Keszegfalva

Komáromtól 10 km-re északnyugatra, Gútától 13 km-re délre a Vág-Duna jobb partján fekszik. Áthalad rajta az 573-as út, 2003-ig vasútállomás a Komárom-Gúta vonalon. Közigazgatásilag Szőlős (Sady), Bálványszakállas (Balvany), Vajas (Vajaš) és Lohót (Lohot) tartozik hozzá. Közigazgatási területe 34,51 km², keleti határát a Vág-Duna, északi határát pedig a Császta-ér alkotja. Keszegfalva határa hosszan elnyúlik északnyugati irányban, egészen Bogyarétig. Délnyugatról Nemesócsa és Megyercs, délről és délkeletről Komárom, keletről Vágfüzes, északról pedig Gúta határolja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerület Komáromi járásához tartozik. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott, 1939–45 között újra Magyarországhoz csatolták. Csehszlovákiához kerülése után végig a Komáromi járáshoz tartozott. A község területének több mint egyharmadát elvesztette 1921-hez képest (akkor 53,59 km²). 1954-ben Kavát Komáromhoz csatolták, 1968-ban pedig Szigetet az újonnan alakult Vágfüzeshez. 1974 óta Királynérétet Gúta igazgatja, bár kataszterileg továbbra is Keszegfalvához tartozik.

Népesség

Lakosainak döntő többsége magyar anyanyelvű. A korábban színmagyar településen a második világháború utáni kitelepítésekkel jelent meg a szlovák nemzetiség. Az utóbbi évtizedekben egyre csökken a magyar nemzetiségűek aránya, de még mindig a lakosság több mint 2/3-át teszik ki. A község népessége növekvő tendenciát mutat. A 20. század elején még csaknem kizárólag római katolikus vallású faluban a katolikusok aránya 2011-re a lakosság 2/3-ára csökkent. A 8 %-ot kitevő roma népesség főként Bálványszakálloson tömörül.

