Vágfarkasd

A község a Kisalföldön, a Mátyusföld keleti részén, az Alsó-Vágmente kistájon, a Vág jobb partján, Vágsellyétől 16 km-re délre, Gútától 17 km-re északra fekszik. Csaknem teljesen egybeépült a szomszédos Negyeddel. Az 573-as főút Komáromot Vágsellyével összekötő szakasza keresztülhalad a községen, vasútállomás a Vágsellye-Negyed mellékvonalon ("Csángó"). Mellékút köti össze Szelőcével (9 km), kompjárat a Vágon. Határa a Vág mindkét partjára kiterjed, északról Szelőce, északnyugatról Zsigárd, nyugatról Királyrév és Alsóhatár, délről Vágfarkasd, keletről pedig Tardoskedd községekkel határos. Nyugati határa egyben Nyitra és Pozsony megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Vágsellyei járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Vágsellyei járáshoz, 1960-1996 között a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás). Területe (39,76 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 5391, 1921-ben 5356, 1939-ben pedig 5410, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Az 1945 utáni lakosságcsere során magyar lakosságának egynegyedét kitelepítették Magyarországra és magyarországi szlovákokat telepítettek be, ezzel megváltozott nemzetiségi arculata. 1939-1991 között népessége 36,4 %-al csökkent (3439 fő 1991-ben), az azóta eltelt két évtizedre további, mérsékelt csökkenés (3,2 %) a jellemző. A szlovákok aránya ebben az időszakban 21,3 %-ról 28,6 %-ra nőtt, de a lakosság többsége ma is magyar nemzetiségű. A romák aránya 4,3 %. 1921-ben a lakosság többsége még református vallású volt, 2011-re arányuk felére esett (61,1 %-ról 30,8 %) és a legnépesebb felekezetet immár a római katolikusok alkották (41,7 %). Korábban népes izraelita közösségét (1940-ben 147 fő) 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták. A község két településrészre oszlik: 2011-ben Vágfarkasdon 3065-en (92,1 %), Szomolán pedig 263-an (7,9 %) éltek.

