Vígtelke

A település a Sajó völgyében, a Pelsőci-fennsík délkeleti lábánál, a Sajó jobb partján fekszik, a 16-os főút (Tornalja-Rozsnyó szakasz) és a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal (megállóhely) mentén, Pelsőctől 4,5 km-re északkeletre, Szalóctól 4 km-re délnyugatra.

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta egyike Szalóc két településrészének és kataszteri területének. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). 1960-ban Szalóchoz csatolták. Területe 3,22 km², Szalóc területének 18,4 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 211, 1921-ben 203, 1938-ban pedig 228, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben lakosságának 88,2 %-a református vallású volt. 1938-2011 között népessége kevesebb mint felére csökkent, 2011-ben már csak 92 állandó lakosa volt (a község lakosságának 20,1 %-a).

Történelem

Vígtelke első említése 1320-ból származik. Egy 1243-as oklevélben helyén még erdőt említenek, létrejötte a 14. század elejére tehető. Nevét első telepeséről, Vidről kapta. Középkori lakossága vegyes magyar-szláv volt. A csetneki Bebek család birtoka volt, majd a 16. század második felétől Szádvár tartozéka, később az Eszterházy család birtoka. 1563-ban és később is több alkalommal elmenekültek lakói a török elől, 1686-ban pedig a császári hadsereg sanyargatása elől is (a 16-18. Bővebben

Mai jelentősége

Vígtelke református temploma 1800-ban épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

VIGTELEK. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai többfélék, fekszik Rozsnyóhoz közel, mellynek filiája; határja középszerű, piatza 2 mértföldnyire van, legelője tsekély, meszet is égetnek, és a’ szomszéd vas hámorokban pénzt kereshetnek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Végtelke, Gömör vmegyében, magyar falu, Pelsőczhöz északra 3/4 órányira: 254 ref. lak. Két vendégfogadó. Határában, mellynek részét a pelsőczi hegyek teszik, több érdekes barlang találtatik. F. u. hg Eszterházy. Ut. p. Tornalja.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A Sajó-völgy Pelsűcztől éjszakkelet felé nagyon szűkre szorúl. Ennek a völgynek két sziklafala olyanformán szögellik ki, hogy, ha összetolnák, épen egymásba illenének, mintha egykor egybe lettek volna nőve s a rozsnyói völgyben összegyűlemlett víz hasította volna ketté. Sziklafalaihoz támaszkodnak a vasgyáraikért és kohóikért említhető Vígtelke, Gombaszög, Szalócz helységek. Környékén gyönyörű kertészet és szépen gondozott méhészet köti le figyelmünket. Szalóczon túl egy kiálló sziklacsúcson látjuk a vörös barátok kolostorának romjait.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Vigtelke, sajóvölgyi magyar kisközség, 44 házzal s 213 ág. ev. h. vallású lakossal. A község 1427-ben Vidtelke néven a Bebek család birtoka. Később a hg. Eszterházyak lettek a földesurai. Neve a XVIII. században Vigtelek, később Végtelek változatban használatos. Azelőtt tót község volt és Vichtelka néven is szerepelt. Határában több kisebb barlang és bővízű langyos forrás van, melyek soha be nem fagynak. Ev. temploma 1785-ben épült. Vasúti megállóhelye van, postája és távírója pedig Pelsőcz.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Vígtelke. A legrégibb időkben a Bebekek voltak a földesurai, később az Esterházy-család jutott a földek birtokába. A XVIII. században Vígtelek, majd Végtelek alakban fordul elő a neve. Mint tót községet Vichtelka néven is nevezték. Ev. temploma 1785-ben épült. A község területe 558 kat. hold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 228.