Szalóc

A község a Sajó völgyében, a Sajó jobb partján fekszik, a Pelsőci-fennsík (Nagy-hegy) keleti, valamint a Szilicei-fennsík nyugati lábánál, a 16-os főút (Tornalja-Rozsnyó szakasz) és a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal (megállóhelyek Szalócon és Vígtelkén) mentén, Pelsőctől 8 km-re északkeletre, Rozsnyótól 10 km-re délnyugatra. Szalócnál ágazik el a Szilicei-fennsíkon és Szilicén (11 km) át Szádalmásra (27 km) vezető mellékút. Határának mintegy egyharmadát erdő borítja. Településrészei, Szalóc és Vígtelke egymástól 3 km-re fekszenek (közvetlenül a Pelsőci-fennsík lábánál), a két településrész között fekszik a község tájképét alapjában meghatározó hatalmas külszíni mészkőbánya a Pelsőci Nagy-hegy oldalában. Délről és nyugatról Pelsőc, délkeletről (rövid szakaszon) Szádvárborsa, keletről Szilice, északról pedig Berzéte községekkel határos. Keleti határa 1881-ig Gömör-Kishont és Torna vármegyék határát alkotta.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). 1960-ban hozzácsatolták Vígtelke községet. Területe (17,52 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-38-ban Szalóc és Vígtelke területe együtt 17,49 km² volt). Határa két kataszteri területre oszlik: Szalóc (14,30 km²) és Vígtelke (3,22 km²).

Népesség

Szalócnak 1910-ben 553 (Vígtelkével együtt 764), 1921-ben 534 (737), 1938-ban pedig 537 (765), csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének egyharmadát elveszítette, 1991-2011 között további csaknem egytizeddel (505 főről 458-ra) csökkent népessége. Ez alatt a 20 éves időszak alatt a magyar nemzetiségűek aránya 67,9 %-ról 51,3 %-ra csökkent, a szlovákoké viszont 19,4 %-ról 34,3 %-ra nőtt, a túlnyomó többség (70,5 %) azonban továbbra is magyar anyanyelvű. A lakosság mintegy egyharmada (35,6 %) a roma etnikumhoz tartozik, a roma nemzetiségűek aránya viszont csak 3,7 %. Magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (9 %) is. 1921-ben Szalóc (68,5 %) és Vígtelke (88,2 %) egyaránt túlnyomórészt református vallású település volt, 2011-ben a reformátusok a lakosság 37,1 %-át, a római katolikusok pedig 19 %-át alkották, a felekezeten kívüliek aránya 23,1 % volt. 2011-ben az összlakosság 79,9 %-a (366 fő) élt Szalócon, 20,1 %-a (92 fő) pedig Vígtelkén.

