m., szl. - Kegyképe Szivárványos Madonna: Mária és a gyermek Jézus arca egymáshoz simul (→Eleusza), mindkettőjük fejét dupla szivárvány koronázza. Ősképe a genazzanói →Mária, jó tanács Anyja. Az eredetihez hozzáérintett virágvölgyi kegyképet 1768. V: Jankó József ~i kereskedő Genazzanóból hozta magával, nyilván búcsújárása emlékeként. Kultusztört. jelentőségű emlékei: soproni Szt György-, budai ferences (egykor ágostonos), lékai ágostonos tp., alpári plébtp. Az egri szem. lépcsőházában függ Antoine Rosier-től egy olyan változata, melyen az eredetlegenda szereplőit is ábrázolták. A budai Szt Ferenc sebei-tp. sekrestyéjében is látható. - c) A mélyúti Mária-kpna kőből készült, öltöztetett kegyképe Ülő Boldogasszony, jobb térdén Gyermekével. Készítője ismeretlen. Ősképe a →mariazelli kegyszobor. Az 1713-as ~i pestis idején Laurermann György János helybeli polgár a Mélyút végén, a Kálvária alatt emeltette a Mária-kpnát, ahol elhelyezte a mariazelli kegyszobor mását. Kultusztört. jelentőségű festményváltozata díszes rokokó keretben a szúnyogdi tp-ban. - d) Szentháromság. 1854: alapították. Tp-át 1718: Szentháromság tit-ra sztelték. Kegyura 1880: a hitközs. Anyanyelve 1880: ném., m., szl. - 3. Szerzetesrendek. a) A ciszterci generális káptalan 1235: a pápa kérését meghallgatva a ~i (Presborc) apátság átvétele mellett döntött. Korábbi létéről nem maradt adat. 1238: András ~i ispán egy malmot adott az apácáknak. Csicsva faluban Máté tárnokmester 1244: megerősítette az adományt. 1271: a várost II. Ottokár cseh kir. pusztította. 1290: Buken ispán a Szt Magdolna-tp. ciszt. nővéreinek, Kunigundának és Petronellának visszaadta azt a földet, amit a tatárjáráskor (1241-42) nagybátyja tőlük elvett, és még két szőlőt is adott nekik ráadásul Csekleszen. 1297: Máté bíb. a ferencesek mo-i provinciálisát, a győri custost és a ~i guardiánt megbízta, hogy azokat a nőket, akik ~ban Szt Klára szabályait akarják követni és van alkalmas helyük, elegendő jövedelmük, a klarissza rend átvehesse. III. András néhány héttel később kiadott okl-éből kitűnik, hogy ez a hely a ciszt. nővérek zárdája, kihalóban van és birtokai elhanyagolva, ezért a klarisszáknak adja. Az új apácaközösség jól beilleszkedett ~ életébe, számos kisebb adományt kaptak a polgároktól. II. Ulászló kir. 1515: a ~i harmincadvámból heti 4 Ft rendszeres alamizsnát rendelt részükre. 1529: az apácák a török ostromától tartva elmenekültek, és a veszély elmúltával csak apátnőjük tért vissza. ~ tanácsa az alkalmat felhasználva ispotály céljára megszerezte a zárdát. 1541: a ~ba menekült óbudai klarisszák kapták meg, de a város ellenállása miatt csak 1544: költözhettek be. 1542-57: az adóösszeírás szerint 13 faluban 94 porta adózott a zárdának. Régi ceglédi birtokukból is volt jövedelmük. 1590: földrengés és tűzvész pusztított a városban és a ktorban. 1600: miután befogadták Katalint, a prem. apácák utolsó főnökét, megkapták Apácavásárhely birtokait. Bocskai hadai elől 1606: az apácák Grácba, majd Bécsbe menekültek. 1607: 12 apáca tért vissza, és 3 bécsi rendtársukat is magukkal hozták, hogy szerz. életüket megújítsák. 1616: Forgách Ferenc érs., hogy Nagyszombatban a jezsuiták vezetésével koll-ot létesíthessen, Pázmány Péter segítségével elérte a pápánál, hogy az ottani domonkos ktorba menekült 10-11 margitszigeti apáca a klarisszákhoz költözzön. Így a pozsonyiak 4 apácakolostor birtokaival rendelkeztek és azok okl-eit is megőrizték. 1619: Bethlen Gábor hadai elől Bécsbe menekültek, 1623: visszatértek, német nyelvű társaik azonban ott maradtak a Szt Miklós-ktorban. 1634: Pázmány Péter segítségével megkezdődött a ktor lebontása és újraépítése. 1640: költöztek be az új épületbe. 1650: 19 karnővér és 10 segítőnővér képezte a közösséget. 1663: a törökök miatt 13 hónapra Bécsújhelyre menekültek. 1679: 13 nővért ragadott el a pestis. Mo. azon igen kevés kolostora közé tartozott, amely Árpád-kori alapításától folyamatosan fennállt. 1773: a helytartótanács 30 főre korlátozta az apácakonvent létszámát. II. József 1782: föloszlatta. - b) A ferencesek kolostorának kezdetei ismeretlenek. 1273: Ottokár cseh kir. emberei éjnek idején elfoglalták a várat, a várost felgyújtották. A polgárok a ktorban kerestek menedéket. Vsz. IV. László kir. (ur. 1272-90) adta a ferenceseknak a ~i szárazvám negyedét, amit még a 16. sz: is megkaptak. 1297: Ladomér esztergomi érsek spp-e, Jakab Szűz Mária tiszt-ére fölszentelte a barátok tp-át, Pascasius nyitrai, Pál pécsi, Háb váci és Tivadar győri pp. jelenlétében. A közösség számos adományban és sok alamizsnában részesült a reformációig. 1327: itt tartották a rtart. káptalanját. 1544-től a török hódoltság miatt minden második alkalommal a ~i ktor volt a gyűlés színhelye. 1439: és 1480: tűz pusztította. A guardiánok és a szerz-ek részben németajkúak voltak. A török időkben ~ volt az ország főv-a és a mariánus ferencesek közp-ja. Főpapok és főemberek temetkeztek a Szt János-kpnába, mely a 13. sz: első tp-uk volt. 1590: földrengés következtében leomlott a ktor egy része és a tp-hajó boltozata. Az utóbbit csak 1616: tudták a 2004: is meglévő dongaboltozattal pótolni. 1708: loretói kápolna épült a tp. ÉNy-i sarkához, Keresztély Ágost esztergomi érs. szentelte fel. - c) Antonitákat 1309-: említenek. Ispotályuk a külvárosban állt. 1428: a husziták fölégették. - d) jezsuita rendház, koll., tp. A jezsuiták Pázmány meghívására 1627: telepedtek meg, 1629: egy Szt Anna-kpnát vettek át. 1672: megkapták a prot-ok által épített isk-t (→Pozsonyi Királyi Katolikus Gimnázium) és Szentháromság-tp-ot, melyet a Legszentebb Megváltó tiszt-ére szent. 1658: Lippay György érs. gyógyszertárt ajándékozott a koll-nak (→pozsonyi jezsuita gyógyszertár). 1773: a jezsuiták elhagyták a várost, 1855: visszatelepültek. - A kvtár 1639-es jegyzéke 1673 köt-ből állt. Fele 16., fele 17. sz. kv., melyek főleg Mossóczy Zakariás, Pázmány Péter és Kecskés János pozsonyi knk. kvtárából kerültek át. 1670: 6 száműzött pozsonyi ev. lelkész és az ev. isk. kv-eivel 7500 köt-re bővült. Kb. 2 ezer nem kat. duplumot megsemmisítettek. - Házfőnökök és ig-k: 1630: →Káldi György, 1645: Vesselini Miklós, 1648: Hmira János, 1649: Herb János, 1652: Schiehel Károly, 1654: Gosztony István, 1658: Bucelleny János, 1661: Tissinger János, 1662: →Tattay István, 1666: Neppel Kristóf, 1671: Hanula Márton, 1680: Kelmüller Ernő, 1713: Madocsányi Endre, 1715: Keczer Sándor, 1717: →Kapi Gábor, 1728: Kiris Ferenc, 1731: →Csepelényi Ferenc, 1736: →Raab István, 1767: Ságl Ferenc. - e) Az orsolyita apácák 1676-1945: alsó és középisk-kat tartottak fenn bentlakó és bejáró leányok számára. 