Nagymegyer

Nagymegyer az Alsó-Csallóközben fekszik, a történelmi Komárom vármegye nyugati határán, Dunaszerdahelytől 20 km-re délkeletre, Komáromtól 35 km-re északnyugatra. Délkeletről a Csiliz-patak választja el a történelmi Győr megyéhez tartozó Csilizköztől (Csilizradvány, Csilizpatas), nyugatra a Határ-csatorna egykor Komárom és Pozsony megyék határát alkotta (ma Nagymegyert Padány, Bögellő és Alistál községektől választja el). Északkeletről Ekecs, keletről Szilas és Gellér, délkeletről Csicsó községekkel határos. Keleti határát a Nagymegyer-Gelléri-kanális alkotja. Nagymegyer a Csallóköz fontos forgalmi csomópontja, érinti a Pozsonyt Komárommal összekötő 63-as főútvonal, melyről itt ágazik le az 586-os főút, mely Medvén (12 km) keresztül Győr (26 km) felé teremt összeköttetést. Az 561-es főút Ekecs (5 km) községen át Galánta (44 km) felé vezet. Vasútállomás a Komárom-Pozsony vonalon (egy nyomtávú, nem villamosított vonal).

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó város. 1920-ig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott nagyközségként (1871 előtt mezővárosként). Csehszlovákiához csatolva 1920-1949 között a Komáromi járáshoz tartozott, 1949-1960 között a Nagymegyeri járás székhelye volt, 1960-tól pedig a Dunaszerdahelyi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Komáromi járás). 1960-ban várossá nyilvánították, 1976-ban hozzácsatolták a szomszédos Izsap községet. 1948-1991 között szlovák neve Čalovo volt. A város két városrésze és különálló kataszteri területe (melyek megfelelnek az 1976 előtti Nagymegyer és Izsap területének - 1921-hez képest változatlan területtel) Nagymegyer (47,22 km²) és Izsap (8,33 km²).

Népesség

Korábban színmagyar mezőváros volt, első szlovák telepesei csak a trianoni béke után költöztek ide. A deportálások, kitelepítések, illetve a betelepedés nyomán a szlovákok aránya mostanra 14%-ra duzzadt, miközben a magyarok lélekszáma a rendszerváltás óta hatodával csökkent. A korábban a lakosság tizedét alkotó zsidó lakosságot a fasiszták 1944-ben csaknem teljesen elpusztították. Számottevő roma kisebbség is él Nagymegyeren (7 %). A felekezetek a 19. században még egyenlő lélekszámúak voltak, ma a római katolikusok alkotják a lakosság felét, a reformátusok az ötödét. A város a szocialista iparosítás és fejlesztés évtizedeiben gyorsan növekedett, 1940-hez képest lélekszáma 1990-ig megduplázódott, azóta lassú csökkenés figyelhető meg.