Történelem

Noha a településhez tartozó területeket már 1261-ben említik, maga Keszegfalva első írásos említése 1482-es. Egykor a Pozsár-család uradalma volt, később a család kihalásával királyi kézre került, s a 17. században a Gyulay, majd a Sibrik családnak adományozzák. A korábbi falu a jobb védhetőség végett a Vág-Duna jobb partjára települt át. Később a Huszár-, a Horváth-, a Majtényi-, a Csuzy-, a Kürthy- és a Horváthy családoknak van itt birtokuk. A hozzá tartozó Kovapusztát már 1075-ből említik Coa alakban, ekképp szerepel aztán még a 13. század vége felé is. Bálványszakállas már a rómaiak alatt lakott hely volt, okiratosan 1268-ban Zakalus alakban fordul elő – innen vette a Pozsár-család az előnevét. Ez az esztergomi érsekség birtoka volt, amikor a török feldúlta. A 16. században a komáromi vár birtoka, udvarnokok, várszolgák, lovászok lakták. A század második felében a törökök teljesen elpusztították, 1669-ben már csak pusztaként említik. A törökök kiűzése után (1681-ben) vízivár létesült a helyén. Később az újratelepült falu az itt termesztett dohányról és szénájáról lett híres. 1898-ban és 1903-ban árvizek pusztítottak, így a környező mocsarak lecsapoltásakor csatornákat ástak. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. 1939-1945 között újra Magyarországhoz csatolták. Az 1965-os árvíz súlyos pusztítást okozott: a falu házainak fele elpusztult. Állami segítséggel két év alatt újjáépült. 1954-ben Kava, 1968-ban Keszegfalusi Sziget vált le róla, utóbbiból alakult Vágfüzes község, előbbit pedig Komáromhoz csatolták. 1974-ben Királynérét (Kráľka) pusztát csatolták Gútához.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű településen működik magyar alapiskola és óvoda is. Komáromhoz való közelsége és jó közlekedési viszonyai miatt jellemző a beköltözések növekvő száma. Bálványszakálloson 2011 óta napkollektortelep működik. Természetvédelmi területek tartoznak hozzá: a Lohóti-mocsarak védett terület (24,13 ha), a Füzes és a Kis-Sziget (10 ha), valamint a Túzokos természetvédelmi terület egy része.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KESZEGFALVA. Szabad puszta Komárom Vármegy. földes Urai több Uraságok.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Keszegfalva, magyar f., Komárom vgyében, határos Guttával, Bálvány-Szakálas s Vizvár pusztákkal, a Vágh-Duna mellett, Komáromhoz északra 1 1/2 mfdnyire. Határa a szőlősi pusztával egybe van olvadva, s a Vág-Duna által keresztül metszetik, az innenső vagyis a csallóközi rész 1611 hold, mellyből 803 hold szántóföld, 808 hold pedig kaszáló és legelő; vannak több szigetei is, mellyek náddal és vesszővel szolgálnak. A Vágh-Dunán tuleső rész 2500 hold kiterjedésű, melly nagyobbára jó szénát termő rétség, erdőség, gyümölcsös és nádas posványos kerület; a Vágh-Nyitra kiöntéseitől sokat szenved. Folyói a Vágh-Duna erei, a Dodvágh, a Császta, melly Poson vármegyéből Vásáruttól jő s nagy és mély erével Ekecs, Apácza-Szakálas, Aszod, Gutta, Bálvány-Szakálas, Keresztfalva határain keresztülfolyva a keszegfalvi holt Vághba foly egyik ágával, másikkal a Vágh-Dunába szakad. Jelenleg ugyan a töltések által végképen elfojtatott. Ez érnek árka is épen ollyan, mintha hajdan mesterséges csatorna lett volna. Fekete agyagos öntéses földje igen termékeny: dohány is több mint 30 holdban termesztetik az idevaló zsellérek által. Népessége 311 lélek, kik közt kath. 246, ref. 7, zsidó 9; a Vágh-Dunán tul a szigetben lakók száma 50; van itt továbbá 33 nemes családfő. A r. katholikusok saját templommal és pappal birnak. F. u. Kürthy, Csuzy, Balogh, Missics, Simonyi, Lipovniczky, Sárkány, Malovecz nemes családok.