1883: polg. isk-t és tanítónőképzőt nyitottak. A felsőbb leányisk-t 1916: gimn-má alakították, melyhez 1918: 40 személyes internátus is tartozott. 1920 u. a gimn-ban az okt. nyelve szl. lett, a tanítónőképző m. nyelvű maradt, ez volt az egyetlen m. kat. tanítónőképző CS-ban. 1945: a hatóságok az összes m. tanintézettel együtt megszüntették. - f) A trinitáriusok 1697. X: telepedtek meg (5 páter, 9 klerikus, 3 fráter). A rend kérésére Kollonich Lipót esztergomi érs. a Korona szállót 4 é. átadta rendházul. ~ a trinitárius redemptióknak egyik fontos állomása lett. Pl. a Dáciából és Moldvából 1699. I. 23: érkezett csoport nagy körmenetben vonult a dómba, másnap a foglyok közül 11 kat. lett. VI. 30: Kollonich érs. végleg a r-nek adta a házat és engedélyezte az alamizsnagyűjtést. XI. 20: új házba költöztek a Szt Mihály-kapu közelébe. 1714-16: engedélyt szereztek tp-építéshez, 1721: elkészült a tp. oromzata, VI. 29: tették le az új ktor alapkövét. 1725. VII. 7: szentelték az új tp-ot. Építője az ol. Babiana, oltárképeit Unterhuber, Palkó és de Matta festették. A főoltárt Erdődy Györgyné, a Fájdalmas Szűz oltárát Pálffy János gr., Nep. Szt János oltárát Wildenfels Berard br. készíttette. A 3 oltárt 1728. VI. 6: szentelte föl Esterházy Imre cpp. A tp. a trinitárius rend egyik büszkesége, kiváló szónokok prédikáltak benne (P. Raimund a Nativitate, P. Izidor). A magyar rendtagok számának növekedésével az osztrák-m. tart. tevékenységének súlypontja ide esett, tartfőn. székhely lett. - Pestisek és más járványok alatt a trinitáriusok önfeláldozóan gondozták a híveket, lit-juk, ájtatosságaik, Szentháromság-társulatuk nagyon vonzották a hívőket tp-ukba. Tp. felszerelésük igen gazdag volt, a feloszlatási leltár 85 kazulát említ. A feloszlatáskor 14 páter és 7 laikus volt a rházban. A tp-ot megkímélték, sőt pléb. rangra emelték, a zárda azonban törvényszéki palota lett. - g) Az irgalmasokat 1672: Szelepcsényi György érs. telepítette le, tp-uk 1728: készült el, oltárképeit Martin Speer festette. →pozsonyi irgalmasrendi gyógyszertár - h) Erzsébet apácák. 1738: az →aacheni Erzsébet apácák bécsi ktorából érkeztek ~ba. Betegápolás mellett a →pozsonyi Erzsébet apácák gyógyszertárát vez. Egytornyos tp-ukat Anton →Pilgram tervezte (1739-42), belsejét Paul →Troger festette ki. - A Szt Erzsébetnek szentelt ún. Kék tp. →Lechner Ödön egyik legszebb alkotása (1906). - 4. Kat. sajtója: 1871: Das Kath. Pressburg, 1872-73: Der Katholik, 1874-79: Das Recht, 1878-79: Felvidék, 1887-97: Oktató Néplap, 1889-99: Kath. Hitvédelmi Folyóirat, 1891-92: Magyar Néplap, 1892-93: Kalauz a Kath. Népoktatás Terén, 1893-94: Középiskola, 1896-23: Pressburger Tagblatt, 1897: Pressburger Kikiriki, 1899-1908: Jó Pásztor, 1900/01-1902/03: Nevelő - Oktatás, 1901-09: Illustrierte Sonntags-Zeitung, 1901-05: Értesítő Mo. Kath. Papsága Részére, 1902-13: Reform, 1908-09: Christlich-Soziale Zeitung, 1908-11: Pozsonyi Hírlap, 1908-09: Szabad Órák, 1909-14: Sväty Adalbert, 1910-29: Slovenské L'udové Noviny, 1912-14: Igaz Szó - Das Freie Wort, 1912-13: Pozsony és Vidéke, 1919-45: Új Szív, 1921-24: A Föld Népe, 1922-23: Gyermek Melléklet, 1923-33: Szívgárdista, 1923-: Kath. Egyh. Lapok, 1923-44: Kath. Lelkipásztor, 1924-38: Kath. Hitszónok, 1927-30: Euchar(isztikus) Apostol, 1929-30: Tábortűz, 1935-38: Kat. Akció, 1936-37: Plébániai Értes., 1938-45: Kat. Figyelő, 1943: Ifjúságunk, 1990-: Remény. H.F.L.-88 Bél Mátyás: Comitatus Posoniensis. Pozsony, 1785. - Nagy 1828. II:471. - Fejér VIII/1:620; VIII/7:79; X/7:141. - Fényes III:254. - ~ és környéke. Uo., 1865. - Rupp I:51, 65. - Schönthan Pál: A ~i klarissza-apácák tört. Adatok a ~i gymn. tört-éhez. Uo., 1886. (Klny. kir. kat. főgymn. értes.) - Aixinger László: A ~i hajósegylet tört. 1862-1887. Uo., 1888. - Király János: A ~i nagy-dunai vám- és révjog tört. Uo., 1890. - Jónás János: Visszapillantás a ~i első takarékpénztár 50 évi működésére 1842-1891. években. Uo., 1892. - Ortvay I-III. - Némethy 1894:221. - Ortvay I:337; II/1:215, 251. - Markusovszky Sámuel: A ~i ev. lyc. tört. Uo., 1896. - Schönthan Pál: A ~i kir. kat. főgymn. tört. Uo., 1896. - Stephaniae Adolf: A budai kir. palota, a ~i és dévényi várak a multban. Uo., 1896. - Maszárik Viktor: A szűz Máriáról nev. Szt Ferencrendű tart. ~i zárdájának, tp-ának, kpnáinak és a gót stilű tp-tornyának tört. 1297-1897. Uo., 1897. - Vámossy István: A ~i kat. polg. ápoló int. fennállásának 500 é. évford-ja alkalmából. Uo., 1898. - Ortvay Tivadar: A ~i kápt. tört-éhez. Uo., 1903. - Való Simon: Újabb adalék a ~i társaskáptalani és városplebániai, ill. r.k. autonom hitközs. tp. kegyurasági ügyének megvilágításához. Uo., 1903. - Domanovszky Sándor: A Pozsonyi krónika és a kisebb lat. nyelvű prózai szerkesztések. Bp., 1905. - Kumlik Emil: A »Pozsonyi Toldy-Kör« 30 é. tört. Pozsony, 1905. - Kumlik Emil: A szabharc ~i vértanúi. ~ szereplése 1848/49-ben. A ~i tizenhárom. Egyéb ~i ítéletek. ~iak Aradon és Bpen. Uo., 1905. - Ortvay 1905. - Rövid visszapillantás a ~i ipartestület tört-ére és működésére 1892-1904. Pozsony, 1905. - A ~i ev. egyhközs. tört. 1-2. r. Uo., 1906. - Képes ~i kalauz. A városnak és környékének leírása. Uo., 1907. - Szántó F. Károly: A ~i szegyh. Uo., 1907. - Kumlik Emil: Helyi önkormányzat a mo-i r.k. Egyh-ban. A ~i r.k. hitközs. autonomiájának mibenléte, tört. alapja és szervezete. Uo., 1909. - Szelényi Oszkár: A ~i képzőműv. egyes. 25 é. múltja. Uo., 1911. - A m. sztkorona országainak 1910. é. népszámlálása. Bp., 1912:795. - Ferber Mihály: A ~i céhek tört-e a 16. sz-ban. Uo., 1912. - Balogh Elemér: A ~i ref. ker. egyhközs. rövid tört. Pozsony, 1913. - Illés Imre: Egy ~i hivatalnok-család háztartási számadása. Bp., 1913. - Kereszty Viktor: A ~i Szt Mártonról c. Egyházi Zeneegyes. 80 é. múltjának rövid tört. 1833-1913. Pozsony, 1913. - Ernyey József: A ~i botanikuskert katalógusa 1651-ből. Uo., 1916. - M. stat. évkv. 1914. Bp., 1916:13. - Schem. Strig. 1917:163. - Weyda Géza: A ~i szt Erzsébetről nev. szüzek tp-a és ktora. Pozsony, 1919. - Karácsonyi I:228; II:509. - Varjú 1932:126. - Vártúrák III:134. - Jankovich Marcell: Húsz esztendő ~ban. Bp., 1939. - Szabó 1940:215. - Schem. Slov. 1948:24. - Aggházy II:218. - Az első mo-i népszámlálás (1784-87) 1960:368. (42.) - Bratislava. Bratislava, 1961. - Entz Géza: Gótikus építészet Mo-on. Bp., 1974. - Csapodi-Tóth-Vértesy 1987:105. - Mészáros 1988:241. - Fogarassy László: Ligetfalu és a ~i hídfő tört. Pozsony, 1995. - Stirling 1996:89. - Tóth-Filep IV:10.