Történelem

A város neve a honfoglaló Megyer törzstől ered, amelynek egyes tagjai itt, a központi törzsterülettől távolabb telepedtek le. Az Árpád-korban a komáromi várhoz tartozott. Első ismert magánbirtokosa Parabuch ispán – ebben az oklevélben említik villa Meger néven. A 15. század elején Zsigmond király elcseréli a Kanizsay családdal, de négy évtizeddel később Mátyás király jóvoltából újra komáromi várbirtok. A király 1466-ban, Nagyszombatban megerősítette Nagymegyer korábbi mezővárosi kiváltságait: a pallosjogot (ennek emlékét az Akasztódomb őrzi) és az évi három országos vásár tartására való jogot. A hagyományban ez úgy maradt fenn, hogy Mátyás Nagymegyeren járt, és a fürdő közelében ma is álló vén tölgyfa alatt állította fel sátrát – a fa a város jelképe. A későbbi időkben sok kisnemesnek volt itt kúriája és kisebb birtoka, majd megjelent nagybirtokosként az Esterházy és a Waldstein, végül a Zichy család. A takácsoknak és a csizmadiáknak helyben volt céhük. A 20. század elején még megvoltak a község értékes régi oklevelei: az I. Mátyástól kapott kiváltságlevél és az azt megerősítő későbbi királyi szabadalomlevelek; ezek azonban mára elvesztek, illetve elenyésztek. A reformáció idején egy évszázadon át komoly küzdelem folyt a felekezetek között a régi templomért; a katolikusok végül meg tudták tartani, de a város hosszú időre református többségűvé vált. A török háborúk pusztítása súlyosan érintette Nagymegyert, majd 1702-ben csaknem az egész község leégett. 1710-ben pestisjárvány tizedelte a lakosságot. A 18. században a hadsereget ellátó posztógyár üzemelt itt, a 19. században pedig téglaégető és négy nagy olajütő, amelyekből Pozsonyba szállították az olajat. 1831-ben és 1849-ben kolerajárvány söpört végig a városon. Az 1848/49-es szabadságharc alatt az itt átvonuló császári hadak több ízben megsarcolták a lakosságot. 1852-ben tűzvész pusztított. A város életében jelentős esemény volt, hogy 1853-ra sikerült felépíteni a Millér-patak fölött átvezető hidat. A patak egykor Nagymegyer és Lak között folyt, felső szakaszán ma kiszáradt meder van, alsó szakasza helyén kanális. A századfordulón kaszinó, társaskör, olvasókör, takarékszövetkezet és hitelszövetkezet működött itt. Ekkoriban a Kálnoky és az Eggenhoffer családok voltak a főbb birtokosai. A város körüli első osztályú termőföldön kiváló minőségű búzát, árpát, kukoricát, lent és kendert termesztettek a helyiek. A város melletti cserfaerdő korábban nem a város, hanem a komáromi vár tulajdona volt, ahol fácánok és dámszarvasok éltek, a helyiek pedig a vadászzsákmány harmadát kötelesek voltak beszolgáltatni Komáromnak. Az első világháború alatt itt volt az ország egyik legnagyobb hadifogolytábora. 1919-ben szállta meg a várost a csehszlovák katonaság, majd a trianoni béke az új államhoz csatolta. A 20-as és 30-as években rendszeres volt a mezőgazdasági munkások sztrájkja. A bécsi döntés értelmében, 1938. november 2-tól ismét Magyarországhoz tartozott. Jelentős zsidó közösségét a II. világháború végén hurcolták el. 1945-től ismét Csehszlovákiához került, ezután ezer magyart hurcoltak el innen csehországi kényszermunkára, illetve telepítettek ki Magyarországra. A szocializmus alatt állami gazdaságában nagy sertéshizlalda volt, továbbá fűtőtesteket, tartályokat gyártó iparvállalat létesült. 1949-ben járási székhellyé tették, de megfosztották városi rangjától, 1960-ban visszaadták városi rangját, de a Nagymegyeri járást felosztották a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járás között. 1993-tól Szlovákia része.