Történelem

A falu feltehetőleg a 13. század végén keletkezett, 1327-ben mint Berzétéhez tartozó falut említik először. 1352-től az Ákos (Bebek) család birtoka volt. Korai lakossága vegyesen volt magyar és szláv, neve szláv eredetű személynévből származik. 1351-ben "Zaloukhaza", 1416-ban "Zalowk" alakban említik. A 14. századtól a csetneki uradalom része, majd Bebek György által 1371-ben alapított gombaszögi pálos kolostor birtoka. Lakossága a 16. századtól két elkülönített rétegre oszlott: a kiváltságokkal rendelkező juhászokra és a földműves jobbágyokra. A 16. századtól lakosai református hitre tértek – 1599-ben Berzéte filiája volt. A kolostor megszűnése után az Esterházy, a Hámos, a Ragályi és Andrássy családok voltak a fő birtokosai. 1570-ben a törökök, 1663-ban az osztrákok fosztották ki a falut, a 17. század végén a harci cselekmények miatt innen is sokan elmenekültek. A 18. században vasgyár létesült a község határában. Lakói a környék vasgyáraiban dolgoztak, juhászkodással, szénégetéssel, erdei munkákkal foglalkoztak. 1828-ban 62 házában 439 lakos élt. Vígtelke első említése 1320-ból származik. Egy 1243-as oklevélben helyén még erdőt említenek, létrejötte a 14. század elejére tehető. Nevét első telepeséről, Vidről kapta. Középkori lakossága vegyes magyar-szláv volt. A csetneki Bebek család birtoka volt, majd a 16. század második felétől Szádvár tartozéka, később az Eszterházy család birtoka. 1563-ban és később is több alkalommal elmenekültek lakói a török elől, 1686-ban pedig a császári hadsereg sanyargatása elől is (a 16-18. század között lakossága két alkalommal is kicserélődött, de magyar jellegét megőrizte). A 16. század végén lakossága református hitre tért, sokáig Pelsőc filiája volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, mészégetéssel foglalkoztak. Nagy szerepe volt a juhászkodásnak, legelőt a pásztorok a pelsőci Nagyhegyen béreltek. Vaskohóját a 19. század elején építették, a rimamurány-salgótarjáni vasművekhez tartozott. Mindkét község 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott, 1938-45 között pedig visszacsatolták őket Magyarországhoz. 1960-ban Vígtelkét Szalóchoz csatolták. Gombaszögről indult útjára 1928 augusztásban a csehszlovákiai fiatal magyar értelmiségiek baloldali szellemi mozgalma a Sarló, a Csemadok pedig 1961-től kezdve minden nyáron a gombaszögi völgyben rendezte meg a (cseh)szlovákiai magyarság legnagyobb folklórfesztiválját, az Országos Dal- és Táncünnepélyt, 1976-tól Országos Kulturális Ünnepélyt. Magyar óvodáját 2011-ben szüntették meg.