Barts József - Ág Tibor - Balajti Árpád - Bartay András - beleházai idősebb Bartal György - gr. Apponyi György -

Bartay András

<p>sz<i>ínházigazgató, zeneszerző, pedagógus</i>. A Pestvárosi Énekiskola alapítója és első igazgatója volt.</p>
1799.07.04.
Abaszéplak - megszületett
1848
Óváros - élt
névjegyzék

beleházai idősebb Bartal György

<i>Magyar királyi udvari tanácsos, jogtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Szent István rendi és aranysarkantyús vitéz</i>. <p>Jogi tanulmányai után királyi táblai jegyzőként helyezkedett el – részt vett az országgyűléseken is. 1817-ben Pozsony vármegye főjegyzője lett, hat évvel később megyei alispán. 1825-ben országgyűlési követté választották, ekkor Nagy Pál mellett a magyar nyelvért küzdött. Pályája során szépen haladt a ranglétrán, nádori ítélőmester, udvari tanácsos, országgyűlési előadó, kincstárnok és külügyminisztériumi államtanácsos is volt. Élete végén többnyire Pozsonyban és csallóközi birtokain élt visszavonultan.<b> </b></p><p><span style="color: rgb(34, 34, 34); font-family: sans-serif; font-size: 14px; background-color: rgb(255, 255, 255);">Történeti értekezései az <i>Uj Magyar Muzeumban </i>(1858-59), <i>Magyar Akadémiai  Értesítőben</i> (1859-61) és a <i>Magyar Tudományos Értekezőben</i> (1862) jelentek meg; az <i>Egyetemes Magyar Encyclopaediába</i> történeti s jogtörténeti cikkeket irt.</span></p><p><b>Főbb művei: </b><span style="background-color: rgb(255, 255, 255); color: rgb(34, 34, 34); font-family: sans-serif; font-size: 14px;"><i>Commentariorum ad historiam status jurisque publici Hungariae aevi medii libri XV. Posonii</i>, 1847. (3 kötet), </span><span style="background-color: rgb(255, 255, 255); color: rgb(34, 34, 34); font-family: sans-serif; font-size: 14px;">A párthus és hun-magyar scythákról 1860</span></p><p style="margin: 0.5em 0px; line-height: inherit; color: rgb(34, 34, 34); font-family: sans-serif; font-size: 14px; background-color: rgb(255, 255, 255);"><br></p><p></p>
1785. 04. 24.
Komáromfüss - megszületett
1799 - 1801
Nagyszombat - tanult a gimnázium felsőbb osztályait végezte
1801 - 1805
Óváros - tanult a jogi tanulmányait végezte
1865. 09. 20.
Etrekarcsa - elhunyt
névjegyzék

gr. Apponyi György

Pozsonyban született 1808. 12. 29-én. Jogi tanulmányait elvégezve a bécsi kancellárián lett először fogalmazó, majd titkár. A konzervatív párt egyik vezére volt. 1846-ban főkancellári tisztséget kapott. 1861-ben királyi biztosként megnyitotta az országgyűlést, s így a bécsi utasítás ellenére az Pesten tartotta üléseit. 1862 végén az uralkodó felszólította Apponyit, hogy készítse el a kiegyezésnek és az országok összeszervezésének tervét. Apponyi elfogadta a megbízatást, a tervezetben kifejtette, hogy Magyarországot nem lehet Ausztriába beolvasztani, valamint hangsúlyozta a jogfolytonosság elvét és azt, hogy a törvényesen egybehívott országgyűlés hozzájárulásával külön magyar minisztériumot kell felállítani. Élete végét a Pozsony megyei, éberhardi kastélyában töltötte. Az MTA tagja volt.
1808. 12. 29.
Óváros - megszületett
1899. 2. 28.
Éberhard - elhunyt
névjegyzék

Barts József

<p><i>Sebész, nőgyógyász, kórházigazgató.</i></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:21.3pt"><span style="font-size:12.0pt; font-family:" times="" new="" roman",serif"="">A magyar orvosi szaknyelv tovább fejlesztésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. Budapesten szerzett orvosi oklevelet 1870-ben, majd rövid idegig a Torontál megyei Bébán volt körorvos.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:21.3pt"><span style="font-size:12.0pt; font-family:" times="" new="" roman",serif"="">1868-tól Czakó Kálmánnal a <i>Munkások Újságja</i> c. lapot szerkesztette és rendszeresen publikált az <i>Orvosi Hetilap</i>ban és a <i>Pester Medizinal Presse</i> folyóiratban is. 1873-ban Vutkovics Sándorral elindította a <i>Pozsonyvidéki Lapok</i>at. 1892-től haláláig a pozsonyi országos kórház igazgatója volt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:21.3pt"><span style="font-size:12.0pt; font-family:" times="" new="" roman",serif"="">Legfontosabb munkája: <i>Orvos-gyógyszerészeti műszótár</i>, 1885.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent:21.3pt"><span style="font-size:12.0pt; font-family:" times="" new="" roman",serif"="">Pozsonyban hunyt el 1896. április 6-án.</span></p><p> </p><p class="MsoNormal" style="text-indent:21.3pt"><span style="font-size:12.0pt; font-family:" times="" new="" roman",serif"=""> </span></p><p></p>
1844. 2. 18.
Bártfa - megszületett
1896. 04. 06.
Óváros - elhunyt
névjegyzék

Ág Tibor

Obenau Tibor néven született Pozsonyban, 1928. 4. 13-án. Népzenekutató, karnagy, szakíró. Több népi táncegyüttes elindításában és irányításában közreműködött, így a Népes, majd annak megszüntetése után az Ifjú Szívek és a Szőttes. 1967–1976 között a Csemadok néprajzi szakelőadójaként tevékenykedett. Az 1970-es évektől Nagymegyeren élt. Egyik elindítója és titkára volt a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságnak. Népdalgyűjtő, több mint 16000 dallamot jegyzett le Zobor-vidéken, a Mátyusföldön, Gömörben és a keleti magyarlakta településeken. Tevékenységét számos kitüntetéssel és díjjal ismertek el.
1928. 4. 13.
Óváros - megszületett
2013.8.29.
Nagymegyer - elhunyt
névjegyzék

Balajti Árpád

<p><i>újságíró, pedagógus</i>. Tanulmányait Tornalján és Nyitrán végezte magyar-történelem szakon. Tanított Nagymagyaron, Szencen, majd újságíró lett. Iskola tárgyú cikkei, riportjai, tudósításai, megemlékezései jelentek meg különböző lapokban. Pozsonyban hunyt el 1999-ben. Fm. Az életmentő sárgarépa. (mesegyűjtemény).</p>
1947. 1. 8.
Felsővály - megszületett
Tornalja - tanult
Nyitra - tanult
Nagymagyar - tanított
Szenc - tanított
1999. 11. 19.
Óváros - elhunyt
névjegyzék
Névelőfordulások
1002
Poson
1138
castrum Posonium
1773
Posonium, Posony, Presburg, Pressporek
1786
Preßburg, Posony, Pressporek, Posonium, Pisonium
1808
Posonium, Posony, Pozsony, Preßburg, Pressporek
1863
Pozsony
1873
Poson
1877
Pozsony
1920
Bratislava

Közigazgatás

Polgármesteri hivatal
Cím: (Primaciálne námestie) 1
Telefon:

Honlap: staremesto.sk
Polgármester:
Radoslav Števčík

Képviselő-testület:
Straka Kristián, Ing. (Független)
Kollár Miroslav, Ing. (Független)
Uličná Martina, Mgr. (KDS, KDH, MOST - HÍD, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti, SaS)
Tatár Peter, MUDr. (KDS, KDH, MOST - HÍD, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti, SaS)
Muránsky Viktor (KDS, KDH, MOST - HÍD, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti, SaS)
Ziegler Tomáš, Ing. (KDS, KDH, MOST - HÍD, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti, SaS)
Osuský Peter, MUDr., CSc. (KDS, KDH, MOST - HÍD, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti, SaS)
Remišová Veronika, Mgr. art., M.A. ArtD. (KDS, KDH, MOST - HÍD, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti, SaS)
Palko Vladimír, Mgr. (KDS, KDH, MOST - HÍD, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti, SaS)
Domorák Miloš (KDS, KDH, MOST - HÍD, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti, SaS)
Ležovičová Halka, MUDr. (KDS, KDH, MOST - HÍD, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti, SaS)
Bučko Štefan, doc. Mgr. art. (KDS, KDH, MOST - HÍD, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti, SaS)
Nicholsonová Lucia (KDS, KDH, MOST - HÍD, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti, SaS)
Španková Jana, Ing. (KDS, KDH, MOST - HÍD, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti, SaS)
Boháč Ľubomír, Ing. arch. (KDS, KDH, MOST - HÍD, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti, SaS)
Černá Marta, RNDr. (NF)
Holčík Štefan, PhDr. (NF)
Gajdoš Martin, Ing. arch. (OKS, SIEŤ, SDKÚ-DS, SZ)
Dostál Ondrej, Mgr. (OKS, SIEŤ, SDKÚ-DS, SZ)
Oráčová Barbora, PaedDr., PhD. (OKS, SIEŤ, SDKÚ-DS, SZ)
Vagač Matej, Ing. (OKS, SIEŤ, SDKÚ-DS, SZ)
Bútora Ivan, Bc. (OKS, SIEŤ, SDKÚ-DS, SZ)
Párnická Soňa (OKS, SIEŤ, SDKÚ-DS, SZ)
Satinská Viera, MUDr. (OKS, SIEŤ, SDKÚ-DS, SZ)
Borguľa Martin, Ing. (SMER-SD, SZS)
8% Független 2 képviselö KDS, KDH... 52% KDS, KDH, MOST - HÍD, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti, SaS 13 képviselö 8% NF 2 képviselö OKS, SIE... 28% OKS, SIEŤ, SDKÚ-DS, SZ 7 képviselö 4% SMER-SD, SZS 1 képviselö 25 képviselö
Puncový úrad Slovenskej republiky

Medená 10

INFOSTAT - Inštitút informatiky a štatistiky

Leškova 16

Slovenská akadémia vied

Štefánikova 49

Okresný súd Bratislava I

Záhradnícka 10

Kancelária Národnej rady Slovenskej republiky

Nám. Alexandra Dubčeka 1

Úrad vlády Slovenskej republiky

Nám.Slobody 1

DataCentrum

Cintorínska 5

Ministerstvo financií Slovenskej republiky

Štefanovičova 5

Ministerstvo vnútra Slovenskej republiky

Pribinova 2

Centrum vedecko-technických informácií Slovenskej republiky

Lamačská cesta 8/A

Ministerstvo pôdohospodárstva a rozvoja vidieka Slovenskej republiky

Dobrovičova 12

Výskumný ústav vodného hospodárstva

Nábr.arm.gen.L.Svobodu 5

Vysoká škola výtvarných umení

Hviezdoslavovo nám. 18

Ministerstvo školstva, vedy, výskumu a športu Slovenskej republiky

Stromová 1

Ústredie ľudovej umeleckej výroby

Obchodná 64

Národné osvetové centrum

Námestie SNP 12

Univerzitná knižnica v Bratislave

Michalská 1

Divadelný ústav

Jakubovo nám. 12

Slovenská filharmónia

Medená 3

Slovenská národná galéria

Riečna 1

Slovenské národné múzeum

Vajanského nábr. 2

Slovenské národné divadlo

Pribinova 17

Umelecký súbor Lúčnica

Štúrova 6

Hudobné centrum

Michalská 10

Divadlo Nová scéna

Živnostenská 1

Bratislavské bábkové divadlo

Dunajská 36

Ministerstvo kultúry Slovenskej republiky

Nám. SNP 33

Národné centrum zdravotníckych informácií

Lazaretská 26

Najvyšší súd Slovenskej republiky

Župné námestie 13

Ministerstvo spravodlivosti Slovenskej republiky

Župné nám. 13

Generálna prokuratúra SR

Štúrova 2

Geografický ústav Slovenskej akadémie vied

Štefánikova 49

Matematický ústav Slovenskej akadémie vied

Štefánikova 49

Historický ústav Slovenskej akadémie vied

Klemensova 19

Ústav etnológie SAV

Klemensova 19

Filozofický ústav SAV

Klemensova 19

Ústav štátu a práva Slovenskej akadémie vied

Klemensova 19

Jazykovedný ústav Ľudovíta Štúra Slovenskej akadémie vied

Panská 26

Mestská knižnica Bratislava

Klariská 16

Múzeum mesta Bratislavy

Radničná 1

Galéria mesta Bratislavy

Františkánske nám. 11

Technicko-hospodárska správa ústavov spoločenských vied SAV

Klemensova 19

Krajský súd v Bratislave

Záhradnícka 10

Staromestská knižnica

Blumentálska 10/a

Združenie miest a obcí Slovenska

Bezručova 9

Vysoká škola múzických umení v Bratislave

Ventúrska 3

Ústredná knižnica SAV

Klemensova 19

Slovenská technická univerzita v Bratislave

Vazovova 5

Univerzita Komenského v Bratislave

Šafárikovo nám. 6

Dopravný podnik Bratislava, akciová spoločnosť

Olejkárska 1

Ústav normálnej a patologickej fyziológie Slovenskej akadémie vied

Sienkiewiczova 1

Mestská časť Bratislava - Staré Mesto

Vajanského nábr. 3

Mestský ústav ochrany pamiatok /MUOP/

Uršulínska 9

Hlavné mesto Slovenskej republiky Bratislava

Primaciálne námestie 1

Domov sociálnych služieb pre deti a dospelých

Javorinská 7a

Konzervatórium, Tolstého 11, 811 06 Bratislava

Tolstého 11

Prognostický ústav Slovenskej akadémie vied

Šancová 56

DIVADLO ASTORKA Korzo 90

Suché Mýto 17

Ústav krajinnej ekológie Slovenskej akadémie vied

Štefánikova 3

Sociologický ústav Slovenskej akadémie vied

Klemensova 19

Ústav orientalistiky SAV

Klemensova 19

Ministerstvo práce, sociálnych vecí a rodiny Slovenskej republiky

Špitálska 4-6

BIBIANA, medzinárodný dom umenia pre deti

Panská 41

Ministerstvo zahraničných vecí a európskych záležitostí Slovenskej republiky

Hlboká cesta 2

EKONOMICKÝ ÚSTAV SLOVENSKEJ AKADÉMIE VIED

Šancová 56

Slovenské centrum dizajnu

Jakubovo nám. 12

Slovenský filmový ústav

Grösslingová 32

Divadlo LUDUS

Pribinova 25

Ústav svetovej literatúry Slovenskej akadémie vied

Konventná 13

Ústav slovenskej literatúry Slovenskej akadémie vied

Konventná 13

Gymnázium Jána Papánka, Vazovova 6, 811 07 Bratislava

Vazovova 6

Základná škola a Gymnázium s vyučovacím jazykom maďarským Magyar Tannyelvü Alapiskola és Gimnázium, Dunajská 13, 814 84 Bratislava

Dunajská 13

Gymnázium, Grösslingová 18, Bratislava

Grösslingová 18

Slovenský pozemkový fond

Búdkova cesta 36

Ministerstvo dopravy, výstavby a regionálneho rozvoja Slovenskej republiky

Námestie Slobody 6

Tanečné konzervatórium Evy Jaczovej, Gorazdova 20, 811 04 Bratislava

Gorazdova 20

Stredná priemyselná škola elektrotechnická, Zochova 9, Bratislava

Zochova 9

Stredná priemyselná škola strojnícka, Fajnorovo nábr. č. 5, Bratislava

Fajnorovo nábr. 5

Rada pre vysielanie a retransmisiu

Dobrovičova 8

Správa štátnych hmotných rezerv Slovenskej republiky

Pražská 29

Kancelária prezidenta SR

Hodžovo nám. 1

Úrad pre normalizáciu, metrológiu a skúšobníctvo Slovenskej republiky

Štefanovičova 3

Centrum pre medzinárodnoprávnu ochranu detí a mládeže

Špitálska 8

Správa účelových zariadení

Drotárska cesta 46

Sociálna poisťovňa

29. augusta 8 a 10

Slovenské národné stredisko pre ľudské práva

Laurinská 18

Únia miest Slovenska

Biela 6

Železnice Slovenskej republiky, Bratislava

Klemensova 8

Slovenské liečebné kúpele Rajecké Teplice, a.s.

