Nemesócsa

Komáromtól 20 km-re északnyugatra, Nagymegyertől 9 km-re délkeletre fekszik. Határában húzódik a Komáromi-főcsatorna. A falutól 1 km-re halad el a Pozsony-Komárom közti 63-as főút; vasútállomás a Komárom-Pozsony vonalon. Mellékutak kötik össze Zsemlékessel, Tannyal, Bogyaréttel és Gútával. Közigazgatásilag keletről Ekel, Megyercs és Keszegfalva, délről Nagykeszi, nyugatról Tany, Zsemlékes, Bogya és Bogyarét községek határolják. Nemesócsa közigazgatási területe (más csallóközi falvakéhoz hasonlóan) hosszan nyúlik el északkeleti irányban, mintegy 10 km-re a faluközponttól.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Komáromi járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközség, Komárom vármegye Csallóközi járásának székhelye volt. Csehszlovákiához kerülve 1949-ig a Komáromi, 1949-1960 között a Nagymegyeri, majd 1960 óta újra a Komáromi járáshoz tartozott. Területe 1,84 km²-rel csökkent 1945 után, amikor Eklipusztát Nagykeszihez csatolták.

Népesség

A korábban színmagyar falu népessége csökken, a szlovákok aránya viszont ezzel párhuzamosan növekszik – a betelepülők miatt mostanra elérte a 15%-ot. Azelőtt nagy többségében reformátusok lakták, számuk mára csak kevéssel haladja meg a római katolikusokét. A lakosság száma lassan csökken, de még így is az Alsó-Csallóköz egyik legnépesebb községe.

Történelem

A határában feltárt ősmagyar temető arra utal, hogy a honfoglalástól fogva település létezett itt. Az Árpád-korban a királyi udvarnokok birtoka volt, melyet IV. Béla a csuti prépostságnak adományozott. Ekkoriban két Ócsát említenek az oklevelekben, a Voncha néven említett valószínűleg a későbbi Pusztaócsa volt. A kora újkorban a Gyallay és Bodroghy családokat találjuk birtokosként, később sok nemesi család (Pázmány, Laky, Magyary, Bankó, Galambos, Szelle, Szarka, Csorba, Végh, Nagy, Vas, Baranyay, Csepy, Gerdenics, Szüllő) osztozott rajta, amiről a község az előnevét is kapta. A 19. században a térség sok más falvához hasonlóan, itt is a Pálffy család volt a legfőbb birtokos. Ekkoriban hitelszövetkezet és tejszövetkezet is működött a faluban, továbbá szolgabírói hivatala is volt. 1894-ben a község nagy része leégett, a Duna áradásaitól pedig elejétől fogva sokat szenvedett. Nemesócsa határában létezett az egykori Lőgör halászfalu, amely szintén a komáromi vár tartozéka volt. Később Leventér és Lögri néven is szerepel, a török időkben elpusztult, később újranépesítették, a 19. század közepén Nemesócsába olvadt. Vöstü nevű dűlője egy további, a törökök által végleg elpusztított falu nevét őrzi. A törökök pusztították el a Nemesócsa mai Faluhely dűlője helyén feküdt Samudi falut is, ahol a középkorban királyi lovászok éltek. A falutól északra fekvő egykori Pusztaócsa ugyancsak a 19. században olvadt be Nemesócsába. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta Nemesócsát, a 20-as és 30-as években többször is sztrájkoltak a helyi mezőgazdasági munkások. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak a falut, 1945-ben pedig újra Csehszlovákiához került. A szocializmus éveiben mezőgazdasági felvásárló és értékesítő vállalat és takarmánykeverő szövetkezet létesült. Az 1965-ös nagy árvíz súlyos pusztítást vitt végbe. 1993 óta Szlovákia része.

Mai jelentősége

Magyar és szlovák alapiskolája, valamint könyvtára van. A falu területén ómagyar temetőt tártak fel a 19. század végén. Értékes műemléke a 18. századi református templom.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