Történelem

Farkasd a zoborhegyi bencés apátság tartozéka volt az Árpád-korban. A tatárjáráskor feldúlták a mongolok. A 13. század második felében a Szegi család birtokolta, majd Csák Máté foglalta el, Szegi János megölésével, de I. Károly 1316-ban visszaadta az eredeti tulajdonos leszármazottainak. Több rövid idejű birtokos után, 16. században a Kéméndy és a Farkas családoké volt. Az itt élők főleg káposztát és hagymát termesztettek. A mohácsi csata után megkezdődő török portyák elől a falu lakossága a Tölgyerdőben talált menedéket. A 16. század végén teret hódított a reformáció. Már 1638-ban erős oszmán támadás érte a gútai erődrendszerhez tartozó falut, majd Érsekújvár eleste után, 1663-ban Farkasd is török kézre került, és csak 1685-ben szabadult fel. A Rákóczi-szabadságharc alatt az itt található rév miatt volt fontos szerepe, 1709-ben pestisjárvány sújtotta. A török kiűzése után Szelepcsényi György esztergomi érseké lett a község, az ő halála után Korompay Péter egri, később nyitrai püspök kapta meg, aki a nagyszombati jezsuitákra hagyta. A jezsuiták a Kaunitz családnak adták el, akiktől a Károlyiak vették meg 1730-ban, és birtokolták egészen a 20. századi elkobzásig. A század végén mezővárosi rangot kapott, és évi négy vásárt tarthatott. 1831-ben kolerajárvány tombolt. Az 1848/49-es szabadságharcban a farkasdi nemzetőrök részt vettek a Štúr-Hodža-féle szlovák felkelők országból való kiszorításában. A zsigárdi csata után az osztrákok kivégeztek néhány, a honvédséghez önkéntesként csatlakozó helybelit. A 19. század második felében négyszer sújtotta komoly áradás. 1871-ben mezővárosból nagyközséggé vált egy új törvény értelmében, azonban a fejlődés töretlen volt, egyre több kisiparos – köztük sok takács – tevékenykedett itt. A század végén már távírója is volt, Hangya tagszövetkezetét 1908-ban alapították, 1909-ben pedig megépült vasútállomása a Vágsellye-Negyed mellékvonalon. Híres volt zöldségtermesztéséről (hagyma, káposzta). A trianoni békediktátum Csehszlovákiához csatolta, a két háború között rendszeresek voltak a mezőgazdasági sztrájkok és a munkanélküliek megmozdulásai. A helyi gazdák által épített gőzmalmot 1920-ban adták át. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak. A németek által 1944-ben elhurcolt 111 zsidó személyből csak 46-an élték túl a háborút. Farkasd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került, án az itt élő magyarokat is súlyosan érintette a lakosságcsere és a csehországi deportálások. A negyedi szövetkezettel a 70-es években egyesített farkasdi szövetkezet a rendszerváltáskor különvált, majd csődbe ment. A falu 1993-tól Szlovákia része. Eredetileg színmagyar nagyközség volt. 1945 után, 568 személyt csehországi kényszermunkára hurcoltak el, akik a visszatérésük után, a házaikat elfoglaló szlovák telepesek miatt rokonoknál, ismerősöknél húzódtak meg. Magyarországra 1203 személyt telepítettek ki. A magyar lakosság egyre fogyó lélekszáma a kitelepítés, a reszlovakizáció és a rendszerváltás óta felgyorsult asszimiláció következtében a felét sem éri el az 1945 előttinek, miközben a szlovákok száma növekszik.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola és óvoda, valamint könyvtár működik. Szent Józsefnek szentelt klasszicista stílusú római katolikustemploma 1803-ban épült, 1785-ben emelt református templomát 1937-ben átépítették.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Elegyes magyar falu Nyitra Vármegyében, földes Ura Gróf Károlyi Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Vág vize mellett, Negyednek szomszédságában, Selyétöl egy mértföldnyire. Tűzre fája, és legelője is elég, gyümöltsös kertyei, és mindenféle zőldségei, káposztája nevezetes, zőldséggel, ’s borokkal való kereskedésre jó módgya, Vág vizén malma helyben, földgye, réttye első osztálybéli, szőlei nintsenek, de mivel gyakorta járja határját Vág vize, ’s a’ töltéseknek megtartása nagy fáradságjokban van, földgyei négy marhával miveltetnek, a’ második Osztályba tétettetett.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Farkasd, m. mváros, Nyitra vmegyében, a Vágh jobb partján, Érsek-Ujvártól 2, Nyitrától 5 mföldnyire. Számlál 1043 kath., 26 evang., 1971 reform., két óhitü vagyonos lakosokat. Van ekklézsia; urasági ház és kert; vendégfogadó, s több urasági és privát csinos épületek; rév a Vághon. Határa nagy és igen termékeny; lakosi sok buzát, zabot, árpát, kukoriczát, kölest termesztenek; káposztájokkal (melly igen híres) továbbá hagymával, répával s más kerti zöldségekkel nagy kereskedést űznek. Szarvas-marhát, valamint lovat sokat tartanak; az urasági nemesitett spanyol birka-nyáj nézésre méltó. F. u. gr. Károlyi Lajos.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A Vág sok kanyarúlattal, terjedelmes ártérrel, csekély eséssel foly rajta végig. Medrének szélessége eléri a 150 ölet, víztömege másodperczenként 2.200 ' a legkisebb állásban, mélysége (5') akkora, hogy Farkasdig hajók is följuthatnak rajta. De már közepes vízállás mellett medre színig megtelik, legmagasb állásban pedig 1–12'-bal meghaladja a partokat; és mivel a Vág torkolata vidékén a Duna esése és vizének állása is nagyobb, mint a Vágé, ezért a Duna árja Farkasdig visszahat, és a legnagyobb dunai ár alkalmával a Vág medrének akkor is jutna víz, ha abba a Vág és mellékvizei egy cseppet sem szolgáltatnának. Ma pedig e vidék a nyitramegyei zöldségtermesztés fő telepe. Sellye, Vecse, Hosszúfalu, Tornócz, főleg pedig Farkasd és Negyed kitűnő káposztát termesztenek; e két utóbbi község lakói sárga répát, petrezselymet, hagymát is annyit termesztenek, hogy szomszédjaik „hagymások”-nak is nevezik őket. Ez okoknál fogva itt a földnek nagy az ára; egy holdnyi káposztás földért 150 forint évi bért is fizetnek, mert a bérlő csak középtermés mellett is nemcsak családját tartja el belőle; hanem a jövőre is félre tehet valamit.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Farkasd, tiszta magyar nagyközség, a Vág jobb partján, az u. n. deáki-völgyi vízmedenczében fekszik. Lakosainak száma 4819, vallásuk túlnyomólag ev. ref. (1339), róm. kath. és izraelita (133). Postája van, távirója és vasúti állomása Vág-Sellye. E község már a XII. század elején szerepel „Farkas” (Forcos) néven. Kath. templomát gróf Károlyi József özvegye, született Waldstein Erzsébet grófnő építtette 1803-ban. Van református temploma is és izr. imaháza. A község, fekvésénél fogva, gyakran van árvíznek kitéve. Nagyobb katasztrófát az 1856-, 76-, 88- és 94-iki árvízek okoztak. Lakosainak egy része vászonszövő takácsokból áll, akik ez iparágat még a régi, kezdetleges szövőszékeken űzik. A községben egy temetkezési egylet áll fönn, az izraelitáknak pedig nőegyletük van. Iskolája már 1773-ban volt. Történeti nevezetességgel bír az u. n. tölgyerdői dülő, melyben a török világban a farkasdi nők, a törökök elől menekülve, menedéket találtak. Földesurai a gróf Károlyiak voltak és gróf Károlyi Lajosnak itt most is nagyobb uradalma van.