Panenská 33

Literárne informačné centrum

Nám. SNP 12

Základná škola s materskou školou pre deti a žiakov so sluchovým postihnutím Drotárska cesta 48 81104 Bratislava

Drotárska cesta 48

Štátny geologický ústav Dionýza Štúra

Mlynská dolina 1

Pamiatkový úrad Slovenskej republiky

Cesta na Červený most 6

Štátny fond rozvoja bývania

Lamačská cesta 8

Špeciálna základná škola s materskou školou

Karpatská 1

Jazyková škola pri Gymnáziu Jána Papánka, Vazovova 6, Bratislava

Vazovova 6

Exportno-importná banka Slovenskej republiky

Grösslingová 1

Tanečné divadlo Ifjú Szivek

Mostová 8

Združenie miest Slovenska /ZMS/

Obchodná 52

Slovenská konsolidačná, a.s.

Cintorínska 21

Turistika bez hraníc

Vajanského nábrežie 3

Úrad pre verejné obstarávanie

Dunajská 68

Základná škola

Vazovova 4

Základná škola

Mudroňova 83

Základná škola

Dubová 1

Základná škola

Hlboká cesta 4

Základná škola s materskou školou Milana Hodžu, Škarniclova 1, Bratislava

Škarniclova 1

Základná škola s materskou školou M.R.Štefánika, Grösslingová 48, 81109 Bratislava

Grösslingová 48

Szabadidő Központ

Štefánikova 35

Základná škola

Jelenia 16

Materská škola

Šulekova 35

Materská škola

Timravina 8

Základná umelecká škola Miloša Ruppeldta

Panenská 11

Základná umelecká škola

Jesenského 6

Základná umelecká škola

Radlinského 53

Centrum pedagogicko-psychologického poradenstva a prevencie

Brnianska 47

Štátna pokladnica

Radlinského 32

Agentúra pre riadenie dlhu a likvidity

Radlinského 32

Ústav pamäti národa

Nám. Slobody 6

Inštitút pre výskum práce a rodiny

Župné nám. 5-6

Slovenská stavebná inšpekcia

Lamačská cesta 8

Ústredie práce, sociálnych vecí a rodiny

Špitálska 8

Pôdohospodárska platobná agentúra

Dobrovičova 12

Bratislavské kultúrne a informačné stredisko

Židovská 1

Úrad práce, sociálnych vecí a rodiny Bratislava

Vazovova 7/A

Kancelária Súdnej rady Slovenskej republiky

Župné námestie 13

Implementačná agentúra pre Operačný program Zamestnanosť a sociálna inklúzia

Špitálska 6

Vojenský úrad sociálneho zabezpečenia

Špitálska 22

Centrum vzdelávania Ministerstva práce, sociálnych vecí a rodiny Slovenskej republiky

Špitálska 25, Blok B

Ústav na výkon väzby a Ústav na výkon trestu odňatia slobody

Chorvátska 5

Agentúra na podporu výskumu a vývoja

Mýtna 23

Centrum právnej pomoci

Námestie slobody 12

Úrad pre Slovákov žijúcich v zahraničí

Radlinského 13

Slovenská agentúra pre medzinárodnú rozvojovú spoluprácu

Grösslingová 35

Združenie K8

Rudnayovo námestie 8

RETEST

Ľadová 11

SK 8

Hurbanovo námestie 3

Úrad pre dohľad nad výkonom auditu

Slovanská 1

Seniorcentrum Staré Mesto

Podjavorinskej 6

Nemocnica svätého Michala, a. s.

Cintorínska 16

Záujmové združenie miest a obcí pre trvalo udržateľnú energetickú efektívnosť CITENERGO

Biela 6

Audiovizuálny fond

Grösslingová 53

Ministerstvo životného prostredia Slovenskej republiky

Námestie Ľudovíta Štúra 1

Agentúra rozvoja vodnej dopravy

Námestie Slobody 6

DataCentrum elektronizácie územnej samosprávy Slovenska

Kýčerského 5

DANUBIANA - Centrum moderného umenia, n.o.

Nám. Martina Benku 6

Kancelária Rady pre rozpočtovú zodpovednosť

Imricha Karvaša 1

Fond na podporu vzdelávania

Panenská 29

Úrad pre reguláciu elektronických komunikácií a poštových služieb

Továrenská 7

Slovenský historický ústav v Ríme

Lamačská cesta 8A

Rada pre riešenie krízových situácií

Imricha Karvaša 1

Óvárosi Rendőrörs - kelet

Sasinkova 23

Óvárosi Rendőrörs - nyugat

Lermontovova 1

Óvárosi Rendőrörs - közép

Štúr utca 15

Pozsonyi I. Járási Rendőrkapitányság

Sasinkova 23

Alapiskola

Dubová 1

Magyar Tannyelvű Alapiskola

Dunajská 13

Alapiskola és óvoda

Grösslingová 48

Alapiskola

Hlboká cesta 4

Alapiskola

Jelenia 16

Alapiskola

Mudroňova 83

Základ. škola sv.Uršule

Nedbalova 4

ZŠ Matky Alexie

Palackého 1

S-ZŠ nem.-slov.

Palisády 51

Evanjelická ZŠ

Palisády 57

Alapiskola

Vazovova 4

ZŠ s MŠ Milana Hodžu

Škarniclova 1

S-ZŠ Cambridge

Úprkova 3

MŠi pri ZŠ deti so SP

Drotárska cesta 48

Súkr. MŠ pri ZŠ

Jozefská 6

EP-Špeciálna MŠ

Mišíkova 19

Magyar Tannyelvű Gimnázium

Dunajská 13

Gimnázium

Grösslingová 18

Gymnázium Matky Alexie

Jesenského 4/A

Gymnázium Sv. Uršule

Nedbalova 6

S-Gymn. nem-slov

Palisády 51

Gimnázium

Vazovova 6

S-Gymnázium Cambridge

Úprkova 3

Óvoda

Beskydská 7

Súkromná MŠ

Blumentálska 16

Óvoda

Búdková 21

Súkromná materská škola

Drotárska cesta 48

Óvoda

Ferienčíkova 12

Súkr. MŠ Funiversity

Gajova 21

Súkromná MŠ

Gorazdova 11

Óvoda

Gorazdova 6

Materská škola pri ZŠ

Grösslingová 48

Óvoda

Heydukova 25

Óvoda

Javorinská 9

Óvoda

Karadžičova 51

Óvoda

Kuzmányho 9

Óvoda

Malá 6

Óvoda

Myjavská 22

MŠ sv. Uršule

Nedbalova 4

S-MŠ nem.-slov.

Palisády 51

Óvoda

Partizánska 12

EP-MŠ pri ZŠ

Podjavorinskej 1

Óvoda

Tabaková 10

Óvoda

Timravina 6

Materská škola - Óvoda

Ulica 29. augusta 6

Óvoda

Vazovova 16

Óvoda

Špitálska 49

Óvoda

Šulekova 35

S-MŠ Cambridge

Úprkova 3

SPŠ strojnícka

Fajnorovo nábrežie 5

SOŠ elektr. Frassatiho

Vazovova 12

SPŠ elektrotechnická

Zochova 9

ZŠ s MŠi so SP

Drotárska cesta 48

Súkr. ZŠ s MŠ

Jozefská 6

Špeciálna ZŠ s MŠ

Karpatská 1

Anyakönyvi Hivatal

Vajanského nábr. 3

Pozsonyi I. Járási Ügyészség

Virág utca 13.

Pozsonyi Járási Hivatal

Óvárosi utca 6.

