Izsap

Nagymegyer központjától 3 km-re délnyugatra fekszik, az Alsó-Csallóközben, a Csiliz-patak közelében, a Medve felé vezető 13-as országút mentén. A várostól a Nagymegyeri-erdő választja el.

Közigazgatás

1976 óta Nagymegyer városrésze és a várost alkotó két kataszteri terület egyike. 8,33 km²-es területe 1921 óta változatlan, a város területének 15 %-át teszi ki, Csilizradvánnyal és Csilizpatassal határos. 1920-ig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozó kisközség. 1920-tól a csehszlovák közigazgatásban a Komáromi (1920-1949), a Nagymegyeri (1949-1960), majd a Dunaszerdahelyi járáshoz (1960-1976) tartozó község volt. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Komáromi járás).

Népesség

Lakossága Nagymegyerhez csatolásakor színmagyar és református többségű volt. 2011-ben 585 lakosa volt (Nagymegyer lakosságának 6,6 %-a).

Történelem

Első említésekor a Koppány nemzetség tulajdonát képezte, később komáromi várbirtok volt. A török háborúk idején a faluval együtt pusztult el ősi temploma, amelynek helyén épült fel később a ma is álló református templom. A 17. századtól előbb az Esterházyak, majd a Waldstein és a Zichy családé volt nagyobb része, továbbá az Ábrahám, Kiss, György, László, Füssy, Bozóky, Tamásy, Nagy, Czine, Györgyi és Kolmár köznemesi családok is rendelkeztek itt birtokkal. A 19. században épült fel a Brokesch-Hikisch úrilak. 1873-ban kolerajárvány söpört végig a községen. Lakosai mezőgazdaságból éltek, de korabeli leírások szerint, a jó termőföld ellenére alacsony színvonalú gazdálkodás folyt. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, a bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, 1945-től pedig ismét Csehszlovákiához került. A szocializmusban állami gazdaság működött itt. Az 1965-ös nagy árvíz Izsapon is nagy károkat okozott. 1976-ban Nagymegyerhez csatolták.

Mai jelentősége

Ld. Nagymegyer.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ISÁP. vagy Iszáp. Magyar falu Komárom Várm. földes Ura G. Zichy, és más Urak, lakosai leg inkább reformátusok, fekszik Nagy Megyerhez nem meszsze, határja jó, vagyonnyai külömbfélek, réttyeit a’ víz járja.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Izsap, magyar falu, Komárom vmegyében, Komáromhoz 4 mfldnyire fekszik rónaságon, Győr vmegye határszélén, Csiliz vizére megy lábbal, mellyen a pozsonymegyei vizek egy része foly le a Dunába. Hogy e Csiliz vize a Csallóközt el ne öntse, az egész komárommegyei részen nagy töltés huzatott, s a Csiliz torkolatán nagy zugó készittetett, melly azonban Győr megyével közös erővel épittetett és tartatik fel. Határja 1879 4/8 holdra terjed, mellyből 23 1/8 hold belső telek, 699 2/8 h. szántóföld, 341 3/8 h. rét, 24 2/8 erdő, 36 h. mocsár, 255 4/8 h. legelő. Szántóföldje és rétje a legjobb minemüségű, a buza, árpa, zab, tengeri, burgonya és lenvetés bőven fizeti meg a magot. Szarvasmarha leginkább tenyésztetik, de ügyetlenül, valamint a mezei gazdaságot is hanyagul űzi az izsapi földmives. A határ nyugoti szélét környező Csiliz folyóban jó halászat van. 103 kath., 242 ref. lak., ref. fiók-egyházzal. F. u. gr. Zichy István, Ábrahám, Kiss, Czina, Győry, László, Fűsy, Bozóky, Tamásy, Nagy, nemes családok. Hajdan a komáromi vár urad. tartozott.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Izsap, csallóközi magyar kisközség. Van 64 háza és 342, nagyobbára ref. vallású lakosa. Postája, távírója és vasúti állomása Nagymegyer. E község első telepesei halászok voltak. Itt érinti a Csiliz a vármegye határát és választja el a Csilizközt Komárom vármegyétől. 1297-ben már említve van, a mikor a Koppán nembeliek osztozkodnak rajta. Ekkor már Szent Kelemennek szentelt egyháza is fennáll. 1422-ben Izsop néven komáromi várbirtok. A török pusztítást ez sem kerülhette el, és akkor pusztult el ősi temploma is, melynek helyén, a XVI. század végén, a mai református templom épült. 1632-ben már az Esterházyak az urai és gróf Esterházy Miklós nádor, Amade Ilonának, özvegy Nagymihályi Ferencznének zálogosítja el, a ki azonban csak négy évig volt birtokosa, mert ekkor Szapáry András és neje Csat Anna vették zálogba. Az újabb korban a gróf Zichyek, gróf Waldstein, az Ábrahám, Kiss, György, László, Füssy, Bozóky, Tamásy, Nagy, Czine, Cyörgyi és Kalmár családok voltak a nagyobb közbirtokosai, most pedig Hikisch Károlynak van az izsapi pusztán nagyobb birtoka és csinos úrilaka, melynek egy részét a Brokesch család építtette, a mostani tulajdonos pedig kibővíttette, úri kényelemmel rendezvén be helyiségeit. 1873-ban a kolera pusztította a község lakosait. Koppánsúgó nevű dűlője még a Koppán nembeliek hajdani birtoklásának az emléke.