Etrekarcsa

A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben fekszik, Dunaszerdahelytől 6 km-re nyugatra, Lúcstól 2,5 km-re északkeletre. Teljesen egybeépült Királyfiakarcsával, vele együtt alkotja a község központi részét. A Karcsaszél 12 falvának egyike.

Közigazgatás

1940-ig önálló kisközség, azóta Királyfiakarcsa egyik településrésze és kataszteri területe. A község 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, a csehszlovák közigazgatásban is a Dunaszerdahelyi járás része volt. 2,35 km²-es területe a községterület 17,7 %-át alkotja.

Népesség

1939-ben 292, túlnyomórészt magyar lakosa volt (ekkor a mai Királyfiakarcsa 5 elődközsége közül a legnépesebb volt), 2011-ben már csak 246-an éltek itt, az egyesített község összlakosságának 22,1 %-a.

Történelem

Neve a honfoglalás kori Ethuruh nemzetség nevét őrzi. Ethuruh a szent király, azaz Szent István jobbágya (Jobbagio Sancti Regis) volt, s várjobbágy leszármazottai birtokolták az etrekarcsai határ részét. Nevével először IV. Béla király egyik 1240-ben kelt adománylevelében találkozunk Ethuruh alakban. További megjelenési formái: 1250-ben Ethre, 1256-ban Villa Karcha, que est Egeruch, 1357-ben Etherehkarcha, 1470-ben Etrekarcha, a.n. Bővebben

Mai jelentősége

Ld. Királyfiakarcsa

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Karcsa (Etre-), magyar falu, Pozsony vmegyében: 290 kath., 10 zsidó lakossal.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Etrekarcsa, csallóközi kisközség, körjegyzőségi székhely, 45 házzal és 337 róm. kath. vallású magyar lakossal. E község legelső nyomát IV. Béla királynak 1240-iki adománylevelében Ethuru (Etre) alakban találjuk említve, míg Roland nádor 1250-iki végzésében Ethre alakban említik. Ez idő előtt pozsonyi várföld volt, melyet 1248-ban Dénes nádor, pozsonyi főispán Ethuruh pozsonyi várjobbágynak juttatott. Bővebben