Nemzetiség

Nemzetiségi összetétel változása számokban
magyarok
szlovákok
ruszinok
romák
ukránok
csehek
németek
lengyelek
egyéb
ismeretlen
1880
1910
1991
2001
2011
Nemzet Százalék
összlétszám 48006
magyarok 7270 15%
szlovákok 7273 15%
ruszinok 0 0%
romák 0 0%
ukránok 0 0%
csehek 0 0%
németek 30440 63%
lengyelek 0 0%
egyéb 3023 6%
ismeretlen 0 0%
összlétszám 78223
magyarok 31705 41%
szlovákok 11673 15%
ruszinok 9 0%
romák 0 0%
ukránok 0 0%
csehek 1242 2%
németek 32790 42%
lengyelek 115 0%
egyéb 689 1%
ismeretlen 0 0%
összlétszám 49018
magyarok 1637 3%
szlovákok 43979 90%
ruszinok 44 0%
romák 69 0%
ukránok 69 0%
csehek 1495 3%
németek 230 0%
lengyelek 39 0%
egyéb 181 0%
ismeretlen 1275 3%
összlétszám 44798
magyarok 1304 3%
szlovákok 40323 90%
ruszinok 58 0%
romák 63 0%
ukránok 85 0%
csehek 1089 2%
németek 246 1%
lengyelek 31 0%
egyéb 58 0%
ismeretlen 1541 3%
összlétszám 38655
magyarok 1155 3%
szlovákok 34804 90%
ruszinok 67 0%
romák 42 0%
ukránok 42 0%
csehek 640 2%
németek 168 0%
lengyelek 31 0%
egyéb 615 2%
ismeretlen 1091 3%





Mai közigazgatás

Választások

Választási részvétel
2018
Választásra jogosult: 39923
Választási részvétel: 43.35 %
Kiadott boríték: 17307
Bedobott boríték: 17288

Polgármester

Érvényes szavazólap: 16680
# Jelölt Szavazat Százalék Párt
Aufrichtová Zuzana 6104 36.59 % SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Števčík Radoslav 4022 24.11 % Független
Borguľa Martin 3300 19.78 % Független
Oráčová Barbora 1409 8.45 % Független
Kleinert Dana 969 5.81 % Progresívne Slovensko, SPOLU
Wimmer Štefan 503 3.02 % Független
Šovčík Sven 207 1.24 % STAROSTOVIA A NEZÁVISLÍ KANDIDÁTI
Hudec Vladimír 92 0.55 % NÁRODNÁ KOALÍCIA
Šulek Michal 74 0.44 % STRANA MODERNÉHO SLOVENSKA (SMS)

Képviselőválasztás

# Név Szavazat Párt
Dojčánová Anna 974 Progresívne Slovensko, SPOLU
Ziegler Tomáš 962 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Palko Vladimír 890 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Hikmet Selim 481 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Holčík Štefan 480 NF
Procházka Marián 469 Demokrati Slovenska, SZS
Hanzelová Katarína 244 SMER-SD
Cesnak Peter 224 NÁRODNÁ KOALÍCIA
Janec Samuel 213 SMER-SD
Kurtanský Alexander 164 SMER-SD
Osuský Peter 668 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Skalník Petr 613 Progresívne Slovensko, SPOLU
Ažaltovič Boris 554 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Herucová Angelika 403 Független
Šutlák Peter 344 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Patlevič Tadeus 305 Független
Šovčík Sven 277 STAROSTOVIA A NEZÁVISLÍ KANDIDÁTI
Bartko Emil 181 Demokrati Slovenska, SZS
Straka Kristián 168 Független
Weber Mikuláš 141 STAROSTOVIA A NEZÁVISLÍ KANDIDÁTI
Pinterová Vlasta 119 SMER-SD
Štibrányi Ladislav 113 SDKÚ-DS
Marček Peter 107 SNJ-sv
Bihary Jozef 98 SMER-SD
Vagač Matej 880 Progresívne Slovensko, SPOLU
Ležovičová Halka 715 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Boháč Ľubomír 694 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Chovanec Július 602 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Jariabka Juraj 295 Demokrati Slovenska, SZS
Blašková Ľubica 203 SMER-SD
Králiková Martina 176 SMER-SD
Denko Viliam 146 MOST - HÍD
Weisman Peter 112 ĽS Naše Slovensko
Kollár Gabriel 87 STRANA MODERNÉHO SLOVENSKA (SMS)
Kulašik Karol 62 NÁRODNÁ KOALÍCIA
Bútora Ivan 1216 Progresívne Slovensko, SPOLU
Španková Jana 930 Független
Vrábel Miroslav 772 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Manina Martin 756 Független
Ščasný Ľubomír 607 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Koseková Margita 558 Progresívne Slovensko, SPOLU
Rovný Marián 369 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Hatala Pavel 192 SMER-SD
Kopas Ján 113 KSS
Oráčová Barbora 1110 Független
Kleinert Dana 934 Progresívne Slovensko, SPOLU
Uličná Martina 905 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Múdra Miriam 881 Progresívne Slovensko, SPOLU
Bučko Štefan 804 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Valentová Denisa 456 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Sirota Luboš David 376 Független
Grožaj Róbert 365 DS
Bucek Michal 195 DS
Drinovský Ján 154 SMER-SD
Hornáčková Michaela 85 NÁRODNÁ KOALÍCIA
Berka Adam 898 Progresívne Slovensko, SPOLU
Dostál Ondrej 664 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Gruska Damask 630 Progresívne Slovensko, SPOLU
Murgaš Tomáš 466 Progresívne Slovensko, SPOLU
Babčan Michal 427 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Klobušická Monika 398 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Černá Marta 345 NF
Kormúth Martin 278 Demokrati Slovenska, SZS
Štofila Albín 136 SMER-SD
Sivý Július 133 SMER-SD
Lopašovský Milan 106 STRANA MODERNÉHO SLOVENSKA (SMS)
Slezák Róbert 88 NÁRODNÁ KOALÍCIA
Dentico Tomáš 1277 Progresívne Slovensko, SPOLU
Hitková Petra 1257 Progresívne Slovensko, SPOLU
Gajdoš Martin 1007 Független
Mikulášek Juraj 957 Progresívne Slovensko, SPOLU
Párnická Soňa 901 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Gál Tomáš 793 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Domorák Miloš 627 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Pintek Michal 616 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Kollár Miroslav 479 Független
Hrašková Lívia 441 Demokrati Slovenska, SZS
Štofko Juraj 366 SMER-SD
Világi Branislav 243 SMER-SD
Para Marek 166 NÁRODNÁ KOALÍCIA
Kábele Boris 133 ĽS Naše Slovensko
Šulek Michal 132 STRANA MODERNÉHO SLOVENSKA (SMS)
Šrobár Fedor 126 STRANA MODERNÉHO SLOVENSKA (SMS)
Satinská Viera 1429 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Ďuriš Nicholsonová Lucia 1254 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Remiš Milan 1112 SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ
Gomolčák Matej 356 Demokrati Slovenska, SZS
Kozovský Dušan 244 SMER-SD
Štefanec Milan 244 SMER-SD
Seko Pavol 228 SMER-SD
Hraško Ján 177 STRANA MODERNÉHO SLOVENSKA (SMS)

Képviselők

2014
KDS, KDH, MOST - HÍD, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti, SaS 52.00% KDS, KDH, MOST - HÍD, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti, SaS 13 képviselö OKS, SIEŤ, SDKÚ-DS, SZ 28.00% OKS, SIEŤ, SDKÚ-DS, SZ 7 képviselö 4.00% SMER-SD, SZS 1 képviselö 8.00% Független 2 képviselö 8.00% NF 2 képviselö 25 képviselö
2018
Progresívne Slovensko, SPOLU 40.00% Progresívne Slovensko, SPOLU 10 képviselö SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ 48.00% SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SME RODINA - Boris Kollár, OKS, NOVA, Zmena zdola, DÚ 12 képviselö Független 12.00% Független 3 képviselö 25 képviselö
Képviselőjelöltek eredményei pártok szerint
Választásra jogosult: 38981
Választási részvétel: 25.66 %
Kiadott boríték: 10002
Bedobott boríték: 9999
Választásra jogosult: 38996
Választási részvétel: 22.37 %
Kiadott boríték: 8722
Bedobott boríték: 8717
Választásra jogosult: 40 890
Választási részvétel: 33,82 %
Kiadott boríték: 13 829
Bedobott boríték: 13 822