Magyar Katolikus Lexikon

Farkasd, Vágfarkasd, v. Nyitra vm. (Vlcany, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. vágsellyei esp. ker-ében. - 1113: Forcos, 1206: Forkas. A zobori bencés apátság, majd az esztergomi érs. birtoka. 1572: a törökök fölégették. 1730: a Károlyi család vette meg. - ~ 1577 u. ref. lett, a szimői lelkész látta el. 1641 és 1663: ref. zsin-ot tartottak. 1660: Szelepcsényi György érs. erővel rekatolizálta a falut. Tp-át 1803: Szt József tit. sztelték. a pléb-t 1808: alapították. Kegyura 1880: Károlyi Alajos gr. Anyanyelve m. - Lakói 1840: 1130 r.k., 2 g.kel., 11 ev., 1760 ref., össz. 1903; 1910: 1747 r.k., g.k., 23 ev., 3450 ref., 161 izr., 10 egyéb vall., össz. 5391; 1940: 1898 r.k., 4 g.k., 1 g.kel. 11 ev., 3079 ref., 147 izr., 10 egyéb vall., össz. 5150; 1961: össz. 4844; 1991: össz. 3439, m. 2652 (77,12%); 2001: össz. 3394, m. 2458 (72,42%). ** Schem. Strig. 1917:114. - HKkvt. 12. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Vágfarkasd. A legrégibb feljegyzések, melyek a XII. századból származnak, ,,Forcos”-nak írják a község nevét. Közelében van a tölgyerdői dűlő, amelyei sokszor kerestek fel menedékhelyül a vágfarkasdi asszonyok és leányok, amikor a törökök veszélyeztették a vidéket. A községben már 1773-ban rendes iskola volt. Kath. temploma 1803-ban épült Waldstem Erzsébet grófnő adományából. A mult században sokat szenvedett Vágfarkasd a folyó áradásaitól. Külterületi lakott helyei: Battonyamajor, Buffamajor, Erdő, Kertészkert, Kerthely, Királynérét, Palántás, Péró, Tilalmas, Vágpart. A község területe 6909 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 5410.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Vágfarkasd nk. vágsellyei járás. A község nevét minden valószínűség szerint a XII. sz. elején még mocsaras, nádas területen tanyázó farkasoktól kapta. Akkor még Forcos néven szerepel. A községben már 1773-ban rendes iskola volt. A r. k. templom 1803-ban épült Waldstein Erzsébet grófnő adományából. Farkasd IV. Béla király idején a zobori kolostor birtoka volt. 1798-ban találkozunk először a Károlyi grófok nevével, mint a község földesuraival. Területe: 6.909 k. h. Lakosság: 5.410. Ebből m.: 5.363, n.: 6, szl.: 25. Magy. beszél: 5.403. Vallás szerint: r. k. 2.001, ref. 3.227, ev. 17, izr. 151. Fb. I. 8, II. 29, III. 712. Népsűrűség: 136.1. Lakóház: 1.234 Vágfarkasdi Kultúr Egyesület, Vágfarkasdi önképzőkör, önk. Tűzoltó Egyesület, R. K. Leánykör, Ref. Leánykör, Iparoskör. R. k. és ref. népiskola. Fogyasztási Szövetkezet (fő és 3 fióküzlet), Hitelszövetkezet. Gőzmalom R. T. A község 1938. nov. 8-án szabadult fel. A Vág közvetlen a falu végén fürdőzésre alkalmas kirándulóhely. Különleges terményei hagyma, káposzta és zöldség. A megszálló csehek agyonlőtték Marosi Jenő vágfarkasdi hentest és mészárost. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. Galánta, jb. közj. Vágsellye, csö. helyben. Vá. posta és távbeszélő helyben.