Mai jelentősége

A város gazdaságának húzóágazata az élelmiszeripar, ezen belül a gabonatermesztés, a sertéstenyésztés és a tejipar volt a szocializmus idején, és élelmiszeripara ma is jelentős. Újabban az autóiparhoz kapcsolódó termelés is jelen van. Az 1974-ben megnyitott hévízfürdő mára Szlovákia egyik leglátogatottabb idegenforgalmi célpontjává tette a várost. Magyar alapiskola, művészeti alapiskola és középiskolák, illetve szlovák alapiskola található itt, továbbá művelődési ház és könyvtár. A városban rendelőintézet működik. A Nagymegyer melletti cseres-tölgyes erdő az egykor kiterjedt cseres-tölgyesek Csallóközben egyedülálló maradványa, védett terület.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MEGYER. Nagy Megyer. Magyar mező Város Komárom Várm. földes Ura G. Zichy Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, 593fekszik Komáromban 3 mértföldnyire, határja jó, szárazságban legelője sovány, az áradások néhol járják.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nagy Megyer , magyar mezőváros, fekszik Komáromhoz észak- nyugotra 3 3/4 mértföldre, és Izsappal s Csicsóval határos. Határa áll 10,709 4/8 holdból s ezekből belsőtelek 171 5/8 h. szántóföld 4195 6/8 h. kaszáló 2826 3/8 h. legelő 3286 6/8 h. erdő 229 hold. Egész úr béri telke van 45, mellyek után a szántóföldek tesznek 910 2/8 részt, kaszálók között vagyon nádas, mocsáros, lapos 1580 hold. Földe termékeny porhanyós fekete agyag; a szántóföldek és száraz rétek elsőosztályzatúak, a szénatermés azonban, rósz kezelése miatt silány; ellenben a földekben legjobb sikerrel termesztetik búza, árpa, tengeri, len és kender; kevesebb sikerrel a burgonya, akár mennyiségét, akár minőségét tekintjük. A mezei gazdaság és állattenyésztés, az utóbbi száraz években jó sikerrel kezeltetik, nedves időjárás alkalmával azonban mind a birka, mind a szarvasmarha a métely végett nagy veszedelemben forog. Az erdőben fácán madarak szép számmal, egy részében pedig dámvadak is tenyésztetnek. Népessége 2380 lélek, mellyből református férfi 558, nő 515, katholikus férfi 498, nő 578, cigány férfi 23, nő 25, zsidóférfi 91, nő 90. Van itt továbbá 298 nemes családfő 4, kovács, 1 legénnyel, a győri és szerdahelyi czéhez tartozók, 5 szabó, 4 csizmadia, kiknek itt saját czéhök van, 3 bognár, 4 asztalos s 1 . kontár, 2 lakatos, 1 cipős, 1 pék, 1 bábsütő, 1 szíjgyártó, 1 kötél verő. 1 esztergályos, 1 mészáros, 3 orvos, végre helybeli czéhben 32 takács 6 kontárral s 21 legénnyel és inassal. Nevezetesebb épületei közé számíthatjuk a reformátusok és r. katholikusok tornyos templomait s a zsidók sínagogáját (mind a három vallásbeliek saját papot s oskolát tartanak) a tisztartói lakot, az urasági magtárt. Van itt továbbá 4 olajtütő nagy sajtó, mellyekből az olajt Posonba hordják. Földesura gr. Zichy István s e bírja a 45 úrbéri telket egészen, ezenkívül vannak a 13 nemesudvar tulajdonosai, u. in. Rácz, Varga, Barát, Kóssa, Bugát, György Cseney, Vízváry, Bereczky , Bót, Nagy , Horváth , Czina , Tornyos, László, Bédy, Kosár, Szabó Józsa, Láby, Szigeti, Csuka, Molnár, Lovas, Szakái, Tóth, Mikolay, Egyházy, Hodosy, Kis, Cséhfalvay. Zsemle, Tamásy , Márkus, Süke, Tompa, Bende, Pajor, nemes családok. Nagy Megyer privilégiuma 1466-dik évről szól, s ezt dicsőemlékezetű 1-ső Mátyás királytól nyerte, mellynél fogva mezővárossá tétet vén, jelenleg is 3 országosvásári tart, u. m. 25 januárban 6-ik augustusban, és 6-ik decemberben. A marhavásár, melly