Elnökválasztás

1.forduló
Érvényes szavazólap: 9840
1.forduló
Érvényes szavazólap: 119422
Érvényes szavazólap: 13 682
Érvényes szavazólap: 180490
# Jelölt Szavazat Százalék Párt
Pavol Frešo 5269 53.55 % SDKÚ - DS, SZ, OKS, SMK-MKP, SaS, MOST - HÍD, KDH
Monika Flašíková - Beňová 1859 18.89 % SMER - SD
Daniel Krajcer 1581 16.07 % NOVA
Oskar Dobrovodský 361 3.67 % NaS - ns
Jaroslav Paška 284 2.89 % SNS
Zdenka Beňová 106 1.08 % ĽS Naše Slovensko
Rastislav Blaško 103 1.05 % Független
Anton Čulen 99 1.01 % MS
Karol Ondriáš 90 0.91 % KSS
Roman Ruhig 42 0.43 % NP
Gabriel Karácsony 26 0.26 % PD
Peter Marček 20 0.20 % SOSKA
Monika Flašíková - Beňová 1647 19.09% SMER - SD
Juraj Droba 3 449 25.21 % SaS, OĽaNO, NOVA, SMK-MKP, OKS, ZZ
Milan Ftáčnik 2 563 18.73 % Független
Rudolf Kusý 2 311 16.89 % Független
Ján Mrva 1 761 12.87 % Független
Pavol Frešo 1 593 11.64 % Független
Daniel Krajcer 1 068 7.81 % MOST - HÍD, Skok, SZ
Ľubomír Huďo 398 2.91 % Független
Jozef Uhler 248 1.81 % Független
Natália Hanulíková 59 0.43 % SZS
Jalal Suleiman 45 0.33 % KSS
Lukáš Parízek 36 0.26 % SNS
Martin Jakubec 33 0.24 % Független
Andrej Trnovec 30 0.22 % SĽSAH
Jozef Danko 28 0.20 % Független
Milan Lopašovský 21 0.15 % SMS
Rastislav Blaško 18 0.13 % Független
Marián Leinerovič 12 0.09 % NP
Ľubomír Kolárik 9 0.07 % SZaSZO
Pavol Frešo 57777 48.38 % SDKÚ - DS, SZ, OKS, SMK-MKP, SaS, MOST - HÍD, KDH
Monika Flašíková - Beňová 28781 24.10 % SMER - SD
Daniel Krajcer 16205 13.57 % NOVA
Oskar Dobrovodský 6434 5.39 % NaS - ns
Jaroslav Paška 2972 2.49 % SNS
Zdenka Beňová 1894 1.59 % ĽS Naše Slovensko
Rastislav Blaško 1653 1.38 % Független
Anton Čulen 1194 1.00 % MS
Karol Ondriáš 1184 0.99 % KSS
Roman Ruhig 704 0.59 % NP
Gabriel Karácsony 388 0.32 % PD
Peter Marček 236 0.20 % SOSKA
Monika Flašíková - Beňová 25714 25.75% SMER - SD
Juraj Droba 36864 20.42 % SaS, OĽaNO, NOVA, SMK-MKP, OKS, ZZ
Rudolf Kusý 33489 18.55 % Független
Milan Ftáčnik 31638 17.53 % Független
Ján Mrva 28842 15.98 % Független
Pavol Frešo 19640 10.88 % Független
Daniel Krajcer 13934 7.72 % MOST - HÍD, Skok, SZ
Ľubomír Huďo 6063 3.36 % Független
Jozef Uhler 3954 2.19 % Független
Natália Hanulíková 1444 0.80 % SZS
Martin Jakubec 1219 0.68 % Független
Lukáš Parízek 702 0.39 % SNS
Rastislav Blaško 631 0.35 % Független
Jalal Suleiman 548 0.30 % KSS
Jozef Danko 525 0.29 % Független
Andrej Trnovec 454 0.25 % SĽSAH
Milan Lopašovský 182 0.10 % SMS
Marián Leinerovič 181 0.10 % NP
Ľubomír Kolárik 180 0.10 % SZaSZO

Képviselőválasztás

Érvényes szavazólap: 9722
Érvényes szavazólap: 13 390
Érvényes szavazólap: 13390
# Név Szavazat Százalék Párt
Ondrej Dostál 4124 42.42% KDH, SDKÚ - DS, SZ, OKS, SMK-MKP, SaS, MOST - HÍD
Marta Černá 3158 32.48% NF
Pavol Baxa 2835 29.16% SaS, SMK-MKP, SDKÚ - DS, OKS, SZ, MOST - HÍD, KDH
Martin Borguľa 2544 26.17% SMER - SD
Gábor Grendel 2458 25.28% NOVA
Miloš Domorák 2313 23.79% SDKÚ - DS, SaS, KDH, MOST - HÍD, SMK-MKP, OKS, SZ
Juraj Miškov 1651 16.98% NOVA
Dušan Jarjabek 1409 14.49% SMER - SD
Ľubomír Boháč 1352 13.91% NOVA
Miroslava Babčanová 1298 13.35% SMER - SD
Vladimír Palko 699 7.19% KDS
Martin Kormúth 541 5.56% SZS
Erika Vincoureková 351 3.61% NP
Štefan Fábry 350 3.60% KSS
Dagmar Tkáčová Vanečková 299 3.08% SNS
Michal Božík 241 2.48% NÁŠ KRAJ
Andrej Trnovec 186 1.91% SĽS
Miroslav Šuňal 174 1.79% SNS
Milan Lopašovský 160 1.65% SMS
Gabriel Kollár 148 1.52% SMS
Ilja Velich 145 1.49% NP
Ivan Kičikolev 116 1.19% SMS
Milan Hučko 109 1.12% PD
Boris Kábele 102 1.05% ĽS Naše Slovensko
Ján Minarovjech 81 0.83% NP
Zuzana Aufrichtová 4 744 35.43% SMK-MKP, OKS, DÚ, Zmena zdola, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), SaS, KDH, NOVA
Martin Borguľa 4 472 33.40% SDKÚ-DS, STAROSTOVIA A NEZÁVISLÍ KANDIDÁTI, SZ, SKOK - ELD, MOST - HÍD, SMER-SD
Barbora Oráčová 3 019 22.55% Független
Matej Vagač 2 897 21.64% Független
Radoslav Števčík 2 744 20.49% Független
Pavol Baxa 2 734 20.42% Zmena zdola, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), NOVA, SMK-MKP, KDH, SaS, OKS, DÚ
Marta Černá 2 525 18.86% NF
Martin Gajdoš 2 152 16.07% Független
Ľubomír Boháč 2 119 15.83% DÚ, Zmena zdola, KDH, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), SaS, SMK-MKP, NOVA, OKS
Peter Tatár 1 872 13.98% SKOK - ELD, SDKÚ-DS, SMER-SD, SZ, STAROSTOVIA A NEZÁVISLÍ KANDIDÁTI, MOST - HÍD
Jana Španková 1 467 10.96% MOST - HÍD, SKOK - ELD, STAROSTOVIA A NEZÁVISLÍ KANDIDÁTI, SDKÚ-DS, SZ, SMER-SD
Miroslav Kollár 760 5.68% Független
Martin Kormúth 750 5.60% SZS
Martin Valent 747 5.58% SZS
Michaela Hornáčková 544 4.06% ĽS Naše Slovensko
Boris Kábele 486 3.63% ĽS Naše Slovensko
Miroslav Šuňal 451 3.37% ĽS Naše Slovensko
Ľubica Blašková 400 2.99% NP
Jana Cehláriková 363 2.71% SNS
Marián Tkáč 246 1.84% SNS
Jozef Sivák 244 1.82% NP
Peter Velčický 215 1.61% SNS
Ján Kopas 205 1.53% KSS
Milan Lopašovský 169 1.26% STRANA MODERNÉHO SLOVENSKA (SMS)
Gabriel Kollár 156 1.17% STRANA MODERNÉHO SLOVENSKA (SMS)
Ján Hraško 143 1.07% STRANA MODERNÉHO SLOVENSKA (SMS)
Miroslav Hoschek 101 0.75% NP
Ondrej Dostál 4124 0.00% MOST - HÍD, SaS, SMK-MKP, OKS, SZ, SDKÚ - DS, KDH
Marta Černá 3158 0.00% NF
Pavol Baxa 2835 0.00% SMK-MKP, SDKÚ - DS, SZ, OKS, SaS, MOST - HÍD, KDH
Martin Borguľa 2544 0.00% SMER - SD
Gábor Grendel 2458 0.00% NOVA
Miloš Domorák 2313 0.00% SZ, SDKÚ - DS, OKS, SMK-MKP, SaS, MOST - HÍD, KDH
Juraj Miškov 1651 0.00% NOVA
Dušan Jarjabek 1409 0.00% SMER - SD
Ľubomír Boháč 1352 0.00% NOVA
Miroslava Babčanová 1298 0.00% SMER - SD
Vladimír Palko 699 0.00% KDS
Martin Kormúth 541 0.00% SZS
Erika Vincoureková 351 0.00% NP
Štefan Fábry 350 0.00% KSS
Dagmar Tkáčová Vanečková 299 0.00% SNS
Michal Božík 241 0.00% NÁŠ KRAJ
Andrej Trnovec 186 0.00% SĽS
Miroslav Šuňal 174 0.00% SNS
Milan Lopašovský 160 0.00% SMS
Gabriel Kollár 148 0.00% SMS
Ilja Velich 145 0.00% NP
Ivan Kičikolev 116 0.00% SMS
Milan Hučko 109 0.00% PD
Boris Kábele 102 0.00% ĽS Naše Slovensko
Ján Minarovjech 81 0.00% NP
Zuzana Aufrichtová 4744 35.43% SMK-MKP, OKS, DÚ, Zmena zdola, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), SaS, KDH, NOVA
Martin Borguľa 4472 33.40% SDKÚ-DS, STAROSTOVIA A NEZÁVISLÍ KANDIDÁTI, SZ, SKOK - ELD, MOST - HÍD, SMER-SD
Barbora Oráčová 3019 22.55% Független
Matej Vagač 2897 21.64% Független
Radoslav Števčík 2744 20.49% Független
Pavol Baxa 2734 20.42% Zmena zdola, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), NOVA, SMK-MKP, KDH, SaS, OKS, DÚ
Marta Černá 2525 18.86% NF
Martin Gajdoš 2152 16.07% Független
Ľubomír Boháč 2119 15.83% DÚ, Zmena zdola, KDH, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), SaS, SMK-MKP, NOVA, OKS
Peter Tatár 1872 13.98% SKOK - ELD, SDKÚ-DS, SMER-SD, SZ, STAROSTOVIA A NEZÁVISLÍ KANDIDÁTI, MOST - HÍD
Jana Španková 1467 10.96% MOST - HÍD, SKOK - ELD, STAROSTOVIA A NEZÁVISLÍ KANDIDÁTI, SDKÚ-DS, SZ, SMER-SD
Miroslav Kollár 760 5.68% Független
Martin Kormúth 750 5.60% SZS
Martin Valent 747 5.58% SZS
Michaela Hornáčková 544 4.06% ĽS Naše Slovensko
Boris Kábele 486 3.63% ĽS Naše Slovensko
Miroslav Šuňal 451 3.37% ĽS Naše Slovensko
Ľubica Blašková 400 2.99% NP
Jana Cehláriková 363 2.71% SNS
Marián Tkáč 246 1.84% SNS
Jozef Sivák 244 1.82% NP
Peter Velčický 215 1.61% SNS
Ján Kopas 205 1.53% KSS
Milan Lopašovský 169 1.26% STRANA MODERNÉHO SLOVENSKA (SMS)
Gabriel Kollár 156 1.17% STRANA MODERNÉHO SLOVENSKA (SMS)
Ján Hraško 143 1.07% STRANA MODERNÉHO SLOVENSKA (SMS)
Miroslav Hoschek 101 0.75% NP