OLCSA. Nemes Olcsa. Magyar falu Komárom Várm. földes Urai több Urak, lakosai leg inkább reformátusok, fekszik Komáromhoz két mértföldnyire, határja jól termő, vagyonnyai középszerűek, el adásra is van módgyok.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nemes-Olcsa, magyar falu, Komárom vmegyében, határos Nagy-Tany, Ekel, Nagy-Keszi, Marokháza, Kis-Tany falukkal és pusztákkal. Kiterjedése 5327 hold, mellynek 1/3-ad része szántóföld és szőlő, 1/3-da kaszáló, 1/3-da legelő. Földe csak kis részben homok, általában porhanyós fekete agyag, melly minden gabonanemet jól megterem. Szőlőskertében csak középszámitással évenkint 350 akó bor szüretik. Ezen kivül vannak itt számos akáczfa-ültetvények és szép gyümölcsösök. – Ellenben határában mocsaras tavak, ezek feles számmal találtatnak. – A szarvasmarha-, ló-, juh- és sertéstenyésztés virágzó karban áll. F. u. 470 kath., 832 ref., és 39 zsidó lak. Ref. anyatemplommal. Nemes-Olcsa több határokból, u. m. Nemes- és Puszta-Olcsa, Vöstű összeolvadt közbirtokosság, a következő nemes családokkal: Galambos, Szelle, Szarka, Csorba, Végh, Laky, Nagy, Vass, Baranyay, Csepy, Gerdenics, Pázmány, Magyary, Szüllő.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nemesócsa, magyar nagyközség, a csallóközi síkságon. Határában ősmagyar temető van, a mi igen régi megtelepülésére mutat. 1260-70 között Oucha néven van említve; IV. Béla 1268-iki oklevele két ilyen nevű községről emlékezik meg. A királyi udvarnokok birtoka volt, melyet IV. Béla a csuthi prépostságnak adományoz. A két Ócsa közül az oklevélben az egyik Voncha falujának mondatik s ez valószínüleg a későbbi Puszta-Ócsa. 1274-ben Kozma banai főispán özvegye itteni birtokát Cene comesnek zálogosítja el. Ez után csak 1550-ben találkozunk ismét e községgel, a mikor Gyallay János leánya Krisztina, itteni részbirtokára új adományt nyer. 1670-ben a Gyallay és a Bodroghy családokat iktatják be Puszta-Ócsán Enyedy Farkas előbbi birtokába. 1700-ban Sándor István is egyik nemesi birtokosa; 1719-ben a Laky Bálint beiktatásának többen ellentmondanak. Később Nemesócsán a Laky, Bankó, Galambos, Szelle, Szarka, Csorba, Végh, Nagy, Vas, Baranyay, Csepy, Gerdenics, Pázmány, Magyary és a Szüllő családok lettek a nagyobb közbirtokosok, most pedig Nagy Antalnak és Pálffy Károlynénak van itt nagyobb birtokuk. 1894-ben majdnem egészen leégett. Van itt szolgabirói hivatal, továbbá hitelszövetkezet és tejszövetkezet. A község azelőtt sokat szenvedett a Duna áradásaitól. Református temploma, hogy egy 1527-ből való, színaranyból vert kelyhet őríznek, 1786-ban épült. Ez az épp oly érdekes, mint értékes kehely brassói ötvösmunka, és az elpusztult füssi templomból került ide. A község házainak száma 299, nagyobbára ref. vallású lakosaié pedig 1567. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Ide tartoznak Pusztalőgör és Marokháza puszták. Ez utóbbiról már Nagytanynál megemlékeztünk, itt csak azt jegyezzük meg, hogy Pesty Frigyes szerint Lencsés Márktól, a Márkháziak ősétől vette volna a nevét. Pusztalőgör 1297-ben szerepel először oklevélileg, a mikor is Miklós győri főispán a Lugur nevű halászót visszaadja Gergely esztergomi kanonoknak és testvérének. 1387-ben a komáromi vár tartozéka és ekkor már vámszedőhely, melynek vámja is a komáromi várat illeti. Később Leventér, azután Lögri néven is felbukkan. Újabbkori nemesi közbirtokosai csak 1676 óta, vagyis azóta ismeretesek, mióta a törököktől elpusztíttatván, újra települt és pusztaként szerepelt tovább. Az említett időben Hölgyi Ferencz és Gáspár birtoka volt, kik azt Mohy Istvánnak adták el, a Mohyak pedig 1696-ban Boda Istvánra ruházták át. Későbbi közbirtokosai a Jezerniczky, Ghiczy, Csorba, Végh és Jókay családok voltak. Dűlőnevei közül is figyelemre méltó némelyik. Igy a Kistanyi dűlő, melynek nevével már Nagytanynál találkoztunk. Ez elpusztult község határának egy része ugyanis Nemesócsába olvadt. Továbbá a Vöstüi dűlő, mely a török világban elpusztult Vösthü helység emlékét tartja fenn. 1581-ben még négy birtokosáról tesznek említést; ugyanis ekkor iktatták Vösthü birtokába Sigmondics Pétert és Gáspárt, valamint Nagy Istvánt és Maizin Györgyöt. Ugyancsak Nemesócsa tájékán, valószínüleg a Faluhely nevű dűlőn feküdt hajdan Samud is, mely IV. Bélának 1268-iki oklevelében még előfordul, de azután teljesen elenyészett. Némelyek szerint azonban a Faluhely nevű dűlőn nem Samud feküdt, hanem Ócsa község, mely csak a török pusztítás után telepedett mai helyére; ez azonban nem zárja ki azt, hogy Samud helység, mely már 1268 után többé nem szerepel, ne fekhetett volna szintén ott.