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Keszegfalva, vágmenti magyar nagyközség, melynek első írott emlékét csak 1482-ben találjuk, de a határához tartozó Lábám nádasér és Misnyáló, mely utóbbi azelőtt mocsár volt, már 1261-ben említve vannak. A község ma már nem ott fekszik, a hol azelőtt, mert a Vágduna folyton alámosta és elszakította a község területének partjait, házainak nagy részét romba döntötte, minek következtében a lakosok odébb telepedni voltak kénytelenek, úgy, hogy összeomlott régi templomának helye most a Vág túlsó partján van. Hajdan a Posár család birtoka volt és mezővárosi szabadalmakkal dicsekedett. A Posár családnak fiágban magva szakadván, a királyi fiskus tette rá a kezét, de azután Gyulay Ferencz kapott rá királyi adományt. A Gyulayak azonban nem soká birtokolták, mert 1655-ben a Posárok részeibe és Posár Lukács kastélyába Sibrik Dánielt iktatják be. A törökök ezt a községet sem kímélték meg. 1669-ben néptelen, puszta faluként van említve. Később új telepesek foglalták el, és 1719-ben Huszár Éva és Juliánna, és Disznósi Horváth György a birtokosai. 74Majd a Balogh, Majthényi, Missich, Csúzy, Kürthy, Horváthy és a Malovecz családok lettek a nagyobb közbirtokosai, most pedig az esztergomi érsekségnek és Pulay Gézának van itt nagyobb birtokuk. Határában azelőtt kiváló dohányt termeltek. 1848-ban itt a magyar és az osztrák csapatok között ütközet volt. 1898-ban és 1903-ban az árvíz okozott a községben és határában nagy károkat. A község házainak száma 153, lakosaié 1431, a kik mind róm. katholikusok. Templomuk 1872-ben épült. Ide tartoznak Bálványszakállas, Homok, Kava, Királyné, Rakóhát és Vízvár puszták, Lohot és Szőlős dűlők, végre a nagyszigeti házcsoport. Kava puszta okleveles említése már 1075-ben történik. 1260-1270 között Coa alakban szerepel és ekkor Tamás, Balyan és Opour osztozkodnak e birtokon. 1420-ban Pozsár vagy Posár Domokos a Kavai előnevet használja. Bálványszakállasnak már a rómaiak alatt nagyobb szerepe lehetett, mert a római erődnek még látható nyomai arra engednek következtetést, hogy ez a castrum a Komárom és Ószőny közötti dunai átkelést biztosította. A hagyomány a nevét is onnan származtatja, hogy itt egy szakállas római szobrot, vagyis bálványt találtak. Első írott nyomára 1229-ben bukkanunk. 1268-ban Zakalus néven szerepel és ekkor már egyházas hely, Szent Györgynek szentelt templommal. Komáromi várbirtok volt és a királyi udvarnokok, várszolgák és lovászok lakóhelye. 1285-ben IV. László az esztergomi érseknek adományozott itt részeket. 1308-ban Posár György a Zakalusi előnevet használta. 1530-ban még nagy, népes községként van említve, azonban a török dúlások alatt elpusztult és még 1669-ben is puszta, elhagyatott hely. Mindvégig az esztergomi érsekség maradt az ura. Szőlős helyén hajdan Szovát nevű elpusztult község feküdt. 1224-ben a győri püspökség birtokaként van említve, 1425-ben azonban már Némai Kolos Jeromos az ura és ekkor Zavath a neve, 1482-ben pedig Zuath-nak írják. 1485-ben Mátyás király Marczelházi Posár Mihálynak és Györgynek, Miklós fiának és Gáspárnak, és Demeter fiának Zauad-ra új donácziót ad. 1650-ben még Zovad alakban van említve, de 1691-ben, mikor a török pusztítások után újra települt, már Szőlősnek is nevezik. 1700-ban Sándor István kapott reá királyi adományt. Vízvár már 1485-ben említve van. 1659-ben, Rudnay István és Csúzy Zsuzsánna gyermekei osztozkodnak rajta. 1681-ben I. Lipót itt váracsot emeltetett, melynek parancsnokává ifj. gróf Zichy Istvánt nevezte ki. 1734-ben Fekete György, Csúzy Imre és Király Mihály voltak a birtokosai. 1747-ben báró Amade Tádé tart rá igényt, 1754-ben pedig Ocskay Júlia követeli Hunyady Jánossal szemben. Később a Csúzyakon kívül a Nedeczky, Pyber, Halassy, Korniss, Bossányi, Molnár és a Kotz családok lettek a birtokosai. Tormás nevű dűlője azelőtt puszta és még a mult század elején is 93 lakosa volt. Az ú. n. Puszta templomdombon egy elpusztult templomnak a maradványai láthatók. Hogy hajdan az említettek közül melyik helységnek a temploma volt, azt nehéz biztosan megállapítani.

Magyar Katolikus Lexikon

Keszegfalva, v. Komárom vm. (Kamenicná, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. komáromi esp. ker-ében. - 1808: alapították. Tp-át 1755: Szt Vendel tit-ra sztelték. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m. - Filiái 1917: Bálványszakállos, Megyercs. - Lakói 1940: 2669 r.k., 2 g.k., 4 g.kel., 10 ev., 114 ref., 4 izr., 7 egyéb vall., össz. 2810; 1960: össz. 2622 (86,7% m.), 1970: 2107 (85% m.); 1991: össz. 1759, m. 1458 (82,89%); 2001: össz. 1793, m. 1409 (78,58%). - 1949. III. 6-VII. 23: plnosát, Bálint Istvánt (*1912) Pozsonyban a rendőrség fogdájában tartották följelentés elmulasztása miatt.