Képviselők

Párt:
# Város Szavazat Százalék
Óváros 3 019 100.00 %
Óváros 486 100.00 %
Óváros 156 100.00 %
Óváros 363 100.00 %
Óváros 1 467 100.00 %
Óváros 244 100.00 %
Óváros 143 100.00 %
Óváros 205 100.00 %
Óváros 246 100.00 %
Óváros 2 525 100.00 %
Óváros 4 472 100.00 %
Óváros 2 152 100.00 %
Óváros 750 100.00 %
Óváros 747 100.00 %
Óváros 2 897 100.00 %
Óváros 544 100.00 %
Óváros 169 100.00 %
Óváros 101 100.00 %
Óváros 760 100.00 %
Óváros 451 100.00 %
Óváros 2 734 100.00 %
Óváros 1 872 100.00 %
Óváros 215 100.00 %
Óváros 2 744 100.00 %
Óváros 4 744 100.00 %
Óváros 400 100.00 %
Óváros 2 119 100.00 %
Választások eredményeinek változása százalékban
Párt neve Voksok Arány
VPN
15910 42.23%
KDH
5839 15.50%
KSČ
4919 13.06%
SNS
4667 12.39%
DS
1667 4.43%
SZ
1425 3.78%
Együttélés-MKDM
807 2.14%
HČSP
664 1.76%
SSL
663 1.76%
SD
584 1.55%
SPV
172 0.46%
Egyéb
355 0.94%
Érvényes szavazatok 37672
HZDS
8204 24.61%
SNS
4493 13.48%
SDĽ
3938 11.81%
ODÚ
3848 11.54%
DS-ODS
3401 10.20%
KDH
3099 9.30%
SDSS
1674 5.02%
SKDH
1621 4.86%
SZS
846 2.54%
Együttélés-MKDM
726 2.18%
SZ
538 1.61%
Magyar Polgári Párt
178 0.53%
KSS
142 0.43%
Egyéb
624 1.87%
Érvényes szavazatok 33332
HZDS-RSS
6727 21.78%
6343 20.54%
KDH
5593 18.11%
SP-VOĽBA
3971 12.86%
DS
2296 7.43%
SNS
2268 7.34%
MK
967 3.13%
NS
648 2.10%
ZRS
642 2.08%
KSÚ
464 1.50%
KSS
361 1.17%
SPK
292 0.95%
HZPCS
207 0.67%
Egyéb
108 0.35%
Érvényes szavazatok 30887
SDK
18651 53.90%
HZDS
6141 17.75%
SDĽ
4421 12.78%
SNS
1965 5.68%
SOP
1742 5.03%
MKP
940 2.72%
KSS
390 1.13%
Egyéb
354 1.02%
Érvényes szavazatok 34604
SDKU
12400 40.65%
HZDS
3539 11.60%
KDH
3222 10.56%
SMER
2707 8.88%
MKP
1811 5.94%
ANO
1639 5.37%
SDA
946 3.10%
SNS
929 3.05%
KSS
894 2.93%
HZD
852 2.79%
OKS
356 1.17%
PSNS
325 1.07%
SDĽ
296 0.97%
SZS
258 0.85%
Egyéb
327 1.07%
Érvényes szavazatok 30501
SDKU DS
10676 44.62%
SMER
3522 14.72%
KDH
2621 10.95%
ĽS HZDS
1511 6.32%
SF
1504 6.29%
SNS
1417 5.92%
MKP
1176 4.91%
KSS
545 2.28%
OKS
295 1.23%
ANO
224 0.94%
HZD
122 0.51%
Egyéb
314 1.31%
Érvényes szavazatok 23927
SDKU DS
8161 32.59%
SMER
4738 18.92%
SaS
4159 16.61%
Most-Híd
2772 11.07%
KDH
2739 10.94%
SNS
700 2.79%
ĽS HZDS
631 2.52%
SDĽ
323 1.29%
MKP
202 0.81%
Únia
173 0.69%
Paliho Kapurkova
118 0.47%
Egyéb
329 1.31%
Érvényes szavazatok 25045
SMER SD
5840 23.86%
SDKU DS
4495 18.36%
SaS
3951 16.14%
KDH
3013 12.31%
OĽaNO
2198 8.98%
Most-Híd
2162 8.83%
Zmena zdola DU
666 2.72%
SNS
653 2.67%
99 Percent
267 1.09%
MKP
179 0.73%
SZ
157 0.64%
SSS NM
157 0.64%
LSNS
137 0.56%
ĽS HZDS
111 0.45%
Egyéb
493 2.01%
Érvényes szavazatok 24479
SaS
7764 29.60%
OĽANO-NOVA
4050 15.44%
SMER SD
3929 14.98%
Most-Híd
3259 12.43%
#SIEŤ
1895 7.23%
KDH
1385 5.28%
SNS
1148 4.38%
SME RODINA
1006 3.84%
LSNS
707 2.70%
SKOK!
357 1.36%
MKP
163 0.62%
SZS
152 0.58%
SDKU DS
133 0.51%
Egyéb
279 1.06%
Érvényes szavazatok 26227
Pozsony I járás
Szlovákia

Bejelentések