az ide hajtatni szokott göbölyökről nevezetes, a kirakóvásárral egy napon tartatik. Nagy Megyer már a legrégibb időktől fogva a komáromi vár urodalmához tartozott. Az 1559-ik úrbér szerint, melly gróf Zichy Istvánnak több curialisták ellen indított perében adatott elő; volt ekkor Megyeren 70 jobbágyi és 17 félcuriális lelek, de ezektől is bizonyos díj és szolgálatok követeltettek. így a megyeri erdő nem a város, ha nem a vár tulajdona volt. A megyeri egyház pedig 44 és 1/2 hold szántóföldet, nagy kiterjedésű réteket és egy Hészer nevezetű halastavat birt. Az elejtett vad szárnyasállatokból a város egy harmadát tartozott mindig a várnak általengedni. Egyébiránt mennyire kivehettük hajdan e következő curialisták igtattattak be: 1548 Horváth Péter a csajkások vajdája; 1550 Bajusz András, 1573 Kovács János Lőrincz fia Anna és Sára nővéreikkel együtt; 1579 Hundert János a komáromi vár altárnoka; 1582 Kapornaky Ferencz (Bercsényi Katalin örökvallomása után); 1585 ugyan Kapornaky nemesudvarát Keresztes Bálintnak adja-el; 1609 Demes György, 1616 Hermann Márton (Hundert András magvaszakadtéval). 1657 Varga Jakab, Mátyás és István, továbbá Patak István és Lőrincz új adomány útján.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Gútától délnyugatra fekszik Nagy-Megyer mezőváros 3.241 lakossal, termékeny, de vizenyős területen. Már a XII. században szerepelt; kiváltságait Mátyás királytól kapta. Egykor várkastélya is volt, hol Zápolya János és I. Ferdinánd megbizottjai alkudoztak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagymegyer, csallóközi magyar nagyközség, 621 házzal és 3483 róm. katholikus és református vallású lakossal, de a katholikusok száma túlnyomó. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Némelyek a hét vezérek egyikétől, Megyertől származtatják a nevét. IV. Béla 1268-iki oklevelében komáromi várföldként van említve, melyet azután István ifjabb király Parabuch comesnek adományoz. Ebben az oklevélben villa Meger alakban szerepel. 1421-ben Zsigmond király elcseréli más birtokokért Kanizsay Istvánnal és Jánossal. 1460-ban újra komáromi várbirtok. 1466-ban I. Mátyás királyi mezővárosi rangra emeli, és három országos vásár tartására ad jogot lakosainak. 1532. évi november havában a Szapolyay-pártiak itt találkoztak, hogy a Katziánerrel kötendő fegyverszünet ügyében tanácskozzanak. 1578-ban Hiers János erőszakkal elfoglalja Eördögh István itteni nemesi kúriáját, melyet ő Németh János özvegye (később neje) révén kapott. 1547-ben Nagy László, Vitány vár kapitánya, egy évvel később Horváth Péter, 1550-ben Bajusz András, 1553-ban Zsemlyésy István és társai, 1559-ben gróf Zichy István, 1561-ben Nagy Lázár és Zakal András, 1573-ban Kovács János fia Lőrincz és két nővére, 1579-ban Hundert János, a komáromi vár alparancsnoka, 1582-ben Kapornaky Ferencz, 1585-ben Keresztes Bálint, 1599-ben Patak Tamás, János, Ferencz és György, 1609-ben Dénes György, 1616-ban Hermann Márton, 1619-ben Bereczky Pál, 1633-ban ifjabb Szigethy Gáspár, 1617-ben Pálffy Krisztina, 1640-ben Vér Zsuzsánna és Bokor Gáspár, 1651-ben Bartal István és Spáczay Katalin, 1654-ben Vásárhelyi Mihály és Halácsy István, 1657-ben Varga Jakab, Mátyás és István, ugyanakkor Patak István és Lőrincz, 1662-ben Csajághy György és fia Mihály jutnak itt kir. adomány, vétel és örökösödés útján nemesi kúriákhoz és birtokokhoz. 