Mai jelentősége

A községben ma már sem alapiskola, sem óvoda nem működik, határában mészkőkitermelés és feldolgozás folyik. Szalóc református temploma eredetileg gótikus stíluban épült, 1801-ben klasszicista stílusban átalakították, festett famennyezete 18. századi. Vígtelke református temploma 1800-ban épült klasszicista stílusban. A 1,5 km hosszú Gombaszögi-cseppkőbarlangot 1951-ben tárták fel, 1955 óta látogatható, itt kezdték el alkalmazni Szlovákiában elsőként a barlanggyógyászatot 1968-ban. A barlang melletti táborozóhely 1961-től az Országos Dal- és Táncünnepélynek, 2016-tól a Gombaszögi Nyári Tábornak ad otthont.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZALÓCZ. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Rozsnyónak szomszédságában, mellynek filiája; határja jól termő, fele hegyes, legelője szoross, fája tűzre van, piatza nem meszsze. VIGTELEK. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai többfélék, fekszik Rozsnyóhoz közel, mellynek filiája; határja középszerű, piatza 2 mértföldnyire van, legelője tsekély, meszet is égetnek, és a’ szomszéd vas hámorokban pénzt kereshetnek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szalócz, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Rosnyóhoz délre 2 órányira, a pesti postaútban; 63 kath., 376 ref. lak., ref. anyaszentegyházzal. Határa részint termékeny lapály, részint hegyes, legelője csekély; szenet hord a közellévő hámorokba. F. u. h. Eszterházy. Végtelke, Gömör vmegyében, magyar falu, Pelsőczhöz északra 3/4 órányira: 254 ref. lak. Két vendégfogadó. Határában, mellynek részét a pelsőczi hegyek teszik, több érdekes barlang találtatik. F. u. hg Eszterházy. Ut. p. Tornalja. Gombaszeg, puszta, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyékben, Végtelke és Szalócz közt; 38 kath., magyar lak., s egy vashámorral. Hajdan itt kolostor volt, melly későbben meg is erősítetett. F. u. h. Eszterházy.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A Sajó-völgy Pelsűcztől éjszakkelet felé nagyon szűkre szorúl. Ennek a völgynek két sziklafala olyanformán szögellik ki, hogy, ha összetolnák, épen egymásba illenének, mintha egykor egybe lettek volna nőve s a rozsnyói völgyben összegyűlemlett víz hasította volna ketté. Sziklafalaihoz támaszkodnak a vasgyáraikért és kohóikért említhető Vígtelke, Gombaszög, Szalócz helységek. Környékén gyönyörű kertészet és szépen gondozott méhészet köti le figyelmünket. Szalóczon túl egy kiálló sziklacsúcson látjuk a vörös barátok kolostorának romjait.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szalócz, sajóvölgyi magyar kisközség, 92 házzal és 573 ev. ref. vallású lakossal. E község szintén a Bebek család ősi birtokai közé tartozik. Már 1362-ben szerepel, 1416-ban pedig, a mikor Bebek János a földesura, Zalochaza és Zalowk néven említik. A Bebek család azután, a XV. században, a községet a hozzá tartozó birtokkal a gombaszögi pálosoknak ajándékozta. Később az Eszterházy családé lett, azután a Hámos és a Ragályi családok, végre pedig az Andrássyak kezére került és Andrássy Géza grófnak most is nagyobb birtoka van itt. A község határában kisebbszerű cseppkőbarlang van; ugyancsak itt van a rimamurányi-salgótarjáni vasmű r.-t. vasolvasztója. Az ev. ref. templom már a reformáczió idejében fennállott. 1801-ben átépítették és kibővítették. Az egyház birtokában több, XVI. századbeli ötvösmű van. A községben levő úrilakot a Hámos család építtette s ez most a Csákány Józsefé. A községhez tartozik Gombaszög puszta, mely hajdan külön község és a Bebek család birtoka volt. 1341-ben Bebek György és László a pálosoknak zárdát építettek ide. II. Bebek György 1555-ben a zárdát erősséggé alakította át; de ezt Schwendi Lázár 1566-ban bevette és lerombolta. Szalócz község postája, távírója és vasúti állomása Gombaszög. Vigtelke, sajóvölgyi magyar kisközség, 44 házzal s 213 ág. ev. h. vallású lakossal. A község 1427-ben Vidtelke néven a Bebek család birtoka. Később a hg. Eszterházyak lettek a földesurai. Neve a XVIII. században Vigtelek, később Végtelek változatban használatos. Azelőtt tót község volt és Vichtelka néven is szerepelt. Határában több kisebb barlang és bővízű langyos forrás van, melyek soha be nem fagynak. Ev. temploma 1785-ben épült. Vasúti megállóhelye van, postája és távírója pedig Pelsőcz.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szalóc. Legősibb időkben a Bebeknemzetség birtokaihoz tartozott a község. 1362-ben már Bebekék voltak itt a földesurak, ugyanúgy 1416-ban, amikor Bebek János a családfő. Ekkor Zalochaza és Zalowk alakban fordul elő. Ettől az árpádkori családtól a Hunyadyak uralkodása idején a gombaszögi pálos szerzetesrend kapja meg a községet adományképpen. Ezután az Esterházyak birtoka lett, majd a Hámos- és a Ragályi-családok kerültek itt uralomra. Ujabb időkben az Andrássyaké lett a községi földbirtok. A községgel szomszédos Gombaszögpuszta eredetileg szintén a Bebek-család birtoka volt és mint külön község szerepelt. Bebek László és György pálosrendi kolostort létesítettek itt 1341-ben. A rend később Szalócot is megkapta. II. Bebek György a zárdát 1555-ben várszerűen megerősítette. 1566-ban Schwendi Lázár elfoglalta és lebontatta az erődöt. A szalóci ev. ref. templomot a reformáció idejében építették. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Felsőhámor, Felsőmalom, Gombaszög. A község területe 2483 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 537. Vígtelke. A legrégibb időkben a Bebekek voltak a földesurai, később az Esterházy-család jutott a földek birtokába. A XVIII. században Vígtelek, majd Végtelek alakban fordul elő a neve. Mint tót községet Vichtelka néven is nevezték. Ev. temploma 1785-ben épült. A község területe 558 kat. hold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 228.