1635-ben még Nagy Mihálynénak is van itt zálogbirtoka, melyre a királyi kamara teszi a kezét, de azután a Császáry család kapja, melytől azonban id. Zichy István elperelte. Az 1559-iki adórovás szerint hetven jobbágy- és 17 féljobbágy-telke volt. 1632-ben gróf Esterházy Miklós nádor is egyik nagyobb birtokosa, a ki Nagymegyer várost özv. Nagymihályi 107Ferenczné, szül. Amade Ilonának zálogosítja el, de négy évvel később ugyanezt Szapáry András és neje Csat Annának adja zálogba. Később a gr. Waldstein család is birtokosa lett. A községnek régi privilegiumai vannak és levéltárában számos érdekes, régi oklevelet őriz; oltalomleveleket Bocskay Istvántól, II. Mátyás királynak a község régi szabadalmait megerősítő levelét, Bethlen Gábor oltalomleveleit, stb. Hogy Nagymegyert sem kímélték meg a törökök, bizonyítja Hofkirchen Lőrincznek, Komárom várparancsnokának 1683 nov. 6-án kelt oltalomlevele, melylyel a törököktől elpusztított községet oltalmába veszi és megparancsolja, hogy tekintettel a lakosok nyomorára, oda katonák ne szálljanak, se semmiféle tekintetben a lakosokat ne zaklassák és tőlük élelmet, fuvart, stb. ne követeljenek. Az 1701-ben ez iránt megtartott vizsgálat folyamán kitünt, hogy Nagymegyernek nemcsak régi városi szabadalmai vannak, hanem jus gladiuma is volt, melyet egyízben egy megszentencziázott emberrel és egy »Boszorkány asszonynyal« szemben alkalmazott is, mind a kettőt tűzhalálra itélvén. 1702-ben majdnem az egész község leégett. 1710-ben a nagymegyeriek II. Rákóczi Ferencztől is oltalomlevelet kaptak. Ugyanebben az évben a pestis ütött ki a községben és 362 lakosát ölte meg, 1831-ben pedig 218-an haltak el az akkor dúlt kolerában. 1848-ban a nagymegyeriek a nemzeti őrsereghez 183 vitéz kiállításával járultak hozzá. 1849 január havában 1400 horvát határőr táborozott itt 13 napon át. Ez időben a nagymegyerieket gyakran sarczolták meg az átvonuló mindenféle csapatok. 1849 május havában Kazinczy Lajos alezredes táborozott itt, mely alkalommal az itteni akasztóhegyen egy elfogott szökött honvédet főbe lövetett. 1849-ben másodszor ütött ki a kolera, melynek 229-en estek áldozatul. 1852-ben ismét tűz támadt a városban, mely alkalommal 96 épület pusztult el. A Millér vízén átvezető itteni hidat 1853-ban építették, a már 1846-ban hozott határozat alapján. 1867-ben alakult meg a nagymegyeri olvasó- és társaskör. Most már kaszinóján kívül takarékpénztára, hitelszövetkezete és téglagyára is van. Mostani nagyobb birtokosai gróf Kálnoky Hugó és Eggenhoffer József örökösei. Van itt még egy Szent Vincze-rendű apáczazárda, mely leányiskolával van összekötve. A községben két templom van. A katholikus templom már Pázmány jegyzékében a régi egyházak között van említve. Úgy látszik, hogy a XV. században épült, de gyakran átalakították. 1900-ban építették újra. Itt volt a Vásonkői Zichy grófok sirboltja is. A református templom 1785-ben épült. Ide tartoznak Nagydürlak, Sárkány, Tájlok, Tiszota és Újmajor puszták s a Bubics és Bucsuház majorok.

Magyar Katolikus Lexikon

Nagymegyer, v. Komárom vm. (Čalovo, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. komáromi esp. ker-ében. - 1332: már létezett. Tp-át Szt Miklós tit-ra sztelték. Lakói 1562 u. ev-ok lettek. 1714: alapították újra. Anyakönyvei 1750-től. Kegyura 1880: Waldstein-Wartenberg János gr. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl., ném. - Filiája 1917: Izsap. - Lakói 1940: 2533 r.k., 1 g.k., 15 ev., 1353 ref., 522 izr., össz. 4424; 1991: 8043 m. (86,98%), össz. 9247; 2001: 7705 m. (84,55%), össz. 9113. **